Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-17 / 244. szám
1953 OKTOBER 11 NAPtö 8 Eieren versenyt a községek kozott! Megyénk sok községe, mint Versend és Szajk már hosszú idő óta folytat párosversenyt a soronlévő feladatok idő előtti elvégzéséért. A községek dolgozó parasztjainak több sége szívesen és lelkesen versenyzett eddig is és nagy érdeklődéssel figyelte a verseny eredményeit. Jelentős sikereket hozott a községek közötti verseny *e aratás és gabonabegyüjtés időszakában és nagyrészt ennek köszönhető. hogy az aratás alacsony szemver ggel és csaknem mindenütt iu^ ,en befejeződött. Bár község dolgozói a somberekiekikel folytatott párosversenyben érték el országosan első helyüket a gabonabe- gyüjtésben és ennek a párosverseny nek eredménye, hogy már teljesí-' tették kukoricabeadási kötelezettségüket. Bár és Somberek dolgozó Parasztsága most is párosversenyben van. Nagy mozgósító erő a dolgozó parasztok munkájában a községek között folyó párosverseny, ment minden jó gazda büszke arra ha saját községe az első a munkákban, a kötelezettség teljesítésében. De csak akikor válik a községek közötti párosverseny a munka előre- lendítőjévé, ha a dolgozó parasztok rendszeresen értesülnek a verseny helyzetéről, az elért eredményekről, a feladatokról. A verseny nyilvánosságéinak biztosítása a községi anácsok feladata. A megyében sok helyen sa a tapasztalat, hogy a verseny nyilvánosságát az aratás óta elhanyagolják a községi tanácsok, nem értékelik rendszeresen az eredményeket. Például a siklósi dolgozó parasztok is csak nagyritkán értesülnek párosversenytársuk, a vajsz- lóiak eredményeiről. De a községek közötti verseny rendszeres értékelését a járási tanácsok is elhanyagolták. Van olyan járási tanács a megyében, amely az aratás óta, csak most a napokban adott ki verseny- híradót. A községek közötti párosver- senry elhanyagolása nagymértékben hozzájárul az őszi munkákban lévő elmaradáshoz. Ezéaní igen helyesen teszik a községi tanácsok, ha sürgősen felújítják a községek közötti párosversenyt, új célokat beszélnek meg a dolgozó parasztokkal, hogy november 7-re befejezzék az őszi munkákat, teljesítsék a beadási kötelezettséget, pool jak az elmaradást. Sürgősen cselekedniük kell a községi és járási tanácsoknak, mert nagyon vontatottan halad az ősz! munka és lehet, hogy már nem sokáig tart a kedvező idő. Eleven versenynyllvánosságot kell teremteni minden községben, amire fel kell használni a hangoshíradókat, a versenytáblákat, dicsérni kell az élenjárókat, buzdítani, bírálni az elmaradókat, leleplezni az ellenséget. Az őszi munkák meggyorsítása, a beadás ütemének fokozása, a baromfi, tojás- és tejbeadási kötelezettségek teljesítése felelősségteljes munkát követel minden községi tanácstól. A munka meggyorsításának egyik nagyon fontos feladata, hogy mindenütt legyen eleven verseny a községek között a vetésben, szántásában, betakarításban és beadásban. Ifjú Szabó Lajos traktoros Inigiídvoz.rtő, az őszi szántás-vetés sikeréért Ifjú Szabó Lajos, a harkányi gépállomás traktoros brigádvezetője. Nevét sok községben ismerik, hisz jó munkájáért többször irt róla az újság, bemondták nevét a rádióban, hadd tudja a megye, az ország, hogy Milyen munkát végez. Szabó Lajos alacsony, vékony ember, aki minde- hütt ott van, mindenben tud segítséget adni traktoros társainak, szervezi a brigádtagok munkáját, segít a termelőszövetkezetek munkaszervezetének kialakításában, a vetésben, szántásban, betakarításban. Szabó elvtárs jól tudja: nagyon fontos, hogy • brig’dvezelóh alaposan ■zervezzék meg a brigádokban a műn'iát, hogy ne legyen kapkodás, s ha segíteni kell legyen ott a brigádvezeadjon tanácsokat, vegyen részt ■haga is a nehezebb feladatok megadásában. Szabó Lajos brigádjában öt gép dolgozik. A gépállomás vezetői javasolták már, hogy minden gépet egy termelőszövetkezet földjére állítsanak egyszerre, s ha ott elvégeztek finden munkát, menjenek egy másik szövetkezetbe. Szabó elvtárs nem szokta félredobni a vezetőség javaslatát, de megtanulta már, hogy nem fcoll mindennel egyetérteni. Ezt a javaslatot is először átgondolta alaposan, aztán határozott: nem valósítom meg. Nem helyes, hogy minden gépet egy tsz-be vigyenek, hisz >gy is sok hiba következik abból, hogy nem halad olyan gyorsan a betakarítás, mint ahogy a traktorosok szántanak. De ha lenne is munka ab ban a szövetkezetben, ah oil dolgozik, minden harmadik najp vándorolni kellene, mert elfogyna a munka. Az öt gép között van egy Zetor, amely állandóan vet és vtan egy szántótraktor, amelyet mindig oda irányit, ahol legnagyobb a lemaradás, vagy tárcsázásra, horonálásra állítja be, hogy a Zetor vetni tudjon. így a többi traktort, nem kell kivenni a szántásból. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy minden traktoros a saját szövetkezetében dolgozzék. így érdeke, hogy jobban, gyorsabban végezze munkáját, mert ahogy dolgozik, úgy részesedik a Jövedelemből. Szabó elvtárs úgy szer Vezte meg, hogy a három állandóan szántó traktor csak akkor menjen más szövetkezetbe, ha a sajátjában végzett minden munkával. Kovács- hidán, a 33. sz. erőgépnél Varga János és Schneider Dániel tsz traktorosok dolgoznak, az ipacsfai termelőszövetkezetben idős Teleki János és idős Körösztös József tsz traktorosok végzik a talajrminkákat. Éjjel-nappal dübörögnek a traktorok, szántják a kövér, fekete földet Csupán a kisegítő gépnél nincs biztosítva a kétműszakos üzemeltetés, ^ort nem volt elég traktoros, da a jövő héten már ez a gép is éjjel- naPpa] dolgozik, mert két új traktorost szervezett Szabó elvtárs. Egyik Csorszor Imre, másik pedig Csák 'iúnos. így Szabó elvtárs brigádjában a munkaerőhiányra sem lehet Panaszkodni, Csák János már gépre ls ült Igaz, előzőleg húzódozott a 'raktoros élettől, azt sem tudta, mennyi lehet a fizetése egy traktorosnak. Aztán ezt is megkérdezte ‘■babó elvtárstóJ: — Ez elsősorban tőled függ — tmondotta Szabó elvtárs. — Ha szereted a gépet, vigyázol rá és becsületesen dolgozol, jó fizetést kapsz. Ha csak a műszaknormát teljesíted, akkor is 40 forint megvan minden nap! A két műszak bevezetése már nem ment ilyen könnyen. Szabó elv társ mindjárt a cséplés után átszervezte a traktorosokat. Ahol két tapasztaltabb, nagyobb szaktudású traktoros volt, ott egyiket áttette gyengébb traktoros mellé. A dráva- szabolcsi gépnél például Kurucz József és idős Körösztös József dolgozott, ezenkívül volt egy gépkeze- !őjük is. Körösztös Józsefet Kovács Lajoshoz osztotta be műszakvezetőnek. Az átszervezés után már könnyebb volt a két műszak bevezetése, mert a régebbi traktorosok a csépléskor is két műszakban dolgoztak és ezek addig harcoltak, míg min den gépnél bevezették a kétműszakos üzemeltetést. Most már valamennyien látják, hogy érdemes vélt, mert például Kólya József is az elmúlt hónapban 1300 forintot keresett. — Elértük vele azt is, hogy a traktorosokat szeretik a termelőszövetkezet tagjai — mondja Szabó elvtárs — mert látják, hogy igyekeznek, segítik munkájukat, a vetés befejezését. Becsületet szereztek maguknak és a gépállomásnak ... A jó munka meglátszik abban is. hogy Szabó Lajos brigádja első a harkányi gépállomáson. Október 10- ig 47 százalékra teljesítették őszi tér vüket. Sok-sok nehézséget kellett leküzdeni, hogy ilyen eredményekről beszélhessenek a brigád tagjai és a 47 százalék nemcsak Szabó e’vt.áts munkáját dicséri, — nagy része van benne minden traktorosnak. Szabó elvtárs mindenütt ott van. A termelőszövetkezeteknél harcol azért, hogy azt a területet takarítsák be először, amelyikbe őszieket akarnak vetni. Úgy ismeri a hozzátartozó szövetkezeteket, mint a tenyerét. mert feltérképezte az összes tsz területeit. Most a kovácshidai Déli Bástya térképe fekszik előtte és úgy beszél, mintha saját gazdaságáról lenne szó. _Itt a 23 holdas tábla már el van vet ve ősziárpával. Ebbe az 51 holdas táblába búzát vetünk, 12 hold már kész, de az a baj, hogy nagyrészt még rajta van a kukorica... Ide a 22 holdas táblába is búza jön, de a burgonyát még nem takarította be a szövetkezet. Szabó elvtárs igyekszik segíteni, hogy a gépeknek biztosítva legyen a fo yamatos munka, megbeszéli a tsz vezetőivel, hogy erről a tábláról vagy arról szedjék a c mést. Kovácshidán most van elég szántani valója a gépnek, itt nincs probléma. Drávaszabolcson pedig eddig a vetés haladt jól, de egyáltalán nem azért, mert a tsz vezetői és tagjai így akarták. Még annyira sem érdekelte őket a vetés, hogy vetőmagot vittek volna ki a traktorhoz. Szerencsére a vetésre kerülő tábla közel volt a községhez és Kocsis Ferenc, a Zetor vezetője és Szabó elvtárs vállon kihordták a magot. De ehhez hasonló példát számtalant lehetne felsorolni, amelyek mind azt bizonyítják, hogy Szabó elvtárs közösen a brigád tagjaival harcol a minisztertanács határozatának betartásáért, a vetés gyors befejezéséért Előfordult már az is, hogy kiment Kovácshidára, vagy Drávaszabolcsra és fél napig a kombájn által otthagyott szalmát gyújtogatta a traktoros előtt, hogy az folyamatosan tudjon dolgozni. Persze ez nem Szabó Lajos feladata lett volna, hanem a tsz tagoknak kellett volna betakarítani, de mit tehetett, mikor a gép már ott dolgozott. Ezzel meggyorsult a munka, jobb lett a szántás minősége, ami igen fontos kérdés. Szabó elvtárs nagy ellensége a hanyag munkának. Drávaszabolcson Kan Lajos traktoros négyéves lucerna földet szántott. Közben életlen lett az ekevas, de nem akarta kicserélni. Arra gondolt, mindjárt jön a váltótárs, majd az felteszi az éles vasakat. Szabó elvtárs éppen ellenőrizni volt és azonnal észrevette a szántásról, hogy valami nincs rendben. Ahogy észrevette, miért rossz a szántás, leállította a gépet és Kan Lajosnak egy hold földet mégegyszer meg kellett szántania ingyen, sőt neki kell megfizetni 150 forintot az újraszántás- ért. így dolgozik Szab<$ elvtárs és brigádja, de azt mondják valamennyien: még jobb munkát lehet végezni. Ehhez azonban az is kell, hogy a termelőszövetkezetek is igyekezzenek minél előbb letakarítani a vetésre kerülő területet és a gépállomás vezetői adjanak segítséget a brigád munkájához. L. J. pécsi > »■ írói munkaértekezlet elé. /"Irszágoshírű fővárosi írók részA’ verteiével kétnapos munkaértekezletet «ártanak a vidéken élő írók Pécsett. Miskolc, Debrecen, Szeged, Szombathely és Győr legnevesebb íróin kívül még több városunk tehetséges költőd, próza- és drámaírói látogatnak el Pécsre. Ez a munkaértekezlet jelentősebb a vidéki írócsoportok minden eddigi munkaértekezleténél, ment ezúttal már nemcsak arról tanácskoznak majd, miit kell tenni, hanem bemutatják az első eredményeket is. Lényegében három kérdés szerepel a napirenden: a vidéki írók szakmai továbbképzésének módjai és eszközei, a vidéki lektorátusok eddigi eredményeinek és a pécsi író- csoport tapasztalatainak megvitatása, általános írói tapasztalatcsere. Ez a napirend felel arra a kérdésre is, miért éppen Pécsett rendezzük meg eat a munkaértekezletet Azért, mert az írószövetség pécsi csoportja tapasztalatokban már igen gazdag és van mit átadnia. A Magyar írók Szövetségének vidéki csoportjai nem dolgoznak ered ménytelenül más városokban sem. Debrecenben az „Építünk", Szegeden pedig a „Tiszatáj" című folyóiratok tükrözik munkájukat. Győr és Szombathely írói az utóbbi Időkiben nem egy alkalommal jelentkeztek kiadványaikkal és a miskolciakhoz hasonlóan nemcsak területük kul- túrcsoportjait, ha nem a helyi rádiót is erősítik egyre színvonalasabbá váló írásaikkal. Bizonyosra vehető, hogy a mostani pécsi megbeszélés valamennyi írócsoport munkáját nagy lendülettel viszi majd előre a fejlődés útján. Mit kell eltanulniok a többi csoport tagjainak a pécsiektől? Elsősorban és mindenekelőtt az ország ügyei iránti legmagasaibbfo- kú érdeklődést. A pécsiek keresték és megtalálták az állandó kapcsolatot a párttal és a megyei tanáccsal. Következésképpen nem elszigeteltek többé. • A pártbizottság bírálatából igen sokat tanulnak. De a pártbizottság nemcsak bírálja a csoportot, hanem szeretettel gondoskodik is róla: egyengeti az írói alkotás útját, segít elhárítani a nehézségeket. A pécsi és dunántúli írók szorgalmas írói munkával igyekeznek viszonozni ezt a gondoskodást mind a pártnak, mind pedig a megyei tanácsnak. IV em véletlen eredmények tehát a pécsi írócsoport eredményei. A „Dunántúl" című folyóirat minden egyes új száma bemutat egy- egy új fiatal, eddig ismeretlen magyar írót. Ezek a fiatalok nemcsak nyilvánosságot kapnak, hanem szakszerű és baráti segítséget is, az írószövetség pécsi lektorátusa állandóan támogatja őket. A pécsi írócsoport lektorátusa igen értékes munkát végez. Ez az intézmény valóságos iskolája már a dunántúli fiatal és kezdő íróknak. A lektorátus munkatársai minden beérkezett írásművet gondosan tanulmányoznak és mindegyikről szakszerű elemezést készítenek. Az elemezést csak akkor adják ki a kezükből, amikor annak helyességét egymással ellenőriztették. A tehetséges új írókat baráti megbeszélésre meghívják magukhoz és közvetlen eszmecsere útján segítik elő minél gyorsabb fejlődésüket. Persze, a közlésre már megérett munkákat azonnal továbbítják a „Dunántúl" szerkesztőségéhez, vagy a rádióhoz, esetleg a fővárosi lapokhoz. C zámottevő eredményeket értek el a pécsiek az írói utánpótlás biztosítása terén pályázataik révén is. A „Tollal a békéért" elnevezésű pályázatukon, például, nem kevesebb, mint 60 író tűnt fel. E 60 író közül 10 díjat nyert, további 10 dicséretben részesült és többeket önképzésre buzdítottak. Ez a pályázat nemcsak azért bizonyult eredményesnek, mert elősegítette új írók felfedezését, hanem azért is, mert reáirányította a figyelmet az irodalmi körök megalakításának > ,'ük- s égességére. A pécsi írócsoport eredményeinek egyik forrása az, hogy jó kapcsolata van az irodalmat szerető olvasókkal. A pécsi írók eredményesen szerepeltek a Pécsi Nemzeti Szfnháa- ban és a pécsi rádióban, de ugyanekkor szinte sorozatosan rendezik irodalmi estjeiket is. Ezek a pécsi irodalmi estek kezdenek a város kultűréletének jelentős eseményeivé válni s egészen bizonyos, hogy színvonalukban szakadatlanul fejlődve elvitathatatlanul azzá válnak. A színvonal kérdése éppen ezért valóságos vörös fonala lesz e kétnapos tanácskozásnak. El kell érnünk azt, hogy vidéken élő íróink közül minél többen és minél hamarabb élvonalbeli írókká fejlódje- nék. olyanokká, akik nemcsak szülővárosuk, hanem az egész ország szeretetét és elismerését meghódítva szolgálják tollúkkal szocialista építésünk és békeharcunk ügyét. A már elért eredmények ismeretében biztosan és túlzás nélkül állítható: a fejlődésnek ez a foka nem távoli óhaj többé egyetlen vidéki író számára sem. Hazánk legkülönbözőbb tájairól sereglenek most Pécsre a vidéki írók, hogy a pécsiek szíves, baráti vendégszeretetét élvezve, megvitassák legfontosabb problémáikat, hogy a pécsiek eredményes, jó munkáját, alaposan tanulmányozva, gazdagabban férjenek majd vissza saját városukba. Egészen bizonyos azonban az is, hogy e vendégjárás során tanulnak majd egyet-mást a pécsi írók is vendégeiktől. Az egész tanácskozás tárgysorozata, a tanácskozás körülményei és az, hogy közel száz író a legnagyobb lelkesedéssel készült e két napra, azt bizonyítja, hogy az irodalom ügye valóban közügy már nálunk. Zsdánov elvtárs arra tanított bennünket, hogy minden jédsi- került irodalmi alkotás felér egy megnyert csatával, vagy a termelés frontján elért egy-egy győzelemmel. Ezt tudva, íróink mélyen átérzik népük iránti felelősségüket s igyekeznek is eszerint cselekedni. R emeljük, hogy ez a pécsi írói tanácskozás jelentős állomása lesz vidéken élő íróink további, gyors fejlődésének. ' Földes Mihály a Magyar írók Szövetsége vidéki titkára. Érdemes az új munkásokkal foglalkozni Werner Flórián csapatát a múlt hónap végén azzal bízta meg Pécs VI kerület üzemvezetősége, hogy a hetes telep hetes gurítóját október végére hajtsa ki. Alig kapta meg új munkáját a Werner-csa- pat, máris több nehézséggel találkozott. Ilyen volt a kemény szén, de ez még nem okozott volna különösebb gondot. Ellenben Rumbus János brigádvezető harmadába két új embert is helyeztek, akjik még nem szoktak össze a csapattal és ez megnehezítette a csapat munkáját. A legnagyobb nehéz >g azonban ott volt, hogy a harmadik harmad brigádvezetője megbetegedett és így brigádja is feloszlott. Újabb dolgozókat az üzemvezetőség pedig nem tudott adni, mert az aknán mun kóshiány van. Nehézség volt tehát bőven, de a Werner-csapat nem ijedt meg. A csapat szeptemberben 146 százaiékor teljesített és ebben a hónapban sem akart kevesebbet teljesíteni. — Ezért még október elején vállalták, hogy a gurítót a három brigád helyett kettő hajtja ki október végére, ahogy a terv is előírja. Ez volt a csapat vállalása november 7 tisz te’etere. A Werner-csapat hozzá látott a vállalás végrehajtásához. Kihasználták t munkaidő minden percét, mert szeptemberben is azt tapasztalták, hogy elsősorban is a munkaidő teljes kihasználásával érik e! jó eredményüket. Sokat jelentett ez októberben is, de csupán ez nem lett volna elég. A csapatban új, tapasztalatlanabb munkások is dolgoztak, tehát az ő munkájuktól is nagyon sok függött. Werner Flórián csapatvezetőnek és Rumbus János brigád vezetőnek sokat kellett az új munkásokkal is foglalkoz niok ahhoz, hogy vállalásukat teljesíthessék. Rumbus János elvtárs — amikor a patronázs- mozgalom Pécs VI. kerületben megindult — vállalta, hogy Hunyadvári Józsefből és Zahar Sándorból, a két hozzábeosztott dolgozóból szorgalmas bányászokat nevel. Rumbus elvtárs eleget is tesz vá'lalásának és tanítja a két dolgozót. Hunyadvári Józsefnek, aki már két éve csillés, átadja a fejtőkalapácsot, meg mutatja, hol legpuhább a szénfal, hol kell „nekimenni." Tanítja az ácsolásra, a támfafaragásra, mindenre, amit ő csinál. Hunyadvári Józsefhez hasonlóan segít Zahar Sándor csillésnek is. Október közepén vagyunk csak, de már elmondhatjuk, hogy a Werner-csapat tagjai a nehézségeket legyőzték és vállalásuknak idáig szóló részét teljesítették. A csapat már túlhaladta a 35 métert, a 70 méter felét. Ez három brigádnak is dicséretére válna, mert akkor is meglenne a 100 százalék. Az elővájás- ban azonban csak két brigád dolgozott, a teljesítmény így nem 100, hanem 150 százalék. Ez az eredmény is ékesen bizonyítja, hogy érdemes az új munkásokkal foglalkozni,
