Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-07 / 235. szám
1953 OKTOBER 7 NAPLÓ 8 Látogatás a pécsi mezőgazdasági kiállítás állattenyésztési részlegén A Baranyamesyei Tanács VB jelentés© % az őszi munkákról i. Állat tény észt és“. Nagy betűkkel hirdeti a felirat a látogatónak, hogy ettől a pavillontól kezdve az állattenyésztés eredményeit láthatja, megnézheti a teheneket. lovakat, birkákat, a szárnyasokat — egyszóval az állítok igen so^ fajtáját. A kiállítás állattenyésztési részlegében igen sok a látnivaló és a laikus is több élményt szerez mint például a növénytermesztési részlegnél. Nem csoda ha az állatok körül állandóan nagy a látogatók száma, hisz a gyönyörű állatok, a fejlődést, az eredményeket hirdető számok érdekfeszítöek. Az állattenyésztés fejlődése a megye termelőszövetkezeteiben Egy idősebb bácsi a kiállítás istállói előtt ismerősének így beszélt: Sietek, most először futtában végignézem, azután pedig szép lassan az elejétől kezdve, megtartva a sorrendet." Egyéni dolog, ötletnek nem rossz — és valóban érdemes tüzetesen végignézni az állattenyésztést. A számadatok, amelyek tájékoztatást adnak az állattenyésztés fejlődéséről, ott találhatók a bejáratnál, balra az első pavillonban. Szarvasmarha: 1951-ben 4605, 1952-ben 7729, 1953-ban 12.535. Ló: 1951-ben 2421, 1952-ben 3990, 1953-ban 6653. Sertés: 1951-ben 7418, 1952-ben 14.950, 1953-ban 31.500. Juh: 1951-ben 3047, 1952-ben 3690, 1953-ban 6400. Baromfi: 1951-ben 10.777, 1952- ben 23.800, 1953-ban 84.000. így növekedett a megye.termelőszövetkezeteinek állatállománya az utolsó három év alatt, így növekedett a nagyüzemi társas gazdálkodást folytatók vagyona. Jelentős eredményeik ezek, amellett tanúskodnak a számok, ami mellett a kiállított állatok, hogy az állattenyésztés igazi fejlődése a nag,' mi gazdálkodás útján lehetséges. Napi 28 liter tejet adó tehenek A naposabbra fordult időjárásban csUlog az élüzem jelvény a pécsi és a sátorhelyi állami gazdaságok vásári istállójának homlokzatán. A jó munkát, az elért szép eredmér st dicsérik a vásárra hozott tehenek, a „Bimbó", a „Pipacs", a „Cirmos" és a többi, bizonyságai az elért szép eredményeknek. Fejlett, csillogó sző rű, méltóságteljes mozgású állatok sorakoznak a sátorietállókban és t^tyszeri megtekintés is elég arra. hogy megszülessen a vélemény: — „Gyönyörű állatok!" A „Bimbó" felett tábla hirdeti — úgy, ahogy a többinél — az állat törzsszámát, születési idejét, egyszóval minden lényeges adatát, ami érdekli a szakembert. ami felvilágosítást ad a nem szakembernek. A „Bimbó" felett lévő táblán olvasható, hogy naponta 28 liter tejet ad, amelynek átlagos zsírtartalma 3.6 százalék és naponta 8 kiló abrakot fogyaszt. A „Pipacs" fiatalabb állat, napi tejhozama jelenleg 20 liter, a napi abrak- fogyasz'ása pedig 5 kiló. Szép állat és elsőre nehéz különbséget tenni, hogy a mellette álló „Cirmos" — amely a sátorhelyi állami gazdaság állata — miért szebb, miért kapta a második díjat, „Pipacs" pedig a harmadikat. A „Cirmosnál" szebb eredményekről ad számot a tábla. 29 liter a napi fejés átlaga. Ezután a bólyi. a babarci, a somogyhársá- gyi és a többi állami gazdaságok tehenei sorakoznak, majd következnek a termelőszövetkezetek szarvas- marhái, az ivándárdai Sarló Kalapács tsz „Irén" nevű, a bólyi Kossuth tsz „Csipke" nevű egy évben 3.467 liter tejet adó tehenei. Ezzel természetesen nem ér véget a szarvasmarhák sora. A mintegy 400 méter hosszú istállók sok szebbnél-szebb állatnak adnak ideig lenes otthont. Otthont adnak a hatalmas termetű hidegvérű lovaknak, amelyekkel méltán büszkélkednek az állami gazdaságok, termelőszövetÉrdekességek az A növendékállatók, a borjúk. a malacok és a többi is, sok látogató' vonzanak. A sátorhelvi Béke őre állami gazdaság borjúkarámja előtt állandóan vannak látogatók. Hármas-ikrek — hirdeti a tábla a karámban lévő borjakról. Szeptember 2-án jöttek a világra és barátságosan hízelegnek a látogatóknak, akik kezetek, és egyénileg gazdálkodók, akik elhozták a kiállításra állataikat. A szentdénesd Szabad Élet tsz „Vezér" kancájánál sok látogató áll meg és időz el, de bőven akad szemlélője a drévacsepelyi Dózsa tsz két kiállított lovának is, amelyekért elismerő oklevelet kaptak. Az egyénileg gazdálkodók lovai közül Szeicz József bükkösdi lakos „Baba" nevű lova és Ventur Antal cserdi lakos „Kese" lova nyeri meg igen sok látogató tetszését. Sok-sok emberi munka, gondos ápolás, kezelés, szerető gondoskodás áll a feliratokon látható eredmények mögött, melyek mind az emberi munkát dicsérik. S ha minden elfogultság nélkül arról beszélhetünk, hogy az egyénileg gazdálkodók kiállított állatai szépek, akkor el kell mondani azt is, hogy szemmel látható különbség van az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és az egyéni- 'eq gazdálkodók kiállított állatai között. Mi a különbség? Elsősorban a fajtenyésztés nagyobb lehetősége, a rendelkezésre álló eszközök kihasz hálásának nagyobb lehetősége és a nagyobb szakértelem. Nem véletlenül nézegetik az egyénileg gazdálkodók elismeréssel, csodálkozással a mezőgazdasági nagyüzemeik állatait és érdeklődnek az állatok gondoeói- tól, a jelenlévő szakemberektől, a módszerekről, amelyeket alkalmaztak az állatok nevelésében. S amikor a napi háromszori fejesről hallanak, nyugodtan tehetik hozzá: — Ezt nálam is meg lehet csinálni", de amikor már az állattenyésztés többi lehetőségéről esik a szó, kénytelenek elismerni: „Ezt maguknál megcsinálhatják, de nálam nem lehet, nekem szántani is, kapálni is kell, állandóan nem lehet az állattal foglalkozni." S ezekben a szavakban ott található, hogy az eddiginél sokkal fejlettebb állattenyést- tés, a hozam eddiginél sokkal magasabbra való emelése a nagyüzemi állattenyésztés útján érhető el. állatkiállításon közül sokan megcsodálják a ritkaságot, a három életerős jószágot. A hetvehelvi állami gazdaság ser- ‘ ósdijában hétfőn és kedden új állatok jöttek napvilágra. Az alig egynapos malacok vígan ugrándoznak és szopnak. A baromfitenyésztést bemutató pa- I Villonban is tanulságos sétát tehet a látogató. Itt megismerheti a baromfitenyésztés fejlődését, a további fejlődés lehetőségét, különbséget tehet a régi módi kotlósüiltetés és a modem, gépekkel való keltetés között. Baranyában egy év alatt egymillió tojás kerül keltetőgépbe, amelyek nagyobb része a pécsi keltető állomásán kel ki. „Jó a pécsi na poscsibe" — így nyilatkoznak a falvak dolgozói és ha bármennyi is van, az apró, csipogó, csupa pehely csibékből, az mind gazdára talál, mert kifizetődőbb, jobb a nagyüzemi keltetés, mint a kotlós ültetés. Szép példányok az itt kiállított szárnyasok, a siklósnagyfalusi Uj Élet, a pellérdi Alkotmány, a vil- lánykövesdi Alkotmány termelőszövetkezetek vásárra hozott állatai, de sok nézője van a bárt állami gazdaság hófehér leghom tyúkjainak és a bólyi Kossuth tsz bronz pulykáinak, gyöngy tyúkjainak is. Arról beszél a kiállításnak ez a részlege, hogy nagy jövedelemre tehet szert az a dolgozó paraszt, aki szakszerűen, alkalmazva a fejlett baromfitenyésztés módszereit, gondot fordít a szárnyasok nevelésére, tenyésztésére. A sok kiállított jó példa mellett ott a figyelmeztetés is: Ami a háztáji baromfitenyésztésben helytelen: a fán alszanak a baromfiak, az itató edény helyett a ló patájának nyomában összegyűlt vízből isznak, a rozoga ólat nem takarítják, a trá- gyatélepeken összegyűlnek az idegen és beteg baromfiak, az örökös beltenyészet, hogy a tyúk saját fiával párosodik, ami a faj elkorcso- sulásával jár. A baromfitenyésztést bemutató pavilion mellett áll az erdőgazdaságok kiállítása, a különböző kitömött szárnyasok, a fakitermelés gépesítésének mutatói, a fejlett erdőgazdálkodás módszerei, de látható itt az erdő vadjaiból, élő őzikék is. S aki az óráikat igénybe vevő szemlélődés közben megéhezett, annak hivogatóan ott áll a Vadaskonyha ínycsiklandozó illatával és jóllakhat, ha úgy tetszik hagymás rostélyossal (ára 8.70), szarvaspörkölttel (ára 7.50), vagy vagdalt szarvashússal, amelyet 4.25 forintért árusítanak és ihatja hozzá á legfinomabb fajborokat, sört, va^y amit megkíván, hogy ezután tovább folytathassa útját a sok-sok tanulságot, érdekességet tartalmazó pécsi mezőgazdasági kiállításon. GYÖRFFI DÄMEL HÄZ1ÄJI GAZD4SÁGA Amikor megtudta, hogy lefényképezik, büszkén megszólalt: Hát csak jöjjenek az elvtársak! ™eg fogok mutatni mindent. — Ezután végignézett a ruháján, boros- ,as állához nyúlt és kis ijedelemmé folvtatta: — De ne most mindjárt! Várjanak egy kicsit, átlépek ’de a szomszédba borotválkozni. Meg új ruhámat is fel akarom húzni. A tsz elnöke pedig maga elé vette a munkaegységek könyvét és forgat- ni kezdte a lapokat: — Ez az,— állt meg — itt van Györffi Dániel 462 munkaegység — azután fordított — ezek itt a hi- "yai. A Magdolna 256. a Lenke 156 az Erzsébet 133 munkaegységet szer- zett idáig. A.7 összesen — kis pann lapot kim ka vett elő. írta a számokat, maid ondta. — az összesen 1007 mun- egység. Ennyit szereztek eddig °yöyffiék. Szabó István, a bólyi Kossuth termelőszövetkezet elnöke büszkén kezdte sorolni, hogy mit kapnak a szövetkezet tagjai munkaegységenként. náK,,®uzából meglesz az 5 kiló. ár- lónii Sern kapnak kevesebbet 3 ki- nii . kukoricából kettő, burgonyá- kettő kiló lesz, amit a tagok t-{ ^^egységenként kapnak. Ezen- Dénzt hagymát> cukrot, tejet, meg iAnjj{8 8 irodájában a jövede- rmrol folyik a beszéd, a szomszéd zbelyműhelyben csattog a nyírógép és halk sercegéssel húzza le az élesre fent borotva Györffi Dániel szakáiét, majd újra megjelenik az iroda ajtóban: — Akkor mehetünk — szól be. Otthon a Dani fia éppen a tsz istállójához akarta hajtani a lovakat. — Maradj gyerek — szólt rá az apja, — azokat is lefényképezzük, azokkal keresem a kenyeremet, — a fényképész felé fordul — úgy-e megteszi? De nem vár választ sem, bemegy a házb^. átöltözni. Már rajta a tiszta ing, amikor eszébe jutott. — Gyerünk lányok, titeket is lefényképeznek! Amikor azok húzódoznak, hogv nincsenek úgy felöltözve, a családfő tekintélyével rendelkezik: — Akkor öltözzetek át nyomban* Én is azt teszem. — Az új barna kalapot is a fejére tette már, amikor az új kék ruhájában kilép az udvarra és így szól: — Hova álljak? Amikor az első magnéziumfény fel ’óbban, a két ló megugrik, de Györffi kemény hangjára megnyugodnak. — Most a lovakat is. — kérleli a fényképészt, de annyira sötétedik, hogy már nem lehet megörökíteni őket. — Akkor nézzék meg a gazdaságomat! Jöjjenek, nézzék meg sajá‘ szemükkel! — és indul az ólak felé. — Ebben 4 süldőmet tartóim, itt ezt a három libát tömésre fogtuk. Az ól mellől négy kacsa és újabb 3 liba totyog elő. — Ezek még a soványak, csak később kerítünk sort rájuk, ebben az istállóban a hasas üszőm van, ott a góré alatt meg két 15 kilós hízó s közben nagyot kacsint, mert a „15 kilós hízó" felkapaszkodik az ól mellmagasságú falúira és röfög. Nem kevesebb másfél mázsánál, a másik sem könnyebb 90 kilónál. Györffi mosolyog, aztán folytatja: — Itt harminc baromfi van. — Hiszen ezek még egész kicsik! — Majd megnőnek, lesz mit egyenek — szól megint a gazda — lesz énnékem az idén majdnem 100 mázsa kukoricám. — 100 mázsa kukoricája lesz? — A háztájival együtt lesz legalább kilencven. De árpám is lesz harminc mázsa a szövetkezettől — most már félbeszakítani sem lehetne, olyan büszkén sorolja tovább — Kenyerünk is Jesz. lehet sütni az ötven mázsa búzából. Krumplink is 20 mázsa lesz, hagymánk egy mázsa, cukorból hetven kilót kapunk, meg pénzt is... — Jut belőle borra is! — Minek az, lesz énnekem két hektó borom is a háztájimon. — Na, akkor kijövünk — nevet a fényképész. — Csak jöjjenek — veszi komolyra Györffi — ry csak mondják. — Akkor is a szíves meghívást ismétli, amikor búcsúzásra kerül a sor, mert „van mit aprítania a foiKn *# A szeptember 30-i jelentések szerint az őszi mezőgazdasági munkákban a járások sorrendje a következő: Őszi vetésű növények alá végzett szántásban: Járási tanácselnök: Elsők: Siklós: Mg. oszt. vez: Főagronómuk: Rajnai István Sellye: Hőgye Dezső Keresztes Sándor Varga Lajos Utolsók: Pécsvárad: Márton Lajos Sterba Frigyes Szibert József Villány: Taskó József Pécsi József Sárkány Ferencné Elsők: Villány: Herman Károly ösziárpa vetésben: Vastag Miklós Sárkány Ferencné Siklós: Herman Károly Vastag Miklós Rajnai István Utolsók: Szigetvár: Hőgye Dezső Keresztes Sándor Pekarek Géza Sásd: Méhész József Sebestyén Gyula Vadon Antal Balázs Géza Szilvási Miklós Elsők: Sellye: Istállótrágy ázás: Varga Lajos Szigetvár: Márton Lajos Sterba Frigyes Pekarek Géza Utolsók: Villány: Méhész József. Sebestyén Gyula Sárkány Ferencné Pécs: Herman Károly Vastag Miklós Papp Jánosné Takács Pál Zágoni Kálmán A gépállomások által végzett gépi talajmunkában: Elsők: Gépállomás igazgató: Főagronómuv Sz. László: Lehocki József Takács József Vajszló: Utolsók: Molnár István Benedek Kálmán 13j petre: Jávorka Lajos Harmatos Benedek Kozármisleny: Homik Tibor Termelőszövetkezeti értekezleten történt 1 A meeeynző számok A/, elmúlt napokban aktíva éri ekezletet tartottak a szabadszentkirályi Rákóczi termelőszövetkezet tagjai, ahol resztvettek a tsz, párt-' tagjai és azok a dolgozók, akik az elmu’t hetekben úgy határoztak, hogy kilépnek a termelőszövetkezetből és egyénileg gazdálkodnak tovább. Az értekezlet feladata volt, hogy felvilágosító szóval forduljon a kilépni akarókhoz: gondolják meg magukat, tegyék mérlegre az eredményeket. a további kilátásokat és elhatározásukat. Az értekezleten Nagy Imre elvtársnak a kecskeméti értekezleten elmondott beszédét és a legutóbb megjelent határozatokat ismertette a beszámo’ó. Itt történtek az alábbiak. Alig mondta ki az utolsó szót a tsz elinö'ke, amikor felpattant helyéről Bódog Ferenc, a tsz egyik kilépni szándékozó tagja és röviden, de határozottan így beszélt: „Mondhatnak nekem amit akarnak, én majd mint egyénileg gazdálkodó megmutatom, hogyan élek“. Ezzel leült és mint, akiből továbbra egy szót sem lehet kihúzni, mely hallgatásba burkolódzott. Ezután Baranyai Imre, egy másik kilépni szándékozó kezdett beszélni: „Én úgy döntöttem, hogy bentmaradok a tsz-ben“ — mondotta. Kérdő tekintetek fordultak feléje, hogy ugyan mi szállt ebbe a Baranyaiba, i hogy ilyen nagy pálfordulást csinált, hisz... de tovább folytatta: „Számoltam mielőtt eljöttem a gyűlésre, kiszámítottam, hogy kilenc hónapja vagyok a tsz-ben és 200 munkaegységem Tan, hogy így is mennyit kapok. így is 500—600 forint havi jövedelmem van. de ebben még nincs benne a háztáji.. . pedig csak kezdet**. Ahogy a számokról beszélt Baranyai Imre. a gyűlés résztvevői közül többen elkezdtek számolni és végül valóságos számtanóra lett a megbeszélés Egyideig egyik-egyik résztvevő számolt önállóan, majd áttértek a közös számolásra, egy átlag példán. 300 munkaegységen. Sorbu vették a terményeket, ami 300 munkaegvségre jutott a tsz-ben ebben az évben. Búza: 15 mázsa. Szabadpiaci értéke 3750 forint. Árpa: 3 mázsa, szabadpiaci értéke 900 forint. Burgonya: 5 mázsa, az 450 forint. Bab: egy és fél mázsa, ez 600 forint Széna: 3 mázsa, ez' 300 forint Pénz 8 forint egy munkaegységre, az háromszázszor nyolc... 2400 forint. A háztájiból kukorica 15 mázsa körül volt ... az 1200 forint Tovább nem akarták sorakoztatni a számokat. miután minden egyes számnál megvitatták, hogy helyes-e a meny-, nviség. a pénzértéke, de azért újra és újra hozzátették a résztvevők közül, hogy „nincs benne a háztáji ker- tészet**. „nincs benne a tehén“. Ezt nem is írták már oda de kimaradt még a munkaegységekre jutó dió és alma js. ami tekintélyes mennyiség. „Adink össze**. Ez volt végül is a véleménv és a leírt számokból 9600 forint kerekedett ki Ezután a számítás arra terelődött, hogv mennyi jut ebből egv hónapra. 10 hónap a növénytermesztésben az átlagos munka,idő. tehát kerek számot véve — mert sok minden nincs hozzászámítva az összeghez. — ezier forint jut egy hónapra és ez csak a fő jövedelem, ebben nincs beszámítva a baromfi, a tojás, a tej és a többi jövedelem. S ha már 3 beszámoló a fokozott segítségről beszélt, utána néztek annak is. hogy mit jelent ez egy tagnak, alki például VM) munkaegységet teljesített. Ennél a számolásnál a következő eredmények kerültek papírra: A beadás csökkentése nyomán terményből az egészet búzában számolva, 512 kiló, 36 kiló búza az állami gépállomások munkád íj csökkentéséből, a 220 hold Of a tartalékföldről, hogy nem kell utána jövedelemadót fizetni (50 forint, a háztáji tehén után, hogy nem kell beadást teljesíteni, 1050 forint, a hitelek elengedése 2290 forint. Ez ösz- szesen 6175 forintot tesz ki, több mint a felét az idei jövedelemnek, pedig nincs hozzászámítva az ingyenes állatorvosi kezelés, a gépállomási munikadíj csökkentésének egésze, a szülési segély, a háztáji területek után eltörölt jövedelemadó és még több más kedvezmény. Ezután ismét többen maguk kezdtek számolni, hogv náluk mit jelentenek a felsorolt kedvezmények, majd új kérdések merültek fel a kilépni akaróktól. Egyik ilven kérdés volt: „Miért kell szabadpiaci áron számolni a kilépőknek az állatokat?“ A válasz nem váratott sokáig magára. Miért? Mert a kilépni akarók többsége nem dolgozott megfelelően. Milyen része van például egv kevés munkaegységet teljesítő kilépőnek abban, hogy jószágát áttelelteitük Jó lenne a régi áron kivinni a jószágot, hogy a tartási értékük a bent maradó tagokra háruljon. Erre újabb kérdés csattant: „Akkor a/.t mondják el, miért kell terhet kivinni a kilépni akarónak?“ Erre a kérdésre sem maradt el a válasz. Tavaly belépett a_tsz-be olyan tag nálunk — most ki akar lépni — akinek nem volt vetőmagja és legalább 3000 forintért kellett volna megvásárolnia. A tsz megszerezte a vetőmagot, megmenekült a kiadástól, részesedett a jövedelemben, átvészelte a tsz-ben a nehéz esztendőt, most pedig ió lenne itthagvni a tsz-t. Kapna 3000 forintot a közösből. Kérdések és újabb válaszok hangzottak, azután újra a kedvezményekre terelődött a beszéd többek között arra. hogy a háztáji tehén vásárlására pénzt ad kölcsön az állam, hogv hosszúlejáratú kölcsönt ad az állam a’ munkaegységekre jutó pénzösszegek emelésére. Ezek után már Bódog Ferenc sem bírta szó nélkül: „Küldjék csak azt a hitelt — segít az nekünk, nem voi* tam én a tsz ellen soha“.
