Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-04 / 233. szám

1953 OKTOBER 4

NAPLÓ

T

a

Az ENSZ-közgyűlés 8. ülésszaka, politikai bizottság szeptember 30-i délutáni ülése

Newyork (TASZSZ): A politikai bizottság szeptember 30-i délutáni ülésén folytatták a vitát arról, hogy milyen sorrendben vizsgálják meg a bizottság napirendjén szereplő pontokat.

Columbiának azon javaslatát, hogy a koreai kérdést utolsónak vitassák meg, Mexico, Argentina, a Domini- ciai Köztársaság és Peru küldöttei, továbbá a Kuomintang-küidött támogatták. A pakisztáni küldött azt javasolta, hogy a koreai kérdés megvizsgálását napolják el „alkalmasabb időre."

Hoppenot, Franciaország küldötte, egyetértett azzal a javaslattal, hogy a koreai kérdést utolsónak vizsgálják meg. Hoppenot önkényesen értelmezve a közgyűlésnek a koreai kérdéssel foglalkozó politikai értekezletről szóló augusztus 28-án hozott határozatait, azt igyekezett bebizonyítani, hogy a közgyűlés aug. 28-i határozatában megemlített államok, mint a koreai kérdéssel foglalkozó politikai értekezlet tagjai, szabadon dönthetnek* ezen értekezlet összetételének kérdésében.

Menőn, India képviselője amellett foglalt állást, hogy a koreai kérdést „kissé később" vizsgálják meg, ami lehetővé teszi majd, hogy folytassák a levélváltást az ENSZ és a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányai között. Menőn utalt arra. hogy az ENSZ főtitkára köteles a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányai részéről beérkező válaszokról beszámolni a közgyűlésnek, és hogy a politikai bizottságnak meg kell vitatnia a főtitkár ezen beszámolóját. A közgyűlés augusztus 28-i határozataival foglalkozva Menőn kijelentette, hogy az indiai küldöttség nem érthet egyet az ilyen határozattal, mert a koreai háborúban résztvett tizenhat államot „az ENSZ többi tagjai fölé helyezi."

Lodge, az Egyesült Államok képviselője az amerikai küldöttség álláspontjának védelmében szólalt fel.

A bizottság délutáni ülése vitájának végén A. J. Visinszkij elv- tórs, a Szovjetunió küldöttségének vezetője szólalt fel, aki részletesen

elemezte a kérdéseknek a politikai bizottságban való megvizsgálási rend jéről szóló szovjet javaslat ellenzőinek érveit. A Szovjetunió képviselője megcáfolta Franciaország képviselőjének kijelentéseit, bebizonyítva, hogy az augusztus 28-i határozatra szavazó ENSZ-tagoknak érdekük fűződik ehhez a határozathoz. Rámutatott továbbá, hogy egészen tarthatatlanok a Koreában csapatokat tartó tizenhat államnak azon igényei, hogy a koreai kérdéssel foglalkozó megbeszéléseken az egész ENSZ-et képviseljék. Ezek a megbeszélések az egész ENSZ-et érintik és a Koreát érintő kérdéseket a közgyűlésben meg kell vi- ‘atni. Rámutatott továbbá, hogy a fegyverszüneti egyezményből (az egyezmény 60. pontja) egyáltalán nem következik, hogy az értekezleten csak azon országok képviselői vehetnek részt, amelyek haderőiket Koreába küldték. Bármely ENSZtagállamot el lehet küldeni az értekezletre. A. J. Visinszkij beszéde végén rámutatott, hogy a szovjet javaslat ellenzői, minthogy nem óhajtják a Kínai Népköztársaságot és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot meghívni a vitán való részvételre, megnehezítik a koreai kérdéssel foglalkozó politikai értekezlet összehívását.

Az ülés végén szavazást tartotta«, a kérdéseknek a bizottságban való megvizsgálási sorrendjéről.

A bizottság többsége, élén az Egyesült Államokkal, a columbiai javaslatra szavazott, amely előírja, hogy a koreai kérdést utolsónak vizsgálják meg.

Ezután a bizottság elnöke az egyiptomi küldött kérésére kijelentette, hogy a politikai bizottság legközelebbi ülését október 7-re hívják össze, a marokkói kérdés megvizsgálása céljából, ámely az elfogadott napirendben első helyen szerepel.

Áz amerikaiak „erős kéz" politikájának kudarca a ENSZ közgyűlésének 8. ülésszakán

Moszkva (TASZSZ) A „Pravda" közli Filippov „Mit mutat az ENSZ közgyűlés általános vitája“ című newyorki tudósítását. Filippov rámutat, hogy az ENSZ közgyűlés 8. ülésszakán a szovjet küldöttség — csakúgy mint az előző években is — a béke megerősítésének és a népek biztonságának konkrét programmjá- val lépett fel. A békeszerető országok küldöttségei lelkesen támogatták a közgyűlésen a szovjet javaslatokat.

Másképp fogadták ezeket a javaslatokat azok, akik nem törekednek a békére, a nemzetközi együttműködésre és igyekeznek fenntartani a nemzetközi feszültséget.

Az Egyesült Államok külügyminiszterének, Dullesnek, az Egyesült Nemzetek közgyűlésének általános vitáján elhangzott felszólalása — folytatja Filippov — bebizonyította, hogy az Egyesült Államok küldöttsége ezen az ülésszakon sem mutat a legcsekélyebb szándékot sem arra,

hogy letérjen a hidegháború hírhedt politikájáról és elősegítse a nemzetközi feszültség enyhülését. Az Egye sült Államok küldöttsége a közgyűlés 8. ülésszakán semmiféle javaslatot nem tett az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt álló legfontosabb kérdések megoldására. Anglia és Franciaország küldöttsége üres kezekkel jött a közgyűlés ülésszakára — mutat rá Filippov. — Lyoyd, Anglia és Schuman, Franciaország küldötte az általános vitában csupán azt ismételték, amit előttük már az Egyesült Államok külügyminisztere elmondott.

Az ENSZ közgyűlés 8. ülésszakának általános vitája — írja befejezésül Filippov — világosan bebizonyította, hogy az egyre erősödő elégedetlenség az amerikai „erős kéz“ politika ellen — mely megakadályozza a nemzetközi feszültség enyhülését — mind nagyobb visszhangot kelt az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül is.

Pa!miro Togliatti beszéde az olasz képviseloházban az olasz külpolitika kérdéseiről

Róma (MTI). Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára az olasz parlamentben folyó külügyi vita során pénteken nagy beszédben bírálta a korábbi kereszténydemokrata kormányok és a jelenlegi olasz kormány külpolitikáját. Togliatti részletesen ismertette nzokat a károkat, amelyeket az atlanti politika okozott Olaszországnak.

Togliatti megállapította, hogy június 7. óta az olasz parlamentben egyre több oldalról hallatszik néhány olyan követelés, amelyet azelőtt csak a kommunisták és a szocialisták hangoztattak. Gazdaság- politikai vonalon ma mindenfelől azt hangoztatják, hogy harcot kell indítani a néptömegek nyomora ellen.

Togliatti ezután a nemzetközi politika főbb kérdéseivel foglalkozott. A trieszti kérdés alakulása következtében a közvélemény rádöbbent, Hogy az előző kereszténydemokrata kormányok helytelen külpolitikát folytattak. Olaszországnak az Atlanti Tömbbe való bekapcsolódása ugyanis eleve veszélyeztette az olasz nemzeti érdekeket. Az olasz gazdasági élet számára e'zárta a ke'eti piacokat, megakadályozta, hogy Olaszországot felvegyék az ENSZ-be és komoly veszélynek tette ki Olaszország földközitengeri és adriai érdekeit. Olaszország most súlyosan megfizet az atlanti politika hibáiért, amint ezt pé’dául a trieszti helyzet elmérgesedése is bizonyítja.

Togliatti a trieszti kérdésről a következőket mondotta:

. A trieszti kérdés népszavazás útján való megoldására vonatkozó javaslat elvileg elfogadható, de gyakorlatilag veszélyes és a'kalmazha- tatlan.

A népszavazás megtartására vonatkozó javaslatnak csak két eredménye lehet, vagy zsákutcába vagy pedig olyan helyzethez vezet, amely még a jelenleginél is rosszabb — például a Trieszti Szabad Terület felosztásához.

Ezért van az, hogy a kommunisták a békeszerződés rendelkezéseinek alkalmazását követelik vagy legalábbis azt, hogy a két övezetet ideiglenes polgári kormányzat alatt egyesítsék. A kommunisták elismerik, hogy ez a két mego'dás is nehéz, de pillanatnyilag a legjobb, mert megakadályozná a triszti kérdés további elmérgesedését.

A továbbiakban Togliatti felszólította Pellát, tájékoztassa a parlamentet Papagosz görög külügyminiszterrel Albániát illetően fo y- tatott tárgyalásairól. Az olasz kormánynak kötelessége kijelenteni, — mondotta Togliatti — hogy Albánia függetlensége, szabadsága és területi épsége me'lett foglal á'lást.

Beszéde befejező részében Togliatti hangsúlyozta, hogy nagy veszéllyel jár Olaszország számára az, ha az olasz kormány továbbra is az atlanti politika útján halad.

Az atlanti politika — mondotta — világviszonylatban válságban van. Az egész világon egyre jobban érvényesül az az irányzat, amely az ösz- szrs vitás kérdések békés rendezését követeli.

Mi azt követeljük, hogy az olasz kormány folytasson olyan külpolitikát, amely találkozik mindazoknak az olaszoknak a helyeslésével, akik szívükön viselik Olaszország és a béke érdekeit — fejezte be beszédét Palmiro Togliatti.

Kártevő banda felszámolása a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban

P h e n j a n (TASzSz). A „Koreai Központi Távirati Iroda“ jelentése Szerint szeptember 22-én u Kanvon Tartomány Kimgan járásában lévő Srinphunri falu rendőrosztagánaik tagjai letartóztattak Kilenc fegyveres kártevőt. A kártevőktől hot hUskát. karabélyt, géppisztolyt, ki- htne kézigránátot és 170.000 von

hamis bankjegyet koboztak ol. Cső Men Cse-nek, a banda vezetőjének vallomása szerint vaitamennyien kétéves hírszerző tanfolyamot végeztek s amerikai tisztek képezték ki őket, A távolkeleti amerikai csapatok vezérkarának hírszerző osztályához tartozó kártevő csoportot a lakosság éberségének segítségével leplezték le és tették ártalmatlanná.

Az Angol Munkáspárt kongresszusának október 2-i ülése

Margate. A TASZSZ különtudósí- tója jelenti:

Az Angol Munkáspárt kongresszusának október 2-i délelőtti ülésén A. Deakin, a szállítómunkások szak- szervezetének főtitkára és Jack Tanner, a Szakszervezeti Főtanács elnöke bírálta Thomas O'Brien-nek, a Főtanács völt elnökének a „Manchester Guardian“ október 2-i számában közzétett nyilatkozatát, amely szerint a Főtanácsnak ki kell lépnie a Munkáspártból.

O'Brien a „Manschester Guardian“ tudósítója előtt kijelentette: kész javaslatot terjeszteni a Főtanács elé arról, hogy a Munkáspártot tisztán politikai párttá alakítsák és tagságát a Munkáspárt helyi szervezeteinek tagjaira korlátozzák. Mint ismeretes, a Munkáspárt föderatív szervezet, amelynek ötmillió kollektív tagja van. Ezek a szakszervezeti tagokból kerülnek ki. Az egyéni tagok száma, akiket a Munkáspárt helyi szervezetei egyesítenek, mindössze egymillió. O'Brien javasolta, hogy a Főtanács mondjon le jelenlegi politikai tevékenységéről és kizárólag munkaügyi kérdésekre összpontosítsa figyelmét.

Az ülésen megvitattak több határozati javaslatot, amelyek határozót tab intézkedések.megtételét követelik az ország pénzügyi rendszere ellenőrzésének megteremtésére. Követelték ezenkívül, hogy tegyenek javaslatokat az adókivetést illetően, a lakosság szegény rétegeit sújtó terhek megkönnyítésére.

A végrehajtóbizottság tiltakozott a bank-részvénytársaságok államosításáról szóló javaslat ellen. A javaslatot elvetették. Az értekezlet azonban határozatot fogadott el, amely intézkedéseket követel „a tőke-elosztás jelenlegi rendszerében mutatkozó komoly aránytalanságok“ megszüntetésére. Az értekezlet arról is határozatot fogadott el, hogy növelni kell az öregek rokkantak és más állami nyugdíjasok nyugdíját. Az erről a kérdésről felszólalók példákat hoztak fel az öregek nyomorúságos helyzetére és rámutattak, hogy egyesek közülük az „éhínség“ határán vannak. Ezután az értekezlet zárt ülésen szervezeti kérdéseket vitatott meg.

NEMZETKÖZI SZEMLE

Miért nem felel meg az Egyesült Államoknak az ENSZ alapokmánya?

Az Egyesült Nemzetek Szervezete a második világháborúban a fasizmus felett győzelmet aratott nemzetek koalíciójából nőtt ki. E szervezet magasztos céllal alakult meg: biztosítani a világ valamennyi népének baráti . együttműködését, a nemzetközi konfliktusok békés' rendezése, az agresszorok megzabolázá- sa, a tartós béke érdekében. E célokat fejezi ki az ENSZ alapokmánya. Az alapokmány egyik legfontosabb cikkelye a Biztonsági Tanács felállításáról és működéséről szóló rész. Ez a cikkely a Biztonsági Tanácsra ruházza a döntés jogát a háború és béke legfontosabb kérdéseiben, így például a Biztonsági Tanácsnak kell döntenie akkor, ha a béke megóvása érdekében az ENSZ fegyveres beavatkozása válik szükségessé valahol. A Biztonsági Tanács működésének alapelve a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának — a Szovjetuniónak, Kínának, az Amerikai Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak — egyhangúsága. Ez az elv azt jelenti, hogy a Biztonsági Tanács az említett legfontosabb kérdésekben csak akkor hozhat érvényes határozatot, ha a határozat meghozatalában az öt nagyhatalom egyetért. Ezt az elvet nevezik általában vétójognak.

Ha arra a szerepre gondolunk, amelyet az Amerikai Egyesült Államok imperialistái a második világháború befejezte óta a nemzetközi légkör megmérgezése, a nagyhatalmak háború alatti együttműködésének meg nem történtté tétele, új konfliktusok provokálása, új háborús tűzfészkek megteremtése és új háború megindulásának kierőszakolása terén játszottak és játszanak, nem pkoz meglepetést, ha azt látjuk, hogy az ENSZ-ben helyet foglaló amerikai képviselők már az ENSZ gyakorlati működésének első napjától kezdve aknamunkát folytatnak az ENSZ alapokmányának megváltoztatása, elsősorban a vétójog meg semmisítése érdekében. Az amerikai imperialisták azt szeretnék, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete amerikai kézben lévő nemzetközi szerAz Egyesült Államok és Franco Spanyolországa között támadójeliegű katonai megegyezés jött létre. A megkötött egyezmények feljogosítják az Egyesült Államokat, hogy katonai berendezéseket építhessen és használhasson Spanyolország területén, hogy oda katonai missziókat küldjön. Ennek ellenében Amerika 226 millió dollár „segélyt" nyújt Spanyolországnak, magától értetődő- leg katonai célokra. Az egyezmény kétségtelenül beilleszkedik az Egyesült Államok háborús előkészületeinek láncolatába. Spanyolország ezzel az egyezménnyel lényegileg szerepet vállal a támadó Atlanti Szövetségben. Ugyanakkor ez a szövetség elmélyíti Spanyolország gazdasági válságát, amerikai megszállást hoz az országra, méginkább ameri- kanizálja a spanyol gazdasági életet és újabb elviselhetetlen adókkal sújtja a spanyol népet.

Az Egyesült Államok uralkodó kö rei tehát nyílt szövetséget kötöttek az egész világ népei által megvetett és kiközösített Franco-rendszerrel és ezzel megmutatták, hogy kalandor- politikájuk keresztülvitele érdekében a legszégyenletesebb cinkosságtól sem riadnak vissza. A helyzet kínos voltát még az amerikai bur- zsoá sajtó is látja. A New Tork Times című amerikai burzsoá lap képmutató hangon meg is írta, hogy „szembe kell néznünk azzal, hogy le kell nyelnünk egy keserű pirulát. Ez a pirula a/Franco-Spanyolországgal kötött katonai egyezmény."

Az „atlanti szövetségesek" táborában az egyezmények megkötése alkalmából felhangzottak a hivatalos dicshimnuszok. A hozsannázás mellett azonban hallani lehetett más hangokat is, amelyek azt mutatják, hogy az amerikai—spanyol egyezmény tovább mélyíti az Amerika és

vezette változna, amely ráütné pecsétjét az amerikai imperialisták valamennyi agresszív cselekedetére, „jogi indokkal“ vértezné fel a szabad és független népekre törő támadókat. Ennek akadálya a vétójog.

Az amerikai imperialisták folytatják az ENSZ alapokmány elleni támadásukat, most, az ENSZ 8. ülésszakán is. Wiley szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke és Dulles külügyminiszter már a 8. ülésszak megkezdése előtt kampányt indított az alapokmány módosítása érdekében. Dulles külügyminiszter bejelentette, hogy Ame rika kidolgozza az ENSZ alapokmány módosításának tervezetét.

Nem kell magyarázni, hogy az ENSZ alapokmány csak az amerikai imperialisták véleménye szerint szorul módosításra. A béke és a nemzetközi együttműködés valódi híveinek véelménye szerint az ENSZ alapokmánya tökéletesen megfelel a béke érdekeinek.

Az amerikaiak legújabb manőverei még a szövetségesek józanabb köreiben is nyugtalanságot keltenek. Ezek a körök a nemzetközi téren uralkodó valóságos erőviszonyokat tekintetbe véve óvatosan figyelmeztetik az amerakaiakat, hogy veszélyes kalandra vállalkoztak. A londoni „The Times“ például azt írta, hogy az ENSZ-tagállamok többségének véleménye szerint „a jövő világának és az egész világ rendjének rendkívül komoly kárt okoznak, ha lehetővé tennék az ENSZ állandó kommunistaellenes szövetséggé való elkorcsosulását.“

Az ENSZ 8. ülésszakán az alapokmánymódosítás körül folyó vita még nem ért véget. Az eddigi jelek azonban máris azt mutatják, hogy az amerikai mesterkedések komoly ellenállásba ütköznek, mert az ellenük folyó harcban a Szovjetunió és a népi demokratikus országok képviselői mellett felsorakoznak a gyarmati és függő országok, világosabban látó politikusai és több nyugati ország képviselői is.

Francoval

nyugati partnerei közötti ellentétet. Ezzel az egyezménnyel ugyanis az Egyesült Államok jelentősen megerősítette pozícióit az Atlanti óceán keleti részén és a Földközi tengeren ami csorbítja Anglia érdekeit. — Ugyancsak az angol érdekeket fenyegeti, hogy az egyezmény megkötésével a Gibraltár angol támaszpontra amerikai biztatásra igényt tartó Franco feltehetőleg további amerikai buzdításban részesül majd. Franciaország érdekei szintén újabb veszélyben vannak, mert amerikai haderők kerülnek az északafrikai francia gyarmatbirtokok közvetlen közelébe. Minthogy e szövetségesek egyrészt kénytelenek számolni népeik antifasiszta beállítottságával, másrészt aggódnak pozícióik miatt, nem nézik túl jó szemmel Franco és az amerikaiak közeledését. ,Ez sajtójukban is kifejezésre jut. ’ A „The Times" már az egyezmények megkötésének másnapján nyugtalankodott, hogy „abban a pillanatban, amikor az Egyesült Államok használatba veszi a spanyol támaszpontokat, földközitengeri hatalommá növi ki magát." A francia „Combat“ amiatt fakadt ki, hogy az amerikaiak lényegesen udvariasabbak a fasiszta Francovaí, mint a franciákkal: „Milyen diszkrétek voltak Spanyolországot illetően és ugyanakkor hogyan foglalták el La Röcheltet. Chateauxrouxt, vagy Verdunt, hogy amerikai támaszponttá változtassák — írja a lap. Ez a párhuzam semmiesetre sem kellemes a franciák számára."

Washington és Madrid megegyezése az amerikai háborús politika újabb bizonyítéka. Hiába szónokolnak az amerikai vezető körök képviselői „békeszeretetükről", cselekedeteik megmutatják, bőgj’ mindenképpen fokozni igyekeznek a nemzetközi feszültséget.

Indiai lapult az Északkelet-Urnában lartózkoÉ Kuomintang csapatokról

(MTI) A „National Herald“ című indiai lap Je Kung-Csao csangkaj- sekista „külügyminiszternek'1 azzal a nyilatkozatával foglalkozik, amely szerint ültakozni akar a burmai kormánynál az ’ Északkelet-Burmában tartózkodó Kuomkv csapatoknak a bundái légiéi«". al történt bombázása miatt.

Az indiai lap felháborodottan írja: „A Kuppnintang csapatok nem kínai, hanem burmai földön tartózkodnak és ottani jelenlétük már magábanvér's is agressziót jelent Burma eile». Az a követelés, hogy a ranguni kormány ne törekedjék az agresszorof? kiűzésére, több mint arcátlanság, sértés Burma ellen és sértés az ENSZ ellen.

A „Times pf India" helyesli Burma akcióját a Burmában tartózkodó Kuomintang banditák ellen és Washingtont, valamint Csang Kaj-seké- ket teszi felelőssé azért, hogy még mindig Kuomintang csapatok tartózkodnak Burmában,