Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-20 / 221. szám

, DUNÁNTÚLI NAPLÓ AZ MDP B ARANYAM EGYEI PA' RTBI Z O TT 5 A'C A’N Á K LAPJA X. ÉVFOLYAM. 221. SZÁM ____________________ARA 50 FULEB_______________________________________________________VASÁRNAP. 1953 SZEPTEMBER 30-------------­----------------------------------------------------------------------------------------------------­Me gkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozása _____________________________________________________________________________ Me gkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak HL országos tanácskozása mcomvaton délelőtt Budapesten az Építők Szakszer­vezetének székházában megkezdődött a termelőszövet­kezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. or- szágos tanácskozása, hogy megtárgyalja a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás további fejlesztésének kérdéseit. Közel 1300 küldött gyűlt egybe: élenjáró termelőszö­vetkezeti elnökök és brigádvezetők, termelőszövetkezeti párttitkárok a növénytermelésben és állattenyésztésben kitűnt termelőszövetkezeti dolgozók, kiváló traktoro­sok és gépállomásj igazgatók. A tanácskozáson megjelent Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Farkas Mihály és Ács Lajos elvtársak, az MDP Politikai Bi­zottságának tagjai a Központi Vezetőség titkárai, He­gedűs András elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja, földművelésügyi miniszter, a minisztertanács el­ső elnökhelyettese, Rónai Sándor elvtárs az ország­gyűlés elnöke, valamint a minisztertanács és az MDP Központi Vezetőségének több más tagja. A tanácskozást Dobi István elvtárs, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetke­zeti Tanács elnöke nyitotta meg. Dobi István elvtárs megnyitó beszéde — A jelen tanácskozást azért hívtuk össze, és tudom, minden egyes résztvevőt az a szilárd elha­tározás hozott ide, hogy mélyreható változást, gyökeres javulást készít­(stink elő a termelőszövetkezetek 1 gazdálkodásában, a gépállomások munkájában és ezen keresztül ter­melőszövetkezeti parasztságunk éle­tében. — Éljünk gondos, körültekintő gazda módjára azokkal a lehetősé­gekkel, amelyeket a párt és a kor­mány által nyújtott kedvezmények a termelőszövetkezetek részére biz­tosítanak. Ezekben az egymással szorosan összefüggő célkitűzésekben lehetne kifejezni tanácskozásunk alapvető célját: a termelőszövetke­zeti tagság életmódja és a termelő­szövetkezeti gazdálkodás gyökeres megjavításának előkészítését. — A termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának emelésére, anyagi és kulturális körülményeinek gyö­keres megjavítására irányuló szán­dék vezette a termelőszövetkezeti tanács tagjait a tanácskozás elé ter­jesztett határozati javaslat-tervezet és alapszabály elkészítése során. A szövetkezeti tagság életszínvonalá­nak emelését azzal kell megkezde­ni, hogy minden egyes termelőszö­vetkezeti tag számára az eddiginél lényegesen magasabb jövedelmet biztosítsunk természetben és pénz­ben egyaránt. A szövetkezeti tagok jövedelme két forrásból adódik. Az — Tisztelt Tanácskozás, kedves Elvtársak! — Pártunk, népi demokratikus államunk a munkásosztályra, a dol­gozó parasztságra és a néphez hű értelmiségiekre támaszkodva a Szov jetunió baráti segítségével a felsza­badulás óta eltelt években sok ne­héz feladatot sikeresen oldott meg. A magyar dolgozók — elsősorban a munkásosztály — szorgalma, helyt­állása eredményeként a háború ál­tal rombadöntött iparunk, közleke­désünk gyorsan újjáépült és Ipari termelésünk gyors fejlődésnek in­dult, ezévben már közel háromszo- rosa az 1938. évinek. — Népgazdaságunk fejlesztésében elért eredmények bizonyítják, hogy a felszabadult nép, amelynek kez­deményezését nem köti gúzsba ki­zsákmányolás, csodákra képes. — Iparunk — különösen nehéz­iparunk fejlődése — megteremtette * lehetőségét annak, hogy gyorsab­ban haladjunk előre a népgazdaság egyéb fontos területei, így köztük elsősorban a mezőgazdasági terme­lés fejlesztésében, amelynek dolgo­zó népünk életszínvonala megjaví­tása szempontjából különösen nagy jelentősége van. — Iparunk gyors fejlődése mellett Ugyanis mezőgazdasági termelésünk egészében Véve nem jutott sokkal tovább a háború okozta károk tel­jes kiküszöbölésén és termésátlaga­ink nem haladják meg lényegesen a felszabadulás előtti kapitalista me­zőgazdaság átlagát. Mezőgazdasági termelésünk elmaradottsága nem azért van, mintha nem lenne szor­galmas, a földműveléshez jól értő Parasztságunk, ellenkezőleg, a mi Országunk ilyen parasztsággal ren­delkezik, méltán lehetünk büszkék szorgalmas, a földet, az állattenyész­tést szerető, munkájához értő dol­gozó parasztságunkra. — Mezőgazdaságunk elmaradásá­egyik, a főforrás: a közös gazda­ság. A másik, ennek kiegészítője: a háztáji gazdaság. — A közös gazdaság jövedelme­zőségének növelésére kell elsősor­ban figyelmünket ráirányítani. — Ha sikerül megvalósítanunk a közös gazdaság magas jövedelme­zőségét és növelni tudjuk a háztáji gazdaságból származó jövedelmet, akkor a közeljövőben olyan magas természetbeni és pénzbeni jövedel­met biztosíthatunk termelőszövet­kezeti tágjaink számára, amire ha­zánkban dolgozó parasztember éle­tében még nem akadt nélda. Külö­nösen nem akadt példa egyénileg dolgozó parasztember életében. Azok a javaslatok, amelyeket a határozat’ javaslattervezetben a tanácskozás elé terjesztünk, ha megvalósulásra kerülnek — tüzetes, de sokkal in­kább szerény, mint túlzó számítá­sok szerint — mintegy másfél mil­liárd forint jövedelemnövekedést eredményeznek term el őszöve' keze, teink számára. A háztáji gazdálko­dás alapszabály által nyújtott lehe­tőségének kihasználása az állam és a termelőszövetkezet részéről meg­nyilvánuló segítséget is figyelembe- véve egyedül évente hat-hétezer fo­rint jövedelmet jelenthet minden egyes gondos termelőszövetkezeti családnak. Másfélmilliárd többlet- bevétel a szövetkezeti tagság szá­mára és ezen felül külön a ház.áj- ból családonként hat-hétezer forint bevétel. nak okát nem ebben kell keresni, hanem abban, hogy az ipar fejlesz­tése mellett népi demokráciánk nem tudott elégséges erőt fordítani a me­zőgazdaság fejlesztésére. — Népi demokráciánk a mezőgaz­daság területén csak egyes kisebb termelési kérdések megoldásával mutatta meg azt a hatalmas lehe­tőséget, ami a népi demokratikus rendszerben rejlik, ilyen terület töb­bek között az öntözés, amelyre az utóbbi években nagyobb érőket for­dítottunk és ennek eredményeként öntözött területünk a felszabadulás előttinek jelenleg már a hétszerese: az öntözéssel együtt fejlődött jelen­tős kultúrává a rizstermelés, amely ma már félszázezer holdon folyik és segítségével kát. holdanként 20— 30 mázsás rizstermést is aratunk olyan területen, ahol ezelőtt 4—5 mázsa búza termett. Jelentősen emelkedett egyes ipari növényeink vetésterülete is, köztük a cukorré­páé, amely az idén a felszabadulás Előttinek már közel háromszorosa. Az alaovető mezőgazdasági növé­nyek, a búza, a kukorica, a burgonya stb. termelését tekintve azonban nem történt lényeges változás. így az ez évi viszonylag jó búzatermés ellenére sem mondhatjuk el, hogy a kenyérgabonakérdést már megoldot­tuk. Allattenyésztésühk sem rendel­kezik szilárd takarmánybázissal, ami pedig előfeltétele annak, hogy az állattenyésztés számszerűleg és a hozamokat tekintve, egyenletes fej­lődésnek induljon. — Mezőgazdasági termelésünk el­maradottságának hatása érződik egész dolgozó népünk életében. Az alacsony színvonalon termelő mező- gazdaság a dolgozó parasztság szá­mára nem tud olyan életszínvonalat biztosítani, mint amilyent kívánná­nak, ugyanakkor a mezőgazdaság munkásosztályunk megnövekedett igényeit sem tudja bőségesen kielé­gíteni, Amikor jövedelmező gazdaságról )eszélünk, akkor azalatt fejlett, ma­gasszínvonalú növénytermelést és állattenyésztést folytató gazdaságot értünk. A növénytermelés és az állatte­nyésztés fej'esztése megkívánja ter­melőszövetkezeteink szakmai irá­nyításának megjavítását. Tanácskozásunknak foglalkozni kell azokkal a teendőkkel is. ame­lyeket a termelőszövetkezetek alap­szabályszerű működése, demokrati­kus vezetése tűz napirendre. Azt hiszem — hangsúlyozta Dobi István, — hogy minden egyes kül­dött elvtárs azon lesz. hogy meg­feleljen annak a várakozásnak, ame lyet tanácskozásunk elé egész ter­melőszövetkezeti tagságunk, sől egész dolgozó parasztságunk, vala­mint pártunk és kormányunk ál­lít. A tanácskozások minden egyes részvevője azon legyen, hogy tanács­kozásunk az élenjáró dolgozók ta­pasztalatcseréiévé. a KiVvA'r kiküszö­bölésének, új eredmények elérésé­nek és a termelőszövetkezeti mozga­lom új fellendülésének elindítójává váljon. Dobi István elvtárs beszéde után Hegedűs András elvtárs, földműve­lésügyi miniszter mondott beszámo­lót. — Mindezekből kiindulva pártunk Központi Vezetősége elhatározta, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetsége további erősítése, a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében az eddiginél sok kalta nagyobb segítséget ad a me­zőgazdasági termelés fejlesztéséhez, és hogy — úgy mondjam — általá­nos támadásba kezd a mezőgazda- sági termelés minden fontos terü­letén, azért, hogy a termésátlagok növekedjenek és megkezdődjék a mezőgazdasági termelés általános fellendülése. — Pártunk és kormánvunk min­den olyan adottsággal rendelkezik, ami szükséges a mezőgazdasági ter­melés gyors fejlesztéséhez, fejlett szocialista iparunk van, a kereske­delem, a közlekedés túlnyomórésze szocialista tulajdon; harcedzett mun­kásosztályunk, bízva pártunk és kor­mányunk irányításában, szilárd veze­tő ereje népi demokráciánknak; a munkásosztály és dolgozó paraszt­ság között már a felszabadulás utá­ni években szilárd szövetség alakult ki, amely népi demokratikus álla­munk biztos alapja. Fejlett ipari or­szágunk az elmaradott kapitalista Magyarországhoz viszonyítva össze­hasonlíthatatlanul nagyobb lehető­ségekkel rendelkezik a mezőgazda- sági termelés fejlesztésére és ezért nem lehet kétséges, hogy pártunk dolgozó népünk munkájára, kezde­ményezésére támaszkodva, mint ahogy már sok nehéz kérdést meg­oldott, úgy meg fogja oldani ezt is. — Pártunk Központi Vezetősége határozatának megfelelően kormá­nyunk már eddig is a gazdasági in­tézkedések egész sorát foganatosí­totta a mezőgazdasági termelés eme­lése érdekében. Már az eddig meg­tett intézkedések felsorolása is hosz- szú időt vesz igénybe, ezért csak a legfontosabbakat említem: ingyenes lett az állatorvosi szolgálat, harminc millió forintos támogatással az ed­diginél lényegesen kedvezőbb felté­telekkel lehet minőségi vetőmagot cserélni, a Központi Vezetőség javas­latára a termelők termelésben való érdekeltsége fokozására a minisz­tertanács elhatározta, hogy a jövő évtől kezdve a begyűjtési kötelezett­séget lényegesen csökkenti, sokkal kedvezőbb feltételek mellett kezdő­dött meg a termelési szerződések kö­tése és csak ez az intézkedés, a jövő évtől kezdve a prémiumokkal együtt, félmilliárd forint többletbevételt je­lent a termelők számára, lényegesen alacsonyabb díjszabás szerint dolgoz­nak a gépállomások és bárki tetszé­se szerint fizethet munkájukért akár pénzben, akár természetben. Az elmúlt két és fél hónapban hozott intézkedések a dolgozó pa­rasztság jövedelmét — nem számítva a jó termésből származó többletjöve­delmet — -mintegy három millió fo­rinttal növelték meg és mindezt olyan esztendőben, amikor bő termés van. Mindezek az intézkedések ko­moly segítséget jelentenek az egész mezőgazdaság, az egész falu számá­ra, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is, de hatásuk sokkal nagyobb lehet és kell is, hogy le­gyen a szövetkezeti gazdaságokban, ahol a mezőgazdasági termelés fej­lesztésének nincsenek olyan szűk határai, mint az egyéni parcella, ahol szinte korlátozás nélkül lehet kihasználni a modern gépeket és ahoi sokkal gyorsabban nagy terüle­teken, nem kis táblákon lehet alk/- mazni az élenjárók legjobb módsze­reit és a mezőgazdasági tudomány vívmányait. — Ugyanakkor a termelőszövetke­zetekben a többtermelés minden ter­melőszövetkezeti tag számára lehe­tővé teszi a nyugodt, biztos, jó meg­élhetést — egyszer és mindenkorra mentesíti a dolgozó parasztságot min denfajta kizsákmányolástól. — Ezért pártunk és kormányunk a mezőgazdasági termelés fejlesztése — és a dolgozó parasztság kizsák­mányolástól mentes élete megterem­tése érdekében is, — az egyéni gaz­daságoknál lényegesen nagyobb tá­mogatást ad termelőszövetkezeti pa­rasztságunknak, mert tudja, hogy ez az az út, amely a mezőgazdasági ter­mékek bőségéhez vezet, az egész dolgozó parasztság számára lehetővé teszi a kizsákmányolástól mentes életet, a falu igazi jólétét. — Ezért van az, hogy míg pártunk Központi Vezetősége határozata alap ján az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztok terménybeadása tíz szá­zalékkal, addig a termelőszövetkeze­teké 25 százalékkal csökken, míg az egyéni parasztok állat- és állati ter­mékek beadása 15 százalékkal, addig a termelőszövetkezeteké 30 százalék­kal kisebb Tesz, mint az ezévi volt. A szerződéses termelés után a ter­melőszövetkezeteket kétszerakkora prémium illeti meg, mint az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztokat. A gépállomások a termelőszövetke­zeteknek mintegy 15 százalékkal ol­csóbban dolgoznak, mint az egyéni­leg gazdálkodóknak. — Nehéz forintban pontosan ki­számítani mindazoknak a kedvez­ményeknek a hatását, amelyeket a termelőszövetkezetek a kormány- programm nyilvánosságra jövetele óta kaptak, de nyugodtan lehet mon­dani, hogy a dolgozó parasztság számára adott három milliárdon be­lül több mint másfél milliárd a ter­melőszövetkezeteknek jut. — Termelőszövetkezeti mozgalmun kon belül a legnagyobb támogatást a III. típusú termelőszövetkezeti cso­portok, illetve termelőszövetkezetek kapják és ez helyesen is van így, mert termelőszövetkezeti mozgalmun kát túlnyomórészt ezek a szövetke­zetek alkotják és ez az a típus, amelyben jó munka mellett a szö­vetkezeti gazdálkodás összes előnyei a legjobban érvényesülnek. — De emellett továbbra is nagyon komoly támogatást — az eddiginél sokkal nagyobb segítséget — kap­nak az I. és II. típusú termelőszö­vetkezeti csoportok is, hogy a közös termés előnyeit felhasználva az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok­nál lényegesen magasabb termés­átlagokat tudjanak elérni és na­gyobb jövedelmet tudjanak biztosí­tani tagjaik számára. — Termelőszövetkezeteink egy ré­sze az elmúlt években megszilárdult, virágzó gazdasággá lett és jó ered­ményeket ér el, viszont termelőszö­vetkezeteink másik része — különö­sen az utolsó években alakult ter­melőszövetkezetek i— sok nehézség­gel küzdenek s eredményeik nem ki- elégítőek sem a termésátlagokiban, sem az egy munkaegységre eső jö- vedelemrészesecfésben. — Nézzünk csak meg közelebbről ebből a szempontból két egymás melletti termelőszövetkezetet. Az egyik a barcsi Vörös Csillag, amely­től nem messze van a vízvári Béke termelőszövetkezet földje, szántóik minőségét tekintve nincs különbség közöttük, de annál nagyobb eredmé­nyüket nézve. A barcsi Vörös Csil­lag magas termésátlagokat ért el. búzából például kát. holdanként 14 mázsát, a vízvári Béke szövetkezet pedig mindössze nyolcat. A barcsi Vörös Csillag fejlett állattenyésztés­sel rendelkezik, tehenészetéből a tej beadáson felül bőven jut szabadpiac­ra, a vízvári Béke szövetkezet vi­szont, bár van tehenészete, nemcsak, hogy szabadpiacra nem tud tejet ad­ni, hanem még a beadási kötelezett­ségét sem teljesíti. Még nagyobb a különbség a két szövetkezet között, ha az egv munkaegységre eső jöve­delmet nézzük. — A barcsi Vörös Csillag termelő- szövetkezetben egy munkaegységre — piaci árakon számítva a terményt — 52 forint jut, a vizvári Béke szövet­kezetben viszont alig 20 forint. Ért­hető, hogy ez utóbbi szövetkezetben, amelyhez hasonló sok van még az országban, laza a munkafegyelem, a tagság jelentős része elégedetlen és közülük sok hallgat olyan ellen­séges elemek, kulákok, spekulánsok hírverésére, akik szövetkezeti tagok helyett, jobban szeretnének a falu­ban cselédet, napszámost, részesmun kást látni. — Nekünk úgy kell dolgozni, hogy a szövetkezeti tagok rövidesen min­det! termelőszövetkezetben elégedet­tek legyenek, fegyelmezetten kive­gyék részüket a munkából és fel­használva mindazt a segítséget, amit a népi demokratikus államunk ad, küzdjenek a magas termésátlagok, magas állattenyésztési hozamok el­éréséért. A legelmaradottabb terme­lőszövetkezeteket is hozzá kell segí­tenünk ahhoz, hogy az élenjárók színvonalára emelkedjenek, hogy tér mésátlaguik, állattenyésztési hoza­muk megközelítse az élenjárókat és az egy munkaegységre eső jövedelem részesedés se legyen kisebb, mint a jól dolgozó és már jelenleg is virág­zó termelőszövetkezetekben. — Termelőszövetkezeteinkben jó munkával rövid idő alatt elérhetjük és el is kell érnünk, hogy a ma már sokszázezres termelőszövetkezeti tag­ság anyagi helyzete elérje, sőt meg­haladja a jól dolgozó, földművelés­hez jól értő középparasztokét. — Termelőszövetkezeti mozgal­munk ilyenirányú fejlesztésének vi­lágos útját mutatja meg az a hatá­rozati javaslattervezet, amelyet Dobi István vezetésével a Termelőszövet­kezeti Tanács kidolgozott. — Sok termelőszövetkezetünkben a bajok onnan indulnak ki, hogy kü­lönböző hibák miatt a tagok mun­kájának nincs meg a kellő eredmé­nye, azaz egy munkaegységre kevés termény és kevés pénz jut. Ilyen tér melőszövetkezetekben azután a ta­goknak elmegy a kedvük, nein szí­vesen vesznek részt a közös mun­kában. — Ahhoz, hogy a termelőszövet­kezetekben az egy munkaegységre megfelelő jövedelem jusson termény ben és pénzben is, mindenekelőtt meg kell növelnünk a termelőszövet­kezetek termésátlagát, illetve a kö­zös állattenyésztés hozamait. — A terméseredmény növelésének módjai ismeretesei-;. A mezőgazda­(Folytatás a 2. oldalon) Hegedűs András elvtárs beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents