Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-17 / 218. szám
I UNANTULI V/LAO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK'. r A MAI SZAMPAN: Az ENSZ közgyűlés 8. ülésszakának megnyitó üléséről (2. o.) — Bányászfiatalok .(2. o.) — Ki kell zárni, meg kell fékezni azt a néhány bomlasztót a rózsafai Közös Ut tsz-ben is, akik a tagok közös érdeke ellen törnek (3. o.) — Már csírázik az új vetés Váradújpusztán (3. o.) — Üzemi kultúrcsoportok és kultúrotthonok munkájáról (4. o.) — Mi születik meg előbb? (4. o.) AZ MDP BAR ANYAMEGYEI PÁ RTBI Z O TTI ÁGA'N A K LAPJA V'"" X. évfolyam, 2i8. szám _______ Javítsuk m unkánk minőségét Dolgozó népünk életszínvonala ®Te emelkedik. A városi és falusi :%ozók többet vásárolnak. — A % mellett azonban jobbat is kérfejlődő iparunk ontja az árut, üz- !|eink zsúfoltak, a mennyiségben ^át nincs hiba. Annál több a mi- bégnél. A vásárló dolgozók gyak- ^ panaszkodnak még boltjainkban 11 eladók előtt. Pécsett, a 12-es sz. '»háza ti Boltba például visszavittek I :'íy pár cipőt, mert rövid viselés ‘!án elszakadt a felsőbőr. Sokat í*naszkodnak ugyanott a bokafix ^enge gumijára, vagy a kelmék 'lövésének gyakori hibáir^. A trafókban a Pécsi Dohánygyárat lidják, mert több esetben előtörőit már, hogy üresvégű cigarettáit gyártott. A Kossuth Lajos utcai ^kereskedésekben is sok panaszt állhatunk az edényekre, a kerék- Ripumpáfcra. Általában tapasztalat juk, hogy a dolgozók sokat pakkodnak a minőségre. Természetesen, nemcsak a fogyasz Ősi cikkeknél vannak hibák, ha- itn a termelési eszközöket gyártó tarágak és az ipari nyersanyagodat szolgáltató iparágak munkájáén is. Sok panaszt hallhatunk az “ihegyi Erőműben, a Pécsi Koksz- füveknél a szénbányák termelésé- - A Pécsi Szénbánya Vállalat akiinak többsége még mindig maga- ibb pala- és hamutartalmú szenet 4d a megengedettnél, különösen a vasa.si Petőfi-akna, ahol szeptem- ir .első dekádjában 4.12 százalékos volt a palatartalom a megen- Sedett 2.8 százalék helyett, a hamu- ártalom pedig 32.66 százalékos a Megtűrt 30.5 százalékos helyett. A ilás, gyenge minőségű szenet ne- kéz feldolgozni, a Pécsi Kokszmű- "ek nem egyszer emiatt veszélyez- *®ti a város és a Pécsi Porcelánkor folyamatos gázellátását. Az üzemek dolgozóinak és a vádlók panasza intő figyelmeztetési szolgál arra, hogy a minőség- nagyobb gondot kell fordítanunk. A minőség megjavítása ma 'Párunk egyik elsőrendű fontosságú kérdése. Eddig is esett szó a minőségről, Viszonylag elég sok. Döntő javulás jjzonban, mindezideig nem történt, lapjainkban azonban, amikor a minőségi termelés jelentősége tovább lőtt, még nagyobb harcot kell vívjunk a hibák ellen. A minisztertanács nemrég határolót hozott, az ipari cikkek minőségének védelméről. Jelentős intézkedés ez, egymagában azonban még biztosíték a minőség megjavítására. A jó minőség elérése a terhelők, a munkások, művezetők keiben van, tőlük függ elsősorban az, fogy a legrövidebb időn belül a !őbb mellett jobb árut is adhass-ink a dolgozóknak. Művezetőink nem egy helyen komoly segítséget adnak a szakmailag képzetlenebb dolgozóknak. A Pécsi Porcelángyárban Cséplő Győző művezető Deák István sztahánovista korongoshoz helyezte Nyerges István fiatalabb szakmunkást. Ez szép *s követendő példa, de a legtöbb kelyen még megvalósításra vár. Mű s2aki vezetőink, a legtöbb helyen hég keveset törődnek a minőségül. A Rőder-mozgalmat elhanyagol iák, a Zsédely-mozgalmat, amely a termelés minőségének állandó járását tűzi ki célul, alig ismerik. A művezetők, ha tovább javítják hunkájukat, sokat tehetnek a minőség emeléséért. Egymagákban bonban, nem érhetnek el gyökeres fordulatot. A minőség megjavítása a közvetlen termelők, a munkások kezében van. a magyar munkások öntudatára van bízva. A munkások legjobbjai, különösen a sztahánovisták, mindig nagy gondot fordítottak a minőségre. A magas százalék elérése mellett, a minőségi munkát is becsületbeli ügyük nek tartják. Sok szép példáját láthatjuk ennek megyénkben is. A Sopiana Gépgyárban Szentes János elvtárs 145 százalékot teljesít, Czinderi Ferenc elvtárs 146 százalékot teljesen selejtmentesen. hosz- szú hónapok óta. Szentes és Czinderi elvtársak sosem feledkeznek meg arról, hogy a magas százalék csak akkor értékes, ha kellő minőségi munkával párosul. Dolgozóink között, — néha még sztahánovistáink között is — vannak azonban olyanok, akik csak a meny- nyiségre, a sok százalékra törekednek, a minőséget már elhanyagolják. Tipikus példája ennek a Pécsi Porcelángyárban Szandmann György és Baksa Gyula elvtárs. akik meny- nyiségben 160. illetve 150 százalékos átlagot teljesítenek, a minőségi mun kában azonban, már a gyár leggyengébb dolgozói közé tartoznak. A sok selejttel, a minőségileg kifogásolható munkával természetesen nagy kárt okoznak, saját maguknak és a népgazdaságnak is. A múlt hónapban például Szandmann György elvtárs gondatlan munkájával 550 forintos kárt okozott, Baksa Gyula elvtárs X.131 forintosat. A sajátmaguknak közvetlenül okozott kár sokkal kisebb, de az sem lebecsülendő. Szánd mann György elvtárs a sok selejt miatt 79 forint 40 fillérrel, Baksa Gyula elvtárs 51 forinttal vitt kevesebbet haza. A tények után világos, hogy a kormány pros ramm meg valósításához, a jólét fokozásához csak az járulhat hozzá teljes ereiével ,aki a termelés mennyisége mellett nem feledkezik meg a minőségről sem, aki a többtermelést és a jobb termelést elválaszthatatlan egységben valósítja meg. A jobb minőségű termelés szorgalmazását pártszervezeteink, szakszervezeteink és DISZ-szervezeteink eddig másodrendű feladatnak tekintették. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az üzemek bejáratánál mindenütt ott vannak a versenytáblók, többé-kevésbbé feljegyzik a legjobb százalékos eredményt elért dolgozó nevét, a minőségről azonban már nem szólnak. Hogy a hibákat kijavíthassuk, hogy a gyökeres fordulatot elérhessük, elsősorban is a pártszervezetek, szakszervezetek és a DlSZ-szerveze- tek munkájában kell javítani. A taggyűléseken, a termelési értekezleteken a mennyiség mellett ugyanúgy fel kell sorakoztatni a végzett minőségi munka számadatait is. A faliújságokon, a százalékok mellé mindjárt oda kellene írni a munka minőségét is, és ami a legfontosabb, szocialista öntudatra kell nevelni az új dolgozókat. Elsősorban is személyi példamutatással és meggyőző segítő munkával. A múlt rendszerben a munkások tőkésnek termeltek. A bányászok, a vasmunkások, a kőművesek, a szövőnők, a cipőgyár! munkások, a bútorgyári dolgozók és minden szakma termelésének legjavát henyélők lopták el. Ha a munkás selejtet csinált, súlyosan megbüntették: nem volt ritka eset az sem, hogy fizetésének nagyobb részét levonták. Ez az idő elmúlt, örökre megszűnt. A dolgozók ma már saját maguknak termelnek. Államunk a múlt rendszerben alkalmazott pénzbüntetéseknél összehasonlíthatatlanul kisebb pénz- büntetést is eltörölte. Cserébe nem kér mást a dolgozóktól, csak azt, hogy a sok áru mellett jó árut is termeljenek, saját maguknak, a dolgozóknak. 4RA SO FILLER CSÜTÖRTÖK. 1953 SZEPTEMBER 17 ötezer forint megtakarítást jelent Majorácz István délszláv középparasztnak az új begyűjtési rendszer |\f ajorácz István délszláv közép- t-"* paraszt a pécsi járásbeli Németi község legjobb gazdáinak egyike. Az elsők között fejezte be a vetőszántást, nemcsak a maga 18 holdján, de a négy hold tartalékföldbér- leten is. Kétszer szántotta fel a földet, jövő héten kettes ekével még egyezer végigmegy rajta. Most már csak a vetőmagot várja, hogy mielőbb belekerüljön a jól előkészitott lal \ba az ősziárpa. Közben a Majorácz- család szorgosan végzi a betakarítást. Jelenleg a napraforgót hordják be a földről. Beadási kötelezettségét is példaadóan teljesíti a fiatal gazda. Díszoklevelek mutatják: év- ről-évre a legjobban teljesítők sorában van. — Tavaly bizony nagy gondot okozott: hogyan teljesítsem becsülettel a beadást is, meg hogyan gondoskodjam az öttagú esalád eltartásáról, — mondja, — idén már könnyeb ben gazdálkodom: jobb a termés, meg a nap-nap után megjelenő ren- deletek is sok könnyítést hoznak. Csupán az. adótartozás csökkentése több, mint háromezer forintot jeleni nekünk. — Világvevő rádiónkon hallgattuk meg az új begyűjtési rendszerről szóló híradást. Mindjárt számolgatni kezdtünk a feleségemmel, mit is jelent számunkra a határozat. A tíz- százalékos terménybeadási kedvezmény 1200 forint, amit a tej- és tojás-, baromfi és marhabeadáson meg takarítunk, az kitesz több. mint kétezer forintot, ha a szőlőterületünk után a borbeadást 25 százalékká' mérséklik, ez négyszáz forint. Az idén ősszel bérelt tartalékföld után jövőre 30 százalékkal kevesebb a neadás. ez a négy holdra vagy 800 forintot jelent. Ha ezt mind összeadjuk, csaknem ötezer forint marad a zsebünkben. Közel ennyi a félévi adóm. ezt kis is fizethetem az így megmaradt összegből. — Régi vágyam, amiről °sak ábrándoztam, most válik majd valóra. Van két tehenem, egy pár lovam, két kocám, négy süldőm, ezt az állományt mindig szerettem volna gyarapítani. de nem került rá sor. Most majd telik erre is. Veszek egy jó tenyészkocát. a megnövekedeit állatállomány takarmányának az elkészítéséhez pedig beállítok egy vil- ianydarálót. A szép jövő mellett a jelenről sem feledkezik meg Majorácz István, Nemcsak a földjeit műveli meg nagyobb gonddal, az állatait gondozza szeretettel, tervei vannak az ezévi beadással is. — Van egy szép hízónk. — mondja. — beadásra tartjuk. Már több, mint 150 kiló. Ezt a hízót legalább két mázsára hizlalom fel. Több jut az államnak, de magam i>rm járok rosszul: az így kapott többletjöve- lelinet hozzáteszem a félretett pénzemhez és még ezévben — motor- kerékpárt vásárolok. eddig A Pet*-« VI. kerii lel jesítette Pécs VI kerület bányászai szeptember 15-ig 102.1 százalékra teljesítették tervüket. Szép eredmény. A bányászok büszkén tekinthetnek leszállás előtt és kiszállás után a felolvasó teremben lévő versenytáblára, mert a hónap első felében már 431 tonna szán terven felüli kitermelésével járultak hozzá a magasabb élets^jm'onalat .előirány ?.ó kormányprogramm megvalósítá- sához. E szép teljesítmény elérésében nagy részük van Krivanek Laics elvtárs körletében dolgozó bányászoknak is. akik az egész bányakerületben a legtöbbel járultak hozzá a terv túlteljesítéséhez. Krivanek elvtárs körletéhez a Ká roiy-akuai és a lámpásvölgyi tárók tartoznak. Összesen négy táró van Mindegyik táróban egv fejtés dolgozik, ezenkívül a körlethez tartozik egv napszinti fejtés is. A körlet szeptember 15-én 112.7 százalék ra állt havi tervenek teljesítésével. Az eredmények? itt sem születtek maguktól, azért keményen meg kel lett harcolniok a körletben dolgozó elvtársaknak:. De. ahogy István Imre elvtárs, a Károly-aknai táróban dolgozó Bombek Ferenc (2) csapatának helyettes vezetője mondja: ’éti Krivanek-körlet havi tervének esedi A körletvezető elvtárs is sokat segített a terv teljesítésében." A Bom- bek-fejtésnek 30 csille a műszakonként; előirányzata. Ezt átlagosan 8— 10 csillével szárnyalják túl, azért, mert Krivanek elvtáxs minden körülmények között biztosítja számuk ra a szükséges műszaki feltételeket, iavasiataikat, észrevételeiket meghallgatja és ha helyesnek tartja, azonnal cselekszik. így volt ez a váltó beszerelésével is. Sokáig két csillésnek kellett a szenet szállítania, mert a rendező egyvágányos volt, vagyis az ürescsilléket minden esetben le ke'lett dobálni a sínről, csak úgy tudták a teli csilléket elszállítani. A csapat tagjai megígérték neki, ha megcsináltatja kétvágányosra a rendezőt, egv csillés végzi el a szén kiszállítását, ami sokat jelent maid az egyfőre eső termelés növelésében. így is történt, jelenleg is egy csillés végzi azt a feladatot, amit azelőtt ketten végeztek. Az egy ember fölszabadulása a csillézés alól. minden műszakban öt csille többtermelést eredményezett. Jó kedvvel dolgoznak :i lámpásvölgyi „Rákosi'1 táróban is. A tárónak 60 csillét kell szállíta1L2.7 százalékra kés részét nia műszakonként. Ebben a táróban már rosszabbak a körülmények, nincsenek olyan vastag széntelepek, mint a Károly-aknai táróban, de ennek ellenére is nap, mint nap teljesítik tervüket. Külön dicséretet érdemelnek a napszinti fejtés dolgozói, ahol csak négyen dolgoznak. Heim István vájár, Preiz Károly vájár, Haíbich Adolf vájár ás Bakán István csillés minden műszakon 60—72 csillés szállítással hagyják el fejtésüket. A tóró bányászás jói fizet Pécs bányán is. A 112.7 százalékos tervteljesítés kimagaslóan felette áll a többi körletekénél. Azonban,- ahogy az ott dolgozó elvtársak mondják, még ennél is szebb eredményt tudnának elérni, ha az üzem vezetősége több támogatást nyújtana. Az a helyzet, hogy az elővájási csapatok nem kapnak elegendő mennyiségű sínt. Ennek hiányában több munkahelyen lapáttal kell a csilléseknek hordaniok a szenet a csillékbe, ami nagyon fárasztó és sok időt rabol el a termelésből. Krivanek elvtárs már többször kérte a felsőbb vezetést a hiány megszüntetésére. de eddig még nem történt intézkedés. A. I. Görög lónyoV a Pécsi Pedagógiai Főiskolán A pedagógiai főiskola lépcsöházában színes felirat olvasható: „Nálunk a szocializmus építését a példás tanulmányi munka jelenti.“ A folyosókon csend honol, csupán a tantermekből kiszűrődő beszédfoszlányok utalnak arra, hogy megkezdődött az iskolai élet. Az egyik teremben orosz nyelvtanóra van. Andor József tanár elvtárs az elöljárós eset törvényszerűségeit magyaráz za. A hallgatók feszülten figyelnek. — Tehát hányféle végződése lehet az elöljárós esetnek? — kérdezi Andor József elvtárs Anasz- tászin Elenitől, a görög- származású elsőéves főiskolástól. — Háromféle — feleli Anasztászin Eleni és kedves mosoly deríti fel arcát. Odakint megszólalt az óra végét jelző csengő. A tantermek pillanatok alatt kiürülnek s vidám, jókedvű fiatalok, a jövő pedagógusai nénesítik be a folyosókat. Tanárok lesznek, akik néhány év múlva szintén ott állnak a katedrán, hogy a fiatalok százaival ismertessék meg Lenin és Sztálin nyelvét. Anasztászin Eleni, a görög leány honfitársaival — Dimitniádu Athénával és Papanasziüu Hniszan- tival beszélget, ök is orosz nyelvtanároknak ké szülnek. — Mikrolimniben éltem — egy kis görög faluban, — szüleimmel és testvéreimmel, — mondja Anasztászin Eleni. — Nyomorúságos volt életünk. Csak négy elemit végeztem, mert szüleimnek segítenem kellett a mezőn. Amikor a görög nép harcba indult, hogy kivívja szabadságát, nővérem is beállt a partizánok közé. Minthogy szüleim is támogatták a partizánok harcát, minket, gyermekeket a hegyekbe vittek a háború borzalmai elől. Titoék hátbatómadtak bennünket és a szörnyű pusztulástól a magyar nép szerető segítsége men tett meg engem is, több társammal együtt. — Tizennégyéves voltam, amikor Magyarországra kerültem. Édesapám közben meghalt, édesanyám pedig a szörnyű terror elől Albániába szökött, onnan Lengyelországba jutott és a napokban ... megérkezett hozzám, Magyarországra. Hat éve nem látta édesanyját .. . Hat év hosszú idő. Azóta elvégezte a tanítóképzőt. A kitartó, lelkiismeretes munka ered ménye: a jeles bizonyítvány. Ennyivel azonban nem elégedett meg. Még többet akart tudni. Ezért jelentkezett a Pécsi Pedagógiai Főiskola orosz szakára. — Nem könnyű itt. de sok segítséget kapunk. Különösen a pszihológia megy nehezen... no és a magyar nyelvtan — teszi hozzá, —• itt is akad még javítanivaló, de mi nem félünk a nehézségektől, csuk az akaraton múlik. A szünet befejeződött, megkezdődött a következő óra. Anasztászin Eleni figyelmesen hallgatja a tanár szavait. Jóleső érzés töltötte el, A főiskolás élet. az egész környezel megnyugtatólag hatott rá. Mostani élete azonban nem felejteti vele a múltat, a régi életét s gyakran gondol azokra a görög fiatalokra is. akik otthon nem tanulhatnak ilyen nyugodt körülmények között. Naponta figyelemmel kíséri a Görögországban tör ténő eseményeket s tudja azt is, hogy a görög kormány döntése értelmében Görögországban 80 százalékkal emelték a tandíjat, a tanszerek ára pedig ugyanakkor kétszeresére emelkedett. Anasztászin Eleni itt ösztöndíjat kap s vele együtt még sokan a magyar fiatalok közül. A fiatál görög lány látja a magyar fiatalok boldog, gondtalan életét, s még boldogabb jövőjét. Ezért a boldog jövőért harcolnak otthon honfitársai, ezért harcolt családja s ezért harcol ő is — mert várják vissza hazájába, hogy sokakkal megismertesse mindazt, amit itt tanult. Szalai János I
