Dunántúli Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-27 / 227. szám
DUNÁNTÚLI Vnlo PROLETÁRJA!ECVESÜl JETEK! A MAI SZAMBÁN: A* ENSZ-közgyűlés szeptember 24-1 teljes ülése (3. o.) — A Pécsi Szénbánya Vállalat műszaki vezetői termelési értekezleten vitatták meg a következő negyedév feladatait. (5. o.) — „Teljesítettük III. negyedévi tervünket.“ (5. o.) — Bányászsajátházak építése Baranyában (5. o.) — Thema« Fawber hazatér 6. o.) — Kitűnőek iskolája. (6. o.) — Adjanak még nagyobb lendületet szak- szervezeteink az újítómozgalom fejlődésének! 7. o.) AZ MDP BAR A NVA MEGYEI PARTBIZOTTl'ÁCÁNAtí LAPJA X. ÉVFOLYAM 227. SZÄM ARA SO FILLER VASÁRNAP, 1953 SZEPTEMBER 27 A dolgozó nép hadserege A Néphadsereg Napját történelmi évforduló teszi ünneppé. Az 1848-as szabadságharc honvédserege Pá- kozdnj' megverte és menekülésre kényszerítette az országba betolakodott Jellasich hadseregét. Ez a győzelem a haza szabadságáért harcoló honvédsereg születését, első erőpróbáját is jelentette. Néphadseregünk a történelem haladó hagyományainak követője, a szabadság- harcos elődeink méltó utódja, ezért ünnepli meg a pákozdi csata évfordulóját. A néphadsereggel .együtt ünnepel az ország dolgozó népe, amely sajátjának vallja hadseregét, szeretettel és bizalommal tekint a béke és szabadság védelmezőjére. Dolgozó népünk jól tudja, hogy amíg az imperialista környezet veszélyezteti a békét, szüksége van fegyveres erőre, amely visszarettenti a háborús provokátorokat. Ezért hozta létre az erős néphadsereget, melynek hivatása, hogy megvédje a dolgozó nép alkotásait, biztosítsa jólétét és békéiét. A néphadsereg ereje abban a szoros kapcsolatban van, amely a dolgozó néphez fűzi. A nép és hadserege egymástól elválaszthatatlan. A dolgozók fiai közül kerülnek ki a hadsereg parancsnokai és katonái, s a dolgozó néphez tartoznak kato- tiai^szoigálatuk idején is. Nincs sem miféle érdekellentét, amely a dolgozókat elválasztaná katonafiaiktól. A történelem tényei bizonyítják, hogy ez a szoros kapcsolat a néppel legyőzhetetlenné teszi a hadsereget. Hunyadi a hazáját szerető nép segítségével állította meg a hódító törököt Európa kapujában, s ugyanez a hódító egy évszázaddal később azért foglalhatta el az országot, mert a népelnyomó urak Dózsa parasztforradalma után nem mertek fegyvert adni a jobbágyok kezébe. A kuruc szabadságharc fényes győzelmeit a szabadságáért fegyvert ragadott nép vívta ki és csak akkor győzhettek az osztrák elnyomók, amikor a főurak és főpapok elárulták, félrevezették a népet. Az 1848- as honvédsereg, az 1919-es forradalom Vörös Hadserege azért szállhatott szembe győzelmesen a sokszoros túlerővel is, mert szőrös egységben állt mellette a dolgozó nép. A népet sohasem lehet legyőzni és ezért legyőzhetetlen a hadsereg is, amelyet az igaz ügyét védelmező nép támogat. A dolgozó nép és hadserege sohasem lehetett olyan szoros egységben, mint ma. Urak, nemesek, arisz- 'okraták kiváltságos joga volt a hadsereg vezetése. Olyan népből Jött vezérek, mint Esze Tamás. Boty tyár# János, csak a nagy szabadságharcok és forradalmak tüzében születhettek. A Szovjet Hadsereg világraszóló győzelmei nyomán a magyar dolgozó nép szabaddalett. A pái t ns a munkásosztály vezetésével meg- valósult a dolgozó nép hatalma hazánkban. Ma a hadseregben nem elvétve, hanem tömegével jelennek nteg az ú! Esze Tamások és Bottyán •Jánosok: ma a hadsereg valameny- nyi parancsnoka, vezetője a dolgozo nép fia. Parancsnok és harcos a néphadseregben ugyanazért a céléit bűzd: a dolgozó nép békéjéért, az Alkotó munka eredményeinek biztonságáért, a dolgozók joletenek növekedéséért. »lgozóink számtalanszor tapasztják, hogy a honvédelem tudo- yát tanuló katonafiaik nem teeznek meg arról, mivel tartóz- a dolgozó népnek. Az aratás in a néphadsereg harcosai seték learatni a dús termest De- san kivették részüket az uj ke- r biztosításáról. Ahol meglelen- mindenütt örömmel fogadták I, munkájukkal csak dicséretét érdemeltek ki. A tavaszi áradásoknál, a nyári tűzeseteknél, mindig ott találtuk a katonákat Is, akik hősies erőfeszítéssel mentették a nép vagyonát. A haza védelme a dolgozó nép hadseregében nem frázis, katonáink mindig készen állnak arra, hogy akár az imperialista dú- vadaktól, akár elemi csapásoktól megvédjék a népet és a nép munká iának eredményeit. A nép régen félt a hadseregtől. Volt is rá oka. A hadsereg akkor a kizsákmányolok, az elnyomók fegyvere volt és nem egyszer fordították szembe a szuronyokat a néppel. A katonai nevelés fő célkitűzése az volt, hogy vad sovinizmust, a nép ügyeivel szembeni teljes közömbösséget ültessenek a katonákba. A parancsok teljesítésének vak eszközévé, ha az urak érdeke úgy kívánta, akár saját szüleinek gyilkosává igyekeztek nevelni a katonát, kiölve belőlük az öntudatot és az emberi méltóságot. Az anyák sírva búcsúztak fiaiktól, akikre embertelenül keserves évek vártak a kiképző altisztek keze alatt. Ma büszkén és bizakodva küldik a szülők fiaikat a néphadseregbe. Büszkék arra, hogy fiúk is bátor, fegyveres védelmezője lesz a békének és bíznak abban, hogy megfogadja szülői tanácsukat: jól megtanulja a fegyverforgatást és olyan harcossá válik, akire számítani lehet a harcban. A néphadseregben megedződnek, férfivá érlelődnek, öntudatos hazafiakká nevelődnek a dolgozók fiai. Fegyelmezettséget, pon tosságot, rendszeretetet tanulnak, s a katonai ismereteken kívül nem egyszer új szakmát sajátítanak el. amelynek hasznát veszik az építőmunkában is. Nem ritkaság már a harckocsizóból lett traktoros vagy az olyan gépkocsivezető, aki a néphadseregben tanulta ezt a szakmát Nem csoda, hogy a hadseregtől való félelemnek ma már nyoma sincs dolgozó népünkben. A félelem helyét a saját hadserege iránti szeretet és bizalom váltotta fel. Néphadseregünk rövid idő alatt lett erős hadsereggé, a haza békéiének szilárd őrévé. Nem lehetett volna azzá. ha a dolgozó nép nem támogatja. Ezenkívül azonban megkönnyítette a néphadsereg fejlődését, hogy fegyvertársának és példaképének vallhat ja a harcokban meg- edzett Szovjet Hadsereget. A Szovjet Hadseregnek a hitleri fasizmus felett aratott győzelme nélkül létre sem jöhetett volna néphadseregünk. Néphadseregünk, éppenúgy, mint “gész népi demokráciánk, létét köszönheti a Szovjet Hadseregnek. — Létrejötte óta pedig a Szovjet Hadsereg felbecsülhetetlen értékű tapasztalatainak felhasználása, a Nagy Honvédő Háború hőseinek lelkesítő példája segítette abban, hogy rövid idő alatt jól szervezett, fegyelmezett, korszerűen felszerelt hadsereggé fejlődjön. A Néphadsereg Napja ismét eszünkbe juttatja, hogy a dolgozó nép miért alkotta meg hadseregét. Szükség van rá, mert mindaddig, amíg imperializmus van, nem hagyhatjuk védtelenül hazánk határait. A világot átfogó béketóbor küzdelmei komoly eredményekkel jártak, sikerült engedményekre kényszéri- tenl kz agresszorokat. De az imperialista agresszof — agresszor maradt. Népi demokráciánknak fegyveres erővel is kell védenie békéiét, mert ha hem tenné, csalétekké válna a háborús fenevadak számára. Nem akarhatja ezt egyetlen dolgozó sem. A Néphadsereg Napja ízért arra int bennünket, hogy még borosabbra kovácsoljuk kapcsolatainkat a haza védelmezőivel, a munkában elért jó eredményekkel, terveink maradéktalan teljesítésével erősítsük népi demokráciánkat, s ne felejtsük el, hogy szabadságunkat, jólétünket meg is kell védeni. A termelőszövetkezetek és gépállomások vezetőinek és élenjáró dolgozóinak III. megyei tanácskozás^ Szombaton reggel 8 órakor üh össze a baranyamegyei termelő szövetkezetek és gépállomások vezetőinek és élenjáró dolgozóinak harmadik tanácskozása. A pedagógiai főiskola dísztermében tartott tanácskozáson résztvett az MDP Központi Vezeíöségp és a kormány megbízásából Matolcsi János elvtárs. a földművelésügyi mir.iKtérium képviselője, az MDP Baranyamegyei Bizottságának titkára, Egri Gyula elvtáts és a pártbizottság tagjai a Baranyamegyei Tanács végrehajtóbizottságának tagjai, a megye termelőszövetkezeteinek és gépállomásainak dolgozói, valamint a meghívott vendégek. Az értekezlet feladata volt, hogy a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak harmadik országos tanácskozása után a. megyére vonatkoztatva megtárgyalja az országos tanácskozás nagyszerű programmját és azokat a feladatokat, amelyek előttünk állnak a termelőszövetkezetek megsálárdítása gazdái kodásuk jövedelmezőbbé tétele, a tagság életszínvonalának emelése és a gépállomások munkájának területén. Az értekezletet Novics János elvtárs, a Baranyamegyei Tanács vé grehajtóbizottságának elnökhelyettese nyitotta meg, majd Varga Jenő elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott beszédet; Varga Jenő elvtárs beszéde Tisztelt Megyei Tanácskozás! Knives Elvtársak! — *Az új kormányprogramm központi kérdésként veti fel a mező- gazdaság fejlesztését. Megyénk dolgozó parasztsága és ezen belül is elsősorban termelőszövetkezeteink értek el komoly sikereket és becsülettel dolgoztak azon, hogy mezőgazdaságunk dolgozó népünk számára minél több élelmet biztosítson. A termelőszövetkezeti mozgalom megyénkben mély gyökeret vert, hiszen megyénk szántóterületének 28.3 százaléka a szövetkezeti gazdálkodást szolgálja. Termelőszö- vetkezeieink jelentős része — különösen azok, amelyek korábban alakultak, — ezek tagjainak jó munkája eredményeként az elmúlt évi aszály nehézségei ellenére gazdaságilag megerősödtek és ebben az évben mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben jó eredményeket értek el. Ha összehasonlítjuk a szövetkezeti gazdálkodóst az egyéni gazdálkodással, meg kell állapítani, hogy termelőszövetkezeteink általában mególlták helyüket és a nagyüzemi gazdálkodás fölénye az idei termésátlagokban is döntően megmutatkozott. Amíg az idei évben az egyénileg termelőknél — a cséplési eredmények alapján A növénytermeléaben éléi Ezután Varga elviére arról beszélt, hogy hem véletlenek ezek a számok, ezek annak eredményei, hogy a szövetkezetek talajmunkái- nak több, mint 90 százalékát gépek végzik s ha több-kevesebb hibát el is követnek a gépállomások és a traktorosok, a traktor mégis mélyebben szánt és nagyobb mértékben alkalmazzák a fejlett agrotechnikai módszereket. — Addig, amíg 1951-ben csak a nagynyárádi Kossuth és a véméndi Keleti Fény termelőszövetkezetek vetettek keresztsorosan ősziárpát, 1952-ben már 1509, 1953-ban pedig már 15.446 holdon végeztek keresztsoros vetést a termelőszövetkezetek. Hozzájárult ez ahhoz, hogy termelő- szövetkezeteinkben magasabb terméseredményeket ' ériek el. Ezenkívül szélesebb körben alkalmazták a kukorica négyzetes ültetését is. —* 1951-ben még csak 1500, 1952-ben 9788, 1953-ban pedig már 15.444 holdon végeztek a termelőszövetkezeteknél négyzetes ültetést és mind nagyobb területen alkalmazzák a pótbeporzás fejlett módszerét. A továbbiakban Varga Jenő elvtárs, a termelőszövetkezetek öntözéses gazdálkodásának jelentőségéről beszélt és példának hozta fel a mohácsszigeti Vörös Fény termelőszövetkezet kertészetét, amelyből 1952- ben hét holdon 140 ezer, 1953-ban pedig 38 holdon 250 ezer forint jövedelemre tettek szert és ez a bevétel ezévben legalább még kétszeresere emelkedik. A továbbiakban a megye termelőszövetkezeteinél egyre inkább jelentős szerepet betöltő belterjes gazdálkodás eredményeiről beszélt. Elmondotta, hogy amíg 1950- ben csak 10 holdon, addig 1951-ben már 83, 1952-ben 190, 1953-ban már 420 holdon folytattak a megye termelőszövetkezetei kertészeti gazdálkodást. — Bár a növénytermesztésben komoly eredményeket értünk el, de még mindig vannak hiányosságok, mert terméseredményeinket még nem tudtuk olyan mértékben őszibúzéból 11.9 mázsa volt az átlagtermés, addig a termelőszövetkezeteknél 13.4 mázsás átlagtermést értek el. Ebben az évben a tavalyinak kétszeresére emelkedett a termelőszövetkezeti tagok kenyérgabonarészesedése és nem egy termelő- szövetkezetben hat-nyolc kiló kenyérgabona, sőt ennél több is, jutott egy munkaegységre. A mária- kéméndi Rákóczi termelőszövetkezetben például nyolc kiló búzát osztottak előlegként egy munkaegységre és ezenkívül a termés két százalékát félretették a szociális alapra. Ebben az évben nem volt ritkaság. hogy a szorgalmasan dolgozó tagok 40—65 mázsa, sőt ennél nagyobb mennyiségű gabonát kaptak munkájuk után. Például a mágocsi Rákosi termelőszövetkezet tagja. Tatár József elvtárs és családja 62 mázsa gabonát vitt haza. Ugyanakkor egy jó gazdálkodó középparasztnak a kötelezettségek teljesítése után 28 mázsa gabonája maradt. Elmondhatjuk tehát, hogy termelőszövetkezeteink többsége nemcsak biztosította a tagok részére szükséges kenyérgabonát, hanem a jól dolgozó szövetkezeti tagoknak saját szükségleteiken felül bőven Jutott gabonájuk a szabadpiacra is. t eredmények, feladatok emelni, főleg búzából, kukoricáiból, burgonyából, de kerti növényekből sem. amelyeket a jó baranyai talaj adottságok lehetővé tennének. A nem kielégítő terméseredmények okául Varga Jenő elvtárs, a gépi munka sok helyen megtalálható gyenge minőségét, a késői vetést, az agrotechnika elhanyagolását a talajerő utánpótlásának hiányát hozta fel, majd példákat mondott arról, hogy milyen terméseredménye két értek el azok a termelőszövetkezetek, mint például a kátolyi, hí- mesházai, udvari, harkányi, ahol időben elvetették a gabonaféléket és alkalmazták az agrotechnikai módszereket é6 jól trágyázták a földet. — Ha megnézzük, hogy állunk az ösziárpa vetésével, meg kell állapítani, hogy termelőszövetkezeteink nagy része lemaradt ebben a munkában, ugyanakkor, amikor a bólyi, liptódi, versendi és még sok termelőszövetkezet már befejezte az árpa vetését. A megyében eddig mindössze 11.6 százalékra végezték el az ösziárpa vetését. Súlyos következményei lesznek annak, ha néhány napon belül az ősziárpa-vetés- ben mutatkozó lemaradást nem hoz zuk be. Ennek következménye lehet, hogy egy-két mázsával esetleg még többel is csökken a jövóévi terméseredmény, csökken a tagoknak kiosztható termény mennyisége, de súlyos károkat okozhat a késői vetés a közös állatállománynak is. A megszilárdítás döntő feladata az állatállomány fejlesztése — A növénytermesztés feladatai mellett nem feledkezhetünk meg az állattenyésztésről sem. Növény- termesztésünk színvonalát az átlagterméseket emelni nagyobb mértékben csak az állatállomány fejlesztésével tudjuk. Termelőcsoportjaink megszilárdítása érdekében döntő mér lékben kell foglalkozni Bt ranya megye állattenyésztésének fejlesztésével. Megyénkben az állattenyésztés helyzete a múlt évi állapotokhoz viszonyítva a termelőszövetkezeteknél mennyiségben és minőségben is javulást mutat, de ez korántsem olyan mérvű, mint ahogy azt a termelőszövetkezet jövedelmezősége megkívánja. A megye termelőszövetkezeteiben a szarvasmarhaállomány 1952 márciusában 7329 darab volt, jelenleg 12.538, tehát 5209 darab számbeli növekedés van. Tehén- állomány az elmúlt évben 2752 darab volt, jelenleg 4599 darab, tehát 1847-tel növekedett. A sertésállomány 14.945 darabról 34.000 darabra emelkedett, vagyis 20.055 a számbeli növekedés. Ha anyakocaállományunk emelkedését nézzük termelő- szövetkezeteinknél, akkor megállapíthatjuk, hogy az több, mint duplájára emelkedett. Ha ezeket a számokat nézzük, úgy néz ki, mintha semmi hiba nem volna a mi állat- tenyésztésünkben. A valóság az, hogy a termelőszövetkezetek többségének állatállománya, minőségileg gyenge, alacsony hozamú, amit legjobban az alacsony tejhozam és a nem kielégítő szaporulat, a sok meddőállat bi zonyít. A földterülethez viszonyítva az állatállomány száma alacsony.— Ezen a területen még sok a tennl- való. Ezután Varga elvtárs, az I-es típusú termelőszövetkezetekről beszélt, elmondotta, hogy általában jól meg- állták a helyüket, azok is nagyobb jövedelemihez jutottak, mint az egyénileg gazdálkodók, majd így folytatta: A tíz tagjainak ébersége meghiúsítja az ellenség kísérleteit — Az elért eredmények mellett komoly hibákat is követtünk el. A termelőszövetkezetek fejlesztése során nem mindig tartottuk be pár» tünk tanításait az önkéntesség elvének szigorú érvényesítését. Különösen 1951 tavaszán követtünk el hibákat és menetközben azokat nem javítottuk ki. Sem a megyei tanács végrehajtóbizottsága és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, sem a járási tanácsok és azok mezőgazda- sági osztályai nem adták meg azt a segítséget, politikai és szakmai területen a fiatal, tapasztalatlan termelőszövetkezeteknek, amire szükségük lett volna. A kormányprogramm megjelenése után nem voltunk elég éberek, nem magyaráztuk meg termelőszövetkezeti dolgozóinknak az új kormányprogramm célját és jelentőségét. Időt és teret engedtünk a termelőszövetkezetekben meghúzódó és részben kívülről támadó ellenségnek. Az ellenség minden erejét latbavetette, hogy a dolgozó parasztság egyetlen helyes útját, a termelő szövetkezeti mozgalmat gátolja, de- zorganizálja. Az ellenség kivetette hálóját a termelőszövetkezetek vagyonára, a tagság által elért eredmé- nyékét akarta szétzúzni. Néhány nyerészkedő kulák, spekuláns és egy-egy dolgozó paraszt az ellenségtől irányítva megpróbálta szétforgácsol fii elpocsékolni a vagyont és szétrombolni a termelőszövetkezeteket. Például a palotabozsoki Kossuth-terme- lőszövetkezetben az oda befurakodott ellenséges elemek felbujtásáta a (Folytatás a 2. oldalon)
