Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-23 / 197. szám

NAP L ö 1953 AUGUSZTUS 23 NEMZETKÖZI SZEMLE Az ENSZ rendkívüli ülésszaka Newyorkban augusztus 17-én meg­nyílt az ENSZ közgyűlés VII. ülés­szakának harmadik, a koreai kér­déssel foglalkozó része. Az ülésszak és az azt megelőző események igen tanulságosak. A béke hívei ismétel­tei meggyőződhettek arról, hogy mi­lyen hatalmas erőt képviselnek, de egyúttal azt a tanulságot is levon­hatják, hogy még korántsem érték el végső céljukat, még nem sikerült megfékezniük a háború előkészítőit. Már önmagában az a tény, hogy az ENSZ rendkívüli ülésszaka ösz- szeült, ez is a béke erőinek nagy győzelme. Hiszen a rendkívüli ülés­szakot azért hívták össze, hogy meg­tárgyalják a fegyverszünet aláírása utájni helyzetet és köztudott dolog, hogy fegyverszünet még ma sem len­ne, ha nem követelték volna olyan erélyesen és határozottan a százmil­liók. Ugyanakkor azt sem szabad elfe­ledni, ami a fegyverszünet aláírása után következett. Dulles és Li Szin- Man „kölcsönös segélynyújtási egyez ményéről“ van szó, amely fenyegeti mindazt, amit eddig sikerült Koreá­ban elérni. Ezen túlmenően pedig Washingtonban és Szöulban . máris megkezdődtek az előkészületek az el jövendő politikai értekezlet aláakná- zására. Ezek az előkészületek kapcsolat­ban vannak az ENSZ most megnyíló ülésszakával is. Az Egyesült Álla­mok kormánya az ENSZ küldöttén, Cabot-Lodge-n keresztül a világ tu­domására hozta azt az elképzelését, hogy a koreai békét biztosítani hi­vatott politikai értekezleten az ENSZ képviseletében csak az a tizenhat or­szág vehessen részt, amely az „ENSZ zászlaja“ alatt harcolt a koreai had­színtéren. Vagyis az ENSZ egyik alapító tagja, az ország, amely a mostani körülmények között is arra törekszik, hogy a világszervezetet visszatérítse eredeti hivatásához, — a béke megőrzéséhez, — a Szovjet­unió, ne mint ENSZ-tag vegyen részt a politikai értekezleten. Az Egyesült Államok ezzel a ter­vükkel szembekerültek „szövetsége­seik“ egész sorával, mert mint a nyugati — főként angol — jelentős lapok is írják: ma már nem lehet egyetlen nemzetközi kérdést sem ren dezni a Szovjetunió nélkül. Ez a mostani ellentét az Egyesült Államok és „szövetségesei“ között sokkal szembetűnőbb, mint bármikor ezelőtt. Amióta az ENSZ fennáll, elsőízben fordul elő, hogy a nyugati imperialista táborból — pontosabban a Koreában harcolt tizenhat „ENSZ ország“ táborából — egymással ellen­tétes és egymásnak ellentmondó ha­tározati javaslatokat nyújtottak be. Szembetűnő ez az ellentét a felszó­lalásokban is. Cabot-Lodge amerikai küldött olyan politikai értekezletre törekszik, amelyen a két tárgyaló­fél szembenáll egymással és az ame­rikai fél feltételeket szab. Selwyn Lloyd, az angol kormány képviselő­iének elképzelése szerint a politikai értekezlet kerekasztal-konferencia, ahol nincsenek szembenálló felek és ahol minden fél szabadon előterjeszt­heti javaslatait és kölcsönös meg­egyezéssel döntenek. Amikor ezek a viták napirenden vannak még csak az elején vagyunk az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülés­szakának. Es azt már tapasztalatból tudjuk, hogy azok az imperialista hatalmak, amelyek az imperialista táborban jelenleg a másodhegedűs szerepét játszák, egyes kérdésekben könnyen hajlamosak feladni korábbi álláspontjukat és viszakozni az Egye­sült Államok nyomására. Éppen ez-, ért ezekben a napokban a béke hí­veinek fokozniok kell erőfeszítései­ket. ki kell kényszeríteniök, hogy az ENSZ-ben az igazságos javaslat, a szovjet kormány javaslata, kereked­jék felül. Ez a javaslat abból az elv­ből indul ki, hogy a politikai érte­kezleten mindenekelőtt a koreai bé­ke kérdésében érdekelt országoknak kell résztvenniök és a résztvevők számát nem lehet a hadviselő felek­re korlátozni. A szovjet javaslat megfelel a kerekasztal-konferencia elvének. Csak az ilyen javaslat elfogadása biztosítja, hogy a politikai értekezlet sikeres lesz és végre véglegesen ren­deződik a koreai béke kérdése. Az iráni események Iránban az augusztus 16-i sikerte­len puccskísérlet után augusztus 18- án a sah hívei eltávolították a Mo- szadik kormány tagjait és magukhoz ragadták a hatalmat, Moszadik mi­niszterelnököt letartóztatták. Mostanában, amikor az Egyesült Államok uralkodókörei a kormány- politika színvonalára emelték a tör­vényes kormányok elleni összeeskü­vést, érdemes megnézni, mi áll az iráni puccs hátterében. Irán fontos ország. Fontossá tesssij hogy gazdag oiajkincse van, az ina-i perialisták számára stratégiailag je­lentős helyen, közvetlenül a Szav-* jetunió szomszédságában fekszik. Ezért kísérelték meg az Egyesült Államok már többször is, hogy az országot saját befolyásuk alá von­ják és bekapcsolják az úgynevezett középkeleti védelmi rendszerbe. Ám valamennyi kísérlet eddig sikertelen Az új tanév megnyitása előtt. ai, általános- és középiskolákban ■ aá igazgatók által meghatározott na­pokon tartják a javító- és különbö­zeti vizsgákat. Az általános iskolai pótbeiratások augusztus 28., 29., és 31-én lesznek. A tanévnyitó ünne­pélyeket az általános- és középis­kolákban szeptember 1-én rendezik. Az első tanítási napon, szeptember 2-án, reggel nyolc órakor Erdey- Gruz Tibor oktatásügyi miniszter kö­A komlói Kossuth I. számú ak­na korszerűtlen és az egyre foko­zódó termelésnek nem megfelelő tor­nya és szállítógépe az elmúlt hetek­ben átépítésre került. Az új, ötven méter magas, a kor­szerű szállításnak megfelelő akna­torony és aknaszállítógép elkészíté­sére Tóth József és brigádja vállal­kozott. A brigád tudta feladata fon­tosságát és ezért elhatározta, hogy az előirányzott tíz hét helyett hat hét alatt teljesíti ezt a nagy felada­tot. Tóth József brigádvezető minden­maradt. A nép, amely annakidején követelte az angol monopóliumokkal való szakítást, hallani sem akar sem­mi ilyesféléről és egyszer már el­kergette az amerikai imperialisták ügynökét, az akkori puccskísérlet vezetőjét, Kávám esz Szaltanet. A tervek tovább szövődtek a Mo­szadik kormány eltávolítására, mert ez a kormány bizonyos mértékig tel­jesítette a nemzeti mozgalom köve­teléseit. Az Egyesült Államok gaz­dasági blokád alá vették Iránt, lehe­tetlenné tették, hogy nagymennyisé­gű olajfeleslegét a kapitalista világ­piacon értékesítse és ezzel komoly gazdasági nehézségeket okoztak az országnak. Ugyanakkor a sah körül tömörült összeesküvőket beszervez­ték az amerikai ügynökök sorába. A hadsereg sahpárti elemeit ameri­kai fegyverekkel szerelték fel, ame­rikai kiképzésben részesítették. Washingtonból elküldték Teheránba Shwartzkopf tábornokot, hogy szer­vezze meg a kormányellenes ösz- szeesküvést. Amikor pedig az aug. 16-i puccskísérlet csődöt mondott, hamarosan visszatért az iráni fővá­rosba Henderson, a május óta távol tartózkodott telieráni amerikai nagy­követ. Ilyen előzmények után került sor az augusztus 18-i puccsra. Az össze­esküvők hatalmukba kerítették a kormányszerveket, eltávolították a Moszadik-kormányt. Mindamellett, alaposan tévednek számításaikban mind a puccsot végrehajtó összees­küvők, mind amerikai megbízóik, Ha- azt hiszik, hogy sikerül legyőz­niük az iráni nép nemzeti mozgal­mát; Az iráni nép nem akar sem az angol, sem az amerikai imperialis­ták szolgája lenni. A nép országa természeti kincseit önmaga jólétére akarja felhasználni és folytatja har­cát az összeesküvők és megbízóik el­len amíg kivívja nemzeti önállóságát és állami függetlenségét. ■SZÖnti a Kossuth-rádión az általá­nos4-' és középiskolai tanulóifjúságot, valamint a pedagógusokat. Az 1953—54. tanév szeptember 1- én kezdődik tanévnyitó ünnepéllyel az egyetemeken is. Az elsőéves hall­gatók augusztus 31-én, a felsőbb év­folyamok hallgatói szeptember 1-én és 2-án iratkoznak be. Az utóvizs­gát tevő hallgatók feltételesen szep­tember 1-én és 2-án iratkozhatnak be. nap gondosan előkészítette a mun­kát, beszerzett minden alkatrészt, nagy szaktudással irányította kiváló­an dolgozó társait. Fáradozásuk nem maradt eredménytelen: egy héttel a vállalt határidő előtt, már az ötödik hét végén befejezték a szerelést. En­nek köszönhető, hogy augusztus 21- én már ráilleszthették a kötelet az aknaszállítógép dobjára. Az új, korszerű torony és szállító­gép a jövő héten kezdi meg munká­ját, amivel a Kossuth-akna szené­nek felszínre szállítási lehetősége megkétszereződik. Szeptember l«<5n nyílik az új tanév Tíz hét helyett öt hét alatt készült el a komiéi Kossuth I. akna űj tornya és szállítógépe Csillagászati hét lesz augusztus 24-től 30-ig A pépünket átható kujtúrforrada- lom egyik jelentős megnyilvánulása, hogy dolgozóink nem elégszenek meg azzal a tudással, melyet az is­kolák adtak számukra, hanem szak­mailag és elméletileg tovább képe­zik magukat. Ez az egyre növekvő tudásszomj különösen a természettudományok iránt jelentkezik, melyeknek egyik jelentős ága a csillagászat. Szinte nincs ember, ki ne olvasna, érdek­lődéssel egy-egy csillagászati vonat­kozású cikket, hallgatna meg egy- egy tudományos előadást. Érthető ez a7. érdeklődés, mert ennek a tudo­mánynak a tárgya igen vonzó, a ku­tatók megkapó eredményeket közöl­nek, és a modern csillagászat hasz­nos adatokat és megállapításokat szolgáltat a tudományos fejlődés, a szellemi haladás ügyének. Világnézeti szempontból is jelen­tősek a csillagászati eredmények, mert ezek adják meg az alapot a materialista elmélet számára. Aki megismeri az anyagilag egységes világ végtelenségét, öröktől fogva valóságát, mozgásának okát és ter­mészetét, az nem hisz többé a ba­bonáknak és meséknek. Éppen ez okból zárták el ezt a tudományt is a tömegektől a múltban. Népi demokráciánk, hogy a dol­gozók tudásszomját kielégítse és se­gítse világnézetük fejlődését, az or­szág különböző helyein bemutató csillagdákat létesített. Már 14 város­ban működik Uránia Csillagda, me­lyet évente százezrek keresnek fel és ismerkednek meg .ott a távoli égitestekkel: a Napp'al, Holddal, bolygókkal. A csillagászati előadások iránt egyre fokozódik az érdeklődés. De dolgozóinknak van még olyan rétege, mely a csillagászatot elvont, csak a szakembereket érdeklő tudomány­nak tartja. Nem tudja, hogy a csil­lagászatnak milyen sok gyakorlati alkalmazási területe van. Nem ismeri a Világmindenség szerkezetét, nem hallott a legújabb vizsgálatok ered­ményéről. Augusztus 24-től 30-ig a Társada­lom és Természettudományi Ismeret- terjesztő Társulat Csillagászati Szak­osztálya országszerte csillagászati hetet tart. Ennek az a célja, hogy tovább szélesítse a csillagászat iránt érdeklődők táborát, hogy a fonto­sabb tudományos megállapításokat megismertesse a dolgozókkal, hogy mindenkinek lehetőséget adjon a táv csővel való vizsgálódásra. Pécsett a hét minden napján este 7 órai kezdettel szabadtéri előadá­sok és távcsöves bemutatások lesz­nek a Sétatéren. Az előadások téma­köre a következő: Augusztus 24-én: dr. Görcs László: Mit jelent a csillaghullás? Aug. 25- én Szokolszky Oszkár: A csillagászat gyakorlati alkalmazása. Aug. 26-án dr. Tóth László: A Hold, Földünk kísérője. Aug. 27-én: dr. Szabó Pál Zoltán: A Naprendszer kialakulása. Aug. 28-án: dr. Görcs László: Mit ta­nít a tudomány ar Világmindenség­ről? Aug: 29-én dr. Tóth László: Az új csillagászat megteremtői. Aug. 30-án dr. Szabó Pál Zoltán: A Nap és földi hatásai. Rossz idő esetén az előadások a Leőwey Klára gimnáziCtmban kerül­nek megtartásra. Csillagászati kira­katkiállítás is készül a Kossuth La­jos u. 5. sz. alatt. Lehetőség nyílik a legújabb csillagászati szakkönyvek és ismeretterjesztő füzetek megvasár lására is a város valamennyi köny­vesboltjában. ■■■ -*■­fOinza a lejtőről — Elbeszélés — \f ésr alig pír hadi. Szöllősi Ist­ván álmos szemekkel nézett ki a hajnali tájra. Az asszony teg­nap mázolta a szoba földjét, még egész nyirkos volt. — Feküdj vissza! Még megfázol — hallotta a felesége hangját. — Meg virradt már! — Feküdj csak vissza! örülj, hogy pihenhetsz — zsörtölődött álmosan az asszony. Szöllősi ügyet sem vetett a szavá­ra, halkan szöszmötölni kezdett, ba­kancsait kereste. Sári, a párja fürgén kiugrott az ágyból. Óvatosan, hogy ne nyikorog­jon, kinyitotta a szekrény ajtaját. Tiszta, fehér inget tett óvatosan az ágy szélére, majd magára kapta ru­háját. Szöllősi úgy tett, mintha észre sem vette volna az igyekvést. A szennyes inget húzta magára, majd kifelé tartott az udvarra. Mackó, az öreg házőrző, örvendező csaholással fu­tott elébe. Ahogy átment az udva­ron, hogy megnézze Rózsit, a tehe­net, az aprójószág, a rengeteg csibe, tyuk, meg a nagytaréjú magkakas nyomába szegődött. Várták a reg­geli adagjukat. Máskor elgyönyör­ködött á sok állatban, s örömmel fo­gadta a kutya hízelgését is. Most nem volt kedve. Dobott valamit a Rózsi elé, s visszament a házba. Ko­moran tett-vett. Sár: került-fordult, poharakat vett elő és kisüstit töltött ki. Máskor nyeLvét csattogtatva élvezettel kor­tyolta a méregerős pálinkát. Most rá se tekintett. Lement a kertbe, s az almafákat kezdte nézegetni, meg a méhesben szorgoskodott. Felesége, ez a deresedő hajú, de még mindig fiatalos asszony sírással küszködve nézett utána. Visszatette a tiszta inget, reggelit készített. To­jást sütött, kenyeret szelt. Amint szeletelte az idei termésből sütött nagy, domború kenyeret, könnye le­folyt az arcán, rácsepegett napbar­nított karjára. — István, gyere enni — szólt ki. A férfi oda se ügyelt. Az asszony megtörölte szemét, s lement a mé­heshez. — Gyere István készítettem reg­gelit. Újra szivárogni kezdtek köny- nyei. Az ember észrevette. — Mit bőgsz? — Együtt mentek fel'a konyhába. Sári óvatosan lépkedett a nyomába. Úgy voltak most, mint egyszer 15 évvel ezelőtt, amikor még csak né- hányéves házasok voltak, s össze­vesztek. Akkor volt ilyen mogorva István. Alig tudta kiengesztelni az asszony. Akkor valami semmiségen vesztek össze, de most nagy baj volt. Ezt érezte az asszony. Azt is érezte, hogy ennek ő is oka. — Jaj, nem kellett volna beleszól­ni — sopánkodott magában Sári. — Minek is szóltam én bele, oktalan fehérnép. Gyors kézzel rakta az ura elé az ételt. Az szó nélkül megfogta a rán­tottéval telt öntöttvas lábast és hir­telen fellobbant mérgében kivágta az egészet az udvarra. Mackó nagy ugrással vetette magát a szokatlan falatra; az asszony pedig hangos zo­kogásra fakadt. Beszaladt a szobába, ráborult a vetetten ágyra és sírt, ke­servesen. — Mit bőgsz? — mordult rá Ist­ván. Akkor bőgtél volna, amikor nagyokos rokonoddal, János nagy­bátyáddal telebeszéltétek a fejem, ■így nem jó a csoportban, úgy nem jó. Ezt tudtátok magyarázni. Az asszony a síráslól szólni *' som tudóit. — Ki se merek menni az utcára miattatok — veszekedett tovább az ember. Kizártak, kitagadtak! Úgy néznek rám, mint a bélpoklosra! — Én nem tehetek róla — sírt fel az asszony — János bátyám mond­ta, jobb lesz úgy, ha kilépünk. Be­adást sem kell "fizetni, a jószágot, s a terményt hazahozzátok, aztán megy minden a régiben. — Igen, minden a régibe. A jó­szágot vissza kellett vinni. A ter­ményt mégis a közösbe csépelték el, s ráadásul kivágtak bennünket.1 Az is kiderült, hogy rokonod kulák. — Ezért lettem én kuláktámogató. — Hiányzott ez nekem? Egy jó szót se kaptál egész életedben drága roko­nodtól, most ilyen bajba kerültünk miatta. De neked is nagy volt a szád. Hát most lássad majd követ­kezményét. — Majd csak megleszünk valahogy — hüppögte az asszony. — Meg! Hogyne. Csak azt nem •tudom, hogy te is mitől bolondultál meg. Emlékezz, amikor hozzám jöt­tél, az egész rokonság kitagadott, mert nekem nem volt annyim, mint neked ... Most bezzeg jók voltunk neki. — Majd kíváncsi vagyok, hogy nyögjük ki drága rokonod nagyokos tanácsát. Arra is kíváncsi vagyok, hogy honnan veszel lovat, tehenet. Mert hogy vissza nem kapod, a2 biztos. Már több, mint két részt — nagyon jól tudod — kifizettek. '' Most majd kifizetik a többit is, a2' tán nézhetjük ősszel az eget nélkül. Tudom, János bátyád sem lesz annyira jószívű, hogy segítsen rajtunk. Néki is csak addig kellet' tünk, míg cinkosra volt szüksége- Most kezdhetjük elölről a jószág' szerzést, mint ezelőtt húsz évvel.V — Én nem akartam István! Ne8! tudtam, hogy ez lesz a vége. Bözsi néni is csak egyre mondta: „János tudja, hogy mit csinál." — Azt elhiszem, hogy tudta, csak az a baj, hogy mi nem tudtuk. A , * L %x ember lassankifuitamérge’. Elcsendesedett. Visszament a kert' be. Az asszony még szipákolt eg? darabig, majd hozzáfogott mege­sett reggeli munkájához. Ellátta 82 aprójószágot, megfejte a tehenet, 3 az ebédfőzéshez készült. István leült a méhesben a régi ki® faágyra. Régebben nyaranta kint hált. Itt szokott gondolkozni, itt nem zavarja semmi. Számolgatni kezdett; Az asszonnyal együtt — mert Sári is elment vele néha dolgozni., '' 500 munkaegységük volt. Ezért ig®n szép részesedést kapnak ősszel. M81 most is sokat kaptak. De ez még mindig kevés, ha eladja is, hogy ke- lovat vegyen. S egy tehenet is ke1' lene, meg a régi szekeret megjavi’1' | tatai. A vetőgépet se kapják vissza- Annak az árából ruházták fel a Pista gyereket, amikor elment PécS' re az iskolába, most két éve. Erro* jutott eszébe: a gyerek még nem tudja, hogy apját kizárták a Vörös - Csillagból. Vájjon mit szól majd? Keservesen töprengett. A feje is belefájdult a gondolkodásba, számo­lásba. Rájött: kár volt János rokon' ra hallgatni, kár volt mindenért. Most újra kell kezdeni az életet.-; Még az étvágya is elment, keserű volt a szája íze, enni se ment, am1' - kor az asszony lekiáltott, hogy kés2 az ebéd. Estig lent üldögélt a kertben, majd felment a faluba. A kocsma fe' lé tartott. Alig volt valaki a tiszta kis szövetkezeti italmérésben. a pár ember is arrébb húzódott, amj' kor István a pultra könyökölt. Am’" kor észrevette, majdnem torkát1 akadt a kisfröccs. — Hát leprás vagyok én, hogy tó elhúzódnak? — háborgott. Máskor bezzeg körülállták, kérdezgettek, szén brigádvezető voltam. Azelőí' meg tekintélyes gazda, aranykalá' szos. Nyílt az ajtó, Gombos János, 3 felvágós rokon jött be, aki bajbavi*' te őket., — Jóestét István — köszönt rá. s ^zóllősi úgy teli, mintha észre se vette volna. Kiitta maradék ü8' lát, s köszönés nélkül kiment az út' cára. Hazafelé tartott, pedig azétt iöt-t fel, hogy beszéljen valakivel Már nem bírta az egyedüllétet, er8' berek közé vágyott. Nem tudott tét' lenül üldögélni. Nem sikerült váltani senkivel. Az asszony lopva, de mégis kut8' tóan nézett rá. Nem tudta, hol jér ' Megkérdezni nem merte. — Sári! — szólt a feleségének — Nézzél csak át Rózsiékhoz a szótő' szádba! Próbáld kitudni, mit csíné*' tak máma Sándorék a csoportban­A felesége szó nélkül tiszta köt8 vett, s indult. Jó félóra múlva ,1®’. vissza. Addig István alig lelte heiyélJ Pipái között válogatott, szeretett vo*' na rágyújtani, de nem tudott vá­lasztani. Nem is ott volt az esze. — A gépeket tisztították — hoz*8 a hírt Sári asszony. — Gépeket? Hiszen arra ráérné' nek még. Hogy ennek a Sándorn8" nincs annyi esze, hogy a tarlóba ve' tett kukoricát kapáltassa. Mind me?' eszi a gyom, ha sokáig gondolkoz­nak. — Mindegy már az nekünk szólt az asszony. . — Dehogy mindegy — csattant ‘e az ura. Az asszony ki akart menni, ho?? a malacokat megetesse. Az embe visszaszólította: — Az ünneplőmet! Sári észrevette, hogy megint ross2' kor szólna, ha kíváncsiskodna. SZ nélkül szedte elő a fekete ruhát, a kifényesített új csizmát. Csak kiskapuban merte megkérdezni: — Hová István? — Az elnökhöz, a csoportba! — Ne maradj sokáig, kész a va­csora mindjárt. , A* ember megindult kereszt* a falun. Kicsit már megköt” nyebbült a lelke. Elhatározta mag8*' Ha lehet, — visszamegy! Az asszony sokáig nézett utána 8 kiskapuból, míg el nem tűnt erő* alakja az út kanyarjában ... Téboly t,">

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents