Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)
1953-08-23 / 197. szám
4 N A P L ő TS5S AUGUSZTUS 23 4 szovjetek és a kolhozonhelüii demokrácia Irta: B. OLHOVSZKA.IA Az élet azt bizonyítja, hogy ahoi maradéktalanul betartják a kolhoz- alapszabályt. ott gyors ütemben erősödik és fejlődik a közös gazdaság, gyarapodik a kolhozvagyon. Ez természetes, A demokratikus alapokon történő kolhozvezetés fokozza az ón- tevékenységet, az emberek alkotó aktivitását, kezdeményezőkészségét. előmozdítja a bírálat és az őnbírálat széleskörű kibontakozását. minden kolhoztagban erősíti a felelősséget. Érdeklődésre tarthatnak számot e tekintetben a Kurmanajevszk-kerü- leti (cskalovi terület) „Botsevik“- kolhoz vezetésével kapcsolatban szerzett tapasztalatok. A legfontosabb kérdésekkel a kolhoz tagjai a legalább havonta összehívott közgyűléseken döntenek. A közgyűléseken hozott határozatokat a kolhoz vez.etösége és az. összes kolhoztagok a legszigorúbban betartják. I. V. Zorin, a kolhoz elnöke ragaszkodik hozzá, hogy végre is hajtsák s közgyűlés határozatait. A „Bo!sevik“-kolhoz nagyüzemű, sokógazatu. milliós jövedelmű gazdaság. A kolhozban a gazdaság fejlődésével és megszilárdulásával párhuzamosan fejlődnek a- tehetséges szervezők, a szakemberek és a kolhoztagok. Becsületes munkájáért a kolhoz 22 tagját jutalmazták állami kitüntetésekkel. Tgen tanulságos a másik példa is. A szakmarszki kerület (cskalovi terület) hosszú időn át az elmaradók közé tartozott. A kerület kolhozai mindig elkéstek a vetéssel, a gabonabetakarítással és sokszor adósai maradtak az államnak. A kolhoz alapszabályának megsértése. a kolhoztagok nemtörődömsége a kolhozügyek vezetése iránt sokáig gátolta a közös gazdaság fejlődését. A kerületi pártbizottság és & kerületi szovjet végrehajtóbizot.tsága két évvel ezelőtt komolyan hozzálátott a kolhozonbelüli demokrácia megerősítéséhez. Mindenekelőtt a közgyűlések napirendi pontjainak összeállításában segítettek a kolhozoknak, megjelölték a megvitatásra ke rülö legfontosabb kérdéseket. A kolhozokba mezőgazdasági szakembereket küldtek, akik tanácsot adtak a kolhozelnököknek, hogyan készítsék el a közös gazdaság további fejlesztésére irányuló beszámolókat. A közgyűlések megszervezésében a szovjetek állandó bizottságai' és a küldöttek is résztvettek. A közgyűléseken egyre több egyszerű kolhoztag mondta él véleményét és terjesztette. elő javaslatait. Az év kezdete óta minden kolhozban öt közgyűlési tartottak. A kerületi szovjet végrehajtóbizottsága és a kerületi pártbizottság állandóan ellenőrzi, hogyan hajtják végre a közgyűlések, különösen pedig a beszámoló közgyűlések határozatait. Mindezeknek eredményeként az emberek sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítanak a közös ügyek iránt, mind jobban megszilárdult a munka- fegyelem és az elmaradt kolhozok fokozatosan felzárkóztak a többi kolhozhoz. A szakmarszki kerület például, ampiv most egvike az elsők nek. határidő előtt teljesítette tavasszal vetési tervét. A szakmarszki gépkezelők idén szocialista versenyt mdítottak a betakarításra való kiváló felkészülésért. Igen sok kolhozparaszt tett javaslatot, hogyan lehetne növelni a közös gazdaság pénz- iövedelmét. Ezeket a hasznos javas- •atokat elfogadták. Az eredmények máris mutatkoznak A városkörnvékí ,.Sztálin“-ko!hozban például ilyen javaslat alapján építettek melegházat, amelyben sok korai zöldségfélét. palántát neveltek: a „Lenin“- kolhozban gyümölcsöst, a ..Malenkov“ és a ,.Mo!otov“-kolhozokban pedig víztárolókat létesítettek, ugyan csak a kolhoztagok javaslataira. E tanulságos példákat, amelyek a kolhozdemokrácia erejét mutatják, a Cskalov-területi szovlet végrehajtó bizottsága ülésein külön megvitatták. A kolhozodapszabályzat a kolhozélet alaptörvénye. Megtanít arra, hogyan vezessük ösz- szes előnyeinek kihasználásával a lehető legjobban a nagyüzemi közös gazdaságot. A mvhlvtsi konservek Ezer meg ezer tonna gyümölcs és zöldségféle érkezik naponta Tirasz- pol, Bender, Glinnij, Kisinyev, Kos- nyica konzervgyárainak műhelyeibe, ahonnan sokmillió doboz konzervet, gyümölcslevet, befőttet, jamot indítanak útnak. A gyártmányok minősége és választéka tekintetében a köztársaság legnagyobb gyárát, a tiraszpoli „Május 1“ konzervgyárat illeti meg az elsőség. Műhelyeiben naponta ötezer mázsa gyümölcsöt és zöldséget dolgoznak fel. A gyár majdnem százféle élelmiszerterméket, köztük frissen fagyasztott gyümölcsöket állít elő. A „Tkacsenko“-gyárban megkezdték a paradicsomos szójabab, a hu- sosmakaroni, a rebarbara-kompot, a paradicsomos sütőtök, a diétás és a gyermekek részére készült konzer- vek tömeges gyártását. A gyár jelentősen túlteljesíti előirányzott tervét. Matrena Birsi, a i Moldvai SzSzK Legfelső Tanácsának küldötte, élenjáró brigádjával a napokban a napi ütemtervben előírt 24 ezer doboz konzerv helyett 42 ezer dobozt készített. Képek a Szovjetunió életéből Epítőmunkások szállásának pihenőszobája a moszkvai Izmajlovóban Uj település a moszkvai Izmajlovóban A VILÁGKERESKEDELEM ÉS AZ EURÓPA ÉRDEKEK A mililarizálás nem ment meg a válságtól Az újrafelfegyverzés széles pro- grammjának megvalósítása nem hozta meg az ígért fellendülést a nyugateurópai ipar számára. Sőt, ellenkezőleg a fegyverkezési hajsza és az ezzel kapcsolatos pénzügyi túlterhelés majdnem katasztrófához vezetett minden nyugateurópai országban, beleértve a leggazdagabbat, Angliát is. A fokozódó adóteher a nyugateuró pai lakosság legszélesebb rétegeiben nagymértékben csökkentette a fogyasztást. Nyugat-Európa nehéziparé nak termelése tovább növekedett, ugyanakkor rohamosan csökkent a textilipari, a konfekcióipari, az élelmiszeripari, a faipari és az egyéb fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok termelése. így például a textilipar indexe 1950 novemberétől 1952 augusztusáig közel 35 százalékkal esett. Ez azt jelenti, hogy nagyszámú munkás és alkalmazott elvesztet- >e foglalkoztatottságát, növekedett a munkanélküliség, tovább csökkent a fogyasztás. A fokozott fém- és gépkereslet abban a mértékben csökkent, ahogy befejezték az új hadiüzemek és egyéb stratégiai építkezések munkálatait. Ez azután még az 1950—1951.-ben „virágzásnak indult" nehézipar termelését is csökkentette. A következmény az lett, hogy Nyu gat-Európában az általános ipari .index, amely 1951 negvedik negyedében elérte a legfelső pontot, csökkenni kezdett; 1952-ben észrevehe tőén esett Angliában, Belgiumban. Dániában. Görögországban, Írországban, Svédországban. 1953-ban pedig Ausztriában, Nyugat-Németor- szágban és Franciaországban. A miütarizálás nem mentette meg Nyuggt-Európa külkereskedelmét sem. Igaz, hogy a stratégiai nyersanyagoknak, hadiüzemek berendezéseinek és maguknak a fegyvereknek mindkét irányban felsrófolt árakon történő szállítása 1951-ben 1950hez viszonyítva körülbelül 12 százalékkal megnövelte a nyugateuró- pai kereskedelmi forgalom voiámenjét. De 1952-ben az imno; t és az export már 2—3 százaié’> ga-t csökkent és ez a csökkenés zz -elén tovább folytatódik. A stratégiai nyersanyagokkal és fegyverekkel való kereskedelem fejlődése nem ellensúlyozta a béke- rendeltetésű árucikkekkel való kereskedelem visszaesését, s csupán siettette a polgári célokra termelő ipar sorvadását. így például Angliában az autógyártás 1952-ben kizárólag az export csökkenése miatt esett vissza, apaely kivitel ezelőtt az egész termelés 58 százalékát tette ki. Visszaesett a traktorgyártás, melynek termékeit azelőtt 80 százalékban exportálták. A francia textilipar termelése 1952-ben az előző évhez viszonyítva közel 11 százalékkal csökkent, amit nagymértékben a textilnemű és ruhakivitel visszaesése okozott. A belga fémmegmunkáló és gépgyárak megrendeléseinek 43 százaléka 1951-ben exportmegrendelés volt. 1952 végére az exportmegrendelések aránya 32 százalékra csökkent, aminek következtében az összes megrendelések értéke 20—25 százalékkal lett kevesebb. A miütarizálás sokat rontott Nyugat-Európa kereskedelmi mérlegén. A stratégiai árucikkeket szállító Ame rikai Egyesült Államokkal és Kanadával folytatott kereskedelmében a negatív egyenleg 1951-ben 3.18 milliárd dollárra emelkedett, vagyis 1950-hez viszonyítva 47 százalékkal nőtt, s ez a helyzet jóformán semmit sem változott 1952-ben sem. A behozatal és a kivitel egyenlege jelentős mértékben romlott Ausztriában, Olaszországban, Izlandban, Finnországban, Franciaországban, Svédországban. Igen sok nyugateuró- pai valuta ingadozásának oka volt a hadikiadások miatt kiegyensúlyozatlan állami költségvetés, a dollárdeficit. Az 1949 őszén végrehajtott tömeges devalválás után további valutákat értékeltek vagy értékelnek le, így például az osztrák schil- linget, a görög drachmát, az izlandi koronát, a finn márkát, a jugoszláv dinárt. A leértékelés veszélye fenyegeti ismét a francia frankot is. A Mercure című belga hetilap Nyugat-Európa általános helyzetét jellemezve, a következőket írta: „A fegyverkezési hajsza nem biztosíthatja az állandó és tartós gazdasági felélénkülést." Az elszigetelodési politika ára Számos európai nehézség fő oka a külkereskedelem ziláltsága. Azáltal hogy a nyugati országok egyoldalúiul orientálódnak a külkereskedelem ben, nehezebben tudják eladni iparcikkeiket, nem tudják kellőképpen kihasználni gyáraikat. A külkereskedelmi piacok szűk volta különösen érezheíő a konjunktúra ciklikus ingadozásainak időszakában, így például most is. A főbb nyugati országok egyre élesebb harcot vívnak azért, hogy megszerezzék a hegemóniát a háború után leszűkült piacon. Legerősebb vetélytársuk az Amerikai Egyesült Államok. Ismeretes, hogy Nyugat-Európa az uralma alatt lévő területekkel együtt a háború előtt a világ kapitalista importjának körülbelül 60 százalékát vette fel és a világ exportjának 52 százalékát szállította. Semmi csodálatos nincs tehát abban, hogy a fő konkurrens figyelme Nyugat-Európa és az uralma datt lévő területek piacaira terelődött. Ezt az óriási piacot sokkal köny- nyebben el lehet hódítani, ha elszigetelik Kelet-Eurónától, megbontják azokat a sokoldalú kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek az évszázados gazdasági együttműködés folyamán alakultak ki az Ó-vilég néhai között. Ebből a célból fokozatosan felhasználták a dollárhiteleket, a kereskedelemre és a tarifákra vonatkozó általános egyezményeket, a nemzelközi kereskedelmi szervezet tervezetét, a Marshall-tervet, a ..biztonsági" szervezetet, az egységes európai piac és Európa integrálásának tervezetét, stb. A fent felsorolt eszközöknek egyenesen vagy közvetve, nyíltan vagv titokban az volt a célja, hogy elsorvassza vagy egyáltalán megszüntesse a keleti országokkal folytatott kereskedelmet. A rnilítarizálás politikája csak fokozta ezt az irányzatot. Az Amerikai Egyesült Államok az első időben részben kezébe kaparintotta az európai piacot. Az amerikai árucikkek 1947-ben 26 százalékát tették ki a nyugateurópai behozatalnak, szemben az 1937-es évi 9 százalékkal. Az európai országokat kiszorították saját portájukról, saját árucikkeik nyugateurópai behozatala, amely a háború elölt meghaladta a 48 százalékot 1947-ben 33 százalékra esett. Az Amerikai Egyesült Államok, miután elfoglalta a nyugat európai piac jelentős részét, elvette Nyugat-Európa elől az eladási lehetőséget is: a majdnem diktátumszerű amerikai kereskedelmi tilalom nem nyújtott módot a külföldi árucikkek behozatalának kibővítésére. Az Ame rikai Egyesült Államok 1947-ben a nyugateurópai exportnak mindössze 5.7 százalékát vette fel, az eladás más országok piacain egyre nehezebbé vált az Amerikai Egyesült ÁL lamok fokozódó konkurrenciája miatt. Ennek az volt a következménye, hogy Nyugat-Európának és az uralma alatt álló területeknek százalékos aránya a kapitalista világ kivitelében 1947-ben 33 százalékot tett ki, holott 1937-ben 52 százalék volt. A még élő történelmi tendenciák Az Amerikai Egyesült Államok diplomáciai és gazdasági körei igen nagy erőfeszítéseket tettek abból a célból, hogy Európát „gazdaságilag egyesítsék" és elszigeteljék attól az új világpiactól, amelyet a Szovjetunió, a keleteurópai országok és Kína képezett. De az objektív gazdasági törvények minden próbálkozásnál erősebbnek bizonyultak. Az ellentétek elemi erővel fokozódtak Nyugat-Európa valódi gazdasági érdekei és a számtalan „egyesítési" terv között. Az ENSZ idén tekintélyes terjedelemben közzétett ..A háború utáni Európa kereskedelmi szem!é"-je kénytelen volt beismerni, hogy a „Nyugat-Európa gazdasági integrációjára irányuló kísér- 'etek a háborúutáni időszakban nem hoztak semmiféle lényeges eredményt és még mindig él a nemzeti önellátás történelmi tendenciája". A londoni „Economist" idén, május 23- án „Európa nehéz válaszút előtt" c. cikkében megjegyezte, hogy a válság felé közelednek az „Európa egységét“ szorgalmazni próbáló , kísérletek. Igen jellemző, hogy a nvugateuró- pai hatalmak az utóbbi időben igyekeznek helyreállítani hagyományos oozietóiukat a .nemzetközi kereskedelemben. így például Londont újból nyersanyagkereskedelmi központ tá akarják tenni: ismét megkezdte működését a háború után megszűnt színesfém-, kaucsuk-. tea- és kakaótőzsde. ezenkívül 'dén április 29-cn megnyílt a gyapjútőzsde. Franciaország igyekszik visszaadni a lehavrei kávétőzsdének régi európai jelentőségét. Belgium újból ausztráliai gyapjúval kereskedik Antverpenbvi. stb. A hosszúlejáratú tőkebefektetések nyugateurópai exportőrjei felújították beruházásaikat, nemcsak a nyugateurópai országok gyarmataiban, hanem Latin—Amerikában. Közel- és Közép-Keleten is. A Journal of Comerce című newyorki újság ■dén április 30-án hírt adott róla- hogy fokozódik a német, angol, francia s részben a belga és holland hosszúlejáratú hiteleket exportáló cégek konkurrenciája a berendezések exportjánál. Az amerikai export tehát Nyugat- Európa egyre fokozódó konkurren- ciájába ütközött. Az Amerikai Egye' sült Államok árucikkei a nyugateurópai országok importjában 1952- ben már csak körülbelül 12 százalékot tettek ki az 1947 évi 26 százalék helyett. Ezzel szemben Nyugat-Európának és az uralma alatt álló területeknek részesedése a kapitalista világ exportjában 1952-ben közel 46 százalékra növekedett, szemben az 1941. évi 33 százalékkal. De a nyugateurópai országok nem tudták helyreáll!' tani a háborúelőlti helyzetet. Ennek az az oka, hogy az Amerikai Egye- sült Államok, amely a világ kapi' tálista piacán a fővásárló, nemcsak, hogy nem csökkentette túlzott véd- nökösködését, hanem az utóbbi évek' ben még fokozta azt, A többi nyugati országokba irányuló kivitelt aka dályozza az Amerikai Egyesült Államok konkurrenciája, a gyarmati é$ félgyarmati országokba irányuló kivitelt pedig megnehezíti ezeknek országoknak túlságosan kis vásárló- képessége. Mindez arról tanúskodik, hogy a* olyan konkurrensek számára, min1 egyrészt a nyugateurópai országok, másrészt az Amerikai Egyesült Államok, az új világpiactól elszigeteli kapitsriista világpiac túlságosan szűk ké vált. (J. M-) I. Tyihonyenlío kolhozparaszt munkája A szovjet tudósokkal együtt tapasztalt kolhozparasztok ezrei tárnak fel új utakat az agronómiái tudományban. Alkalmazzák a micsurini biológia módszereit és új, magaste!-' méshozamu növényfajtákat termesztenek ki. Az altáji Sztálin-kolhozban él és dolgozik Ivan Tyihonyenko, a taka'-' mányfüvek kiváló ismerője. Kolhozában 8 ezer szarvasmarha és I3®u hektár takarmány vetésterület vaf- Az évek folyamán Ivan TyihonyeflKó új takarmányfajta kitermesztcsetl dolgozott. Az általa kitermesztett takarmány faj tát „Tyihonyenko-hibrid nek nevezték el. Ez a fajta több m3' got ad és szénája igen jó minőségű. A „Tyihonyenko-hibrid“ ma m3‘ elterjedt az egész Kazah SzSzK-bs?' a cseljabinszki és szverdlovszki terű' leteken. Ezt a takarmányfajtát ma* növényekkel keverve is vetik. I- Tyihonyenko tapasztalt kolhoZ' paraszt folytatja munkáját a tak«*' mányfüvek terméshozamának emel*' se érdekében. A képen: Ivan Tyihonyenko az altala kitermesztett „Tyihonvenkn-, hibrid“-et vizsgálja. (Foto V. Ny'*0' lajev).
