Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)
1953-08-20 / 195. szám
AUGUSZTUS 20 ?r—--------------------N A P Ló 5 HKövelkezeíe§en beflaptjiik az alapszabályodat44 NÁLUNK az alsószentmártoni ter- ®elöszövetkezetben most folyik a cséplés és a cséplőgéptől azonnal Minden munkaegységre két kiló bújt osztunk ki előlegként. Bő termékünk volt, mindenből túlteljesítetek a termelési tervet, jut bőven a •aíoknak. Lukics Pálék, a 928 munkaegység után eddig már több, mint 18 mázsa búzát vittek haza, Tarja- ®acz Ádámék közel 13 mázsát és Tsrjanacz Józsefek 17 mázsát. De K csak előleg, a cséplés után még uőy számolunk, hogy munkaegysé- ??nként másfélkiló búzát tudunk *étosztani. A szorgalmas tagok nem S panaszkodnak, hisz a szükségletükön kívül is bőven marad még jkbonájuk, amit eladhatnak a szabadpiacon. Arról hallani sem akar- hogy feloszoljon a tsz. Mi inkább azon gondolkodunk, hogyan ehetjük még szilárdabbá szövetkezünket. Ennek egyik módja az 8 apszahály pontoß betartása. Az a*npszabály a szövetkezet törvénye, helyet be kell tartani és meg kell Rondám, hogy eddig mi sem tartot- h* be az alapszabály valamennyi Pontját. Most hozzálátunk a hibák kijavításához. Kezdem a növénytermesz- ksi brigádnál, mert idén ugyancsak kitettek magukért. Búzából 500 máját termeltek terven felül, árpából és rozsból 100 mázsát. Úgy szántunk, hogy kukoricából is légibb 1000 mázsa lesz terven felül, cnkorrépából pedig 300 és napraforgóból 50 mázsa. Ezeknek a termékeknek 25 százalékát prémiumként °Jtjuk ki a növénytermesztési bri- tagjainak. De az állattenyésztőket is premizáljuk. Sányics István sertéstenyész- f5 tavaly is kapott már prémiumként két hathónapos süldőt. Idén !® jutalmazzuk, mert már eddig is ^teljesítette a tervet. Egy anyako- után 7.2 malac lenne a terv. Csak ^optemberben kezdenek malacozni ? kocák és Sányics elvtárs máris 75 százalékos szaporodást ért el.— «gérdemli a jutalmat. AZ ELMÚLT ÉVBEN szociális ilaPot sem létesítettünk, pedig nagy s*ükség lenne rá. Éppen ezért ebM, ben az évben az összes jövedelem két százalékát szociális alapra tesz- szük félre, amelyből majd segitjük a munkaképtelen öregeket és az olyan nagy családos tagokat, akik önhibájukon kívül képtelenek megkeresni családjuk részére a szükséges gabona és egyéb jövedelmet. Az alapszabály szerint két brigádot szerveztünk és a brigádokon belül 8—10 tagból álló munkacsapatot. A brigádoknak ki is jelöltük a területet, minden brigádnak jut 100 hold kukorica, 14 hold napraforgó, 18 hold gyapot, öt hold cukorrépa, 11 hold burgonya és öt hold takarmányrépa. Ezen belül egyénekre felosztottuk az összes kapásnövényeket és felelőssé tettünk minden tagot a részére kimért terület gondos megműveléséért. Jórészt ennek az eredménye, hogy mindenből túlteljesíthettük a tervet és jelentős jutalmat oszthatunk szét. MÉGIS VANNAK a szövetkezetben olyan tagok, akiknek nem tetszik a tsz. Meg akarják zavarni a szövetkezet munkáját. Elterjesztették azt a pletykát szövetkezetünkön belül, hogy nem rendesek a munkacsapatvezető nők, mert a tsz irodába mennek a férfiak közé. Most már azon panaszkodnak a brigádvezetők, hogy minden munkacsapatvezető le akar mondani. Utána azt hiszik, lemondalak a brigádvezetők is, az elnök is *és majd az ilyen pletykázók számára „szabad lesz a vásár1', pedig tévednek, mert mi a szorgalmas, jól dolgozó tagokkal együtt megvédjük szövetkezetünket, erősítjük, hogy minél gazdagabb le—' gyen. Elmondta: Matovics Mihály Uj Alkotmány tsz elnöke, Alsószentmárton. „Megkezdtük az előkészületeket a jövőévi jó termés érdekében" Termelőszövetkezetünk 1949-ben alakult_ Jobbára állattenyésztéssel log lalkozunk, mert körülményeink erre alkalmasak. A volt uradalmi istállókban, ólakban most „ saját teheneink, sertéseink vannak. Az állattenyésztés fejlesztése mellett azonban megfeledkeztünk a növénytermelésről. Kevés gondot fordítottunk a növénytermelésnél az új módszerek alkalmazására, aminek az lett a következménye, hogy az elmúlt három évben kevés volt a gabona és takarmány termésünk. Ebben a gazdasági évben már szebb eredményekről számolhatunk be mind az állattenyésztésben, mind a növénytermelésben. Alkalmaztuk az új módszereket a növénytermelésben, ami azt eredményezte, hogy búzából lő árpából 14 mázsát takarítottunk be holdanként a keresztsorosan vetett területekről. Most sajnáljuk csak igazán, hogy nem alkalmaztuk 100 százalékban a keresztsoros vetést, mert 3—4 mázsa többletünk volt ezen a területen. A tagok részesedése is megkétszereződött ebben az évben az elfúlt évekhez viszonyítva. Aki rendszeresen, becsületesen dolgozott ez évben, annak havi jövedelme pénzben átszámítva meghaladja az 1200 forintot. Ezen felül minden tagnak biztosíthatunk hízónak valót. Munkaegységenként 15 deka élősertést tudtunk kiosztani. Van olyan tag a csoportunkban, aki a szerzett munkaegysége után 80—90 kilós sertést kapott. A jövőévi jó termés érdekében, már megkezdtük az előkészületeket. Traktorosunk éjjel-nappal szánt, hogy a vetés megkezdéséig a talajt jól előkészítse. Megkezdtük., a vetőmag tisztítását, hogy a vetőmagot időben a földbe tehessük. Megfogadtuk, hogy ebben az évben nem 60 hanem 100 százalékban keresztsorosan vetjük gabonáinkat, ami jelentősen növeli a tagok jövedelmét, VARGA ISTVÁN „ váradujpusztai Törekvő tsz elnöke. 5« rr ^®lt. Pénz kell. 450 forint. Mégpedig regősén. Hogyan is kezdje a levélj*’ Majd negyven éve, hogy utol16-ban, amikor az ura |®°esülten feküdt a nagyváradi kóréban. Azóta az ura írt mindig. !?*nt ahogy az ura intézett mindent. u sohasem ment el a községházára. jutára, még a boltba is Jóska járt. Most egyszerre minden gond a nya*> — a levelet meg köll írni. Neki- f^ota magát és elnyújtott betűkkel kezdte a ferde sorokat. l így jó lesz — gondolta, ami- 0r befejezte, — csak kölcsönkérem. ae higyjék azt, hogy igazuk van. Azzal már vitte is a postára. Visz- 2afeié jővet meglátta a csoportelnö- , néhány férfi között. Mérgesen J'hyorftott és a foga között szinte: . —- Csak a pofájuk jár nekik. .Azután az iroda felé sem nézett «ibbet. i Mákot vetett, amikor a kert ajtaján a keresztlánya, hogy estére jöjjön el az irodába, mivel gyűlés esz nyolc órakor. Gyűlés? — csodálkozott. — ^nek az? , l A tavaszi munkák miatt. Azo- M beszélik meg. . J— Dolgozni köll, nem beszélni — “*adt ki és lehajolva, újabbat csi- ^tt a homokkal kevert mákból, i Eljön Nanica néni? — kérdezte t0vébb a lány. . Mit csináljak én ott? — egyezett föl ismét. Kiosztják a munkát, ki mit fog Végezni. 1 ~~ Enélkül nem lehet dolgozni ná- ^«tok? — csengett ellenségesen az tegasszony hangja. Nem — rázta fejét a lány. , Na, akkor ott leszek — és las- Pergetni kezdte az apró mák- -erneket a kiskapával húzott barázda. Estére felhúzta ünneplő ruháját és j^Pient a gyűlésre. Életében először, etven éves elmúlt de csak annyit ».uott a gyűlésekről, amennyit a J°skától hallott. „ ^ hosszú padokon még bőven L°h hely. amikor belépett a szobáéi- Eneklős jóestét-tel köszönt és otülpisiantott. Közel hozzá a fal j euett üres lóca volt. Odaült. Néz- fjj'. hogyan telik meg a terem. Nézte. L.''yen otthonosan mozognak a töb- -®k. Amikor Béla beszélni kezdett, igában mosolygott. — Mit ért ez gazdasághoz — gondolta. De fi* hatóét mindjobban megfogta, ami! . “‘lőtt-. A fiatal csoportelnök úgy fíp,,’-élt a munkáról, mint egy intéző. v0rUosan tudott mindent. Hova, mit etnck. Ki, hol dolgozik. Minden föl volt írva egy irkába. Még Bajta József né is. Amikor a nevét olvasta, megállt egy pillanatra. — Azért osztottuk be a kertészbrigádba, a Bajta nénit, mert ott állandóan ( van olyan munka, ami nem olyan nehéz, hogy megártana néki — mondta, miközben a tagok helyeslőén bólogattak. Nanica néni bosszankodva pirult el. Csak magában dohogott. — Engem ugyan ne kíméljen ez a ...gyerek. Majd megmutatom én! De a gyerek tovább olvasott az irkából. Amikor befejezte a felolvasást, azt kérdezte, hogy nincs-e valakinek hozzászólni valója. Nanica néninek nem tetszett, hogy egyik-másik ember, de kiváltkép asszonyok, beszélni kezdtek. — Mi a fenének kotyognak ezek bele az okosok dolgába? Csodálom, hogy ez a Béla tűri! Az intéző nem tűrte volna — dohogott magában. — Még el találják rontani, amit ez a gyerek olyan jól kigondolt. De a gyerek egyre sürgette, hogy szóljanak hozzá. — A bolond — gondolta magában az öregasszony — hagyja, hogy telebeszéljék a fejét. Van, aki nem mord éppen rosszat, de a rend az. hogy aki vezet, az beszéljen, a többi engedelmeskedjen. Próbáltam volna én így ajánlgatni a Jóskának! — eszébe jutott az ura. — Ha most az itt lenne, biztosan hozzászólna. Mert mindig megbecsülték a tanácsát, — még akkor is, amikor nem volt téeszcsé. Arra riadt fel, hogy a nevét mond ják. — Azt szeretném tudni, — kérdezte Béla, — hogy mi a véleménye arról, amit itt hallott? Maga a legöregebb a csoportban, sokat tapasztalt. Bajta bácsi is sok hasznos tanácsot adott nekünk. Nanica nénit még neve említése talpra állította. Nem tudta, mitévő legyen. — Ha nem mondok semmit, azt hiszik, buta vagyok — gondolta, — ha valamit rosszul mondok, akkor meg kinevetnek. A fene ezt a Bélát! Mi az ördögnek csinál ilyent? Azután hirtelen eszébe jutott valami: — Hogy mi az én véleményem? — mondta most mái fennhangon, de torkát szorongatta a sok szempár, amely most hirtelen feléje fordult. Mély lélegzetet vett, mert csak így tudott hangot préselni magából. ■— Az uram mesélte, hogy tavaly azért verte el a jég az ősziek palántáit, mert nem hagytátok kint a szalma- fonyadékot, amivel betakarhatta volna őket. amikor jött ä vihar. Az idén gondoljatok erre is! — mondta egyszüszra és hirtelen leült. Néhánvan megtapsolták, de ezt nem hallotta. Jóskára gondolt, aki olyan okos volt. és most is kisegítette a bajból. Ha az fiatal korában annyi földön gazdálkodhatott volna, mint ez a Bála! Még különbeket is csinált volna. Amikor vége volt a gyűlésnek, a csoportelnök odament a kifelé igyekvő öregasszonyhoz. — Most már meglesz a pénz, Bajta néni. — Ideje neki — bólintott Nanica néni —, kölcsönt köllött kérnem, hogy cl ne vigyék azt a kis holmimat — s közben magában gúnyosan azt gondolta. — Persze, most jön a munka ideje, most lesz pénz egyszerre, — de ezt nem mondta. — Hát csak szóljatok, ha érte mehetek — búcsúzott el Bélától. Kint a kertészetben vidáman dolgoztak. A nők cserfes lány között egyre kevesebbet jutott eszébe az ura. Rájuk figyelt, meg a munkájára. Nem úgy, mint otthon, amikor állandóan az ura körül jártak gondolatai. — Csak akkor kemorodott el, amikor a kimustrált vagonból átalakított csőszkunyhót meglátta. Ott virraszt- gatott az öreg mindet) éjtszeka. A Borda* kutva ma is ott van még. — ,Most az új csőszt, az öreg Kecskést. segíti az őrködésben. Da nem gondolkodott sokat, hanem a palánták fölé hajolt és bütykös ujjaival fürgén szedegette a gazt. Esténként elővette a zsebéből a munkaegvség- könyvet, odaadta a brigádvezetőnek. ■— írd be, hadd mehessek! — sürgette. Azután mindig megnézte. — Tavaly ilyenkor Jóskának még nem volt ennyi — gondolkodott, miközben enyhe büszkeséggel számolgatta munkaegységeit. A kis könyvecskében pedig gyűltek a munkaesvségek. melyekre éppen olyan gonddal vigyázott, mint lánykorában a ládájába rejtett ferenezjóskás-hátú pengőforintokra. A nap remegtette a levegőt a sárgáló tarlók fö’ött. Az egész csoport aratott. A férfiak vágták, az asszonyok kévébe szedték és keresztekbe hordták az érett gabonát. Nanica néni egyedül dolgozott a kertészetben. Paradicsomot szedett. Munkája mellett ráért gondolkodni. A kopott vagon ismét az urára emlékeztette. Megállt egy pillanatra. Nagyot sóhajtott, azután megint a paradicsombokor mellé hajolt. Észre sem vette, hogy két nagy könnycseppjét szomjasan itta be a homok. Távoli morajlásra kapta föl a fejét. A több föld: több termést, magasabb életszínvonalat jelent A mi termelőszövetkezetünk, az „Első Megyei Tanácskozás“ tsz — hárem és fél évvel ezelőtt, 1950. januárjában alakult. A 201 hold földön kívül a 28 tag, csupán 6 darab lóval rendelkezett. Nem volt egyebünk. Még ez év augusztusában a 74-re növekedett taglétszámmal együtt a földterület is megnőtt, ekkor már 724 holdon kezdtünk el gazdálkodni. Ma már 98 a taglétszám és 1063 hold föld tartozik szövetkezetünkhöz. Mint a számok is bizonyítják, a földterület sokkal jobban nőtt, rriint a taglétszám, így bizony volt gondunk elég. Úgy kellett beosztani a munkát, hogy a nagy területet az aránylag kis létszámú tagsággal jól megművelhessük. Lényegében 57 tagunk foglalkozik csupán a növényter mesztéssel, tehát egy-egy tagra 16 hold megművelésre váró terület jut. Viszont nem ijedtünk meg és nem is sopánkodtunk, hogy „sok a föld, kevesen vagyunk és így nem megy a munka“ — hanem úgy intéztük dolgunkat, hogy mindent, amit csak lehetséges, gépi munkával végezzünk el. Hiszen mi nem azért léptünk a nagyüzemi gazdálkodás útjára, hogy továbbra is csak kézi-erővel műveljük a földet, hanem azért, hogy a nagy területen fokozottabban kihasználhassuk a gépi erőt. Nem panaszkodhatunk, nagy segítségünkre volt a gépállomás. Az elmúlt ősszel teljes egészében elvégezte az őszi mélyszántást, azonkívül időre — október 28-ra — befejezte az összes vetést, őszi búzából 164 holdon, ősziárpából 62-ön és rozsból 10 holdon végzett keresztsoros vetést. Ennek már látjuk is előnyét, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy 1951-ben (a tavalyi aszályos esztendőt nem számítjuk) 9 mázsa 80 kiló kenyérgabona termett holdan ként. most viszont egy 30 holdas búzaterületen 19 mázsa 37 kiló az átlag. Osziárpából viszont még 20 mázsánál is több az átlag.' De nemcsak az őszi mezőgazdasági munkálatoknál, hanem a tavaszinál is sokat segített a gép. Nálunk a simítózás, majd a kultivótorozás, porhanyitás, és gyomtalanítás is géppel ment. A gépek jó szolgálatot tettek akkor is, amikor a kukorica kezdett kibújni a földből, ugyanis a gépállomás dolgozói megboronálták, majd 184 holdon elvégezték a sorközi kapálást. A jó gépi művelés eredményeként most olyan kukorica termésünk lesz, amilyen a tsz fennállása óta még nem volt. Van egy 10 holdas táblánk, amelynek előrelátható termése meghaladja a tavalyi 110 holdét. Ezen 40—50 mázsa átlagra számítunk, de a többin is meglesz a 30—35 mázsa. Ezt a gépi művelés mellett a négyzetes vetésnek is köszönhetjük. Az idén a bő aratásnál is segített a gép. Kombájn aratott 114 hold földet, közel 80-at pedig a kévekötő aratógép. Most látjuk csak, hogy sok földet is meg lehet művelni és ami ebből következik, nálunk azt jelenti, hogy a több föld, több termést, magasabb életszínvonalat jelent. Az idén 5 kiló búzára, 5—6 kiló kukoricára, 2 kiló árpa-zabra és 10—12 forint készpénzre számíthat a tagság munkaegységenként. De ez csak a nagyja, ezenkívül jut még másból is. Amellett, hogy a tagság szépen keres, növekszik a közös vagyonunk is. A múlt évben másfél millió voR a közös vagyon, ez az idén két és fél, három millióra növekszik. Van mér iószágállományunk is bőven. Most építünk egy 80 férőhelyes tehén- istállót és a következő gazdasági évben itt is bevezetjük a gépi-fejést. 31 lovunk. 98 szarvasmarhánk, 732 disznónk, 200 iuhunk s mintegy 2500 baromfink van. Ebbéli a gazdasági évben azon igyekszünk, hogy még jobban kihasz náljuk a rendelkezésünkre áűó gépi erőt, hogy jobban megművelhessük földterületünket és a következő gazdasági évben még jobb. m.;g na- a eredményeket érhessünk el. Fazekas Imre a harkányi Első Megyei Tanács kozás tsz elnöke. — Zivatar készülődik — gondolta és igyekezett gyorsabban szedni a megérett paradicsomot — ha ideér, befröcsköli sárral az alsókat. A morajlások egymást követték és néhány nerc múlva Torosa irányából magas fekete felhők tornyosullak. Előttük fehér porfüggönyt röpített a szél, amely nemsokára végigsöpört a kertészeten. Nanica néni az egymás mellé rakott ládákat gvor ,;an letakarta a szalmafonyadókkal és behúzódott a vagonba. — Szegény aratók, mos1 hova búinak? — aggodalmaskodott magában •és kilesett a porförgetegbe. — Megázik a búza — fűzte tovább gondo- k'tait de kopnanást hallott a feje fölött. önkéntelenül arra nézett. A koppanások ismétlődtek. Riadtan nézeti ki az ajtón. Kint villogó, apró fehér gömbök csaptak le. — Jég! — kiáltott fel az üregasz- szony és kirohant a bódéból. A szal- mafonyadék ott volt nagy kupacba hordva a melegágyak mellett. Ezekben most is zöldeltek a palánták tízezrei. — Ha ezeket megnyomorítja! — és ahogy erővel bírta, cipelte az összetekert szalmatakarókat. A dörgés és villámlás közötli szünetekben kísértetiesen suhogott a sűrűsödő jég. Az öregasszony hátát fordította a viharnak, de a jég ostorként vágott végig rajta. Felső szoknyáját a fejére borította és úgy húzta-vonta a göngyölegeket, de a jég ütött a ruhán át is. Mind kevesebb áayás volt már fedetlenül. Nanica néni teljesen átázott, a jég verése elzsibbasztotta testét. Már nem is érezte az újabb szemek ütéseit. A szalmatakarók elfogytak, a jég még veszettül suhogott. Az öregasszony lihegve támolygott a bódé felé. A bódéban leült. Megborzongott. Átázott ruhája szikárrá aszalódott testére tapadt. Fejkendőjét leoldotta és végig dőlt a szalmazsákon. Azután mind apróbb fehér karikákat látott, amelyek lassan egy kis fehér ponttá szűkültek. Azután ez a kis fehér pont is eltűnt, csak a nagy feketeséget érezte maga körül. Majd azt sem. Fogvacogva ébredt. A nap már újra ragyogott, de a levegő hűvös volt. Törődötten haj'ogatta fel a szalma takarókat. A palánták vizesek voltak, kissé megnyomódtak. — Majd a nap fölszívja őket — gondolta. A magasabb növényzetet is alaposan megcsapkodta a jég. de inkább csak a leveleket rojtozta ki. Az elnök estefelé nézte meg a kertészetet. Nagy kár nem esett. A palánták az őszi és jövőévi termés biztosítékai. lassan emelkedtek. — Ezek»1 féltettem legjobban — mondta Béla. Nanica néni nem szólt. Béla nézte i jég útját. — Betakarta őket? — kérdezte az öregasszonyt. — Azért volt itt a. fonyrdék —, nézett félre Nanica néni. Magában bosszankodott, hogy ilyen ostobának tartja őt ez a gyerek. Béla ránézett. — Miben ütötte .meg az arcát? — Miért? — Megkékiilt a jobb szeme alja — és azzal közelebb hajolt az őre«-- asszony ráncos arcához, A szemgödör szélén fillérnyi folt vöröslöt1. — Itt ütötte meg. Nanica néni arcához kapott. Ahogy hozzáért, fájdalmat érzett. — Lehet, hogy a jég! — Jég? — kérdezte kíváncsian az elnök. — Lehet — válaszolt vállát vonva az öregasszony és elfordulva, tovább szedte a paradicsomot. Az elnök nem firtatta tovább. Al- 1 át dörzsölgetve nézte a palúnta- ágvásokat. Azokon nyoma sem volt a jégverésnek. Amikor az asszonv betette a kapát a bódéba és elővette munkaegységkönyvét, odanyujíot'a az elnöknek. — Beírod? Vagy az irodában inkább? Béla a könyv után nyújt. Azután tintaceruzával beírta: „Elemi kárelhárítása: 5 Me." Becsukva adta vissza. Amikor elfordult, az öregasszony belenézett a könyvbe. — Na, csakhogy rájött magától — gondolta, — azután elnyújtva, jóestét köszönt.. Amikor otthon villanyt gyújtott, az ablakmélyedéshez ment. A kis oléhkeretes tükör ott lógott a falon befelé fordítva. Azóta még nem nézett bele. Azelőtt is csak a Jóska használta. Most levette és belenézett. A jobb szeme alja erősen kék* lett. — Észre sem vettem — gondolta és visszakasztotta a helyére, ahogy az ura idejében volt. Belenézett még egyszer. A homályos üveglapból kemény szempár nézett rá vissza. Egészen más szemek, mint az ura ideiében. Azután elővette kis könyvecskéjét és a lámpa alatt mégegyszer megnézte. — Ha látná ezt a Jóska — gondolta, — neki sohasem volt egyszerre öt munkaegysége — és a kis kön> vet lassan letette a sublót szélére.
