Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-20 / 195. szám

2 1953 AUGUSZTUS 20 NAPLÓ KOMLO KOSSUTH-AKNA, 1953 AUGUSZTUS 18 A megyei tanács begyűjtési osztálya jelenti: Hót mi megmutatjuk, hogy kihajtjuk azt a vágatot! — Tatai Imre sztahánovista brigádve­zető egy kissé előrehajolt, felemelte a karját, szorosan összezárta ujjait és Öklével a levegőbe csapott. Kö­rülötte csend támadt. A közelben ott álltak a Lill-brigád tagjai, a leg­utolsó ..szökevények", akik kijelen­tették, azon a munkahelyen nem dolgoznak tovább és visszautasítot­ták szép megbízatásukat. — Ha lent lesztek a vágaton, nem ugráltok ti sem! — kockáztatta meg valaki a visszavágást. Erről maid a végén beszélünk! — ígv Tatai Imre és már nem is törődött I.illékkel A brigád tagjai­hoz fordult. Rövid megbeszélést tar­tattak. amelyen résztvettek a mű­szaki vezetők is. akik 1949-ben ter­vezték meg. hogy Kossuth-aknát ősz szó kell kötni .hármas-aknával. — Segítsenek nekünk ‘elvtársak! — mondotta az egvik mérnök a bri­gád tagjainak. — Nem tudnánk vég­rehajtani a tervünket, ha cserben­hagynának minket. Az idő sürget. A terv pedig . .. — Tudjuk, hogv fontos! — vágott közbe Tatai elvtárs. — Maid meg­látják. hogy mennyire tudjuk! Hol­nap mór arra a vágatra megyünk . .. * A vágaton nem várta őket más. mint a PLM 5-ös rakodógép, egy-két fúrókalapács, azonkívül víz. sár, me- táp. vizes, keménv homokkő és 30— 32 fokos meleg. Megkezdték a mun­kát. A körletvezető mindennap meg­jelent náluk, a bejáró aknász sok­szor egész műszakon át ott tartózko­dott. Ha szükség volt rá, személye­sen intézkedtek: azonnal szereztek ürescsillét, vídiafúrókat, hívták a la­katost a PLM-hez és megtettek min­dent, amit tehettek. * 1950 márciusában tetőfokára hág­tak a nehézségek. Egyre több volt a métánelőfordulás, még vizesebbé TiUt a homokkő. Már többszáz mé­terre voltak az akna torkától — IMSnyban III-as akna felé — és egy­re nehezebbé vált a csillézés. A nagy hőség nyomasztotta őket, a talDduz- zadás nehezítette a munkát. Talp­szabályozás miatt sokszor napokon keresztül nem közelíthették meg munkahelyüket. Már-már azt hit­ték: 6k is feladják a harcot, amikor Tatst elvtárs összehívta a brigádot. Válosztaniok kellett: a nehézségek­kel szembeni kitartást a lyukasztás idejéig, vagy a harc feladását és vállalni a szégyent a többiek előtt. —-.Én még csak tagjelölt vágyóik <■— mondta csendesen Marton György «illés —■, de megfogadom elvtársak, »I- hogy nem hagyom el munkahe­lyemet! Májusban vájár leszek, el­mehetnék más vágatra akkor, mert itt nem lesz szükségetek rám... De itt ígérem nektek, nem hagylak el benneteket a vágat lyukasztásáig. — Én sem megyek el! — szólt utá­na Dittrich Ádám. — pedig egyszer­re vizsgázunk a Mártonnál! És úgy tudom, hogy Váradi és Salamon elv- tárnak sem hagynak el minket! íjzutan már valamennyien egy­szerre akartak beszélni. Néhány percre zsivaj támadt. Egyikük arra figyelmeztette őket: ne feledkezze­nek el a néhány hónappal azelőtt tétt fogadalomról. — Én nem felejtettem el! —mond ta határozott hangon Tatai elvtárs. -é- Es ha az elvtársak bizakodásával egyezik az én hitem, akkor újból ki­jelentem: mi megmutatjuk, hogy ki­hajtjuk ezt a vágatot! Néhány perc múlva kissé gyűrött papírlapot adtak kézről-kézre. Fent valamelyikük ráírta: „Én kitartok.1' A mondat alatt nevek sorakoztak és a nevek mellett: „Én is!" Tatai elv­társ jókedvűen hozzátette: „Ezen a vágaton a lyukasztásig, másutt még száz esztendeig!" És nevét odaírta, ahol már rendben sorakoztak Vára­di Ferenc. Kovács József, Grosics Lajos. Salamon László. Dittrich Adám Szarka János. Tobak József és Marton György elvtársak ne­vei. * 1953 augusztus 18-án gyors szár­nyakon repült a hír Komlón. Fel egészen a nirostetűs gesztenyés) há- ’°któl. a kökönvösj dombon gomba- módra sorakozó munkásoalotákig: — ma céljához ér a Tatavbrigád! Ma délután találkozik a hármas-akna felől igyekvő Oász-brigád tagjaival! Ma délután áttörik a még vissza- !évő néhány méternvi kőfalat és szabad lesz az út Kossuth-aknától hármas-aknáig! A két brigád, a Tatai- és a Gász- brigód tagjai a szokottnál izgatottab bak voltak ezen a napon. Rengeteg 'átogátójuk volt. Hivatalos helyek­ről sorra érkeztek a küldöttek. Mi­kor érnek össze a két vágattal? Mi­kor ünnepelhetik már a két brigád •tagjait*? A vágaton pedig továbbra is seré­nyen folyt a munka. A brigádtagok a feleslegesen kérdezősködöket fél­reállították. Berregett a fúrókalapács — egvre-másra gördültek ki a vái- végről a szürke homokkővel teli csillék. A lámpák gyér fénye csak arra volt elég, hogy a vájárok lás­sák a kezükben lévő szerszámokat és dolgozhassanak. Arcukat, hátukat ellepte a veríték. Mozgásukon nyo­ma sem volt a fáradságnak, kime­rültségnek. Pedig itt együtt voltak a harcostársak, a brigád tagjai vala­mennyien. Az éjtszakások, a regge- lesek és a délutánosok. Hétfőre és keddre két ‘ méter I ötven centi volt az előirányzatuk, de három méter nyolcvanat haladtak már előre. Beleadták a munkába minden tudásukat, erejüket, akara­tukat. Élcelődtek, biztatták egymást, összesegítenek, hogy minél gyorsab­ban haladhassanak előre. Az egyik csapatvezető ürescsillét hoz —más­kor is azt szokta, ha hiány adódik. — a másik tölt és már viszi is a kötélpálya felé: Mintha mind. a ki­lencen mindig egy műszakban dol­goztak volna, úgy megértik egymást. Három óra már rég elmúlt. Az egyik vájár fúrókalapácsa megcsú­szik, a vájár nekidől a kőfalnak. A fúrókalapács a túloldalra lyukasz­tott ... Még lázasabb készülődés, sürgés­forgás támad. Hamarjában hét lyu­kat fúrnak, elhelyezik a robbanó­anyagot s nemsokára kiadják a jelszót: — Visszavonulni! S amikor a csapat tagjai jó hat­van méternyire visszahúzódnak, a íövőmester kiált: — Vigyázz! Tűz! Négy hatalmas robbanás követi pgymást... Megremeg a levegő. —; Reccsennek az ácsolatok. Egy pilla­natra olyan érzés lesz úrrá a vára­kozókon, mintha rájuk szakadna a következő pillanatban az egész föld. A robbanás után füst lepi el a vá­gatot, a lámpák fénye megtörik. Az emberek, mintha nagyon távol áll­nának egymástól, pedig a szívük egy célért dobban. Tatai Imre és társai verítékét hamarosan felszárítja a hármas-aknából erre törő friss leve­gő, amely csakhamar legyőzi a füs­töt és a port. Tatai Imréék győjtek! Ahő­mérő higanyszála legalább öt fok­kal zuhan és Tatai Imre brigádjává’ megindul a robbantás színhelye felé. Két-három méterre az első lyuktól, szürke kősziklák borítják a vágatot. Két vájár csákánnyal tisztítja az utat. A túloldalon a Gász-brigád tag iái segítenek ebben. Az út néhány nerc múlva szabad. Schnetzer Tamás főmérnök lép át “isőnek, utána érkeznek a brigád- fagok, Rázsics József. Hir István a hármas-aknai brigád vezetői előre- nvúitják kezüket. Bemutatkoznak. Megölelik egymást. Hónapok óta ha­ladtak egymással szemben, de csak Kovácscsal találkoztak, a Kossuth- aknai brigádból, mert az falubeli. Attól szereztek híreket a verseny állásáról, vele üzentek a múltkor, hogy ők is húsz métert vállaltak augusztus elsejétől tizenötig az al­kotmány ünnep tiszteletére. Most itt állnak. Szemtől-szemben. Már bőven van idő és alkalom a be­szélgetésre. Gyorsan váltják egymást a szavak. — Mi már 15-én teljesítettük a húsz métert! — mondják Tataiék. — Mi pedig éppen huszonkettőt csináltunk elsejétől a mai lyukasz­tásig! — hangzik a válasz Gászék- tól. A „túloldalon“ sem lehetett rózsá- sabb helyzete a Gász-brigádnak. Sok helyütt bokán felül érő víz lepi el a vágatot, állandóan csurog a víz a vágat faláról. Az itt dolgozók bö- dönben szálltak le a föld mélyébe és nem egyszer előfordult, hogy üzemzavar esetén „gyalogosan“ a látrafeljárón közlekedtek és szállí­tottak ki a napszintre elromlott gé­peket. Amikor Tataiék metános rész hez értek, itt talán éppen egy vidia- fúró tört a kemény homokkőbe. Amikor Tataiék ürescsillehiánnyal küzködtek, Gászéknál talán újult erő vei tört a nyakukba a víz... A győzelmes menet egy új, az úgynevezett hármas-akna zsompjá- hoz érkezik. A győztesek, a brigádok tagjai — hármasával-négyesével szállnak be a „bödönbe“, nemsokára napfényre érnek. Fent, az I. számú munkásszállás kultúrcsoportja énekel: „Hej, ha nyí­lik a tárna ..De a kultúrbrigád tagjai is alig várják már, hogy kér­dezhessenek. Hogy történt? Mikor történt a lyukasztás? Mit jelent ez az esemény? Hogy mi történt? Hőstett! Amiről regényeket, novellákat, elbeszélése­ket lehetne írni! Mi történt? Egy maroknyi kis csoport, — amely szem tanúja akart lenni a lyukasztásnak — leszállt Kossuth-aknán és kiszállt hármas-aknán. Az történt, hogy két brigád kitartó, hős tagjai valóravál- tot! | a mérnökök, az egész nép ter­vét. összekötötték Kossuth- és hár­mas-aknát! Mit jelent az „összekö­tés“, a lyukasztás? Mintegy öt fok­kal alacsonyabb hőmérsékletet a komlói bányában, a ,.B“-mező dús­gazdag. majdnem száz százalékig kokszolható szenét Sztálinvárosnak és iszapvezetéket az egész komlói bányának! Több, frissebb lesz a levegő! Kevesebb lesz Komlón a bánya tűz! Előbb lesz napi 470 vagon szén! Harsányi Márta A vállalt 2573 forint he'yett, 10.875 forinttal teljes tetté’« túl tervüket a Mezőgazdasági Szerárugyár do gozói Alkotmányunk évfordu­lóját a Mezőgazdasági Szerárugyár dolgozói is jobb munkával köszöntik. Az üzemben 156 dolgozó tett felajánlást erre az ünnepre. Márton László műszaki vezető és Vavika Ferenc termelési osztály- vezető a maguk területén mindent megtettek, hogy a dolgozóknak jó munka- körülményeket teremtse­nek a vállalások teljesí­téséhez. A fizikai dolgo­zók augusztusban 2.573 forintos tervtúlteljesítést vállaltak, de ezt már a hó nap első napjaiban túl­teljesítették. Az augusztus 20-i ver­seny élére — üzemünkben — az „idősebb“ korosztály­ból — Mercz Jánosné csat hegesztő került, aki ebben a versenyszakaszban a sztahánovista oklevelet is elnyerte 140 százalékos teljesítményével. Mint egy kis hadsereg, úgy sorakoz tak fel mögötte legjobb dolgozóink: Horváth Ist­vánná csathegesztő 132, Póré Séndorné láncsodró- nő 128, Kiss Zoltán hideg­sajtoló 124, Krapecz Má­ria hidegsajtolónő 120, Dombi József frikciós saj­toló 119.5 és Herke József­éé lánchegesztőnő 114.5 (t'/„-os eredményeikkel. Az idősebb dolgozók mögött nem maradtak el nálunk a versenyben a DISZ fiatalok sem. Amíg küldötteink Bukaresten a béke megvédéséről ta- n.ánskoz'nk — eddig ők idehaza kimagasló ered­ményeket értek e! a mun­kába n. Baranyai tojva láncmotolázó 157 B-^rkí Zoltán csiszo'ó 156. Pfef­fer Edit csathegesztő 122. Bognár Margit lánchegesz tő 116, Koleszárics Mi­hály sajtoló 105 százalék­ra teljesítették az augusz­tusi versenyben tervüket. A brigádok versenyében is kiváló eredményt ér­tek el a fiatalok. A „Sztá­lin“ DISZ-brigád trgjai 132 százalékos eredmé­nyükkel legyőzték az „Április 4“-brigád tagjait, akik „csak“ 120 százalék­ra teljesítették tervüket. Az augusztus húszadi­kai verseny magával ra­gadta még a száz százalé­kon alul teljesítő dolgo­zókat is Ivánkovics Im- réné f? Ncl! Fereric akik mindig az utolsók között voltak a verseny­ben. most ugyancsak ki- f.ettek magukért. Tvánko- vics Imréné elvtársnő 109 százalékra teljesítette ed­dig esedékes augusztusi tervét, Nell Ferenc elv­társ 123.5 százalékot ért el. Az üzem minden dolgo­zóját nem lehet felsorolni, de majdnem kivétel nél­kül derekas munkát vé­geztek. Csakis az összefo­gás eredménye lehet az a 101 százalék, amelyre eddig augusztusi tervün­ket teljesítettük. Csakis a dolgozók jó munkájából születhetett, hogy a 2.573 forint tervtúlteljesítés he­lyett eddig már 10.895 forinttal teljesítettük túl augusztusi tervünket. Ezzel ünnepeljük mi augusztus húszadikát, al­kotmányunk születésnap­ot. Alpár Ferenc Mezőgazdasági Szerárugyár. Megyénk 78.3 százalékra teljesítette begyűjtési tervét Lemaradtunk az országos begyűj­tési versenyben. Megyénk csak ti­zedik, 78.5 száza'ékkal, ami 12 szá­zalékos különbséget jelent a vezető Bács megye után Versenytársunk, Somogy megye is megelőzöl! ben­nünket. Somogy megye 89.2 száza- fékot ért el eddig. A lemaradás elsősorban is a sely- lyei, szigetvári és sásdi járások rossz eredménye mialt következett be. _ A keddi értékelési adatok alapján ugyanis ez a bárom járás a legutolsó. Pártnnk_és kormányunk azoknak a termelőszövetkezeteknek, ame­lyek ősz után továbbra a közös úton gazdálkodnak, e'engedte a beadási kötelezettség tíz százalékát. Csök­kentette a beadási kötelezettséget azokban a községekben és termelő- szövetkezetekben is, ahol jégkár volt. A termelőszövetkezetek beadási kötelezettségeinek csökkentése és a további csökkentések átszámítása alapján a százalékok mennyisége és ■ t járások sorrendje megváltozott. E'sők továbbra is a mohácsi járás dolgozó parasztjai (00.3 százalék­kal, második a villányi, harmadik a pécsváradi járás 10(4 100 száza­lékkal. Köszöntjiik e három járás termelőszövetkezeti tagjait, dolgozó parasztjait, akik állták szavukat és határidő előtt te jcsítették beadási kötelezettségüket. A pécsváradi járás után negye­dikek a pécsi járás do'gozó paraszt­jai 92.4 százalékkal. A siklósi járás csak ötödik lett 91.5 százalékkal. A sásdi járás 74.4 százalékos ered­ményével hatodik lett. A sásdi já­rásban nem csak a csép'és lassú­sága, hanem a nem kielégítő po'i- tikai munka is hátráltatja a be­gyűjtést. A sásdi járásban néhány héttel ezelőtt még egy hátralékos sem volt, ma pedig 16 van. A szigetvári járás továbbra is be* tedik 73.7 százalékkal. A sellyei járás utolsó he'yre kerti’t 71 száza­lékkal. A tíz százalék elengedése és a jégkár miatti csökkentés meg­mutatta, hol van a legnagyobb le­maradás. Nem véletlenül keriiW a se’Iyei _ járás utolsó helyre. Varga Lajos járási tanácselnök és Farkas István begyűjtési osztályvezető elv- társak elhanyagolták a po’itikai munkál, nem kötelezték a községi tanácselnököket n hátralékok eltör­lésének kiértesítésére, aminek kö­vetkezménye az lett. bogv a sellyei járásban van a legtöbb hátralékos. PAR 1 ÉS PÁ R T ÉPÍT ÉS « Fokozo't kiitfilesséstefa'tésre moitjésit'ák a dobozó iwztotot a biikkösdi népnevelők a kormányrendeletek ismertetésével A választási harc idején a bükkös- di egységes pártvezetőség megerősí­tette népnevelőhálózatát. A népne­velők nevét rendben ott találjuk az alapszervezeteknél éppúgy, mint az egységes vezetőség irodájában. Egy sem hiányzik közülük. Most is negy­vennégyen vannak, akár a választá­si harc győzelmes befejezésekor. Csupán annyi a változás, hogy a gyengébbek helyébe Huth György, Mayer József és Varga Gyula pél­damutató dolgozó parasztok kerül­tek. Pari József elvtárs, az egységes pártvezetőség titkára nagy gondot fordít a népnevelőkre. Minden népnevelőnek megvan a maga feladata. A feladatok különösen azóta nőttek, hogy Nagy Imre elvtárs ismertette kormányunk programmját, az ország dolgozó népe előtt. Az alapszerveze­tek titkárai népnevelő értekezleten beszélték meg Nagy elvtárs beszédét. Ezután pedig harcba indultak, hogy megmagyarázzák pártunk politikáját a dolgozó parasztoknak. A népneve­lők hetenként beszámolnak munká­jukról az alapszervezetek titkárainak. A rendszeres heti népnevelőérte­kezleten újabb megbízatásokat kap­nak a népnevelők, hiszen nem mú­lik el egy olyan hét sem, hogy ne jelenne meg újabb kormányrendelet, amit helyesen meg kell magyarázni a község dolgozóinak. A kormány ígéretének megfelelő­en a bükkösdi népboltokban is meg­jelent a 4.60 forintos liszt. A nép­nevelők ezt is felhasználják arra, hogy megmagyarázzák: pártunk ez­zel is az életszínvonal emelését se­gíti elő. A községben nemcsak dol­gozó parasztok, hanem ipari dolgo­zók is laknak, akik nap-nap után vásárolják a lisztet. Nagy Gyuláné, férje a kőbányában dolgozik. A több gyermekes családanya így szólt az első vásárlás alkalmával: „Valóban gondot fordít ránk az állam, ahogy a népnevelők is mondták. Most több tésztafélét süthetek a gyermekeim­nek, ők is érzik a kormány segitsé- gét.“ Érzik ezt az egész község többi dolgozói is, akik eddig a 66-os számú Népboltban közel 13 mázsa, a 67-es számú Népboltban pedig 6 mázsa 80 kiló, 4.60 forintos lisztet vásároltak. A népnevelők nemcsak erről, hanem a számos ruházati cikk árának csök­kentéséről is beszélnek. Az ingyenes állatorvosi szolgálat nagy segítségéről beszél Pfaff Jó­zsef (alsó) népnevelő. Elmondja, hogy az állattenyésztés fejlődése több hússal, zsírral, tejjel, vajjal jár. — Hogy még jobban megérttesse az állam segítségét, helyi eseményekről beszél: „Tavaly Tóth Lajos középpa­rasztnak nem volt pillanatnyilag elég pénze lova gyógyíttatására. Úgy gon dolta, hogy „kiheveri" a betegséget. A ló azonban elpusztult, amiből 4.600 forint kára volt a gazdának." Pfaff József felkereste Vida Imrét is, akinek egy lova. egy tehene hul­lott el. öt 6.400 forintos kár érte. Amikor Pfaff József népnevelő az ingyenes állatorvosi gyógykezelésről beszélt, a gazda felsóhajtott: „Ezek után értem meg igazán, hogy mit is jelent a kormány intézkedése a dol­gozó parasztok megsegítése érdeké­ben." Bükkösd községben kilenc ló, öt tehén, 36 sertés hullott el, ami azt jelenti, hogy 26 egyéni gazda károsodott, aminek az összege 66 ezer forintot tesz ki. Ezt a hatalmas összeget takarítják meg a dolgozó parasztok most, amikor ingyenes ál­latorvosi vizsgálattal siet segítségük­re államunk. Az állami tartalékföldek haszno­sításáról szóló rendeletről, valamint a dolgozó parasztságnak ezzel kap­csolatban juttatott kedvezményekről, a földhaszonbérlet szabályozásáról is beszélnek a népnevelők. Mező Ist­ván népnevelő behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel, hiszen ő is vett tar talókföldet haszonbérbe öt eszten­dőre- Példáját mások is követték, — köztük Mayer János is. A földdé! nem rendelkező dolgozók is vehet­nek haszonbérbe veteményeskert cél jára családonként egy katasztrális hold földet öt évre. A népnevelők, munkája nyomán itt is van már ér­deklődés, csak tovább kell folytatni a felvilágosító munkát. A kormányrendeletek ismertetése mellett azonban nem feledkeznek meg a népnevelők a begyűjtés szor­galmazásáról sem. Tóth József nép­nevelő népnevelőértekezleten vállal­ta, hogy augusztus 20-ra teljesíti egész évi tojás- és baromfibeadási kötelezettségét. Tóth József teljesí­tette vállalását, amiről más népne­velők is beszéltek a dolgozó parasz­toknak; ugyanakkor ők is igyekeztek a jó példát követni r r * LlRitl UUplILVLrUi • paraszt szintén elől jár a beadás1 kötelezettségek teljesítésében. Fd* kereste Baumgartner Péter kilenc' holdas dolgozó parasztot, ahol ff" sorolta az élenjárókat. Trapp néP’ nevelő elmondotta n gazdának' hogy rá is számítanak az élenjárd*' '■(in. Tetszett a gazdának az. >0SA foglalkoznak és törődnek vele. következő napokban teljesíteni--- ^ v r.Kt JI'U pv_ri\. IJ'CI II ICI • egész évi tojás- és barom fi bead a*, kötelezetts-ógét A népnevelők kés jó munkájának eredménye A,‘ - - ».sz* is. hogy egy olyan dolgozó para* sem akadt, aki nem teljesítette 0 cséplőgéptől gabonabeadását. A népnevelők is következetese harcolnak az ellenség elten. Sch,n lás János k illáik szabotálta a jtiuos KuiaiK szaooiaua a ■ adást. Azt terjesztette Lőrinc Já""' l'CI it; L.WI IIIL kólákkal együtt, hogv ráérnek ^ ‘ J UU*J iive.w, v i v. i 11 • beadást teljesíteni. Lóki József Tóth József népnevelők leleplezte^ a knlákokat, elmondották, bog'' kulá.kokat segítené az. aki hátrf. »V. ..«nvuiMU ClV.* Ct’rv i r Y tntná a begyűjtést. Arról is b©S*c . tok a népnevelők, hogv úgv kelj'0, ’ ' • • -* *- kulákft el,számoltatni Schm elás kuiayá akinek 10 százalékkal megeniel’f, a beadási kötelezettségét. A ku kok vereséget szenvedtek. Biikkn* község dolgozó parasztjai köfj. I egy sem hallgatott rájuk. Ezid®1} »Sr sem luui.gaiOTi rams.. íve­sem hallgatnak n kulákokra. i*1® a népnevelők nvilit. becsületes s/M' maga az igazság. Ezt az igazság nap-nap után érzik, amikor a "rij, nevelők szavára hallgatva harcolni a kormán vpro gr a mm célkitjizf*^ nők valóra váltásáért, a maguk és 0., ózó népének boldog 1 ország dolgozó népének boldog vőjécrt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents