Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)
1953-08-14 / 190. szám
r-~ r vo’i^/TüS 14 NAPLÓ 3 Bírni a funí' n \ow '< ha n „Én is belépek a tsscs-be“ Ne tűrje a pártszervezet, Hogy egyes vezetők elfojtsák o dolgozók logos bírálatát az Uszögpusztai Kísérleti Gazdaságban! A közelmúltban a „Dunántúli Naptó" és a „Pécsi Rádió" foglalkozott 87 Üszögpusztai Kísérleti Gazdaság öt dolgozójának levelével. A levelet Kátoli János, Nagy Sándor, Suri József, Baranyi István és Nagy- Pál János írta alá. foglalkozásukra nézve villanyszerelők, gépkocsivezetők, és traktorosok. Levelükben bírálták a vezetőséget. Bírálták, mert elhanyagolta a dolgozókról való gon doskodást, mert egy volt cséplőgéptulajdonos, Lupék Pál a főgépész Már négy esztendő óta és környezeté öen állandó a civódás, bírálták, mert a gépműhelyben s a gazdaság egyéb területein tervszerűtlen a munka és ebhol komoly károk származnak. Persze, a legelnézőbb ember sem tilthatja, hogy ma mér minden rendben van a gazdaságban. Vegyük c'jak például a vezetők és a dolgo- viszonyát. Előfordult, hogy munkaidő alatt az egyik villanyszerelő 87 anyagbeszerzés hiányossága miatt Panaszra ment Székács Béla vezető Mezőgazdászhoz. A mezőgazdászt bonban nem találta irodájában, de Még odakinn, a gazdaságban sem 8enn tartózkodott a lakásán, hát kereste fel panaszával. A találkozás így zajlott le: — Jónapot! Itthon van a főagro- n°mus? bábán Ki keresi? Ott van benn. a szo, Itt vagyok, itt — kiáltott Székács. _ No, mit akar? , — Csak jelenteni akarom, hogy alkatrészek nélkül nem tudjuk megcsi “klni a kút szivattyúját — mondta 8 villanyszerelő, miközben beljebb kpett. , Nem tudja maga, hogv ez magánlakás? . Az irodában nem találtam, hál Me jöttem... , ■— Várja meg, amíg az irodában 'alán ~~ Várja az istennek a nyila ... r~ kerítette el a hirtelenmérgű vil- aPvszerelő s odébb állt. .A kutat nem csinálta meg, de et- j.°‘ fogva nem is törődött a gazdasár 8.Veivel. Azonban nem minden dol- *°zó gondolkodott így. f ^ cikk megjelenése után a legbát- bak egyre hangosabban kezdte* Jrálni. Nem tűrte már szó nélkü Imre, Végh Imre és Katón-1 Mer, hogy 150—150 forint járandó- PUkat január óta nem akarják el- 8roolni. Azt sem hagyták szó nélkül, hogy a borsótáblát szinte terítve elfedi a kipergett mag és hogy a 40 holdas lucernatáblán közel két hónapig kinn volt a levágott takarmány: mire behordására került a sor, levele csaknem teljesen lehullott s a széna elvesztette tápértékét A levél nyomán írt újságcikk felbátorította a dolgozókat és végtelenül felbőszítette a volt cséplőgéptulajdonos főgépészt. Szakács, a vezető mezőgazdász, aikinek saját bevallása szerint 250, (mások szerint 500, sőt 1200) holdja volt régebben ugyancsak kellemetlenül kezdte érezni magát a bírálat levegőjében. Egyízben például annyira feldühödött, hogy talán legtitkosabb gondoltát mondta ki: a bíráló levél öt aláírója közül — úgymond. — egyik sem marad sokáig a gazdaságban. Ilyen körülmények között azután p«V'l' kellemetlenség a másik után érte a levél öl aláíróját. Suri József traktora például hosszú ;dőn át munka nélkül állt és a főgépész Sűrít még június 15-e után :S műhelymunkára osztotta be, holott a rendelet szerint a traktoros ekkor már nem végezhet javító munkát, gépen kell ülnie. Az aratógépet vontató traktorhoz vezető kellett. Suri a műhelyben volt. mégis a főgépész ment ki az aratógénpel. hé* végén pedig a bérelszámoló kiderí- ‘ette, hogv Surinak nem adhat fizetést, mivel 15.-e után szerelőmunkákért traktoros nem kaphat pénzt Később is csak hosszas harc után engedték meg neki hogy csépeljen Surit kemény fából faragták: nem hátrált meg egykönnyen. Nagypál János azonban nem sokáig bírta a fojtogató légkört, előbb kérte, majd követelni kezdte, hogy engedjék el a gazdaságból nyugalmasabb helyre S el is ment az egyik közeli gépállomásra. Nem könnyű dolog sokáig megma- ■adni ellenséges környezetben, de ha szereti az ember a munkáját s a 'salédját is el akarja tartani, hát. ‘űr, ameddig lehet. Különösen az ilvan nyakas magyar, mint Kátoli fános. aki bízik rendületlenül, hogy sikerül kiszórni az ellenséget a vezetőségből még akkor is, amikor a küzdelem már-már reménytelennek ’átszik. Munkás volt világéletében s bizony nem tanult meg úgy bírálni hogy az a volt földbirtokosoknak •rséplőgéptulajdonosoknak is tessék. így hát egy szép napon kezében volt a felmondás. Méghozzá „nyomós indokkal“! Az egyik „indok" például az. hogy megtagadta a vasárnapi munkát, a másik hasonlóan ..nyomós" indok, hogy nem vitt el kerékpáron egy satut egyik üzemegységből a másikba. Ilyen „indokokkal" bocsátották el a gazdaságból az egyik legharcosabb bírálót. És azóta? „Ne szólj szám, nem fáj fejem“ — tartják a dolgozók és ha mégoly felháborítóak is a vezetők mulasztásai, óvakodnak a bírálattól, hiszen a munkájukat veszélyeztetik. Ruppert Antal tehenész kézzel végzi a déli feiést. A szomszédos helyiségben meg ott állnak a fejőgépek kihasználatlanul. — A szelepszabályozó hiányzik csak, egy apró kis tű az egész, de nem szerzik be, én meg nem kérem inkább fejek kézzel. Én egyszer már felszólaltam egy gyűlésen, a takarmányozás gyengesége miatt, de a vezetőség azt mondta, ha nem tetszik, menjek el. vagy kiadják a mun kakönyvemet. Miért beszéljek? Hogy kirúgjanak? De mit szól mindehhez Kéméndi elvtárs, a pártszervezet titkára? Először hímel-hámol, védeni próbálja a vezetőséget s a saját hibáját, hogy évek óta tűri ezt a rothadt szellemet. Pontról-pontra kell bebizonyí- fani neki, hogy mondva csinál* ürüggyel bocsátották el Kátolit, hogy a dolgozókról való gondoskodás gyerekcipőben jár, hogy a vezetők hatalmas károkat okoznak az államnak. Kéméndi nem talál már mentséget a sok disznóságra, bármennyire igyekszik is. De ő nem az az ember, aki egykönnyen zavarba jön. Felugrik a székről s nagyhangon kijelenti:-— Ha Kátoli nem akar visszajönni, hát ne jöjiön. De ilyesmi többet nem fordul elő! Most jöttem meg háromhetes propagandista iskoláról, de máris úgy fellendült nálunk a bírálat, hogy no! Tegnap is már ’ljött hozzám az- egyik dolgozó panaszra ... Én meg meghallgattam! Hát ez valóban óriási teljesítmény agy párttitkártól! Éppen itt az ideje, hogy Kéméndi elvtárs és a pártvezetőség többi tagi a ne csak meghallgassa a dolgozók sérelmeit, hanem a pártszervezet teljes súlyává! fel is lépjen a dolgozók érdekében, a vezetők embertelenségeivel szemben! Holka Vilmos A y 1stvjín-íikiiai N 108 százalékra asry József körlet dolgozói állják szavukat teljesítették havi tervük esedékes részét Au r* 'ák ügusztus első napjaiban hatarozp, el István-aknán Nagy József p Mars körletének dolgozói, hogy Kotrnányunk ünnepének tiszteleté- Vj. 106 százalékra teljesítik havi ter- r.uaet. a körlet dolgozói a terv sze- M 327 tonna szenet termelnének 1 oh*1*3 czen felül még a felaján19.82 tonnát, de az előirányza- I j. *s. a vállalást is rendszeresen túl fp.Maitik. A körletnek jelenleg ké* .Rése és egy pillérfejtése van.ezek- j.n dolgoznak Sziavek Antal, Bien $*Scf és Jambricsek József elvtár- 55 J? csapatai. A három csapat közű1 le Mvek Antal elvtárs csapata jelenig az aknán is első a tervteljesíl.ésA csapat — mint mondják — , '-Mvi terv teljesítésében elérte a százalékot. Tagjainak nagy serne van abban, hogy 8 körtet jelenleg nem 106, hanem 08 százalékra teljesíti a tervét s eddig már 273 tonna szenet ^ termeltek terven felül, h ,J0 eredménnyel a körlet az első ^.yen küzd a 600 forintos alkot- versenyprémiumért, a Sziavek l®th-at ta®iai Pedig az illetékesek vé- Hy eoye szerint egészen biztos, meg- ' *rik a 3000 forintos jutalmat! lta ló eredménynek egyszerű atit- (8)' A körlet vezetője. Nagy József tau.6^vtárs szüntelenül és fáradha- C ‘>1 szervezi a versenyt. Ha eg.v airb, ~ (mint augusztus 13-án deify..*, ez a Szlavek-csapat váltóhar- tÄl történt, amely 40 csillével v,““. szenet adott az előirányzatnál) túlteljesíti a tervét, megdicséri a tit|Ja*t. De ezen túlmenően a dél- fyÄ„0s harmadban már az ő ered« “IV 1^ bükkel agitál és még jobb mun- (J0]a serkenti a délutános harmad iárg02ó>t. Pontosan tudja, melyik vá- ka^.Mtennyit keres, mennyi fizetést ak az elmúlt hónapban a csilié Ezek a számok a legszebb sza- va]{riál is többet mondanak: a Szla- 85 'csapat hét csillésének egyenként 0rint volt a műszakonkénti keresete az elmúlt hónapban — prémium nélkül! A vájárok 88-tól 105 forintig kerestek műszakonként — ugyancsak a száz százalékon felül teljesítésért járó jutalom nélkül. A fiatal Győrfi András, aki csak három éve vájár, átlagosan háromezer forintot visz haza édesanyjának havonta, a mostani elszámolásnál is ennyire számít. „Jó hír szárnyon jár" — tartja a közmondás. Ennek ? szárnynak a szerepét a Nagy elvtárf körletében a körlet vezetője tölti be. Az ő révén nagyon sokan tud- <ák már, hogy Rész György, — aki az elmúlt hónapban 124 százalékba teljesítette a tervét és 63 forin- fot keresett egy műszakra s ezen fe lül még prémiumot is kap, — konyhabútort vásárol a családjával ebben a hónapban. (Lehet, hogy ép- oen az alkotmány ünnepi vásáron!' De Rész György példájához nem felejti el hozzátenni a hallgatónak dolgozz te is úgy, mint Rész Györgv hamarosan te is vásárolhatsz! Az egyéni érdek mellett nem mosódik el a közös cél: a terv túlteljesítése, az augusztusi verseny sikere! A cél összefogásra, elvtársi segítségnyújtásra készteti a körlet dolgozón Bien elvtárs csapata nemrég egy gurító kihajtását vállalta, hogy az elővájási csapatnak segítséget nyújtson a munkában és mielőbb lerövidítsék a szénszállítás útját. Nagy elvtárs, körletvezető, szerdán, nem rostéit leülni és tanakodni Anyád lózsef elővájárral, hogy az egy mur kát jobban, gyorsabban, és könnyeb ben végezhessen el. Tegnapelőtt je- ’entették Szlavekék. hogv meg keli javítani náluk a szállítóvágatot "ossz a vasút. A fenntartó csapa’ még azon a műszakon helyrehozd 1 hibákat. Az alkotmányi verseny! élteti az is, hogy sorra valósulnak meg a dolgozók javaslatai. Szerdán egy süvegfányival meghosszabbították a Szlavek-fejtést, a csapatvezető javaslatára — ez egy műszakon *■5 csille szenet jelent, és nagy lendítő a terv teljesítésében. A Nagy-körlqt dolgozói harcolnak minden csille szénért, mert mindenképpen elsők akarnak lenni a munkaversenyben. Harcuknak van is eredménye. A Szlavek-csapat első s ■sapatok versenyében, a körlet pe- 4ig ugyancsak messze elhagyott maga mögött minden más körletet ebien a hónapban is. Még jobbak is lehetnének a7 eredmények, ha a körlet dolgozói nagyobb segítséget kapnának a szakszervezettől. \ szakszervezet súlyos hibájának róható fel, hogy nem tartják megfelelően nyilván a versenyt. A kör- 'et dolgozói versenyeznek a Békeaknai Erdei-körlet dolgozóival, de még a körletvezető elvtárs sem tud ’a, melyikük vezet a versenyben. Ha kíváncsi rá. felmegy és megnézi a versenyirodán az eredményt. A jelenlegi állapotok szerint ezt kell ten nie akkor a körlet csaknem kétszáz dolgozójának naponta, mert a felolvasóteremben (kettő kivételével) üre ’Cn ,'llnak a versenytáblák, a Naw 's az Erdei-körletek versenyéről p«1 dig egy szó sem esik. Nem dicséri a szakszervezet a )ő 'redményt elérő vájárokat, szorgalmas csilléseket, új munkásokat. Nem használja fel erre még a versenyhíradót és a faliújságot sem. Olyan nagy üzemben pedig, mint amilyen tstván-akna — a csapatok neveivel 's a melléjük írt számokkal agitálni már nem sokat lehet, különösen nem most, az alkotmányi versenyben! Nagy József (8) elvtárs körletének dolgozói joggal várják, hogy a szakszervezet változtasson ezen az 'lkövetkezendő napokban és a versenyeredmények rendszeres értéke- ásével, a jók dicséretével, a rosszak bírálatával segítse őket még jobb eredmények eléréséhez! E ste nyolc óra felé járhatott az idő. Kis- jakabfalván még javában zúgtak a gépek a tszcs földjén, amikor az ellenőr a tanácselnökhöz lépett és elmondta, hogy az egyik géptől öt kocsi nem győzi elhordani a gabonával telt zsákokat. Akkor elhordja hat kocsi — szólt nyugodtan Bese János elvtárs a tanács elnöke. — A téeszcsések megint kitettek magukért, megmutatták, hogy mit lehet kihozni a földből. A cséplés még nem kész, de úgy számolnak, hogy csak búzából 15 vagon termésük lesz, árnából is 16 mázsás átlagot csépelnek. Akik szorgalmasan dolgoztak, nem is panaszkodnak. Bene Péter is közel 23 mázsa búzát vitt haza. a 74 éves Költő Sándor bácsi pedig egyedül kilenc mázsa 10 kiló búzát keresett. De ennél mindenki többet kap még, mert a munkaegységet július végéig adták össze és a három kiló búzát, amelyet kiosztották munkaegységenként, csak előlegbe adták. A csép lés végén még lesz néhány kiló osztalék. — Jól keresnek * a csoporttaeok — mondják a kívülállók is. , Igen, sok középpa- rasztnak nincs olyan jövedelme, mint a szór galmas csoporttagoknak. És ennek igen nagy vonzó hatása van. Sokan beszélnek a téeszcsések jövedelméről és Költő Ferenc — Sándor bácsi fia azt mondta, — közéjük lép ő is. Erről ugyan már többen beszélgetnek — rostyán János és Somogyi József is, de még nem döntöttek, gondolkodnak. Vájjon mi ösztönzi ezeket az embereket? Bese elvtárs erre azt mondja: — látják, kinek mennyi munkaegysége van, nincs bekötve a szeme senkinek és azt is láthat,iák. milyen eredményeket ér el a tszcs. — És tudja elvtárs, mmdenki tud ám számolni! Számo'nak is a kis- iakabfalvaták. Meg- hé.nyják-vetik mennyit kapnak a tszcs-taaok, mennvi az ő jövedelmük és miiven számok alaki ónak ki... A 74 éves Költő Sándor fia annak ideién nem követte at>- iát. úgy vélte, jobb ha havonta viszi haza keresetét és munkájáért kAszoénzzel fizetnek. Munkát könnyen talált iól dolgozik s jól is keres — 700—800 forintot havonta. Most közösen az aoia jöve- deirr>át számítják ki. Itt ülnek az asztal körül, de mindenből inkább kev°s°bbet számolnak. rrúnt amenv- nvit valóban kannak. Sándor bácsi diktálja: — Vissza van még az évből három hónap. Kilenc mázsa búzához még kanok biztos három mázsát... — Tehát 12 mázsa búza! — íria gyorsan Peri. — Szabadpiaci árat számolnak mindennél. mert amit kan, mind a magáé, el is adhatia! A búzának mázsája, mondjuk 200 forint, — ez akkor 2400 forint lesz. Aztán apja veszi át a szót: — Kaptam négy mázsa árpát, mondjuk ez 1200 forint... 450 forint értékben hoztam haza borsót. Év végén mondjuk 800 kiló kukoricát kapok, ez 800 forint, legkevesebb 300 forint értékben kapok répát... — itt megáll, gondolkozik, majd így folytatja: — Nagyon szép a burgonyánk, 500 kilót biztos kapok, ez 500 forint. Most mennyi ez összesen? — 5.650 forint — mondja Feri és Sándor bácsi utána ismétli: — Ötezerhatszazöt- ven ... De van nekem háztáji földeim is. Lesz úgy 25 mázsa kukoricám, ha 100 forintiá- val számolom, akkor is 2500 forint, termett három kocsi szénám, ez megér 1000 forintot... Eddig készpénzben 500 forintot kaptam és osztanak húst, pálinkát, amelyből ingemet sem hagytak ki — és prémiumként kaptam egy 200 íorn- tos malacot. Na most add össze fiam. — Kilencezern/ole- százötven — mondja a a fiú. —• Ennyi az én jövedelmem, kitesz úgv 1000 forintot havonta... Én azt mondom, elég szép! — Szép, amikor az enyém pedig 7 —800 forint. — És maga 74 éves, én meg fiatal vagyok... Belépek én is a tszcs- be — mondta. Lakás — a róbaráfság nevében A dolgozók problémáival való fokozottabb törődés elvét komolyan sérti az az eset, amelyeket az alábbiakban vázolok: A Pécsi Orvostudományi Egyetem központi konyháján dolgozik Skal- rzel Sándorné szakácsnő. 1930-ben ment férjhez, s mivel a fiataloknak lakásuk nem volt, kénytelenek coliak összeköltözni szüleikkel, akiknek egyszobás lakásuk van. így egy szobában összes négy személy lakik, ami érthetően nem valami kellemes sem a fiatal házasok, sem pedig a szülök részére. Skatczel Sándorné 1952. októberében igénylést adott be egy lakásra, amelynek bérlője három év óta állandóan Pécstől mesz- sze eső területen tartózkodik. Erre az igénylésre a városi tanács kommuinális osztálya, Krivitz Gyula elvtárs aláírásával azt a választ küldte, hogy a lakást kiutalni nem áll módjában, mert a lakás bérlője máshol nem rendelkezik főbérleti lakással. Ez is furcsa intézkedés, illetve „elintézés“ akkor, amikor egy lakás három év óta üresen áll. Skatczel elvtársnő újból kérte, — hiszen napról-napra látta, teljesen üresen áll a lakás. — kérésének kedvező el- !ntézését. Az egyetem gazdasági igaz gatósága ezév január 26-án levelet küldött a kommunális osztályhoz az ■ ívtársnő kérésére, s kérte, hogy dolgozója részére utalja ki azt a lakást, amely kétséget kizáróan nincs kihasználva. Erre az volt a válasz, hogy már egyszer értesítették dolgozónkat. nem utalják ki a lakást, mert hiszen a bérlője másutt nem -endelkezik tobérleti lakással. Skatczel Sándorné elvtársnő ilyen vá- ’asz után — mely teljesen érthetet- 'en — kénytelen volt belenyugodni az elutasításba. Azonban újabb fejlemény következett be ebben az ügykén. ez pedig a következő: Egy haláleset folytán megüresedett ?gy szoba-konyhás lakás és Skatczel sándorné első igénylőként kérte a lakás kiutalását, ezév június 2-án. Az egyetem gazdasági igazgatósága is átírt, hogy most már ha az előző 'akást érhetetlenül nem is kapta cg dolgozója, legalább ezt a lakást “.alják ki részére. Skatczel Sándorné most is megkapta az elutasító választ, melynek indoklása az volt, hogy a minisztertanácsi határozat értelmében fiatal házaspárnak utalták ki a lakást. Skatczel Sándorné hirtelen nem is tudta, hogy mit csináljon, mivel eddig úgy gondolta, hogy mint fiatal házaspár ő is beadta még múlt évben igénylését és azt elutasították. Most már lassan három éve lesz. hogy férjhezment. úeylátszik a fiatal házasok kategóriájából átlépett az öreg házasok kategóriájába, tehát nem számíthat arra, hogy belátható időn belül lakáshoz jut, hiszen most már várható, hogy minden igénylését azzal utasítják vissza: elsősorban fiatal házasoknak utalják ki a lakást. Azonban még a régi lakással kapcsolatban nem adta fel reményét, s beadott július 22-én egy újabb igény lést a régi lakásra, akinek a bérlője most már csaknem négy éve nem lakik a lakásban. Erre az Igény lésére nagyon gyorsan megjött az elutasító válasz, melynek az indoklása az volt. hogy olyan nevű bérlő, akinek a „lakását“ ismét igényelni merte — nem is lakott sohasem azon a helyen. Ezek után sem a dolgozó, sem mi nem tudjuk, azt. hogy mikor volt igaz a kommunális osztály indoklása, mert hiszen eddig az volt az elutasítás, hogy a bérlő nem rendelkezik máshol főbérleti lakással, most egyszerre ugyanazzal az aláírással — Kriyttz elvtárs aláírásával — kiderítették a lakáshivatal buzgó nyomozói. hogy Ilyen nevű egyén nem is lakott sohasem azon a helyen. A nvomozók úgy látszik nem ismerik Varga Gyulát, akinek a szóban- forgó lakást tuJaidonkéonen már t éve fenntart iák. De megkérdezhették volna Krivitz elvtársat, aki jót ismeri és tudja, hogy hosszú ideje Ralatonfűzfőn lakik és ott van lakása. Ezek után szeretném kérni az illetékeseket, hogy ennek a furcsa ügynek a végére tegyenek úgy pontot, hogy végre lakáshoz Is jusson a dolgozó, aki gyereket vár és még most is mindennap meggyőződik arról, hogy az általa kért lakás most már negyedik éve üresen áll. Nem ez az első esetünk a lakáshivatallal. amely azt bizonyítja, különösen Krivitz elvtárs részéről, hogy az egyetem igénylőit nagyon félvállról kezeli egyes esetekben, sőt majdnem minden esetben. Ideje lenne már. ha végre rendet teremtenének a városi tanács kommunális osztályán Is. SZAJKÓ ISTVÁN gazdasági igazgató
