Dunántúli Napló, 1953. július (10. évfolyam, 153-176. szám)
1953-07-28 / 175. szám
2 less. JClios 2* NAPLÓ A SZKP Központi Bizottságának téztseí a Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának 50. évfordulójára (Folytatás az 1. oldalról) dalom fejlődése, az egész nemzetközi forradalom szempontjából. a II. kongresszust megelőző évtized munkásmozgalmának történetét Lenin harca — a szocialista tudat harca az ösztönösség ellen — tette nevezetessé. A továbbiakban kiemeli az „Iszkra“ nak a Lenin által alapított egész Oroszországra kiterjedő marxista lapnak szerepét, amely központtá vált a párt erőinek egyesítése, a párt káderek összegyűjtése és nevelése szempontjából. Lenin a párt megteremtésekor a forradalmi harc életbevágó feladataiból indult ki, mesterien általánosította a marxisták szervezési tapasztalatait. Megteremtődött a munkásmozgalom mintaképévé vált harcos, edzett kommunista párt alapja. Az oroszországi munkásmozgalom követelményéinek megfelelően Lenin tovább fejlesztette a munkásmozgalom egyesítését a szocializmussal, kidolgozta a munkáspárt ideológiai alapjait, magasra emelte a forradalmi elmélet jelentőségét. Lenin bebizonyította, hogy csak élenjáró elmélettel rendelkező párt lehet a dolgozók igaz vezére. A fejezet kiemeli „az OSZDMP II kongresszusának történelmi jelentősé, ge abban áll, hogy ez a kongresszus a lenini ,,Iszkra‘‘ által felvázolt és kidolgozott ideológiai szervezeti elvek alapján megteremtette Oroszországban a valódi marxista pártot,'* A kongresszus döntő jelentőségű abból a szempontból is, hogy felvetette programmjába a marxizmus legfontosabb tételét, a proletariátus diktatúrájáról szóló tételt. A proletár diktatúráról szóló pont Lenin műveinek történelmi jelentőségű győzelme volt. A pártprogrammba felvették még a parasztkérdéssel kapcsolatos forradalmi-, demokrata követeléseket. Lenin megvédte a bun- disták és a lengyel szociáldemokraták ellen a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló pontot, megvédte a proletárinternacionalizmus alapelveit. A ti. pártkongresszuson diadalt arattak a forradalmi harc nagy eszméi. A II. kongresszus elfogadta a A tézisek második fejezete elöljáróban hangsúlyozza, hogy az Orosz országi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusától a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméig a bolsevikok bizonyultak az egyet len forradalmi-marxista erőnek Oroszországban. Lenin ebben az időszakban zseniálisat) megalapozta a bolsevikok taktikáját, világos perspektívát adott az orosz marxistáknak a polgári demokratikus forradalmi szocialista forradalomba való átnöveléséről. Lenin bebizonyította, hogy az akkor kialakult történelmi helyzetben a forradalom győzelmének elengedhetetlen feltétele a munkásosztály sző vétségé a parasztsággal, a proletariátus vezető szerepének biztosítása mellett. A második fejezet a továbbiakban a bolsevikok vonala és a mensevi- kek vonala közötti harccal foglalkozik. Ez a harc — mutat rá — különösen kiéleződött az 1905—1907- es években, az első orosz forradalom idején. A bolsevikok egy népi forradalom megindítására és győze- lem'revj telére, a cárizmus fegyveres felkeléssel való megdöntésére, a mun kások és parasztok képviselőiből álló ideiglenes forradalmi kormány alakítására törekedtek. Ezzel szemben a mensevikiek amellett harcos kodtak, hogy a forradalomban a liberális burzsoáziát illeti meg a vezető szerepe és a forradalom felgön- gyÖLítésáre törekedtek. Az 1905-ös orosz forradalom veresége után, a sztolipini reakció nehéz éveiben a bolsevikok az új forradalom előkészítésének irányvonalát követték, s fáradhatatlanul gyűjtötték az eríjket a forradalmi mozgalom újabb fellendítéséhez. A men- gévikiek ebben az időszakban egyre jobban eltávolodtak a forradalom töl, a proletariátus illegális forradalmi pártjának felszámolását követelték, nyílt likvidátorokká váltak. A reakció nehéz körülményei kő zött csak a bolsevikok. a leninisták maradtak hűek a marxizmushoz — emeli ki a II. fejezet A sztolipini re akció időszakának legfontosabb eseménye az OSzDMP prágai konferenciája (1912) volt. A párt ezen a konferencián kiűzte soraiból a men- sevik likvidátorokat és ezzel meg teremtette az alapját annak, hogy bolsevikok politikai csoportból önminimális és maximális program- mot, amely a párt VIII. kongresszusáig (1919) a párt harcos vezérfonala volt — mutat rá az első fejezet. A II. kongresszuson a párt felépítésének szervezeti alapelvei körül vívott harcban Lenin az alapvető marxista tételeket védelmezte a men- sevikekkel szemben azt, hogy a párt a munkásosztály öntudatos szervezett élcsapata, amelyet a forradalmi elmélet a társadalmi fejlődés törvényeinek és az osztályharc törvényeinek ismerete, a forradalmi mozgalom tapasztalatai fegyvereznek fel. Lenin hangsúlyozta, hogy csak ilyen párt tudja sikeresen irányítani a harcot a hatalom kivívásáért. Lenin a párt egységének megóvása érdekében rámutatott, hogy szilárd, proletár vasfegyelemre van szükség amely egyformán kötelező a párt minden tagjára, vezetőjére és az egyszerű párttagokra egyaránt. Hatalmas jelentőségű az a lenini tétel is, hogy minden párttag felelős a pártért és hogy a párt felelős minden tagjáért. A pártélet Lenin által kidolgozott szabályai előírták a párt szervezeti szabályzatában foglalt követeimé- nyek legszigorúbb megtartását, Lenin külön hangsúlyozta a kollektív vezetés elvét, mert ez biztosítja a oártot a véletlenekkel és az elfogadott határozatokban az egyoldalúságokkal szemben. Lenin a marxizmus történetében először dolgozta ki a pártról szóló tanítást. Lenin harca a II. kongresszuson a Programm és a szervezeti kérdésekben megvonta a válaszfalat az OSzDMP forradalmi része, a bolsevikok és opportunista ré sze, a mensevikek között. A tézisek hangsúlyozzák Leninnek Marx és Engels ügye folytatójának a forradalom kiváló sztratégájának halhatatlan érdemeit, kérlelhetetlen harcát az opportunizmus ellen, kiemelve ennek óriási jelentőségét minden ország forradalmi mozgalmának fejlődése szempontjából. „Az OSzDMP II. kongresszusa fordulópont volt a világ munkásmozgalmában" — mutat rá befejezésül a tézisek első fejezete. álló párttá alakuljanak. A prágai konferencia tehát megvetette az alap iát az újtípusú pártnak, a leniniz- mus pártjának, a Bolsevik Pártnak. Ezután a tézisek az 1912—1914. közötti években bekövetkezett újabb forradalmi fellendülés jelentőségével foglalkoznak és kiemelik azt a fontos szerepet, amelyet az 1912 tavaszán alapított „Pravda", a párt illegális napilapja töltött be a forradalom sikeres előkészítésében. A továbbiakban a tézisek a bolsevikok pártjának az 1914—1918-as világháború nehéz időszakában vívott harcát ismertetik. A II. fejezet rámutat, hogy a II. Internaciohálé árulóival szemben a bolsevikok a marxista-leninista elméletet követve következetesen harcoltak az im- osrialista háború polgárháborúvá való változtatásáért, az imperialisták oroszországi hatalmának megdöntéséért, az imperialista háború elleni harc minden országban való támogatásáért. Az egész világ munkásosztályára nézve óriási jelentőségük volt, Lenin háború alatt írt elméleti munkáinak, elsősorban „Az imperializmus. mint a kapitalizmus legfelsőbb foka" című művének. Lenin ebben a könyvében kimutatja, hogy „az imperializmus a proletariátus szociális forradalmának az előestéje." Lenin történelmi érdeme az — hangsúlyozzák a tézisek, — hogy az imperia '.izmus elemzésénél hatalmas tudomá nyos felfedezést tett: megfogalmazta és megindokolta azt a lángeszű követ keztetést, hogy lehetséges a szocializmus győzelme kezdetben ' egynéhány, sőt egy országban. Ez a szocialista forradalom új, befejezett ümélete volt. Gazdagította és előrevitte a marxizmust, elméleti és tak- ‘ikai útmutatással szolgált a bolse- vikoknak a háború, a béke és a for- ■adalom kérdésében. Oroszország munkásai a Bolsevik Párt vezetésével az első világhábo- •úban megdöntötték a cárizmust é:- biztosították a burzsoú demokratikus forradalom győzelmét. Majd meg teremtve a szocialista forradalomba való áttérés feltételeit az orosz mun kásosztály a bolsevikok pártjával dón. szövetségben a szegényparasztsággal. a katonák és matrózok támogatásával, — a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban megdöntötte a burzsoázia hatalmát, megteremtette a szovjet hatalmat, létrehozta a szocialista szovjet államot, s ezzel megvalósította az OSzDMP H. kongresszusán elíogaA Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében, a kapitalizmus összeomlásának, a szocializmus és a kommunizmus diadalának •korszakát — hangzik a III. fejezet bevezető mondata, majd hangsúlyozza, hogy az Októberi Forradalomban kivivőit győzelem eredményeképpen a Szovjetunió Kommunista Pártja a világ forradalmi és munkásmozgalmának „rohambrigádjává“ vált. A tézisek a továbbiakban foglalkoznak azzal a hatalmas harccal, amelyet a gazdaságilag elmradt Oroszország élenjáró, erős szocialista hatalommá való átalakítása érdekében folytatott a szovjet nép a Lenin által kidolgozott és tudományosan megalapozott Programm útmutatásai alapján. A Kommunista Párt — leküzdve a hatalmas gazdasági nehézségeket, és a belső ellenforradalom lázadásait, — a szovjet népet teljes győzelemre vezette az intervenciósok és a fehér gárdisták fölött. Az intervenciót leküzdve a szovjet nép óriási építőmunkába fogott, amelyet a szocializmus építésének lenini terve irányított. A Szovjetunió dolgozói a Kommunista Párt vezetésével elsőnek indultak meg a szocializmus építésének feltáratlan útjain, utat törve az egész emberiségnek a szabad és boldog élet felé — emeli ki a III. fejezet. Ezután a tézisek rámutatnak, hogy a proletáriátus győzelmes diktatúrájának közepette a párt és a nép ellenségei a trockisták, buharinisták, burzsoá-nacionalisták, ezek a mense- vik maradványok kapituláns álláspontot foglaltak el a szocializmus felépítése kérdésében. A Kommunista Párt Központi Bizottsága, — amelynek élén J. V. Sztálin, V. I. Lenin ügyének nagy folytatója állt — vezetésével, szétzúzta az árulókat és kapitulánsokat, megvédelmezte a leninizmust és határozottan irányt vett a szocializmus felépítésére a Szovjetunióban. A párt abból a lenini tételből indult ki, hogy a Szovjetunióban mindaz megvan, ami szükséges és elégséges a teljes szocialista társadalom felépítéséhez — hangsúlyozza a III. fejezet, A tézisek a továbbiakban rámutatnak azokra a hatalmas eredményekre, amelyeket a szovjet nép a háború előtti ötéves tervek idején ért el a párt által kidolgozott tervek alapján és mely révén a Szovjetunió elmaradt agrárországból hatalmas szoc cialista ipari-, kolhozhatalommá változott. A Szovjetunióban véglegesen felszámolták a kizsákmányoló osztályokat, örökre megsemmisítették az embernek, ember által való kizsákmányolását. A szovjet nép a Kommunista Párt íezet^e alatt a történelemben elsőnek építette fel az új társadalmi rendszert, a szocializmust. A szocializmus győzelme felszámolta a munkanélküliséget és megteremtette a dolgozók jómódú, kulturált életének feltételeit a Kommunista Párt lenini- sztálini nemzetiségi politikát követve megszabadította Oroszország népeit az évszázados társadalmi és nemzetiségi elnyomástól és megteremtette a hatalmas, soknemzetiségű szocialista államot, a Szovjét Szocialista Köztársaságok Szövetségét. A szocializmus győzelmének alapján kibontakoztak és megerősödtek a szovjet társadalom olyan hatalmas mozgató erői, mint az erkölcsi-politikai egység; a ■ Szovjetunió. népeinek barátsága, a szovjet hazafiság — hangoztatják a tézisek. A III. fejezet ezután rámutat: a Szovjetunió alkotmánya lerögzitette a szovjet nép világtörténelmi jelentőségű győzelmeit, a Kommunista Párt XVIII. kongresz- szusa (1939) pedig meghatározta a szovjet társadalomnak a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenetéről szóló' programját. A szocializmus felépítése a Szov- letunióban Lenin végakarata teljesí- résének eredménye, a Kommunista Párt bölcs vezetésének eredménye, a oárt politikáját egységesen támoga rá munkások, parasztok, értelmiségiek hősies munkájának eredménye. A párt azért győzedelmeskedett és győzedelmeskedik, mert hű a leniniz- mttshöz. J V Sztálin 1941. április 22-én mondott felszólalásában bi s^élt Lenin nagyságáról és Lenin végakaratának jelentőségéről: „ö, dott programmot. A Nagy Októberi Szoclialista Forradalom győzelme a proletárforradalom lenini elméletének diadala volt — hangoztatja befejezésül a II. fejezet. Lenin, tanított minket úgy dolgozni, ahogy a bolsevikoknak dolgozni kell, nem Ismerve félelmet és nem riadva vissza semmilyen nehézségtől.“ — emeli ki a fejezet. A tézisek ezután méltatják annak a ténynek történelmi jelentőségét. hogy a Szovjetunió társadalmi és államrendszere fényesen kiállta a Nagy Honvédő Háború hatalmas próbáját — majd rámutatnak, hogy a háború napjaiban a párt a fasiszta hódítók elleni össznépi harc lelkesítőjeként, szervezőjeként lépett fel s az országot egységes harci táborrá alakította. A háború évei alatt a Kommunista Párt még jobban összeforrt a néppel, még szorosabb kapcsolatokat teremtett a dolgozók széles tömegeivel. A háború legnagyobb megpróbáltatásának napjaiban a párt ismét bebizonyította, hogy az egyetlen harci szervezet, amely nem ismer ingadozást cs ellentéteket sora iban A Kommunista Párt vezette szovjet nép és a hős Szovjet Hadsereg szétzúzva a fasiszta agresszorokat, megvédelmezte hazája szabadságát és függetlenségét, megmentette Európa és Ázsia népeit a fasiszta rabság veszélyétől A szocializmusnak a fasizmus felett a második világháborúban aratott győzelme A Kommunista Párt sikeresen teljesíti a néptömegek vezetőjének és szervezőjének szerepét, azért, mert az azonos elveket valló, a nézetek, a cselekedetek és a fegyelem egységével összekovácsolt kommunisták harcos szövetsége. A párt abból indul ki, hogy „csak az győz. és az tartja meg a hatalmat, aki hisz a népben. aki az eleven népi alkotás forrásából merít.“ (Lenin) A párt erejét a néppel való elszakíthatatlan kapcsolat alkotja. A nép erejét a párt körüli tömörülése alkotja — állapítja meg elöljáróban § IV. fejezet, A tézis ék' eiután rámutatnak, hogy a párt a marxista-leninista elméletet, az objektív gazdasági törvények ismeretét követve tudományosan és gyakorlatilag ellenőrzött politikát dolgozott ki, amely a társadalom anyagi élete fejlődésének szükségleteit, a nép alapvető érdekeit tükrözi. J. V. Sztálin általánosítva a Szovjetunió szocialista építésének páratlanul gazdag tapasztalatait, és korunk nemzetközi felszabadító mozgalmának tapasztalatait, az ú.i történeti viszonyoknak megfelelően, alkotó módon tovább fejlesztette a marxista-leninista tanítást és több kérdésben új tételekkel gazdagította a forradalmi elméletet. A Kommunista Párt ma a kommunista építés, a soknemzetiségű szocialista állam további fejlesztésének, minden szovjet ember anyagi és kulturális életszínvonala szüntelen emelésének legfontosabb feladatait oldja meg. Minden szükséges a Szovjetunió rendelkezésére áll a teljes kommunista társadalom felépítéséhez — hangsúlyozza a IV. fejezet. A továbbiakban rámutat, hogy a Szovjetunióban még nem oldottak meg egyes halaszthatatlan gazdasági kérdéseket, vannak elmaradt vállalatok, sőt egyes iparágak, elhanyagolt állapotban vannak egyes kolhozok és egész mezőgazdasági vidékek. A tézisek felhívják a párt és a tömegszervezetek tagjait, hogy mozgósítsák és szervezzék a szovjet nép alkotó erőit a népgazdaság további fellendítésére. A tézisek IV. fejezete hangsúlyozza, hogy az egész szovjet nép felvirágzásáról való gondoskodás törvény a párt számára, majd szemléltető tényeket sorol fel, amelyek bizonyítják a szovjet dolgozók életviszonyainak szakadatlan javulását. A Kommunista Párt elsőrendű kötelességének tartja, hogy továbbra is szüntelenül emelje az ország dolgozóinak anyagi jólétét és kulturális színvonalát — emeli ki a fejezet. A Szovjetunió következetes békepolitikájával foglalkozva rámutat: külpolitikai téren a párt főgondoskodása arra irányul, hogy biztosítsa a szovjet nép békés munkáját, megőrizze a békét, és megakadályozzon egy újabb háborút. A Kommunista Párt azon az állásponton van V>gy s béke DP'itikája a szovjet nép és minden más békeszerető nép eredményeként a kapital izmus rendszeréről levált Európa és Ázsia több országa, amelyek ben megszilárdult a népi demokratikus hatalom. A szocializmus és a demokrácia ügyének kimagasló győzelme volt a népi forradalom győzelme Kínában és a Kínai Nép- köztársaság megalakulása. Mérhetetlenül megerősödött a Szovjetunió helyzete, igen megnövekedett a Szovjetunió tekintélye és befolyása az egész nemzetközi fejlődésre— emeli ki a III. fejezet. A fejezet a továbbiakban azokat a hatalmas sikereket méltatja, amelyeket a háború utáni években a Kommunista Párt lelkesítette szovjet nép páratlanul rövid idő alatt ért el a népgazdaság valamennyi ágában és a kultúra minden területén. A III. fejezet ezután hangsúlyozza, a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongrfesszusának történelmi jelentőségét, a szovjet nép további előrehaladása szempontjából — majd megállapítja, hogy a párt valóraváltva a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatait, az egész néppel való legszorosabb egységben biztosította a népgazdaság valarpennyi ágának és a kultúrának új fellendülését. Mindez a Kommunista Párt által kidolgozott, a tömegek alkotó tevékenységére támaszkodó és az egész szovjet társadalom támogatását egyező politika következetes valóraváltásának eredménye. A Szovjetunió törhetetlen hatalommal és alkotó erővel sikeresen halad előre a kommunista társadalom építésének útján — emeli ki befejezésül a III. fejezet. életérdekeinek megfelelő, egyedül helyes politika. A párt egész külpolitikája abból a lenini útmutatásból indul ki, hogy lehetséges a két rendszer, a szocialista és a kapitalista rendszer tartós egymás mellett létezése és békés versengése. A Szovjetunió Kommunista Pártját állandóan Leninnek ezek a megállapításai vezették és vezetik — hangsúlyozzák a tézisek. A továbbiakban a fejezet kiemeli, hogy a Szovjetunió két rendszer tartós egymás mellett létezésének és békés versengésének híve, mert meg van győződve a szocialista gazdasági1 rendszer, a szocialista rendszer előnyeiről, a béke, a demokrácia és a szocializmus egész táborának állandóan növekvő erőiről. Ugyanakkor rámutat, hogy az ellentétektől marcangolt imperialista táborban fokozódik a bizonytalanság, ami egészen a békétől, a két rendszer békés versengésétől való félelemig, a kapitalista rendszer további szilárdságába vetett meggyőződés elvesztéséig terjed. Ezek a körülmények okozzák a reakciós imperialista erők nagyfokú aktivizálódását, az imperialisták különböző provokációinak fokozódását a szocialista és demokratikus tábor ellen. Mindez még szükségesebbé teszi a Szovjetunió kellő biztosításáról való nagyfokú gondoskodást, a demokrácia és a szocializmus hatalmas táborának további erősítését — hangsúlyozzák a tézisek. A IV. fejezet ezután azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a párt mo- nopólhelyzete a kapitalista környezet viszonyai között nagyfokú éberséget tesz szükségessé az osztályellenség mesterkedéseivel szemben. Megállapítja, hogy a nép ellenségei, a nemzetközi imperializmus ügynökei 'ügyesen kommunistának álcázva magukat igyekeztek és igyekeznek behatolni a párt soraiba. Ezért fontos feladat a kommunisták és minden dolgozó forradalmi éberségének további fokozása. A tézisek a továbbiakban hangsúlyozzák a pártvezetés és a partéiét Lenin által kidolgozott elveinek és szabályainak hatalmas jelentőséget. Rámutatnak, szigorúan tiszteletben kell tartani a pártvezetés legmagasabb elvét, a vezetés kollektivitását, a párt szervezeti szabályzatának követelményeit. Ezután bírálják azokat a helyzeteién, a marxizmus-leniniz- mus szellemétől idegen, idealista nézeteket, amelyek az egyéniség történelmi szerepét helytelen nemmarxista megvilágításba helyezve a személyi kultusz propagálásában jutottak kifejezésre. A párt abból indul ki — mutatnak rá a tézisek, — hogy csak a marxista-leninista elmélet tudományos alapjára és a vezető káderek széleskörű kezdeményezésére támaszkodó Központi Bizottság kollektív tapasztalata és kollektív bölcsessége bizto(Folytatása a 3. oldalonJ A Kommunista Párt harca a pro'etárdikfatúráért III. ) Kommunista Párt a szocializmus felépítéséért vívott harcban IV. A Kommunista Párt a kommunizmust építő szovjet társadalom szervező és lelkesítő ereje