Dunántúli Napló, 1953. július (10. évfolyam, 153-176. szám)
1953-07-24 / 172. szám
1953 JÚLIUS 24 '£________________________________________________________________________________NAPLÓ „Miről tanúskodik a washingtoni értekezlet11 V. Sz. Szemjonov, a Szovie^uuió némeiországl főbiztosának levele Conanl amerikai liiztoshoz Moszkva (TASZSZ): A Pravda július 23-i száma „Miről tanúskodik a washingtoni értekezlet'* címmel vezércikket közöl. A cikkben többek között ez áll: A napokban Washingtonban végétért az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztereinek ötnapos értekezlete. Az értekezlet résztvevői összefoglaló közleményükben azt bizonygatják, hogy igyekeztek valóraváltani ..kormányaiknak és népeiknek a békébe, a szabadságba és az igazságosságba vetett reményét." A tárgyalások eredményei azonban azt mutatják hogy a béke. szabadság és igazságosság szavakat itt merőben más célokra használták fel. A washingtoni közlemény azt mutatja, hogy a három miniszter értekezlete nem .vitte előbbre a nemzetközi viszonyok egyetlen égető kérdését sem. Ami pedig a koreai fegyverszünet kérdését és a Kínai Népköztársasághoz való viszony kér dését illeti, nem lehet nem észrevenni, hogy Dulles nyomására mind Salisbury. a brit képviselő, mind Bidault francia külügyminiszter meghátrált Salisbury és Bidault valójában belementek abba, hogy támogatják Li Szin-Mant, az amerikai katonai vezetőség alá rendelt kalandort, abban az esetben, ha úgy találja jónak, hogy megbontsa a fegyverszünetet és úiabb kalandba bocsátkozzék. — Ugyanakkor Anglia és Franciaország — létérdekei ellenére — beleegyezett abba, hogy folytatja Kína kereskedelmi blokádját a koreai fegyverszünet után és megakadályoz za a Kínai Népköztársaság felvételét ez ENSZ-be. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy a washingtoni értekezlet az Egyesült Államok és szövetségesei közötti belső nézeteltérések és elmélyülő ellentétek jegyében zajlott le. Vonatkozik ez mindenekelőtt arra a legfőbb kérdésre, amely az értekezlet résztvevőit foglalkoztatta: milyen álláspontot kell elfoglalniok a nyugati hatalmaknak azokkal a mindenütt szélesedő álha- tatos követelésekkel szemben, amelyek szerint tárgyalások útján kell rendezni a vitás nemzetközi kérdéseket és enyhíteni kell a nemzetközi feszültséget. Miről tanúskodik maga az. a tény, hogy a három miniszter a Szovjetunió képviselőjének részvétele nélkül ült össze Washingtonban értekezletre? Mindenekelőtt arról, hogy ennek az értekezletnek a résztvevői nem akartak számolni az elemi nemzetközi szabályokkal és jogszokásokkal. Senki sem tekinti normálisnak az olyan helyzetet, amikor négy ország képviselőinek értekezletét megelőzi három állam képviselőinek összebeszélése, sőt az a kísérlet, hogy rákényszerítsék az elkövetkező négyhatalmi értekezletre azt az időpontot és azt a tárgyalási napirendet, amelyet a négy állam egyike képviselőjének részvétele nélkül és háta mögött hagytak jóvá. Ugyancsak aligha lehet azt hangoztatni, hogy például Anglia és Franciaország képviselőinek keze ezután nem lesz valamiben is megkötve, ha sor kerül a négy hatalom képviselőinek értekezletére. Az amerikai sajtó szerint Dulles, amerikai külügyminiszternek szándékában állt meggyőzni Anglia és Franciaország képviselőit arról, hogy ha már nem dobják sutba teljesen a tárgyalások gondolatát, halasszák azt sohanapjára és fokozzák a hírhedt amerikai „hidegháborút", vagyis a kártevés, a kalandok és provokációk politikáját a demokratikus tábor országai ellen. Salisbury és Bidault — a lapok’ közlései szerint — azt válaszolta erre, hogy kormányuk ezidőszerint nehéz helyzetbe kerülne, ha elvetné a négyhatalmi tárgyalások eszméjét és az Egyest’1 Államok által javasolt irányvonalat követné, minthogy ez az irányvonal országaikban fokozódó ellenállással találkozik. Rámutattak arra, hogy Churchill ismeretes javaslatát, amely szerint haladéktalanul „legmagasabb színvonalú értekezletet" kell tartani a Szovjetunió részvételével a vitás nemzetközi kérdések megtárgyalására és megoldására, a nemzetközi helyzet józan értékelése diktálta és ez a javaslat megfelelt a nyugateurópai országok lakossága széles rétegei követeléseinek. Sőt, mi több, be kellett ismerniük, hogy e követelések sutbadobá- sa és az adott kérdésben az amerika- barát politika továbbfolytatása a legkomolyabb belső bonyodalmakhoz vezet Nyugat-Európában. Az ilyesféle érvelések arra kényszerítették Dullest, hogy egyezzék bele a négyhatalmi tárgyalások megtartásába a Szovjetunió részvételéA „Pravda“ vezércikke vei, bár Dulles ellenezte ezt a javaslatot. Ilymódon a nemzetközi együttműködés ellen irányuló politikájuk teljes lelepleződésétől való rettegés és nem a békeszeretet kényszerítet- fe az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezető köreit arra, hogy engedjenek a néptömegek követeléseinek, mely néptömegek helyeslik és támogatják a megoldatlan nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő rendezésére irányuló kö- •fteléseket. Az angol és francia társai támogatásában részesülő amerikai diplomácia azonban ugyanakkor, amikor beleegyezett abba, hogy engedményeket tesz a közvélemény követelésinek, minden erőfeszítését arra összpontosította, hogy a Washington ban éppen akkor meghozott döntést ne a létfontosságú nemzetközi oroblémák tényleges rendezésére, hanem bizonyos saját céljaira használja fel, amelyeknek semmi közük sincs a nemzetközi feszültség enyhítésének feladataihoz. Dullesnek bizonyos mértékig itt 's sikerült elérnie célját. Anglia és Franciaország képviselői az Egyesült Államok nyomásának hatására visszaléptek a négy kormányfő közös tárgyalásának gondolatától s ez egy lépés visszafelé ahhoz a javaslathoz képest, amelyet azelőtt Churchill terjesztett elő és amelyet támogatott Anglia és Franciaország közvéleménye. A washingtoni közleményben van még egy visszalépés a korábbi ál- ásfoglalástól. Ez a közlemény kísérletet tesz a négyhatalmi értekezlet feladatainak zsugorítására, az értekezletet csupán néhány Németországra és Ausztriára vonatkozó kérdésre korlátozza. Az a benyomása támad az embernek, hogy a washingtoni értekezlet résztvevői meg akarják kerülni, sőt lehetségesnek tartják figyelmen kívül hagyni az alapvető problémát, a nemzetközi feszültség enyhítésének problémáját. A washingtoni értekezlet résztvevői azt a látszatot keltették, hogy a négy hatalom külügyminisztereinek értekezletén meg akarják vizsgálni a német Droblémát és az osztrák kérdést. A washingtoni értekezlet résztvevői beszéltek a német kérdésről, de egyáltalán nem azért, hogy elősegítsék az ezzel kapcsolatos alapvető kérdések megoldását. Hallgatnak arról, hogy az Egyesült Államok. Anglia és Franciaország hibájából mindmáig nemcsak, hogy döntés nem történt a német béke- szerződés kérdésében, de meg sem vitatták ezt a kérdést. Futólag érintik Németország egyesítésének kérdését, de látható, hogy washingtoni értekezletnek nem feküdt szívén Németország egyesítése, az össznémet kormány megalakítása megoldásának meggyorsítása. Amint látható, előttük nem merül fel és nem is merülhet fel Németország haladéktalan egyesítésének és a békeszerződés megkötésének kérdése, mert számukra a német kérdés mindenekelőtt abból áll, hogy megszilárdítsák az Adenauer-klikk hatalmát Németország nyugati részében, ahol e klikk uralmának nap iái esetleg már megvannak számlálva. E klikk létezésének minden értelme a német militarizmus feltámasztásában, a hitlerista Wehrmacht ilyen, vagy olyan helyreállításában van. Nem véletlen, hogy a washingtoni okirat nyíltan hangsúlyozza a három hatalomnak azt a törekvését, hogy folytatni akarják erőfeszítéseiket az .európai hadsereg" megalakítására vonatkozó terv megvalósítása terén. Ez a terv Nvugat-Németország rermSzázhuszonöt éve született Nyiko- laj Csernyisevszkij, a nagy orosz író és filozófus. Magyar nyelven a felszabadulás óta öt műve jelent meg. Csernyisevszkij magyartárgyú cikkeit tartalmazza „A magyarokról" című idén megjelent kötete. 1949-ben jelent meg a „Mit tegyünk" A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a budapesti városi tanács végrehajtóbizottságának felterjesztése alapján 1953. márciusától júliusig 206.000 forintot utalt ki a sokgyermekes anyák jutalmazására, akiknek hét, vagy ennél több élő gyermekük litarizálását és az agresszív atlanti tömbbe való bekapcsolását írja elő. Másrészt ismeretes, hogy a bonni szerződés, amelynek ratifikálására az Egyesült Államok most fokozottan törekednek, előírja, hogy Németország egyesítése esetén Németországnak vállalnia kell mindazokat a nemzetközi kötelezettségeket, amelyeket a nyugatnémet kormány vállalt, köztük természetesen az „európai hadseregében való részvételére vonatkozó kötelezettséget is. Mindenki ismeri ezeket a terveket, amelyek arra irányulnak, hogy Németország ismét militarista állam legyen. Azt tartják szem előtt, hogy Németország fegyveres erőit tegyék az „európai hadsereg" fő erejévé, az agresszív északatlanti szövetség rohamcsapatává. Ha ezek az egész Németországot érintő tervek megvalósulnának —, amint mindenki számára érthető, —f a legharciasabb militarista erők lábraállítására vezetne Európa középpontjában, olyan háborús tűzfészek újjászületését vonná maga után, mint amilyen nemrégen a hitlerista Németország volt. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó az a tény, hogy a nyugateurópai burzsoá sajtó szemére veti a washingtoni tanácskozás résztvevőinek: az általuk elgondolt manőver kezdetleges. így a munkáspárti Cross- man ezt írja a Sunday Pictorial című angol lapban: „Molotovnak azt ajánlják, vegyen részt szeptember végén a külügyminiszterek német kérdéssel foglalkozó tanácskozásán, már jóelőre közük azonban vele, hogy akármilyen javaslatot is tesz, a három nyugati hatalom nem enged abból az elhatározásából, hogy újra fe) fegyverzi Nyugat-Németországot. Vá laszuk a Kreml békés kezdeményezésére voltaképpen arra a fagyos javaslatra korlátozódik, hogy az oroszok vonuljanak ki övezetükből és egyezzenek bele az egyesített, felfegyverzett Németországnak az atlanti védelmi rendszerbe teljesjogú tagként való bekapcsolásába.“ Cross- man kiemeli, hogy a kérdés ilyen felvetése csak a tárgyalások meghiúsítására vezethet és ezt írja: „Úgy vélem, hogy ezt a javaslatot éppen ezért tették. Dulles, miután kénytelen volt belemenni annak a tanácskozásnak a megtartásába, amelyet nem kívánt, mindent megtett annak érdekében, hogy eleve biztosítsa a tanácskozás csődjét.“ A washingtoni tanácskozás egyrészt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei értekezletének ösz- szehívása mellett nyilatkozott, amely nek bizonyos előfeltételek mellett fontos pozitív jelentősége lehetne, másrészt a négy hatalom képviselőinek ezt az értekezletét olyan célokra akarják felhasználni, amelyeknek semmi közük a béke megerősítésének érdekeihez, semmi közük a nemzetközi feszültség enyhítésének feladataihoz. Szemmelléthatóan feltárult a washingtoni tanácskozás résztvevőinek deklaratív nyilatkozatai és valódi szándékai közötti mélységes eltérés. Miről tanúskodik tehát a washingtoni értekezlet? Ez az értekezlet arról tanúskodik, hogy már senki sem tudja tagadni az égdtő nemzetközi kérdések tárgyalások útján Való megoldásának sürgető szükségességét. Egyúttal a washingtoni tanácskozás és az utána közzétett nyilatkozat arról tanúskodik, hogy milyen nagyok még azok az akadályok, ame lyek e kérdéseknek az érdekelt államok közötti valóságos megegyezés útján történő megoldását hátráltatják. A nemzetközi enyhülést elősegítve leküzdeni ezeket az akadályokat — ez a feladat. című műve, 1950-ben az „Orosz ember találkán" című írása (Gondolatok Turgenyev „Aszja" című elbeszéléséről), 1951-ben a „Válogatott esztétikai tanulmányok", 1952-ben pedig válogatott filozófiai művei első része, az „Esztétikai tanulmányok." van és a legfiatalabb 1951. március 8-a után született. A jutalmazott anyák közül nyolcán kaptak kétezer forintot, ezer- hatszáz forint jutalomban részesültek tizenegyen, 1200 forintot kaptak 33-an és sokan részesültek ezer forintos jutalomban, Berlin (TASZSZ) V. Sz. Szemjonov nagykövet, a Szovjetunió németországi főbiztosa levelet intézett Conant amerikai főbiztoshoz, amelyben a többi között ez áll: „Nyugat-Berlinben — a keletberlini határövezet közelében — az utóbbi napokban az amerikai megszálló hatóságok élelmiszerek árusításának ürügyével különleges központokat állítottak fel, ahol fasiszta ügynökök tevékenykednek. Miután ez ellen Nyugat-Berlin munkanélküli lakossága, továbbá Kelet-Berlin lakói is tömegesen tiltakoztak, az árusítást kénytelenek voltak beszüntetni. A sajtóközleményekből azonban ismeretessé vált, hogy Nyugat-Berlinben ezidőszerint előkészületek folynak hasonló központok egyéb he lyeken való felállítására. Az amerikai hatóságoknak ez az eljárása nem tekinthető egyébnek, mint az arra irányuló kísérletek folytatásának, hogy provokációs céNyugal-Németországban Még a nyugatnémetországi sajtó is kénytelen bevallani: a dolgozók 70 százalékának keresete nem éri el a létminimumot sem. Emellett egyre újabb és újabb üzemben áll le a munka. A tömeges munkáselbocsátá sok napirenden vannak. Mindez nem elég. A nyugatnémet- országi dolgozókat egyre súlyosabb adóterhek sújtják. Még az amerikai sajtó is beismeri, hogy a nyugateurópai országok közül Nyugat-Né- metország dolgozói fizetik a legmagasabb adókat: keresetük 33.9 százalékát. Mire használja Adenauer a dolgozóktól kisajtolt összegeket? Főleg „építésre.” De nem munkáslakásokat, iskolákat építtet, hanem kaszárnyákat, repülőtereket. Igaz, lakásokat is építtet: Neustadtban közel 10 millió márka költséggel a megszálló hatóságok hozzátartozói részére hét lakástömb épült. Ugyanakkor Majna-Frankfurtban sok dolgozó az állomás melletti bunkerben tölti az éjtszakát. Egy-egy éjszakáért 60 pfenninget kell fizetniük. A Nyugat-Berlinben megjelenő Die öffentliche Meinung című folyóiratban olvashattuk: „Tudják önök, hogy vannak olyan nyugatberliniek. akik már évek óta nem ettek gyümölcsöt cs vajat? ... Egész Svájcban nincs annyi munkanélküli, mint amennyi a nyugatberlini kis Tiergarten-kerületben van.“ A Die Welt című hamburgi lap nemrégiben arról írt, hogy „Nyugat-Német- országban 5.5 millió ember él szűkös segélyekből és koldulásból.“ Az iráni Teherán (TASZSZ) Az „Asziaje Djavan“ határozatot közölt, amelyet a nemzeti front híveinek és a páni- ránistáknak a gyűlésén fogadtak el június 22-én reggel az iráni parlament épülete előtti téren. A határozat kimondja, hogy a gyűlés résztvevői támogatják a Mosza- dik-kormányt és „határozottan követelik a multévi július 21-i véres események bűnöseinek és cinkosainak bíróság elé állítását és megbüntetését.“ A határozat követeli a parlament feloszlatását. A „Djarasz“ közli azt a határozatot, amelyet ugyanaznap a demokratikus szervezetek gyűlésén fogadtak el. A határozat követeli a múlt év július 21-i események bűnöseinek megbüntetését, a parlament feloszlatását, „amely többször bebizonyította, hogy reakciós“, demokratikus alapon az egész országban haladékAmer.kai gazdá nak parancsát leliesiive a Lan e’-kormán/ máris megkezd e a wasliingioni utasítások végrehajtását Páris (MTI) A francia kormány szerdai folytatólagos minisztertanácsán foglalkozott az indokínai katonai és gazdasági helyzettel és úgy döntött, hogy légihíd-jellegű állandó és folyamatos összeköttetést állít fel Franciaország és Indokína között a csapatszállítások meggyorsítására. Egy másik döntés arra irányul, hogy fokozza „önkéntesek“ toborzását az indokínai francia expediciós hadsereg számára, addig is az anyaországban rendes katonai szolgálatukat teljesítő egységek állományából fog további erősítéseket küldeni In- dokínába, 'okra használják fel azokat a fasiszta bérenceket és alvilági elemeket, akik tevékeny részt vettek a június 17-í keletberlini gyújtogatásokban, fosztogatásokban és egyéb garázdálkodásokban. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy az amerikai hatóságok mindezeket a kísérleteket akkor hajt ják végre, amikor Nyugat-Német- országban és Nyugat-Berlinben millió és millió ember éhezik. Mindez azt bizonyítja, hogy az amerikai megszálló hatóságok Berlinben az utóbbi időben olyan rendszabályokhoz folyamodnak, amelyek nem egyeztethetők össze a társadalmi rend fenntartásának elemi követelményeivel. Midőn felhívom figyelmét fentiekre, nyomatékosan kérem, hogy az említett törvénytelen és kétségtelenül megengedhetetlen eljárások beszüntetése iránt haladéktalanul intézkedjék.“ a Német Demokratikus Köztársaságban A Német Demokratikus Köztársaság lakossága lelkesedéssel látott hozzá az életszínvonal további emelése érdekében hozott kormányhatározatok megvalósításához. Megkezdték az új lakások ezreinek építését, fellendült a közszükségleti cikkek gyártása, egyre több élelmiszer, zöldségféle, gyümölcs özönlik a faluból a városba. Berlinben például 143 millió D- márkával többet fordítanak lakásépítésre, mint amennyit a terv eredetileg meghatározott. Ebből az ösz- szegből helyrehoznak 1.746 romlakást, 200 új lakást építenek és 5000 lakást renoválnak. Egyedül Suhl- körzetben a dolgozók 600 új lakást kapnak. Magdeburg körzetben a kormány- határozatok közlése után kiegészítő tervet dolgoztak ki a lakásépítkezés ss a közszükségleti cikkek gyártásának fokozására. így például 1.573 új lakás építését kezdik meg hamarosan. A közszükségleti cikkekre 27 millió 585 ezer D-márka áll rendelkezésre. További 12 millió D-márkát fordítanak bútorkészítésre, 2221.000 D-márkát pedig textil neműek gyártására. Jelentősen növekszik a forgalomba kerülő élelmiszerek mennyisége is. Magdeburg körzetben például 1953 második felében a többi között 400 tonna sajtot, 1.555 tonna vajat és 700 tonna gyümölcs- és főzelék- konzervet kapnak a dolgozók. helyzet talanul új választások megtartását, a Truman-programm 4. pontjának megvalósításával foglalkozó hivatal felszámolását és az amerikai katonai tanácsadók kiűzését Iránból. A határozat követeli, hogy létesítsenek baráti kapcsolatokat minden országgal, amely tiszteletben tartja Irán szuverénítását és ezekkel az országokkal szélesítsék ki a gazdasági kapcsolatokat. A határozat a továbbiakban azt mondja: „Követeljük, hogy a kormány nemzetközi téren tegyen meg mindent a háborús tűzfészkek békés tárgyalásokkal való felszámolása és a hidegháború megszüntetése érdekében.“ A határozat végül követeli, hogy szüntessék meg a hadiállapotot az országban és engedjék meg a demokratikus pártok és szervezetek szabad tevékenységét. Hcme orszáo Kommuns’a Pártja elnökségének íelliivása Düsseldorf (ADN) Németország Kommunista Pártjának elnöksége nyilatkozatban felszólította a németek közötti egyetértés megvalósítására kész nyugatnémetországi szervezeteket, pártokat és személyiségeket, hogy közös cselekvésben összeforrva, minden erejükkel szálljanak síkra Németország újraegyesítéséért. A párt elnöksége felhívta ezeket a szervezeteket, pártokat és személyiségeket, hogy sürgessék a Német Demokratikus Köztársaság kormányának az egyetértés megvalósítását célzó ismételt javaslataira adandó mielőbbi helyeslő választ, Csernyisevszkij öt műve jelent meg magyar nyelven a felszabadulás óta Márciustól júliusig 206.000 forintot fordítottak a sokgyerekes anyák jutalmazására A DOLGOZÓK HELYZEIE
