Dunántúli Napló, 1953. július (10. évfolyam, 153-176. szám)
1953-07-17 / 166. szám
1953 JULIUS 17 NAPLÓ 3 PÁR 7 ÉS PÁ R TÉP1TÉ S * Új győzelmekért lódultak harcba a csányoszrói termelőszövetkezet kommunistái (Tudósítónktól) A csányoszrói Uj Március tsz kommunistái taggyűlést tartottak. A taggyűlésen megbeszélték, hogy Rákosi elvtárs beszéde után milyen feladatok állnak előttük és egyben uí vezetőséget is választottak. Gyurokovics Imre elvtárs, az egységes pártvezetőség titkára, tartotta a beszámolót. Beszélt arról a hatalmas segítségről, melyben pártunk, jRlamunk részesíti a termelőszövetkezeteket. Elmondotta, hogy a tsz kommunistáinak meg kell sokszorozni erejüket, keményebben keli harcolni azért, hogy minél előbb befejezzék a 80 hold aratást. Gyurokovics elvtárs felhívta a párttagság figyelmét, hogy keményen harcoljanak az ellenség ellen, leplezzék le azokat. A beszámolót vita követte. Gerse Imréné elvtársnő felszólalásában többek között így beszélt: ~ Nagy segítséget kapott eddig is szövetkezetünk. Teljes egészében elengedik múlt évi hátralékunkat, — arni közel 55 ezer forint, — ha időben eleget teszünk a beadásnak. A hátralék elengedése nemcsak a termelőszövetkezetet, hanem minden ®§yes tagot külön is érint. A számlások szerint így három forinttal töb- “2t kapunk munkaegységenként. * ártunk azonban elvárja tőlünk, hogy az eddiginél sokkal jobb munkát végezzünk. A párttaggyűlés egyik feladata, "0gy a pártvezetőség és a párttagság bírálat, önbirálat alkalmazásával rámutasson az elkö- veteti hibákra, bírálja azok okozóit, r~ hogy utat mutasson a hibák kijavítására, a jobb eredmények elmésére. Péter Jánosné elvtársnő bí- m'-ta a pártvezetőséget, Balogh elv- •ársat, a párttitkárt, aki ahelyett, hogy az aratást segítette volna, in- -abb szénát hordott. Emiatt fél na- p°t kiesett az aratásból. Ezt a magatartását sokan elítélték a párton- •jvüli dolgozók közül is. Putnoki “OZsef 'elvtárs is ehhez szólt hozzá' ~~ Balogh elvtárs arra hivatko- ,*• hogy brigádja több tagjának hajthatatlan ügyből kifolyólag, el Kellett 'mennie. Ez azonban bem mentség, mert ahogy én cs a többiek is, úgy Balogh elv- társ Is talált volna munkát egy , másik brigádban, ,,°Sy minél előbb elvégezzük az aratást. A taggyűlés megmutatta azt is, n°gy vannak érdemei Balogh elv- ' társnak, de a taggyűlés úgy döntött, hogy eddigi eredménye nem elég ahhoz, hogy továbbra is párttitkár maradjon, mert Balogh elvtárs nem fordított kellő gondot a pártcsoportok munkábaállítására, nem bízta meg feladatokkal a pártbizalmiakat. Elhanyagolta a népnevelőkkel való foglalkozást is, ami hozzájárult ahhoz, hogy elmaradtak az aratással. Balogh elvtárs nem fejlesztette a bírálatot, önbírálatot sem meg felelően. A hibák részese az egész pártvezetőség is, mert olyan káros vélemény alakult ki, hogy „te se bírálj, én sem bántalak." Ebből adódott, hogy a pártvezetőség eltűrte a kévekötő-aratógépnél a gyenge munkát. Petter János elvtárs sál is elnézőek voltak, aki mint ag- ronómus eltűrte, — hogy a vajszlói gépállomás traktorosa, Erdő Dezső hanyag munkát végezzen. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ő is a kévekötő-aratógépen dolgozott. A pártvezetőség nem harcolt keményen a IXern tartozik rá A 73/1 Építőipari Vállalat dolgozója, Hall Antal, bőrbetegségévei hosszabb ideje klinikánk kezelése alatt áll. Betegsége az utóbbi időben úgy elmérgesedett, hogy állandó kórházi ápolásra van szükség. Ez volt a szakorvos véleménye, ezért ellátta a beteget lelettel, hogy kérjen beutalót a vállalatnál. Az üzem SZTK felelőse kiadta volna a beutalót, de kitöltését megtagadta, hogy azt a kórház köteles kiállítani. A beteg üres beutalóval érkezett a klinikára. Dr Telegdi Nándor tanársegéd erre adott egy SZTK beutalót, hogy vigyék az üzembe és állíttassák ki. Hcrvátúcs elvtársnő ezt is megtagadta, de a vállalati pecsétet rányomta. Ha nem rá tartozik, vagy nem az üzemi-e, miért pecsételte le? A pecsét fölé bárki azt írhatott volna, amit akar. Úgy gondoljuk, hogy helyes lenne, ha a 73/1 Építőipari Vállalatnál kissé tanulmányoznák az SZTK- iroda dolgozói, hogy mi tartozik rájuk, mert az ilyen eljárás azt a kérdést is felveti, hogy náluk legfőbb érték az ember? Murszelovics Lívia gondozónő, Bőr- és nemibeteg klinika. gépállomáson azért, hogy 10 nap alatt mindössze csak 21 holdat aratott le. A traktorista nem egyszer 11 órakor kezdte meg a munkát. A párttagság a taggyűlésen elhatározta, hogy gyökeres fordulatot teremt a munkában. Uj pártvezetőséget választott, amely az eddigi tapasztalatok alapján nem tűri el a lazaságokat, harcol a szemveszteség nélküli aratásért és azoknak a feladatoknak a végrehajtásáért, melyet pártunk, Rákosi elvtárs jelölt meg. Az új pártvezetőségnek most az a feladata, hogy sürgősen javítsa meg a pártcsoportok munkáját, hogy megbízatással lássák el a pártbizalmi elvtársakat, a népnevelőket. Az új pártvezetőség minden erejének latbavetésével segítse a szemveszteség nélküli aratást, a lemaradás behozását. Harcoljanak a másodnövények gyors elvetéséért és azért, hogy még jobban megerősödjék, megszilárduljon a szövetkezetük — a kommunisták jó munkája eredményeként! Hol a szállítólevél? A sztahánovistákat, a szocialista építés élharcosait szereti, becsüli dolgozó népünk, becsülik a gyárak vezetői. Nálunk, a Sopiana Gépgyárban úgylátszik e téren némi kívánnivaló van még. Bizonyítja ezt az alább leírt eset is. Az üzemi párt- és szakszervezet elhatározta, hogy az elmúlt hét szombatján autókirándulásra viszi a sztahánovistákat. Örömmel vették ezt derék dolgozóink, de az öröm korai volt. Ugyanis volt gépkocsi, benzin, gépkocsivezető, de nem volt engedély a személyszállításra. Azaz állítólag volt, csak nem tudták, kinél. Az ÜB-elnök állította, hogy a személyzeti vezetőnél van, ő tiltakozott és a párttitkár elvtársra „gyanakodott". A párttitkár elvtárs lem védekezett, mert Balatonon volt. így az utazásból, a kellemesre tervezett kirándulásból nem lett semmi, amelynek vége az lett, hogy a sztahánovisták a Béke Sörözőben pihenték ki magukat. Tanulság ez a jövőre. Előfordulhat, hogy legközelebb nem a szállítólevél okoz gondot, hanem az, hogy kit vigyenek a gépkocsin, mert a szállítandó személyeket nem találják majd. Kovács Lajos (2) Sopiana Gépgyár. HONNAN JÖNNEK! - MALOMBÓL! Nyári délelőtt a pécsi utcán és a begyü/tőhelyen , A villanyrendőr pirosról hirte- ,en zöldre váltott át. Egy elgondol- I ,°Zva siető aktatáskás férfi még le- ^Pett a járdáról es a kocsiút köze- Pen ugrálva kerülte a keresztirány- mégindult járműveket, míg a andőrnő erélyes hangja magához .Prn térítette. A három szekér, a arom fellobogózott kocsi viszont Kadálytalanul befordult a Bajcsy •silinszky-utcából a Rákóczi-útra. f. A sarkon a Sopiana Gépgyár egyik 'atal szerelője — úgylátszik dél- tanos, azért ért rá kora délelőtt, — ? elesen, barátságosan ránevetett a l°csin ülőkre. Azután belekarolt férgébe és úgy mondta, örömmel: •Gátod, jön a kenyér!" A három fellobogózott szekér továbbhaladt. Végigdöcögött a Rákófait tek' üt megviselt, ltt-ott csorba asz- íán és a szekerezők nem győz- j - visszamosolyogni a baráti tekin- ^ lekre A Malom-utca sarkán, a fe- Prheművárró szövetkezetből egy- •®rre három hang kiabált ki: Honnan jönnek? Mólomból! ^‘ssé arrébb, a Negyvennyolcas- gyerekhangok ismétlik a kérlépe, bést Honnan jönnek, bácsik? A Mátyás király utcai iskola für- Jshez Siető tanulói kiváncsiskod- ^aK és nem is hiába. A leghátsó psin ülő megtermett, naptól cser- Atarcú gazda örömmel válaszol. A zsákokkal megrakott szeke- fj* bekanyarodnak a Beloian- l Sz-utca háromba, a terményraktár- djA A napfényes, széles utcának ed- szaporán integető zászlók most i Ámennek és helyettük az emberek fwtpak munkához. Dagadnak az iz- rAK repülnek a zsákok, kocsiról le, .Ácsára fel, mázsáról le és a mag- r Padlásán már ömlik is kupacig. az aranyrózsaszín drága mag: a 'Pyér. <5 jardjuk a zsákokat. Viszi a tagba (jjpKadt erős ember, aki a harma- K kocsin ült, ő viszi leggyorsabban. Nem is csoda, hiszen ö a gazda, Tóth József, a málomi harmin- cos számú ház lakója, tizennégy és félhold föld gazdája, két hold OFA- bérlője. De hordja vele együtt szinte versengve kerekképű katonafia, — igaz, most civilben van és szabadságon, meg Gömöri István is, akit a Tóth família csak úgy tisztel hogy „sógor". Az első kocsi az ő névtábláját viseli, de azon is a Tó- thék terménye van. Adott az esztendő bőven, látszik a kocsikon, a magon, de meg az embereken is, ez utóbbiakon leginkább. — Első voltam az aratásban, első a behordásban, első a cséplésben és első a beadásban! — büszkélkedik Tóth József, mikor egy szusszantás- nyi levegőhöz jut. Minden „elsőt" erősen megnyom, mert fontos, nagyon fontos dolog ez! Akárki elmondhatja Mólomban, hogy Tóth József középparaszt féltékenyen őrizte a maga és a község becsületét. Mert becsület dolga ez. Az elsőség is, meg a haza iránti kötelesség teljesítése is. Idén jntott bőven. Nem kisebb büszkeséggel az elsőségnél mondja el Tóth József, hogy mennyije termett: négy holdról 53 mázsa búza. Két holdról 36 és fél mázsa árpa! Hű, mennyi mag ez! Talán egy évig is számlálhatná egy egész osztály iskolás, mire elvégezné szemenként! De így, zsákban sem kevés. Elég egy kis számítást csinálni, hogy jut mindenre bőven. Búza termett 53 mázsa Beadás 26.5 mázsa Géprész, cséplőrész 6 mázsa Négy holdra vetőmag 4.5 mázsa Ez összesen 37 mázsa. Marad 16 mázsa kenyérre, kalácsra. 'De jut egyébre is. Hiszen a Tóth-házaspár menyük, meg a két apróság — az unokák, — csak nem emésztenek fel ennyit! Meg azután négyszáz négyszögöl kései vetés még aratat- lan is! Onnan lejön vagy három má zsa! Jól kalkulált, akkurátosan számolt Tóth gazda, mikor rájött: — Négy-öt mázsa még jut szabadpiacra ;s. Vagy lisztben, vagy magban — hisz azt teszem vele, amit akarok.. . Igaz? így mondta Nagy Imre. — így mondta a párt! — bővítik ki a körülállók nagyhirtelen. Most az árpás zsákok kerülnek sorra. Itt is könnyű számadást tenni. Termett 36.5 mázsa Beadásra kell közel 12 mázsa Cséplőrész 4 mázsa Ebből tehát 20 mázsa marad az állatoknak, vetőmagnak és eladásra, így érthető Tóth József jókedve, megelégedése: — Bő volt a termés, jut bőven mindenre — mondja, de azonnal hozzá teszi és mintha egy kis gúny is megbújna a szavak mögött: — Csak azok járták meg, akik nem vetettek, vagy későn tették földbe a magot! De ki gondol most ezekre! A sógor azt meséli, hogy a falu közepén meg kellett áilniok, mert Tóth József el nem jött volna zászlók nél- Kül. Tóthné viszont azzal dicsekszik, hogy aratott az egész csalód, még a jutalomszabadságon lévő katonafiú is. Az asszonyok pedig a markot szedték. — Olyan volt a búza, hogy alig tudtuk áthajtani. Most meg indulunk majd a malomba. Ebből lesz aztán szép fehér kenyér! — A beadásból és a szabadpiacból meg a pénz! — állapítja meg a termenyátvevő és most ő számoi hogy vájjon a beadás után mennyit kapnak Tóthék. Szalad a papíron a ceruza, szép summa kerekedik ki: 1550 forint a B-beadás után. Ezen felül még gyorsbeadási jutalom 111 forint. Nem kis pénz ez! A inyeg azonbü n mé“'s csak az, hogy Mólom község első aratója, be- hordója, cséplője és beadója még ma, pénteken megszegi az új lisztből készült fehér kenyeret. Elsőnek 3 faluban! Esti beszélgetés Drávaheresztúron Tudósítónktól: Drávaheresztúron szer. dán este későre járt már az idő, de mér/ né. hány ember beszélgetett a tanácsháza előtt. Gyulai István, Pandur József, Szabó András és rajtuk kívül még né. hányán. A népnevelő. munkáról beszélgetnek. — Sokan azt gondol, ják a népnevelők közül — mondja Pandur .József, — hogy ez valami különleges nagy feladata, hogy « népnevelőknek nagy szava, kai kell használni ahhoz, hogy megérhessék igazukat. Nem ez a népnevelés. hanem az, hogy az ember a nép életéből meríti a gondolatait, ha úgy beszél, ahogy azt ő is át érzi. Itt van a nagy cséplés ideje, amikor különösen fontos, hogy jő népnevelőmwnkát végezzünk. Vannak olyan népnevelők, akik nem tudják, hogy mivel is kezdjék, pedig ha eszükbe jut a mult, a jelen, és mindaz, amit Rákosi elvtárs mondott, sokat tudnának beszélni. Nálunk is kezdődik a nagy cséplés. Én cséplőmunkás leszek a gépnél. Tudom azt, hogy miről kell beszélni. El. mondom. hogy rég nem volt olyan gazdag termés, mint az idén, er. ről beszélgetek a .gaz. dákkal, amikor ott a cséplőgépnél bőven fizet a gabona. Megígér- dazem tőlük, hogy mennyit visznek haza a beadás teljesítése után. Emlékeztetni fogom őket arra, hogy amikor én 12 éves gyerek voltam, apám ak. kora télikabátot vett, hogy még 17 éves koromban is alig nőttem bele. Azért tette így, hogy sok éven át viselhessem. Előrelátó volt, tudta, hogy nem jut minden évben, de minden harmadik évben sem. Most meg csinosan öltözködünk, nemcsak télikabátra• hanem másra is jut évenként, ha a gazda becsületesen eleget tesz kötelezettségének. Ha ezt megért, tétjük minden dolgozó, ved, akkor községünk hamarosan felszabadul és szabadon értékesítheti minden gazda terményeit. Lesz pénz, lesz ruha, ipari cikk, meg miegymás, amire, éppen szüksége lesz a családnak. Szabó András, aki eddig nem szólt, beszélni kezd: — Kutya világ volt bizony a régi időben, főként itt a Dráva mentén. Mi heten vol. tunk testvérek. Soha nem felejteni el, hogy úgy vártuk a kenyeret, mint madárfiókák az anyjukat. Anyám estén ként vászonruhába csavarta a kukoricalisztet. aztán fogott egy fatus- köt. amivel összeveregette. Amikor összeállt, berakta a sütőbe, mi pedig vártunk. Mind. annyian nekiestünk « kukoricakenyérnek. — Úgy ettünk, hogy szinte. fulladoztunk bele. Aki nem élte ezt át, nem igen érti meg, hogy milyen is volt akkor és milyen ma, amikor napok választanak el bennünket a fehér kenyértől. — Meséld csak el azt az esetet — bíztatja Szabó András Gyulai Istvánt, ügy mondd, el, ahogy nekem is elmesélted. — Csalipusztán tér- ményraktaros vagyok. Ez a raktár közvetlen ott van Révfalu mellett. Az eset közvetlen Nagy Imre elvtárs beszéde után, hétfőn délelőtt történj Éppen Bukó. vácz Mihálynál és Antalnál csépelt a gép. Át mentem hozzájuk, hogy megnézzem a cséplést. — Na mi lesz a beszolgáltatással? — így kezdte Bukovácz. — Hirtelen nem is tudtam mi lelte ezt az embert. Aztán eszembe ötlött, .hogy a gazda rosszul értelmezi Nagy elvtárs beszédét. — Mi lenne más, mint — mondtam — teljest, feni kell a törvényes kötelezettséget. Amit te most beadsz a géptől. abból a bányászok és az ipari munkások is esznek. A katonaságnak is kell a kenyér. Bukovácz Mihály csak nézett rám csodálkozva. Megkérdeztem tőle, miért hihetetlen, hogy teljesíteni kell a beadást. Így válaszolt: — Úgy hallottam, hogy nem kell beadni,.. — Hallgattad te a beszédet?,.. — Nem én. — Akkor hóimét veszed. .. Úgy hallottam — feleli. — Én nem akarok neked rosszat, higyjél nekem. Nem az én zsebembe adod, amit adsz, hanem az országé lesz. Monjad csak, sze- reted-e az új ruhát? Felelj arra is, hogy a mozdonyt, ha nem fűtik. képes-e Pécsre bevinni. — Hát hogyne kelle. ne ruha — válaszolja, — akarok vásárolni, — Hogyan aJc-arsz ruhát venni, ha nem adsz kenyeret az ipari dolgozóknak. meg a vasutasoknak, akik be. szállítanak, hogy ruhát vásároljál? — Képzeld csak el, ha nem adnánk kenyeret a hadseregünknek, mit ennének azok. Hiába lenne tele a te padlásod, majd az ellenség gondoskodna róla, hogy elvegye min. den szem gabonádat. Titoék nem kérdeznék tőled akarsz.e adni vagy nem, hanem kifosztanának. Tjátszott, hogy elres. teli magát, mert nem a józan észre hallgatott. — Tényleg így lenne, ■ ahogy mondod, — szó. lolt meg végül is. — Még ment a cséplőgép, amikor felpakolta kocsijára a beadásra ke. rülő gabonát és vitte a begyüjtőhelyre. Szerdán találkoztam Bukovácz Mihállyal, én. pen ott ment el a raktár előtt ki a földjére. Egy pillanatra betekintett. Kaptam az alkal. mon és Rákosi elvtárs beszéde után megkérdeztem: — Na Miska, kinek van igaza?... — Igaz, igaz, — mondta. — Jó, hogy rád hallgattam. Tudod abban az időben olyan zavaros volt... nem értettem én sem. másik- sem. Ezzel elköszönt és tovább ment. — Nagy szükség van a népnevelőmunkára. Nekünk kell helyesen megmagyarázni ' min. dent, amit a dolgozó parasztok nem értenek világosan. * Tovább folyik a be. szélgetés, de már későre jár az idő. Éppen ezekben a percekben párttaggyűlésre mennek el előttünk a kommunisták, Pandur József is hozzájuk csatlakozik. A többiek pedig elkö. szöntek egymástól. Minden elcsendesedett, a fények kialudtak, csak a párthelyiség ablakán szűrődött ki még a világosság. FARKAS ELEMÉR Kihasználatlanul áll az Kistapolca községben már négy napja kihasználatlanul áll a villányi gépállomás arató-kévekötőgépe. A villányi gépállomás vezetői, pint akik jól végezték dolgukat, nem törődnek azzal, hogy még máshol is van aratnivaló. Nem gondolnak arra, hogy Kásádon a csoporttagok éppen a villányi gépállomásra várnak, mert a 100 hold szerződött területről még egyetlen holdat sem arattak le. Á dolgozó parasztok minden erearatógép Kistapolcán jüket megfeszítik, hogy szemveszteség nélkül takarítsák be gabonájukat. Ez lenne a villányi gépállomás feladata is. A gépek jó kihasználásával egy percig sem szabad tétlenkedni, amíg egyetlen hold aratnivaló van a körzetükben. Sürgősen gondos kódjának arról, hogy a négy napig kihasználatlanul álló gép azonnal munkábaálljon, hogy segítse a kásád! dolgozó parasztokat, hogy még ezen a héten befejezhessék az aratást. Javul a cukorkák és a fagylalt minősége is A kereskedelem és a fogyasztók egyaránt kifogásolták a cukorkák minőségét, hogy az ízek egyformák, a töltött cukorkák tölteléke egyhangú, kevés a választék s a cukorkák formája sem szép. A cukorkák minőségét most jelentősen megjavítják. Az édesipar a legnemesebb gyümölcsökből készíti ezután az ízesítő anyagokat, s a (öltelek lényegesen jobb lesz. Megkezdik a csokoládéval, tejjel, kara- mellel és több más anyaggal töltött cukorkák gyártását. Az édesipar a belkereskedelmi minisztériummal együtt közvéleménykutatást rendezett a fogyasztók között és ezek figyelembevételével javítják a cukorkák minőségét, s hoznak forgalomba új cukorkákat. A fagylalt ellen is sok volt idén a pahasz. Rövidesen megjelenik a sárgabarack-, őszibarack- és csoko- 'ád’fagylalt, s többi vaniliafagylal- tot gyártanak. ' Bűnös nemtörődömség A vajszlói földművesszövetkezet vasárnap értesítette a drávacsepelyi Dózsa termelőszövetkezetet: hétfőn 9 órára szedjenek le 40 mázsa nyári káposztát. A szövetkezet tagjai szavukat tartó emberek és így hétfőn reggel S órára a 40 mázsa káposzta várta a* autót, hogy a rendeltetési helyre, onnan pedig a dolgozókhoz kerüljön. De az autó helyett a földművesszövetkezet telefonértesítést küldött: nem tudjuk elszállítani a káposztát, mert nincs autó. De erősen ígérték: kedden biztosan jövünk a káposztáért. Elmúlott kedd, szerda, de autó nem jött. Vájjon miért vezet félre és akar megkárosítani bennünket a vajszlói földművesszövetkezet? — kérdezik joggal a drávacsepelyi Dózsa tsr. tagjai. A csoporttagok felháborodása jogos, mert egyes emberek hanyagsága miatt nem lehet eldobni 40 mázsa káposztát és az sem közömbös, hogy a fogyasztók frissen, vagy négy-öt napi állás után kapnak árut. A hiba elkövetőjét felelősségre kell vonni.
