Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-14 / 138. szám

6

•r & p L e

1953 JÜNICfe H.

Ä TIRMÉS11T ILLÍR

— Elbeszélés —

Juhász Gáspár a Vörös Október tenneíő*zö vetkezet agronómusa gyönyörködve nézett szét a szövetkezet virága» rozsbábláin. Keblét büszkeség töltötte el, hiszen neki is része van abban, hogy ilyen szépek.

— Kövérek a leikeim, kövérek, szépek — dünnyögte. s mosolyra derült arca, ahogy a ©zárakat simogatta.

Felvetette a fejét, széjjelnézett a határban. Amott a negyedik dűlő ben a-z öreg sánta-PCnzes kapálgatta menyével a kukoricát. Ugyan sza- porázták. Két éjtszakai kiadós eső volt nem szabad hagyni, hogy ki" szikkadjon a főid. Az unoka. a. legifjabb Pénzes amarrább a réten ürgéket hajh úszott. odahaMatszott vidám eikongatása.

A falu felé egy kőhajításnyira a csoporfibagoir szorgalmatoskodtak, — Gödröt ástak, követ téglát, meszet szállítottak.

Tégitasiló “lesz ott rövidesen. Nem i* egy. de kettő. A jószág nem log szűkölködni a télen.

Hiába! Van itt minden, csak jó! keli! gazdálkodni. Érthetetlen hogy egyesek miért vonakodnak még mindig a csoporttól. Az öreg is. a sánta- Pénzes. Fáj nézni a kínlódását, azon a kis rossz földön. De nem és nen\ Az istennek se tudja rászánni magát. Ne. dehát majd megtanulja a maga kárán hogy mi a iobb.

.Juhász keresztülment a homokos dűtöúton. indult a gyümölcsös felé A szövetkezet többi földje »túl van n síneken. Mert az itt vezet keresztül, Az állomás is itt van a csoport birtokába ékelve.

Amikor a homokos domboldalon gázolt keresztül, észrevette, hogy sza kad ró'., a viz. R-.kkenő hőség volt. Fulladt vakmeleg. Ez erő. vlba»“ szokott hozni. Aggódó szemmel nézett körül. Az ég alján szürke felhők gomolyogtak. Feltámadt a szél. sebesen görgette a felhőket.

— Vihar lesz! — kiáltott fel az ag ronómui. s szaporán igyekezett !c a dombon az állomás felé.

Még látta a dombról, hogy Pénze- sé,,. kabátok, pokrócok után kapkodtak a csoporttagok meg valami nonv vával mesterkedtek, ö is igyekvőinek" lendült. Alig ért az állomás eresze alá, kitört 3 vihar.

Szörnyű volt. A szél földig hajtotta a fatal akácokat, tépte, zilálta a fasorokat, ömlött az e=ó mintha dézsébó. öntötték vo’na. Majd jégre fordult. Mint a gépfegyver, úgy ro- pociott a jéo az állomás bádogtetején

Juhászt düh fogta el. Tajtékozva káromkodott. Hiszen oda lehet a? egész éri munka a jég miatt. Ömlött szájából az átok. A melle elnehezüli. a vér a fejébe szaladt.

Mi lesz a gyümölcsössel, rozzsal, kukoricával? Türelmit lenül várta a természettombolás végét. Még cgv utolsó ezélroham. s elcsendesült a vihar. A felhők szakadoztak, Néhány perc. s újra kisütött a nyári nap. — Gyönyörű szivárvány szelte át az eget. Tündöklő szépségű volt a kép. de Juhász Gáspárnak nőm volt kedve gyönyörködni.

Elindult. A sárba csúszva, lihegve Igyekezett vissza a rozstáblához. Az volt a büszkeség-e. látni akarta, mi lett .vele.

Helyenként a mélyedésben jég üle periéit meg. Felmarkolt belőle s káromkodva vágta a lába alá.

Szorongva állt meg a hatalmas tctszhalotfélet előtt. Földig-verve te. küdt a gyönyörű még néhány órával ezelőtt viruló rozs.

A szárak alja sáros-mocskos volt. A tábla szélért is megállóit a jég. Juhász csaknem elsírta magát tehetetlen dühében, s fájó szívvel indult haza.

Felesége aggódó kedvességgel. — tgyekvóssel teft*vett körülötte. A délről vi^yázvp melengetett ételt

szaporán tálalta. Igyekezett felderíteni férjét. Tudta, hogy annak mi a baja.

Juhász nem figyelt 3z asszonyra, A lányért eltolta. Láziasan száguldoztak gondolatai. Milyen szép eredmény lett volna... Túlteljesítettevo; na a szöv.-tkezet a beadási tervét...

Mióta vártak erre a szép sikerre. Két. évi dolgoznak közösben, de ed* diq még mindig közbejött valami s hátul kullogtak. A versenyben most az idén először kerülte]« volna élre. Keserűen legyintett. — Vége. nem sikerült.

Elindult a csoport irodája felé. Me nekülni akart gondolataitól. Emberek kel kellett beszélnie, hogy meg ne zavarodjon, keserve miatt.

Az e!nök irodája tele volt sopánkodó tagokkal. Asszonyok emberek vegyesen. A brigádvezetök vitték a szót. Azok már megtudták a kár nagyságát.

Az elnök — Berecz Sándor — búsan bólogatott. Öt is ugyanaz a nehéz keserűség fogta el. mint az ag- ronóm-ust. Majd felvetette fejét és harciasan kiáltott:

Dacolunk a természettel. Nem hagyjuk magunkat legyűrni. A gyümölcsöst gondosabban kezeljük kukoricát, dohányt többször kapáljuk.

Az emberek helyeselve szóltak köz be s már javasolták is. hogy hol. mit lehet csinálni. Jó hatással volt rájuk az elnök bizakodása.

Juhász kifordult a szobából. Nem bírta hallgatni. Tisztában volt vele. hogy nem -dúl sokat segíteni a dől gokon. Fájt látn; az emberek reménykedését. E'-öre látta, hogy azok csalódni fognak.

Behúzódott a könyvtárba. Az ab- lakon keresztül figyelte a tehenészek munkáját: esti etetéshez készül tek. A tehene:,zibrigád vezető Kerekes Antal volt. középparaszt irányította őket. rövid okos szóval.

Juhász msgúnva a tehenészek nézését, leült s- elmélyedt gondolataiban. Sok idő telhetett e' így. A -zobába lépő elnök szavn riasztotta fel:

— Na. hát te mit búsulsz itt. mini egy ázott veréb?

— Mondd Sándor, mit csinálunk'! - fordult az elnök felé. — Oda minden reményünk. Kevés jut ősszt?, zúgolódik majd a tagság. Kár volt a biztosítást elhanyagolni.

—, Hát most már benne vagyunk a bajban — vakarta fejét az elnök. — A. lene ette vón‘ meg ezt az időt. Na, de megpróbálunk mén csinálni •nlamit. Én bízok az emberekben. Nemi rádolgozással javíthatunk a helyzeten.

Juhász felkapcsolta a villanyt s a könyvespolchoz ült. Nézegette a könyveket. brosúrákat. Igyekezett elterelni gondolatait' a viharról.

Kezébe került egv könyv a kuko" ricatrrmesztésrö;. A szerző könyve végén részletesen leírta a pótbepor- rási eljárási.

Igen ez szerint csináltuk még tavai,, — állapította meg. majd a köny vet letéve, eloltotta a villanyt é* hazafelé indult.

Szálait egy keveset az elébetett ételből, s lefeküdt. Nem tudott aludni. Egész éjjel hánykolódott. Megoldást k:resett a kár kijavítására.

Hajnalban vörös, fáradt szemekkel, gyűrött arccal ébredt. Kerékpár, ra ült hogy megnézze ismét n mezőt.

Ébredő örömmel látta, hogy a 20 holdas tábla nagyrétzén iábrakapolt a rozs. Talán kiheveri,

Mi lemre,- ha ezen ’• i® végeznénk

pótbeporzást? — villant fel benne a gondolat, de azután legyintett. Ilyet még itt nem csináltak. Igaz, úgy hifik. másutt alkalmazták, már taval-v is, s jó eredménnyel.

A dűlőúton a sánta-Pénzjs bices jett feléje. Könnyes szemmel mutatott a sallangosr*, vert kukoricája felé.

Nézd Gáspár mit tett velünk a jóisten. Mi lesz velem, öcsém, mond jad?

.Juhásznak eszébe jutottak az elnök szavai, s biztatóan szólt az öreg felé:

— Vigasztalódjon János bátyám. Nem hagyjuk magunkat legyűrni. — Újra kell kapálni a kukoricát s majd magához jön,

Az öreg legyintett s szomorúan kacsázott visszafelé

Gáspárt nem hagyta nyugton a gondolat: meg keilen«, próbálni a pótbeporzást- a rozsnál.

Visszament a faluba. Megkereste öccsét, aki a növénytermelő brigád egyik munkacsapat-vezetője volt. Fél- rehívta s elmondta neki a tervét, hűkor a segítségét kérte, az hitetlen- kedve nézett rá.

— De bátyám, ezt még nem igcn csinálta itt a faluban senki, én legalább is mm hallottam róla. Írja az újság, hogy hasznos, de még mi nem próbáltuk.

— Ne beszélj annyit. Jössz, vagy nem? Keresek mást. ha húzódozol.

—- Jó, jó, csak nehogy badarságot csináljunk — igyekezett Juhász József békileni bátyját. — Megyek, segítek neked, csak ki tie nevessenek bennünket.

Gáspár megkönnyebbülten szorította mecf öccse kezét, s szaporán jó hosszú dphánvzsineget keresett a raktárban. Elindultak kifelé a határba. Hozzáfogtak a szokatlan, érdekes munkához. Először piszmogva haladták. Nem .tudták- a módját. - Majd á nap is. perzselni kezdett, s i virágipor rászóródott izzadt testük re. csípte, idegesítette őket.

A szokatlan munka láttán az öreg Pénzéé isméi odasántikált hozzájuk. - fejcsóválva figyelte két ember kínlódását. Nemsokára »kétkerekű homokfutó' tűnt fél a falu felől: az elnök .jött. Meghallotta, hog„ mit eszelt ki hz agronómusa. Kíváncsi volt erre a szokatlan eljárásra, Ö is fejcsóválva figyelte a két virágportól szürkés-sárga mocskos ember küsz ködését. Majd a silóépítö,|«_ is oda- száliingóztak, s megálltak a közelben.

Gúspáréknuk lassan gyakorlottak bak lettek a mozdulataik. A zsineggel jókora területet felfogtak. A még fekvő szárakat is felegyengették,, s végezték a pótbeporzást úgy, min' a kukoricánál szokás.

Egy idő múlva Pénze© odaszólt hozzájuk:

— Te Gáspár én téged okos embernek ismerlek, ^e azt hiszem, hogy most az egyszer bolondságot csinálsz. Nincs ennek értelme. Megdó gozla ezt már a vihar meg a jég. Ami maradt, az maradt a többit meg megeszi a fene.

Hát lehet, hogy az ördögnek tar toztok ezzel a munkával, Juhász elv- társ — szólt az elnök ie.

Az egyik suhanc Juhász József izzadságtól barázdált sárga, poros arcára nézett, s clnevette magát. — Mintha jeladás lett volna. Mindből kitört a nevetés.

Az elnök felült a Ulygára. s a lob biek is dolguk után széledtek. Még hallatszott sokáig nevetésük, gúnvo- ódásuk. Mulattak a feleslege« értet mellen igyekvésen.

Gáspárék csikorgó foggal, dühösen dolgoztak tovább.

— Na várjatok csak, az nevet, aki utoljára nevet. Ennek most már sikerülni kell. moslmár csakazért is — dünnyögte Juhász Gáspár.

Kís idő múlva megszólalt a fiatalabb Juhász:

— Látod Gáspár, mibe keveredtünk? Kiröhögtettük magunkat.

— Naés? — vágott vissza a bátyja. — Én vezető vagyok, meg idősebb is. Ha nekem nem szégyen, akkor neked se. Különben is várd meg az egésznek a végét,

— Na, folytassuk!

— Az a! Majd a végén válik el, hogy mit csináltatok — kiáltotta oda az öreg Pénzes, s ő is indult dolga után.

Keserves napot dolgozott végig ak kor a két. Juhász. Bántotta őket. hogy még az elnök sem Űzött munkájukban. Nehéz, piszkos volt amun ka •>. Csípte? marta őket a por és az izzadság. Fáradtan, letörten mentek ®»te haza.

Rekkanő hőség volt a határban.

1'vérikor a Hortobágyon javában játszik a délibáb. A Vörös Október tér melöszövetkezet földjén nagy a sürgés-forgás. Gyors, ügyes hozzáértő kezek és új kaezálógépek vágják a gabonát. Ott a tetthelyen már kezdik ia a cséplést.

Két papja folyik már a munk-a. Két napja veri fel határ csendjét a osopoi'i csépiögépeinc,v zúgása, s a munka vidám zaja.

Juhász Gáspár türelmetlenül várja a. munka végét, A gépnél, s a mázsánál szorgoskodik. Kiváncsi már a tel je^ eredményre.

Estefelé amikor már az utolsó rendet vágják, s az utolsó kévéket dobálják be a gépbe odakeveredik az öreg Pénzes. Ö már végzik a sajátjával, s kiváncsi volt a szövetkezetiek eredményére.

— Na, Gáspár öcsém, mi az eredmény? — kiabált már messziről.

— Azonnal mondom — szólt nevetve az agronómus, s az utolsó zsák felmérése után boldogan kiáltott fel:

— Tizenhét mázsa húsz kiló hol. dánként. A gépek leálltak, s a mostani nagy csendben Gáspár bejelentésére az előbbi nagy zajtól is nagyobb hurrázás tört ki.

— Éljen Juhász Gáspár, neki köszönhetjük — szólt az elnök s bé- kétkéröen nyújtotta kezét Gáspár felé. Az mosolyogv.;, fogadta el.

A többiek is, akik azon a bizonyos napon a nevetők közötf voltak. restelkedve jöttek egy kézfogásra.

Az agronómus öccsére nézett. An- ;lak boldogan csillogtak szemei s derű sugárzott arcáról. Egymásr-, ne vettek, Elégtételt kaptak. Gyönyörű elégtételt.

Tcnkcly Miklós

Nyári Vásár Komlón

A Komlón megrendezett tavaszi vásár nagy sikere bizonyította, hof*y erre szükség volt s ennek megren dezésekor helyesen intézkedett a belkereskedelmi minisztérium. Azóta emelkedett a Komlón dolgozók szúrna. Ugyanakkor viszont a kereskedelem csak az élelmiszerellátás terén tud a fejlődéssel lépést tartani, de már az iparcikk szükséglétnél: csak egy részét képes ott helyben kielégíteni. így az ottani dolgozók nagy része kénytelen Pécsett, vagy másutt, közeli nagyobb helyen vásárolni. Erre nincs mindenkinek ideje és lehetősége.

Éppen ezért a komlói dolgozók kérésére most megismétlik a vásárt és június 20 és 21-én Nyári Vásárt tartanak Komlón a Vidám Parkban.

Erre a vásárra — csakúgy mint a múltban — felvonul megyénk összes kereskedelmi szerve. Az Állami Áruházzal az élen megjelennek az állami kereskedelmi vállalatok, földművesszövetkezetek és a kisipari szövetkezetek is saját termelvé- nyeikkel.

Általában az állami kereskedelmi vállalatok is az eddiginél jóval nagyobb választékú kisipari áruval kedveskednek a vásárlóknak. így a pécsi Ruházati Bolt makói háziszőttes asztali garnitúrákat árul, az asztalterítőt 105, a szalvétát 5 forintért. A mohácsi KTSZ által készített nyá ri vászon férfiruhák drapp, halványzöld és szürke színekben 230.—, 310. — forint közötti árban kerülnek forgalomba. A kisipari cipó és szandál választék sem marad el a textíliák mögött. Bárki megtalálhatja színben, formában, minőségben és árban a neki legmegfelelőbbet. Található lesz a vásáron a Német Demokratikus Köztársaság üzemeiben gyártott IGELIT gyermek, női és férfi esőkabát és gallér, amely hasonlít az eddig nylonnak hívott anyaghoz, de tartósságban messze felülmúlja azt. Ugyancsak, szépek a kockás mintájú német import női szövetek.

Legnagyobb tömegű áruval az Eszakbaranyamegyei Népbalt képviseli a kereskedelmet. Rádiót/ műszaki cikkeket, motorkerékpárt, kerék párt. vasárut, üveg és porcelán árut visz a vásárra, de ezeken felül igyek szik a gyermekeknek is örömet okoz ni léggömbökkel és gumilabdákkal.

A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat a szokásos cikkek árusításán kívül ismét megszervezi kozmetikai tanács adó szolgálatát. Tavasszal a komlói fiatalok szívesen vásároltak bútort. Most is rendelkezésükre áll majd a Bútorértékesítő Vállalat, amely házhoz is szállítja a vásárolt árut. Újdonság, hogy megjelenik a vásáron a könyvesbolt is a legjobb magyar- szovjet és más külföldi írók műveivel. A legjobb vásárfia egy ;ió könyv. Akár másnak szóló ajándéknak szánja valaki, vagy saját magát lepi meg vele.

Az clelmiszerkereskedelmi vállalatok gondoskodnak a büífókrő! és üdítő italokról, míg a vendéglátó vállalatok a szórakozásról és enni- innivalókról zenés vendéglők és cukrászdák révén. A Vidám Park felszerelését még jobban kibővítik és többféle szórakozási lehetőséggel látják el.

KITÜNTETET T 1» E IT A GÓGIS O K

Inge János, a pécsi tanítóképző Intézel ének- és zenetanára, a „Közoktatás kivaló dolgozója.“

Hegedűs Gyula, a pécsszabolcsi általános iskola nevelője, a „Közoktatás kiváló dolgozója.“

Nagy Béla a villányi általános iskola nevelője, a „Közoktatás kiváló dolgozója."

1953 első felében már eddij» több «yennek született Komlón, mint az 1951-es évben

1933 június 11-én 193-as sorszámmal került be a komlói napfényes, korszerű szülőotthon naplójába Horváth Margitkának, az otthon legújabb szülöttének neve. Büszkén mondják a szülőotthonban, hogy míg 1951- ben egész évben 110 volt az újszülöttek szá- ii'". 1953-ban már ya ''Hő félévben jóval létl- haludlák ezt a számot.

A nem egész háromnapos Mar gill; a édesapja étj bányavárosunk építkezésén dolga 2 ik.

gép ke* eh i. I' cl es égé v < ■ l Ír iris tervezgetnek, mi lesz kislányukból, hol jár majd iskolába és egymás szavaba vágva

gyorsan sorolják azo. kai a lehetőségeké!, amelyek már a komlói ifjú nemzedék tagjai előtt állnak. Horváthék tudják, mi mindent adóit eddig az új városnak a terv és ismerik boldogabb jövőjüket.

Közvetlenül a komlói szülőotthon mellett harmincöt férőhelyes bölcsödé várja a dolgozó anyák gyermeken, az őszre pedig n város k fi lönböző részeiben Ifibb, mint száz kisgyer mek elhelyezésére <il- knlmus újabb három bölcsödé létesül. Az Innen kinövő kicsinyek n a pköz io l tho n os ó vadakban találnak újabb otthonukra. Jelenleg

Komlón 150—'ISO azoknak a gyermekeknek szánta, akik míg szüleik építenek, vagy a bányában dolgoznak, felügyelet mellet/, ■ játszással, tanulással Ht

töltik idejüket, 1956 végére, mire a kis Mar- gifka kerül óvódéba, már ezer lesz a kis óvodások száma.

Horváthék gondolata az óvódán és általános iskolán túl is tovább kalandozhat. Ősszel az egykori kis bányász, falucskában gim názium kapui is megnyílnak a komlói cs környékbeli fiatalok előtt. Margitka további pályafutását szülei majd kisleányukra bízzák.