Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

1953 JUNIUS 28 N Ä P L Q 5 Baranya megye dolgozó parasztjainak válasza a somogymegyei versenyfelhívásra Országunk dolgozóit, így megye nk dolgozóit is hatalmas kitüntetés érte azzal, hogy hazánkban tartottál? meg a Béke Világtanács ülését, a világ békeharcosainak nagy találkozását. Ez a kitüntetés megyénk dol­gozó parasztságát még jobban lelkesíti és felkészíti arra, hogy a béke- betakarítás és begyűjtés nagy csatáját sikeresen, határidő előtt befe­jezzék. A jó terméskilátások is buzdítólag hatnak dolgozó parasztsá­gunkra. A beremendi Vörös Csillag álla **mi gazdság, a mohácsszigeti Vörös Fénv termelőszövetkezet, Bükkösd község egyénileg dolgozó parasztjai, a baranyajenői földművesszövetkezet vezetői és tagjai és a szigetvári já­rás összes dolgozói a megyében lé­vő állami gazdaságokat, termelő- szövetkezeteket. egyénileg dolgozó panaszokat, föld mii vesszövetkezete- lcet. és a járások dolgozóit versenyre hívták. Felhívásukban vállalták, hogy a búza. rozs aratását a meg­kezdéstől számított öt és fél nap, a tavászbúza, ősziárpa. zab aratását a megkezdéstől számított három nap alatt befejezik az egyes gazdaságok­ban. a gabonaneműek cséplését' aug. 15-re befejezik. Tarlóhántási, másod­vetési tervüket az aratás után öt napon belül, de legkésőbb július 31- ig elvégzik. A vállalások nyomán megvenkben széles tömegmozgalom indult ^ meg. állami gazdaságaink, gépállomásaink, tszcs-ink. egyéni dolgozó paraszt­jaink között’ annak érdekében, hogy hasonlóképoen tudják elvégezni a begyűjtés és betakarítás nagy fel­adatát. Ezekre a vállalásokra, csat­lakozásokra. a dolgozó parasztjaink kezdeményezésére támaszkodva a megyei pártbizottság, a megyei ta­nács végrehaítóbizottsága és a tö- megszervezetek elfogadják a so- meevmegvei dolgozók versenvfelhí- víc--* az alábbi pontok szerint: 1 A növényánolási munkák si- • keres teljesítése érdekében: al július 1-ig a cukorrépát, kuko­ricát, nanraforgót legalább három­szor megkanáljuk. a burgonyát há­romszor töltögetjük. Gyapotunkon cl végezzük az egyelést. négyszeri kul- tlvátorozást és egyszeri kapálást. bl Gépállomásaink július 1-ig 110 százalékra teljesítik növényápolási tervüket. * c) Termelőszövetkezetek kukorica és napraforgó velésterll'etük 80 szá­zalékán elvégzik a nólbeoorzá«t, az egyéniek területük 35 százalékán. O A búza és rozs aratását me- “* gyénkben a megkezdéstől szá­mított öt és fél nap alatt, tavasz­búza, ösziárpa, zab aratását a meg­kezdéstől számítva négy nap alatt befejezik az egyes gazdaságokban. a) Megyénkben lévő kombájnok­kal az állami gazdaságoknál átlago­san 350 holdon, a tszcs-knél a gép­állomás! gépekkel pedig 300 holdat aratunk le. Aratógépekkel az álla­mi gazdaságokban 250 holdat, gép­állomásoknál pedig 200 holdat ara­tunk. b) Aratópároknál a napi teljesít­ményt 1300 négyszögölre emeljük. *} A gabona behordását aratás- * tói számított hat naDon belül befejezzük. Ennek érdekében: a) a rászoruló tszcs-ket az ipari üzemektől tehergépkocsival segítjük meg. b) Az egyéni dolgozó parasztoknál megszervezzük az egymás közötti fo­gaterő megsegítését, erre a községi tanácsokkal tervet dolgoztunk ki. A A gabonaneműek cséplését augusztus 15-rc befejezzük. Ennek érdekében: a) az ösziárpa cséplését még a búza behordása előtt 80 százalékra elvégezzük, b) a munkaerő tervszerű felhasz­nálásának figyelembevétele érdeké­ben 655 cséplőgépünk közül 455 cséplőgépnél megszervezzük a két és nyújtott műszakban való dolgo­zást, c) a gépállomási gépek között 30 hc'ven szervezünk Brcdjuk cséplést. e A tarlóhántást tszcs-knél az *-'• aratás befejezésétől számított négy napon belül, az egyéni dol­gozó parasztoknál hét napon belül befejezzük. Másodvetési tervünket a korai vetéseket július 15-ig. a ké­sőbbi vetéseket augusztus 1-ig befe­jezzük. Ennek érdekében: a) a nyújtott műszakkal dolgozó cséplőgépeknél dolgozó traktorokkal mindenhol éjjeli tárcsázást végzünk. b) 85 erőgéppel éjjel-nappali tár­csázást. szántást, másodvetést fo­gunk végezni, c) a mezőgazdasági állandó bi­zottságok tevékenységének fokozá­sával biztosítjuk az egyéni parasz­toknál is a fogaterővel való tarló­hántást és a másodvetés elvégzését. /Z A megye kenyér és gabona­u' beadási tervét augusztus 14-ig 102 százalékra teljesítjük és bizto­sítjuk, hogy a tej, tojás, baromfi, sertés, vágómarhabcadási kötelezett­ség teljesítése is olyan ütemben menjen, hogy a minisztertanács ha­tározata értelmében további három millió forint kártérítést törölhessünk cl. Ennek érdekében: a) a begyűjtési állandó bizottságo­kat kiegészítjük a munkában és be­adásban élenjáró dolgozó parasztok­kal, akik a nyári munkák idején rendszeresen felkeresik azokat a dől gozó parasztokat, akikre kártérítés kivetés történt és a minisztertanács határozatát Ismertetik a kártérítések elengedéséről. b) Megszervezzük minden cséplő­gépnél az agltációs brigádokat, ame­lyeknek feladatává a cséplés meg­gyorsítása mellett azt adjuk, hogy minden dolgozó paraszttal beszélges­senek, ismertessék a beadási kötele­zettség azonnali teljesítésének a je­lentőségét. c) a cséplés meggyorsítása, a be­adási kötelezettség gyors fellendíté­se érdekében plakátokon, röncédu- lákon, hangoshíradón keresztül tu­datosítjuk a gyorsbeadási jutalom, a gépnél való leadás törvényességét. d) a párt, állami és tömegszerve­zeti munkaterületeken biztosítjuk a vezetők, a párttagok pé'damutatását, a beadási kötelezettségük teljesítésé­ben, e) biztosítjuk, hogy állami gazda­ságaink, tszcs-ink, a cséplést és be­gyűjtést egész megyénkben elsőnek végezzék el. Baranya megye, állami gazdaság, tszcs, gépállomás, egyéni dolgozói nevében: MDP Baranyamegyei Bizottsága Baranyamegyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága EGRI GYULA megyei titkár VARGA JENŐ VB-clnök. Pfcsbányaíelepco is jól meií kell szervezni az oktatást Egy propagandista megjegyzései Most, amikor az 1952—53-as párt- oktatást év befejeződött és a Köz­ponti Vezetőség határozata alapján az új tanév helyes megszervezésén dolgozik minden pártszervezet, igen fontos, hogy minden propagandis­ta. minden párttitkár elvtárs (e.'mér;e az elmúlt év tanulságait, eredményeit és az előttünk álló szervezési fel­adatoknál ezeket eredményesen fel­használja. Fontos ez minden egyes pártszer­vezetnél, de különösen fontos a bá­nyáknál. mert az elmúlt tanévben a legnagyobb hiányosságok az ak­nák pártoktatásában voltak. Közel két hónapig, februárban, március­ban jártam ki Széchenyi-aknára, mint politikai iskolai előadó és al­kalmam volt megismerni a hiányos­ságokat és problémákat. Széchenyi- ,aknán papíron minden megvolt. így látszólag megszervezték az oktatást is. A párttagoknak papíron mint­egy 60 százalékát vonták be az ok­tatásba. A politikai iskolák mind­egyikének oktatója és helyettese is volt, ahogy ezt a párthatározat elő írta. De a rosszul kiválasztott, nem kellő felkészültséggel rendelkező propagandisták gyenge munkája és a hallgatók felületes kiválogatása következtében a politikai iskolák le­morzsolódtak s maguk a propagan­dista elvtársak is igen gyakran el­maradtak a foglalkozásokról. Amikor a zűrzavar a legnagyobb volt, a városi pártbizottság segíteni akart és a város területéről előadó­kat küldött Pécsbányatelepre, akik kisebb-nagyobb eredménnyel úiiá­szervezték a politikai iskolákat. Ké­sőbb a választások előtt ezek az elv- társak nem jöttek többet ki az ak­nára. az oktatást újra a helyi elv­társak végezték; köztük a Széchenyi aknai pártbizottság ágit. prop. tit­kára. Fischer elvtárs. Az ..ered­mény" az lett, hogy csupán öt po­litikai iskolában tartottak záró ösz- szefoglalókat. Feltehetjük a kérdést, kit terhe] ezért a felelősség? Vájjon Széchenyi aknán a kommunisták nem tudnak és nem akarnak tanulni? De igen! A hiba ott kezdődött, hogy nem volt jó sem az előadóknak, sem a hallgatóknak a kiválasztása. Volt olvgn elvtárs. akinek a nevét kiír­ták, de nem beszélték meg vele, hogy hol és mit tanul és miért szük­séges, hogy. tanuljon. A nevét elol­vasta. de az oktatásra nem men! el. Mások meg azért nem vettek részt az oktatásban, mert a múlt év­ben is arra az oktatási formára jár­tak. Volt olyan, akinek nem tetszett az előadó, vagy más harmadba osz­tották be: amikor pedig összejöt­tek a hallgatók, nem volt előadó — vagy fordítva. Ezek mind ..obiektív okol?", amelyeket nem tudott a pártbizottság megoldani. Miért? — Azért, mert nem volt meg a ió ecvünmQkGdés ezen a téren a pártbizottság és a műszaki vezetők között. Amikor már úgy látszott, hogy valamelyik politikai iskola úgv ahogy megy, jött az elseie. megvál­tozott a munkahely, a harmad és nem csak. hogy a propagandista nem tudta, hol vannak politikai isko­lai hallgatói, hanem a harmadtitkár elvtárs sem tudta párttagiait nyil­vántartani, mert tudtán kívül he­lyezték egyik munkahelyről vagy harmadból a másikba. Ennek követ­kezménye újabb szervezés, kapkodás lett, ami szintén elősegítette, hogy elmaradtak az alig megszokott ösz- sze jövetelekről. Ezért elsősorban a pártbizottság a felelős, mert nem tudta megérttetni a műszaki vezetőkkel, hogv nekik is érdekük és kötelességük is a dol­gozók részére biztosítani a tanulási lehetőséget, kötelességük elhárítani az „obiektfv nehézségeket." A pártbizottság elnézte ezt. de el­nézte azt is, hogy a pártszervezetek vezetőségének tagjai, mint Tihanyi. Elek, Pozsgai, Lendec. Nemes. Zser- nik, Rózsavölgyi és Giesz elvtársak, de más vezetőségi tagok is. nem mutattak példát a tanulásban. Nem vetlek részt az oktatásban a frontmesterek, az olyan élenjáró frontmesterek, az olyan élenjáró dől gozók, mint Ulrich Antal, Farkas Ferenc, Dudvári István. A frontmes­terek közül egyedül Jovi Károly elv társ járt rendszeresen oktatásra. Ezek voltak a döntő hiányosságok Széchenyi-aknán az idei pártoktatá­si évadban. A következő oktatási évben ezeket a hiányosságokat ki kell javítani. A Pécs VI. kerületi pártbizottság érvényt kell hogy szerezzen a párt szervezeti szabályzata 3. pontja b) bekezdésének: ,.A párttag kötelessé­ge. hogy szakadatlanul fejlessze po­litikai tudását és emelje műveltségi színvonalát, igyekezzék elsajátítani a marxizmus-leninizmus tanításait.“ Példát kell mutatniok a párttit­károknak és a vezetőségi tagoknak, a csoportbizalmiaknak. Szívós, fel- világosító munkával, de ha szüksé­ges, pártfegyelmivel is meg kell ért- tetni a kommunista műszaki veze­tőkkel. hogy a politikai oktatás az ő ügyük is. A legjobb, legképzettebb műszakiakat javasolják propagandis­tának. Pécs VI. kerületben is meg lehet ■■•zervezni a pártoktatást, éspedig he­lyesen, de csak úgy, ha a po’i'ilai oktatás nem kamrány és nem reszort feladat marad -a pártbizottságnál, hanem állandó feladat az egész pártbizott­ság és az alapszervezetek vezetősé­gének ügve is lesz. Elsősorban Fi­scher elvtársnak, az ágit. p»-op. tit­kárnak kell foglalkoznia az oktatás megszervezésével. Jó. hogy statisz­tikát készít, feltérképezi a tenniva­lókat, de ne egyedül tégye. Egy ilyen nagy feladatban egy ember nlvész. bármilyen lelkiismeretesen dolgozik is. Az oktatás megszerve­zésében állandó irányító és ellen­őrző munkát kell végeznie B»—’ elvtársnak, a pártbizottság titkáré nak. Szécsi elvtársnak szintén akt' van részt kell vennie az clők<=sr'í tés munkájában, az elbeszélgető bi­zottságok kiválasztásában, Bele kell vonnia Fischer elvtárs­nak az alapszervezetek ágit. pron titkárait is, hogy már a terv elké­szítése is kollektív munka legyen. Az irodai munkát fel kell váltani az egyénekig menő felvilágosító munkának, mert csak ez vezet ko- molv eredményre. Nem lehet má< sokáig tervezgetni, hozzá kell látn; a végrehajtáshoz, mert a lemaradás nak következménye lasz a kapkodás és most is megismétlődhetnek a múlt évi hibák. Minden kommunistának legyen sa iát ügye az oktatás jó előkészítése és az, hogy teljesítsük pártunknak a politikai oktatásra vonatkozó ha­tározatát. Petka Miklós propagandista. Több szeretettel és se&íteiihikarrissal beli felfigyelnünk a A Szabad Nép műit vasárnapi ve­zércikkében megjelölt feladat: a dol­gozókkal való fokozottabb törődés, minden vezető kötelessége. Komoly hiba a vállalatunknál, hogy nem ellenőrizzük kellőképpen a munkavezetőket, akik közül töb­ben lelkiismeretlenül visszaélnek önállóságukkal a dolgozók rovására, így történt ez a porcelángyári épít­kezésünkön is. Az építkezésnél a támfalak felhúzásánál, normatétel szerint a fugázást és tisztítást az ott dolgozó Király kőműves brigád­nak kellett volna elvégezni, de nem tették. Az építkezés munkavezetője. Istókovics elvtárs a munkát ennek ellenére átvette és az érte járó bért még az el nem végzett munkáért is kiutaltatta, melyet a Király kőmű­ves brigád át is vett. Később, ami­kor az építésvezetőség észrevette a dolgozók panaszaira t hiányosságot, a.' tisztítási munka! Kovács Mária segédmunkás brigád­nak adta ki. Azonban az építkezés P. C. habarccsal készült, az rákemé- nyedett és vésni kellett. így történt meg az, hogy a pótmunkát végző segédmunkás brigád egész hónapban 280 forintot keresett, mert helyettük a Király kőműves brigád vette fel a fizetést. Kovács Mária segédmunkás bri­gádjának tagjai joggal várják el. hogy orvosoljuk panaszukat. Nekünk az ilyen kérdések megoldásában több szeretettel és segiteniakarással kell felfigyelnünk a dolgozók pana­szaira, éppen a Szabad Nép múlt.» vasárnapi vezércikke alapján. Szegedi József 73/1. Építőipari Vállalat igazgatója. A levelező, a közvélemény kifejezője A néppel való összeforröttság, az élet legfontosabb jelenségeinek szün télén kutatása és megmutatása, ez teszi képessé a szovjet sajtót arra, hogy — mint Lenin elvtárs mondta — megírja a jelenkor történetét. A mi pártlapjaink — köztük a Dunántúli Napló — feladata is, hogy tanulva a szovjet sajtó példájából, egyre szélesebbre tárja azt a kaput, amely a tömegek befogadására, a velük való kapcsolat elmélyítésére vezet. Szereksztőségünk is naponta kap olyan leveleket, amelyek éle­tünk és építőmunkánk kisebb-na­gyobb hibáira, hiányosságaira figyel­meztetnek. Ezeknek a leveleknek a lelkiismeretes kivizsgálása nagyon komoly .eredményeket hoz, építő­munkánk komoly emelője. Ilyen eredményt hozott Sudár Andrásné, a kozármislenyi termelőszövetkezet elnökének levele. Sudárné felhívta a szerkesztőség figyelmét, a csoport­ban tapasztalható hibákra. A levél nyomán szerkesztőségünk az ügyet kivizsgálta és hosszabb írásban fog­lalkozott a termelőszövetkezetben felmerülő problémákkal. Hasonló hiányosságokra mutaltak rá az Uj- petréről, Ellendrőj,^ Királyegyházá­ról, Csányoszróról érkezett levelek, amelyek tartalmukat tekintve vala­mennyi az illető községekben elbur­jánzott hibákra, az ellenség tevé­kenységeire hívta fel szerkesztősé­günk figyelmét. Ezek a levelek mind egy-egy cikk megírására ösztönözték szereksztőségünk munkatársait s csupán azt tartjuk helytelennek, hogy a levélírók annak ellenére, hogy az igazság harcosai voltak, még igazságuk tudatában sem mer­ték a szerkesztőséghez küldött leve­leiket aláírni. Több olyan példát lehetne még felhozni, amelyek mutatják, hogy a mi levelezőink nemcsak igyekeznek, hanem nagyon komoly eredménnyel igyekeznek segíteni a szocializmus építését. A mi levelezőink olyanok, akiket lelkesít cpitőmunkánk min­den eredménye és mélyen felháborí­tanak a hibák, hanyagságok, elkö­vetett igazságtalanságok. Teljesen át érzik, mit jelent az, hogy ez az or­szág a dolgozó nép hazája, a gazda szemével nézik üzemüket, falujukat, az egész országot; együtt élnek és éreznék a dolgozók tömegeivel, jól ismerik azok gondjait és örömeit s lelkiismeretesen, harcosan és szere­tettel tájékoztatják lapjukat. Bár a munkás-paraszt levelezési mozgalom, az elmúlt évek során ________ ____________ so kat fejlődött, de sokan vannak még olyanok, akik előtt egyáltalán nem világos a levelezők szerepe, je­lentősége. Pécsbányatelepen például nem egy bányász felvetette, hogy azért nem írt a szerkesztőségnek eddig, mert azt gondolhatnák róla. hogy kérkedni akar a laphoz küldött leveleivel. Minthogy ez, s az ehhez hasonló nézet teljesen helytelen, nem árt, ha röviden összefoglaljuk, milyen legyen a munkás- és paraszt­levelező, miből állnak jogai és kö­telességei. A munkás- és parasztlevelezó nem megbízottja, nem hivatalos képvise­lője valamelyik vállalatnak, vagy szervezetnek. A levelezőt nem vá­lasztják és nem jelölik ki. Senkinek nincs jogában előírni, hogy a leve­lező miről írjon és miről ne írjon. Nem akadályozhat meg senki sen­kit abban, hogy lapunk szerkesztő­ségébe időnként tájékoztatást küld­jön. A szerkesztőség sérthetetlen jo­ga, hogy azzal a dolgozóval tartson kapcsolatot, akivel akar. Ez azon­ban nagy felelősséget ró a levelező­re, de a szerkesztőségre is. Minthogy a levelező leveleit nem szabad a vállalatnál vagy szervezetnél senki­nek sem ellenőriznie, cenzúráznia (bár az gyakran megtörténik!), a le­velezőnek féltő gonddal kell megírni a levelét, gondoskodni arról, hogy annak minden adata helytálló le­gyen s ne torzítsa, ne fgrtiítse el a tényeket. A levelezőnek a legjobb lelkiisme­rete szerint kell levelét megírnia, de ugyanakkor tisztában kell lennie az­zal, hogy amikor levelet ír a szer­kesztőségbe, már nem magánlevelet ír, hanem a közvélemény tolmácsa. Dolgozóink vessék fel bátran a szerkesztőségnek problémáikat $ le­veleikkel vegyék ki részüket az új­ságírás — újságszerkesztés munká­jából. Jegyezzék meg és ne felejt­sék el Lenin elvtársnak azt a mon­dását, hogy „ ... a sajtó akkor lesz eleven és életképes, ha majd öt ve­zérszerepet betöltő és állandóan írás sál foglalkozó irodalmárra ötszáz, meg ötezer nem irodalmár munkás­író jut.“ Levelezőink érezzék át, mi­lyen szép, milyen hálás feladat a mi sajtónk levelezőjének lenni, dolgozza­nak továbbra is abban a büszke tu­datban, hogy munkájukra számít a mi munkásosztályunk, a mi dolgozó népünk; dolgozzanak abban a büsz­ke tudatban, hogy munkájukat sze­rető gondoskodással pártunk. \ )

Next

/
Thumbnails
Contents