Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

6

1553 JtJNICS 28

ÍNagykozár községben is alakítható egy jói működő kultúrcsoport

Csütörtökön nagy meglepetés érte Nagykozar dolgozóit. A budapesti Szerb-Horvát Gimnázium növendékeiből alakult délszláv kultúrcsoport gördült be hatalmas autóbusz- szal a nagykozári kultúrház elé. A vendégcsoportot a falu dolgozói kedvesen fogadták, örömmel vették körül, hogy elbeszélgessenek velük anyanyelvükön. A délszláv csoport tashi.i a kedves fogadtatást azzal viszonozták, hogy színes műsorral jutalmazták a „Szabadság“ tszcs dolgozóit, akik csütörtökön befejezték az őszi-árpa aratását. Ezután felkerestek több élenjáró egyénileg gazdálkodó délszláv parasztot is, hogy köszöntsék jó munkájukért. így kerültek többek között Miútovics Mátyás dolgozó paraszthoz is. ciki nagy örömmel és büszkeséggel fogadta h megtiszteltetést

ezt kell Villant elvtársitok végezni. Az eddigiek alapján önkényteleniil felvetődik a kérdés, hogy a tanács a cséplést talán rosszul szervezte meg, hogv akkorára kuLtúrmunka szükséges? Nem! A tanács megszervezte a ' maga munkáját, elvégzi a maga feladatát, de a kultúrcsoport nem, s nem itf kell a kultűrmunká- sok tevékenysége.

A kultúrtniinka célja

A budapesti szerb-horvát nyelvű g jóífelszerelt kultúrterme

A budapesti szláv vendégek érkezésének híre lázba hozta a falut. A csoportot a dolgozókhoz vezető útján sok fiatal, de idősebb falubeli is kísérte. Érdeklődve figyelték a kétnyelvű gazdag műsort Különösen az esti kétórás színes változatos cs hangulatos előadással voltak igen elégedettek. „Ilyen műsort még nem adtak elő Nagykozárban“ — hangzott a dolgozók véleménye az előadás után.

Fölvetődhet a kérdés, hogy

init-rl nem túliak elő uiég ilyen műsori Nagykozárban?

A lehetőség megvolna hozzá, s a falu Fiataljai .ugyanilyen szép. s gazdag műsoros estékkel szórakoztathatnák a község lakosságát. Ez a szórakoztatás . ez a kultúráiét kellene is Nagykozár dolgozóinak. Kellene, mert a faluban húrom nemzetiség tagjai élnek: magyar, honát és né; met A község dolgozói az utóbbi időben nagy fejlődésen mentek keresztül. Javult az életük, közelebb korjjllck a politikai élethez, több diák kerüli Pécsre, több fiatal került nagyüzembe, s nem utolsó sorban két termelőszövetkezeti csoport is alukult Mindez azt eredményezte, hogy a javuló helyzettel, uz. általános haladással bővült a falu lakosságának látóköre, érdeklődési területe, s növekedett kultrális igénve A község lakói várják, igényük a saját nemzeti nyelvükön előadott kultúrműsorokat, dalokat, nemzeti táncokat. verseket, színdarabokat Ezt a nemzeti kultúrniegnyilvánulúst nem

kapják meg a dolgozó parasztok, s ha kapnak is belőle némi ízelítőt, azt is csak nagyritkán, főleg akkor, ha vendégszerepelni jön más község, vagv intézmény csoportja, mint csütörtökön is. Igaz ugyan, hogy néha-néha e,gy-egv kampányfeladat alkalmával felcsendül néhány dal, s ejszavalnak egy-két verset. Ez viszont kevés.

Májusban úgv látszott, hogy javulás lesz. Május elsején és május 17-én ugvanis a DISZ helyi szervezetének néhány tagja kultúrműsort adott elő. Ez a lendület azonban el lan'Imit. nem követte az elért ered menyeket további javulás Más községekben. ahol jo kezekben van a ku!hírcsoport, ott most, az aratás idején is eleven, színvonalas kuUtír- élefet élnek a fiatalok, de az idősebb dolgozók is. Ez Níigvkozá rb-an nincs meg mert egyesek véleménye szerint „rendkívüli nehézségek“ aka dálvozzák a kultúréletet . \ kultúr munka legfőbb akadálva, hogv három nemzetiség van Ahova a hurrátok eljárnak, "da nem mennek a németek. « megfordítva ugyanígy néz ki a lmhzet A magva)ok Mgvan eljárnak ide is. oda is, a másik két néni z.etiség kill* ú rniegn vi! vá n olásaira“ — mondta Villant László általános iskolai trazgaló. a nem létező kultúrcsoport helyettes vo'etőjc Ez a védekező“ nem helytálló, mert a tapasztalat azt mutatta, hm v a'különböző nemzetiségű fiaüilok igenis drámák ogvmás rendezvén veire, sőt szerepelnek is egviilt Ez i»d>í/.» "vosodott május dseién ú- :7-én is Bebiz.onvosodpft csütörtök este is. amikor 200—230 fonvi közönség mindhárom nemzetiség fiataljai, s

imnázium és tanítóképző intézet az intézet hallgatóival.

öregje is, asszonyok és férfiak eljöttek megnézni a pestiek műsorát. Ha Villant elvtárs ennek ellenére úgy véli, hogy a fiataloknál mégis tapasztalható némi húzódozó- a közös munkától — ami kissé kétes, — akkor is van mód a fiatalok összehozására egy kultúrcsoportba. Mi ez a mód. mi az az eszköz, amellyel ezt meg lehet valósítani? A közös kultúrcsoport megteremtésének alapja az a baráti szellem, ami kialakult a fiatalok között a munkába utazás, a közös munka, a közelben lakás, s más hasonló körülmények alapján. Ezeket a barátkozó fiatalokat vonják be elsőként a kultúrcso- poríba.

Már mindezeket régebben meg lehetett volna oldani, s ma már az aratásban élenjáró termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztokat begyakorlott rigmusbrigád köszönthetné. Ez még nincs meg. Villant elvtárs csupán a terveknél tart az aratási kultúrmunikával kapcsolatban. Terveknél, de milyen terveknél? Villant elvtárs elképzelése az, hogy a csépléshéz, s a beadás idejére biztosít ja a köszöntőbrigá lókat, s állandóan működő versenyhíradót. Miért csak a eséoléshez, s a beadáshoz? ,.Az aratáshoz nem készültünk fel, mert az aratás úgyis megv, a tanácselnök iól megszervezte! — indokol la a késedelmei a kultűrcso- norí helyettes vezetője Ez az clmc- let téves, káros! Nem azért kell a kiiltűrmiiiika a faluban, hogyha véletlenül a tanács rosszul szervezi a munkát, akkor a kultúrosok siessenek a segítségére, abban, hogy a rossz szervezésből fakadó hibákat kijavítsák Ez már akkor nem sokat <’r, különben sem ez a feladat, nem

tehát a mezőgazdasági területen nem az, hogy a tanács esetleges rossz, szervezését pótolja, Hanem az, hogy a nagy nyári mezőgazdasági munkában, s sürgetővé vált növényápolásban és az aratásban, cséplés- ben, később pedig a beadásban lelkesítő, dicsérő cs bírál szerepet tölt sön be rigmusbrigádotkon keresztül, esetleg ahol megoldható, hangoshíradón keresztül, mindamellett, hogy felvilágosító, nevelő szerepe is van. A rigmusbrigádoknak munka közben, vagy este. munka után fel kell keresni az élenjáró dolgozókat s ügyes rigmusokkal, szép nemzeti dalokká! fel kell köszöntem, hogy kifejezzék a megbecsülést a jó munkáért, s példának állítsák a hanyagok elé. Az elmaradókat pedig meg kell róni, s ösztönözni kell a jobb munkára, a lelkiismeretesebb, alaposabb növényápolásra, gyorsabb aratásra. Tehát a tanács munkája mellett, biztosítania kell a kultúr- e sopor inak' a megfelelő dicsérő és kritikai szellemet. Emellett természetesen fontos feladata a kultúro- soknaik, hogy szép és szórakoztató, tánccal egybekötött hangulatos műsort adjanak a munka befejezésekor, az aratási ünnepség alkalmával, így kell biztosítani, hogy a győzelmes békearatás után a dolgozók a iólvéirzett munka tudatában megbecsülésnek, szeretetnek örvendvé kellemesen szórakozzanak.

Természetesen ez sehol sem megy magától, ez sehol sem könnyű, s így Nagvkozárban sem. Ahhoz, hogy a Vultúrmunika. s emellett az állandó felvilágosító munka iól mcriien, az kell. hogv a kultúráiét vezetői nagyobb akarással, nagyobb odaadással szervezzék meg a munkát. A fiatalok csütörtök esti érdeklődése azt mutafia. hogv kedvelik a kultúr- munkát. és érdeklődnek is. A májusi szereplésük pedig bizonyítja, hogy szívesen ki is veszik a részüket a munkából, ha van, aki helvesen irá- nv' 1 ra. vezeti, támogatja őket.

Tehát

Nagykozár kultúrélete megjavítható,

csupán akarat és munka kell hozzá. Nem akadály az, hogy három nemzetiség lak ja a községet, s nem akadály az sem, hogy gyenge a DISZ- mun-ka, mert megjavítható, s nem kifogás ez, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalok este a mezei, vagy a Pécsre bejárók a nagyüzemi munka után elmennek a kultúrház ele beszélgetni. Ezt a spontán összejövetelt, ezt a határozott cél nélküli beszélgetést kellene felhasználni, kiaknázni a kultúrmunkára. A fiatalok szívesen vennék, ha esténként nemzeti dalaikat, nemzeti tán Caikat gyakorolhatnák, s odaadó alkalommal szívesen is 'látszanák el azokat.

A Társalom- ás Tennészettmloiuinyi iNiiiürotterjüsztí) Társulat július 5-én tartja monyéi alakuló közgyűlését

Az állam- és jogtudományok pécsi művelői prémmel üdvözli,k a

/

Társadalom és Toniiészettudományi Ismeretterjesztő Társulat Baranya; megyei szervezetének alakulását, örömmel kapcsolódnak be a társulat itteni szervezetének, s ezen belül a politikai szakosztálynak a működésébe. E szakosztálytól különösen azt várják, hogv tudományos alapon éis megbízható ismeretekre támaszkodva, közérthetői a és népszerűén gondoskodjék azoknak az országunkat és az egész világot megmozgató nagy politikai problémáknak a megértetéséről, amelyekre népünk széles tömegei felvilágosítást és tájékoztatást várnak Hogv ez mennyire lehetséges. ezt itt Pécsett is tapasztalhattuk.

A nemzetközi jég például, amelyet a magúm részéről művelek tudományosan, szoros kapcsolatban van a legtöbb világpolitikai eseménnyel. Ezek az események természetesei közvetlenül érdeklik népünkül, meri hiszen - különösen a

mai nemzetközi helyzetben — a béke és a háború sorsdöntő kérdésével függnek össze. Ezért a közönség érdeklődésé az ilyen tárgyak iránt igen nugy és az előadó biztosan jó munkát fog végezni akkor, ha jól megvilágít' ' szóbanlévő eseménynek nemzetK.O/.Í jogi hátterét is. A nemzetközi jog tudománya ily módon szolgálhatja az ismeretterjesztés ügyét, míg az állam- és jogtudomány más ágai a Magyar Népköztársaság állami életének belső fejlődéséről ezenkívül az, egyes állampolgárokat egyénileg is érdeklő jogi kérdésekről, például az új családjogi, polgári, perjogi stb jogszabályokról tudjak tájékoztatni a nagyközönséget. A szakosztályra ezek szerint nagy feladat vár, s megvagyok győződve, hogy az állam- és jogtudományok művelői készséggel fognak maguknak időt szakítani arra. hogy kivegyék belőle a részüket, dr Flachbart Ernő egyetemi tanár, a jogtudományok kaudidátusa.

Baa»m»n«wim"ri;i ini-irn-iim mq.iiiMir-« riBitunwwgfMiMmatTiwTOWiMBPamw—aarr.r >■■■Bnmt.yiaiSxt it

A szovjet tudomány segítsége

Tudományos és építőmunkánkban nagy segítséget adnak a szovjet tudomány és cpítőmunka tapasztalatairól szóló szakkönyvek. Egyre több dolgozó ismeri fel a szovjet tudomány hatalmas segítségét és egyre többen vásárolnak szovjet tudományos és szakkönyveket. Felső kepén: A Horizont pécsi könyv üzlete. Érdeklődéssel válogatják a vásárlók a könyveket.

Az alsó képen: A pénteki békenagygyűlésre a Horizont is készült. A könyvüzlet ízlésesen berendezett békekirakata.

RÁKÓCZI ÖRÖKSÉGE

Kétszázötven éve zászlók selymét lobogtatta Beszkidek lejtőjén a szél, s a földbőlnőtt mezítlábas, rongyos hadak lezúdultak a síkságra, hogy megvívjanak a szabadságért. Volt már vezérük! A nyomorúsággal, jobbágy vérrel táplált fel-f elcsapó

tűz lángoszloppá hatalmasodott, mikor az ország legnagyobbnevű fia — Rákóczi Ferenc, a felkelők élére állt. Először oly hihetetlennek látszik, hogy Európa leggazdagabb földesura, a jezsuiták neveltje, a császár gyámfia s a hessen—rheinfelsi hercegnő férje, minden személyes érdekét félretéve vezérévé lesz maroknyi rongyos talpasának, hogy nemzetét, melynek nyelvét még törve beszéli — szabaddá tegye. Mi vihette erre az útra? Mi a magyarázata a látszólagos ellentmondásnak? — Kézenfekvő a magyarázat. Rákóczi hősi, nagyszerű jelleme,’ mely halhatatlan örökségének forrása.

Az erdélyi fejedelmek és a nagy Zrínyiek unokájában elegendő magyar vér folyt ahhoz, hogy meghallja a nemzet jajszavát s feltétlen felelősségtudattal és felelősségvállalással vállára vegye annak terhét. Rákóczit a nép tette forradalmárrá, Rákóczi pedig a nemzetet. Mikor 1703 június 14-én az ország földjére lépett, száz ember várta. Száz tépettruhájú, földszínű névtelen. A nagyúr nem rettent vissza szegénységüktől. Ez a száz ember lett első serege. Bámulatos szervezőtehetsége belőlük fejlesztette ki néhány hónap alatt a szabadságharc kiváló kuruc hadseregét. Mindig a népre támaszkodott, őket tekintette a forradalom legbiztosabb pillérének. A felkelés parasztlázadásnak indult, ezt a jellegét mutatta, hogy Rákóczi hazatérése előtt, de még azután is jódarabig, nemcsak a Habsburg király elnyomása, hanem a földesurak kizsákmányolása ellen is irányult. Rákóczi szilárdan következetes maradt saját társadalmi osztályának képviselőivel szemben.

Rákóczi sokat remélt a külföldi udvarok támogatásától, melyet ők biztosítottak. Különben is a harc anyagilag rájuk épült, hiszen az országi a nép szánalmasan szegény volt. A fejedelem keserű csalódottsággal emlegette a hanyatlás éveiben, hogy a felkelés nagynevű vezérei törpék maradtak a feladatok mellett, többnyire személyes okok vezették cselekedeteiket, gőgjük, irigy féltékenységük megbontotta az egységet. A hőn óhajtott külország! segítség is sovány eredményt hozott, tényleges előnyöket soha. Azok az engedmények, melyeket a holland, francia követek eszközöltek ki Bécsben, csupán Rákóczi személyének szóltak, s nem a népnek. Ellenségei, de még külföldi és hazai barátai is sokkal feudálisabb gondolkozásnak voltak, semhogy megértették volna Rákóczi nagy közössegét a felkelő nemzette! s tehetetlen értetlenséggel állottak a fejedelem

nyolc éven át ismétlődő válaszával szemben: „Engem mindig megnyerhetnek a nemzettel együtt, de a nemzet nélkül nem.“

A megkísérelt békealkudozások sorra meghiúsultak az erdélyi fejedelemség kérdésén. A Habsburg császár nem tűrhette Rákóczit a fejedelmi székben, Rákóczi pedig ném adta át neki Erdélyt. Nem hatalomféltés vezette. Az erdélyi fejedelemség a magyar nemzeti függetlenség záloga volt s ezt akarta megmenteni. Rákóczi megingathatatlan volt jogos hitében, hogy ha a nemzet fegyvereit diadalra viszi, de lemond a fejedelmi trónusról, s átengedi az idegen királynak, elvész a szabadság harc minden eredménye.

Rendíthetetlen jelleme a bukásban mutatkozott meg teljes nagyságában. Károlyi Sándor árulásával békét szerzett s tettét jóváteendő. bűnbocsánatot eszközölt ki a királytól Rákóczi részére. Megtarthatta volna vagyonát, békén élhetett volna birtokain s megmaradhatott volna az ország első emberének. S a harc már úgyis elveszett. A fejedelem mégis a száműzetést választotta, a könnyek és megaláztatások földjét, világhírű nevét a szegénység rongyaival fedve be. Nem kellett neki a kegyelem. Felismerte a szabadságharc nagy erkölcsi eredményét, melyet az a puszta tény jelentett, hogy a nemzet nyolc esztendeig fegyveresen harcolt a Habs- burg-elnyomás ellen. Európa legnagyobb dinasztiájának trónját fenyegette pusztulással a kuruc kardok ereje és a leckét nem felejthette el addig a zsarnokság, mig — ha pislákolva is, — de égtek a szabadság- vágy tüzei. Ezt az erkölcsi eredményt kellett megmenteni mindén áron s erre egyetlen mód kínálkozott. Ha Rákóczi fejedelem nem hajol meg. Ha megtartja népe becsülését, nem adja fel küzdelmét, hanem folytatja a száműzetésben s legendákba nőtt alakjával ébrentartja a magyar szívekben a szabadság vágyát.

II. Rákóczi Ferenc egyetlen néma mozdulattal megtagadta a császár által küldött hűségnyilatkozat aláírását, ezzel lemondott mérhetetlen vagyonáról, családjáról, a hatalomról. A kardot kicsavarták a kezéből, de jelleme kristálvtisztaságán nem ejthettek semmi foltot. Az ország, amely szegény volt és gúzsba- kötött, Rákóczitól nagy testamentumot kapott. Azt, hogy a szabadság mindennél több, a szabadságot életünk árán is ki kell harcolni, mert a szabadság több az életnél! Az örök Réghagyáson az utolsó erdélyi fejedelem élete volt a pecsét.

Kétszázötven éve töretlen erejű Rákóczi öröksége, melyet megértett, megőrzött a nép. Tanít és segít bennünket olyanokká lennünk, kiknek minden munkája, harca azért van, amiért Rákóczi Ferencé: Pro patria et libertate ... A hazáért és szabadságért!

Futaky Ha.jna