Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-19 / 142. szám

Elfen a népek közötti béke9 le a háborús gyűftógátokkal! (L V. Sztálin) Felszólalások a Béke-Világlanács ülésén (Folytatás az 1. oldalról) a német fasizmus és militarizmus erőivel kell megvédeni. Az európai népek demokratikus szolidaritásá­nak helyébe az „atlanti egység“ jel­szavát állították, mely nem egyéb, mint Nyugat-Európának Kelet-Euró- pa ellen irányuló katonai szövetsé­ge. Lopolu először az Egyesült Nem­zetek Szervezetének kérdéséről be­szélt és leszögezte, hogy az ENSZ csak akkor lehet valóban világszer­vezetté, ha ott valamennyi béke- szerető ország hallathatja szavát. Ez zel kapcsolatban kijelentette, hogy igen nagy jelentősége lenne, ha fel­vennék az ENSZ-be azt a 14 álla­mot, amely ilyen irányú kérését már régen előterjesztette. Ezeknek az or­szágoknak — mint mondotta — 112 millió lakosa van s ha ehhez hoz­zászámítjuk Kínát, amelynek tör­vényes kormánya máig sem foglal­hatta el helyét az ENSZ-ben, ki­derül, hogy az ENSZ keretei közül az emberiség egynegyedét mestersé­gesen kizárták. Javaslom — mondotta, — hogy a nemzetközi feszültség reális eny­hülése érdekében a Világtanács és tagjai a béke érdekeinek megfele­lően támogassák e kérdés megoldá­sát A román küldött ezután a népek közötti kulturális kapcsolatok kér­désével foglalkozott. Ezután az ezév augusztusában Bu­karestben tartandó IV. Világifjúsági Találkozó jelentőségét méltatta és kijelentette: „Amikor a román nép szíve minden melegével vendégül látja országában a Világifjúsági Ta­lálkozókon résztvevő mintegy har­mincezer ifjút — tekintet nélkül po­Hangsúlyozta, hogy a német kér­dés megoldásában csak a jaltai és potsdami szerződésből lehet kiindul­ni. Foró óhajunk — mondotta végül Stanlislaw Kulczynski — hogy a Béke Világtanács jelenlegi ülése új szakasz kezdetét jelentse a nemzet­közi kapcsolatok fejlődésében. litikai' felfogásukra, fajukra, vagy vallási meggyőződésükre — követ­kezetesen szem előtt tartja azt az eszmét, hogy a különböző kormány- zatú, társadalmi rendszerű, ideoló- giájú éjS élétmódú népek eredménye­sen együttműködhetnek, kiváltkép­pen a gazdasági élet, a kultúra, a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása torén. Daniel Lopolu ezután javasolta, hogy a Béke Világtanács kezdemé­nyezze az építészmérnökök és épí­tészek nemzetközi konferenciájának összehívását, mert — mint mondot­ta — az ' építészmérnökök és építé­szek csak a tartós béke viszonyai között folytathatják zavartalanul munkájukat. Az orvosok nemzetközi kongresszusának sikeré alapján ja­vasolta nemzetközi szakorvosi kon­ferenciák összehívását is. Javasla­tot tett arra is, hogy a Béke Világ­tanács forduljon a különböző mun­katerületeken dolgozó és a béke ügye iránt odaadó tudósokhoz és indítványozza nekik, hogy hívjanak meg külföldi tudósokat az országaik ban tartandó tudományos konferen­ciákra. Javasolta a nemzetközi sport találkozók kiszélesítését és ezek so­rában olyan kerékpárverseny kez­deményezését, amelynek útiránya több nyugat- és keleteurópai fővá­roson vezet át. Mazbar Ali Khan, a „Pakisztán Times" szerkesztőjének hozzászólása Mazhar Ali Khan bevezetőjében megállapította: „Helyes, ha aláhúz­zuk annak az elvnek fontosságát, amely szerint minden vitás nemzet közi kérdést tárgyalásra kell bocsá­tani és amely szerint a legfontosabb kérdésekben történő intézkedéseket most már nem lehet tovább halasz­tani." Ez az elv nemcsak a nagyha­talmakat közvetlenül érintő viták­ra vonatkozik. Érvénye ugyanúgy ki terjed azokra a kérdésekre is, ame­lyek látszólag helyi jelentőségűek, mint például a Kasmírra vonatko­zó indiai—pakisztáni konfliktusra, vagy az arab államok és Izrael kö­zötti nézeteltérésekre. Közismert az imperialista hatalmak közvetlen szerepe ezeknek a problémáknak a létrehozatalában, annak érdekében, hogy a földet behálózó katonai bá­zisok hálózatát kiterjesszék. Pakisztán — mondotta — csak nemrégiben vált áldozatává Wash­ington különös érdeklődésének, — melynek célja, hogy e stratégiailag fontos területet hadibázisnak hasz­nálja fel s ragyogó embererőtarta- lékát olcsó ágyutöltelékként vegye igénybe. De „bármit tervezzen, vagy tegyen a kormány, Pakisztán népe elhatározta: nem engedi meg, hogy idegen katonaság lépjen ismét az or­szág földjére és abba sem nyugszik bele, hogy fiainak vérét gonosz ér­dekekért ontsák ki." Dániel Loj'o'n román küldött felszólalása A 737. s i.Segédipari Vállalat dolgozó mit levele Isabelle Biiime-hoz, a Béhe-Világianács ülésének egy belga küldöttéhez TISZTELT ISABELLE BLUME! Szeretettel köszöntjük önt, a Béke Világtanács ülcse alkalmával, ön, a világ békeharcosainak kitüntetett képviselője. Kívánjuk hogy nn-ay feladatát lelkiismeretesen végezze el és minden gondolatával, cseleke• detével támogassa a mindenki által óhajtott világbékét. Úgy gondoljuk, hogy ön azzal a ki nem mondott kérdéssel érke­zett hozzánk: vájjon milyen országot talál itt? Olyat.e amelynek népe őszintén akarja a békét? Olyatre. amely valóban boldogan építi szép ha­záját? Olyat-e, amely csak ősszé/ vagy amely cselekszik is a békéért. Erre a ki nem mondott kérdésre üzemünk dolgozóinak válaszotnioí kell. Mi, c 73/7 Segédipari Vállalat dolgozói munkánkkal elösegit/ül: a komlói és a meszesi bányászok békés otthonainak építését. Szívünk forró vágya, hogy jó munkánkkal résztvegyünk egy újabb háború veszé­lyének elhárításában. Nemrég azt ígértük, hogy első íélévj tervünket 105 százalékra telje­sítjük. A Béke Világlanács ülésére, ~ amelynek tanácskozásain ön is részivész. — békeműszakot indítottunk. A békeműszakokon igen szép eredményeket, értünk el és így előreláthatólag nem öt, hanem nyolc szá­zalékkal teljesítjük túl első félévi tervelőirányzatunkat. Ezzel akarjuk kifejezni forró békevágyunkat. Szeretnénk önnel névszérint is közölni, kik azok a dolgozók, akié legjobban kitűnnek a békeműszakokon jó munkájukkal. Ezek között van Korcsmár László lakatos, iíj. Vetró László lakatos. Engelsbach Ferenc szegezőlakatos, Dózsa Istvánná segédmunkás, Kiss Lászlóné segédmun­kás, Cseri Istvánná segédmunlcás, Pavlekovics János asztalos, Papp Fe­renc (1) asztalos. Tisztelt Isabelle Blume! Sorolhatnánk tovább a neveket, mert üze­münknél; sok békeharcosa van! De úgy gondoljuk, a lenti felsorolás is elegendő ahhoz, hogy lássa: a mi hazánkban is a tettek beszélnek a békéről. ígéretet teszünk önnek, hogy eredményeinket ezután még csak fo­kozzuk. öntől pedig azt kérjük, amíg mi lettekkel fejezzük ki békeaka- Tatunkat, addig őri beszéljen a mi nevünkben is. Mondja ej, hogv a pé­csi 73/7 $z. Segédipari Vállalat dolgozói egytől egyig békét akarnak — Mi biztosak vagyunk abban hogy a Béke Világlanács budapesti ülése valóraváltja a hozzáfűzött reményeket! Az üzem dolgozói nevében: GRATZ JÓZSEF párttitkár, LEIBHAM ÁDÁM UB-elnök, BERTRAM FERENC igazgató. 73/7. Segédipari Vállalat. Kekünk béke kelll Eugénie Cotton felszólalása a Béke-Világtanács szerepéről és összetételéről A békemozgalom szerepe az, hogy állandó kapcsolatban legyen a né­pekkel, s lehető leghívebben tájé­koztassa őket a nagy világesemé­nyekről. Nagy fórumnak kell len­ni, amelyet tisztánlátásra törekvő becsületes emberek használnak fel. hogy szétoszlassák azt a ködöt, mely nagyon kényelmes lehetőséget nyújt a rosszakaratúnk számára a problé­mák elhomályosítására. A Béke Vi­lágtanácsnak továbbra is az a fel­adata, hogy összefogja azokat a kü­lönböző politikai felfogású becsüle­tes embereket, akik tiszteletben tart ják az embert, bíznak az ember jö­vőjében és következésképpen a bé­ke biztosításával óhajtják ezt a jö­vőt .boldoggá tenni. A Béke Világtanácsnak olyan fér­fiakból és nőkből kell állnia, akik ítéletet tudnak alkotni nagy politi­kai és gazdasági problémák felett, amelyek igen bonyolultak, amelyek körül kormányérdekek ütköznek össze, s amelyek annyi viszály for­rásai. Szükséges tehát, hogy a Bé­ke Világtanács kebelében nagyké­pességű politikusok, közgazdászok, jogászok és tudósok foglaljanak he­lyet. Az is elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy olyan férfiakból és nők­ből álljon, akik irodalmi, művészi Berlin (TASZSZ): Június 16-án Berlin demokratikus övezetében egyes vállalatoknál, többek között az építőipari munkások között, munka- beszüntetésre került sor. A munka beszüntetésére az egyes vállalatok­nál az utóbbi napokban bevezetett tíz százalékos normaemelést azon­ban a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya június 16-án ha­tályon kívül helyezte. A normaeme­lés csak ürügy volt a Nyugat-Ber- linben tanyát vert különféle kül­földi ügynökök közül kikerült pro­vokátorok számára, hogy munkabe­szüntetéseket rendezzenek a válla­latoknál és Berlin utcáin megbont­sák a rendet. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya ezzel kapcsolatban június 17-én a nappali órákban nyi­latkozatot tett közzé, amely ezt mondja: „A Német Demokratikus Köztár­saság kormányának a lakosság hely zetének megjavítását célzó intézke­déseire Nyugat-Berlin fasiszta és más reakciós elemei provokációval és Berlin demokratikus övezetében komoly rendzavarásokkal válaszol­tak. Ezek a provokációk Németország egysége helyreállításának megnehe­zítésére irányulnak. A berlini építő­ipari munkások munkabeszüntetésé­nek ürügye a normákról hozott teg­napi határozat eredményeként el­esett. A rendzavarásokat provokáto rok, külföldi hatalmak fasiszta ügy­nökei és a német kapitalista mono­póliumok csatlósai követték el. — képességeik révén és ékesszólásuk­kal élővé tudják tenni a dolgokat a tömegek előtt. Kell, hogy a Béke Világtanácsban különböző vallásfelekezetekhez tar­tozó papok is legyenek, mert ők sok férfinak és nőnek tapasztalt ta­nácsadói és barátai. Minthogy napjainkban az emberi szolidaritás oly sok férfit és hőt tömörített már szakmai érdekeik vé tlelme jegyében, a gyermek és a csa lúd védelme jegyében, az ifjúság jö vőjének védelme jegyében a szak- szervezetekben, a nő- és ifjúsági szövetségekben — elengedhetetlenül szükséges, hogy ezeknek a szerve­zeteknek a képviselői is tagjai le­gyenek a Béke Világtanácsnak. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a Béke Világtanács, összetételében is ne csupán egyetlen kontinens, ha­nem az egész földkerekség vala­mennyi népeinek törekvéseit fejezze ki. Amint azt d'Astier de la Vigerie mondta: a Béke Világtanács nem professzorok és nem diplomaták gyülekezete, erejének forrása a nép és az a hivatása, hogy a népeket sa­ját erejük tudatára ébressze. A közvélemény erejét eddig is sze­rencsésen használtuk fel, a jövőben még szerencsésebben és még meg­fontoltabban kell felhasználnunk, Ezek az erők elégedetlenek a Né­met Demokratikus Köztársaságban fennálló demokratikus hatalommal amely a lakosság életviszonyainak megjavítását szervezi. A kormány felhívja a lakosságot: 1. Támogassa a rend haladékta­lan helyreállítására irányuló intéz­kedéseket a városban és teremtse meg a feltételeket a vállalatok nor­mális és nyugodt munkájához. 2. A rendzavarásban bűnösöket felelősségre vonják és szigorúan megbüntetik. Felhívják a munkáso­kat és minden becsületes polgárt, tartóztassák fel a provokátorokat és adják át őket az állami szerveknek. 3. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a munkások és a műszaki ér­telmiségiek a hatalmi szervekkel együttműködve maguk tegyék meg a szükséges intézkedéseket a mun­ka normális menetének visszaállí­tására.'' A Német Demokratikus Köztársa­ság kormányának a lakossághoz in­tézett e nyilatkozatát Otto Grote- vvohl, a Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke írta alá. Ugyanaznap este a Német Demo­kratikus Köztársaság kormánya nyi­latkozatot tett közzé a külföldi bé­rencek berlini kalandjának bukásá­ról. E nyilatkozat a következőket mondja: „Míg a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya arra összponto­sítja erőfeszítéseit, hogy újabb fon­tos intézkedések végrehajtásával megjavítsa a lakosság anyagi hely­zetét és különös figyelmet fordít a hogy nyomást gyakoroljunk a par­lamentek tagjaira, a kormányokra, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­re. Miránk hárul tehát az a feladat, hogy feltárjuk a népek előtt saját erejük hatásosságát. Cotton asszony ezután a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség ke­belében tömörült nők, valamint a Kopenhágában nemrég lezajlott nők világkongresszusa üdvözletét tolmá­csolva kihangsúlyozta, hogy kétszáz- millió, a békét hőn óhajtó asszony együttműködését hozta el a Béke Világtanácsnak. Tudjuk, hogy Olaszországban csak­úgy, mint Franciaországban, Irán­ban csakúgy, mint Braziliában, Vietnamban éppen úgy, mint egész Dél-Amerikában ismerik az egysze­rű nők hősi cselekedeteit, akik a ka­tonákat és hadianyagot szállító vo­natok, páncélkocsik és teherautók elé vetették magukat. Nevüket mind annyian ismerjük. Úgy vélem, a nők méltán kérnek olyan helyet a Béke Világtanács kebelében, amely új tevékenységüknek megfelelően na­gyobb, mint amilyent eddig ott elfog laltak és amely a választott tagok számának eddig még egyötödét sem tette ki, holott a nők alkotják az emberiség felét. munkások életviszonyainak megja­vítására, felbérelt elemek, külföldi államok ügynökei és a német mono­polisták köreiből kikerülő csatlósaik kísérletet tettek a kormány intéz­kedéseinek meghiúsítására. Megállapítást nyert, hogy azok a sztrájkok, amelyek tegnap egyes vállalatoknál voltak, valamint fa­siszta ügynökök egyes csoportjainak Berlin demokratikus övezete utcáin elkövetett provokációs rendzavará­sai Nyugat-Berlinben kidolgozott és meghatározott pillanatra időzített egységes terv alapján zajlottak le. A rendzavarások a tervezett kaland teljes bukásával végződtek, mert a lakosság nagyrészének és a ha­talmi szerveknek ellenállásába üt­köztek. A vállalatoknál visszaállít­ják a normális munkát. Az utcákon fenntartják a rendet. Nem tűrik meg a provokátorok és bűnöző elemek semmiféle kirohanásait. Kudarcot vallottak a külföldi ügy nököknek azok a gálád kísérletei, hogy megakadályozzák a lakosság életviszonyainak megjavítására irá­nyuló fontos kormányintézkedések végrehajtását, meghiúsult az a za- vartkeltési kísérlet is, amellyel újabb akadályt akartak Németország egy­sége helyreállításának útjába gör­díteni. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya határozott intéz­kedéseket tesz, hogy a rendzavarás­ban bűnösöket szigorúan megbün­tessék. A provokátorok nem szá­míthatnak kegyelemre. Ezekben a napokban országszer­te felcsendül e dal: „A béketábor legyőzhetetlen!..." Csengve szár­nyal, száll, egyre messzebb, minden nyelven hirdetve, hogy az egész vi­lág, az országok, városok és falvak népei kívánják a békét. Az én falum a határ mentén van. Vaskút a neve. Régen kulák-község volt, de a felszabadulás után azoké lett a föld, akik megművelik. A fa­lu, az eltelt néhány év alatt külső­ségében sokat fejlődött, de megvál­tozott a benne élő emberek gondol­kodása is. öt új mélyfuratú kútunk van, a gyermekekről a bölcsődében, napköziottBoriban gondoskodnak, amíg szüleik napi munkájukat vég­zik. A dolgozók munka után a Jó­zsef Attila kultúrotthonban szóra­kozhatnak, művelődhetnek. Megvál­tozott az életünk, s azért dolgozunk, hogy a jövőnk még szebb, még bol­dogabb legyen. Ránk, a jövő gyermekápolónőire igen nagy feladat hárul. S ahhoz, hogy feladatunkat jól elláthassuk, béke kell! Mi harcolunk is békén­kért s e harc mellett szívósan ki is tartunk. A nehézségeket minder, áron le kell küzdenünk. A Béke- Világtanács ülésén Columbia kül­dötte, Zalamea — ezt így fejezte ki: ... a békét nem egyszerre, egy küz­delemben nyerjük el, hanem azt naponta kell kivívni. És mi meg­szívleljük ezt a mondást — így te­szünk! Mihályi Franciska Állami Gyermekápolónő- képző hallgatója. 1 • akkor módom- tanidni. Legalább a fiam legyen képzettebb, iskolázni, tabb. — Nagy szó ez, .— folytatja Ackermann Gyula. 4 holdas egyéni gazdálkodó, — nagy szó, hogy ma egy pa­rasztcsalád gyermeke minden nagyobb anya. gi áldozat nélkül mér­nök-ember lehet. — Nagy szó, de le­hetséges — szól bele a beszélgetésbe egy má­sik szülő is. — az a fon­tos, hogy jól tanuljon a gyerek, A bizonyítvá­nya azt mutatja, no meg az oklevél is, hogy éles az esze. mint a bo­rotva, Hát miért ne le­helne mérnök? — Nagy boldogság lesz — veszi ál ismét a szói az apa, s képzele­tében már sok évvel előbb jár, átugorva a diákéveket. — Gyerünk elvtár­sak, menjünk át a Bőr­gyár sportpályájára — figyelmezteti a gyüle­kezőket a Megyei Ta­nács Oktatási Osztó. Igának egyik dolgozó. ía. A beszélgetők elin­dulnak a pálya felé. Sokszáz gyerek várja már itt a később beér­kező vonatokat, s autó­buszokat, hogy mind együtt legyen az ezer. kttencszáz diák, aki ma lépi át először n közép iskolák küszöbét, hogy éveken keresztül ko­moly, megfeszített mun kával, kiváló eredmé­nyekkel meghálálja a dolgozó nép áldozatát, hogy osztályhű, új ér­telmisége legyen virág, zó hazánknak. Üdvözlünk benneteket új középiskolások Az állomásra berobo­gó vonatok zaját el. nyomja a felcsendülő zeneszó. A pécsi hon­védzenekar indulói kö­szöntik a korareggeli vonattal érkezőket. A pécsi állomás máskor sem szűkölködik uta­sokban, de ma még több ember igyekezett a kijárat felé, mint máskor így a reggeli órákban. Az avatatlan szemlélődő a nagy for­gatagban csak akkor veszi észre, hogy miről is van szó, amikor az induló után felharsan a kiáltás: — Üdvözlünk benne­teket új középiskolá­sok! Ezért van hát több utas, ezért ilyen ünne. pélyes csütörtök reggel a pécsi állomás. Ma iratkoznak be a pécsi középiskolákba, tech­nikumokba, szaktanfo­lyamokra az új elsőévé sek, egyre fejlődő, iz­mosodó új munkás-pa­raszt értelmiségünk utánpótlása. A peronon és az állomás előtt a pécsi középiskolák küldöttsé­ge várja az új fiatalo. kát, s üdvözlések után szapora beszélgetés in. dúl az érkezettek, s az „idősebb'' diákok kö­zölt. Ezerféle kérdés, kiváncsiskodás, problé­ma vetődik fel it> hir­telen. A tapasztaltabb, idősebb diákok, s a ta­nítók. tanárok minden­re adnak feleletei. El. magyarázzák az iskola életét, a diákotthon munkarendjét, a tanú. lás módszerét, s min­dent, ami csak érdekli az új lcözépiskoláso- kat. Beszélgetés közben mozgásba lendül a fan­tázia, s esz új élet,: a tanulás kapujában álló fiatalok tervezget­ni, számitgalni kezde­nek. Az elmondott, s így megismert lehető, ségek nyomán kedvvel szinezgetik jövőjüket. Az egyik csoportban, a Gépipari Technikum diákjai és leendő diák­jai között egy most érkezeit szőke kisfiú már a Műegyetem utol­só évfolyamának lehe­tőségeit, s a mérnöki munka szépségeit latol­gatja. A többiek, s a tanárok, mosolyogva hallgatják a? elszaba­dult fantázia csapon- gását. Csorba Tivadar gya. korlótanár nevelve biz. latja az új középisko­lást: — Nincs is az olyan messze. Észre sem ve­szed, azt 0■ néhány évet, s máris n Mű­egyetemen leszel. Per­sze ezt nem adják in­gyen, sokat kell még azért tanulni. — Nem baj — vála­szol talpraesetten a kis diák — azért jöttem, hogy tanuljak. Oszülöhajú vidéki bácsi áll kisfiával, egy vékony szőke gyerek, kel a csoport melléit. Kíváncsian hallgatják a beszélgetést. Ä nye­rek szeme felcsillan, amint a többiek tervez­get ésél figyeli, hiszen neki is hasonló tervei vannak. Elektro-mér- nök akar lenni a ma- gyirrsarlósi Ackermann Kálmán, oklevéllel ki. tüntetett kisdiák. — Hadd tanuljon a gyerek, kedve van hoz. zá, — mondja az édes- apja — amikor én is­kolába jártam, úgy sem állt ban tovább Külföldi bérencek kalandjának bukása Berlinben

Next

/
Thumbnails
Contents