Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-18 / 141. szám
A béke megvédésének ná!uak mindenki közvetlenül harcosa, aki jól végzi munkáját! (Rákosi Mílyás) A Béke-Világfanács szerdai ülése (Folytatás az 1. oldalról) A tanácskozás részvevői nagy szeretettel üdvözölték a szónoki emelvényre lépő Richard Synge, Nobel- dijas angol biokémikust, az Angol Bckebizottság alelnökét. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a részvevők ünneplése közben Vanda Vasziljevszka szovjet írónő, a Béke Világtanács tagja lépett a mikrofon elé. Vanda Vnssiljevsslta bestédé a Béke-Világtanács ülésén Drága Barátaim! Azt hiszem, nem szükséges újból szóbahoznom, hogy a béke megszilárdítása terén mily fontos szerepet töltenek be a népek közötti kulturális és tudományos kapcsolatok, s hogy a béke ügyében, mely mindnyájunk számára oly drága, milyen szerepük van a személyes találkozásoknak. Mi. magunk szolgáltathatunk példát arra, hogy mit jelent a személyes ismeretség és a barátság. Néhány évvel ezelőtt, amikor a párisi békekongresszuson először jöttünk össze, — emberek, akiket az emberiség sorsáért való gyötrő aggodalom és az a forró vágy vezetett ugyanabba a terembe és ültetett le ugyanazon asztal mellé, hogy erőnktől telhetőén mindent megte- gyünk az új háború veszélyének elhárítására, — még idegenek voltunk egymás számára. A közös munkában eltelt napok és évek során azonban az igazi kölcsönös* megértés, valódi barátság kötelékei fonódtak közöttünk. Ennek a barátságnak a jóvoltából egymás országai és népei közelebb kerültek hozzánk, érthetőbbé váltak számunkra. A kulturális és tudományos eredmények kölcsönös kicserélése révén szilárdulnak meg a tömegek barátságának igazi kötelékei, amelyekre mindnyájunknak szükségünk van, s akár a levegőre, annyira szüksége van rájuk a béke ügyének. Nem csupán mi vagyunk ezzel teljesen tisztában, hanem azok is, akik nem a békéről ábrándoznak, hanem a háborúról, s akik nem az egyetértést és a kölcsönös megértést akarják meghonosítani a népek között, hanem a viszályt és a gyűlöletet. Azok, akik háborút akarnak, akik háborúra törekszenek, halálosan félnek a kulturális javak kicserélésétől, félnek a találkozásoktól és az ismeretségektől, mert mindez feltétlenül a népek kölcsönös megértéséhez, kölcsönös megbecsüléséhez — végeredményben • pedig a békéhez vezet. Ha tehát á sötét erők az emberiség többségének akarata és szándéka ellenére a gyűlölet, a viszály és a tudatlanság szolgálatába állanak, nekünk annál fokozottabban kell minden erőnket latbavetnünk, hogy szembeszegezzük velük mindazt. amit helyesnek és szükségesnek tartunk. A legutóbbi évek folyamán százával jártak külföldi küldöttségek nálunk, a Szovjetunióban. Mint eddig, ma is milliós példányszámban jelennek meg nálunk külföldi szerzők művei, színházaink százaiban külföldi szerzők darabjait adják elő. Mi azonban mindezt kevésnek tartjuk, különösen ma, amikor a világ népeit mind jobban és jobban áthatja a békeakarat és a barátság szándéka. A szovjet küldöttség felhatalmazást kapott, hogy itt, a Béke Világtanács ülésén bejelentse: a szovjet társadalom legszélesebb körei készek arra, hogy más országokkal jelentékenyen szélesítsék kulturális és tudományos kapcsolataikat. Vanda Vasziljevszka beszédét sokszor szakította meg taps, amikor pedig befejezte előadását, a küldöttek helyükről felállva percekig ünnepelték a szovjet küldöttet. Mielőtt a helyére érkezett volna Vanda Vasziljevszka. az egyik kínai küldöttasszony eléje sietett, megölelte és megcsókolta. Az ünneplés ekkor még fokozódott. Ezután Depierre abbé. francia kül dött mondotta el beszédét. Depierre beszédét nagy tetszéssel fogadta az értekezlet. Ezután Ikuo Ojama, nemzetközi Sztálin békedíj- ial kitüntetett japán professzor, a Béke Világtanács Irodájának tagja emelkedett szólásra. Ikuo Ojama professzor beszédét gyakran szakította meg tetszésnyilvánítás. Czapik Gyula egri érsek hozzászólása következett ezután. — (Hozzászólásukat lapunk holnapi szá mában közöljük.) Xug’.v Ix'kcalkotÚKuink küldöttsége üdvözölte a Béke-Világ-tanács ülésszakának küldötteit A délelőtti ülés egyik szünetében az EFEDOSZ székház előcsarnoka felejthetetlen ünnepség színhelye volt. Nagy békealkotásaink építőinek küldöttsége üdvözölte a Béke Világtanács ülésszakának küldötteit. Sztálinvárosból, a budapesti földalatti vasút építőitől. Tiszalök- ről, Komlóról. Inotáról. Diósgyőrről és Hejöcsabáról jöttek, hogv szívük minden melegével köszöntsék a tanácskozás résztvevőit és békés építésünk élvonalában harcoló dolgozó társaik tízezreinek nevében biztosítsák a nemzetközi békemozgalom vezérkarát, hogy a magyar nép sziklaszilárdan áll őrt a béke frontjának ráeső szakaszán. Szocialista építésünk hősei, épülő hatalmas békeműveink legjobbjai arcán öröm és boldogság ragyog, amikor egymás mellett állnak az ismert békeharcosokkal, Emi Sziaoval a neves kínai íróval, a Béke Világtanács titkárával, V. Boucekkel, a csehszlovák Lenin Művek sztahá- novistájával, Ikuo Ojamával a tokiói egyetem tanárával, a* Béke Világtanács Irodájának tagjával, Lev Oparin szovjet akadémikussal, J. C. Endicott kanadai teológiai tanárral és Mátéi Socor román küldöttel s átnyújtják dolgozó társaik ajándékait, a díszes albumokat, az inotai erőmű kicsinyített mását, a diósgyőri vasmunkás szobrát, a népi faragással díszített dobozokat. A küldöttek nevében Lénárt János kétszeres sztafránovista főmérnök beszél: Magyarország nagy építkezéseiről jöttünk — mondja. — A magyar nép békeműveinek üdvözletét hozzuk. A magyar nép ötéves tervét, hatalmas alkotásait békeműveknek nevezi. Békeműveknek nevezi azért, mert tudja, hogy a béke és az alkotómunka fogalma elválaszthatatlan egymástól. A békeművek építőjének lenni Ma gyarországon ma annyit jelent, mint az új ország építőjének, a béke katonájának lenni. Ez a rang kötelez. Sok-sok ezer építőtársunk üzeni velünk: számíthat reánk a világ, mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell. A kiváló békeharcosok szívből jövő tapssal köszöntik Lénárt János szavait. Az arcokon látni, hogy itt mindenkit egy akarat tölt el: győzelemre vinni közös nagy ügyünket, a béke ügyét, az egész földkerekség valamennyi népének biztonságáért és boldogságáért. GYORSÍTANI kell A NÖVÉNYÁPOLÁST! A nagycsányi Uj Élet tszcs telieslti, a csányoszrói Uj Március nem teljesíti a párosversenyben vállalt kötelezettségeit A nagycsányi Uj Elet és a csányoszrói Uj Március tszcs tagjai még a tavasszal versenyszerződést kötöttek az évi mezőgazdasági munkákra és a beadás teljesítésére. A versenyszerződés kimondja, hogy a kapásnövényeket az aratás megkezdéséig legalább kétszer kell megkapálni, a beadási tervüket úgy terményből, mint élőállatból határidőre 100 százalékban teljesítik. A vállalás teljesítése érdekében mindkét csoport megfogadta, hogy minden erőt mozgósítanak a több termésért folyó harc sikere érdekében. „Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó“ — mondja a közmondás. — Minden vállalás annyit ér, ameny- nyit abból teljesítenek. Ezt tartják is a nagycsányi Uj Elet tszcs tagjai, mert a versenyben jelenleg ők vezetnek. A csoport tagjai a Béke Világtanács ülésének tisz teleiére tett vállalásukat teljesítették, már befejezték a kukorica második kapálását és napraforgójukat és répájukat is kétszer megkapálták. Elvégezték a burgonya háromszori töltögetését s a csoport tagjai készülnek az aratásra. Eredményes munkájuk titka az. hogy a vezetőség, még a tavaszkor, — amikor a versenyszerződést megkötötték, — felmérték erejüket. Már a növényápolási munkák megkezdésekor gondoskodtak arról, hogy minden családtagot bevonjanak a munkába. Ebben jó példát mutattak a párttagok feleségei és családtagjai, ök voltak az elsők, akik sürgették a csoportvezetőséget, hogy a részükre is mérjenek ki területet. Súlyosan lemaradtak a versenyben a csányoszrói Uj Március tszcs tagjai. Itt a versenyszerződés papíron maradt. A 12 hold cukorrépájukat még egyszer sem kapálták meg az egy elés utón. A 160 hold kukoricából eddig csak 36 holdon végezték el az első kapálást. A lemaradás oka az, hogy a családtagokat nem vonták be a munkába. Több olyan tag is van, akik csak néha járnak dolgozni, mert földet béreltek a tartalék területből és azt művelik. F. Vargá József csoporttag is két hold földet bérelt és a közösbe nem jár dolgozni. Egy hold földjén dolgozik Horváth József csoporttag is, de lehetne sorolni tovább, mert 12 olyan tag van, aki jelentős mennyiségű bérletfölddel és háztáji gazdasággal rendelkezik. Hiba az is, hogy a munkaeszközöket nem használják ki. A csoportnál kihasználatlanul hevernek a dey kapák. Három ilyen kapával rendelkezik a csoport, de még egy sort sem kapáltak vele. A csányoszrói Uj Március tszcs- ben sürgősen fel kell számolni a szervezetlenséget. A családtagokat be kell vonni a munkába, hozzá kell látni a növényápoláshoz, mert néhány nap múlva kezdeni lehet az aratást Csányoszrón is. Teljesítsék adott szavukat, legyenek méltó versenytársai a nagycsányi Uj Élet tszcs-nék. A rózsafa! tszcs vezetői az „obíektiv nehézségekre“ való hivatkozás helyett sürgősen kezdjék meg a növényápolást A rózsafai termelőcsoport lemaradt a növényápolással, kapásnövényük nagyrészét túlnőtte a gyom. A tszcs vezetői azzal próbálják magyarázni a lemaradás okát, hogy „kevés a munkaerő, sok a föld." A valóság az, hogy munkaerő van a csoportban, de a tszcs vezetői keveset törődnek a nők és családtagok munkábaállításával, szervezetlen a munka a csoportban. A kapásnövényeknek csak egy részét osztották fel egyénekre. 130 nyilvántartott tagja van a tszcs-nek. Ha ezek lelkiismeretes munkát végeztek volna minden nap, nem kellene szégyenkezniük a lemaradás miatt, sőt minden lehetőség megvan, hogy elsők legyenek a szigetvári járásban. Egyik nap a sajtó bírálata után 206 tag dolgozott a határban és estére 60 hold kukoricát kapáltak meg. Miért nem dolgoznak most is ennyi munkaerővel, miért engedték, hogy csökkenjen a munkában résztvevők száma? A tszcs vezetőségének legfontosabb feladata most, hogy biztosítsa az összes munkaképes tag munkába- állítását, minden kapásnövény-terü- let egyénekre való felosztását. így elérhetik, hogy július elsejéig ne maradjon kapálatlan egy négyszögöl kultúrnövény sem és zavartalanul hozzáfoghatnak az aratáshoz. Borbás Sándor, merenvei^ buták szabotálja a fükaszálást A kulák mind egyforma, legyen az magyar, délszláv, vagy német anya nyelvű. Borbás Sándor merenyei kulák sem különb a többinél. Mikor a község becsületes dolgozói vetettek, — ö a vetés ellen beszélt és maga sem vetett. Már a fűkaszálás határideje is lejárt, de Borbás Sándor még egy kaszavógóst sem tett és másokat is igyekszik erről lebeszélni. Miért nem kaszál Borbás Sándor? Erre senki nem tud választ adni — sem Varga József elvtárs, a tanács elnöke, sem Tóth Lajos a pártszervezet titkára, Nem tudnak választ adni, mert nem könnyű mon dani: „Mi vagyunk az okai, mert nem köteleztük a kaszálásra, nem ellenőriztük a munkáját." Igen, ezt kellene mondani, mert Borbás kuláknak csaknem teljesen új fűkaszáló gépe van és még egy négyszögölet sem kaszált vele és rozsdásodik a pajtában. A tanács és pártszervezet is tud erről, de semmit sem tesznek annak érdekében, hogy munkába állítsák a kaszálógépet. Itt az ideje, hogy végre intézkedjenek a község vezetői, felelősségre vonják a szabotáló kulákot, mert a minisztertanács határozatának betartása mindenki számára kötelező! Douglas bíró, az Egyesült Államok legfelső bíróságának tagja elrendelte a Rosenberg-bázaspár kivégzésének elhalasztását Az amerikai kormány Douglas bíró döntésének hatálytalanítását kérte Washingtoni hírügynökségi jelentések szerint William Douglas, az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának tagja elrendelte a Rosenberg- házaspár kivégzésének elhalasztását. Mini jelentettük, Bloch védőügy. ved Douglas bíróhoz fordult, kérve az ártatlanul halálraítélté Rosenberg- házaspár június 18-ra kitűzött kivégzésének elhalasztását. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának bármelyik tagja helyt adhat az ítélet végrehajtásának elhasztúsá- ra irányuló kérelemnek, ha halálos ítéletről van szó. Douglas bíró szerdán, — mint a „Reuter'* jelenti — elrendelte Ethel és Julius Rosenberg kivégzésének elhalasztását. Az ,,AP‘* amerikai hírügynökség jelentése szerint ,,Douglas bírónak az utolsó pillanatban meghozott döntése meghatározatlan időre elhalasztja n Rosenberg Jidzaspár 'kivégzését, ha egyáltalán sor kerül még rá.'* Az „AP“ egyik további jelentése és az ,,AFP“ washingtoni távirata szerint az amerikai igazságügyminisz- érium, amint tudomást szerzett Doug las bíró döntéséről, felszólította a legfelső bíróságot, hatálytalanítsa ezt a döntést. ,,Brownell igazságügyminiszter — jelenti az ,,AP‘* — Douglas bíró döntése ellen fellebbezett a teljes bírósághoz. Novcsár Mikica és az összetartás Novcsár Mikica már pendelyes gyerekkorában ismert volt nemcsak Kisrozál községben, hanem az egész környéken összetartó érzelmeiről. Tudták róla szerte a faluban, hogy az egy-két, sőt három évvel később születettek iránti pusz ta rokonsze.ovből vezérelve, Mikica még nem beszél. Enni viszont úgy evett, mint három felnőtt. Amihez hozzájutott, menthetetlenül felfalta. Ezt a szokását viszont később is megtartotta. Volt miből. A nyolcvanholdas Novcsár birtokot még a falánk Mikica se tudta tönkrezabálni. Az egyensúly kedvéért azonban, az óvatos szü lök Mikica étvágyával párhuzamosan csökkentették a cselédek kosztját. — Ellustulnak a dögök, ha sokat zabáinak — fejtette ki tömören Mikica hordórahízott papája a véleményét, a pincében összejött tár saság előtt. Ez a vélemény hatalmas tetszésre talált. Uj hordót is nyitottak a nagyhorderejű felfedezés tiszteletére. Erre a kijelentésre Novcsár Mikica még akkor is emlékezett, mikor átvette a gazdaság vezetését. És ő, aki hű akart maradni — ugyancsak az összetartás — apja szelleméhez híven, ugyanezt az elvet vallotta. így két dologban volt hasonlatos apjához. Éppen úgy vedelte az italt, és éppenúgy éheztette a cselédeket. Egyízben — ez is a pincében történt — a cselédek küldöttsége kereste fel Mikicát. A küldöttség vezetője az őszhaju Vuics Iván volt. — Éhenhalunk Novcsár uram! Nem bírjuk a munkát... Tekintsd legalább, hogy mi is délszlávok vagyunk ... Én magam szegről-végről rokonod is lennék ... Vuics szavaira feltá- pászkodott a gazda az egyik demizson mögül és rövid, de velős szónoklatot tartott. Időközben ugyanis megtanulta az iváson, evésen kívül a beszédet is. A szónoklat valahogyan így hangzott: — Halljátok édes egykomáim!? Kisbéri sógor, Szauerwein brúder! Ha más nyelvet beszélünk is, de ti vagytok az én rokonaim ... Hát komám vagytok, vagy nem vagytok komám?!... No ugye? Ezek az én édes testvéreim, nem pedig ti, rongyosok! Kisbéri komám 120 holdja ott van az én nyolcvan holdacskám mellett, akárcsak Szauerwein 30 holdas szőlője ... Csak ellustulnátok, ha több enni valót kapnátok ... Na, mars ki! És a díszes társaságban időző csendőrőrmester úr már állt is fel, hogy a barátságos felszólításnak érvényt szerezzen. Azután poharat, helyesebben kriglit emeltek az ösz- szetartás tiszteletére és felhangzott immár tizenhetedszer a „le. le, lefenékig“ — jelszó. Azután összecsóko- lóztak. Novcsár elsőnek a magyar Kisbérit csókolta össze — annak 120 holdja volt — majd a volksbundista Szauerwein jött sorra. Ez 1943-ban történt. „Mit lehet tudni — elmélkedett Mikica — hátha ő lesz a bíró, ha a németek megnyerik a háborút...“ *3t Novcsár Mikica csalódott. A nácik nem győztek, Szauerwein sógort valahová Bajorországba fújta az idő szele, Kisbéri komát pedig tiltott határátlépési kísérletért csukták le. Különösen ez utóbbi vette el a kétségbeesett Mikica kedvét attól, hogy ő is meginduljon a délről hívogató gazdaparadicsom felé. Maradt és egyre inkább rájött, hogy meg kellene keresnie délszláv rokonait a faluban. Azok úgy élnek, mint a hal a vízben, földet kaptak, házat építettek. „kultúrt“ alakítottak ... Ö meg... No, nem, ennivalója még van bőven, csak cselédeket nem kap. Még szerencse, hogy ügyesen háromfelé ősz tóttá azt a fenenagy földet. De így is, szörnyűség: dolgoznia kell! Dolgoznia! Hatalmas ötlete támadt! Felhúzta azt a ruháját, amiben az adóhivatalhoz szokott járni, annakidején és kedvtelve nézegette magát a tükör előtt. — Csodálatos vagy! — áradozott a felesége. — Éppen úgy nézel ki, mint egy napszámos... — Hol vannak már azok a szép idők ... A napszámosok... — kesergett a férj és mégegyszer megkérdez te. — A lyukak jól látszanak? — És egészen valódiak! — örült az asz- szony. — Nemhiába vesződtem velük órák- hosszat a köszörűké mellett. így majd talán megsajnálnak. Novcsár Mikica elindult. Behúzta hasát, és kifelé fordította könyökét, a koptatott lyukakkal. Egy sereg süvölvény gyerek követte. Évek óta nem láttak ilyen rongyos embert a faluban. Vuics Iván is nagyot nézett, amikor a fura jelenség beállított hozzá a termelőszövetkezet irodájába. — Ni, mi kell, Novcsár uram? — Ugyan, ugyan, Vuics sógor! Hát komák vagyunk, vagy nem vagyunk komák?! így kell fogadni a rokont? ... Vuics, a csoporlel- nök nagyot nézett. Szólni akart, de szó nem jött ki a száján. Novcsár pedig kihasználta a szünetet, folytatta: — De ha nem is lennénk rokonok, délszlávok vagyunk. És legalább mi délszlávok tartsunk össze! Ne hagyjuk magunkat üldözni! ... — Üldözni???!!! Kit üldöznek itt? — jutott végre szóhoz a felháborodott Vuics. — Hát engem — siránkozott Novcsár. — Kuláknak mondanak, mert délszláv vagyok... Mentsetek meg... Vegyetek be a csoportba! ... Hát komák vagyunk vagy nem vagyunk komák? — No, azt mindjárt meglátjuk — felelte Vuics bácsi és odavezette a küszöbhöz Mikicát. — Nézzen csak ki! És a következő pillanatban a hívatlan vendég már repült is le a lépcsőn. De az ősz szetartásról most sem feledkezett meg. ösz- szetartotta kettéhasadt nadrágját, amin ott virított a „koma“ csizmája nyoma. Budapestre érkezett Kari Bőse, berlini evangélikus szuperintendens Országos Béketanács és az evangélikus egyház képviselői fogadták. Megjelent a fogadtatáson Stefan Heyman, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti diplomáciai képviseletének vezetője. Szerdán reggel Berlin demokratikus övezetéből Budapestre érkezett Karl Rose evangélikus lelkész, egyházi főtanácsos, szuperintendens, aki résztvesz a BVT ülésén. A német vendéget a pályaudvaron az
