Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-17 / 140. szám

VUAO PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK!

DUNÁNTÚLI

AZ M DP BAR AN YAM EC YE I PÁRTBI Z OTTS ÁGÁN A K LAPJA

X. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM

__________________AKA 5Q FILLER SZERDA. 1953 JÚNIUS 11

/--------------------------------------------------------—----------------'s

FO

RRÓ ÜDVÖZLET A VILÁG BÉKÉÉRT KÜZDŐ KÉPEINEK!

V._________________________________________________________

Legyen, sikeres,

ssemvessteség nélküli as aratás

A Béke-Világtanács budapesti tanácskozása

Emanuel d’Astier de la Vigerie megnyitó beszéde

4 nemzetközi helyzet fejlődése új kezdeményezéseket kíván a világ békemozgalmálól

Mezőgazdaságunk dolgozói előtt igen nagy feladat áll. A miniszter- . tanács határozata szerint időben, szemveszteség nélkül kell elvégezni az aratást, behordást és cséplést. Az aratással egyidöben végezni kell a tarlóhántást és a másodnövényve- tést is. Nagyok és nehezek ezek a feladatok, de végrehajthatók. Az aratás gyors és szemveszteségnél- küli elvégzésének egyik előfeltétele a növényápolás mielőbbi befejezése. Termelőszövetkezeteinknek és egyénileg dolgozó parasztjainknak meg kell kétszerezni erejüket, hogy az aratás megkezdéséig egyetlen négyszögöl kapásnövény se maradjon ga zosan. A répát, kukoricát legalább kétszer meg kell kapálni, a burgonyánál el kell végezni a háromszori töltögetést, be kell fejezni a gyapot egyelését és kapálását. Dolgozóink igen nagy segítséget várnak a megye gépállomásaitól, minden egyes traktorostól. Azt várják tőlük, hogy jobban használják ki gépeiket, fokozzák teljesítményüket, minden percet használjanak ki a növény- ápolás végzésére. Termelőszövetkezeteink vezetői gondoskodjanak arról, hogy a tsz tagjai családtagjaikat is vigyék el a közös munkába.

A járási és községi tanácsok, valamint a pártszervezetek előtt a növényápolási munka végzése mellett igen fontos feladat az aratás jó megszervezése. Tanácsainknak fel kell mérni a községben lévő összes munka- és fogaterőt, számolni kell azzal: milyen segítséget tud nyújtani a gépállomás és ennek alapján ütemtervet kell készíteniük az aratás, cséplés, tarlóhántás és másod- vetes végzésére. Az aratási csatából minden munkaképes mezőgazdasági dolgozónak ki kell vennie részét. A pártszervezetek, községi tanácsok alakítsanak ki olyan légkört, hogy szégyen legyen az, ha valaki nem veszi ki részét a kenyércsatából, a mezőgazdaság legszebb, legfontosabb munkájából. A ió termést ígérő gabonáink ezt követelik meg sokkal fokozottabb mértékben mint az elmúlt esztendőben. Annak ellenére, hogy az elmúlt évhez viszonyítva jelentősen megnövekedett megyénk gépparkja, szükség van a munkáskezekre. A 23 kombájn és aratógépeink mellett, amelyek a ter- fnelőcsoportok és egyénileg dolgozó parasztok munkáját könnyítik — gondoskodni kell arról is. hogy a rendelkezésre álló fűkaszálógépeket minden állami gazdaság, gépállomás és tsz aratásra alakítsa át.

A szemveszteségnélküli aratás, begyűjtés megszervezése és elvégzése minden egyes termelőszövetkezeti tagnak, dolgozó parasztnak, az állami gazdaság és gépállomás minden dolgozójának hazafias kötelessége. Különösen nagy feladat vár megyénk szakembereire, a kenyércsa- tt* 'rónyitóira. Az egész aratás idején ellenőrizniük kell a munka menetét. segíteniük kell megyénk dolgozóit a szemveszteségnélküli aratásban. A községekben jórészt már megszervezték a figyelőszolgálatot. A figyelőszolgálat feladata, hogy a minisztertanács határozata alapján

Jól halad a növényápolás Németi és Szalánta községekben. A két község délszláv dolgozó parasztjai befejezték a kukorica első kapálását, de a második kapálásnak is csaknem felét már elvégezték. Eredményesen halad a burgonya második töltögelése és a répa második kapálása is.

A növényápolási munkák lendületét az segíti elő, hogy mindkét községben példát mutatnak a kommunisták. A párttagok az elsők, akik végeznek a soronkövetkező feladatokkal, Bors Ferenc elvtárs. Németi község párttitkára az elsők között fejezte be a kukorica második kapálását és a burgonya háromszori töl- tögetését. Bors elvtárs példát mutat ,8 másodvetések végzésében is. —

megszabott érési fokon, mindenütt biztosítsák az aratás időbeni megkezdését. A búzát viaszérésben, a rozsot teljes érés előtt, az árpát, zabot sárgaérésben, a sörárpát teljes érésben kell learatni. Azokat, akik szándékosan vagy gondatlanságból növelik a szemveszteséget, húzzák, halogatják az aratás megkezdését, szigorúan felelősségre kell vonni. A kenyérről, dolgozó népünk ellátásáról van szó, ami fokozott felelősséget hárít községi tanácsainkra, a gépállomások és járási tanácsok szakembereire. Minden tanácselnöknek tudnia kell, hogy községében elsősorban ő felelős a szemveszte- ségnélküli aratásért, az időben való cséplésért és a begyűjtési terv teljesítéséért. E felelősség tudatában végezzék munkájukat, szervezzék meg az aratást és cséplést.

Mint minden munkában, az aratási munkák megszervezésében és gyors végrehajtásában pártunk elvárja a falusi kommunisták helytállását, példamutatását. Falusi kommunistáink tekintsék harci feladatnak a kenyércsatát, legyenek élharcosai az aratási csata győzelmének. Felvilágosító munkával mozgósítsák lelkesítsék a mezőgazdaság minden dolgozóját az aratás gyors befejezésére, legyenek irányítói, vezetői az aratási és cséplési versenynek. E feladat végrehajtásában bátran támaszkodjanak a DISZ és MNDSZ szervezetekre. A püspökból.vi állami gazdaságban a tavalyi évben külön DISZ és MNDSZ brigádokat szerveztek az aratás idején és a sik lósi járásban elsők között végeztek az aratással, A gazdaság pártszervezete az idei aratásra is megbízta a fiatalokat és asszonyokat. Már előre gondoskodott az aratási versenyszerződés megkötéséről. A püsoökbólyiak példájára minden köz ségben és állami gazdaságban, valamint a termelőcsoportokban bátran bízzák meg feladatokkal a DISZ és MNDSZ-tagokat, lelkesítsék őket és irányítsák munkájukat.

A munkaerő biztosítása érdekében állítsanak fel idény napköziotthonokat, hogy az anyák nyugodtan dolgozhassanak. Jónéhány községben gondatlanság, nemtörődömség tapasz talható ezen a téren. Falusi pártszer vezeteink többet törődjenek a nők munkába való bevonásával, gondoskodjanak a napköziotthonok felállí- •■'í sár ól. Itt is, a kommunistáknak kell élenjárni, nekik kell kezdeményezni azzal, hogy saját feleségüket viszik el kapálni vagy aratni.

Az ellenség, a falusi kulákok ezévben is minden eszközzel meu próbálják akadályozni az aratási munkákat. Tanácsaink készítsenek külön tervet a kulákok ellenőrzésére. állandóan figyeljék munkájukat hogy azok egy percre se akadályozhassák az aratás, cséolési munkákat Nagyobb éberségre, harcosságra van szükség, nyomban le kell leplezni a kártevőket, fel kell venni ellenük a harcot. Csak akkor lehet győzelmes az aratás, a kenyércsata, ha egy percre sem szüntetjük meg a harcot az ellenség ellen.

Ezen a héten egy hold területen elvégzi a muhar vetését, amelyet a lekaszált bükkönyös földbe vet.

Példáját követi Bors elvtársnak Szalánta községben Iveszics Mihály 10 holdas dolgozó paraszt is, aki ugyancsak befejezte a kukorica kétszeri kapálását, most a burgonya harmadik töltögetését végzi.

Mindkét község dolgozó parasztjai békeőrséget állnak a Béke Világtanács tiszteletére, amely fővárosunkban tárgyalja a béke ügyét. A két község délszláv dolgozó parasztjai vállalták, hogy minden percet kihasználnak a növényápolási munkákra és az aratás megkezdéséig elvégzik a kukorica második kapálását is.

Emanuel d'Astier de la Vigerie

megnyitó beszédének első részét

lapunk tegnapi számában közöltük. Az alábbiakban adjuk a beszéd folytatását.

— Ma már a világ népeinek több sége ismeri fel a szükségességét és a lehetőségét a tárgyalások útján való megoldásnak és fordul a mi eszméink felé.

— A helyzetnek ilyenirányú fejlődése a dolgok új megvizsgálását es különösen új kezdeményezéseket kíván a világ békemozgalmától. Május 5-én és 6-án a Béke-Világtanács vezetősége Stockholmban ülésezett. Elnökünk, Frédéric Joliot- Curie megnyitó beszédében megjegyezte, hogy a kedvező körülmények azt a kötelezettséget rótták ránk, hogy »fekvésünket ne korlátozzuk túlságosan szűk keretek közé: „Az öt nagyhatalom közötti tárgyalás — mondotta — a legfontosabb kérdésnek tűnik, de ez nem az egyedüli megoldás. Egy tárgyalás, még ha bizonyos kérdésekre korlátozódik is, akkor is előkészítheti az öt nagyhatalomnak ezt a találkozóját és ezért ezt nem kell ellenezni... — Nyitva kell hagyni az ajtót, minden részkérdéssel foglalkozó tárgyalás számára."

— A békemozgalom nem profesz- szorok gyülekezete, akik elvonatkoztatott békeformulákat állapítanak meg. Ez nem diplomaták gyülekezete, akik a szerződések tartalmát és a tárgyalások formáját dolgozzák ki. Ez élő mozgalom s olyan egyszerű és észszerű eszméket használ fel, amelyek a békeszerető emberiség közkincsét képezik. Megmutatja, hogy ezek az eszmék nem ábrándok. Felszólítja a közvéleményt és a népeket, hogy ezeket az eszméket juttassák érvényre kormányaikon keresztül. Óvakodik minden formalizmustól. Megragad minden, a béke érdekét szolgáló ú.i kezdeményezést, bárhonnan szármáz zék is az, akármilyen körből, vagy akármilyen kormánytól induljon is ki.

— Ezek az egyszerű és észszerű elgondolások mindig ugyanazok: az erőszakhoz való folyamodás elítélése a nemzetközi kapcsolatokban: a tárgyalások, a találkozások és a kereskedelmi kapcsolatok szükségessége; a különböző rendszerek és tár sadalmi formák békés együttélésének lehetősége; a nemzetközi együtt működés szükségessége; a lefegyverzés szükségessége. Azonban ezek az elgondolások nem elvont elvek amelyeket elegendő állandóan hirdetni. Figyelemmel kell kísérni az eseményeket, megragadni minden kezdeményezést, minden eszközt

a feszültség enyhítésére, ezt minél iobban felhasználni a béke érdekében és magunkkal ragadni a közvéleményt ezeknek támogatására és ellenőrzésére.

— Ebben a szellemben a Béke Világtanács két tanulságot merített az utóbbi eseményekből.

— Ha azok az egyszerű eszmék, amelyeket terjesztettünk, most újra többmillió embert hódítottak meg. ha a békemozgalommal szemben a közvéleményben szított közömbösség vagy ellenállás megszűnik vagy csökken, most új módokat kell találnunk arra, hogy bevonjuk a békemozgalomba mindazokat az embereket, szervezeteket, akik az események által felvilágosulva a tárgyalás lehetőségének és szükségességének tudatára ébrednek.

— Ha a tárgyalás vezetett is — egyelőre még korlátolt jelentőségű — kezdeti eredményekhez, vannak erők, amelyek még szembehelyezkednek vele. A tárgyalásokat mindenütt győzelemre kell vinni. A csupán egyes pontokra szorítkozó megegyezések is hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkentsék a békével szemben mutatkozó ellenállást és megnyissák az utat a nemzetközi feszültség enyhítéséhez.

— Az öt nagyhatalom között' egyezmény, amit mi „békepaktum"nak neveztünk el. a legfontosabb célkitűzés marad. De mi ezt nem állítjuk előzetes feltételként. Hogy eljussunk ehhez a célhoz, minden békés eszköz, minden kezdeményezés, minden tárgyalás megfelelő.

— A Béke Világtanács Irodájának legutóbbi ülése óta az események még inkább megerősítették az ott kifejtett elemzések helyességét. Ellenállások ellenére, a közvélemény támogatásával a béke megvalósításának óhaja még inkább kifejlődött egyes olyan kormányok javaslataiban és tetteiben, amelyeket eddig egymással szembeállított a hidegháború és a „tömbök politikája."

— Kína és a Szovjetunió konkrét javaslatai, az indiai kormány ismételt erőfeszítése visszhangra találtak a legtöbb nyugati országban.

— Sir Winston Churchill a nagyhatalmak legmagasabb síkon történő találkozását javasolta. Beszédében hallgatólagosan elismerte, — amit mi már Berlinben hangoztattunk, — hogy nem lehet a saját biztonságunkat mások biztonságának fenyegetésére alapozni. Attlee, az ellenzék vezetője, követelte Kína felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe az egész parlament helyeslése közepette. A skandináv miniszterelnökök egymásután támogatták Churchill javaslatát.

— Néhány héttel később a Com- menwealth miniszterelnökei négy fontos javaslatot tettek:

— Négyhatalmi konferencia ösz- szehívása még ősz előtt;

— ne szabjanak semilyen előzetes feltételt a szovjet kormányhoz intézett meghívás elé;

— szovjet és nyugati szavatosság keretében javasoljanak megoldást a német kérdésre;

— Kínát vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.

— Végül Franciaországban Men- des-France, kijelölt miniszterelnök, a nemzetgyűlés többségének tapsvihara közepette rámutatott az ország külpolitikája megváltozásának lehetőségére, elismerte, hogy a tárgyalás Indokínában és a katonai kiadások terhének megkönnyítése szükséges.

— Most már az öt nagyhatalom egyike sem tehette meg többé, hogy nyíltan is tudomásul ne vegye a népek békeakaratát. Ez a jelenlegi helyzetnek egyik fő jellemvonása és a mi erőfeszítéseink következménye. Ez a mi bizakodásunk egyik oka.

— Ámde még jelentős erők állnak szemben közvetve vagy közvetlenül a tárgyalással és ha megritkulnak is soraik, megkettőzik erőfeszítésüket. Ezek az erők megnyilvánultak az Északatlanti Szövetség szervezetének ülésén abban a határozatban, hogy hosszabbítsák meg 20 évvel a fegyverkezési hajszát, 28 ezer milliárd frankos költségvetéssel. Ezek mutatkoztak meg Németországban Adenauernak a négyhatalmi konferenciával szemben tanúsított ellenállásában és abban a törekvésében, hogy bármilyen áron is keresztülvigye Németország újra- felfegyverzését. Megmutatkozik Koreában, ahol a Li Szin-Man-kor- mány minden módon arra törekszik, hogy megakadályozza és szabotálja a fegyverszünet esélyeit. Végül megnyilatkozik ez egyes amerikai vezető személyeknél is, akik azt indítványoz zák, hogy az ENSZ-et hagyják ott és hagyjanak fel mindenféle nemzetközi együttműködéssel.

— Nem szabad, hogy ezek az erők győzedelmeskedjenek. Az ENSZ nek nem szabad gyengülnie vagy megszűnnie. A békemozgalom egyik legnagyobb feladata, hogy szüntelenül kinyilvánítsa ragaszkodását egy nemzetközi szervezeten belüli együtt működéshez. Egyetlen nemzet sem fordíthat hátat ennek a szervezetnek. Ez a szervezet csak akkor végezhet valóban eredményes munkát. ha valóban nemzetközi jellegűvé válik, ha megtalálja benne helyét minden nemzet.

— Meg kell akadályoznunk, hogy ezek a mesterkedések tovább késleltessék a nagyhatalmak megegyezését. Ha a három nagyhatalom ma azt tűzi maga elé, hogy a bermudai értekezleten leszögezik álláspontjukat, ennek ne legyen célja a négyhatalmi értekezlet meghiúsítása különböző előfeltételek felállításával. Semmilyen tárgyalás sem lehet ered ményes, ha valamelyik fél előre korlátozza azt, hogy milyen engedményeket lehet tenni, hiszen az értekezlet tárgya éppen az, hogy meg határozza a kompromisszumos meg oldást, körülhatárolja az engedményeket.

— Mindezen akadályok és ellenállás ellenére újabb jelek, újabb tények még nagyobb reményekre jogosítanak. Úgy látszik, hogy a felébredt közvélemény, melyet a béke erői, mozgalmunk irányít, magával ragadja a legtartózkodóbb kormányokat is és a tárgyalások, kompromisszumok és részbeni megegyezések útjára vezetik őket.

— A koreai hadifogolycsere-egye* mény, amely bevezetése a minden pillanatban várható fegyverszüneti egyezménynek — nagy győzelem, a béke szellemének hatalmas győzelme. Ezt a győzelmet mi vívtuk ki.

— Maholnap véget ér a vas- és

tűzeső. Az emberek kibújnak odúikból. a rombadőlt házak alól és végül félelem nélkül emelhetik fel tekintetüket az ég felé.

A Német Demokratikus Köztársaság legutóbbi kezdeményezései újabb távlatokat nyitnak Németország új raegyesítésére. A Szovjetunió gesztusa Ausztriában és Berlinben és a brit nemzetközösség álláspontja lehetővé kell, hogy tegye a megfelelőbb körülmények közötti tárgyalásokat a Németországgal és Ausztriával megkötendő békeszerződé* tárgyában.

— A legcsekélyebb jelt is ki kell hangsúlyoznunk, a legcsekélyebb kezdeményezést is bátorítanunk kell Akár arról van szó, hogy szovjet tengerészek és főiskolások látogatnak Párisba és Londonba, vagy amerikai újságírók utaznak a Szov ietunióba. akár arról van szó, hogy kínai küldöttség koszorúzza meg a mi Yves Farse barátunk sirját vagy gyümölcsözőbb kereskedelmi egyezmény készül Franciaország és a Szovjetunió között, akár arról van szó, hogy angolok és franciák érkeznek Kínába a piac tanulmányozására és a kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztésének előkészítésére, — mindez kisebb vagy nagyobb mértékben hozzájárul a feszültség enyhüléséhez.

— A békevilágmozgalom állandóan hangsúlyozza, hogy ha a hidegháborút békés versengéssel akarjuk helyettesíteni, egyre több kapcsolatot kell létesíteni a népek között Ki kell szélesíteni a gazdasági, a kulturális kapcsolatokat, rendszeresebbé kell tenni a tudomány és művészet embereinek találkozásait, s végül általában minden emberi kapcsolatot gyakoribbá kell tenni. A népek ilymódon megismerhetik egymást és véleményt alkothatnak egymásról. Ezáltal megszűnik az az állapot, hogy egymást csak a hivatalos propaganda torztükrében ismerhetik meg. Ilymódon hamar megismerik és megszeretik majd egymást.

— Azonban még túl korai lenne győzelemről beszélni. Az enyhülés jelei igen szerények. A Béke Világtanács jelenlegi ülésszakának az a feladata, hogy mindent latbavessen e békés győzelem megszilárdítása és újabbak elérése érdekében. Emellett az is célkitűzése, hogy indítványozzon és támogasson minden olyan eszközt, amely a nemzetközi ’égkör enyhülését megkönnyíti, sietteti.

(Folytatás a 2. oldalon)

Németi és Szalánta délszláv do’gozóinaV példamutatása