Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-17 / 140. szám

Fogadd méltóan a Béke-Vilagtanács tagjait — teljesítsd félévi tervedet! A Béke-Világtanács budapesti tanácskozása A békéért vívott harcban döntő tényeső a népek akciója (Folytatás az 1. oldalról) — A Béke Világtanács csak ab­ban az esetben tehet eleget ezeknek a feladatoknak, ha újabb erőt sora­koztat fel, újabb embermilliókhoz fordulva, akiket a remény felrázott vagy fellelkesített, hogy vegyenek részt a béke érdekében rendezett megbeszéléseken és akciókban. — A Béke Világtanács Irodája ülésszakunk napirendjéhez két pont felvételét javasolja: egyfelől a tár­gyalások és a nemzetközi feszültség enyhülése kérdését, másfelől pedig a világtanács szerepének kérdését. — A mi tevékenységünknek min­dig az volt a, célja, hogy érvényre juttassa a tárgyalások útján hozott megoldásokat az erőszak-megoldá­sok felett. Már akkor tárgyaláso­kat hirdettünk, amikor még a kilá­tások ezzel kapcsolatban gyöngék voltak. Ma már a tárgyalások út­ján való megoldás felvetése nem tartozik a találgatások és a feltevé­sek világába. Egy lényeges kérdés­ben, a koreai kérdésben célt ért. Álláspontunk helyessége bebizonyo­sodott. — Ázsiában és Európában súlyos kérdések várnak megoldásra. Dél- kelet-Ázsiában hét év óta hfáború folyik és más tűzfészkek is léteznek. Ezeken a helyeken a békét és a fe­szültség enyhülését csak tárgyalá­sok útján és a népek önrendelkezési jogának tíszteletbentartásával érhet­jük el. — Európában Németország ketté van osztva és meg van szállva. Ausztria is megszállás alatt van. Ezeket az országokat katonai koa­líciók szeretnék maguknak megnyer­ni. Ennek az állapotnak tárgyalások útján kell véget vetni, de tisztelet- bentartva ezen országok független­ségét, ugyanakkor gondoskodni kell mindkét ország biztonságáról. — Ami a tárgyalásokat illeti, nincsenek minden ajtót megnyitó formulák, nincsenek megváltoztat­hatatlan szabályok. Ugyanúgy ki le­het indulni egyes esetekből az álta­lánoshoz, mint az általánostól az egyes esetekhez. Mindkét utat sza­badon kell hagyni, az általános ren­dezéshez vezető külön-külön kötött szerződések útját, valamint az álta­lános, vagyis a békeegyezmény út­ját. amely az egyes problémák meg­oldását könnyíti meg. — De ez nem fog magától menni. Nem szabad, hogy a remény és a derűlátás az erőfeszítések gyengülé­séhez vezessenek. A béke ügye nem csak a diplomaták és a kormány fér­fiak ügye. A döntő tényező a népek akciója. A népeken múlik az, hogy találkozók jöjjenek létre, hogy siet­tessék a tárgyalások lefolyását, meg­akadályozzák a szabotázscselekmé- nyeket és hogy az akadályokat elhá­rítsák. A népek és a béke erői nem cselekedhetnek egymástól elkülönül­ve. ha sikert akarnak elérni. A né­peknek meg kfell óllapodniok egy­mással, meg kell határozniok törek­véseiket és a közös utakat és ezeket érvényre kell juttatniok a közvéle­mény és a kormányok előtt. Ez a feladata, ez a szerepe a Béke Világ­tanácsnak. összetétele, jellege, mely kezd egyetemessé válni, múltbeli tevékenysége, kezdeményezéseinek visszhangja és az eseményekre gya­korolt hatása mutatják, hogy ezt a szerepet képes betölteni. — A világmozgalom élő valami, melynek a nemzeti békemozgal­mak a kifejezői. Minden nemzeti mozgalomnak arra kell törekednie, hogy a közös célkitűzések keretében saját akciókba kezdjen, tekintetbe­véve az ország sajátos helyzetét, in­tézményeinek természetét, tekintet- bevéve azt, amivel a maga részére az illető nemzet és kormány a tár­gyalásokhoz és a nemzetközi helyzet enyhüléséhez hozzájárulhat. — Az utóbbi idők győzelmei és Ezután Wilhelm Elfes nyugatné­met küldött, volt főpolgármester, a Béke Világtanács tagja lépett a szó­noki emelvényre. — Ami Koreában történt — .kezd­te beszédét — nagy lecke volt az emberiség számára. Vájjon a világ levonja-e majd ebből az igazi tanul­ságokat és különösen az államfér­fiak fognak-e okulni a múlt borzal­maiból? A háboi'ú óta már nyolc év telt el és még mindig, és talán inkább, mint valaha, félelemben és rettegésben tartják az emberiséget. Nincs hát reménység? De van re­ménység, amely a népek békeaka­ratán épül, mindjobban erősödik és amely végül is az államférfiakat arra fogja kényszeríteni, hogy ne a háborút, hanem csak a békét keres­sék. Erre Korea például szolgálhat. — Ha Koreában a fegyvereket el­némították, akkor a német kérdés erősebben fog előtérbe lépni. 1945 után nekünk németeknek már csak egy kívánságunk volt: hogy a világ­nak többé ne adjunk alkalmat a nyugtalanságra. Most azonban ismét reménységei nagy büszkeséggel töl­tenek el bennünket. Ez megnöveke­dett felelősséget hárít ránk. Embe­rek milliói, akik megszabadultak a félelemtől és bizalmatlanságtól, azt akarják, hogy a béke és a barátság felé vezessék őket — fejezte be be­szédét a hallgatóság tapsa közepette d‘Astier de la Vigerie. megvan az a nyomasztó kellemetlen érzésünk, hogy Németország ügye újra világproblémává lesz, sőt hogy Németország esetleg egy új háború okozója lehet. Biztosíthatom önöket, barátaim, hogy a német nép túl­nyomó többségében hajlandó min­dent megtenni és mindent magára vállalni, ami alkalmas egy új hábo­rú szerencsétlenségének elhárítására. A továbbiakban rámutatott Elfes, hogy Németország jelenlegi ketté­szakítottsága olyan helyzetbe sodor­ta a német népet, amelybe nem nyu­godhat bele. Elfes felszólalását a következő sza­vakkal fejezte be: — Milyen csodálatos elképzelés, hogy egyszer eljön a béke világa, egy olyan világ, amelyben a tudo­mány és művészet, gazdasági élet és technika, az emberek képzése és vezetése csak arra törekszik, hogy minden ember civilizációját, kultú­ráját, jólétét és boldogságát szol­gálja. Kezdjük el a munkát. Az em­beriség sóvárog utána. Cavalcanti tábornok, brasil küldött felszólalása A következő felszólaló Hermeto Bezerra Cavalcanti tábornok, brazil küldött volt. Beszéde elején emlékez tetett arra, hogy a brazil alkotmány egy cikkelye kimondja: Brazília so­hasem fog hódító háborúba kezdeni. Majd arról szólt, hogy a népek a legnagyobb egyetértésben élhetnek egymással, bármilyen legyen ideoló­giájuk, vallásuk vagy életmódjuk. Kifejezte azt a véleményét, hogy René Bovard svájci küldött felszólalása René Bova'rd svájci küldött fel­szólalása következett. Felszólalása elején leszögezte, hogy meggyőződé- ses pacifista, s kizárólag személyes elgondolásait juttatja kifejezésre. Ál­ról beszélt, hogy a legutóbbi politi­kai események, amelyek „a Szovjet­unió, a népi Kína és a Német De­mokratikus Köztársaság kormányai bölcseségének köszönhetők, vala­mint a brit nemzetközösség elhatá­rozásainak“, újra felkeltették a problémák békés megoldásának le­hetőségébe vetett reménységét. Bo­vard hangoztatta, hogy ez az eszten­dő „sötét előjelekkel“ kezdődött. Bí­ráló megjegyzéseiben ezek közé so­rolta a népi demokráciák kormá­nyainak bizonyos politikai és gazda­Zatumea, colombiai küldött felszólalása Zalamea, Colombia állam volt közoktatásügyi minisztere volt a kö­vetkező felszólaló, aki azt fejtegette, hogy a békét nem egyszerre, egy küzdelemben nyerjük el, hanem azt naponta kell kivívni. Kiemelte an­nak jelentőségét, hogy bár az ENSZ- ben 60 ország képviselője ül, ezek közül csupán 17 vállalta Truman politikai akciójának támogatására csapatok küldését Koreába, ami „szembetűnő jele — enyhén szólva — egy lelkiismereti rosszullétnek.“ „azok a férfiak, akikre a kormányok vezetését bízták, máris megértették, hogy az állam hajóját a népeik ál­tal megadott irányban, az igazság és becsületesség széles útján kell ve­zetniük.“ Befejezésül a többi között a kö­vetkezőket mondotta: Sohasem vesz­tettem el a hitemet abban, hogy megnyerjük a békét a népek számá­ra. Köszöntjük és üdvözöljük a bé­keharcosokat. sági intézkedéseit. Ugyanakkor fel­vetette, hogy egyre növekvő ciniz­mussal nyomják el egyes hatalmak az afrikai és ázsiai népek függet­lenségi törekvéseit, s hogy Eisenho­wer elnök „hányaveti módon előze­tes feltételeket szabott a béketárgya­lásoknak.“ A népi demokráciák ere­jének bizonyságaként említette meg, hogy egyes általuk hibásnak ítélt intézkedéseket kezdeményező módon megváltoztattak. Befejezésül Bovard javaslatot ter­jesztett az ülés elé a kulturális, gazdasági cserekapcsolatok, az em­berek egymásközötti kapcsolatainak, a gondolatok és gazdasági javak sza­bad kicserélésének még határozot­tabb előmozdítására. Felszólalása végén rámutatott: mennyire általános ma már az a követelés, hogy a Kínai Népköztár­saságot a koreai ellenségeskedések megszűnésének közvetlen logikus következményeként vegyék fel az ENSZ-be. Kína részvétele az ENSZ- ben — mondotta, — elengedhetetlen feltétele annak, hogy ez a testület visszanyerje világszervezet jellegét. Ezzel a Béke Világtanács buda­pesti ülésének első napi tanácsko­zása befejeződött. Wilhelm Elfes: Megegyesést a megszálló hatalmak között és megegyezést a németek között! A liéke-VilágftanAcs keddi ülése Kedden délelőtt a Béke Világta­nács ülésszaka folytatta tanácskozá­sait. Az ÉFÉDOSZ nagytermében már jóval a jelzett időpont előtt ott van a többszáz küldött. Elfoglalják he­lyüket a tanácskozás meghívott vendégei is. Itt van Deák János Kossuth-díjas, a róla elnevezett pat- ronálási mozgalom elindítója. Básti István, a hevesmegyei Kál község egyik megbecsült középparasztja. Begyűjtési kötelezettségét példásan teljesítette, ezzel érdemelte ki azt a megtiszteltetést, hogy részt vehet ezen a tanácskozáson. James Endicott felszólalása ele­jén méltatta a világ békemozgalmá­nak azt a javaslatát, hogy az öt nagyhatalom ünnepélyesen biztosít­sa a világ népeit, nem fognak hábo­rút viselni egymás ellen és mutas­sák ki errevonatkozó jószándékukat azzal, hogy első lépésként leülnek tárgyalni. A világ békemozgalma legfőbb erőfeszítéseinek arra kell irányulniok, hogy egy ilyen találko­zó létrejöjjön. — Talán egy világviszonylatban Veres Péter, kétszeres Kossuth- díjas író egy színpompás népi vi­seletbe öltözött menyecskével be­szélget. Itt vannak Kónya Lajos, Illyés Gyula kétszeres Kossuth-dí- as és Szabó Pál Kossuth-díjas írók. Kilenc órakor elfoglalja helyét a tanácskozás elnöksége és néhánv perccel kilenc óra után kezdetét veszi az ülés. Gabriel d'Arboussier. a BVT al- elnöke nyitotta meg az ülést. Első­nek I. C. Endicott. nemzetközi Sztá­lin békedíjial kitüntetett lelkész, a kanadai békebizottság elnöke be­szélt. alkalmazott népszavazás erről a kérdésről felhívhatná az összes kor­mányok figyelmét arra a tagadha­tatlan tényre, hogy a népek békéhez vezető tárgyalásokat követelnek — mondotta. Hangsúlyozta, hogy a népeknek ilyen tárgyalások tartására irányuló követelése világméreteket öltött. — Winston Churchill és többen má­sok legutóbbi nyilatkozatai is el­ismerték a nagyhatalmak között folytatandó ilyenirányú tárgyalások jogosságát és időszerű voltát. Endicott szembeszállt azzal az ál­lítással, hogy a békemozgalom csel­fogás a nyugati egység felbontásá­ra és szétszakítására. Hangsúlyozta a továbbiakban, hogy a gyarmatosító nyugati nagy­hatalmaknak a kizsákmányolt né­pek ellen viselt háborúja is fenye­geti a világbékét. Szilárdan szembe kell szállni azzal az állítással, hogy a gyarmati felkelések „a kommu­nisták által szított felforgató és bű­nös összeesküvések." James Endicott annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a gyár matosító nagyhatalmaknak nem erő szak alkalmazásával, hanem a gyar­mati népekkel folytatandó tárgyalá­sok útján kell megoldást keresniük, mert különben ez a hatalmas kon­fliktus végső fokon pusztulást hoz a Nyugat számára. I. C. Endicott beszédét gyakran szakították meg tapsok. A következő szónok V. Boucek, a csehszlovákiai Lenin Művek szlahá- novistája volt. V. Boucek nagy tetszéssel foga­dott beszéde ufón Riccardo Lombar­di volt olasz miniszter szólalt fel. James Endicott kanadai lelkész felszólalása Tegyünk meg mindent a Rosenberg-házaspár védelmében! A dunaszekcsői MNDSZ asszonyok nevében könnyes szemmel, remegő kézzel írom ezt a levelet. Fájdal­munkat kifejezni levélben nem lehet. Fájdalommal gondolunk arra, hogy a békéért, szabadságért, emberi méltóságért harcoló Rosenberg-há- zaspárt június 18-án ki akarják vé­gezni. Mi, dunaszekcsői MNDSZ asszo­nyok már többízben tartottunk til­takozó gyűlést a Rosenberg-házaspár megmentése érdekében, most is együtt vagyunk és azt tárgyaljuk, hogy ha az a börtön olyan közel volna hozzánk, mint a Rosenberg- házaspár a mi szívünkhöz, elmen­nénk oda, de nem búcsút venni tő­lük, hanem üdvözölni őket és a leg­szebb virágokból építenénk nekik diadalkaput, s azon keresztül vezet­nénk őket a szabad életbe ... Emberek! Tegyünk meg mindent a Rosenberg-házaspár védelmében! Mezőlaki Józsefné dolgozó parasztasszony Dunaszekcső Tiltakozunk! Tiltakozunk a Rosenberg-házaspár kivégzése ellen! Tiltakozunk az ellen, hogy villamosszékbe hurcoljanak egy anyát és apát, s árvává te­gyenek két ártatlan gyermeket! Követeljük, hogy ezeknek a gyermekek­nek adják vissza szülőiket! Tiltakozunk az ellen, hogy meghurcoljanak, halálra ítéljenek és kivégezzenek ártatlan embereket, akik hazájukért és a zsarnokság ellen hurcolnak! Szabadságot és háborítatlan életet köve­telünk mindazok számára, akiknek drága a béke. Szabadságot követelünk az elítélt szülőknek! AZ MNDSZ N AGY M ANY OK! SZERVEZETE. 68 aláírás. Tiltakozó levelet és táviratot küld 1 utcai általános iskola nevelőtestülete tek még az oldi MNDSZ asszonyok és tanulói 138 aláírással és még so- 45 aláírással, a pécsi Mátyás király | kan mások. A népi demokríciálian m nJen a dolgozókén történik Kedves elvtársak! Megérkeztem Keszthelyre, életemben nem láttam ilyen szép vidéket. Az ellátás első­rendű, finom és annyit adnak, hogy alig tudjuk megenni. Leírni azt a sok szépet, ami itt bennünket ér, leírni nem is lehet, ezt látni kell. Sokszor elgondolkozom azon, hogy valaha csak a nagyurak nyaralhat­tak, a dolgozók csak urak kiszolgá­lójaként lehettek itt. Most látom igazán, hogy a népi demokráciában minden a dolgozókért történik, azért vehettem én is részt ilyen szép üdü­lésben. Érdemes jól dolgozni, s ha megjövök, a munkámat még jobban végzem, hogy a szocializmus mielőbb megvalósuljon hazánkban. Kolpek József Pécsi Üveg és Porcelán­értékesítő Vállalat dolgozója Átlagosan 45 százalékkal csökkentik a munkások bérét Jugoszláviában Szófia: A jugoszláv politikai emi­gránsok Szófiában megjelenő „Na- pred" című lapja írja: A jugoszláv munkás ismét szol­gasorban él. Titóék csak kizsákmá nyolásra alkalmas emberanyagként kezelik a munkásokat, akik munka­erejüket a piacon kénytelenek áru- babocsátani. A munkaerő ára pedig a jugoszláv kapitalisták és külföldi gazdáik profit-éhségének és kizsák­mányolás fokának növekedésével ál­landóan csökken. A közelmúltban megjelent úgy­nevezett „béralap megadóztatásáról szóló rendelet" is a munkások ke­resetének csökkentését ajánlja. — Titóék kitalálták, hogy a piaci árak azért emelkednek, mert a „munká­soknak túl magas a bérük." Ezért egyszerűen magas adót vetettek ki a fizetésekre és a bérekre s ezzel a béralapot átlag 20 százalékkal csök­kentették. Egyidejűleg megszüntet­ték az eddigi társadalombiztosítási rendszert is. Az államot és a tőké­seket mentesítették a társadalma- sítási járulék fizetésétől és azt tel­jes egészében a dolgozókra hárítot­ták. Ezáltal a munkások keresete újabb húsz százalékkal csökkent. Most pedig a gyermekpótlék fizeté­sének megszüntetését vették terv­be, amivel újabb csapást mérnek a dolgozókra és keresetüket további ör százalékkal csökkentik. így tehát 45 százalékkal csökken a jugoszláv munkások keresete havonta. Vidám vasárnap tisztiiskolások között Vasárnap délután van. A növendék elvtársak nagyrésze a tábor vi. dámparkjában szórako­zik. Itt is — ott is ne­vető csoportokat látunk a különböző játékpá­lyák körül. A játék pályákat körülvevő nö­vendék elvtársak ar. cán nyoma sincs annak, hogy nem sokkal ez­előtt még az ellenőrző vizsga kérdéseivel küz­döttek. Vidám megjegyzések, biztatások röpködnek a versenyzők körül ki­alakult szurkoló tábo­rokból. Olyan az egész tábor kultúrparkja, mintha majális lenne. Nézzük csak meg egy körút során, mi az, ami széppé, vidámmá teszi a tisztiiskolások vasár nap délutánját. — Elvtársak! Azon­nal kötélhúzást verseny kezdődik a sportpályán Lénárt és Nagy tiszt elvtársak egységei kö­zött — hirdeti a tábor hangoshíradója. Magya­rázatot nem is kell hozzá fűzni a bemon­dónak. A növendékek minden irányból sietős léptekkel érkeznek a verseny színhelyére. A kötélhúzás, a nagy erőpróba még meg sem kezdődik, de máris kialakul a két egység versenyzőinek szurkoló tábora — Az egyik egység­től is csak 15, a másik­tól is csak 15 elvtárs állhat ki — hangzik Lénárt tiszt clvtárs kissé aggódó hangja. Érthető is Lénárt tiszt elvtárs figyelmeztetése, mert a kötél ropog, mint az öregember fá­jós dereka, — ahogy próbálgatják rajta ere­jüket a növendék elv. társak, a verseny kéz. dete előtt. — Felkészülni — hangzik az újabb figyel meztetés. — Rajta! — a levegőt egyszeriben hangorkán rezegteti meg. — Húzd meg! Ne en­gedd! Vesd meg a lá­bad! Király! Kovács! — hangzik a szurkolók biztatása. A biztatásnak van Í6 eredménye, mert az erő próba egy jóidéig egyenlőtlennek bizo­nyul, Lénárt tiszt elv- társ versenyzői azon­ban hirtelen taktikát alkalmaznak, engednek a kötélen, majd nagyot rántva rajta, ellenáll, hatatlan erővel elhúz, zák Nagy tiszt elvtárs növendékeit. A kötélhúzás végez­tével a figyelem közép­pontja a lövészek és aknavetősök egyre iz­galmasabb futballmér­kőzése felé fordul. Ta­nácsok, biztatások, bf. ráló hangok egyre sza­porábban hangzanak el. — A kötélhúzást meg nyertük, most rajtatok a sor — kiáltja kivö­rösödött nyakkal Ko­vács növendék a játé­kosok buzdításául. — Vágd előre a lab­dád Gyorsabban, mester lövész módjára. A „rá-rá, — hajrá!“ egyre jobban erősödik, majd tetőfokára hág a mérkőzés befejezés? előtt, amikor a lövészek már 5:2.re vezetnek. A tisztiiskolások va. sárnap délutánjának szépsége, vidámsága azonban nemcsak ezek­ben a játékokban nyil­vánul meg. Van itt min den: súlydobás, ökölví­vás, különböző torna szerek. Ezeken edződ­nek szabadidejükben kemény, egészséges tisztekké a növendék elv társak. Szeretettel is keresik fel ezeket a he. Iveket. A szorgalmas edzés eredményeképpen' érték el Kövér és Bán növendékek, hogy ma inár 8—9 méterre eldob ják a súlyt. * A növendék elvtár. 6ak szórakozásukban nincsenek magukra hagyva. Tiszt elv tár­sak, politikai helyette se_k. a párt megbízottai irányítják, hogy minél kellemesebben * töltsék szabadidejüket. Ott sza­ladnak velük együtt a fűben, együtt örülnek velük a versenyszámok ban elért eredmények­nek. Lassan leszáll az est. A sportpályán, a kul- túrparkban elhal a no. vetés, a zaj, A tábor lámpái kigyulladnak és a hangos híradó zenéje mellett nyugovóra tér­nek növendékeink, hogy másnap kipihenten, még nagyobb eredményeket érjenek el a haza vé­delmére való felkészü­lésben. A. B.

Next

/
Thumbnails
Contents