Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-14 / 138. szám

1S5S JÚNIUS U NAPLÓ 8 A Bélie-Világtanács budapesti ülése előtt Hc [ ctfőn fii össze Budapesten a Béke-Világtanács, amelynek ülésezését az egész világ nagy öröm­mel várja és figyeli. A hatalmas, immár az emberek százmillióit at- fosó békemozgalom magával ragadta a magyar nép legszélesebb rétegeit. A magyar nép egyetért a Beke-ii- lág'tanács vé'eményével. hogy nincs olyan jelentős nemzetközi kérdés, amelyet tárgyalások utján megol­dani nem leket és szívből kívánja, hogy a Béke Világtanács berlini lei- hivásának megfelelően a nagyhatal­mak, « tárgyaló asztalhoz leüljenek, s a béke megszilárdítása és fenntar. fása érdekében egyezményt kösse­nek. Ebből a szempontból nézve a nem­zetközi helyzetet, megállapítható, hogy a Béke-Világtanács olyan idő­pontban ül össze, amikor egy nagy­hatalmi értekez!el közeli megtartá­sa politikailag lehetségesnek látszik. Reménnyel tölti el a békét követelő népeket, különösen az. hogy a ko­reai fegyverszünet megkötése elől a hadifoglyok kicserélésére vonat­kozó egyezmény aláírása után az utolsó akadály is e'hárítottnak te­kinthető. A koreai háború megszűnése egy­ben megszabadítaná az Egyesült Nemzetek Szervezetét attól a súlyos teherpróbáíól, amelybe- azok (aszí­tották. akik a koreai _ háborút az Alapokmány rendelkezéseinek nyil­vánvaló megsértéseve' az ENSZ zász­laja alatt elindították és ezzel a ko„ rcai népre mérhetetlen szenvedése­ket zúdítottak. Az ENSZ évek óta tartó válsága megszűnésének, illetőleg már eny­hülésének is feltétele, hogy a nagy- haíu'nsak egyhangúságának elve a Biztonsági Tanácsban teljes mérték­ben érvényesüljön és hogy Kina. amelynek részére az Alapokmány állandó helyet biztosított a Bizton­sági Tanácsban, az ENSZ szervében, annak a kormánynak meghatalma­zottal útján legyen képviselve, amely nemzetközi jogi értelemben egyetlen kormánya Kínának és amr. lyet a kapitalista hatalmak egyré- sze. közöttük Nagybritpnnia is el­ismert. A Biztonsági Tanácsba a nagyhatalmak egyetértő eljárásá­nak eredménye lehel ama 14 állam, köztük hazánk az ENSZ-be való fel­vétele is, melyeket a tagok sorába felvenni a Szovjetunió következete­sen javasolni szokott a Közgyűlés­nek és amelyek együttes fe'vétele ellen komolv érvek nem hozhatók fel. A koreai kérdés mellett elsősor­ban Németország egységének hely­reállítása tartozik ama kérdések közé, amelyek helyes megoldásá­tól a béke fenntartása függ. Né­metország kettészakítottsága annak az amerikai politikának következ­ménye, amelynek a nyugatnémet bábállamra azért van szüksége, hogy azt fegyverkezési bázisul használja fel_a Szovjetunió és a népi demo­kráciák el’en. A történe'em során viszonylag későn, nagy küzdelmek árán megszerzett nemzeti államáról lemondani nem kívánó német nép­nek viszont Németország egysége a célja és érdeke. A Szovjetunió a német nép önrendelkezési jogát el­ismerő potsdami megállapodásnak megfelelően o'yan békeszerződés mellett foglal állást, mely „lehetővé teszi a német népnek, hogy egysé­ges államban egyesüljön." A nyu­gati megszál'ó hatalmakon múlik tehát, hogy Németország problémája az egység helyreállításával megold­ható és ezzel a tartós béke biztosí­tásának egyik legnagyobb akadálya elhárítható legyen. Nyolc esztendeje immár annak, hogy a hitleri Németország fegy ve­res ereje feltétel nélkül megadta magát. A nemzetközi jog történeté­ben nem ismerünk egyetlen esetet sem. hogy egy nagy háború felszá­molása ily hosszú idő múlva sem következett be. Németország egysé­gének helyreállítása lehetővé tenné egy olyan békeszerződés aláirását, amelyet a második világháború so­rán a hitleri Németország e'len küz­dött valamennyi hatalom aláírhat­na. ellentétben a japán kormánnyal 1951. szeptember 8-án aláírt san- franciscoi szerződéssel, amelyet azoknak a hatalmaknak, amelyek a második világháborúban Japán el­len harcoltak, csupán egy része írt alá. Nem írta alá a többi közt a Szovjetunió, a Kiírni Népköztársaság és /ndia. Márpedig a második világ­háború végleges felszámolása és a tartós béke biztosítása feltételezi a san-franciscoi különbékeszerződés helyett Japáimnl egy olyan béke- szerződés kötését, amelynek a japán kérdésben legközvet'enebbiil érde­kelt három nagy' ázsiai hatalom is részese. Ezek azok a kérdések, amelyek a világpolitikai helyzet középpontjá­ban állnak akkor, amikor a Béke- Világtanács budapesti ülésszaka megkezdődik. A Pécsi Tudományegyetem nemzetközi jogi tanszékének munkaközössége. 1 ELMÉLETI TANÁCSADÓ A nemzetközi helyzetről Francia Eiifrzsaá napilspsk a négyhatalmi tanácskozás kilátásairól Páris (MTI): Úgy látszik, hogy napról-napra erősödnek az európai problémákkal foglalkozó négyhatal­mi értekezlet kilátásai... minden esetre mindinkább nehezebbé vá­lik a Nyugat számára — amelynek helyzetét a hosszantartó francia kormányválság és az olasz válasz­tások egyáltalán nem könnyítik meg — hogy visszautasítsa egy négyha­talmi tanácskozás tervét. „LE FIGARO" . Nem lehet kétséges, hogy az oro­szok sorozatos békegesztusai befo­lyásolni fogják áz amerikai, angol és 1 francia kormányok által a ber­mudai értekezleten hozandó dönté­seket. A szovjet kormány máris egész sor intézkedést tett, amelyek elkerülhetetlenné teszik egy négy­hatalmi tanácskozás létrejöttét." „LAUKORE" „Valóban úgy áll a dolog, hogy — még ha az ember szkeptikus is, — nem lehet elutasító magatartást ta­núsítani azokkal a gesztusokkal szemben, amelyeket a Szovjetunió tett a legutóbbi időben. A megbé­kélés lehetőségét semmiképpen sem szabad elszalasztani. Franciaország és Nagybritannia ebben teljesen egyetértenek és oda kell hatniok, hogy egységes fellépésükkel leküzd­jék az amerikaiak ellenállását." Az Ausztriai Szövetséges Ellenőrző Tanács ülése Bécs (TASZSZ) Az Ausztriai Szö­vetséges Ellenőrző Tanács Caccia, angol főbiztos elnökletével június 12-én tartotta ülését. Az ülésen je­len volt J. Paillard francia főbiz­tos, V. M. Kraszkevics. helyettes szovjet főbiztos és Dowling, ame­rikai főbiztos. A Szövetséges Ellenőrző Tanács megvitatta és egyöntetűen jóvá­hagyta a végrehajtó bizottság több határozatát, köztük az Ausztria és Lengyelország közötti árucsercfor- gálmi és fizetési egyezményt. A Szövetséges Ellenőrző Tanács engedélyezte, hogy az osztrák kor­mány bevezesse a légiposta forgal­mat a Német Demokratikus Köz­társasággal. Nyugat-Németországgul és Japánnal. Ezután megtárgyalták a Die Neue Front című lap kérdését. V. M. Kraszkevics. az ausztriai szovjet fő biztos helyettese konkrét tényeket sorolt fel arról, hogy ez a lap rend­szeresen terjeszt fasiszta és revan- siszta eszméket, igazolni próbálja a hitlerista agressziót és a hitlerista hadsereg háborús bűncselekményeit, síkrászáll az Ausztria keleti szom­szédai ellen irányuló háború és Ausztriának Nyugat-Németországhoz való csatolása mellett. A francia cs az angol főbiztos egyetértett azzal, hogy a Die Neue Front című lap fasiszta propagan­dát fejt ki. A kérdés megvitatása után a Sző vetséges Ellenőrző Tanács egyönte­tűen a következő határozatot hozta. „A Szövetséges Ellenőrző 'Tanács megvizsgálta a Die Neue Front c. lapnak a legutóbbi hónapokban kö­zölt cikkeit és úgy találta, hogy c cikkek irányzata összeférhetetlen a Szövetséges Ellenőrző Tanács .Ausz­tria demokratikus sajtójáról' 1945 október elsején hozott határoztának rendelkezéseivel. A Szövetséges Ellenőrző Tanács utasítja a politikai igazgatóságot, hogy gondos figyelemmel kísérje ezt a lapot és sürgősen terjesszen jelen­tést a végrehajtó bizottság elé mind azoknak a határozatoknak nyílt megsértéséről, amelyeket a Szövet­séges Ellenőrző Tanács a sajtóról holott, hogy haladéktalanul dönt­hessenek a kellőképpen szigorú szankciók kérdéséről, figyelembe véve az említett újsághoz előzőleg intézett figyelmeztető leveleket." í!z amerikai sajló az olaszországi választások eredményéről Moszkva (TASZSZ): Az amerikai btjrzsoá sajtó félreismerhetetlen csa­lódással fogadta az olaszországi vá­lasztások eredményeit. A „Scripps- Howard" sajtótröszt tudósítója — rámutatva arra, hogy az Egyesült Államok kormánya ..a háború befe­jezése óta több. mint hárommilliárd dollárt fektetett Olaszországba" — kijelenti, hogy a választások erednie nyéből ítélve, a „Nyugat háború utá‘ ni olaszországi politikája kudarcot vallott," A „New York World Telegramm and Sun” szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy mivel amerikai dollá­rok nem biztosították de Gasperi győzelmét, a kongresszusnak meg kell változtatnia Olaszországgal szem ben folytatott politikáját. A Washingtonban megjelenő Star szemleírója hangsúlyozza, hogy de Gasperi főképpen Amerika-barát po­litikája miatt szenvedett vereséget. Júós 25—26-án kell benyújtani a Világifiiísági Ja’álkozó művészeti pályázatára készített képzőművészen eltolásokat A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége közli, hogy a Világifjusági Találkozó művészeti pályázatára készített képzőművésze­ti alkotások benyújtásának időpont­ja június 25—26. A pályaműveket a Műcsarnokban (Hősök-tere) kell leadni. Az Atsop-fivérek Li Szín Man-ról Newyork (TASZSZ): Az Alsop- fivérek a New York Herald Tri­bune-ban „Csóválhatja-e a farok a kutyát?" címmel kommentálják Li Szin-Man magatartását. Az Alsop-fivérek kijelentik, hogy hivatalos személyek véleménye sze­rint a koreai hadműveleteket Li Szin Man minden tiltakozása elle­nére beszüntetik. fiz dmsrikríj Ifépv se’Oház külügyi bizottsága 476 millió dollárra! csökkenteni akarja a „küüöidí segélyprogrammot“ (MTI) Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága — mint az AFP jelenti, — csütörtökön este 18 sza­vazattal 15 ellenében az úgyneve­zett külföldi segélyprögramm 476 millió dolláros csökkentése mellett foglalt állást. A bizottság a fenti jelentés sze­rint jóváhagyta azt a módosító in­dítványt is, amelynek értelmében a nyugateurópai országoknak nyúj­tandó „katonai segély" automatiku­san egymilliárd dollárral csökken a jövő évben, ha a szóbanforgó or­szágok „addig nem hozzák létre az európai védelmi közösséget." Hajrám Urazának megünneplése Moszkva, (TASZSZ): A moszkvai mécseiben június I2.cn ünnepi Isten­tisztelet oult bnjram Urain mohame­dán ünnep alkalmából. Az istentisz­teleten igen sok liioő oett részt. Isz- magíl Rahmatullin imám, a mecset papja prédikációjában beszélt az lilámról, a szoros barátságról, amely, ben a népeknek élniük kell, annak jtleiilöségéröl, hogy a mohamedán hívők támogatják az egész földke­rekségen kibontakozott békemozgal­mat. Az istentisztelet után Rahmatullin imám a következüket mondotta a „TASZSZ" tudósítójának: — A moszkvai mohamedánok min­den éoben mcgünneplik bajram ura- zát, a világ mohamedánjainak nagy ünnepét. Június 12-óri az istentiszteleten kö­rülbelül tízezer ember oett részi. A Szovjetunióban élő mohameda. nők — mondotta a looábbiakban az imám — éppenúgy, mint minden más vallás hívd, szabadon tartanak Istentiszteletet. Semmi és senki sem akadályozza a Szovjetunióban a hí­vők lelkiismereti szabadságát Ünnepi istentiszteletek voltak jú­nius 12-en a Szovjetunió más váro­saiban is, ahol mohamedánok cinek. A Béke Világtanács budapesti ülés szakát közvetlenül megelőző hetek külpolitikai eseményei egy sor bizo­nyítékot szolgáltatnak arra, hogy a béke erői szakadatlan előretörésben vannak. Egyre növekszik azoknak a tábora, akik szembehelyezkednek a rabló amerikai imperializmussal, gyűlölik a háborús uszítókat. tevé­kenyen résztvesznek a harmadik vi­lágégés elhárítását célzó harcban. A koreai hadifogoly-egyezmény lét­rejöttében hatalmas szerepe van a békét akaró százmillió harcá­nak. Az olasz választásokon aratott kommunista-szocialista győzelem a béketábor erőgyarapodásának kife­jezője is. Bár a béke és a szocializmus prob­lémája nem azonos problémák, még­is kétségtelen, hogy a kettő között szoros és több vonatkozású össze­függés van. A legdöntőbb az, hogy a béke védelmezőinek élén a szo­cialista Szovjetunió halad, a Szov­jetunió és a népi demokratikus or­szágok adják az országhatárokon át­nyúló, a világ minden részében ható békemozgalom zömét. A béke ügye szempontjából tehát alapvető fon­tosságú, hogy a Szovjetunió és a né­pi demokráciák fejlődése miként alakul az imperialista erőkhöz ké­pest, amelyek a gazdaság militari- zálása s egy újabb háború előkészí­tése útján akarnak kilábolni gazda­sági nehézségeikből. Ennek a kérdésnek elemzése — többek között — ahhoz a felismerés­hez vezet el bennünket, hogy a szo­cialista gazdasági rendszer mérhetet­len fölényt mutat a kapitalizmus gazdasági rendszerével szemben. A kapitalista országok gazdaságában az az alaptörvény érvényesül, hogy a tőkések maximális profitot bizto­sítanak maguknak. Ennek érdekében országuk lakosságának többségét ki­zsákmányolják, tönkreteszik, nyo mórba döntik, más országok — kü­lönösen az elmaradott országok — népeit pedig leigázzák és rendszere­sen kifosztják. Ugyancsak a maxi­mális profit biztosítása érdekében háborúkat provokálnak és a nemzet- gazdaságot militarizálják. A szocia­lizmus gazdasági alaptörvénye ezzel szemben az egész társadalom állan­dóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésé­nek biztosítása. Ennek eszköze: a szocialista termelésnek a leghala- dottabb technika alapján történő szüntelen növekedése és erősödése. A két alaptörvény szembeállítása önmagában is meggyőz arról, hogy a szocializmus gazdasági rendszere magasabbrendű, mert magasabbren- dű a szocialista termelés célja- és eszköze egyaránt. A szocializmus és a kapitalizmus gazdasági alaptörvényének vizsgála­ti! magyarázatot ad arra is, hogy miért a béke a cél az egyik oldalon, a háború a másik oldalon. A társa­dalom anyagi és kulturális szükség­leteinek maximális biztosítása azt igényli, hogy a termelés eredmé­nyeit erre fordítsuk, a termelés erre irányuljon. A maximális profit biz­tosítása viszont valósággal igényli a háborút. Nem véletlen tehát, ha­nem a maximális profit megszerzé­se utáni törekvés eredményezi, hogy az USA és a többi fő imperialista országok a háborús politikának s ennek megfelelően a képtelen fegy­verkezésnek, a nemzetgazdaság mi- litarizálásának útjára léptek. Saját népük és a gyarmati népek kifosz­tása mellett ez a maximális profit biztosításának egyik döntő eszköze. Ezzel összefüggésben még egy tényre kell rámutatnunk. A vezető imperialista. országok (USA. Anglia. Franciaorszag) nagy burzsoáziája a második világháború kapcsán abban reménykedett, hogy — megszabadul­va leg veszedelmese Ou versenytársai tói — ki-iut a válságból, megszer/i a külföldi piacokat, fegyveres erő­vel újra felosztja a világot. S bá- Németország és Japán tényleg kidőlt a sorból, reményeik nem váltak be. Sőt a második világháború legfon­tosabb gazdasági eredményeként szétesett az egységes világpiac s en­nek nyomán erősen összeszűkült a fő kapitalista országok számára s világ erőforrásai kiaknázásának szférája, a kapitalista világpiac egy­re jobban szűkül, az áruk elhelyezé­sének feltételei egyre rosszabbodnak. Ennek ellensúlyozására robbantották ki a koreai háborút, pusztítják Viet­namot, folytatnak esztelen fegyver­kezési hajszát, militarizálják iparu­kat. Nem véletlen, hanem törvény- szerű, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalások holtpontról elmozdulá­sának hírére a hadianyagtrosztök részvényeinek árfolyama lezuhant, és hogy az amerikai sa^ö iórészp valóságos katasztrófaként emlegette a közelgő fegyverszünetet. Amíg a második világháború a kapitalista nagyhatalmak közül Né­metország és Japán kiesését, továb­bá Franciaország és Anglia nagyobb arányú gyengülését hozta magával, addig az USA megszilárdította pozí­cióit. meghirdette világuralmi törek­véseit. „A győzelem — mondotta Truman — az amerikai népet az elé az állandó és égető szükségesség elé állította, hogy vezesse a világot.“ Ebben van a magyarázata annak, hogy a háború táborának élére az USA állott. Mivel pedig e világural­mi tervek legfőbb akadálya a Szov­jetunió és a népi demokráciák, há­borús politikájuk ez országok ellen irányul. Az USA tőkéseinek világuralmi törekvései a béketábor országai mel lett a kapitalista országokban is komoly ellenállásba ütköznek, ami­lyeket gazdaságilag állandóan fo­kozott mértékben zsákmányolnak ki. Rájuk kényszeritették a „Marshall segélyt“, s ezzel vagy más módon gazdasági függésbe hozták őket. Fegyverkezésbe hajszolják szövetsé­geseiket s ezzel mélyítik azok gaz­dasági nehézségeit. Kiszorítják őket gyarmataikból. Természetes, hogy ez nem megy símán, nem megy az ér­dekelt tőkés országok ellenállása nélkül. „Látszólag minden rendben“ van: az Amerikai Egyesült Államok kényszerítette Nyugat-Európát, Ja­pánt és a többi kapitalista országot, hogy összébb húzzák nadrágszíjukat; Németország (Nyugat-Németországj, Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán az Egyesült Államok kar­mai közé került és engedelmesen teljesíti parancsait. „Helytelen len­ne azonban azt gondolni, hogy „örök időkre“ minden „rendben” maradhat, hogy ezek az országok a végtelenségig tűrni fogják a2 Egye­sült Államok uralmát es jármát, nem próbálják meg, hogy az ameri­kaiak rabságából kiszabaduljanak és az önálló fejlődés útjára lépjenek..“ — írta Sztálin elvtárs. A tények sorozata igazolja, hogy valóban nem megy minden rendben s az imperia­lista hatalmak, elsősorban az USA és Anglia között máris mélyenszántó ellentétek vannak A gazdasági diktátumok, a megkü­lönböztetés kereskedelmi politikája, Anglia kiszorítása a piacokról, az Anglia által szállított nyersanyagok világpiaci árának letörése s a béke­tábor országaival való kereskedés korlátozása kiváltotta az USA irá­nyában való éles ellenkezést Ang­liában. Ezért születnek az olyan sajtóhangok, mint a Sunday Express cífnű angol lap egyik cikkének itt idézett részlete: „Bár Nagy-Britan- nia vállvetve halad óceánontúli szö­vetségesével, a legtöbb fontos kér­désben, az amerikai magatartás még­is gyakran káros Nagy-Britannia ér dekeire ... Nagy-Britanniának nem szabad haboznia abban, hogy füg­getlen útra lépjen." Ezért volt kény télén Churchill kijelenteni az an­gol alsóházban, hogy maga Is job- nak tartja a kereskedelmet, mint a segélyt s reméli, hogy ennek a közeljövőben nyomatékos kifejezést adhatnak. Találóan jellemzi az USA és a csatlósországok viszonyát a „Col­lier's" című folyóirat, mikor arról panaszkodik, hogy Európában és Ázsiában nő az amerikaellenesség, s hogy a népek az USA-ban és nem a Szovjetunióban kezdik látni ellen­ségüket. Az imperialista tábor súlyos bel­ső ellentétei gyengítik ezt a tábort s változatlanul fennáll a kapitalis­ta országok közötti háború elkerül­hetetlensége. Helytelen volna tehát azt hinni, hogy a háború csak 8 Szovjetunió-vezette béketábor ellen irányulhat s nem törhet ki kapita­lista államok között. A Szovjetunió állásfoglalása s nemzetközi politika kérdéseiben egyértelmű: arra törekszik, hogy az államok közötti mindennemű hábo­rút elhárítson, s a nemzetközi vi­ták békés rendezéséért küzd. Ebben a politikájában követik a békesze­rető emberek százmilliói pártállásra, világnézeti különbségekre tekintet nélkül. E politika további hatásos támogatására mozgósítja az egysze­rű emberek százmillióit a Béke Vi­lágtanács most kezdődő budapesti ülésszaka is. Szamell Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents