Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-02 / 127. szám

1953 TCrsrcs *

3

H Ä P L o'

PART ÉS PÁRT ÉPÍTÉS +

A ßaranyamegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kommunistáinak taggyűlése feltárta az üzemben lévő ellenség kártevő munkáját, az opportunizmust, utat mutatott

a hibák kijavítására

A Baranyamegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kommunistái pénteken tartották taggyűlésüket. Savanya Ferenc párttitkár elvtárs beszámolójában értékelte választási győzelmünk hatalmas eredményét, amely dolgozó népünk egysége, törhetetlen harcos kiállása eredményeként jött létre. Beszélt arról a sze- retetröl, amely dolgozó népünkben él pártülik, Rákosi elvtárs iránt, hogy megsokszorozott erővel harcolunk a béke nagy ügyéért, a népfront célkitűzéseinek valóraváltásá- ért. ,

A SZERVEZETLEN MUNKA GÁTOLTA A MUNKAVERSENY

KIBONTAKOZÁSÁT. A TERV TELJESÍTÉSÉT

Savanya elvtárs értékelte a vállalat dolgozóinak munkáját a választásra való felkészülésben, megdicsérte a legjobbakat. Telegdi János elvtárs szerelő 220 százalékot, Torma Sándor elvtárs hegesztő 175 százalékot teljesített. Jól dolgoztak a pártonkívüliek, köztük Szabó János szerelő, aki 260 százalékra növelte teljesítményét. Szedmák György esztergályos 165 százalékot teljesített. Néhány kimagasló eredmény mögött azonban lemaradás mu tatkozott, mert több dolgozó nem tudta teljesíteni vállalását, mivel a műszaki vezetőség nem biztosította a munka feltételeit. „Biró Lajos elvtárs, igazgató, figyelmen kívül hagyta, hogy a kovácsműhely szén hiányában nem tud termelni. A műhely dolgozóinak akaratán múlott, hogy nem állt le a termelés: farönköt daraboltak fel s ezzel igyekeztek pótolni a szénhiányt. A lakatosműhelyben sem haladt kielégítően a munka: napokig nem kapták meg a szükséges csapágyfémet." — Igv sorolta Savanya elvtárs mindazt, ami a munkaverseny jó kibontakozását, a tervteljesítést gátolta. „Biró elvtárs csak akkor kezdett a hibák kijavításán segíteni, amikor a dolgozók faliújságon bírálták munkáját" — mondotta a párttitkár eic- társ.

A Baranyamegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatra nagy feladat var, hogy időben végezzék el az erőgépek, cséplőgépek és más mezőgazdasági gépek javítását. Ezt követeli tőlük az aratásra való jó felkészülés. Ezzel szemben nehezítette a növényápolást, hogy nem készültek el határidőre az erőgépek javításával. Május 31-ig 35 erőgép javítását kellett volna elvégezni ;• terv szerint, de súlyosan lemaradtak, mert csak 27 gépet javítottak meg. Fokozza a vállalat felelősségét, hogy a lemaradással nemcsak Baranyában, hanem más megyékben is, — ahova szintén gépeket javítanak. — nehezítik a mezőgazdasági munkál; elvégzését. Minden egyes erőgép munkábaállítása segítség termelőszövetkezeteinknek ahhoz, hogy időbei' elvégezhessék a növényápolást s igv biztosítsák az aratásra való jó felkészülést. A sorozatos hibák elsősorban a műszaki Vezetés- tervszerűtlen munkájából adódnak, abból, hogy nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy biztosítsák az anyagellátást, a munka zavartalan menetét. Kétségtelenül vannak az anyagbeszerzés terén nehézségek, azonban Biró elvtárs igazgató csak az „objektív" nehézségeket látja, nem pedig azt, hogy a felmerülő nehézségek ellen felvegye a harcot.

A munka, a tervteljesítés kerékkötője, a vállalathoz beépült ellenség romboló tevékenységéből is adódik A kommunisták nem harcoltak kellőképpen az osztályellenséggel szén - ben. Az opportunizmus gyökeret veri az. üzemien belül, azt lehet mondani: szabadon burjánzott. Valóságos ..vadászterület" lett az üzem a kulákoU számára. A kulákok akkor jöttek a vállalathoz, amikor' akarták, akkor távoztak, amikor telsz.ett nekik ás senki nem vonta őket felelősségre a romboló tevékenységükért. Mester, Loncsár, Solymosi kulákok „simát; megléptek/' A hallatlan megalkuvást mi sem bizonyítja jobban, hogy Bíró igazgató hozzásegítette Solyrr.o- si Lajos kulákot. hogy másutt is sza ■ badon végezze kárteyő munkáját. Savanya elvtárs a beszámolóban arról is beszélt, hogy az igazgató hozzájárulással adta ki Solymosi kulák munkakönyvét. így tette lehetővé, hogy másutt folytassa azt, amit az tizemben abbahagyott. Mindez persze a kommunisták szeme láttán ment végbe.

Torma Sándor elvtárs az első felszólaló beszélt arról, hogy a meglévő hibák ellenére is értek el eredményeket. Igyekeztek, hogy a lemaradást behozzák. Varga György

elvtárs, termelési felelős, a szak- szervezet részéről segítette a munkaverseny kibontakozását. Hiba volt azonban, hogy a szakszervezet vezetőségének egésze nem tette ezt magáévá. Ehhez szólt hozzá Gubicza György elvtárs, aki elmondotta, hogy nem keresték fel s ezért nem tett vállalást: „Ha vállalást tettem volna, akkor értékelni lehetne, hogy eleget tettem-e ígéretemnek" — mondotta Gubicza elvtárs. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy sokan lettek volna, akik lelkesen versenyeznek, de a verseny gazdája a szakszervezet nem töltötte be feladatát.

A SZEMÉLYZETI VEZETŐ NEM NÉZI, HOGY KI A KULÄK

Ahol lebecsülik az ellenséget, ott rést nyitnak az ellenségnek. Rieger Jánosné a személyzeti előadó, felszólalása is azt mutatja, hogy nála is igen gyenge lábon áll az ellenség elleni harc: „Munkaerőre van szükség — ilyenkor nem nézheti az ember, ki a kulák. Egyformán bánok én minden dolgozóval... Nem volt .időm', hogy foglalkozzam ezekkel a kérdésekkel." Innét ered a tárt kapu, az, hogy a vállalat „átjáróház" az osztályidegenek számára. Az el lenségnek csak be kellett sétálni a nyitott ajtón. Nézzük meg. mit vétett, milyen felelősség terheli Bíró Lajos igazgatót. Rieger Jánosné sze mélyzeti előadót, akik „megfeledkez tek“ arról, hogy kommunisták: — hogy dolgozó népünk felelős beosztással bízta meg őket.

SOLYMOSI KULAK TOBAK KULÄKOT PÉNZELTE A NÉP VAGYONÁBÓL

Úgy látszik, nem volt elég intő példa, tanulság az, ami nemrég történt a vállalatnál. Ugyanis az történt, hogy a szigetvári gépállomásról javításra szállították be Tóth kulák erőgépét, aki szintén a vállalatnál dolgozott. Tóth kulák, amikor megpillantotta a volt traktorát, így szólt. ,;.Ezt a géDet jól meg kell ja vítani. i mert hátha még visszakerül hozzám akkor pedig szükség lesz rá." A kulákoknak nem céljuk, hogy jó munkát végezzenek, Az a céljuk, hogy romboljanak s ott ártsanak, ahol csak lehet. Tóth kuláknak is az volt a célja, hogy az „ő traktora" legyen jól megjavítva. A többi gép az nem volt fontos számára, mint ahogy nem volt szívügye (soha nem is lesz az. soha nem is volt az), hogy segítse államunk, dolgozó népünk előrehaladását. Tóth kulák elment, de helyette még itt maradtak mások, akik nem különbek a Deákné vásznánál. Solymosi Lajos kulák jji- bafelvevő munkabeosztásban dolgozott. Neki lett volna a feladata, hogy megállapítsa: mit kell a gépeken javítani. A hibákat igyekezett nem észrevenni, hadd vesződjenek vele majd a traktoristák, — minél kevesebb legyen a teljesítményük. — Solymosi. hogy kímélje a munkától Tobak kuláktársát, nemlétező hibákat állapított meg. A munkalapon már úgy szerepelt a nemlétező munka elvégzése, hogy „megjavítva, elkészítve." így volt ez legutóbb a traktorülésekkel kapcsolatban. — Solymosi kulák biztosította. hogy Tobak kulák (aki még a vállalatnál dolgozik), minél több pénzt zsebelhessen be.

Amikor már Solymosi kulák úgy érezte, hogy kezd betelni a oohár — továbbállt. De a „jó barát" Tobak visszamaradt. Úgy gondolta, még nem végzett olyan „jó munkát", mint Solymosi, aki zavart keltett a munkalapok körül is. hogy senki ne ismerhesse ki rajta magát. Nem akart dicstelenül elmenni, hiszen akkor elveszítené Solymosi kulák előtt a tekintélyét. Ilyet, hogy is tehetne meg egy kulákfióka, akinek az apjának 150 hold földje volt. Neki 40 hold föld jutott örökségül egy cséolőgépgarniturával és egy vendéglővel. Tobak kulák újabban csaknem állandóan dühöng, átkozó- dik. ordítozik. A szerszámokat — államunk, dolgozó népünk tulajdonát, — földhözverdesi.

A dolgozók jó munkájának eredményeként május hó 31-én élüzem kitüntetést kapott a pécsi állami gazdaság, mert 1953 évi I. negyedévi tervértékelés során az ország kilenc legjobb gazdasága közé küz- dötték fel magukat. Ezért megkapták az ÁGEM és a MEDOSZ elnökségének vándorzászlaját, éliizemjel- vényét és a velejáró 5000 forint pénzjutalmat. Pólya József elvtárs, a keletdunántúli állami gazdaságok igazgatója beszéde után 5000 forint

AZ IGAZGATÓ A KOMMUNISTÁK ES A BECSÜLETES EMBEREK

HELYETT A KULÁKOKRA ÉS OSZTÄLYIDEGENEKRE TÁMASZKODOTT

Ide vezetett a nagyfokú éberte- lenség, a megalkuvás, melynek talaján áll Biró Lajos igazgató, aki arra sem érdemesítette még az újonnan megalakult pártszervezet vezetőségét, hogy felkeresse és tanácsot kérjen. Helyette a pártból kizártak és az osztályidegenek véleményére alapozott. Ezért nem megy a tervteljesítés, ezért süllyedt le Biró elvtárs odáig, hogy miután a taggyűlésen megbírálták, kijelentette: „Ez a kirohanás — úgy érzem,

— igen erősen rám ment.“ Nagyfokú lebecsülése ez a bírálatnak, amit nem tűr meg pártunk a kommunistáktól. Érezni kell Biró elvtársnak, hogy súlyos mulasztást követett el Rieger elvtársnővel együtt! Ezekért a hibákért felelniök kell a párttagság előtt, akik végleges döntést hoznak. Addig is érezni kell azt a segítséget, amit a többi elvtárs,

— köztük Torma elvtárs — nyújtott: „El kell fogadni a bírálatot, ami előrevisz bennünket, kommunis fákat a munkában. A mi erőnk a bírálatban és az önbírálatban is meg kell. hogy mutatkozzék" — így mondta Torma elvtárs, aki egyúttal arra is utalt, hogy Biró elvtárs nem ismeri vagy nem akarja ismerni az önbírálat használatát. Változtatni kell ezen! Változtatni kell magatartásán Biró elvtársnak!

A TAGGYŰLÉS ÜTMUTATÄSA NYOMÁN MEGKEZDTÉK

A HARCOT A HIBÁK ELLEN

„Minden, ami az üzemben történik, azért mi, az üzem kommunistái vagyunk elsősorban a felelősek“

— mondotta Pillér elvtárs. Az üzem kommunistáinál megvan a biztosíték arra, hogy rövid időn belül rendet teremtsenek. Biztosíték erre az új pártitkár, Savanya Ferenc elvtárs is, aki gyökerében feltárta a hibákat s utat mutatott azok kijavításához. Biztosíték a pártvezetőség javuló munkája, Göntér József elvtárs a kiutat kereste és meg is mutatta helyes felszólalásában, hogy harcot kell indítani a 100 százalékon alul teljesítők megsegítésére. Javasolta, hogy többször tartsanak brigádértekezleteket, ahol megbeszélik az üzem problémáit. Javasolta a párt- szervezet vezetőségének, hogy segítse megteremteni a műszaki és a fizikai dolgozók jó kapcsolatát, ami sok győzelmet hoz, olyat mint a Gazda-mozgalom bevezetése, alkalmazása.

A kommunisták szavai mögött a tettek beszélnek. Egymás után emelkedtek szólásra a kommunisták, hogy javítsanak az elkövetett hibán, hogy, munkagyőzelmekkel ünnepeljék a Béke Világtanács budapesti ülését. Torma Sándor elvtárs hegesztő 180, Oláh László esztergályos 186 százalék elérését vállalták. Gubicza, Czink, Pillér, Telekdi elvtársak szintén vállalást, fogadalmat tét tek, hogy győzelmes lesz a több mint húsz kommunista harca. Egyetértésben dolgoznak a pártonkívü- liekkel azon, hogy minél rövidebb időn belül, minél több mezőgazda- sági gépet javítsanak meg, hogy ezzel is segítsék a falusi dolgozók magasabb terméshozamért, több kenyér ért indított harcát.

Az illetékes minisztériumnak és a pártszervezet vezetőségének most az a feladata, hogy felelősségre vonja Bíró és Rieger elvtársitól, mindazért a súlyos mulasztásokért, melyet elkövettek. Tanulság kell. hogy legyen mindaz, ami eddig történt. Induljanak harcba a taggyűlés útmutatása alapján a kommunisták, az üzem dolgozói a tervteljesítésért. Leplezzék le és távolítsák el a soraik között még ma is megtalálható ellenséget! Harcoljanak úgy a Baranyamegyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói, ahogy pártunk és az egész dolgozó néD elvárja tőlük! Farkas Elemér

jutalmat osztott ki a dolgozók között. 400 forint jutalmat kapott Pizs Imre tehenész, akinek istálló átlaga 18.5 liter, Somogyi József sertéshizlaló, aki 200 darab hízónál napi 65 deka súlygyarapodást ért •el.

A pénzjutalmak kiosztása után hozzászólások következtek. A dolgozók értékes vállalásokat tettek, hogy megtartsák a büszke élüzem címet, - —

Élözeííi kilünteiést kapóit a pécsi állami gazdaság

Jugoszlávia dolgozó parasztsága a kulákság igájában

A Tito-klikk néhány év alatt az amerikai imperializmus által leigá- zott félgyarmati országgá változtatta Jugoszláviát. Ez a titoista Jugoszlávia a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni támadás legagresszívebb délkeleteurópai támaszpontja. Ma a titoisták társadalmi bázisául kulákok és a kapitalisták, továbbá a népellenes reakciós tisztikar és a hivatalnoki kar felső rétegei szolgálnak, cpitó kezdettől fogva hangoztatta a kulákság „különös“ jelentőségét falun. A kulákság a falu „haladó ereje“ — hangoztatta Kardelj, — tehát minden eszközzel támogatni kell. Ez a támogatás nemcsak „elméletileg“, hanem a gyakorlatban is megmutatkozott. Mivel bizonyítható ez? Először azzal, hogy a titoista párt feltűnően rövid idő alatt ténylegesen kulák-párttá vedlett át. A titoista párt falusi szervezetei élén mindenütt a kulákok állnak. Másodszor a titoisták által végrehajtott „földreformmal“, amely hathatósan kiszélesítette a kulákság gazdasági bázisát. E „reform“ eredményeként Jugoszlávia hetvenezer kulák-gazdasága ma két és félszer annyi^ földdel rendelkezik, mint a hatszazhuszonkilencezer dolgozó parasztgazdaság. Harmadszor a titoisták úgynevezett kollektívizálási politikájával, a titoista falusi „zadru- gákban“ (szövetkezetekben) — amelyekbe erőszakkal, fenyegetésekkel kényszerítették be a dolgozó parasztok tízezreit, — a kulákelemeket helyezték a döntő pozíciókba. Upv- annyira, hogy ezek a „Zadrugák“ rövid idő alatt a kulákság legaktívabb kizsákmányoló eszközeivé váltak. E hároríi döntő bizonyítékon kívül elég leszögezni, hogv a titoista kormány minden intézkedése a ku- lákságot segíti, erősíti és növeli — a dolgozó parasztság rovására.

Az ilyen kuláktámogató politiká- ** nak természetesen a falu szegényebb rétegei, a dolgozó parasztok isszák meg a levét. Jugoszlávia agyonsanyargatott parasztságát kegyetlenül kizsákmányoliák Titoék falusi helytartói, a kulákok. Tito egész államapparátusa törvényesíti e kizsákmányolást. A falura kivetett adók oroszlánrészét a szegény- parasztokkal fizettetik meg. A titoisták visszaállították a földadó réai, királyságbeli, rendszerét, amely jótétemény a kulákoknak és csapás a szegény parasztoknak. 1951-ben például csupán Szlovéniában négyezer szegény- és középparaszti gazdaságot árvereztek el adóhátralék miatt. A beszolgáltatási rendszer azután megfosztja a parasztokat attól Is, ami még az adó után megmaradt. A kulákok által helyileg kirótt beszolgáltatási kötelezettség azt jelenti, hogy a titoisták „begyűjtő brigádjai“ kiürítik a csűröket, az elvitt terményekért a megszabott áraknak csupán egyhuszad—egyharmincad részét fizetik ki, vagy egyszerűen semmit. Általánossá vált a jugoszláv falvakban a gyarmatokra jellemző termény és egyéb kulák- és földesúri uzsora. A titoista kulák „zadrugák“ piócaként szívják a parasztok vérét. A „zadrugákba“ bekénysze- rített dolgozó parasztokat a kulákok cselédekként dolgoztatják. A kulák „zadrugák“ kizsákmányolói nemcsak a „zadrugákban“ dolgozó, hanem az egyénileg dolgozó parasztoknak is. Ezek ugyanis tetszés szerint vásárolhatják fel az egyénileg dolgozó parasztok terményeit, hogy azután sokszoros áron adják tovább. A külkereskedelmi monopólium meg szüntetése és a szabad valuta-kereskedelem engedélyezése a kulákok további meggazdagodásához és uralmuk fokozásához vezetett.

A dolgozó parasztok verejtékes munkájának hasznát a kulákok fölözik le. A „zadrugákban“ többnyiki, hogy a paraszt hiába dolgozott egész nyáron, télire nem kap semmit. Fokozza a kulákok hasznát, hogy a „zadrugákban“ dolgozó nők munkájáért húsz-harminc százalékkal kevesebbet fizetnek, mint a férfiak munkájáért. Jóllehet a férfiak bére is jóval a létminimum alatt van. A kulákok a szegényparaszt gyermekek tízezreit dolgoztatják. Ezeket a gyermekeket ingyen rabszolgáknak tekintik s a jószágnál is rosszabbul tartják és táplálják őket. A dolgozó parasztifjúság osztályrésze állandó hajsza, kényszermunka, kulák-kizsákmányolás. így azután nem meglepő, hogy a szegény- és középparaszt gazdaságok tömegesen mennek tönkre. Sokezer falusi dolgozó összeroskad a súlyos adók és a kegyetlen kulákuzsora terhe alatt; elveszti kis parcelláját, megélhetésének fő forrását. E folyamatot még súlyosabbá teszik a titoista „toborzások“. A kényszermunkára csupán Horvátországban mintegy tizenhétezer parasztot hurcoltak el katonai objektumok épitésére ez év elején. Az így gazdátlanná vált szegény- és középparaszt gazdaságok azután érett gyümölcsként hullanak a faluban maradó kulákok ölébe.

A titoista fegyveres erőkre támaszkodó kulák-kizsákmányo- lásból a dolgozó parasztok kiutat keresnek. E kiút-keresés mindinkább a kulákság és a titoista kormány kizsákmányolása elleni aktív harcban nyilvánul meg. Évről-éyre kevesebb földet vetnek be a parasztok. A múlt év decemberében például maga a titoista „Borba“ vallotta be, hogy 1952-ben több, mint harminc százalékkal kevesebb kenyérgabonát termeltek a parasztok, mint az előző években, s ez elsősorban a bevetett területek csökkenésének és az állatállomány szédületes hanyatlásának a következménye. A mezőgazdaság össztermelése ma körülbelül ötven százalékkal alacsonyabb a háborúclőttinél. A dolgozó parasztok megtagadják a gyalázatosán magas adók kifizetését és a titoék által Jugoszlávia mi- litarizálására használt állami kölcsönök jegyzését, szabotálják a titoista kormány és kulákság minden intézkedését a falun. Nem ritkák a parasztok nyílt fegyveres felkelései sem a titoista kulák helytartók ellen. A katonai építkezésekre kényszermunkára hurcolt parasztok ezrei szöknek meg. S végül, de nem utolsó sorban a parasztok tömegesen hagyják el a kulák-vezette s egyedül a kulák számára hasznos „zad- rugákat“. E tömeges kilépés késztette arra a titoista kormányt, hogy nyíltan is bevallja a mezőgazdaság úgynevezett kollektivizálásának teljes csődjét. Ezzel kapcsolatban érdemes kicsit bővebben kitérni a titoista kormány egy újabb kuláktámogató lépésére. A titoista kormány ugyanis a „zadrugákból“ való tömeges kilépések ellensúlyozására nemrégiben angol-amerikai szakértők részvételével kidolgozta az úgynevezett „A jugoszláv földművelés iparosításának tízéves tervét.“ Ez a terv a kulákgazdaságok fejlesztését irányozza elő. Ezekre alapozza a titoista mezőgazdaságot. A még meg lévő „zadrugák“ nyílt kulúk-szövet- kezetekké alakulnak, vagy éppen fel oszlanak, ha ezt a kulákok érdeke úgy kívánja. Ez az amerikai-titoista terv tehát a dolgozó parasztok fokozott kizsákmányolásának terve.

A jugoszláv dolgozó parasztság ** saját bőrén érzi, mit jelent az, hogy titoék falusi osztálybázisa a kulákság, s a dolgozó parasztság, amelynek harcát a munkásosztály segíti és vezeti, tudatában van annak, hogy a kulák — a Tito-fasiszta rendszer szociális támasza elleni harc: harc a titoista háborús uszító rendszer ellen, harc a békéért!

re a járulékok kifizetésénél derült

Ifjú bányatecli 11 ikusok bizonyítsuk be: tartjuk ä védnökséget Komló felett

P

écstől húsz kilométerre van Komló. Népünk itt olyan bányavárost épít, amire még ne m volt példa a magyar nép történetében. Komlón nagy munka vár ránk, ifjú technikusokra is. A komlói bányának teljesíteni kell a 470 vago nos napi előirányzatát. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége védnökséget vállalt a város felett. Nekünk, ifjú bányatechnikusoknak, akik valamennyien DISZ-tagok vagyunk, most nyílt először alkalmunk arra, hogy bebizonyítsuk: mi is tartjuk a védnökséget, hogy négy év alatt jól megtanultuk a szakmánkat és felkészültünk a termelő munkára.

Komoly munka var ránk a bányaművelés, a bányamérés, a bányagépészet, valamint a fúrás területén. De nem szabad e munka közben elfeledkeznünk arról, hogy egyek vagyunk a bányászokkal és méltókká kell válnunk népünk bizalmára. Ko mión annál is jelentősebb most a mi munkánk, mert ezévben kerül sor Bukarestben a negyedik Világifjúsági Találkozóra, amelyen hitet tesz a viliig ifjúsága a béke melletti kiállásról. Ezek között a fiatalok között lesznek a mi hazánk DISZ-fia- taljai is, akik legméltóbbak arra, hogy minket képviseljenek. Legyen Komlón a mi munkánk felajánlás a negyedik Világifjúsági Találkozó tiszteletére.

Szeretném, ha levelem nemcsak a bányatechnikusokhoz, hanem valamennyi DISZ-fiatalhoz szólna. A nyári szünidőre jöjjön minél több tanulófiatal is, építeni Komlót! Segítsenek abban, hogy a komlói bánya mielőbb kiadhassa a napi 470 vagon szenet!

u - Szabó László Pécs, Bányaipari Technikum