Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-05 / 130. szám

1 Ítélt a dolgozó nép bírósága ___________________________________3 19 53 JtTNIÜS 5 NAPLÓ 4 dolgozókkal való ne ni törődés, a bírálat elfojtása okozza a munkaerővándorlást a komlói 29/5 Csatorna-és Vízvezetéképítő Vállalatnál A ^komlói 29/3 Csatorna és Vízve­zetéképítő Vállalatnál nagyfokú a Munkás vándor lás, pedig az a cé­lunk, hogy minden dolgozó állan­dósítsa munkahelyét. A Munkaerő Tartalékok Hivatala ellenőrzési osz- látya felülvizsgálta: mi okozza a munkásvándorlást. Az MTH vállalati ellenőrei Hor­váth András, Somogyvári János, j 'Martin István, Kakuk László és Rácz István dolgozókat a munka­ügyi előadó irodájában találták. Ezek a dolgozók leszámolásukat kérték, hogy elhagyják a vállalatot. Azért akarták elhagyni munka­helyüket, mert jogtalanul bán­tak velük. Az öt dolgozó elmondotta, hogy Béta-aknán kaptak újabb munkát, mielőtt azonban dolgozni kezdtek, kérdésükre azt a választ kapták, hogy ugyanazt a bért kapják, mint az elmúlt héten, 73 forintot köb­méterenként. Elkezdtek dolgozni, azonban amikor a talaj felső föld­rétegét lefejtették, azt tapasztal­ták, hogy sziklás réteghez értek. Mem hátráltak meg, hanem tovább folytatták a munkál. Az öt dolgozó t egy nap alatt hat köbmétert termelt ki. Az aznapi munka végeztével megkérdezték a munkavezetőtől, hogy erre a napra mennyi a kerese­tük. Azt a választ kapták, hogy a talaj minőségének megfelelően 13 ,forintot köbméterenként. A dolgozók •«zt igazságtalannak tartották és ez­ért kérték leszámolásukat. Biró Péter normás, Somogyvári János dolgozót zuhogó esőben a Bé­ta-aknánál levő munkahelyre küldte — ami a vállalattól hat kilométerre van — azzal, hogy ott lesz a főépí­Június 7-én másodszor rendezzük meg a pedagógus napol. A nevelők felé megnyilvánuló szeretet és meg­becsülés jele ez a nap. Ezért tanító­ink, tanáraink, minden pedagógu­sunk fokozottabb munkával, na­gyobb lendülettel végzi nevelőtevé­kenységét, hogy még szebb eredmé­nyeket érjenek el tanítványai a közelgő vizsgákon. így ünnepük ne­velőink a pedagógus napot. így várja Hegedűs Gyula elvtárs, a Pécs-szabolcsi általános iskola fi­zika—számtan-szakos tanára is a nagy ünnepet. Munkájának meg is látszik az eredménye. Osztályomban, a nyolcadikban egyetlen elégtelen tanuló sincs tíz- kából — mondja Hegedűs elvtárs. — félévkor sem volt. Ez az én mun­kám legszebb értelme. Most még szí­vesebben tanítok amikor kézzelfog­ható javulást látok. — Nem volt mindig ‘ilyen könnyű a munka, nem voltak mindig ilyen tésvezető, aki megvizsgálja a munka területet. Azzal ment el, Somogy­vári János, hogy a talaj minőségé­nek igazolását magával hozza. So­mogyvári magával hozta az igazo­lást, de még ezután is alkudozott Bíró Péter normás. Amikor látta, hogy nincs már kiút, úgy tett, mintha tévedett volna és azt a megjegyzést tette: a szám­fejtett összegen felül köbméteren­ként négy forint negyven fillér szét- darabolási, illetve nehézségi pótlé­kot kopnak, mivel sziklás talajon dolgoztak. A vállalat norma és időmérési hiányosságait bizonyítja, hogy amíg az MTH vállalati ellenőrei az ellen­őrzést végezték, ezidő alatt Bállá Árpád főépítésvezető gépkocsin vit­te magával a normásokat és az idő­mérőket a Béta-aknai munkahelyre, hogy a helyszínen végezzék most már el az időmérést. A vállalatnál nem egyedüli ez a hiányosság! Súlyos hanyagság és lelkiisme- retlenség mutatkozik a főépítés- vezetőség részéről a dolgozókról való gondoskodásban is. A Béta-aknai szálláshelyek zsúfol­tak és nedvesek. Nincs villany, de a főépitésvezetőség mégcsak arról sem gondoskodott, hogy petróleum- lámpa világítson. Súlyosbítja a fő­épitésvezetőség mulasztását, hogy a minisztertanács 40/1951 számú ren­deletét nem tartották be és beköl­töztették a dolgozókat az egészségte­len szállásra! Megengedhetetlen a főépítésveze­tőség egyes dolgozóinak viselkedése. Bállá Árpád főépítés vezető az MTH ellenőreinek azt a kijelentést tette: „Az utóbbi időben annyi lógós jön szépei az eredmények. Az első idők­ben bármennyire igyekeztem, nem mutatkozott kellő eredmény, a tanu­lói- nem értették meg mindig az anya got. Később jöttem rá, hogy miért. Nem volt kísérleti felszerelésünk s így nem tudtam szemléletesen bemu­tatni az egyes fizikai jelenségeket. — ötletesen segítettünk magun­kon. összeszedtünk zsinegtől kezd­ve eldobott rádió alkatrészekig mim den használható hulladékot, s mi ma­gunk készítettük cl a kísérleti tel- szerelést. Ez jóval olcsóbb, mintha a gyárból rendelnénk, s a célnak töké­letesen megleld, A fizika-szakkör munkája igen érdekes, a a gyerekek Hegedűs elv­tára segítségével valóban szép kivi­telezésű ötletes kísérleti felszerelő* se.ket állítottak össze. Szakkör órá­kon a kísérletezés mellett állandóan fúrnak-faragnak a növendékek, újabb és újabb eszközöket készítenek. — Most bekapcsolódtunk a megyei az MTH-tól, hogyha valamennyi csak egy kapavágást végezne Köké­ny ösön. akkor már a földmunkák régen készen lennének“. Sásdiné, a munkaügyi előadó munkáját nem látja el rendesen. Azokat a dolgozókat, akik el­mondják, bírálják a vállalatnál lévő hiányosságokat, szélhámo­soknak nevezi. Bíró Péter normacsoportvezetö pedig „jóindulatulag“ felhívta Hajdú Ig­nác normás figyelmét, .hogy a víz­hordó leánnyal ne beszéljen, mert azt a „rangján“ alulinak tartja. A vállalatnál emelkedik azoknak a száma, akik más munkahelyet ke­resnek. A vállalat vezetősége teremt sen végre már rendet! Helyes lenne, ha az illetékes minisztérium főosztálya vizsgá­latot indítana és felelősségre vonná a hibák elkövetőit, oko­zóit! Ha a vállalatnál tapasztalt mun­kaerővándorlást meg akarják szün­tetni, amit feltétlen meg kell ten­ni, akkor Bállá Árpád főépítésveze- tőnek cs azoknak, akiket a bírálat illet, meg kell teremteni a dolgozók­kal való szoros egyetértést, a jó kapcsolatot. A vállalat vezetősége vonja felelős­ségre azokat, akik ' elnyomják a bí­rálatot! Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ötéves tervünk döntő évében, fegyelmezett, jó munkára van szükségünk, hogy ezzel is hoz- záiárulhassunk a szocializmus fel­építéséhez. Franczia László a megyei tanács XII. munka­erőgazdálkodási osztály vezető előadója. szertáríejlesztö mozgalomba is, hogy eredményeinket szélesebb körben hasz nosithassák — világosít fel bennün­ket Hegedűs Gyula. — A mi szak­körünk részletmunkákat végez, s az alkatrészek összeállítását már több fizika.-szakos tanító segítségével old- iuk meg. Ezek az eszközök azután eljutnak azokba a vidéki iskolákba, ahol j-.eni szakember tanítja a fizikát, s az ü iáunkáját nagyban megkönv- nyíti majd, hogy szemléletesen mu­tathatja be az egyes fizikai, jelensé­geket. — Ebben a mozgalomban úgy dől gozunk. hogy egyben eredményeink­kel a pedagógus-napra is készülünk. Siéles körben megkönnyítjük a fizi­katanulást. Mi ezre/ tudunk legmél­tóbban hozzájárulni a. pedagógus nap sikeréhez, s ezzel tudjuk legjobban viszonozni azt a megbecsülést és szereidet. amely körülvesz bennün kei nevelőmunkánk során. V. J. Zsúfolásig megtelt szerdán a sik­lósi járási kultúrotthon nagyterme. A Megyei Bíróság Rögtönítélő Ta­nácsa ítélkezett a szándékos ember­öléssel vádolt Gombos József nagy­tótfalusi kulák felett. A zajgó teremben halotti csend lett. amikor a megyei bíróság el­foglalta helyét, s amikor a vádlot­tat bevezették. Gombos József tipikus képviselője szabotáló, gyilkolásra kész osztályá­nak: 62 éves kora ellenére is erős termet, kidülledt zavaros szemek, le- lögó vastag bajusz, lebenyes toka, a bő táplálkozástól és a sok bor- ivástól piros szövetes arc. Gombos József egész lénye tükrözte osztá­lyát, aki életének nagyobb részét harácsolásban, semmittevésben töl­tötte. Gombog József és a tanuk vallo­mása, az ügyész vádbeszédc nyomán a legapróbb részletekig kibontako­zott a tárgyaláson résztvevő dolgo­zók előtt Gombos József, a gyilkos kulák igazi arca. Az első világhábo­rúban, mint zupásőrmester, annyira megnyerte feletteseinek tetszését, hogy kisezüst vitézségi éremmel, Károly csapatkereszttel, vaskereszt­tel tüntették ki. Az első világhábo­rú után továbbszolgáló őrmester­ként támogatta a fasiszta Horthy- rendszert. Később megnősült, kulák lányt vett feleségül, 33, majd 46 holdra szaporította vagyonát. Cselé­deit állandóan verte, olyan rosszul bánt velük, hocv Nagytótfalun idő­vel nem volt olyan ember, aki cse­lédnek állt be hozzá. Mint a hiéna, a burzsoá bankok­kal együtt tönkretette a parasztokat, hogy utána potom áron felvásárolja földjeiket. Ö volt az, aki özvegy Tóth Józsefné 12 holdas középpa- rasztot koldusbotra juttatta. Neki azonban ez nem volt elég. Megrésze­gedett a hatalomtól, a vagyontól, gyönyört és kéjt okozott neki az, hogy elverhette a fél falu paraszt­ságát. A felszabadulás előtt megver­te Debreceni János kétholdas dol­gozó parasztot, Konyhás Sándor kö­zépparasztot, — azért, mert ritka jó kedvében énekelt — megverte Ko­vács Ferencet, Konyhás Istvánt úgy, hogy az rövid idő múlva meghalt. Bírálatunk A Dunánlúli Napló május 20-i szá­mában megbíráltuk a 73/5*ös Szak- ;pari Vállalat üzemi bizottságát, mert elhanyagolt,, a vertenyhiradöt. A napokban újra ellátogattunk a vállalathoz, hogy megnézzük hogyan fogadták a bírálatot az üzemi bizott- 'ág tagjai, javítottak-e a hibán, örömmé; tapasztaltuk, hogy a ver­senyhíradón a legjobb brigádok ne* vei és dért eredményei fel vannak ‘iintetve s így a versenyhíradó ele­get tesz feladatának. Jelenleg a kö­vetkező brigádok értek el legjobb eredményt, amelyeket á versenyhír­adó is népszerűsít: Barna István bri* gádja 292 százalék Mózer Ferenc A múlt rendszer bírósága sosem vonta felelősségre, sosem büntette meg ezért. A felszabadulást, a népi demokrá­ciát éppoly gyűlölettel fogadta, mint többi társa. A legutóbbi időkig le­velezett egy nyugatra menekült SS ismerősével, gondosan megőrizte a fasiszta sajtótermékeket, amelyen Hitler, Gőring, Horthy és a többi fasiszta vadállat fényképét láthatta. Állandóan szabotálta a begyűjtést, örökké adóhátralékban volt. A több­szöri felszólításnak nem/fqtt elegei, s amikor Pócsi József, ‘ai’sfblósi já­rási tanács adóügyi végrehajtója megjelent udvarában; földreteperte, fojtogatni kezdte, majd ülánarohant,' elővette oltókését és a nyak ab a szúrt. A véletlenen múlott, hogy nem ölte meg. Pócsi József ösztönö­sen elkapta a fejét s így a kés nem ejtett halálos sebet rajta. Szadista voltára, előre megfontolt szándékára mi sem jellemző jdbban. mint az, hogy a gyilkossági kísérlet után megjelent a tanácson és cini­kusan, egykedvűen kijelentette: — Itt vagyok. Megszúrtam Pócsit és kész. Akasszanak fel... ' — A jelen esetben láthatjuk — mondotta vádbeszédében az ügyész, — hogy mennyire bebizonyosodik az a tanítás, hogy a legyőzött, de még még nem semmisített ellenséges ele­mek itt rothadnak, ártanak, nho! csak tudnak, s végső kétségbeesé­sükben niég a gyilkosságtól sem riadnak vissza ... Gombos József kulák felett ítélkezzen a rogtönítétő bíróság, adja meg azt az ítéletet, amit kért! A közönség dörgő, fergetes tapsa zárta be az ügyész vádbeszédét. A nép legyőzhetetlen ereje nyilvánult meg ebben a tapsban, a kemény, bosszúálló, könyörületet nem ismerő népé. A védőbeszéd elhangzása után a rögtönítélő bíróság tanácskozásra vonult vissza. Gombos Józsefet, a gyilkos kulákot a nép rögtönítélő bírósága halálra és teljes vagyonel­kobzásra ítélte. Ez az ítélet is fi­gyelmeztető minden rendű és rangú ellenség számára: a dolgozó nép megtorolia a gaztetteket. nyomában komlói vasútépítő brigád 291 száza* 'ék Szabó József kubikos brigád 247 százalék, Durst Albert brigádja 236 százalék. Jéhn József briqádia 18-4 százalék és Nagy János brigádj,, 163 százalék. Ezep az eredmények azt mu:a‘.ják, hogv vannak kiváló dolgozói a 73/5- ö.9 Szakipar; Vállalatnak akiket é> dernes népszerűsíteni, mert példájuk a többi brigádokat, is jobb. munkára lelkesíti. Tegye az üzemi bizottság még ele" vénebbé a versenynyilvánosságot a vállalatnál, segítse elő még jobban az építőipar második negyedévi tervé­nek teljesítését ezzel is. PEDAGÓGUS-NAP ELŐTT Meszélyetés Hegedűs Gyula, Pécs-szabolcsi tanítóval A faáiolyl fauácsházán együtt van a falu egész vezérkara: Gráics Andrásné, az elnökasszony, a titkár, Kaszapovics András, a ter­melőszövetkezet elnöke és végül az elnökasszony férje, aki egyszemély­iben a járási tanács elnökhelyettese is. Most éppen az clnökasszonyé a szó: — Két cséplőt kapunk. Az egyik a szövetkezeté lesz, a másik az egyé­nieké ... — Azt már nem! — vág közbe a tsz-olnök, akinek, egy kissé szövet­kezete felé hajlik a keze. — Azt már nem! Mind a kettő a Decem­ber 21-é, azután jöhetnek az egyé­niek ... — Nem úgy van az! — kel az egyéniek védelmére az elnökasszony. Csak nem várhatják az egyéniek, míg a szövetkezet mindent elcsépel?! Ok is igyekezni akarnak ám a csép- lé.ssel, nemcsak ti! — Hát, ha igyekeznek... A kö­zös szérűt megszerveztétek? — Meg. — Hát akkor aki előbb behord annál kezdjük a csépiést... — ad­ja be derekát a szövetkezet -elnöke. — Ne várjanak ránk az egyéniek;, de mi se várunk rájuk! Ezzel belebujik nagy vitorlavá- szonkabátjába, kezel mindenkivel, felrántja motorossapkáját cs a kö­vetkező pillanatban már pöfög is a ..Csepel'1. Kaszapovics András siet a termelőszövetkezet irodájába, a falu végére. A tanácsonmaradtak összemosolyognak: — Mindig a versenyen jár az esze! Furt versenyezni akar! I gazuk van, mert ahogy az asz­1 tál mellé telepszik az elnök a kicsin'- irodaszobában, ismét a ver­senyről beszél, csakhogy 'most nem VERSENY az egyéniek és a szövetkezetesek ver­senyéről. hanem egy egész másfajta vetélkedésről: — Hát... Csak nem jöttek azok a kékesdiek! Ez pedig nagy baj, igen nagy baj. Ugyanis a kékesdi Alkotmány cso­porttal versenyez a kátolyi Decem­ber 21 termelőszövetkezet. Hogy miért folyik a verseny? Röviden és egyszerűen: a csoporttagok maga­sabb jövedelméért. Hosszabban és részletesebben: a magasabb termés­hozamért, a magasabb állatszaporu­latért, a több tejért és így tovább. No, de hol itt a baj? — Ott — magyarázza Kaszapovics elvtárs —. hogy ma lett volna az értékelés napja és ezek a kékesdiek nem jönnek... Pedig telefonáltam értük... A megállapodás úgy szól. hogy havonta itt is, ott is értékel­jük a versenyt. A versenybizottság ebben a hónapban előbb idejön, az­után • mi megyünk őhozzájuk ... Hamarosan előkerül a versenyszer z.ődés. Hátul aláírta mindkét szö­vetkezet versepybizottsága; a cím és az aláírások között pedig szépen rendre sorakoznak a versenypon­tok. Elsőnek a, gabonafélék termés­hozamáról és learatásáról... De ez még messze van, a következő sza­kasz érdekesebb, ez a kapásnövé­nyekről beszél: : „Gyapotból a .tervezett holdankinti 3: mázsa 30 kiló helyett négy és fél mázsát termelünk ... Kukoricából 20 mázsa helyett huszonötöt... Nap raYorgóból öt mázsa 40 kiló helyett hat mázsát... Krumpliból egy, hold­ról 55 mázsa helyett 70 mázsát szü­retelünk ... Takarmányrépából a tervbevett 165 mázsa helyett holdan­ként 200 mázsát termelünk ., felolvasva a versenyszerződést nem menne sokra az ember, ha csak nem fog ceruzát, papírt, mint Kaszapovics András és el nem kezdi a számolást: — A December 2t tagsága elve­tett 47 hold gyapotot. Ezek szerint ha egy holdon egy mázsa húsz kilo­grammal növeljük a termést, össze­sen 56 mázsa 40 kiló „fehérarany­nyal“ szüretelünk többet. Ez pedig forintban számolva 45.684 forintnyi összeget tesz ki, ennyivel növeli a szövetkezet jövedelmét. — Ez már szép! — No, de nézzük a kukoricát: 149 holdon térmel tengerit a December 21 tagsága. Holdanként öt mázsa terméstöbblet 745 mázsa kukoricát hoz a közösség konyhájára. Ha ezt felosztjuk a tagság között, a terve­zett 16 ezer munkaegységet számít­va, majdnem 5 kiló kukoricával jut több egy-egy munkaegységre. Ha évi háromszáz munkaegységet ve­szünk alapul egy-egy családnál, az tizenöt mázsa tengerit jelent. Ez pe­dig három sertés fel hizlalásához ele­gendő. .. — Ez még szebb, mint az' előbbi! — Most jön a répa ... És ahogyan az elnök számol, egy­re szebb és, szebb számok, összegek kerekednek ki a papíron. Szinte saj­náljuk, hogy nem vagyunk tagjai a kátolyi December 21 termelőszövet­kezetnek, ahol ebben az évben iga­zán szép jövedelemre számíthat a tagság. Ahogyan Kaszapovics And­rás mondja: — Valóságos kis paradicsomkertet csinálunk itt az idén! Igaz, ehhez nemcsak a számok 1 tudományát kell érteni, hanem alaposan meg kell az eredménye­kért dolgozni. A versenyszerződés nemcsak a várható terméseredmé­nyeket köti ki, hanem egyebet is. A magasabb termésátlagokért el­végzendő munkát. Olvassuk csak: „A gyapotot ötször kapáljuk, a ku­koricát négyszer és kétszer elvégez­zük a pótbeporzást. A napraforgót kétszer megkapáljuk, a burgonyát kétszer töltögetjük, egyszer kapál­juk" — és így megy ez végig, min­den növény féleségnél. Bizony nem kicsiny munka, nem csak a gyufa- száiat kell keresztberakni ahhoz, hogy az a másfélmázsa, ötmázsa, 15 mázsa terméstöbblet előbújjék a földből! Ezért versenyeznek, Mikor Kaszapovics elvtárs meg­kérdezte Kerner Györgyöt, a ké­kesdi csoporteinököt, van-e már valami eredménye a versenynek, az így felelt: — Bizony, nem valami sok! De amikor a kátolyi versenytárs tovább firtatta a dolgot, hogy: — ■ Hát ha nincs verseny, bevezet­tétek volna-e a háromszori fejest? — az Alkotmány elnöke is belátta: — Bizony nem! De így bevezet­tük! — Be ám! —nevetett Kaszapovics, — mert különben elveszne a három pont, igaz? Persze, nem csak a fejősnél van nyoma a versenynek. Legalább is Kátolyban nemcsak ott. A gyapot első kapálásával végeztek. A többi már kultivátorral könnyen megy. Aratás ideje alatt égy ember is könnyűszerrel elvégzi. A naprafor­gót már egyszer megkapálták. A burgonyát kétszer fogasolták. Szó­val nem állnak éppen rosszul. Ka­szapovics elvtárs még büszkélkedik is: — A kukorica már ekkora! — és úgy a derekatáján mutatja, hogy mekkora is az az ekkora. — Ezért nem jönnek azok a kékesdiek! — Szép, szép, de hátha a kékes* dieké még magasabb? — kételke­dünk. Az elnök most már nevet, úgy mondja: — Nem úgy van az! „Kémet" küld­tünk ki, az nem ment sehova, sen­kihez, csak ki a földekre. Térkép után ... Meghozta a hírt, A kékes­diek megfogasolták a napraforgót, a kukoricát, igaz, huszonöt holdat meg is igliztek, a répát sarabollák és egyelték, de a krumplit csuk egyszer fogasolták... Egyszóval: lemarad­tak! Valahol, a felsorolás közben elma­radt a nevetés. A komolyravált el­nök megrázza fejét: — De nem hagyjuk annyiban! Se­gítünk nekik ... Segít a verseny! Holnap megintcsak felhívom őket telefonon. Előbb-utóbb csak eljön­nek, utol is érhetnek bennünket, nem igaz? I így gondoljuk, erre nem any* nyira mi, mint inkább a ké­kesdiek adják meg a méltó választ. Nem is annyira szóval, mint inkább tettekkel. Azzal, hogy a következő értékelésnél már az ő serpenyőjük süllyed lejjebb a belevetett eredmé­nyek súlya alatt. Mert hiszen szép ez a verseny, nemhiába szereti any- nyira Kaszapovics András. Szép, mert gazdagítja az országot, emeli a megye, a járás becsületét és mert egy győztese, de két nyertese lesz: a kátolyi és a kékesdi szövetkezeti tagság!

Next

/
Thumbnails
Contents