Dunántúli Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-02 / 127. szám
1953 JÚNIUS 2 % NÄPtÖ Harc a Rosenberg-háxaspár életéért! HAMBURG Különböző hamburgi szervezetek »zombaton a hamburgi lakosság széles köreinek nevében élesen tiltakoztak a Rosenberg-házaspár tervezett kivégzése ellen. A hazafias szervezetek közös felhívásban szólították fel Hamburg lakosait: forduljanak Eisenhower elnökhöz és a hamburgi amerikai főkonzulátushoz azzal a követeléssel, hogy adják vissza szüleiket Michael és Robby Rosenbergnek. BERLIN Az amerikai reakció áldozatainak védelmére alakult bizottság a Rosenberg házaspár életét fenyegető legnagyobb veszély pillanatában felhívott minden német embert: egy séges tiltakozásukkal akadályozzák meg a tervezett jogtiprást és a két ártatlan hazafit szabadítsák ki az imperialista hóhérok kezéből. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaságban lévő Cotbusi Kaathe-1 Kollwitz-gyermekotthon ifjú úttörői a nemzetközi gyermeknap alkalmából levelet írtak Robby és Michael Rosenbergnek, az ártatlanul halálraítélt amerikai békeharcos házaspár gyermekeinek. Levelükben a többi között a következőket írják: „Bár játékkal és tánccal töltjük Newyork (MTI) A Rosenberg'-házas pár megmentésére alakult országos bizottság vasárnap átadta az amerikai sajtónak a Rosenberg-házaspár tízéves fiának, Michael Rosenbergnek Eisenhower elnökhöz intézett levelét. A levél szövegéhez az Országos Bizottság mellékelte az eredeti fénykép- másolatát is. Michael Rosenberg — mint az ,.AFP“ amerikai hírügynökség jelenti —a többi között a következőket írta: el a nemzetközi gyermeknapot, gondolataink nálatok járnak. Megfogadjuk nektek, hogy akárcsak a felnőttek, a Német Demokratikus Köztársaságban, mi is minden erőnket megfeszítjük, hogy kiszabadítsuk a börtönből ártatlanul elítélt szüléiteket, és ezzel visszavarázsoljuk a mosolyt arcotokra.“ >,Édesanyámat és édesapámat New, Yorkban börtönben tartják, öcsém hatéves, Hobby mik hívják. Szüléink nagyon hiányoznak neki is, nekem is. Az a gondolatom támadt, hogy írok Önnek, kérve: bocsássa szabó_ dón édesapámat és édesanyámat és gondoskodjék ráki. hogy ne történjék semmi bajuk, lla hazatérnének, Robby és én nagyon boldogok len' nénk és nagyon megköszönnénk önnek. Michael Rosenberg." A tízéves Michael Rosenberg levele Eisenhower elnökhöz „CSAK" SZÉLHÁMOS VOLT C1 gy Linz-környéki osztrák kisvárosban nemrég megjelent bi- zonyos Konrad Dick. Egykettőre kitapasztalta a helyi hatóságokat, s őszintén feltárta előttük, hogy ó egyike azoknak az SS-Iegények nek, akik a második világháború éveiben elpusztították Oradour sur Glane francia várost, s most az üldözés elől rejtőzik... A jobboldali szocialista polgármester és a néppárti alpolgármester e vallomás hallatára boldogan keblére ölelte Dicket!... — A kitűnő férfiak részvétkönnyeket ontottak a szökött SS-gyilkos sorsa fölött s jól tartották őt a köz terhére. Konrad Dicknek jó sora lett. A „nevezetes személyiség" megérkezéséről Felső-Ausztria tartományi kormánya is tudomást szerzett, s a legfigyelmesebben gondoskodott róla. „Segély" címén csinos Vi, summát utalt ki neki. Mi több, Gleissner, Felső-Ausztria tartományi kormányának feie kihallgatásra hívta meg Dicket. Csupán egy előre nem látott véletlen akadályozta meg a háborús bűnös és u magásállású állami hivatalnok történelmi nevezetességű találkozását... — Dick magasállású tisztelőinek nagy bosszúságára kiderült, hogv pártfogoljuk nem volt SS-le- génv, nem volt oradouri hóhér. Közönséges kalandor, akit szélhámosság miatt köröznek. Dick nem csalódott, amikor arra számított, hogy mesé.ie pártfogókat szerez neki. Az „oradouri hóh'V' cím jó névjegynek bizonyult. A reményeikben csalatkozottak azonban nem bocsátották meg neki. hogy csak közönséges bűnöző. Amikor kiderült, hogy Konrad Dick 'sohasem volt SS-hóhér (tehát nem lehet hasznos), a csalódott tartományi vehetők rács mögé dugták... Adenauer óvást emelt négyhatalmi értekezlet összehívása ellen A „Neues Deutsclikiwl“ a S^ovjetu jió Minisztertanácsának határozatáról Berlin (MTI): Adenauer, a nem- íetáruló bábkancellár, a német kérdés békés megoldásától és ezzel az erkölcstelen bonni rendszer összeomlásától rettegve, segélykiáltást intézett az Egyesült Államokhoz, hogy megakadályozza négyhatalmi értekezlet létrejöttét. A DMP, nyugatnémetországi hír- szolgálati iroda, vasárnap este a következőket jelentette: — Adenauer szövetségi kancellár, a Kelet és Nyugat közötti viszony további fejlődésére vonatkozó aggodalma miatt, félreérthetetlen diplomáciai lépést tett: óvást emelt az Egyesült Államok kormányánál az ellen, hogy a bonni és párisi szerződések életbelépése előtt négyhatalmi értekezletet tartsanak Németország kérdésében. Adenauer üzenetének átadására pénteken Parisba küldte Hallstein külügyi államtitkárt, aki ott közölte a kancellár elgondolásait Bruce amerikai különmegbízottal. Bruce ezután Eisenhower elnökhöz továbbította Adenauer vétóját. Hallstein váratlan párisi utazásához Adenauer előzőleg kikérte Conant, bonni amerikai főbiztos jóváhagyását. A DMP hírügynökség utal arra, hogy a szovjet kormánynak a németországi szovjet ellenőrző bizottság feloszlatására és szovjet főbiztosság létesítésére vonatkozó határozata pánikhangulatba sodorta Adenauert. A szovjet kormány szüntelen erőfeszítései a nemzetközi feszültség csökkentésére és a német probléma békés megoldásának előkészítésére mindinkább megmutatják Adenaue- réknak, hogy népellenes uralmuk az összeomlás előtt áll. A Westfälische Rundschau című nyugatnémetországi burzsoá lap vezércikkben hívja fel a figyelmet arra, hogy a bonni klikk milyen feneketlen cinizmussal és felelőtlenséggel kezeli a német nép sorsdöntő kérdéseit. A lap leszögezi: Bonnban ma már mindenki tudja, hogy Adenauer a Szovjetunió elleni lélektani hadjárat formájában kívánja a választási harcot megvívni. Berlin. (MTI) A „Neues Deutschland“, Németország Szocialista Egységpártjának központi lapja vezércikkben méltatja a szovjet kormány legutóbbi határozatának, a németországi szovjet ellenőrző bizottság feloszlatásának és németországi szovjet főbiztosság életrehívásának jelentőségét. A lap a többi között a következőket írja: — A Szovjetunió Minisztertanácsának határozatával, amely a német nép és a szovjet nép közötti barátság elmélyítését szolgálja, új fejezet kezdődik a Németország egységéért és függetlenségéért folyó küzdelemben. A szovjet kormány határozata újabb ösztönzés minden német hazafinak és az egész német szabadságmozgalomnak, hogy fokozott erőfeszítéssel harcoljon az egységes és békeszerető Németország megteremtéséért. A határozat újabb bizonyítékot, nyújt a német népnek arra, hogv a Szovjetunió kormánya híven őrzi Sztálin nagy hagyatékát. Ez a határozat azt a szent kötelességet rója a német népre, hogy sorait még szorosabbra zárja, még áldozatosabban, még kitartóbban, még szervezettebben és fegyelmezettebben harcoljon az imperialista háborús gyújtogatok ellen Európa békéjének biz- j tosításáért és a német nemzeti egység kivívásáért. KÖN Y VISMER TE TÉS Rubin Szilárd : PARTIZÁNOK A SZIGETEN Walter Ulbricht ünnepélyesen elhelyezte Drezda újjáépítésének alapkövét Nagy téma — kicsiny keretben. Ez az ellentmondás ötlik lépten- nyomon az olvasó szemébe, ahogy elmélyed a vékony könyvben, melynek lapjai abban az arányban fogynak, ahogy a mese kitüzesedne az író kezén s a távlatok kinyílnának előtte is, előttünk, olvasók előtt is. De nem nyílnak ki, hanem inkább szűkülnek. Jó anyaghoz nyúlt, megvolt az élesztője is hozzá, a tehetség, mégis vékony cipót sütött belőle a szerző. Kár. Drámai mozgalmassággal kezdődik a kis történet. Mirkó Rá- nics éppen azon van, hogy egyik jugoszláviai favágótáborból átszökjék Magyarországra, ott is Mohácsra, ahol a felszabadulás évében szerzett s azóta se látott asszonya várja. Vinné a vágy, visszatartana a szégyenkezés: hogy csak így. top- rongyosan, a megvalósulatlan álmok lyukas tarisznyájával a hátán hozza vissza a sors. Észreveszi, hogy ugyanakkor más is igyekszik vele együtt a határ felé. A hold kicsillanó fényénél ráismer. Szergej Slu- sies ez! Valaki, akiről egyelőre any- nyit tudunk, hogy régi árulásáért kell felelnie. Mirkót hatalmába keríti a gondolat: Ítélni felette. Már túl vannak a határon, amikor sikerül elejibe kerülnie, a torkának esik. így fogják el őket a magyar határőrök. Az őrszobán — különben megint kitűnően megírt jelenetben — a helyzetet gyorsan átlátó magyar határőrhadnagy megtalálja a kulcsot a bizalmatlan, kemény, de igaz ember leikéhez. S Mirkó ekkor elmondja annak a halálos küzdelemnek, ott a határszélen, az előzményeit. Azaz, elmondaná. Bár az író oda helyezi ki a csattanót, hogy Mirkó előadásában kell vámunk az okok felfejtését — gondoljuk el, mennyivel művészibb, hitelesebb, belülrőlvalóbb. részletezőbb, de ugyanakkor távlatosabb, ha nehezebb lett is volna ez a megoldás! — a visszatolt ói'amutató mögött megint csak az író bukkan elénk. 1944 őszére viszi vissza a történést. Mohács még a német megszállást nyögi. A sziget eleinte senki földje. Aztán megszállják a partizánok. „Az emberek máról holnapra élnek." A parasztok várják, hogy „a németek végleg kitakarodjanak és átmehessenek a földjükre, hisz éppen kukoricatörés ideje volt." Döme Lajos, ötholdas kisparaszt vállalja a fiával a próbát: átmegy csónakon a szigetbe. Ott a partizánok kezére kerül. Persze nem bántják, sőt rábízza a partizánvezér egyik emberét, vigye át a városba, hogy orvost kapjon, mert ápolás nélkül rámegy az élete. Szerencsésen át is jutnak a vizen. Döme Juli ápolja. „Tetszett neki a legény. Ide- gensége, harcias élete megragadta lányos képzeletét" — mondja egyhe- lyütt az író és mi elfogadjuk, hátha kapunk egy csendes idillt, háttérben a felszabadulás óriási eseményeivel, s a vízcseppben halljuk majd zúgni a nagy tengert. De csak sűrítetten, regisztrálva, néha egy- egy jelenetben felvillantva adja a történelmi eseményeket, amiknek azonban ehhez a sejtett fonalhoz lényegében kevés a közük. A szigeten felváltják Mirkó csapatát. A várost kiürítik. Aztán elkövetkezik a felszabadulás napja. „Az álomból felébredt lakosság az ablakokban könyökölt s onnan nézte az utcán végighömpölygő diadalmas áradatot... Az emberek csak az eszükkel tudták, hogy ezek a harcosok nagy-nagy változások hírnökei.“ A szerző jól érzékelteti azt az ellentétes magatartást, ahogyan a felszabadító szovjet hadsereg s a megszálló jugoszláv partizánok bán nak a lakossággal. Az előbbiek azonnal gondoskodnak, hogy a lakosság kenyérhez jusson, az utóbbiak pedig, hogy a lisztet elvigyék — jóvátételbe. Mirkót az ezredes parancsnok lecsukatja, amikor írás nélkül jelentkezik nála s felbukkan Slusics alakja. S ezzel lényegében új történet kezdődd,. Most bosszulja meg magát a dráma előrehozott utolsó felhívása. Tudjuk róla — a szerző a hatásosság kedvéért elárulta —, hogy áruló volt, viszont éppen azért nem értjük, hogyan viselkedhetik úgy, ahogy a könyv lapjain, annyira feltűnően, kihívóan. hogy rögtön még a kis Döme Juli is, akit szállására rendelt, .cselédnek“, gyanakszik rá. SS-tiszt volt, be férkőzött a jugoszláv vezérkar bizalmába — tehát nagyon okos vagy nagyon ravasz gazembernek kell lennie s mégis sokszor valósággal ostobán cselekszik. Visszahozat- ja — a város ellenkezésével szemben a volksbundista Ganzerékat. — Rögtön feltűnik, hogy ismerős a házban. Egyre nagyobb hatalmat szerez az események irányításában. A szerb zsírosparasztokat a gazdasági érdek és a sovinizmus jelszavával ráveszi, dolgozzák meg az embereket, a városnak Jugoszláviához való csatolása érdekében. Megpofozza a polgármestert. Az internáiótáborból erőszakkal kihozza a fasiszta Hauzer ügyvédet, stb. Három hiba is össze ül ezeken a lapokon. Mirkó teljesen háttérbe szorul. A ponyvaízűen megrajzolt, kalandortípusú Slusics alakja egyre túlméretezettebbé lesz. De a még ennél is nagyobb baj, hogy leleplezése szinte véletlenül történik. Nemcsak kétfelé esik szét a történet — először (es várhatóan: végig így kellene!) Mirkó van előtérben, aztán Slusics, de utóbbi annyira, hogy Mirkó úgyszólván kiiktatódik a cselekvésből, eszköz szerepe jut neki, holott néki, kellene — eddigi hangsúlyosan központi volta miatt — irányítani Slusics ártalmatlanná tételét. Ez a passzivitás nemcsak jellembelileg tő rés, de megszakítja a mese egységét is, darabossá válik a történet s annyira leköti az írót a be- és kibonyolítás, hogy a fontosabbra: az | események hátterének legalább érzékeltetésére, nagyon kevés, vagy semmi helye nem jut. így az elbeszélés az „érdekesség" területére tolódik át. Kincsrablás, véletlenül megtalált levél rántja le a leplet Slu- sicsról. Mirkó — egyik börtönből ki, a másikba be. Annyi időt enged neki az író, hogy Julikét — kapva hagyva — elvegye feleségül. Slusi- csot Belgrádból jött magasabb parancsra megszöktetik. Ez van benne a kis könyvben. Azért kellett ennyi szót vesztegetni rá, mert a tehetséges szerző kezében az anyag, amiben több van, mint amit — kétszálú, azt is egyenetlenül font — cselekvés kihozott belőle, elsikkad. Benne van a témában, a lehetőség, hogy szélesebb alapokon akár két távlat felé is kitágítsa a mesét: a dolgozók világa felé s ekkor széles korfestéssel, jól megrajzolt emberek alakításával megmutassa( azokat a változásokat, amiket a nagy események az emberek lelkében előidéztek. De ne így — néhány vonással, hanem az epikus alaposságával! Vagy a történelem óriási hátterének egy darabját feszítve vászna mögé — akkor azonban megint más ecset kezeléssel — megírhatta volna a felszabadulás világtörténelmi arányú, s mégis mohácsi távlatból is megérzékelhető körvonalait. így, ez se sikerült. Kis cipónak valót szakasztott az anyagból, s az se mindenütt sült át. Baj van az arányokkal, de baj van a módszerrel is. Mintha két ellentétes szándék harcából került volna ki — harmadikként, a mű. Felemás lett. Sok a hőse. de egy se központi. Nagy a téma, de nem egyenletesen munkálta meg az író. Hol itt kapott bele, hol ott. A jól megírt — kibontott — jelenetek és az összesürített átmenetek kontrasztja arra mutat, — azt engedi remélni, — hogy nagyobb — és jobban kidolgozandó műből adott ki egy, más törzsű és más fejű részt a szerző. Amíg megírja ezt, addig aejósa lo*~ önmagának és az irodalomnak. Zsikó Gyula Berlin. (MTI) Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártjának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterejpök- helyettese vasárnap Drezda fc,ierén ünnepi nagygyűlésen ötvenezer ember előtt elhelyezte az amt’,likai- angol légierők által 1945-ben csaknem teljesen elpusztított belváros szocialista újjáépítésének alapkövét. — A Német Demokratikus Köztársaság népének elsőrendű kötelessége, — mondotta Ulbricht, —hogy megvédje nagyszerű építőmunkájának eredményeit a rombolás erőivel szemben, amelyek Nyugat - Németországban az amerikai impe rialisták vezetésével új világháhn rút készítenek elő. Walter Ulbricht végül utalt a Szovjetunió békekezdeményezéseinek történelmi jelentőségére és hangsúlyozta, hogy a németországi szovjet ellenőrző bizottság feloszlatása és szovjet főbiztosság létesítési- a szovjet kormány újabb fontos hozzájárulása a német kérdés békés megoldásához. Nyikoláj Zsukov munkásújító öt évvel ezelőtt lepett be Nyikoláj Zsukov, a moszkvai autógyárba. Miivezetője és brigádvezetője segítségével, a tapasztalt munkások tanácsait felhasználva, kiválóan sajátította el az esztergályos szakmát. Két évvel ezelőtt Nyikoláj Zsukov már egyik kezdeményezője volt a komplex önköltségcsökkentésért folyó mozgalomnak. Hónap- ról-hónapra túlteljesítette normáit és állandóan jelentős anyagmegtakarítást ért el. Keresete rendszeresen emelkedett. Újítási javaslataiért cs az anyagtakarékossági mozgalomban elért sikereiért is külön pénzjutalmat kapott. Nyikoláj Zsukov nem elégedett meg szaktudásával, hanem beiratkozott a gépgyártási technikumra. Jelenleg a IV. évfolyam hallgatója. Tevékenyen rcszt- vesz a gyári kollektíva társadalmi életében, tagja az üzemi újság szer- I értékes ötletével támogatta műhely' kcsztőbizoUságának és mühelyrász- részlegének újítóit, legének újítási megbizottja. Számos | Képünkön Nyikoláj Zsukovot látjuk V. Kljucsnyikovval, a műhely technológusával.
