Dunántúli Napló, 1953. április (10. évfolyam, 78-100. szám)

1953-04-26 / 98. szám

Védd a békéft, népink hatóimat, hazánk függetlenségét! Szavazz a Népfrontra* A „Pravda“ vezércikke Eisenhower elnök legutóbbi beszédéről Moszkv* (TASZSZ): A Pravda áp­rilis 25-í számának vezércikkében az. zal a beszéddel foglalkozik, amelyet Bisenihower elnök április 16-án mon" dott az amerikai lapszerkesztők tár­saságában, Közöljük a vezércikk tel­jes szövegét. Nyolc év múlt. el „ szövetségesek­nek — a Szovjetuniónak, az Egye­sült Államoknak Angliának és Fran­ciaországnak —. a Hitler-fasizmus fö­lött aratott győzelme és « második világháború befejezése óta. A nagy harc legfőbb terhét a szovjet embe­rek viselték vállukon. Azért harcol­tak hogy megvédelmezzék hazájuk szabadságát és függetlenségét, segít­séget nyújtsanak Európ-, leigázűtt népeinek a fasiszta iga alól való fel_ szabadulásban és biztosítsák a hábo­rú befejezése után a tartós békét és a nemzetközi biztonságot. A Szovjetunió, amely következete­sén védelmezi a népek közötti béke ügyét, most is, mint azelőtt, a nem" zetköz.1 együttműködés előmozdításá­ra törekszik. G, M. Malenkov, L. P. Berija és V. M. Molotov 1953 már­cius 9-i beszédében kifejezésre ju­tott a szovjet népnek az általános béke megszilárdítására irányuló tör­hetetlen akarata. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke április 16-án az amerikai lap" szerkesztő^ társaságában beszédet mondott a nemzetközi helyzet kérdé­seiről. Ez a beszéd mintegy válasz a szovjet kormánynak „ vitás nem­zetközi kérdések békés rendezésé­nek lehetőségére vonatkozóan tett legutóbbi nyilatkozataira. Éppen ez a körülmény magyaráz-. ,za meg azt az érdeklődést amelv minden országban megmutatkozik az elnök beszéde iránt a társadalom szé­les körei részéről amelyek várták az angol—amerikai tömb vezetőinek reagálását a Szovjetunió békeszerető törekvéseinek újabb megnyilvánu­lására. Együttérzés fogadta Eisenhower, elnök ama szavait:. „Az. igazi é» teljes békére törekszünk egész Ázsiában, miként az egész világon“ ugyanúgy, mint azt - kijelentését, hogy ,,P vitás kérdések közül, le" gyének azok nagyok vagy kicsi­nyek egyetlen egv sem megoldhatat­lan. ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletben tartá­sára.“ Az elnöknek a békére vonatkozó szavai, továbbá az a kijelentése, hogy a vitás kérdések közül egyet­len egy sem megoldhatatlan, ellen­tétben áll azonban beszédében fog­lalt más megállapításaival. Azok, akik Eisenhower beszédében igazi béketörekvést óhajtanak látni, szűk" «égképpen felteszik a kérdést: miért kellett az. elnöknek a békére szólító beszédben félreérthetetlenül atom­háború“ lehetőségével fenyegetőzni? Vájjon az ilyesféle érvek meggyő­zőbbé teszik az elnöknek a békéről szóló beszédét? Mindenesetre a Szov­jetunióval szemben az ilyesféle ki­tételek vagy egyenesebben megmond va. az ilyesféle fenyegetések soha nem érték el és nem érhetik el cél­jukat. Az Egyesült Államok elnöke be­szédében egész sor nemzetközi problémát érintett, amelyek jelentő" ségp nem egyforma. Végeredmény­ben azonban beszédét főkép a Szov­jetunióval való viszony kérdésének szentelte. Kijelentette: ..Előttem csu­pán egyetlen olyan kérdés ismeretes amelytől a haladás függ. Ez a kér­dő., a következő: Mit hajlandó tenni a Szovjetunió?“ Ehhez hozzáfűzte: Az igazságot egyszerű ellenőrizni. Meggyőzni csak lettekkel lehet.“ Nos, ebben lehetetlen nem egyet­értőn!: a tettek értékesebbek a sza­vaknál. Fordul junk tehát azokhoz a fontos nemzetközi, problémákhoz, amelyek" nek helyes megoldásától a béke meg szilárdítása függ.' Mindenekelőtt — a koreai kérdés Tagadható-e hogy az utóbbi évek­ben olyan kérdések álltak a nemzet, közt körök figyelmének középpont­jában, mint a koreai háború kérded se. Korea nemzeti egysége helyreál" jüásánaip kérdése? Mint ismeretes, ilyen kérdések alapján bírálták el ezekben az években sok állam kül­politikáját. A szovjet nép következetesen lá­togatott az igazságos koreai fegy­verszünet megkötésére irányuló min d?n lépést. A Kínai Népköztársaság és a Ko­reai Népi Demokratikus Köz-ársasáq kormányainak nemiégiben tett javas. ‘ata. amely újabb lehetősége: nyúj­tott a szavakról a tettekre való át­térésre és megnyitotta, a koreai há" ború befejezésének távlatát, azon- nyomban .támogatásra./talált• a szov- let kormány részéről. Azok, akik konkrét feleleteket keresnek — nem szavakat, hanem tetteket, a nemzet­közi viszonyok időszerű kérdésesek megoldására irányuló feleleteket — értékelni tudják az említett tény jelentőségét. Forduljunk más nemzetközi problémákhoz Ki feledkezhet meg, például a né­met kérdésről, vagy ki kerülhet meg általános szólamokkal olyasa fontos nemzetiközi problémát, mint’ Német­ország nemzeti egységének helyre­állítása demokratikus és bék «szerető alapon? Kit elégíthet ki nemcsak Németországban, hanem határain túl is, e kérdés olyan kezelése egyik- másiik álilam részéről, hogy mond­juk egyszerűen „dinamikus“ európai külpolitikája eszközének tekinti Né­metország nyugati részét, figyelmen kívül hagyva, hogyan reagálnak serre Európa egyes népei' és mindenekelőtt a francia nép,, amefly nem egyszer volt a militarista Németország áldo­zata. Nem viiágos-e, hogy Németország kérdésének megoldása szükségessé teszi Németország valamennyi szom­szédja létérdekeinek és az európai béke megszilárdítása érdekeinek fi­gyelembevételét és mindenekelőtt, a német nép nemzeti -törekvéseinek kö­vetkezetes figyelembevételét. Az Egyesült Államok elnökének beszéde nem ad alapot e kérdés meg­oldásához. Nem vette tekintetbe a német problémára vonatkozó potsda­mi négyhatalmi megállapodásokat. Ugyanígy járt el az Egyesült Álla­mok előző kormánya is. De ha elis­mer jük a német kérdésnek az euró­pai béke megszilárdítása szellemében történő pozitív megoldása észszerű szükségességét, amire a Szovjetunió következetesen törekszik — nem sza­bad megfeledkezni az említett fontos nemzetközi megáriapodáisokról. ame­lyek alatt ott áffl államaink, valamint Nagybrltannia és a megállapodások­hoz csatlakozott Franciaország alá­írása. Ha az angol-amerikai tömb nem számol ezzel és tovább megy a maga számára kijelölt úton — lehetetlenné téve Németország nemzeti egyesítését és militarista állammá átalakítva an­nak nyugati részét, ahol a hatalom' továbbra is a reva.ne híveinek ke­zében marad — végzetes hibát követ el, mindenekelőtt a német néppel szemben. A német kérdésben elfog­lalt ilyen álláspont ugyanakkor ö*z- Rzeegyeztietlietetlen Európa vail»meny­nyi bókeszérető államának és az egész haladó emberiségnek érdekei­vel. Arról van szó, hogy minél előbb megkössék a békeszerződést Német­országgal. azt a békeszerződést» amely lehetővé teszi a német nép­nek. hogy egységes államban egye­süljön és elfoglalja az őt megillető helyet a békeszerető népeik közössé­gében és hogy ezután kivonják Né­metországból a megszálló csapat okai. amelyek eltartása tehertöbbkúként nehezedik a német nép vállára, Az Egyesült Államok elnökének .•* nemzetközi kérdések széles körét érintő beszédében nincs szó a Kínai Népköztársaságról. Kína nemzeti .jo­gainak visszaállításáról az Egyesült Nemzetek Szervezetében, valamint Kína jogos területi igényeiről, bele .értve Tajvani szigetét. Vájjon ez a kérdés nem tartozik napjaink halaszt hatatlan nemzetközi problémái közé? Es mégis tény, hogy ebben a nagy beszédben Kína kérdése nem került megvilágításra. Ez pedig azt jelenti, hogy Kínával fezemben makacsul at­tól a törekvéstől diktált politikát folytatnak, hogy visszafelé forgassák .t szakadatlanul fejlődő események men étét, bár mi n daruk i „látja, aki n ele szeme van. hogy az ilyfen politikára elkerülhetetlen kudarc vár. Eisenhower beszédében öt „tétéit“ fogalmaz meg, amelyek — szavai szerint — meghatározzák „az Egye­sült Államok magatartását a nemzet­közi ügyek területén.1' Ezek a Jé telek,“ kimondják, hogy ,,az egész emberiség állítja a békét, a testvéri­séget és az igazságosságot“, hogy „minden országnak elddegemíthetetlen joga az, hogy faját választása sze­rint; alkossa meg kormányzati formá­ját és gazdasági rendszerét’*, hogy „nem igazolható egyetlen országnak olyan kísérlete sem, hogy kormány­zati formát kényezeritsen más orszá­gokra” és így tovább. Ha valóban ezek az elvek határoz­nák meg az Egyesüli Államok poli­tikáját és lm nem maradnának csak általános deklarációk. ennek meg kellene mutatkoznia a koreai kérdés- ■*?!. Németországgal és Kínával kap­csolatban elfoglalt álláspontban is. Éppen az a dolog lényege, hogy a deklarációkat nem erődítik meg a tettek, hogy az Egyesült iikanok valóságos politikája mind ez ideig ke. véssé vette számba az ilyesféle d«k- laa-ác.ióbaa e kérdések és sok más nemzetközi kérdés megoldásánál. 'Az elnök beszédében megkülönböz­tetett figyelmest szentel Kelet-Európa népeinek. Szavaiból az következik, logy a keleteurópai országok kor­mányzati formáját kívülről! kényeze. rítetbék rájuk, bár ez elieirtmond az áíialáinosam ismert tényeknek és az ezekben az országokban uralkodó valóságos helyzetnek. A tények azt mutatják, hogy Kelet-Európa népei épp a jogaikért vívott szívós harc­ban jutottak el a jelenlegi népi de­mokratikus kormányzati formához és hogy csak eme új viszonyok kö­zött tudták biztosítani a gazdaság és a kultúra rohamos fejlődését ál. lámáikban. Különös dolog volna azt várni a Szovjetuniótól, hogy beavat- Icozzék as e népek álbal megdöntött reakciós rendszerek visszaül látása érdekeben. Ugyanakkor az elnök egyszerűen vét az általánosan ismert történelmi törvényszerűség ellen, amikor „fel­szólítja“ a Szovjetunió vezetőit, használják fel döntő befolyásukat a kommunista világban" arra, ho<n- tartózbassák fel Ázsia gyarmati 'és tv gyarmati népeinek az évszázados elnyomás és naibszotlgasors ellen in­dított felszabadító mozgalmát. Nehéz a nemzetközi problémák helyes értel­mezésére számítani, amíg a nemzeti . felszabadító mozgalmat egyes „rossz- szándékú“ emberek sugaiimazásia eredményének tekintik. Egészen érthetetlen az elnökinek az az utalása, hogy „más népeknek, közöttük Kelet-Európa népeinek ,,biz­tosítsanak szabadságot más országok kai valló egvesülésre egv »jo^i világ közösségben“. Mindenki előtt ismeretes, ki az, aki akadályozza néhány népi demo­kratikus ország felvételét az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe és * ki akadályozza a niagy Kína törvény es .jogainak visszaállítását az ENSZ- ben. Viszont nem a Szovjetunió kép­viselői terjesztebbéfc-e elő azt a javas­latot, hogy vegyenek fel! az Egyesült Nemzetek Szervezetébe tizennégy országot — azt a javaslatot, amelyet az angol-amerikai tömb szavazatai­val vetettek el? Ami az osztrák áltiamszbrzödést il­leti. ezzel kapcsolatban megismétel­hető. hogy itt sincsenek olyan kér. dések, amelyeket ne lehetne megol­dani a korábban elért szerződéses megegyezések alapján, az osztrák nép demokratikus jogainak tényleges megtartásával. Az Egyesült Nemzetek Szervezetéről Az elnök beszédében készségét nyilvánította az iránt, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetét olyan in­tézménnyé változtassák, amely való­ban meg_ tudja őrizni valamennyi nép békéjét és biztonságát. Nem a Szovjetunió hibája, hogy ez a szervezet ma nem teljesíti a reá bízott feladatokat. De még most sem késő emelni tevékenységének jelentő­ségé;, különösen a béke és a nonvzet- közi biztonság megszilárdítása terén, ami e szervezet létrehozásának leg főbb célkitűzése volt. Ehhez mindenekelőtt a.z szükséges, hogy valamennyi tagállam tisztelet­ben tartsa az ENSZ elveit, hogy ne sértsék meg alapokmányának alap- elveit. Ehhez az szükséges, hagy egyetlen kormány se törekedjék az ENSZ-et saját külpolitikájának segéd szervévé tenni, mivel ez nem egyez, telhető össze sem az Egyesült Nem­zetek Szervezetének alapelveivel, sem a normális nemzetközi együtt­működés és a béke megszilárdítás® érdekeinek céljaival. Felvetődik a kérdés, miért, írta alá az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének mind a hatvan tagállama az alapokmányt, amelynek legfontosabb része az öt nagyhatalom egyhangú­ságának elve a Biztonsági Tanácsban a béke biztosítását fejűn tő kérdések megtárgyalásakor? Nutn azért, hogy .0 minden ország által' elismert elvet a gyakorlatban egyes államok sem­mibe Vegyék! — és természetesen» nem azért, hogy ezt a nemzetközi elvet valamilyen nyűgnek vagy az ENSZ és a Biztonsági Tanács mun­kássága akadályozójának tekintsék. Végül, ki tekinthet normálisnak olyan helyzetet, hogy Kína, a világ legnagyobb országa meg van fosztva annak lehfetbségét&l, hogy résztve­gyen a Biztonsági Tanács és a köz­gyűlés munkájában, s ehelyett vala­milyen kuomíntangista madárijesztő pöffeszkedik az ENSZ szerveiben. Vájjon az ilyen helyzet előmoz­díthatja-e az ENSZ tekintélyének megerősítését? Vájjon ilyen viszo­nyom között lehet-e számítani az Egyesült. Nemzetek Szervezete tevé­kenységének normális fejlődésére és kötelezettségeinek teljesítésére, a békp és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása terén? Mindenesetre e kérdés megoldását, miként számos más megérett nem­zetközi probléma megoldását, nem lehet megkerülni. Ha valamennyien arra törekszünk, hogy kevesebb le­gyen a szó és több a tett. akkor nyilvánvalóan meg lehet majd talál" ni az utat az ilyen problémák meg­oldásához is. N:m alaptalanul kapcsolta össze beszédében az elnök a fegyverzet csökkentésének kérdését azzal hogy komolyabb íjgyeimet kell szentelni a gazdasági problémáknak, a nyomor és a nélkülözés elleni harc próbá­méinak, Aligha elégít ki azonban valakit is az, ha ezt az ügyet vala­miféle „világsegélyezési alap“ létre, hozásár,, zsugorítják, amiről ebben a beszédben szó volt. Ennek az „alapnak“ hangzatos el­nevezése egymagában nem elegendő. Mások lesznek az eredmények, ha e probléma megoldásának alapja az országok között; valóban széleskörű és demokratikus együttműködés lesz a népek szuverén jogainak teljes tisz" teletbdhtartásával és anélkül, hogy a segélyben részesülő országokra po­litikai feltételeket kényszerítenének. Ami* az elnök eddig a ,,világsegélye­zési ala,p“-ról mondott abból az az ember benyomása, hogy itt a ku­darcot vallott „Marshall terv“ új változatéról van szó s egyben annak a „Truman-féle 4. pont“"nak má6 elnevezést viselő folytatásáról amely egyes gyenge államoknak juttatott jelentéktelen feönyöradományokka! igyekezett alávetni egyes országok és gyarmati területek költségvetését és gazdasági életét, tehát magukat ezeket az országokat ée területeket is, az Egyesült Államok külpolitikája úgynevezett ..dinamikus“ célkitűzé­seinek. Amint látható, most arról van szó, hogy- tovább mennek ezen az úton. Nem szabad figyelmen kívül hagy­ni azt, hogy az utóbbi időben az amerikai gazdasági „segítség“ egye­nes visszautasítása is előfordul, amint az Burma és néhány más állam pél­dáján látható. Az is köztudomású, hogy az utób" b; időben számos állam határozottan ki jelenti, hogy n?m annyira az Egye sült Államoktól kapott úgynevezett ..segélyhez“ fűződnek érdekei, mint inkább ahhoz hogy az Amerikái Egyesüb Államok ne gördítsen mind újabb és újabb akadályokat az álla­mok között; normális kereskedelem fejlesztésének a nemzetköz; árufor­galom kiszélesítésének útjába, • Odáig megy a dolog, hogy még az Egyesült Államok vezette tömb­höz tartozó országokban is, minde­nekelőtt Angliában, egyre erősebb a zúgolódás a deínokratikus tábor ál" latnaival folytatott kereskedelemre vonatkozó, az Egyesült Államok ál­tal diktált korlátozások ellen. Az elnök beszédében foglalt béke- felhívás természetszerűleg a kellő támogatásban részesül a mi részünk, ről. Nehéz azonban figyelmen kívül hagyn; azt a tényt, hogy az. Egyesült Államok kormányának külpolitikai irányvonala egyelőre mefesze áll eezktől a békeszereíö felhívásoktól. Szemléltető bizonyítékai ennek pél­dául az elnök beszédével foglalkozó olyan kommentárok, amilyeneket mindössze két nappal Eisenhower beszéde után adott egy olyan tekin­télyes személyiség mint Dulles, az Egyesült Államok külügyminiszterei Nem lehet nem egyetérteni Stra- cheyvel a volt angol labourists kor" mány miniszterével, aki úgy jelle mezte Dulles beszédét, hogy azÍEisen. bower beszédének „háborús aktussá“ való átalakítására irányuló törekvés. Dulles bizonyos mértékig fényt vetett arra a mindenkit meglepő tényre, hog,, Eisenhower beszédében hallgatott Kínáról. Amint kiderül, az Egyesült Államok kormányát ag­gasztja az úgynevezett ..nemzeti" Kína vagyis a Csang Kabsek-féle csőcselék sorsa, amelyet a kínai nép győzelmes harca eredményeképpen kergetett ki az országból. Am; pedig a valóban nemzeti Ki" nát, illeti, egyedül törvényes népi demokratikus, kormányával, Dulles addig megy; hogy az Egyesült Álla mok kormánva érdemének minősíti a Kínai Népköztársaság ellen foga­natosított politikai és gazdaság; blo­kádot. Dulles harcias,-'ágQ régóta ismére tes. Lehet, hogy az ő beszéde az e>-. nők beszédének kissé szabad tolmá­csolása. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt hogy ő áll az ' Egyesült Államok külügyminisz­tériumának élén és az ő szavai akar- vá-nemakarva kapcsolatban állanak az Elsenhower, vezetése alatt álló kormány hivatalos álláspontjával Ezért nem hagyhatjuk szótanul Dullesnek azt az állítását, hogy a szovjet vezetők az Egyesült Államok úgynevezett kemény politikájának nyomására tettek felhívást a vitás kérdések békés rendezésére. — Az egész világ előtt ismeretes hogy a szovjet vezetők cselekedeteiket n m valamely országnak P Szovjetunióval szemben folytatott politikája ..ke­ménységével“ vagy „lágyságával“ kapcsolatos meggondolások alapján határozzák meg., hanem n szovjet nép alapvető érdekeiből, a béke es a nemzetközi biztonság érdekeiből in­dulnak ki. Bár az a harcias póz. amelyet Dú" les annyir„ kedvei egyeseknél * tésos lehet célját aligha éri el kü­lönösen a diplomácia területén. Az­zal, hogy Dulles összekapcsolta az Egyesült Államok béke javaslatai előterjesztésének lehetőségét az úgy. nevezett. „Európai védelmi közösség“ létrehozásával, ,.a francia és a né met erőket magukban foglaló egye" sült fegyveres erők“ megszerzésének terveivel, vagyis a tovább; fegyver­kezési hajszával — talán akarata ellenére elárulta az Egyesült Álla­mok politikájának igaz; értelmét. De ha Eisenhower beszédének értelme tényleg az, ahogy azt Dulles az c - nők után ugyanabban a teremben és azonos hallgatóság előtt megtar­tott terjedelmesebb beszédében ki­fejtette akkor az nem adhat pozitív eredményeket a béke megszilárdít ásd érdekeinek szempontjából. Az Egyesült Államok hivatalos kép viselőinek ilyen nyilatkozataival kapcsolatban nehéz megállapítani, mi a valóságban az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikája álláspontja. Arról van"e szó, hogy a nemzet­köz; viszonyok terén mutatkozó fe­szültség enyhítésének útjára lépté­nek és má3 népek jogai tiszfelet- bentartásának alapján oldják meg a vitás kérdéseket, vagy arrólvan-e szó hogy folytassák a fegyverkeze" s; hajsza korábbi politikáját? A szovje* vezetők véleménye sze. rint a valóban a békére irányuló ja­vaslatok alapjául szolgálhatnak * nemzetközi viszonyok megjavításá­nak. Ez azonban nem jelent; a2L hogy a szovjet vezetők hajlandók a tégi módszerek új változatait ilyen javaslatokként fogadni. Eisenhower elnök beszédében a háború utáni időszak eredményeivel foglalkozott, attó] a pillanattól kezdve, hogy a győzelem tavaszán a nyugat; szövet- ségesek katonái Európa közepén ta­lálkoztak Oroszország katonáival." Eisenhower ezekről az eredmények" ről szólva hangsúlyozta, hogy a há- sorú befejezése után a világ orszá­ga; szétváltak és két különböző útra léptek. Ezzel kapcsolatban Eisen­hower a tényekkel szöges ellet >»í ben úgy» ábrázolja a dolgot, .'mintha az angol—amerikai tömb országai a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását tüz.té,. volna k; cé­lul, a Szovjetunió és a velc baráti államok pedig nem akartak volna ez^n az úton haladni. Ugv is lehet őf érten;, mintha a Szovjetuniónak a háború által tönkretett gazdasága helyreállítása és gazdasági erejének megszilárdítása a háborút követő idő szakban „az agresszió új veszélyét“ kezdte volna jelenteni. Ilyen megállapításokig eljutni a Szovjetunióval kapcsolatban, anv" nyit jelent, mint legalább is elve* szítén; a tárgyilagosság érzését és nem számolni olyan általános, is­mert körülményekkel, amelyek tel jes határozottsággal bizonyítják nem­csak országunk békeszerető célki­tűzéseit, hanem azt is, hogy a Szov­jetunió az általános béke fenntartá* sának és megszilárdításának legfőbb támasza és alapvető tényezője volt és maradt. Az elnök nyilván azzal a céllal tett ;»yen kijelentéseket, hog-,, valkmenv- nyíre békeszerető,, fényben tüntesse fel az angol-nmefika; tömb politiká­ját. Az Egyesült Államok rendkívül felduzzasztott és év.’öl-évre növekvő katonai kiadásaira vonatkozólag <a- ját maga által ismertetett számada­tok és tények azonban egészen más. ról beszélnek. Ezek a tények az Egvesülf Álla­mok egész nemzetgazdaságának sohP azelőtt nem tapasztalt arányú mi!'* tarizálásáról. a katonai kiadásoknak a riép számára elviselhetetlen terhé- rő] továbbá arról tanúskodnak, hogy a fegyverkezés; verseny s a rettegés és a legnagyobb feszültség .égkörét teremtette az Egyesült Ál­lamokban. Az Egyesült Államok » (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents