Dunántúli Napló, 1953. április (10. évfolyam, 78-100. szám)

1953-04-12 / 86. szám

1988 ÁPRILIS 12 NAPLÓ n Üzemeink dolgozói tömegesen csatlakoznak a választási békeversenyhez Sopiana Gépgyár KOMLÓ ÉPÍTŐSNEK LEVELE RÁKOSI ELVTÁRSHOZ Mi, a Sopiana Gépgyár dolgozói a fel szabadulási hétre tett felajánlásain, kát maradéktalanul teljesítettük és most örömmel csatlakozunk a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozóinak felhívásához és a választás tisztele­tére a következő felajánlást tesszük: 1. Vállaljuk, hogy a második ne­gyedévben terven belül 250 ezer fo­rint értékű készárut gyártunk. 2. Öntödénk vállalja, hogy a má­sodik negyedévben béröntési tervét havi tíz tonnával, a teljes negyedévi tervét 50 tonnával teljesíti túl. 3. A. minőség megjavítása terén megtesszük a szükséges intézkedése­ket, hogy az exportra gyártandó hu- zálzománcozó gépeinket minőségi ki­fogás ne érhesse. 4. Műszaki dolgozóink vállalják, hogy <i huzalzománcozó gépek zök­kenőmentes gyártásának előfeltételeit biztosítják és fizikai dplgozóinknak minden tekintetben segítséget nyúj­tanáls. , 5. A terven felüli készárutermelés­ből az Aprítógépgyár sürgős igényeit elégítjük ki, elsősorban a 120 mm-es fehérfémbélésü csapágyakat gyártjuk és ennek határidejét július 30-ról má­jus 10-re előrehozzuk. 6. Tovább javítjuk <t kooperációi a Kőbányai Kovácsárugyárral és ter­ven felül havi 100 darab emelőházzal szállítunk többet. ‘ 7, A mezőgazdaság igényeinek fo­kozottabb kielégítése érdekében, a Kolbay.gifűrűshengerehből havi hat­van készlet helyett 80-at készítünk. 8. Május tíztől tizenhétig választási műszakot tartunk. Félajánlásunk teljesítésével, illetve hittdjesitésével köszönjük meg pár­tunknak és önnek Rákosi elvtárs, eddigi eredményeinket, alkotmányun­kat, amely lehetővé teszi, hogy or- szagunk irányításában a dolgozó nép legjobbjai vegyenek részt. A Sopiana Gépgyár dolgozói ne­vében: SZOPKA MIHÁLY párttilkár ZDELLAR JANOS igazgató EXNER MIKLÓS ÜB-elnök A fémgyűjtés eredményei Ä főmgyüjtő hónap sikeréért folyó versenyben szép eredményekkel di­csekedhetnek iskoláink tanulói. A örigetváiri általános iskola edAigi gyűjtése 4.446 kiló ócskavas, A pécsbányatetepifr általános iskola út­törő csapata 3.&00 kiló ócskavasat -és 27 kiló színesfémet, Kilincsek Éva., a pécsváradi általános »kola VI. osz­tályos tanú-lója eddig 1300 kiló ócs­kavasat és 14 kiló színesfémet gyűj­tött. Drága Rákosi Elvtárs! Komló, szocialista bányaváros épí­tői boldogan jelentjük, hogy. első ne­gyedévi tervünket .107.7 százalékra teljesítettük. Eredményünk mögött, kemény, áldozatos munka! húzódik meg. Az 1053-as tervevet Komló épí­tői adóssággal kezdték meg. Január és február hónapokban nem teljesí­tettük tervünket. Januáriban a 44/3. ez. vállalat 91 százalékra, á 73/3. m. vállalat 60.7 százalékra, a 40. ez. tröszt p-edig 100.3 «zázailékira teljesí­tette tervét, Márciusban a műnk a ver­seny és a felszabadulási hót eredmé­nyei alapján ürömmel jelentjük, hogy tervünk teljesítésében lévő adóssá­gunkat nemcsak letörl-esztettük. ha­nem tervünket túl is teljesítettük. Elért eredményeinkre büszkék va­gyunk, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az elkövetkezendő időben még keményebb feladatok állanak előt­tünk; amit csak úgy tudunk megvaló­sítani, ha az eddiginél még szilár­dabban helytállnak a munka frontján. Tudjuk, hogy milyen nagy, fdeWte- ségteljes munkával bízott meg min­ket pártunk és kormányunk, amikor ránkfoízta Komló bányaváros felépí­tésiét. Tudjuk, hogy Rákosi elv társ, pártunk és kormányunk bízik ben­nünk, hogy nem fogjuk cserbenhagy­ni szeretett hazánk épülő büszkesé­gét, a Sztálin városi vasművet. Tudjuk, hogy az adott szó kötelez. A szava­kat és a tetteket elválasztani nem lehet és nem szabad. Mi, Komló építői ígérjük, hogy az első negyedévben elért eredményünket a második ne­gyedben nemcsak megtartjuk, hanem túl is szárnyaljuk. Amikor elolvastuk a Gheorghiu- Dej Hajógyár dolgozóinak felhívását a választási békeversenyre, elhatároz­tuk, hogy mi is csatlakozunk a felhí­váshoz. Mi, építőmunkások a múltban is harccal készültünk a, választásokra. csakhogy az a harc más volt, mint a mostani. Amíg a múltban harcolnunk kellett a munkanélküliség, az éhen- pusatulás ellen, egy darab kenyérért, addig most jó munkával harcolunk megváltozott. életünk még szebbé és boldogabbá tételéért. Nemi fogjuk so­hasem elfelejteni, hogy megváltozott, boldog életünket a nagy Szovjetunió­nak, pártunknak, Rákosi elvtársnak köszönhetjük. A munka nálunk be­csület, és dicsőség dolga lett. Komló építésének tehát többszörösen annak kell lenni. Hiszen »ein kisebb fel­adatról van ezó, mint felépíteni azt a városit, amelynek szenét az ország egyetlen más bányája sem pótolhat­ja.' A választási békeversenyhez mi is csatlakozunk ós munkánk, tetteink fokozásával megkezdjük a szavazást a béke, a szabadság és boldog, fel­szabadult életünk megvédése mellett. Adott szavunkhoz híven a második negyedévi len- túlteljesítése érdeké­ben az alábbi felajánlás: tesszük: Vállaljuk hogy építkezése ink ha­táridejét 910 munkanappá; lerövidít­jük. amely á-’tal 2,093.000 forint érté­kű munkát végezhetünk el terven fe­lük Azaz harminc lakácsai többet adunk át a második negyedév során bányászainknak. A vállalás eredmé­nyeképpen 118.583 forinttal csökkent­jük rezsi-kiadásunkat. Második ne­gyedévi tervünk teljesítése. Illetve túlteljesít,é>>e alapján 91.658 forint, ér lékű építési anyagot használunk fok Komló, 1068 április Í0. Szllpánovlt.s Kálmán párttitkár, réter János ÜB-elnök Sommer János DISZ-titkár Erős György 49. sz. tröszt íg. Olasz Ferenc 44/3. ' áll. lg. Hermann Nándor 73/3. váll. ig. Magasépítési vállalat Az É. M. 49/1. sz. Magasépítési Vál­lalatának dolgozói nem. teljesítették teljes mértékben felszabadulási hétre tett vállalásaikat. Az elmaradást az időköziben, végrehajtott átcsoportosítá­sok, a rossz munkaszervezés és a .hiá­nyos anyag és munkahely előkészítés okozták, A vállalat dolgozói most le akar­ják mosni magukról, a szégyenfoltot azzal, hogy csatlakoznak a Gheorgtóu Dej Hajógyár dóig ózó inak verseny- felhívásához és lelkesen kapcsolód­nak be mér most a választási béke- versenybe. A dolgozók egyetértésben a műszaki vezetőkkel a legfontosabb feladatok megoldására vették az irányt, k akarják rövidíteni a vá­lasztási munlkiaverseny -szakaszában — azután pedig még fokozottabban, — az egyes építkezések elvégzésére kiszabott határidőket. így idő előtt akarják átadni rendeltetésének a Bé" ta-aiknai kompreseao-rházat, a szá-llító- gépházat. a hűtőtornyot, a III-as aknai építkezésen ugyancsak a szállítógép, házat. Anma-aknén a kompressziór- ház gépalapját. Meggyorsítják a vá­lasztási béfk-eversenyben a bánya- igazgatóság a tanácsház, a posta, a szálloda épületeinek, valamint a Be­rek-utcai négyszer tizenhat munkás" lakásnak az építését is. Építőipari Vállalat A 44/4. Építőipari Vállalat komlói dolgozói ’is nagy lelkesedéssel vették tudomásul a Gheorghiu-Dej Hajó­gyár dolgozóinak felhívását a válasz­tási békeversenyre és azonnal csat/La" kozlak hozrziá. A vállalat műszaki ve­zetői számítást készítettek, amely­ben megállapították, bog,, az eddig vállalást tett dolgozók száma az ossz létszámhoz viszonyítva 75 százalék. Kiszámították azt js. hogy a vállalt határidő lerövidítésekből 125 munka­napot takarít meg a vállalat, amely­ből az adódó termelési értéli: 118 ezer forint. A pnzsi megtakarítás 12.620 forint. A vállalat dolgozói máris nagy lelkesedéssel láttak fogadalmaik va" lóraváltásához n különböző munkahe­lyeken.. Valamennyien bizakodnak', hogy győztesen kerülnek ki a válasz­tás;, békeveisenyből, hogy valóravált ják ígéreteiket, sőt még a vállalt határidő lerövidítéseknél is többet tel jesíithetnék. Ha lelegel tesznek a tervben és a fogadalomban vállalt kötelezettségeik nek, akkor & választási békeverseny, ben a vállalat műszaki vezetőinek 1,600.000 köbméter betont, 2,500.000 darab téglát és 1,200.000 köbméter követ kell a különböző munkahelyek re szállíttatni. Ugyanis ennyi anyag szükséges a választási békeverseny idejére váltót terven ísíüli munkák elvégtaéséhez. | 73/3 sz. Építőipari Vállalat | Az É. M. 73/3. sz. Építőipari Vál" falaténak Komló, kökönyös.; részlege 1953-as első negyedévi tervét csak 89 százalékra teljesítette legnagyobb részt szervezetlenségből és munka­erőhiányból kifolyólag. „Januári tervünket 120.3 februári tervünket 60.7. március; terveiőirány satunkat 101.0 s®ázalékra teljesítet tűk“ — írják levelükben Winkler Lőrinc, Mackó József és Herman Nándor elvtársak, a vállalat vezetőd. „Az első negyedévi eredmény össze" sen 89.0 százalék“ — írják továbbá, majd megjegyzik hogy az elmaradást a választási békeverseny napjaiban a vállalat dolgozóinak minden . körül­mények között teljesíteni kell. A kökönyösi vállalat dolgozóira igen szép feladat vár. Őket bízta meg pártunk és kormányunk azzal, hogy építsék bányászainknak, építő­inknek, Komló új dolgozóinak a szép. fürdőszobás, egészséges, napfényes lakásokat. A vállalat dolgozói helyt akarnak állni ennek a megbízatásnak a teljesítésében. Látják, felszabadult hazánkban van érte!me a munkának. Közülük is nem egy olyan dolgozó van már aki Kökönyösön a magaépí­tette házban lakik. A vállalat dolgo. zói most már a második negyedévi terv sikeres teljesítéséért és. azért harcolnak hogv ezt a tervet legalább annyival • teljesítsék túl, amennyivel az első negyedben elmaradtak. Segédipari Vállalat Az É. M, 49/5. sz. Segédipar: Vál" lalat dolgozói ;s elkészítették írás­ban csatlakozásukat a Gheorcbiu-Dej Hajógyár dolgozói álltai elindított vá­lasztási békeversenyhez. Külön válla. Sást tettek a lakatos, a bádogos, a kovácsmühely, a komlói asztalos" üzem, a dombóvári asztaiosüzem. a bogmárműbely a szíjgyártó üzem. a kárpitostnűhely, a gépkocsi javító mű­hely, az elem-gyártó üzem, végül pe­dig p homok- és salakbánya dolgo­zói. A vállalások értéke között nem ’ehet különbséget tenni még annak ellenére sem. hogy mindenütt poato" san feltüntették: mennyit jelentenek forintban a határidő lerövidítések. Az elemgyártó üzemrész dolgozóinak felajánlása péidáu; 72.280 forint ér­tékű, a bognárműhely dolgozói 19.221.20 forintot takarítanak meg, ha valóröváltják ígéretüket. A komlói asztalosüzem dolgozói 15.833 forint, értéket akarnak megtakarítani a vá­lasztási békeverseny során. A lakatos és a bádogosműhely dolgozóinak vál. lalásában az szerepel, hogy idő élőt; végiziik el az Anna-aknaj szállítógép" ház lakatosmunkáit a komlói ta­nácsház, posta és a szálloda épületek lakatos, illetőleg bádogos murikéit. A kovácsműhely dolgozó; a választá­si békeversenyben fokozott feladatuk­nak tartjáy- a hulladékok felhaszná­lását, 3.700 forint értéket takarítanak így meg. Á szép fiatal évek nálam zárójelbe kerültek ll/rit szól ehhez a Gárdonyihoz! Nagyszerű író, mii! — kér­dezte Arató elvtárs, a Gépipari Technikum Diákotthonának igazga­tója. S keserűbe nyomott egy ke- ménnfedélü száz-százhúsz lapos köny­vet, a. „Lámpást“. Vagy három éve, hogy olvastam, jónak tartottam akkor s helyeslőén bólintottam. — Csak a vége.., Nem, nem ez « megoldás. Én máskép csináltam ... Leültünk, ö végigsimítoHa őszülő haját és elkezdett beszélni. Tanító vagyok. S.. talán még rosszabbul kezdtem mint Gárdonyi. Első emlé­keim egy bamhtdborhoz fűződnek. Apám. váltókezelő volt a Felvidéken, « csehek elől felpakolta családját s a csonka országba jött megélhetést keresni. Királyhida mellé szállítottak: °da busszal, vissza már sehogy. Nyolcán voltunJc gyerekek. A pénz kamiar elfogyott, Prónayék sohasem fizettek, ügy kellett élnünk, ahogy tudtunk s mi nekiálltunk golyókat ásni a lőtéren. Az óimat Molvasztot- luk, eladtuk és ebből éltünk. A ha- Tyok — csempészni jártak. Néhányat kopogtak, egy diák lépett be. Igazgató élvtárs, orvoshoz sze­retnék menni. — Jólvan, mehetsz! Égy percig utána nézett 'a karcsú, izmos fiú- nah. Ezek a fiúk már nem is sejtik, mit jelentett betegnek lenni 30—35 évvel ezelőtt. Mi valahogy átvészeltük a. három évet Királyindán, a szomszé­dék gyerekei mind belepusztultak. A cinkék egyre hangosabban esi- vV'élnek, az ablak előtt, játékosan, fürgén fürödnek a tavaszi napfény­ben. Orgonavirágok illatát sodorja felénk a szellő, kint. új élet fakad, a tavasz. — Azután Magyaróvárra kerültünk ’Oagonlakónak. Ma is emlékszem: 160 Szomszédunk volt — két sínpáron. A Vagonok kiszáradtak a, nyár folyamán és a rések között élesen fütyült a szél. Apám bajuszát választottam akkor hőmérőnek. Ha reggelente fe­hér volt, még jobban a fejemre húz­tam a dunyhát, — és télen mihdicj fehér volt. . Már akkor olcsó volt a pénz, de nekünk ebből is kevés jutott, pedig én is dolgoztam. Magyaróváron itat­ták a> nyugatra szállított marhákat. Addig-addig könyörögtem, kérleltem és hízelegtem, míg bevettek .az itató, partiba. A többiek felnőttek voltak, s hogy ne dobjanak ki — ugyan­annyi vizet hordtam, mint ők. Négy­öt lépést futottam a két vödörrel, leálltam, kiziháltam nvtgam és újra kezdtem. Iskolába csak évek múltán kerül­tem. Először az élet tanított megy hogyan kell szépen mondani: bácsi, adjon egy kis szenei és csak utána a papok. Akkor már Kiskőrös és Kalocsa között balder volt az apám. Öt kilo­méterre jártunk iskolába. Nekem hon- nét-honnét nem csizma jutott és így én tapostam csapást sárban és hó­ban a kisebbeknek. A suhíló szélben póznát ól-póznáig futottunk. Mégis hosszú évek alatt csak egyetlen egtr szer hiányoztunk, amikor a hótól nem tudtunk kijönni az ajtón. Apám ‘öbbször kérvényezte, helyezzék köze­lebb valamilyen iskolához. Válasz sohasem érkezeit. Sok-sok év múlva, amikor már, mint a mohácsi Dózsa György népi kollégium nevelője elkísértem regge­lente a fiúkat az iskolába — eszembe jutott az én kis csapatom, ahogy mint az orgonasípok egymás mögött, minden áldott reggel bandukoltunk zsebredugott kézzel az iskola felé. Egy fényképre mutat* kollégisták... — Nekik már nem kell kilométe­reket gyalogol-nk>k sárban, esőben, hó­ban és viharban, hogy tamdhassmok. Micsoda pompás fiatalok ezek! .Hát nem érdemes ezekkel foglalkozni?! — No, de térjünk vissza a múltba. Elvégeztem a polgárit, közben apám meghalt. Otthagyta anyámat 70 pen­gős nyugdíjjal és nyolc gyerekkel. Én tovább akartam tanulni és anyám beíratott a, kalocsai érseki tanítókép­zőbe. Az internátusért 40 pengőt fi­zetett egy hónapra, — nyolcuknak .maradt Imrminc. A zsebpénzt magam kerestem meg. Vasárnaponként dol­gozatot írtaim a gazdagoknak — har­minc fillérért és kótákat másoltam egy sort egy fillérért. — Gyere csak ide Pali. Te mit fi­zetsz egy hónapra? — Harminc forintot. — Apád mennyit keres? — Kilencszázat. —- Ma tehát 30 forintot fizetnek diákjaim a kollégiumi ellátásáért, apjuk fizetésének harmincadrészét ad­ják. Anyám, a felét adta. — 1932-ben végeztem a képzőben — jelesen. Szerettem volna számtan­fizika szakos tanár lenni, instruálás- sai akartam magam fenntartani Pes­ten és közben tanulni, mint előttem és utánam sokan mások, de testvé­reim is tanultak és nekem segítenem kellett azokat. Otthon maradiam és állást kerestem — hat évig. Anpaleidején úgy lehetett álláshoz iulni, hogy a sok pályázó közül az érseki iroda igazgatója., főtisztelendő és nuHtóságos dr. Knjány Ferenc hár­mat kijelölt, és ezek közölt, az iskola­szék választolt. Elvileg a legjobb ta­nulók és a legszegényebbek voltak előnyben, gyakorlatban a méVóságos frrot ektorok döntöttek az állásról. Tucatjával csavarogtunk Kalocsa Hí­rűin állástalan diplomások. Azt, aján­lották az érsekségnél: imádkozzunk^ és legyünk türelemmel. Nekem a torkomat fojtogatta a — türelem. Kilencen éltünk anyám. 70 pengős nyugdíjából. 25 pengőt, fizet­tünk házbérre, együnJcre 5 pengő ju­tott havonta. Ebből éltünk és ruház- kodtunk. Éltünk-7 Ha valaki két szál tésztát elkapott a levesben, már megrövidítet­te a másikat. Még levesből sem tud­tam jól lakni soha, Azután bevezették a szellemi inség- munkát, — 30 pengőért havonta. Az érdekeikben a városházán nem szólt senki és így ilt is lemaradtam. Csak egyszer, egyetlen egyszer ju­tottam álláshoz: három hónapig instruáltam egy intéző üresfejű fiát. Mindig a nyomában kellett lennem és ezért vele együtt, ehettem — az asztalvégen, ha nein volt vendég. Egyszer azonban valamiféle alacso- nyabbrendű vendégek is jöttek és megengedték, hogy én is marad­hassak. Ebédután a zongorához ül­tem, Schubertét, játszottam. Szép volt. Egy perecre megfeledkeztem magamról, az intéző azonban nem. ,,Nevelő úr, hol az öcsi?" És én mentem az ,,öcsi‘‘ után. Szép fia tál évek! — szokták mon­dani. Nálam zárójelbe kerüllek. Ezek a diákok itt, akikkel a folyosón la. lálkozott. egy év alatt többször men­nek színházba, moziba, táncolni mini én 28 éves koromig összesen. Pedig akkor is voltak akik szórakoztak, — ért csak a kaszinó kerítéséig jutottam el- Kilenc évig udvaroltam, de láncol­ni egyszer sem méhettünk. Felkel, lassan az ablakhoz indul és sokáig mélyen nézi a tavaszt. — 28 éves koromban azután végre álláshoz jutottam — egy lanyacso. poriban, 10 kilométerre a legközeleb­bi falutól. 100 pengőt kaptam és „önkéntes“ kántori szolgálatot. Karácsonykor megbetegedett a kot. iéganőm és „ pap, főtisztei endő Mu­rányi Péter plébános úr azt a kegyes ajánlatot tette, ha két papon belül, megházasodom, feleségem helyette­sítheti a beteget. Két nap... Uí nincs, pénz nincs és reverzális kell. Lehetetlennek lát. szott. Tudta ezt Murányi úr is. De azért ment Két nap alatt megesküd­tünk. Ketten most már 160 pengőt keres. Ilink. Boldogok voltunk. Kilenc év után végre egymqsé lehettünk. A kolléganő őszre meghalt. Itt volt az alkalom, hogy feleségemet kine­vezzék. Mi akkor már kisbabát vár­tunk. A lötisztelendő plébános úr javasolta, hogv járuljak kérésemmel az érseki irod0 igazgatója elé. De csak napok múlva adott szabadságot ő volt az iskolaszék elnöke. Amikor én beleié mentem Kalo­csán. ö már jött kifelé. Nem szólt semmit, hogy ő is Kalocsára megy. Az érseki irodán főtisztelendő és méltóságos dr. Kujány Ferenc foga­dott. „De hát édes fiam hogy képzeli maga. hogv a felesége ilyen állapok ban a gyerekek közé menjen?“ \ Nem tudom hogyan, de hazajutot­tam és még azon az őszön cseréltem egy kul'ég^mmal, három kilométerrel beljebb mentem a pusztába hogy so­ha többé ne legyen dolgom ilyen álszent papokkal.., A fiúk zaja fölverte a házat, ellep­ték n folyosói. az udvart örülnek, viháncolnak, boldogok — fiatalok. — Látja ezeknei, már más az éle-“ tűk. Nem kell koplalniok, gondtala­nok és tanulhatnak. És nem kell fél- niök, mi lesz velük, ha végeztek. Tegnap kaptam egy levelet Ma­gyaróvárról. Egyik volt tanítványom írja hogy milyen jó helyen van. mi­lyen öröm ott dolgozni és 1600 forint a fizetése. Tavaly végzett... Uj élet, új világ van lábonfakozé- ban új emberek születnek és egy re többen leszünk. Tavalv még csak 220-an voltunk, az Idén már 370-en, majd kidöntik a tahit. U. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents