Dunántúli Napló, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-14 / 293. szám
) DUNÁNTÚLI Világ proletárjai A MAI SZAMBÁN: A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata. (2. o.) — Felkészülnek a jövő évre a komlói bányavállalatok vezetői. (3. o.) — Nem gazdálkodtunk jól a munkaegységgel, eltűrtük a munkafegyelem lazaságát, ezért gyengék termelőszövetkezetünk eredményei. (3. o.) —Ä pécsi Vasútigazgatóság népnevelői értekezleten vitatták meg a Központi Vezetőség határozatának végrehajtását (4. o.) — Nem tűrhetjük, hogy az álbetegek a dolgozó nép pénzén üdüljenek! (5. o.) I A Z M DP BAR A NYAM EGYEI PA'RTB I ZO TTIÁCÁNA K LAPJ A IX. ÉVFOLYAM. 293. SZÁM AHA 50 F1L1.EH VASAKNAP, 196Z DECEMBER 14 Joliot-CMirie professzor nagy beszédével megnyílt Becsben a népéh békekongresszusa Pénteken délután négy órakor az ünnepélyesen feldíszített bécsi Konzert-Hausban 72 ország küldöttei nek részvételével megnyílt a népek békekongresszusa. A megnyitó ülésen a világ békét követelő millióinak képviselői megválasztották a 150 tagú elnökséget. Az elnökség tagjai a nemzetközi béke-mozgalom kimagasló képviselői, megtalálhatók közöttük az öt világrész békeharcosainak legkülönbözőbb világnézetet valló, különböző felekezethez tartozó, különböző fajú és színű küldöttei. A vendéglátó osztrák békebar tosok nevében Erwin Kock lelkész, az osztrák béketanács elnöke üdvözölte a 72 ország képviselőit, majd Frédéric Joliot-Curie professzor, a Béke Világtanács elnöke mondotta el a népek békekongresszusát megnyitó nagy beszédét. Joliot-Curie megnyitó beszéde Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Mindenekelőtt köszönetét akarok mondani mindnyájuknak azért, hogy eljöttek ide Becsbe, hogy részjegyének — mint küldöttek, vendégek, vagy megfigyelők, — a népeknek ezen a békekongresszusán. Biztos va_ gyök abban, hogy az önök nevében is tolmácsolhatom köszönetünket az osztrák békemozgalomban tevékeny kedő barátainknak és mindazoknak a személyiségeknek, akik annakidején kijelentették, hogy boldog öröm mei készek Bécsben vendégül látni oly sok nemzet, vallási közösség, ideológiai felfogás és társadalmi rend szer képviselőit. A népek békekongressztieának egyetemes jellege van Most munkálataink megkezdése előtt, mint a Béke Világtanács elnöke kívánok szólni önökhöz, mint annak a szervezetnek elnöke, amely a népek e nagy kongresszusának összehívását kezdeményezte. E kongresszus nyitva áll minden mozgalom .minden szervezet és minden cm bér előtt, aki őszintén keresi a nemzetközi feszültség enyhítésének útját. Mióta július elején felmerült ennek a kongresszusnak a gondolata. minden országban jelentős vita és felvilágosító munka folyt, A kon. gresszus előkészítése alkalmat adott a néptömegek véleményének rendkívül széle* körben való meghallgatására. Azon a sok gyűlésen és meg. beszólásén, amelyre az előkészítő munka alkalmat adott a világ összes országaiban, különböző irányzatokat képviselő emberek találkoztak egy mással, s köztük nagy számban olya. nők is, akik eddig még vonakodtak a béke kérdéseire vonatkozó elgondolásaikat összevetni A népek, amelyek e kongresszust valójában előkészítették, az önök személyében elküldték ide népes kül dőttségelket. Becsületes ember nem tagadhatja, hogy a népek e képvise- létének, ami a felfogásokat és s nem zeti hovatartozást illeti, — valóban egyetemes jellege yan. A két világháború okozla pusztítások mérlege Ml olyan világban élünk, amely még nem heverte ki teljesen a máso. tllk világháború szörnyű megrázkódtatásait. E pillanatban mégis a föld. golyó három vidékén pusztítanak háborúk. A félelmetes fegyverkezési verseny tovább fokozódik, gazdaságilag pusztít, az emberi haladást fékezi és növeli a háború veszélyét. Közben — a biztonság ürügye a.att — olyan egyezményeket, szerződéseket és megállapodásokat kötnek, amelyen szintén csak a háborús veszélyt fokozzák Ugyanezzel az ürügy gyei egyre komolyabban fenyegetik *z egyes országok nemzeti független ségét os a edmokratikus szabadság jogokat A hidegháború tovább folyik « rágalom és a hazugság fegyvereivel, míg egyesek igyekeznek n ke- teszteshadjáratok széliemét felszítani, hogy a lakosságot fanatizálják, ó* — ki tudja, milyen isteni küldetés bővében — a legszömyűbb öldöklés, te készítsék elő. A bizalmatlanság és a gyűlölet terjedése azzal a veszéllyel jár, hogy egyesek vakságukban, fásultságukban, vagy elkeseredettségükben készek erőszakos megoldásokhoz hozzá járulni — csakhogy már vége legyen » dolognak. Holott jól tudjuk, hogy ‘‘zek a ,,megoldások” semmit sem oldanak meg, de mindent elpusztítalak. Lássuk csak röviden, hol is tartunk annak a századnak a közepén, »tnely máris két szörnyű világbábo- bit és négy helyi háborút élt át. Az 1914—IB. évi háború 17 millió Imitat követelt a második világháború pedig 50 millió férfi, nő és íyermeir éleiét oltotta ki. anyagi ja. vakban pedig ezeriuilliárd dohárra becsült kárt okozott E szörnyű roér- még nincs lezárva Méq ma is 'b'ndennap halnak meg emberek a háborús sebesüléseknek vagy azoknak a kínzásoknak következtében, amelyeket mint polgárt vagy hadi- ioglyoic szenvedtek el. Még nem ért véget azoknak a halottaknak a racg- ^árulálása. akit, a hé! évvel ezelőtti bjtoslmui és nagaszakl robbanások *f'Ugárzásainak későbbi következmó. hyalként vosztették életüket Ehhez 'n°st méq azt kelj hozzátenni, hogy ?*Ata a tudomány előrehaladt é* — ”°gyha meg Is őriztük rendlthetet- "b bizalmunkat abban a tekintetben. hogy n tudomány milyen felbecsülhetetlen szolgálatokat tesz az em beriségnek. — azt is tudjuk, hogy egyre pusztitóbb fegyvereket ad azoknak a gonosztevőknek kezébe, akik a háborúkat kirobbantják. F.z lehetővé teszi számunkra, hogy felmérjük, milyen volna ©gy harmadik világháború mérlege. Feltétlenül szükséges, hogy ez lebegjen mindenkinek a szeme előtt akkor, amikor ma is háborúk folynak, akkor, amikor nagy veszély fenyegeti a békét. Ez a felismerés aligha hat át bizonyos államférfiakat és a világpolitikában sz.repet játszó eqyes személyiségeket- mert különben hogyan magyarázhatnánk azt, hogy ag. resszív kijelentéseikben néha odáig mennek hogy megelőző háborút sürgetnek. De megtörténhet az is, hogy a következményekről olyan emberek is megfeledkeznek, akik — ha néha különböző utakon ts — a békét igyekeznek megvédeni és akiknek erre ezirányú tevékenységük minden pillanatában gondolniok kellene Hoqvan volna különben magyarázható az, hogy a nyilvánvaló veszélyek ellenére meddő és zavaros vitákra fecsérlik néha erelüket. másodrendű kérdésekre, amelyek nincsenek közvetlen kapcso'atban a béke fenntartásának Igazi problémájával. Ha a békére vonatkozó vi. ták és tárgyalások során nem lenne mindenki tisztában »»-nt honé jelen'ene az új világháború: ez tönkretenné a rendezés kilátásait és nehézzé. sót lehetetlenné tenné a kompromisszumos mogoldások elérését. Mindez kudarchoz — vagy más szóval —- háborúhoz vezetne. Azért tartottam szükségesnek, hogy ezt a szörnyű látomást felidézzem önök előtt — és azért akarom ezzel szemben felvázolni a békében éW világra boldogságot hozó tudomány büszke persnektiváit —, hogv megmutassam: milyen meggyőző erő re és állhatatosságra van szükség a békéért vívott harc mai nehéz pilla- naiatban. ha meg akarjuk akadályoz ni azt. hogy a békét őszintén kívánó <|e különböző felfogásokat valló emberek meddő vitáikkal kockára tegyék azt az ügyet, amelyet közösen védelmeznek. az egyszerű tagok sorában és fgy lehetetlenné tett minden hathatós fellépést Az 1949-ben Púmban a bőke hívednek első kongresszusán történt kezdeményező* jelentősége eilsősorlwn abban van, hogy figyelembe vette ezeket a múltbeli tapasztalatodat. E kezdeményezés azon a meggyőződésen alapult, hogy a béke igazi ereje azoknak a férfiaknak és nőknek óriási tömegéiben van. akt'k számára szenvedés a háború, akik érzik a háború következményeit és akiknek hozzájárulása nélkül háború nem lehetséges. Ezenkívül abból indultak ki, hogy olyan világiban, olyan reális világban kell fellépni a békéért, amelyhez minden nemzet a maga sajátosságaivá járul hozzá, nem pedig olyan irreális világiban, amelyet mindenki saját elképzelései szerint, a saját módján szeretne alakítani. Ennek a kezdeményezésnek az volt az eredménye, hogy a világ legtöbb országában létrejöttek a nemzeti hé k»mozgalmak és megszületett a Béke Világtanács. A stockholmi felhívás, amely a tömegpusztító fegyverek be tiltását és e t ilní omi cMenőrzését követelte, az öt nagyhatalom békeegvez- ményének megkötésére irányuló felhívás, amelynek célja az volt. hogy a tárgyalások szeremét érvényesítse az erőszakos megoldásiakkal szemben továbbá a búk em'izgalom más, naev szabású megmozdulásai a kőzvéle inénv széles rétegeinek akaratát tükrözték. Túlzás nélkül állíthatjuk hogy a béke hatalmas erői máris kedvezően éreztették hatásukat a nemzetközi politika nlaikts'ásábnn. A moz cslom fejlődése természetesen hazug propagandát váltott ki azok részéről, akik az erő« rak ha n látják a „béke fenntartásának“ eszközét. Bár egyesek a Mza'mntlarwság légkörével akartak miniket körülvenni, mi állhatatosan arra törekedtünk, hegv tényekkel bizonyítsuk őszinteségünket. Ma már el kel ismerni, hogy az a nagy népi mozgalom, amilyet a bőkemnz- pa'om léirehozott. olvan reális valósáé. amelyet semmiféle propagandával, semmiféle bomlasztó kísérlettel sem lehel kikezdeni. A béke hatalma* erői inári* kedvezóVn éreztetik hatásukat .Sok ember már kevéssel a világború befejezése után felismerte a ^Wzotközi politika alakú lóiénak nyugtalanító és veszélyes Irányzottét. A hely*«* helye« felismerésének eredménye volt az. hogy kezdeményezések történtek azoknak az erőknek az összefogására, amelyek szembe tudnak helyezkedni az új há borús veszéllyel. Mindenekelőtt figyelembe kellett venni a múlt tanul, ságait Még emlékszünk arra — és vagyunk itt olyanok is, akik személyes tapasztalatainkból is tudjuk. — hogy milyen kezdeményezések történtek 1918 és 1939 között az új világháború elkerülése érdekében. Le kellett szűrnünk a szükséges tanulságokat a Népszövetség és az akkori pacifista mozgalmak kudarcából. Különösen fontos volt, hogy megértsük: az olyan mozgalmak, mint például ,,az egyetemes béke- •ömörülés" és mások, miért nem vol. tak képesek hathatósan szembefordul ni a háborúval. Ezek a mozgalmak ténylegesen nem voltak képesek hatalmas népi mozgalmat létrehozni. Majdnem kizárólag néhány vezető személyiségre támaszkodtak, akikről úgy vélték, egyedül alkalmasak arra, hogy politikai és gyakorlati síkon foglalkozzanak a békét érintő kérdésekkel. Nem állott mögöttük olyap meegalüiu, amely álláspontjuk nak nyomatéket adott volna. Azok, akik ezekhez a kezdeményezésekhez csatlakoztak, nem vettek részt tevékenyen a szükséges megoldások keresésében. vagyis a mozgalom tevékenységében Ezekkel a férfiakkal ás nőkkel nem tudták megérttetni, hogy a béke fenntartása olyan ügy. amely a legközvetlenebbül érinti őket. o’yan ügy. amelyért cselekedniük kel! és amelyért cselekedniük is lehet. — Ezeknek a mozgalmaknak már a? alapelgondolása is olyan volt, hogy előmozdította a kicsinyes széthúzásokat. Ez a széthúzás hamarosan je. !en*keze*t is. mind a vezetők, mind Felléllfniil szükség vnn a bek eved elem különböző elgondolásainak összehangolására A békemozgialoni nem állítja azt, bogy egyediül küzd a békéért és a jövőben sincs szándékában monopolizálni ezt az »kólót. Törekvése az- hogy minden erejével! hozzájáruljon a béke fenntartásához. Tekintette! az általános világégés egyre fenyegetőbb veszélyére, a különböző országokban az embereik —■ egyénen,kint vagy cső- portosan — felismerték a háború* veszély icHzi okait és egyre kezdeményezőbben lépnek fel a bélke érdekében. Ugyanekkor — bizonyos vonakodás ellenére is — egyre inkább elterjed az a felifogás, hogy sziikséf. van n különböző elgondolások össze hangolására és a közős cselekvésre Mindenki számára világossá vált, hogv ha a béke erői egymástól elszigetelten lépnek fel, nein képesek hathatósan útját állná n háborús veszélynek. A veszély annyira megnövekedett, bogy feltétlenül szükségét éreztük a különböző nézetek összevetésének, hogv megállapítsuk, melv pontokon értünk egyet s hogy azután lehetővé váljék egy közös akció. Ezek azok a főbb okok, am el vek arra késztették a Bé ke-Vilá-gta-náesot, tiogy ezidéo júliusban kibocsássa felhívását. Mindazok akik itt jelen vannak, tudják, hogv ha a közvélemény ráébred saját ere jéttok tudatára, akkor kötvnvü levs számúra, bogy előmozdítsa a konrpro misezumos megoldásokat azokban a problémákban, amelyek * „emzeít-ke* szétválasztják. Ezen a téren méri* komoly előrehaladás történt és ezt bizonyítja e kongresszus megtartása is. Mi. itt Bécsben, sok különböző országból gyűltünk össze. A mi felfogásunk sok Politik1#!, bölcseleti, vallási és jzz'oiá- lis kérdésijén gyakran különböző, sőt néha ellentétes. De mindnyájunkat az a közös meggyőződés fog össze, hogy a béke összes erő!ne.k közös akciókat kell szervezniük és hogy együtt meg Is t ti díjúik találni és tisztázni ezeknek az akcióknak útjait, módjait. A béke össze* erői ilyen összefogásának egy nagy akadálya volt — ezt leküzdöttük» ha ugyan még non» is teljesen Ez az akadáily — Giuseppe Nitti szavaival élve — a biza'matlamág és meg nem értés érzületeivel függ ösz- sze, amelyek mind a mai n,»pig visz- «zatartottak egyeseiket önötk közül u»tó', hogv a bék »mozgalom ni a" közös akcióba kezdjenek. így tcbát ismét ki kell jeüentemean, hogy telje* mérteikben eleget fogunk tenni azoknak « biztosítékoknak, amelyeket Nitti kért tőlem, és hogy a kongresszus kezdeményezőit csakis az a szándék vezette, hogy szabad é* eredményes vitára htvja össze azokat az embereket, akik ugyan különböző életmódok hfvei, de akik együtt akarnak választ találni azokra a kérdésekre, amelyek aggodalommal tSitik e! mindazokat ar. embereket, akik őszintén meg akarják védeni a békét. A bék «mozgalom eddigi tevékenysége, valamint egyetemes jellege egyaránt indokolttá tette ennek a kongresszusnak a kezdeményezését. A mi békemozgalmunk, amelynek széleskörű nemzetközi háttere van és amely tevékeny, szilárd szervezeteket tömörít, abban a helyzetben vöt, hogy a legértékesebb segítséget tudta nyújtani egy ilyen nagy fontosságú kongresszus előkészítéséhez és sikeréneik biztosításához. Ehhez még hozzátenném azt, hogy nincs talán még egy olyan nemzetközi mozgalom, amelynek ilyen nagy tapasztaltai és Ilyen nagv lehetőségei volnának a tanácskozások és megegyezések létrehozására, hiszen minden ülésszakunk atka Imával különböző szempontok merültek fel, ametvek mindig észszerű, áthidaló megoldásokhoz vezettek. A békémozgalotn tehát jelen van itt és hozzájárul a vitához múltbeli tevékenységének gyümölcseivel és az általa kidolgozott megoldásokkal. A béke többi erőivel együtt akarjuk azonban megtalálni a közös akció módozatai» anétkiif. hogv magát a békeakicót monopolizálni akaroók, vagy bárkit is magmákba akarnánk olvasztani. Az emberi csoportok fejlődébe egv bizonyos számú politikai, gazda sávi és szociális szervezet keretében történik. Mi itt nem vo'nnmk mind egy véleményen. ha azt akarnék eldönteni, hogy a múltbeli fejlődés miiven törvényszerűségeket követett és hogy vnló*ziníi- lcg mi lesz a jövőbeli fejlődés. Vau azonban egy kérdés, amelyre mindnyájan igennel válaszolhatunk. Ez a kérdés pedig az, hogy különböző rendszerek békében élhetnek-e egymás mellett. Ha nem válaszolnánk igennel erre a kérdésre, ez annak elismerését jelentené, hogy elkerül he tétlen- nek tartjuk azt a háborút, amelv egs rendszer céljait akarj« erőszakkal érvényre juttatni. De legyünk tisztában azzal, hogy mily nagy jelntősége van annak, ha Igennel válaszolunk a békés együttélés kérdésére. Aki o - Ismeri a békés együttműködést, az ellene szegül annak, hogy — lek in tot nélküli arra, hogy milyen érdemei és céljai is legyenek az egvik vagy másik rendszernek — háborúval kény szeritsotvek rá más népekre egy bizonyos életformát. Aki elismeri a békés együttélést, az nemet mond még megelőző háború gondolatára ia. amelyre egyesek nyíltan, mások pe (kg rejtve gondolnak. Tiltsuk be a tömegpusztító fegyvereket! Hogv lehetővé tegyük a békés együttműködést, keresnünk kell a ki utat abból a rendkívüli feszültségből, amelyben ma élünk és amelyet három most folyó háború, a fegyverkezési verseny és « hidegháború hangulata jellemez. El kell érkeznünk egy olyan megenyhült helyzethez, amely lehetővé teszi, hogy sikerrel biztató reményében általános tárgyalásokat Wiessen megkísérelni. Ennek érdekében — véleményem szerint — mindenekelőtt az úgyszólván teljes pusztulással fenyegető háború nagyon is reális veszélyét, mégpedig azzal, hogy el kell érni a tömegpusztításra alkalmas fegyverek ellenőrzött betiltását. Joliot-Curie a továbbiakban rámutatott, hogy Kíná- hnn és Koreában már bovetették a baki óríunsfegyv ért. Nagyon fontos, — folytatta — hogy mindenki megérte« miről i* van itt szó. Mindenkinek tisztában kell len nie azzal: hn nem fogjuk le azoknak a kezét, akik ezt tették Koreában és Kfnáhun, — akárcsak nagyarányú kitér létezés keretében i* — és ha az ilyen fegyverek újabb, további felhasználása I nem válik lehetetlenné, akkor holnap mi magunk, vagy a nekünk kedves személyek esnek majd áldozatul e szörnyű pusztító fegyvereknek. A borzalmak betetőzéseiként megjelenik a láthatáron a hid-rogénbombu is, amelyre mindig hivatkoznak, valahányszor egy nagy nemzetközi fórum ülésezni kérd. Megengedhetetlen. hogy ezek az új tömegpusztító fegyverek, amelyeknek hatékonyságét egye* tudósok bűnös szándékkal egyre növel- ni igyekeznek, ne legyenek méri« kőrös mrgyezésoef törvényen kívül helyezhetők és ne legyenek máris szigorú ellenőrző intézkedések használatuk kiküszöbölése végett. Joliot-Cum emlékeztetett errs, hogy az Egyesült Államok máig eesn ratifikálta • tömegpusztító fegyverek betiltását célzó genfi jegyzőkönyv«*. Ezután így folytatta: Vájjon nem kell-« egyet értenünk’ azoknak az eaeméuyeknek az értekne- iFul\tatás a 2. oldalon)
