Dunántúli Napló, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-02 / 282. szám

SOW DECEMBER t

NAPLÓ

3

A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban

! (Folytatás a 2. oldalról)

«ágban é* S'-rmelöszövetkezeiben éve^ óta hever a trágya használatiamul. Ez évben a trágyázás valamelyes javulást mutat De a trágya kezelésénél még nincs javulás.

A terméshozam növe!ése érdekében lényegesen meg kell javítani a vetőmag-termelést Meg kell valósítani a minisztertanács határozatai, melynek értelmében minden állami gazdaságnak, minden termelőszövetkezetnek a saját legjobb parcelláiéi! keli megtermelni a maga számára a vetőmagot, s az állami vetőmag-ier- melésii'k, vetömagnemesitő állomásoknak ehhez teli segítséget nyu)- tan-iok.

Igen fontos szerepet játszik a növény teitnelé* hozamának emelkedésében a. bctalcarítúsnál mutatkozó veszteségek csökkentése. Ez évben, «mikor egyébként is igen gyenge termést takarítottunk be, s amikor ezért különösen nagy gonddal kellett volttá biztosítani « termés veszteségnél, küli betakarítását, az átlagosnál is magasabb volt a betakarítási veszte ség. Igen nagy károk érték a népgazdaságot a rizs késői aratása a gyapot későt szedése cs a cukorrépa késedelmes betakarítása miatt :s.

Végül rá kel irányítanunk a figyelmet az öntözés kérdésé'-: mint u terméshozam fokozásának egyik fontos eszközére. Az öntözést a régi Magyarországon teljesen elhanyagolták. Elég megemlíteni, hogy 1933 han Magyarországon mindössze 19.500 kát. holdon folytattak öntö- r.éscs termelést. Ez évben pedig 100 ezer kát. holdon, vagyis a háború- előttinek ötszörösén 1 1953-ban mint. egy 150 ezer kát. holdnyi öntözött területünk lesz. Ez kétségtelenül igen gyorsütomü fejlődés. De ezen a területen mégis elmaradunk a felemelt ötéves terv célkitűzéseihez képest, s az a veszély fenyeget bennünket, hogy az 1954-ben elkészülő tiszalöki duzzasztómű vízét hosszabb ideig csak kisebb részbon leszünk képesek öntözéses termelésre fe'haszná! nálni a duzzasztóművet kiegészítő ontözómúvek építésének késedelme miatt. Ezért ezt a fontos kérdést újból felül kell vizsgálni s mindent el Vet! követnünk, hogy öntözéses termelési lehetőségeinket a növényter. me’és hozamának növelése és az idő járás szeszélyeitől való függőségünk csökkentéi érdekében teljes mértékben kihasználjuk.

A nagy, országos je'entöségű ört- tözóművek mellett rendkívül fontos ezen a téren a helyi kezdeménvezés. melyre széles lehetőség van. Állami gazdaságaink, termo'.öszövctkezcto- ink használjanak ki ennek érdeké bon mindun adottságot, folyókat, tavakat. patakokat, öntözéses szántóén legolőterü leiük kiszélesítésére; párt- és állami szervein.^ pedig karolják fel, támogassák az ilyen helyes helyi kezdeményezéseket!

A növénytermelés hozamának nö. vclém, mint alapvető és fő feladat mellett a legközelebbi évekre, nem szabad megteleákczniink a még mindig lolyó őszi mezőgazdasági munkákról. Az ő*zi mezőgazdasági műnkig vontatottan ha adnak. jóllehet öíaiárpából mintegy 90 ezer ka’, holddal többet vettttünk cl az idén. mint a múlt évben s jóllehet, az utóbbi évek folyamán az ósziárpn vetésterülete a háború előttinek több Rzörósére ome'kedett. az ezéví tervet n<hn teljrstíettük. s ezt tavasszal kell pótolnunk. Ennél nagyobb baj azon. ban. hogy elmaradtunk a kenyérgabona vetésével, amelv túlságosan sőre húzódott. * amelyből most november vóqén még mindig hiányzik néhány százalék.

Az őszi munkák elhúzódásánál, a rossz időjárás mc lett legalább ugyaa i'ven súllyal esik latba számos ta nács- és pártfunkcionáriusunk - közöltük felelős mcqyebizottsági és megyei tanácsi funkcionárius — és igen sok szövetkező vezetőnk opportunista magatartása, melyet az oszffilveüenség. a kulákok és cgvéb teakciós elemek ügyeden meqwver- Oeltgk. A kg'ákok és egyéb reakciós elesnek azt Igyekeztek terjeszteni, hogy várná kell a ve!é*»el. mert ..az állam majd ad vetőmagot " Számos Párt- ós tapács4ua»kc!onár!usunk po- dig ez cllrn-éqge! nem szállt szem- ive. nem leplezte le, s szőve,tkézeti 'g^etőlnk egv része is felült az e’- l*n*ég hlrvcré-ének, Űrt az opportu. niata hangulatot az Is táplálta, hoqv a begyűjtési miuisztérium fel ügye e te alti tartozó btgvüjtö válla a; ösz- *z»lratta, hogy mély -termelS&zdvet- kftetiiél hiányzik takarmánv. s ez bgyifru*a!< fokozta a nrialii-fárlsl.

Min dobból az a tanulság hogy n ’ovaeri mezőgazdasági munkákat elő 'előtőbbtui, tervsri'rübbcn kell még- szervezni a vetőmagot elő kell1 készíteni, elő kell teremteni, * hogy az ellenséget Ideiében le k-ll leplezni.

* el kell iiigetehtl. Ez a tolt été I e an. '***, hogv tavasszal a luezAgazdasá

gl munkákat terv szerint, idejében végezzük el, s ezzel is elősegítsük a mezőgazdaságban a növénytermelésnél a terméshozam emelését.

Az állattenyésztésnél a hozam nő. velősének fő kérdése a helyes takarmánygazdálkodás és takarmánykezelés megszervezése, valamint a tenyésztői munka megjavítása, vagy is mindenekelőtt annak biztosítása, hogy a magastermelékenységű állatok leszármazoltaiból történjék az anya- és az apaállatok utánpótlása. Emellett, mindenekelőtt az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben. komoly erőfeszítéseket kell tenni a napi háromszori fejős és a mesterséges borjúnevelés elterjesztésére.

A hozam növelése a mezőgazdaságban most és a legközelebbi évek. ben — a növénytermelésben és az á'attenyésztéőben egyaránt — .központi feladat, azért,- mert egyrészt szántóterületünket csak korlátozott mértékben tudjuk növelni, másrészt, mert meglévő szántóterületünk, ha ennek hozamát csupán átlagosan 20 —25—30 százalékkal emeljük, elegendő terményt ad ahhoz, hogy ösz- szes közellátási szükségbe lein lkot kielégítsük és még külkereskedelmünk nek is jelentős feleslegeket bocsássunk rendelkezésére, tartalékokat is gyüjtsünk. A hozam növelése központi kérdés az állattenyésztésben azért is. mert itt különösen szembeszökő az elmaradás.

De a hozam növelése úgy a nö- vénytermelésben, mint az állattenyésztésben is előfeltétele és az alap ja annak is, hogy a dolgozó parasztok százezrei mielőbb a gyakorlatban győződjenek m>g g nagyüzemi, társasgazdálkodós lölényéről az egye- ni kisüzemi~i gazdálkodással szemben és teljesein önkéntesen belépjenek a termelőszövetkezetekbe.

Ami a mezőgazdaság szocialista át építését illeti, itt továbbra is változatlanul az eddig elért eredmények megszilárdítása. meglévö szövetkezc- trink gazdasági megerősítése a fökér dés. Lényegében ennek kel! meghatároznia a fej ődés ütemét a továbbiak ban.

Mindez együttvéve azt jelenti, hogy a legközelebbi esztendőben sem gondolhatunk a termelőszövetkezeti mozgalom túlságosan gyors mennyi, -iégü fejlesztésére.

A terméshozam növelésében s a me zögazdasag szocialista alapon való átszervezésében különösen fontos sze rennt ke‘1 letöltenie n gépállomások hálózatának. Meg k.ll azonban mon dani. hogy a gépállomások jelentős része ezt a szerepét még csak igen hiányosan töl'i be s ebben mindenekelőtt az ÁMG. a géoállomások köriponlja. s a földmüve’ésügyj. mi* nlsztérlnm vezetéke n hibás. Ezért a mezőgazdaságban megvalósítandó feladatok mego'dásánair eovik alapvető feltétele; a gépállomások mun káiának meoiavitpoa. Ennek érdekében meg ke* szilárdítani a gépállomások központját, men kell javítani mindenekelőtt az ÁMG vezetését!

A mezögazdasáo kérdésével szorosan összefügg a begyűjtés kérdése. A begyűjtés terii'etén vannak eredményeink. A kedvezőtlen mozögaz- dasági esztendő ellenére a begyűjtés fe’adatait alapjában sikereden

vaksi tjük meg. s biztosítjuk a lakosság zavartalan, mondhatni bősé ges ellátását, ai összes fontosabb élelmiszerekben De- a begyűjtés területén komolv hiányosságok is mutatkoznak Hiányossága a beoyüj- 'ésiirk. hogy nem tesz eég különb séget a ternielöszöve'kezetek és az egyénileg Gazdálkodók között, nem nvuit megfelelő kedvezményt a ter- me'őszövetkezc'eknek. Ntm egvszor előfordult olyan tűrhetetlen e>--e; is. hogy a begyűjtési szervek olvanok- ‘ól köve'eltek többlétté jesitést a begyűjtésben, akik kölelezettsóqüket már teljesítették. Az ilyen túlkapásokat meg ke'l szüntetni és a felelő süket szigorúan meg kell büntetni, Art sem ’ehet szó nélkül hagvni. hogy term.Iöszövctkezetein.k ielon- tős része rosszabbul tesz eleget beadási kötelezettségének, mint az egyéni parasztgozda-níqok. Különösen ‘eltűnő a termelőszövetkezetek elmaradása a begvüi‘é-ben kukorirá nál c* napraforgónál. Es az Is előfordul. hogv egyes he’vi és tárás,i part-, vaamint tanác-funkcionáriu- juink, helytelenül, igyekszenek a let mc'ősíövetkezriekct men'e-iteni az állammal szemben fennálló kötelezettségeik teljesítése alól.

Jelentősen lemaradtak begyűjtés: kötelezettségeik t cl jesltésében alla- ,nj gazdaságaink is. Énnel, oka ré«z ben a gazdálkodás igen számos te- rtlírté« még meglévő hiányosságokban keresendő. re«/int azonban onnan is származik, hogy ®°k ál.ami gazdaságúink vezetője még nincsen .-éggé tudatában aapak hogv az álam; gazdasáq lélja "*m " rag önellátó*. finnem az ország rt

látás! '

Begyűjtési politikánkban a továbbiakban is biztositanunv kell, hogy a termelők feltétlenül, az előírt idő. re, teljes mértékben eleget tegyenek a nép állama iránti kötelezettségüknek .

Ugyanekkor azonban ügve'ni kell arra is, hogy az egész mezőgazdaság területén, úgyszólván minden növény nél. s az állattenyésztésben is. következetesen megvalósítsuk azt az irányelvet, hogy aki az állammal szemben fennálló kötelezettségét teljesítette. a fennmaradó résszel szabadon rendelkezzék. Ezt ki kell terjeszteni már 1953 ban például a napraforgóra és a rizsre is azzal az egye_ dűli megszorítással, hogy oajat ültet ni és rizst bántoltatni csak állami olajütóben, illetve állami malomban szabad.

Cl A TAKARÉK OSSÁG IKREN

Alihoz, hogy az 1952-es év kedvezőtlen mezőgazdasági eredménye ellenére sikeresein megvalósíthassuk felemelt ötéves . tervünket, sikeresen fejleszthessük tovább egész népgaz-, dóságunkat, minden téren a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani, A takarékosság kérdését most másként kell felvetni, mint ahogy eddig felvetettük. Most sokkal alaposabban, körültekintőbben kell megvalósítani a takarékossági rendszabályokat, szigorúbban. keményebben, mint ahogy eddio tettük.

Mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk. hogy népgazdaságunkban, a termelésben és az áruforgalomban egyaránt a megmgedett normákon fe. 'ül igen jelentős készletek halmozódtak fel anyagban, félkész- és kész áruban.

Gyáraink igazgatói gyakran hivatkoznak ..objektív" nehézségekre, amikor a termelési tervet nem teljesítik. hivatkoznak anyagihiánvra, ho lőtt a valóság az, hogy a vállalatok jelentős részénél igen sok fontos anyagból és félkészáruból, félkész- termékből az engedélyezett készlet- normát messze meghaladó készleí.e- ket tárolnak.

Ezek a jelenségek fe'hívjáik a figyelmet a forgóeszközök forgási sebességének lassúságára és felvetik az.t feladatot, hogy mind az iparban. mind a kereskedelemben s általában egész népgazdaságunkban megnöveljük a foigóe*zl<özök íorgú si sebességét. Figyelembe kell venni, hogy ha a forgóeszközök forgási sebességéi népgazdaságunkban egyet len nappal gyorsítjuk meg. úgy ezzel 230 millió forint értékű kész'e'ct szabadítunk fel a népgazdaság számára.

A forgóeszközök forgási sebességének meggyorsítása mellett a takarékosság fontos területe: a beruházásoknál tapasztalható pazarlás és szervezetlenség megszüntetése. 1953- ban mintegy 23 százalékkal több be ruházást kelj megvalósítanunk, mint amennyit oiőre'áthatóan 1952-ben végrehajtunk Ezért, mint már era!i tettem, a rendelkezésre álló eszközöket a legfontosabb termelő-beruházásokra kel; összpontosítani és gondoskodni kciJ a megkezdett beruházások mielőbbi bef jegesé női. Véget kell vetni annak, hogy fontos beruházásokat nagy ké.sésse! adnak át r.endeltetéoüiuiek.

Ez évbrn az üzemek i,-özött. pártunk kezdeményezésére, mozgalom in dull a beruházásoknál elérendő meg takarítások érdekében Ilyen megtakarításra ké'séglelenü! 1953-ban,is lehetőség nyílik.

Nagy a pazarlás az anyagfelhasználás terén. A minisz'éiiumok le'e lös funkcionáriusai, gyárak igazgatói igen gvakran szemrebbenés né'- kül követelnek drága, nehezen bw- s7.erezhetö importanyagokat olyan kor. anrkor az. anyagokra nincsen szükségük, vapv csak a távo i jövő. ben les7 szükségük.

Nagy megtakarítási lehetőségeink vannak a lé-számga/dáikodú-nál is. Túlzottan magas nálunk a r.emler- mclö munkát végzők száma. Aránv- számuU nem javult 1952 folyamán s;m. A kívánatosnál gyorsabban nő az államigaza.'ú&ban fogla koz.tatot- tak száma. Számos -zcrvnél súlyosad megsértik a !étszámtegyc'm<t. nőm tart jói, tje a határozatokat, kü- lönfé'e fondorlatokkal kijátsszák eze két

A Szovjetunió Kommuni-ia Pártjának \J\. kongresszusán a Köz >onti Bizottság beszámolójában Ma- etikov e'vtérs. összefogaWa a nép- lazdasáy tétén a párt előtt álló le1* idolokat, a következőket mondotta: ••ólős/ az a Úriadat, hogy véget vessünk a gazdasági vezetők és prlrlszervezrtek közömbösségének a

gondatlan gazdálkodás és pazarlás irányában. A legszigorúbb takarékosság megvalósításával összefüggő kérdéseknek mindenkor egész gazdasági és pártmunkánk középpontjában kell állnia. Fáradhatatlanul neveljük a szovjet emb.erekzt. hogv mint a szemük lényét, úgy őrizzék n társadalmi, a szocialista tulaj dönt. Egyszersmindenkorra szüntes. sük még minden felesleges a nyögés munlrafelhasználást. valamint pénzkiadást és rendszeresen biztosítsuk a termelés önköltségcsökken tési feladatának teljesítését és túlteljesítését. Fokozottan harcoljunk a gondatlanság ellen, határozottan csökkentsük az ipar. az építkezések. a közlekedés, n mezőgazdaság, a kereskedelmi, a b'gvüjtő- és ér- tékesítőtervezetek általános üzemi költségeit, arányosan hajtsuk végre az állami és gazdasági apparátus egyszerűsítését és olcsóbbálélelét. fokozzuk a pénzügyi szervek rubel. ellenőrzését a gazdasági tervek teljesítése és a takarékos gazdálkodás következményének megtartása lelett. Gazdasági kádereink a tökéletességig sajátítsák el a szocialista gazdálkodás módszereit, emeljék műszaki és gazdasági felkészültségük színvonalát, rendszeresen javít sák a termelési módszereket, kutassák lel és aknázzák ki a népgazdaság rejtett tartalékait.“

Ha m-inderre szükség van — és kétségtelenül szükség van — a Szovjetunióban,. 35 esztendővel a- szocialista forradalom után, akkor mindez százszorosakban inkább szüksé- gos nálunk, a magyar népi demokráciában.

Az 1952. évi kedvezőtlen időjárás s az ezzel járó nehézségek viszonyai között, s ugyanakkor eddig elért igen jelentős eredményeinkre és sikereinkre támaszkodva, most azt a feladatot tűzzük maguk elé, hogy a ne. hézségekkel dacolva, az ötéves terv még hátralévő két évében, 1953—54- ben úgv dolgozzunk, hogy egészében teljesítsük népgazdaságunk felemelt ötéves tervéi. Ez nem könnyű fol- ada', d? eddigi eredményeink alapján ítélve ez a feladat reális, ezt a feladatot meg tudjuk valósítani akkor. ha nemcsak áz állami, a gazdasági mimikát szervezzük meg helyesen. hanem lényegesen megjavítjuk a oártpolitikai. a náriszervezeti munkát is. s ennek nyomán a tömegszer. vezeiek. a szakszervez.etek. a DISZ munkáját is JJa maradék nélkül vég rehajtjuk Központi Vezetőségünk ni. nfusi üléséinek idevonatkozó határozatait.

1>) A PÁRTPOLITIKÁI ES PARTSZERVEZETI MUNKA TERÉN

A pártpolitikai é* párt-szervezeti munkát mindenekelőtt az alapanyag- iparban kell gyökeresen megjavítanunk: a szénbányászatban és <z kohászatban. Fel keli számolnunk azt a tűrhetetlen állapotot, hogy sz.AnbA- nvászatunkhan és vaskohászati üzemeinkben, valamint egész sor fon'«-* gépinari nagvüzeműnkben, a párt-műn ka fd" természetesen a «-zakszervezcii és I)ISZ-munka is) általában gyengébb, alacsonyabb színvonalú, mint a legtöbb középüzemünkben és mint a könnyűipar számos üzemében. Ami a gépipart i'leti. különítsen All ez olyan nagyüzemeinkre, melyek nehézipari bernház.Asaink számára gyártanak ipari felszerelést, /vagy amelyek exportra szállítanak.

A pártpolitikai és pártszervezeti munka megjavítására konkrét intézkedések szükségesek. Ehhez sz.ttkué jrp« _ a többi között — bizonyos mértékű káderáuwoporlosttá* mm/- való-utasa az alapanyagipar különféle ágii. mindenekelőtt a szénbányászat, a vaskohászat és a leefOntówbh gépipari üzemek, valamint a ntegfe'elő

•prii'eli

VPÍ

tető |

lárts/ervek

(várost.

járási.

megyei, k

eril’eti' pár

‘b:zolt*A.

gok) f

plé

Szűkégés. how

mindez.eken a

törli

letek'

■n az eddig

itu-t naívohh

*ú!\

;l he!

yozzünk a

kádorek

képzéóro i

['•s tov

•ébbképzését

•e. po’itikai ós

<.?. hí

<mai

fejlődésére.

va'aminl

jóiniík

<'»(1Ő

kommunista akti

va klfej!of>zté.*<

•ro.

S 07.7.(

'! az aktivá

val rend

‘/erese

n fo

jfla'kc

izmunk.

Szűk

*ósro*

s. lo\ál>l»á, hOffV

a nehézpar le

CT f o n

li>-aW

i üzemeibe.

a Jogion

tOaabh

bán

yákba

, kohászati

Őzéinek*

be. gép

ig vár

•akim

fokozatosan

. a Szovjetnni ól

l»an

jól le

•vált tapaszt

alat sz.erint. a

Kö/

'.ponti

Vc/ejö-ég

páffszer

vezőkei

r .kii

djön.

s őket rcm

(szeresen

scgiU>i‘

(ÁH Í

irányi

ísa.

De s/iik-ég vau a rar ;s, hogy bátrabban válasszunk be beesil e'r-s párt Ilii. tehetséges műszak .tk.it kit ünfe-e pártbizottságainkba, párt *zer vetőkbe. * állítsuk őket felelős fűnkéi óh».- ar üzemi, a váróid, a megyei, * bmifi

peoti-kerUWi és féltőbb pártszervek apparátusában iö.

Fel kell vetnünk a mezőgazdasági szakkáderek kérdését is. Vidéki pártós tanácekádereink az utóbbi évek folyamán sok gyakorlati mezőgazda- sági szakismeretet sajátítottak el. De ezzel távolról sem lehetünk rnege'é- gedve. Egészében párt- é« tanárskáde reink, különösen a vezető káderek, szakismeretek szempontjából elmaradlak a követelményektől. Megyei és járási párttitkáraink, megyei és járási tanácselnökeink között gyakorlatilag alig van szakképzett kommunista agronómus vagy Zootechnik ne. Pedig ideje elindulni azon az úton, hogy a mezőgazda-sági vidékeken legyenek agronómus vagy Zootechnikus párttitkáraink és tanácselnökeink is. hogy mind több és több kommunista, marxista-leninista képzettségű mezőgazdasági szakember kerüljön járási pártbizottságaink és járási tanácsaink élére, de persze az sem ártana, ha minden megyében a megyei titkárok egyike kommujiis! a mezőgazdasági szakember volna, ipari megyékben pedig kommunista ipari szakember.

E7.t természetesen nem lehet hirtelen máról-holnapra mogva’ofii-tani, hallóul csak fokozatosan. De ezt határozottan e! kell kezdeni! íi e/.t úgy valósíthatjuk meg, ha meglévő kádereink egy részét, anélkül, hogy kivonnánk őket a munkából, agronó- mussá, zootechnikussá képezzük. Részint pedig úgy, hogy az ú j szak káderekből fokozatosan, szívós következetes. céltudatos nevelő munkával vezető kommunista kádereket képezünk.

ÖSSZEFOGLALVA:

.4 fő feladatok, melyeket gazdasági téren a legközelebbi egy-mtafél évben meg kell oldanunk, szem elölt tartva második kon grossz ustink határozatai!, az azóta szerzett tapasztalatokat és jelenlegi helyzetünket, a következők:

1. Biztosítanunk kel! az év még hátralévő részében az ipar 1952. évi tervének teljesítését és túlteljeeHé- sét!

2. Biztosítanunk kell az. ipari termelésben az átmenetei 19®8-ra, olymódon, hogy az ipari termelés, a tervnek megfelelően, 1953 januárjában és az ezt követő hónapokban, ez év negyedik negyeiéhez és decemberéhez képest is minden területen, a szénbányászatban és a kohászatban is, egyenletesen tovább emelkedjék!

3. Nagyobb mértékben, mint Ifijeiben és a megelőző Óvekben tettük, kell összpontosítanunk a rendelkezésünkre álló eszközöket az alapanyag- ipar különféle ágainak, s mindenekelőtt a szénbányászatnak és a vaskohászatnak az. eddiginél is gyorsabb fejlesztésére, valamint a villamos energiatermelés növelésére, s már megkezdett nagy nehézipari létesítményeink lervszerinti, gyors befője zésére!

4. Gyökeresen tneg kel! javítanunk

néhány jelenleg nőm kielégítően do - ír ózó nagy gépgyárunk munka iát.

melyek saját nagy beruházásainkra és exportra termelnek.

5. Sikeresen be kell végeznünk a

mezőgazdaságban a még hátralévő őszi munkákat s az. őszieknél szervezettebben kell előkészítenünk és meg valósítanunk az 1958. évi tavaszi me- zőgazdasági munkákat.

(>. Ugv a növénytermelésben, tn tíl az állattenyésztésben központi feladattá kell tennünk a hozam emelé séf. mint áz egész mezőgazdaság fejlesztésének. valamint szocialista át építésének alapvető feltételét.

7. Az 195S-es*kedvezötlen mezőgazdasági év hátrányos következményeinek mielőbbi felszámolása s á ta á- ban a népgazdaság szocialista opitése érdekében a népgazdaság s az állami élet minden terű ötén fe! kell számo- nj a pazarlást, ♦> a legszigorúbb taka .fékosságot kell megvalósítani!

8. A'apvetöen meg kel! javítanunk a gazdaság állami vezetését is ó, a pártmunká-t is, főként a szénbányászatban, a vaskohászaiban, legnagyobb gépgyárainkban, állami gazda ságainkban és tcrinelőszövetkezfgeiak ben. s gyorsabban kell fejlesztenünk gazdasági és pártkádereink szakképzését!

Ezek, elvtámk. a legfontosabb föl adatok.

Ezeknek a fe adatoknak a ntego dá na nemcsak a snocializnius építésé flórja előbbre vinnj országit tikban, ha nem egyben ez a leíhatékonyabli hozzájáni'.is a mi részünktől a vi'n űot átfogó nagy béketábor ei-ősíté-. he/., melynek elén a koltmiuuiznni-l diadalnttt-uin építő Szo< l*tttnió hrrírut s amelyet Sztálin eletárs hing észt im erei.'