Dunántúli Napló, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1952-09-14 / 216. szám

6 NAPLÓ 195', .SZEPTEMBER 14 „GONDOK“ A PARÓKIÁN A vásiroodombói plébánia urai már nem is évtizedek, hanem évszá­zadok éta szenvedélyes zenekedvelők. Ez a bajiam, mint valami kellemes ragály Öröklődik az 1700.as évek eleje óta plébánosról plébánosra — talán csak azzal a különbséggel, hogy a hangszer időről időre válto­zik. Pécsi plébános a XVIII. század­ban az ezüst tallérok és aranyduká- tok édes pengése mellett szórakozott legszívesebben, Bőbe! János, a jelen­legi vásárosdombói lelkiatya pedig a lüahasú százforintosok halk zizzcné- sét, bűbájos surranását kedveli. így > an ez... Ahogyan Böbéi János mon. daná: ,J)e gustilnm non est disputan- dum" — azaz kinek-kinek az Ízlése szerint... Az ízlésről nem lehet vitatkozni... Így Péosi plébánós egykori mártír­halálának körülményeiről sem szabad nyelvelni, csak úgy istentelenül, ha. nem el kell fogadni, amit a „História Parochiae", azaz a parókia története olboszél. Mert — az frás tanúsága szerint — Péosi plébános nem a hitért, a val­lásért szienvodte a mártúroníMgot. „A vallás arra jó, hogy belőle éljek ős nem arra, hogy érte meghaljak!“ elv alapján élt ősi papi hagyomány szerint Vásárosdombó egykori plébá­nosa és a dicső elv szerint rakta élére a nagyállu Habsburgok képmásává’ ékített tallérokat, a sárgahasu, kopott szélű dókátokat. Sőt, még arról sem feledkezett meg, hogy a pénz muzsi­kája úgy a legszebb, ha hangos, azaz ha sok van a ..hangszerből”. Ennek okából tehát a kegyeséletü plébános az úr ezerhétszázegynehányadik esz­tendejében gyűjtést indított; — Adjatok, adjatok, kinek isten adott hadd teljék belőle az úrnak egy szerény hajlék! Természetesen itt elsősorban ma­iira gondolt mint plébános urra és cask azután a mennybeli gazdára, aki úgyse ereszkedik le, hogy bete­kintsen holmi földi számításokba. Az Is természetes, hogy ő maga egy pe­tákkal sem járult hozzá a gyűjtéshez lévén ez a hívek feladata... No, de hol itt a mártiromság? — kérdik már a türelmetlenebbek. Hát az ezután következett. Ugyanis a plébános úr zenekedvelő mivoltáról nemcsak sző­kébb környezete, hanem a széles kör­nyék is tudott. És egyik holdvilágos este vagy éjjel hívatlan látogatók jelenlek meg a parókián. A História Parochiae ékes, de rossz latinsággal, hajmeresztő rém­ségek emlegetése közepette emlékszik meg erről a látogatásról. Mi nem akarjuk borzolni az idegeket, csak annyit mondunk el, hogy a szegény mártír, Péosi plébános inkább kité­pett* körmeit, pecsenyéresülette azt. amin az emberek általában ülni szoktak, de nem adott oda egy hun­cut vörös résgarast s<-m. Ez a szent példa lelkesíti azóta is a kis falu plébánosait. Ok is meg tudnának szenvedni, akár meg is tudnának halni egy kis pénzért, sőt a plébánia jelenlegi ura még enné! nagyobb, hősibb tettre: munkára is képes érte! Mert Bőbei plébános úr azok közé az emberek közé tartozik akiket a hátuk mögött csak úgy tar­tanak nyilván; „óvatos duhaj“, ö tanult elődje, Pécsi plébános példá­ján és ha a napnyugtát szemléli há­borgó lélekkel az által épített üveges verandáról, csak görcsösen ismétli a Jelszót; — Ravaszul, ravaszul... Az a leg. fontosabb, hogy ravaszul csináljuk a dolgot. És — bár ki sem mondja gondola­tait, — úgy látja, hogy a falra agga­tott szarvasagganosok nagyot bólin­tanak rá, egy csikós katonáik»! (ugyancsak a falról) pedig még ka­csint is hozzá. A trófeák, a katonatiszt képe pe­dig már odaterel) a plébános úr gon. dolatait, ahol azok legszivesebbpn ka- londoznak: a múltba. — Azok voltak a/után n szép idők ! Kikor két három vagon búza nyomta a padlást, mikor még dupiacsövi) va­dászfegyverrel mehettem vadászni mikor még herceg Eszterházy és gróf Benyovszky voltak isten titán az el­sők széles e vidéken.,, Hajajl Ak kor nem kellett még rlmánkndnnm egy kis pénzért, nem kellett rongyos, kodnom, szánalmat keltenem, akkor elég volt egy szó éa már ment is a végrehajtó a néphez... Ilajajl... Biaonv, nem is csoda, hogy szomo­rú gondo’atok kavarognak az éke* gondolatokkal telt koponyában! Ha 1‘aj jön. hát os.Vtől jön és ez pontú A dolog akkor kezdődött, amikor bejöttek az oroszok és jött a párt azzal a földosztással. Azóta már nem jönnek hozzá gabonáért a falusiak, nem jön már Papp József Cs, sem Papp József K a kéréssel: „Plébános úr, csak egy fél mázsát adjon, vis­szaadjuk majd újban... Nincs egy falat kenyér a háznál...“ Igaz, soha nem adott nekik (hisz nagyban el­adva 20 fillérrel többet ért mázsán- kint!!!), de mégis, édes érzés volt, Jiogy milyen bizalommal jön a nép az ő lelkiatyjához, legjobb barátiá. hoz. Persze a 19 hold plébánia földre sem akadt már ingyen cseléd ... Azaz dehogy is ingyen! Áldással, szépszó- va! szívesen fizetett Bőbei János. Nem sajnált ő semmit, csak pénzt ne kérjenek tőle! Azután jött az az átkozott eset a szolgálóval. Bűnös emberek va­gyunk... Nagy Volt a kísértés... Egy szó, mint száz, jött a lány, karján a gyerekkel és ott akarta hagyni a plébánián, az apjánál! Még elképzelni k rettenetes, mit szóltak volna a falusiak... Kis János T már vagy húsz éve úgyis cefetül haragszik a papokra és ha kérdik tőle, miért, csak azt feleli: „Ahelyett, hogy megnősül­nének, mint a tisztességes emberek, más asszonya, lánya után koslatnak!" Na, de ezt a hajt csak megúszta. Igaz. fájt a telke, vérzett a szive azért a százasért, amit a lány kezébenvo- mott. könnyes volt a szeme, mikór körülpillantott trófeá; között, de más­nap már megnyugodott szívvel ma gvaráztn a tfzparaesolatot: „...Ne paráználkodjál . . És mennvi baj van * kapzsiság­gal! Mert kapzsink az emberek, nem rőitelnek ebben a fene demokráciá­ban még a papjuktól is pénzt kérni! Itt van a tamási Pál Lacival az eset... Hogyan is történt? Pál Laci báosiék egyszer magas vendéget kaptak: a plébános úr kuk­kantott be az udvarukra és mindjárt dicsérettel kezdte: — De szép szánkónak való fád van Laci! Pontosan ilyenre lenne szüksé­gem! Eladó? — Hát... Ha a plébáno* úr kéri... Adjon érte egy méter tűzifát, annyit testvérek között is megér. Eddig niég rendben is lett vo’na. a baj csak akkor kezdődött, amikor1 Pál László vá'óban beállf'ott egv szekérrel a fáért. Mit csinálhatott volna Bőbei János? Felmászott a ra­kás tetejére és saját kezével ledobott 17 szál karvastagságnyi gályát. — Ne mondd. ho*iy nem fizetek érte tisztoéggel! — mondta a jólelkilségtől vastagra zsirozot hangon. Na, de az emberi kapzsiság, ez az átkos tulajdonság! Ez mondatta Pál Lászlóval, hogy neki több jár. Hogy 17 szál fogpiszkáló még fél métert sem tesz ki! A végén meg kelleM neki adni a méter fát, énneoúsrv. mint ahogy Kovács István G. köve. celésére vissza kellett kérni a a ba­rátoktól. ismerősöktől a nélkülözök részére kötött tutvikat és a nép kö­zött kellett szétosztani... Hát nőm mindegy egy rongyosnak hogy tutyl- ban van-e, vagy anélkül!? És micsoda istentelenek az embe­rek! A tavasszal jött egv ismeretlen férfi; — riébáno« úr, olyan fém van hogy az ördögök is megirigye'nék a ttizét a pokolban... Olyan meleget ad az, mint maga a Nap! — Azután mi az ára, édes fiam? fia olcsó, vásárolok, mert én szeretem a fiatalokat, támogatom is őket. — Olcsón adom. plébános úr, na. gyón olcsón. 90 százalékkal lejjobb. mint az Ara. Csak egy kis előleget, ha szabadna... — Tisztességes, becsületes ember ez! — morfondírozott Bőbel János még akkor és előszedte a templomi perselyt. Egykettőre kikapart bclő'e 70 forintot (miért is nyúlt volna sa­ját pénzéhez) és átnyiiltotta: — Itt van fiam. vedd el! Megszen telt pénzt kapsz a fádért! Éppen ezért meséli még ma is nagy mpgütkőzésv! a szent férfiú (akinek természetszerűleg maga felé hajük n keze): — ...és a csirkefogó, nem jött vissza! Pedig előtte vettem ki a per­selyből a pénzt! Micsoda istentelen ez a világ! Hát fgy szaporodtak a bajok, a gondok. Csoda-e, ha Röho| János, az egykori vadász, grófok és hrrce grk alázatos barálja. Pécsi plébános szent hagyományainak egyenes folv tatója a szent önmegtartóztatás páncélját öltötte magára?! Nem, e* egyáltalában nem csoda! Hiszem majd bolond lenne a plébános úr henceg­ni azzal, hogy ő az állam ól havi 720 forint fizetést kap, a káplán pedig 400 forintot. Vagy miért mondaná meg, hogy Lajos Pé­ter meg Papp József egy-egv pénz­beszedési kőrútjukról visszatérve, mekkora csomag százast raknak le a ház asztalára? Eleget beszélnek igy is az emberek, például Dómján Emil kisbiró, aki.t a papi pénzheszedök így kényszerültek megfenyegetni: „Nehezen lösz keresztelő, ha nem gu­berálja ki azt a három forintot, amit a plébános úr kivetett!“ Egy fenét, azaz helyesebben isten ments hencegni ebhon az istentől cl­rugaszkodott világban! Oak rava­szul... Csak ravaszul! Néha meg­nézi plébános úr a szekrénybe ra­kott rúnákat, megsimogatja őket és arra gondol, mennyivel nőne a haj­landósága a kéknihás, szendetekin. tetű kis szakácsnőnek, hu elegánsan, régi fényében pompázhatna előtte! De nem! Ilyenkor mindig gyorsan el- hesegeti a bűnös gondolatokat. Ho­gyan is prédiká’hatná azután a szó­székről könnybeborult szemmel, gyász basirálnult arccal, karjait az égfelé tárva: — Adjatok, fiaim, adjatok! Pász­torotoknak kj kell fizetnie kertje adó. ját! De a szószéken kívül is elejt né­hány szót az adóról a plébános úr: — Látjátok, mi letl líKE-re a ré­gi, törzeökös famíliákból? Az ősla. kosokbólf (ő ugyanis így nevezi fi­noman a kulákokat.) Nézzétek csak meg Rostás Gábort és Jánost, Pál Istvánt, liefest Józsefet!.., Az adó ez a demokrácia tette őket tönkre! Nekem, az egyház fiának is dolgoz­nom kell, hogy megélhessek! Nézzé­tek: tisztesség ne essék, kilóg a fene­kem a nadrágomból! Van, akj hiszi, még többen van­nak persze, akik nem hiszik! Dohát ilyen a világ! Hitetlen, anyagias, és hol van már a tekintélyti-s-ztelet! A minap is visszamondták, hogy a háta mögött csak mint „zsugori vénséget“ tisztelik. Na, meg a everekeket sem taníthatja. A fiatalok inkább úttörők, meg kalászgyüjtők. a gyerekeknek csak 20—25 százaléka jár hittanra, hogy magához vegye a vallás ma. lasztját! Milyen ékesen magyarázta pedig a magántulajdon szentségének elvét! Milyen zengő szavakkal irta le annak a léleknek a pokolbeli ver­gődését a rselédgverekeknek, aki ura (mármint földesural ellen vét. vagy isten bocsá‘, más tulajdonához nvuü Az ilyen visszaemlékezéseknél mindig megrándul egy kicsit a plé­bános úr arca. Kellemetlen históriai Hát kellett annak a Kis János T- nck éppen akkor és éppen arra jár­nia! Mármint a bulgárkert szélén és mármint akkor, amikor az egy ing. ben-ga'vában surranó lc’kiatyának éppen két tök búvik meg a hóna alatt! Még azt hihette, hogy lopni akart! Pedig hát igazán nem lopás ez. mert; Először ij valamikor a plé­bániáé volt a kert. Másodszori úgy is fel lehet ezt fogni, hogy természet­ben viszi el a párbért. Harmadszor pedig, amikor káposztát vitt a kert­ből. akkor «v> lett belőle baj, hát most se lesz... Meg talán nem is haj. «őt direkt jó, hogy észrevették! Maid beszélik a fa'ubnn: ..Szegény p'ébá. nos úr! Már arra sem telik neki. hogy Kiköt vegyen 1“ Töbhet ér ez, mint egy templomépítési akció! Egy szó, mint száz: igenis jó és üdvös dolog az a rongyos nadrág. Azt a néhány kapavágást is ki lehel bírni a kertben, a pénzmagorska meg gyűlik, gyűlik, el sem kell vo’ni. mégis szaporodik! És ki tud róla? Senki! Mint ahogyan azt sem tudják hogy a kert évi adója M forint és liogv az adóra összeszedett adomá­nyokból idén mindössze 10 forintot költött a jelzet célra, a többi pe­dig. .. Szóval fontos a takarékosság és legszebb muzsika a bankók rez­zenése! Igy él Hőliel János Vásárondomhó községben, a parókia három égtájra nyíló üveg­ablakai között. És a felsoroltakon kí­vül csak az keseríti az életét, ha ga honával rakott szekerek indulnak a magtárak felé. Mert nagyobb forga­lom volt a nyáron a bcadóhelyen. mint a templomban! A község túltel­jesítette gahonnbeadását, első a já r:Uhaii! Hiába no. megváltozott a vi­lág! A vásárosdombóiak sem trlki- matasztért adják már a gabonát, ha­nem oda viszik, annak adják, ahon­nan ők még töbhet kaptak és kap. nsk: az államnak! Garami László Az ötéves terv ajándéka: a mohácsi tanulóváros A múltban szomorú sorsuk volt a mesterek keze alá kerülő ta- noneoknak. Három éven át kel­lett a szakmát tanulniok, ami nem jelentett sokhelyütt mást, mint mosogatást, felmosást, be­vásárlást a mester uréknál. A tanoncokat már csak a vizsga előtti utolsó hónapokban kezdték tanítani, hogy a vizsgán „átcsúsz- szanak“. A FELSZABADULÁS UTÁN megváltozott ezen a téren is a helyzet. Ipari lanulóot/thonoknt létesített iink az országban, lerö­vidítettük az ipari tanulók tanu­lási idejét, megállapítottuk a fi­zetősüket. nemrég pedig ingyenes egyenruhával láttuk el őket. Az ipari tanulók mellett az ország nyolc helységében, köztük Mohá- eson is tanulóvárost létesítet­tünk. A mohácsi lanulóváros modern épületekből áll. Az itt lévő ott­honokat és a korszerű tanterme­ket erre a célra lnkásokhól a'" kitolták át. Minden három és fél, négy és öthavonként 800—600 ój fiatal özönlik a városba, hogv itt kiváló nevelőktől és oktatóktól még több szakmai tudást szerez­zen ok. Az ipari tanulók. — akik az or­szág minden részéből — az építő­iparból jöttek ide. felmérhetet­len kincset kapnak ötéves ter­vünktől. amikor a tanulóvárost létrehozták. Azóta már töbhezpr fiatal hagyta el a tanulóvárost tudásban gazdagodva, s azok a fiatalok, akik a napokban érkez­tek ide komoly tanulással még több tudást sajátíthatnak el. Ezt biztosítja számukra a most beve­zetésre kerülő ..kabinet“ oktatás, amelynek az a lényege, hogv a tanárok nem csak elméletileg, hanem rajzokban és a gyakorlat­ban is azonnal bemutathatnak egyes munkafolyamatokat a tan­teremben rendelkezésre _ álló anyagból. Most úgy rendezik br szakmánként n három-három ok­tatótermet. hogy a fiatalok okta­tás közben rögtön megismcrk'vT- bessenek a szakma s-mrszámaKa! s megláthatják például azt is. hogy milyen munkafolyamatokon megy keresztül a vas. amig ács­kapocs Lesz belőle. Hétfőn indul ilyen formában az oktatás, hogy megkönnyítsék a szakma elsajá­títását az itt nevelődő kőműves, ács, bádogos, lakatos, vízvezeték­szerelő, villanyszerelő és az épí­tőipar más szakmáit tanuló fia­taloknak. Az ipari tanulóknak nemcsak ebben különLpzik az életük a ré­gi tnnoneokéftd, hnnom abban is. hogy a komoly/ tanulás után vi­dám szórako’.’ásban vehetnek részt. A napirendjük szerint min­den nap jut idu sportolásra, szó­rakozásra. Az eoyik tágas épület mögött építették- meg ideiglene­sen az iskola rciplnbda pályáját és már régebben megkezdték az új, nagy sportpálya földmunkáit. Az a terv, hogy ,még ezen az őszön he is fejezik. Olyan röplab­da pályát, amilyen már érült- összesen hetet létesítenek még a tannlóváros területén. Két kézi­labdapálya is épül és az egyik teniszpálya mellett <!gy gyakorló labdarúgópálya is. PARTUNK ÉS KORMÁNYUNK hatalmas összeget fdrtotett már Mohácson is a tanulók nevetésé­re. oktatására, óriási költség!*« került, amig berendeztek az ott­honokat és az oktató termeket, amíg biztosították a tanulóknak, hogv ilyen nvugodt körülmények között tanulhatnak. A felszaba­dulás előtti években a u“gi .kis* inasok“ számára e’képzelihetetlen. osnnán álom volt az a sok jó, amelyet a tnoulóvárosban élő fia­talok most élveznek. De amióta felszabadított bennünket p Mzov- iptno'ó. mióta a Magvas Do'go- zók Partin vezeti sikerről siker­re dolgozó népünket. mióí.a tér s-ek határőrök meg hazánk fel tődéaéf,. azéta egvre szebb, egyre több lesz hazjp’kban n munkások élete, s a munkásság és a dolgo­zó parasztság f’ni már ilyen nagyszerű intézményekben neve­lődnek. mint a mohácsi tannló- város. Harsány! Márta KÁSÁDON IS AZ ÉLETET A TERE A Beremendrél Kásádra vezető ** sáros, lucskos mellékúton eqv sárgára fényezett hin/ó döcög Két evikkeres úr helyezte magát kénye­lembe a hátulsó ülésen egyik a he remendl főjegyző volt. Alig vánszo rognak előre, olyan ez az út, hogy alig bírja vonszolni a két erős ló a könnyű hintát. A sarat majdnem tol. ja a tengely, a két úr pedig undor ral nézi a hatalmas sártengert és beszélgetnek: (kor a jegyröségre kellett men­ni. térdig érő sárban gázoltak Berrtvendig. Peremenden a jegyzésé- gén Égy logadták őket, mint a kutyá­kat fokszor oV kellett várni délig* de az is előfordult, hogy délben él- mentek: ebédelni mikor pedig vissza­tértek az Irodába, már annyian vol­tak, hogy sokra nem is került rá a sor. így a, ügye maradt elintézetle­nül, bármilyen idő volt, gyalogolha­tott vissza Kásádra. — Hát inkább 100 pengőt fizetnék egy parasztnak, minthogy ezt az utat gyalog tegyem meg Ilyen Idő ben! — At tél ne tessék lélni jegyző úr, — szólal meg a másik. — Az a. Idő nem lesz, hogy magának ennyit kell jen gyalogolni... De az sem, hogy én tapossam erre a sarat.,, A pa­rasztoknak meg /ó ej Is! Ök már ezzel születtek, — megszokták márt — Jó vicc! — szólt a jegyző — Alaposan beígérjük nekik az utat most a választások előtt, aztán... — aztán itt halkabban sügta a mellette ülő tűiébe, mert a kocsis miért, ml ért sem hátra nézett, — majd lesz valahogyan! A községbe érve, megbeszélésre hívták a község dolgozóit és ahogyan megbeszélték, ígéretet tettek a köves, út építésére Valaki felszólalt, hogy már többször ígérték ezt: ,.Igen, de az csak Ígéret maradt — ada meg a választ mindjárt a jegy­ző. — Tudjuk ml, hogy mennyire szükség van kővesútra a községnek és amit én mondok most, elhihetik.. Egy kél nap múlva mát kezdik Is a kőiresút építését Valóban két napra rá. már Here mend és Kásád között megjelentek a mérnökök, mérlek jobbra-balro, amig a választásnak vége nem lett. llt&na pedig úgy eltűntek, még csak nyoma sem maradt s méregetésüknek, és a másik választásig nem is láttak Ká­sádon mérnököt A következő választás előtt aztán is mié megjelentek hosszú lécekkel, de most már e-*> másik Irányban méregették a határt Ahogy vége volt a választásnak, megint eRüntek. Es Igy Ismétlődött ez még háromszor, a kövesül pedig továbbra Is ígéret ma rodt, azaz megmaradt továbbra I« a sáros mellékút. Ha vaf.akl megbetegedett, be kel­lett menrri Beremcndre telefonálni a mentőért, -vagy elhozni az orvost. Ha az orvos ti kórházba rendelte sür­gősen. akkor vissza kellett hajtani Kásádra kocsival kivinni a beteget Bercmendre, mert a mentő nem ment be a földútia Ilyen voff a kásádi délszláv dolgpzók élete. M ost 705.9 t Írunk. Az egykori sáros mellékút helyén 720 eret forintos költséggel új kövesutat épí­tettek. Mikor már a földmunkák foly­tak, csak nevellek a kásádi dolgozó parasztok ,.Nem lcsr ebből semmi“ — mondogatták, Pluisár Márk is azt mondta: ..Már bánom, hogy elbon­tottam a seitérólatl Volt már ez ígY máskor is!" Kormányunk azonban valóra váltotta szavát a kövesül kész. Van már telelőn is a községben­Nem kell Beremenden sem járkálni a jegyzőségre, mert helyben van a tanács, ahol percek alatt elintézik 0 dolgozó parasztok ügyeit Ha mentő re van szükség, telefonálnak és pót perc muh'a már ott le vnn a mentő. De ezenkívül most építik a kultúr- •órnt 20 ezer fortn»o* bombázással mjnden héten meglátogatja a közsé get o körzeti mozi. Sokat, nagyon sokat kaptak már 0 fcdrddi dolgozó parasztok a tervtől Két traktor sealH munf-ótukat most le Könnyebb lett a munkóluk. mégis avriembbnn végez-ek az őszi mun­kákkal, mert minden támogatást meqstrf nekik államunk fr-mcsnk laér te a kövesii*nt knttúrhárnt. telefont és a trnktornl-nt hnn-m meg Is adta. Es ezt mind mind a terv tett" lehető­vé főz a terv. amelynek menvnfási fásáéit mlndnenvia* munkáinkkal hat* colva\- a kásádi délszláv dolgorók, amely éfeffl'-ben gondolkodásmód­lukban ie megváltoztatta a kásádin kát U *■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents