Dunántúli Napló, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1952-09-14 / 216. szám

!*» SZEPTEMBER 14 NAPLÓ 5 Hogyan segíti az István-aknai pártbizottság a békebizottságok munkáját? létrán-aknán egysége« békeblzottsóg mlgozoU « júniusi békelalá.kozóig. A júniusi béke találkozóra a pártbi­zottság kezdeményezésére és támoga­tására kör et és h a rm a d'békebi z o 11- •ágok alakultak. Ez a biztató fejlődés azonban megakadt, főleg azért, mert a pártbizottság nem támogatta ezután a békebizottságokat. Az István-aknai pártbizottság tag­jai azt mondják, hogy azért nem tá­mogatták a békebizottságokat, mert nem tudták értékelni, hogy mit is je­lent a békebizottságok munkája. Ma­ga az éket adta meg erre a v/'aszt. A koreai gyűjtésnél már erősen nieg- érzfidött a bé.kebizottságok jó mun­kájának hiánya, de még inkább az alkotmányunk tiszteletére indított békehétnél, annak eRenére, hogy az István-akna nyerte el a büszke első helyet. A békehélet» Istzán-akna 10fi száza­lékot eredményével elaő lett. Ez az eredmény nem a békebizottságok jó munkáját dicséri, mert a békebizott- aigok a békebét szervezésében nem tettek ágyárólván aemmit. A béke­hetet a pártszervezetek és a szak- szervezet ezervezte, &k átlátták, ezek az eredményei tehát a pártszer­veretek éa « szakszervezet jó szerve­zőerejét és jó politikai munkáját di­csérik. A pártszervezetek és a szak­szervezetek azon-ban mégsem azt a jó munkát végérték, mint kellett volna, mert nem a békebizottságok bevoná­séval, hanem a békebizottságok he­lyett doCgozva érték el ezeket az ered­ményeket. A bék«hízott.végoknak « békehéteo a pártszervezetek támogatásával meg kellett volna szervezniük a vállaláso­kat, különös tekintettel a pártonkl- vüli békét akaró dolgozókra. A béke- bizottságoknak kellett volna végez- ntök az agitációs munka toroszlánré- »zét: egyéni agitációt és a kisgyűlé- seket. Ez azonban csak részben tör­tént meg. A vállalásokat sem a béke- bizottságok, hanem a pártszervezetek és a szakszervezet szervezte meg, a politikai agitációt is a pártszervezet és a szakszervezet végezte, a párt­szervezetek és a szakszervezet tartot­ta meg a mindennapos kisgyű’.éseket. A békehét békejellege nem domboro­dott ki így elég jól, a pártonkívüÜ doCgozók nem vélték ki eléggé részű­ket a munkaversenyből. A pártbizott­ságnak, a pártszervezeteknek, mivel a békebizottságok helyett is elvégez­ték a munkát, nem maradt elég ide­jük saját munkájuk ellátására. A pirt oktatást előkészítő elbeszélgető bizott. Ságok munkáját például n.cm tudták kellőképpen ellenőrizni és ezért az elbeszélgető bizottságok munkája el­lanyhult. Még a lf*® ezázaféknál is magasabb eredményeket érhetett volna el tehát István-akna, ha nem a pártszerveze­tek és a szakszervezet végezték volna el a békebizotlság munkáját, ha a békebizottságok lettek volna a béke­hét szervezésének és agitációjának gazdái és ugyanakkor az István-akna pártszervezetének pártépítő munkája is jobban állana. Az István-aknai pártbizottság nem­csak tanult a hibákból, hanem hozzá­látott a kijavításukhoz is. Uj béke- felelőst választottak, Vereckei Rezső főbányamester eivlársat Vereckei elvtárs műszaki munkájánál fogva látja az egész akna termelési mene­tét, mindenütt ott Cehet s így köz­vetlen segítséget nyújt a békebizott­ságok titkárainak is. Az István-aknai békebizottságok is készülnék a harmadik magyar békekonoresszusra. A pártsziervezet itt is segiti és támo­gatja őket. A Városi itékebizottság agitációs anyagokat küld a Szovjet­unió ötödik ötéves tervéről. Ezeket az agitációs anyagokat Vereckei elvtárs a pártbizottsággal együtt átnézd, ma­gyar vonatkozású anyagokat keresnek, a Szovjetunió ötévé« tervét összekö­tik a mi ötéves tervünkkel, az akna tervével és feladataival. Népszerűsítik ötéves tervünk nagy, országos és helyi létesítményeit. Bányászaink életét szembeállítják a kapitalista országok dolgozóinak életével, elsősorban a ju­goszláv bányászok életével, Agitáció- juk nem frázisszerű, mint azelőtt, ha­nem konkrét. A bányászok saját pél­dáján mutatják meg, hogy ma két szoba-konvhás, parkettás, fürdőszo­bás lakásban laknak, hűségjutalmat és mennyi hűségjulaCmat kapnak. Előveszik azokat a lapokat, amelyek ben a bányászok kőszőnetüket fejezik ki a pártnak. Hévízről és a többi üdülőhelyről és felolvassák ők,et. A bányászok az ilyen agitációt szívesen hallgatják, de a frázist, az általános­ságokat nem szeretik. Az István-aknai pártbizottság segít­séget nyújt a békebizottságnak az el­lenséges, vagy téves nézetek elleni harcban is. Áz Ktván-aknán is elter­jedt az a téves nézet, az ilyen inunka.- megoszfás, hogy „mi — csak munká­val védjük meg a békét, a koreai nép fegyverrel...“ A pártbizottság. a pártszervezetek és a békebizoltság megmagyarázzák a bányászoknak azt, amit Horváth Márton elvtárs mondott: a ,.honvédelemmel « béké­ért“ nem kevésbbé fontos, mint a „munkával a békéért“. De nemcsak szervezéssel, jó azr'tá- cióval, hanem elsősorban g termelés­sel készülnek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 35, évfordulójá­nak, a harmadik magyar békekon­gresszusnak a megünneplésére. Az István-aknai pártbizottság és a béke­bizottságok megszervezték a Három­széki elvtárs vezette Béke-brigádot. A Béke-brigád elhatározta, hogy méltó versenytársa lesz a kitűnő DISZ-brigádnak, MSZT és Szabadságharcos brigádnak és az akna többi brigádjainak. A Há­romszéki elvtárs vezette Béke-brirád a baranyamegyei békebizottság Pécs Városi Békebizottság ünnepi ülésén versenyre hívta az akna összes bri­gádjait. A Béke-brigádot támogatja a pártbizottság és a békebizottságok, mert az István-aknai bányászok akar. ják elnyerni a Béke-akna címet. Ezzel érveljenek békebizottságaink! Éheznek a dolgozók a marshallizált országokban Franciaországban az iparcikkek árai az 1938-as árak húsz—harminc­szorosára emelkedtek. A reálbérek az 1938. évi reálbérek felét sem érik e\. négymillió francia, mivek sokkal kevesebbet keres a létminimumnál — éhezik. „A francia dolgozó — írja az egyik frarnúa lap, — reggelen­ként reszketve veszi kezébe az újságot, attól félve, hogy a közszükség­leti cikkek újabb áremelését közlik benne. Az U. S. News And World Report című amerikai lap azonban cinikusan azt állítja, hogy „a fran­ciák túl sokat *esznek." Angliában, mint akár a háborúban, változatlanul fennáll a jegyrend­szer. Á lakosság a jegyekre liliputi adagokat kap. A koplald angol nép 160 millió font értékű élelmiszertől esett el. melynek behozatalát a Szov­jetunióból Washington letiltotta, a Marshall terv kikötései szerint. Jugoszláviában a dolgozók egy hónapi keresetükből egy inget tud­nak megvenni. Élelmiszeri nehéz kapni, s ha a jugoszláv dolgozók nagy- nehezen kapnának is, hiába, mert nem tudják megfizetni. Az emberte­len munka, az éhezés következtében Jugoszlávia lakosságának többsége tüdőbajban és egyéb betegségben szenved. A halálozási arányszám ijesz­tően felduzzadt. Jugoszlávia a halálozási arány szám tekintetében harma­dik helyen áll a világon, Törökországban a munkások tíz-tizenkétszer kevesebb bért kapnak a létminimumnál. A Marshall terv „áldásai“ következtében a bérlő szegény, parasztolcat elzavarták földjeikről, A parasztcsaládok tízezrei vándorol­nak az országban. Nyomorukban útszéli bogyóval és füvekkel táplál­koznak. Évente többezren halnak éhen. A. Baranya megyei Békebizottság és a Pécs Városi Békebizotlság ünnepi ülése A Baranyamegyei Békebtzottság és a Pécs Városi Békebizottság szeptem­ber 12 én pénteken délután 5 óra kor ünnepi ülést tartott. Az ünnepi ülésen Wilk János elvtárs, István- aknai gépészmérnök ismertette a Bé. ke Világtanács berlini és az Orszá. gos Béketanács szeptember 6 i ülésé­nek határozatait. Ezután Nagy Sán- domé elvtársnő, a megyei békeblzotL ság titkára beszélt ' a baranyamegyei békemozgalom fejlődéséről és feladatairól. — Azért jöttünk össze, hogy meg­beszéljük. hogyan fogjuk végrehaj tani a Béke Vi.ágtanács berlini és a^ Országos Béketanács szeptember 6 i ülésének határozatait — kezdte beszédét Nagy elvtársnő. — A bara­nyamegyei és a Pécs városi béke­mozgalom tekintélyben és súlyban is megnövekedett. Megyéink és váro­sunk békemozgalma ebben az évben úgy fellendült, mint még soha. A jú­nius 1 i megyei béketalálkozó idején és azóta a békebizottságok száma egyharmaddal, ezerrel megnöveke­dett, a többi békebizottságok is igen aktívan kezdtek dolgozni. A békékul, döttek beszámolói újabb százakat éa ezreket vontak be a békeharcba. Há­rom hónap telt el a június 1-i béke­találkozó óta és én most tolmácsolom az Országos Béketanács üdvözletét. Azt üzeni az Országos Béketanács, hogy jó munkát végeztünk a megyei béketalálkozó idején. Nagry elvtársr.ő ezután ismertette a békehét eredményeit, majd elmon­dotta, hogy a békehét ezép eredmé­nyei ellenére meg kell állapítanunk azt. hog-y a békebizottságok munká ja lanyhult, munkájukban pangás mu tatkozik. A békebizottságok habárai­kon üünek. Feladatunk az, hogy bé­kebizottságainkat ismét aktívakká te­gyük. A hozzászólásokban értékes javas latok és kezdeményezések születtek. Szántó Tibor elvtárs, az írószövet­ség nevében felajánlotta hogy az írószövetség Pécsi Csoportja pályáza­tot hirdet a békeharcot ábrázoló je­lenetekre, egyfelvonásosokra, csasz- tuskákra, hogy új művekkel aján­dékozhassák meg békeharcosainkat és felkutassák a népi tehetségeket Benke Gézárié elvtárspő elmondotta, hogy a vasút békebizottségai azért dolgoztak rosszul, mert sem a párt szervezetek, sem a megyei és városi békebizottság nem támogatták őket. Megígérte, hogy a vasút pártszerve­zetei támogatni fogják a békebizott Ságok munkáját de egyben felkérte a megyei és a városi békebizottságot is. hogy ók is támogassák a vasutas békebizottságokat. Mayer József elv- társ, a SZOT nevében megígérte, hogy a szakszervezetek ezután szo­ros kapcsolatot tartanak a békebizott­ságokkal, bizalmi hálózatukkal részt- vesznek « küldöttválasztások mun­kájában, a békebiaottságg-al együtt harcolnak a november 7 i és a béke­kongresszusi munkaversenyek sike­réért. Háromszéki Vilmos elvtárs el­mondotta, hogv Istvánaknán a, ő ve. retésével megalakult az első Béke­brigád, Háromszéki elvtárs brigádja nevében az ünnepi ülés előtt meg­ígérte. hogy méltók lesznek a Béke­brigád névre és versenyre hívta ki az István aknai DISZ brigádot és a 'többi brigádokat. Ragoncsa Ferencr.é elvtársnő az MNDSZ Városi Bizott­sága nevében szólalt fel. Elmondot­ta, hogy az MNDSZ-asszonyok a har­madik magyar békekongresszusra dí­szes béketarisznyákat készítenek, amelyekben e küldöttek elviszik a békeharcos magyar lányok és asz- szonyok üdvözletét. Balogh Ferenc plébános, a papi békebizottság névé. ben ígéretet tett a fokozott béke- harcra, Sipos Lajos elvtárs, a Do­hánygyár dolgozóinak üdvözletét tol­mácsolta és a Pécsi Dohánygyár ne­vében kihívta az ország összes do­hánygyárait munkaversenyre. Nagy elvtársnő ezután válaszolt « hozzászólásokra és az elhangzott ér­tékes javaslatokat figyelembevéve, a* ünnepi ülés megszabta a békebizott­ságok további feladatait. — A gyengén működő békebizott­ságokat új életre festi keltenünk — mondotta Nagy elvtársnó. — Uj bé­kebizottságokat keli alakítanunk, el­sősorban a lakóterületeken. 30—40 házanként legalább egy békebizottsá­got. A legdöntőbb feladat: meg kell javítanunk a békebizottságok agitá­ciós munkáját. Nem elég a mennyi­ségre törekednünk hogy több bé­kebizottság, több kisgyülés legyen. Az agitációnkban az általánosságok és a frázisok helyett konkrét tények­kel kell agitálnunk Amikor a Béke Vitágtanács és az Országos Béke- tanáfcs határozatait ismertetjük, ak­kor a nemzetközi kérdéseket nem ízabaj szétválasztani saját feladata­inktól, hanem össze kell kapcsolni őket. Agitációnkat felfrissíthetjük, ha feldolgozzuk haladó hagyományain­kat, klasszikusaink mondását, az 1849 es pécsi csatát, az 1919 es pécsi és baranyai eseményeket. — Kössük összs a békekongresszus előkészítő munkáját a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évlordu- lójára indított munkaversennyel — folytatta beszédét Nagy elvtársnó. — Békebizottságaink a héttőt, vagy a hét egyik nációt tegyék meg békeműszakká. A Baranyamegyei Békebtzottság és a Pécs Városi Békebizoltság ünnepi ülése ezután elhatározta, hogy elin­dítja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára a Béke­akna, Béke gyár. Béke-üzem, Legjobb békeharcos község, Legjobb békehar­cos termelőszövetkezet, gépállomás, állami gazdaság a Legjobb békehar­cos Iskola és a többi büszke címek elnyeréséért a munkaversenyt. Iván Vlnmyicsenko, a, Izvesztyi­ja magyarországi tudósítója a lap szeptember 3 i számában riportot irt a pécsi István aknáról. A szer­kó a mecseki táj, a pécsi bánya­vidék természeti szépségeinek le Írásával kezdi tudósítását, majd Így folytatja: A bnnsrábn leereenkedr-e cl azonnal nemünkbe ötlött •z a mintaszerű rend, amely itt, több, mint 300 méter mélységben uralko- áik. Tágas jót kivilágított központi aknarakodó vízhatlan betonboltozat- tat. A fárólolyosókat és a vágatokat pontosan kidolgozták és minden/éle balesetelhárító eszközzel ellátták, A keskenyvágányú bányavasút jókor- bon van, a szellőztetés l:itünöcn mü kődik... Elragadtatásunk hallatára Szitás lAszló üzemvezető mérnök szerényen mosolygott. — Az István-akna — mondotta — viszonylag nemrég van üzemben. De ne gonolják, hogy azelőtt is ilyen volt. A vágatokat elhanyagolták, a biztonsági technikára nem fordítottak gondot; Csak az utóbbi években te­remtették itt ezt a mintaszerű ren­det a bánya új gazdái. A járólolyosón haladva többszőr is be kellett húzódnunk a külön e célra készített falmélyedésekbe, hogy a hosszú csiO csór okát vontató moz donyofenafe utat engedjünk. Befordultunk egy nemrég kihaj­tott vágatba. A biztosító dúcolásokon még látszanak a friss le/szenyomok Szitás László előttünk haladt köny nyed hány észjárással, kissé meghajol­va, kezében vlllanylámpála leng. Hir­telen megállt és intett hogy köves. «ük, maid leguggolt. A következ.J pil­lanatban ellőni előlünk, b'húlt va­lami keskeny, alig észrevehető hasa dókon. Kiderült, hogy ez a, a szén pad, amely télé elindultunk Itt dol­gozik Rufli Lajos sztahánovlsta. Iván VaJlgurának, a Szocialista Munka Hő­ECSEKB m m m sének a üonyec medence híres vá­járának tanítványa és követője. — Látják, — világított oda Szilas mérnök lámpájával —, ő már nem vaktára váj bele a szénbe hanem meggondoltan fog neki, jól használja ki a vállapok fekvését, ami tulajdon­képpen az egész szénréteg kulcsa Erre Valigura, szovjet sztahanovista tanította meg őt... ia'a‘1 « hr<trád tagjai gyüle­keztek, Rufli Lajos beszélt ma­gáról és a munkájáról. Az ő élet rajza ráillik új Magyarország sok más dolgozójára, A múltban tőidnél kiili paraszt gazdasági cseléd volt. Röviddel a felszabadulás után jött a bányába dolgozni Itt lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába. Jól kita­nulta a szakmáját és kiérdemelte tár sai tiszteletét és megbecsülését. Már tavaly elnyerte a sztahánovista cl met. Idén tavasszal 6 volt a ciklusos grafikon szerinti termelés meghonosí­tásának egyik kezdeményezője. Az igazi fordulat azonban akkor követ kezett be életében, amikor találko zott a szén szovjet mesterével, Vad. gutával, — El sem tudja képzelni, mennyi re boldog vagyok, hogy mi gisnierked lem Valigura elvtárssal, s hogy ő át­adta nekem tapasztalatát, — mon doita meghatottan Rufli Lajos, mi­közben mindkét öklét melléhez szo­rította mintha még mindig a lejtő kalapácsot markolná. — Az előbb említették, hogy a szov­jet sztahanovisták tanítottak meg rá, hogyan találjam meg és használ­jam ki jól a vúllapok fekvését a ré­teg kulcsát. Valóban így van! De nemcsak erről van szó. Hogyan is mondjamf Valigura elvtárs segítse gével egész élelem kulcsát is megta­láltam ■. ... Az üzemvezető mérnök kis iro dójában már összegyűlt Tavasz La­jos brigádja. Eljöttek a vájárok: a íelcete, soványarcú. cigányosszemű Kovács György, a középkorú, ko­moly Dávid János a fiatal Böröc János Eljöttek az ifjak is: Orbán Lajos csillés, Desics Antal, a brigád tanulója, tegnap még parasztlegény; és a brigád egyetlen leány tagja. Var ga Piroska. Eljött maga a brigádveze. tő is: kemény tekintetű, harmincöt év körüli férfi, igazi, vérbeli bányász. Csak Kovács Antal hiányzik. Most jutalomképpen Csehszlovákia egyik legszebb üdülőjében tölti szabadságát. Kiss Lantos Ferenc fiatal aknász ült neki a levélírásnak. Szemét körül járatta az egybegyűlteken egy pil­lanatig elgondolkozott, majd leírta -i megszólítást, meg az első szavakat és hangosan felolvasta: — ..Kedves Valigura Elvtárs! Fel­használjuk az alkalmat, hogy elláto­gatott bányánkba az Izvesztyija tudó sítója s ezúton küldjük önnek szívé­lyes bányászüdvözlctünket és torró köszönetünket mindazért, amit ériünk tett. , — Helyes! — szólalt m?g Tavasz Lajos brigádvezető. — Most pedig tr/uk meg azt, hogy mit tanultunk Valigura elvtárstól. És hogv milyen ■eredményeket értünk el ezáltal. A bányászok felélénküllek: — Meg keil írni Rulliról hogyan sajátította el Valigura módszerét... — £s azt is, hogyan adja tovább a többieknek. — Írja meg: Rulli ügyes kezének is köszönhetjük, hogy majdnem két­szer annyit kezdtünk!termelni/-- Elvtársak — szól zavartan Ruth — hát érdemes rólam ennyit írni? A brigádról kell írni. meg a munkáról — írja csak, — lordult Tavasz La jós az aknászhoz: — „Rufli elvtárs az On első magyar tanítványa, már teljesen elsajátította a szovjet lejtő, kalapács kezelését. És most vala­mennyi vájárunk ugyanilyen kalapács­csal dolgozik .. “ — Es nem fogynak le tőlel — szólt közbe Kovács György. Mindenki nevetett. — Mit nevettek? — kérdezte a váj jár. — Emlékezzetek csak vissza, miféle mende mondák keringtek itt, hogy hát ez a kalapács igen súlyos, meg ártalmas is az egészségre? Én^ meg úgy érzem, hogy még több erői kap tam tőle... — Meghiszem azt! — kiáltott föl Böröc János. — Mennyi a havi kere. seted mióta ezzel a kalapáccsal dől qozol? Háromezer, azelőtt meg nyolc száz se volt. — El ne lelejtse megírni Valigura elvtársnak, hogy azt a csúcsteljesít­ményt, amit ő ért el a bányában, már túlteljesítettük — szólt közbe Dávid János. — Valigura egy műszakban húsz folyómétert haladt a frontban. Rufli meg a huszonhetet ts túlszár­nyalja ... — Mi szükség ezt megírni? — ve tette közbe ismét Rulli. — Nincs itt helye a dicsekvésnekI — Miiéle dicsekvés ez? — csodál­kozott Tavasz Lajos — Én biztosra veszem, hogy Valigura elvtárs nem sértődik meg érle, ha megírjuk. Hi­szen ő maga figyelmeztetett bennün­ket arra a nagyszerű szovjet sza­bályra, hogy sohasem szabad megáll ni annál amit már elértünk, hanem mindig előbbre és előbbre kell ha ladni.. Kiss Lantos Ferenc, miközben tolla szaporán szántotta a papirost, élesén ügyelt e beszélgetés minden szavára és helyeslőén bólogatva mosolygott. — Arról is írni kellene, hogy mi­lyen eredményeket értünk cl Rulli tapasztalatainak terjesztésével az egész szénvidéken — mondotta Szi­las László üzemvezető Fslvette asz­taláról a termelési jelentéseket és diktálni kezdett: — „... Átlagosan valamennyi bri­gádot véve — fejezte be, — a mun­ka termelékenysége 10,8 százalékkal emelkedett. Az élen halad.. ” — ,,Az élen a mi brigádunk halad — vette át a szót Tavasz Lajos. — Normáiét 162.8 százalékra teljesíti" — ,,Most pedig vállalja — folytató Rufli, — hogy teljesítményét a Bá­nyásznap tiszteletére 180 százalékra emeli?' Kiss Lantos Ferenc tovább irta a tpva’et. — To//rd(solja kfUőn ödvőzretemrt Va’.'pura elvtár-nuk — kérte RuHi Lajos. — írja meg, kérjük őt, jöjjön el is­mét hozzánk — vették a szót a bri- gáii tagjai — Jöjjön el és nézze meg, hog-,an dolgozunk most. És írjon ne­künk o saját munkájáról. írja meg neki hogy szeretnérk áliandó kap­csolatot lennlartnni vele „Végtelenül hálások vagyunk Ön­nek, Valigura elvtárs. azért hogy megmutatta nekünk o munka magas -ermelékenységéhez vezefő utat — •rfáfe a magyar bányászok «zo ietbc- r-’í/ul: t.k. — Az Or példd/ríl köv-t. ve. ml is jd*aoássat fogunk dol­gozat ezért, hogy rr inét gyorsabbra felépítsük j y.ocia'izmusf országunk- b in hu: erősítsük r- békéi és a né pék barátságát!" A levelet a hagyrrrruryos bányász- köszöntés szavaival 1 eyezték be: „Jószerencsét’" * úrxíifl»ni megismételtük eze­ket a szavakat. És nemcsak az Islván-akna bányászaihoz intéztük őket, hanem Diósgyőr kohászaihoz, Sztálinváros épUőih'-z, az új. iparo­sodó Magyarország valamennyi dol­gozójához: — Jószerencsét drága barátaink/ Jószerencsét mindnyájatoknak! IVAN VINNY1CSENKO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents