Dunántúli Napló, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)
1952-08-20 / 195. szám
r 155? iÜGUSZTüS 2» V R P L a 5 EZT ADTA HORVÁTHÉKNAK AZ ALKOTMÁNY A’ Ferenc-aknai bányamester egyezer megszóldtóttá Horváth József (2) efvtáraat munkahelyén: — Mondja Józsi bácsi, nem menne el Meszesre lakná? Horváth elvtárs hitetlenül nézeti vissza. — Mármint én? Meszesre? — Oda hát! De az új házakba ám! Ezt meg kellett fontolni, — mint ahogy Horváth elvtárs mesélj mert a mecsekszaboücsi sétatér mellett lévő lakásukban éppen akkor festettek, tisztáik voltak a fainak és az ajtók is csilloglak a friss, fehér lakktól. De a huszonegyévé* Erzsi lánya jobban szereteti volna Meszesen lakni. — Menjünk oda édesapám, hiszen ott előszoba, fürdőszoba, éléskamra és vízcsap is van a lakásban Azelőtt mi úgysem lakhattunk ilyen helyen. É6 Horváthék néhány hét múlva ynár az új otthon szobáit csinositgei ták. — Horváth! Magának fel van mondva! — emlékezett Gráfnak, a Széchenyi-aknai birodalmi német fü_ aknásznak id-jgen szavaira az 1928 as sztrájkok idejéből, és jót nevetett magában. — Fel ám! — mondta jóízű nevetés közben. — Fel van mondva a Hoválh gyerekek apjának, de nem a munka, hanem a rési lakás és most olyan házba „ültették", ahol a szíve repos az örömtől é* a boldogságtól! Közben tervezgettek. — Erre az ablakra űi csipkefüggönyt veszünk. Az Erzsiké szobájába faiXárt vásárolunk, m.g szőnyeget. Uj «sülön is kellene, meg függönytartók ... — Oak mindent sorjában — intette ilyenkor Horváth elvtárs a feleségét. meg « lányokat. — Minden megtesz, ami kell. — De azóta megvan ám! — mondja leplezetten büszkeséggel Horváth József elvtáxs. — Mert szorgalmasain dolgoztunk és a fizetésünkből minden szükségeset megvásárolhattunk. Akárki megnézheti a mi lakásunkat. Az egyik szobában ott áll az új sezilon, nagyvirágos, fodros takaróval az ablakokon új csipkefüggönyök díszleinek, a legfiatalabb leány szobá_ jában ott van az új csillár és a sző nyeg is. Akkora a szőnyeg, hogy majdnem az egész padlót beborítja. Az előszobában Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképei függenek. A másik szobában a két kisebbik leánynak vásárolt ágyneműk állanak fel'tornyozva. — Ezeket is már azóta vásároltuk, amióta az Új lakásban é'ünk —mond- ja boldogan Horváthné. összesen négy dunyhát, tizenkét nagy vánkost., négy kis vánkost négy paplant, tizen, két lepedőt, nyoilc darab duoyhaihuza- tot, huszonnégy darab nagy és nyolc darab kisvánikoshuzatot, négy darab paplanhuzatot vásároltak. Az új alkotmány törvénybeiktatása nemcsak ilyen téren hozott változást a Horváth család életébe, Horváth elvtárs minden évben nyaralóhelyen tölti el a fizetéses szabadsá-' gát. Miár volt a Balaton partján is, de legszívesebben a harkányi gyógyfürdőbe uitiaaik. „Horváth József (2) nagyon szorgalma* ember" — így vélekednek róla munkatársai. Szorgalmának a gyümölcseként a fizetési napokon szép pénzt visz mindig haza a család, járnak. Júliusban 1593 forintot keresett, júniusban 1810 forintot számoltok el havi munkája után. Ez«n kívül sokszor kapott már jutóimat és most is éppen azt tervezik, mire lógják elkölteni azt az összeg! (körülbelül 1500—1600 forint), amit ff bányásznapon hűségjutalomként adnak majd át neki. — Az asszony kap belőle télikabá tot — veregeti meg szeretettel a felesége vállát Horváth e,Ívtárs. De eb. bői az összegből nemcsak télSSca,bátra hanem cipőre, sálra, harisnyára és kesztyűre is jut. Alkotmányunk megszületése óba a eond messze elkerüli a Horváth-család portáját. Nemcsak a ruházaton, a család élei. mezésén is meglátszik, hogy a családfő munkája után megkapja a megfelelő bért is. Hetenként kétszer, há- romsizor esznek húst és a jóízű ebéd után mindennap jut egy-egy pohár borra is a fizetésből. Uj, teljesen megváltozott életkörül menyek között élnek Horváthék Me. szesen és attól a perctől kezdve számítják új életűiket, amióta megkapták a meszes,i új lakást — Nagyon boldog, nagyon megelégedett az életünk — mondja Horváth elvtórs, a felesége pedig bólint rá, majd folytatja: — Néhány évvel ezelőtt a mi házunk helyén még kukoricás állott, arrébb pedig frg,y homokbánya, ahol a gyerekek játszadoztak. A homokbánya helye még mindig megvan, de a kukoricás helyén már új, modem fürdőszobás házak állanak. Ha estém, ként kiülünk a verandára, mindig eszünkbe jut ez és akkor még sokkal! boldogabbnak, sokkal gazdagabbnak érezzük magunkat. S ha Horváthék a jövőbe néznek, a maguk házacskája előtt már ott láthatják a meszesi bölcsödét, az országút baloldalán felépülő iskolát és kultúrházal, a lombos fákkal szegé lyezett utakat a virágoskeiteket és teli lakókkal azokat a házakat, amelyeknek még csak nemrég kezdték meg az alapozási munkáit, S a lakások mindegyikében pedig elképzelhetnek egy hozzájuk hasonlóan boldog bányászcsaládot, akik a múlt kisemmizettjei Voltak, rna pedig elöt_ lük a jövő. Horsányí Márta Királyegyházán a tengelici látogatás után Kirá'yegyh'Azán néhány hónappal ézie'őtt még egyes dolgozó parasztok így beszélitek: „Mi bÍ7Wnv semmiképpen sem alakRunk lermelöcsoportot." Érthető is, hisz olyan pé dat, ameiy valóban meggyőzte volna őket a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, nem láttak a környező csoportoknál. Ha a rigópusztai Kossuth tezcs t nézték, a legnagyobb hanyagságot látták. Lát. ták, hogy télen sorban döglöttek éhen a csoport birkái, tavasszal meg potom pénzért adta el a tszcs a répát. A hiányosságokat aztán az ellenség is igyekezett felnagyítani. Fűt-fát ősz. szebeszéttek, hogy elriasszák a dolgozó parasztokat a nagyüzem! társas- gazdálkodástól. Még azrt i« mondták, hogy a csoportban bizony „bárki meghalhat, mert akármilyen beteg, még orvoshoz som engedik ed. Harminc deka egy paprika és egy bokorban 40 darabot számoltunk meg.' u. . .. I de aztán nem- Ml.denuk van. |./ pana,2kod Azt alábbi két hétben ismer- kedvek me0 a bermelőazövekezetteJ, ahogy Vass Jenő dolgozó paraszt tengelici útjáról visszatért. Jónéhányan nem is tudták, hogy hová ment: „Talán tanfolyamra“ — mondogatták többen. Végh József 14 holdas dolgozó paraszt te azzal állította meg az utcán Vass Jenőt: — Merre volt o tanlolyam. Jenőt — Tanlolyam?... Hit jó lehet annak i* mondani, de mi úgy mond luk, hogy tanulmányút! — Allene... Hát aztán hol tanultál? — teazd fel a kérdést Végh Jó zsef. — Csak nem lesz belőled tudósi — Aa lehel, hogy nem, de tszcs- lag, azt biztos! Tudod, Tengdicen voltam megnézni az ottani termelőszövetkezetet — magyarázza Vass J«iö. — Es úgy döntöttem, hogy jó !enne nálunk is egy... Végh József már szavába vágott: — Vo, és uiif láttál? — és Vasa József beszél-beszél, c«ak akkor hall. 9at el mikor valaki megszakítja be •zédét: — Legjobban az az egyetértés tetézett nekem, ami a szövetkezetben van és az. hogy mennyire megállják helyüket a fiatalok. A tehérristdlló- han is két fiatal nő van az éltetésnél és nem szaladgálnak idős emberek után egy-egy tehén borjazásakor. Fe. löt Rózsi, akt DlSZtag, a növény- termesztési brigád vezetője, ő magya 'ózta nekünk hogyan végezték cl a Pótbeporzást,.. — Hallottam már erről... Aztán milyen a kukoricájuk? — fordul hozná Végh József. — Hogy milyent Abban nincs egy meddő sem! Aztán olyan csövek vannak rajta, mint a karoml Hát még a »zára Én egy méter 76 centi vagyok, de mikor mellé álltam, törpe voltam mellette. De n' paprikájuk is csodálni való. Én még nem i* láttam olyat. halnak a tagok. Egyik házba bemen tem, hogy kissé körülnézzek. Saját szememmel láttam, hogy még tavalyi lisztjük van három négy zsákkal. A kamrában négy tábla szalonna, két és fél sonka lógott, még tavalyi. — Zsir? Hát, zsírt árulnak a tagok any. nyi van belőle.., — No jó, de mi van a többieknél? Ott is van annyi? — vágja el a szót Végh József. — Egy tagnál, hát mit gondolsz, én csak egynél voltam bent? Azért kíván esi voltam én is a többire, mert nem akartam elhinni, hogy minden tagnál így van! Pedig így van! Másnap Galovics Béla és Ózdi Tibor do'gozó parasztok fogták közre. hogy beszéljen a látottakról. — ölcet jobban az állattenyésztés érdé. kelte, mert mikor megkérdezték Vass Jenőt hogy a csoportbeliek mire he lyezneik nagyobb súlyt, Vass art mondta, hogy az áüattenyéczJtésre és a hét hold kertészetre. — Sok állatjuk van? — kérdezősködtek. — Hogy van-e? Azt meghiszem> Van 30 lejős, 60 hasas tehén. 110 növendéküszö. hét bika és legtöbb ..bonyhádi"’ fajta. Fejéssel nem kell már íáradozniok.' tejőgéppei végzik a lejést, Van 60 lovuk ezek között vannak versenylovak, amelyeket drága pénzért értékesítenek. Hát még a sertésállományuk. Voltunk a tolna, szigeti állami gazdaságban is, de a csoport malacai különbek, azok között nincs csököft Ezer darab serié síik van összesen. F.zek között van 208 hízó úgy 120 kilósak és az anyakocák 180—200 kilósak. Mind york- shirei íajla és legkevesebbet nyolcat, tizet malacoznak. — Es hányán gondozzák a sertéseket? — kérdeni Gailavics Béla. — Hárman! Csécsi bácsi a két unokájával. És olyan eredményeket érnek el, hogy év végén 20—25 malacot kapnak. Persze megkapnak még mindent természetben is és úgy számítanak, hogv idén 28 forintot osztanak ki egy egy munkaegységre. Tavaly 20 forint volt egy munkaegység értéke! Vass Jenő beszélt még arról, hogy saját autója van a szövetkezetnek és azzal járnak dolgozni a tagok, elmondott mindent mindent, amit ott látott és a végén megkérdezte tőle Ózdi Tibor: Mikor jönnek már ki Sellyéről? Kell nekik írni, hogy jöjjenek és alakítsuk meg a csoportot! De nernesa'« ők érdeklődnek így a csoport felöl, nemcsak ók szeretnék már, ha megalakulna a csoport, ha/nem ahogy Vass József mondta. 50—60 százaléka a községnek Hát miért nem segíti ezt az a!a. leülést a selSvei járási pártbizottság és járási tanács? Miért mondták azt, hogy várjanak a csoportalakítással, amíg ki nem mennek, ha most nem hajlandók kimenni Királyegyházára? Ne húznák halásszák a tszcs alakulását adjanak segítséget, hogy Királyegyházán is minél előbb egy nagy családba tömörüljenek a dolgozó parasztok. Lipóczki József A Ba ran vö monyéi Fűszer- Édes^jzkerebkedelmi Vállalat elnyerte a minisztériumi vándorzász ót Az 1<m év második negyedévének munka verseny éhen az első helyet a Rnranyumegyei Fűszer- és Hdesscg- kereskedelmi Vállalat érte el. Lnnék alapján vállalatunk kapta meg a Belkereskedelmi Minisztérium Élelmi- szerkereskedelmi Központjának ván- dorzászluját, amelyet a munkaver. senylxui élenjáró vállalat részére alapítottak. K szép eredményt vállalatunk dől. gozói szí mis munkával érték el. hártunk és kormányzatunk 1951. december másodikui határozata lendületet adott ás irányt szabott a beiké, rrskedehni vállalatok dolgozói Számúra. Vállalatunkon keresztül bonyolódik le megyénk dolgozóinak élelmiszerekkel való ellátása, miközben nem egy esetben az ellenséggel is meg kell kiizdenünk. Pártszervezetünk népnevelői rendszeresen foglalkoztak a dolgozókkal és megismertették velük a kultúrált szocialista kereskedelem munkamódszereit. VúM.'dntunk minőségellenőrzési Csoportja vigyázott arra, hoáy a rak. tárakból kifogástalan minőségben kerüljön ki az áru a fogyasztókhoz. Sikerüli lelepleznünk és a vállalat- töl eltávolít amink a szocialista tulajdont megsértő elemeket. Az instruktort szerveken keresztül a gyárakhoz eljuttatok a dolgozók kívánságát: milyen élelmiszereket gyártsanak és milyen minőségben. Fr. a zászló, melyet kiváló munkánkért kaptunk arra kötelez mind unnviunkat. hogy n jövőben mél jobb és eredményesebb munkát végezzünk. Halmos József Levelezőink az alkotmányról „Alkotmányunk ünnepe után tovább emelem teljesítményemet“ Tizenkétéves voltam, amikor elmentem dolgozni. Nem tudtam kijárni a hat elemit sem, mert szükség volt a keresetre. Szerettem volna tovább tanulni, de szüleim nem tudták megfizetni a továbbtanuláshoz szükséges tandíjat. Először kifutó voltam. Később úgy határoztam, hogy bányász leszek. Ez a vágyam mem sikerült. Az akkori bányaveze- tőséjg nem vett fel, mert az.t mondták nem vagyok magyar állampolgár. Apám szülei Ausztriából jöttek Magyarországra, apám és én már itt születtem. Mégsem voltam a kapitalistáknak magyar állampolgár. Tovább dolgoztam, mint napszámos. Végül is 1937-ben hosszú utánjárás után felvettek bányásznak. Ekkor már nős voltam, egy kisleányom is volt. Napi keresetemből, amely kettő pengő 80—90 fillér volt hattagú családot kellett eltartanom. Egy személyre alig jutott 60—70 filler naponta. Én nem is reggeliztem, úgy mentem műszakra, csak a kis leányomnak jusson naponta félliter tej. A betegség ebben az időben elég sűrűn érintett. Ilyenkor a fizetésem — amit táppénzként kaptam, — napi egy pengő 40—50 fillér voll De volt még más fe, ami még rosszab- bított a helyzetünkön. Fényes Pál, az akkori üzemvezető kényszerített arra, hogy minden nap műszak után dolgozzak a kertjében 20 filléres órabérért. Később már néni bírtam ezt a munkát teljesíteni Ezért. azzal fenyegetett, ha nem megyek neki dolgozni, elbocsát a bányából. Gondolkodtam, hogy mit tegyek? Ha Fényes bocsát el, akkor sehol se vesznek fel dolgozni Igv inkább magamtól mentem el a bányából falura napszámosnak. De hála a Szovjet Hadseregnek, ez az idő elmúlt. 1947-ben mentem vissza a bányába. Most mi vagyunk a bánya tulajdonosai. Alkotmányunk biztosítja jogainkat és megszállja kötelességünket is. Leányom most 16 éves. Amikor az általános iskolát kijárta, nem akart tovább tanulni. Dolgozni akart. Én azt mondtam neki: — Nézd Erzsi, most tanulhatsz. Én nem tanulhattam a múltban, de előtted már nyitva állnak az iskolák kapui. ' . Most a villamoeipari technikum másodéves hallgatója. Mag*— fe tanulok. Egy alapfokú politikai iskolát végeztem, ez évben pedig, egy öthetes és egy kéthetes pártiskolán voltam. Most pedig lőmestert tanfolyamra megyek tovább tanulni Havi keresetem 1.S0O—1.900, a múlt hónapban pedig 2.300 forint volt. A munkát biztosítja alkotmányunk,- de e mellett a jó fizetést is. Úgy van, ahogy az alkotmány mondja: „Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint „Négy szép öltöny ruhát is vásároltam, arról nem is beszélve, hogy mennyit vettem e mellett családomnak. Ez év áprilisában pedig új kétszobás, fürdőszobás lakást is kaptam. De lehetne így tovább is sorol. ni, például a munkaruhát, védő sapkát stb. Én mindezt azzal köszönöm, meg. hogy az eddigi 140—150 százalékomat tovább növelem. Mint pártcsoportbizalmi pedig úgy neve. lem dolgozó társaimat hogy egy se legyen „bumlizó“. De nincs is a mi csapatunknál egy sem, aki „bnralizna". Uranka Lajos Andrásaiknál vájár. „Augusztus 20-i vállalásunk teljesítésében 229 százalékot értünk eV* Négytagú kubikosbrigádommal jelenleg Komlón, az Annaaknai új gépház alapmunkáinál dolgozom. Ezt a munkát június tizenegyedikén kezdtük meg Az új gépház, kutpdlé reken fog épülni. A mi brigádunk augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére azt vállalta, hogy a földmunkát augusztus 20-ra befejezzük. Vállalásunkat nem éppen a legkönnyebb volt végrehajtani, mert a kúthenger felszerelése hiányos volt. Szóltunk az építésvezetőnek hogy a kulmunkához való felszerelést próbálja számunkra biztosítani. Az építésvezető intézkedett is, sajnos, csak egy kuthenger-felszerelést tudtunk beszerezni, ami kevésnek bizonyult erre a munkára. Ekkor láttuk, hogy így nem tudunk boldogulni és valami újabb módszerhez folyamodtunk- Javaslatunkat elfogadta az építés vezetősége, így magunk készítettünk el egy állványszerkez’lat, melyre csigát szereltünk és egy kötelet. Ezzel húztuk lel nyolc-tíz méter mélyből a kitermelt főidet, vizet és sarat. Sűrű ducolás között, folyt ez a nehéz munka, de kitartóan dolgoztunk, így sikerült augusztus 10 re a vállalt tervünket befejezni. Azonban még ezzel sem elégedtünk meg, hanem újabb vállalást tettünk. Vállaltuk, hogy alkotmányunk ünnepére az Anna-aknai új gépház gépezetének alapjait is befejezzük. Ezt a vállalásunkat is már teljesítettük. Míg július hónapban munkateljesítményünk 216 százalék, órabérkeress- tünk 6.68 forint volt, most augusztus 20-ra, vállalásaink teljesítésében 229 százalékot értünk el az új normásai. NUSSZER PÉTER sztahánovista brigádja nevében. „Büszke vagyok gyermekeimre, akik ma megbecsült tagjai a társadalomnak“ A pécsi Bőrgyárban dolgozom. Átlagod teljesítményem 132 százalék. Szeretem a munkámat. A felszabadulás előtt is itt dolgoztam a gyárban. De akkor 24 filléres órabérért végeztem azt a munkát, amelyért a férfiak 40 fillért kaptak. Ez a leiszabadulás után megváltozott. Mióta alkotmányunk az egyenlő ,»unkáért az egyenlő bért biztosítja, azóta minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy munkámat minél jobban végezzem. A munkában eddig elért eredményeimért megkaptam a szta. hánovlste oklevélét, amire nagyon busáké vagyok. Három gyerekem van, akik szintén nagyon büszkék sztahánovista oklevelemre. De én is büszke vagyok a gyerekeimre, akik a tanulásban állták meg kiválóan a helyüket. Én nem tanulhattam mert sokan voltunk testvérek és a Horthy-rendsaoTben elég volt, ha egy szegény gyerek 1* tudja fand a nevét, mást nem volt fontos tudni. Az én gyerekeim pedig most egyre többet tanúinak. Egyik fiaim alhadnagy, * másaik fiam gépipari technikus lesz, a lányom pedig a tanácsom dolgozik. Mindhárman becsületes, dolgos tagjai táreadaé- munkmak. Szép egészséges lakásunk van, mely et a felszabadulás után rendeztünk be magunknak. Ruhánk is va^ bőven, mert fizetésünkből bőven jut rá. Sok mindent köszönhettek tehát alkotmányunknak. Éppen ezért úgy gondolom és úgy érzem, hogy becsületbeli kötelességem hogy auguaz. tus 20 a után még tovább fokozzam teljesítményemet, hogy az alkotmányunk ünnepére elért 132 százaléikoa átlagomat jóval tótba! adva, erősítsem hazáinkat „ a békét őzt. Kelemen Józsefivé Pécsi Börgyáir dolgozója. ,./miről álmodni sem mertem, most megvalósul i mérnök leszek“ Elérkezett újra alkotmányunk ünnepe. Ha visszagondolok ilyenkor a felszabadulás előtti időkre, bizony kevés jót mondhatok. Még csak panaszkodni sem lehetett akkor, most pedig alkotmányunk biztosítja szántómra azt is, hogy irha. tok a sajtóba. Mindig szerettem tanulni, a múltban azonban mégsem tanulhattam, mert szüleim unuugi helyzete nem engedte a tooábbtanulást. Csak- fájó szívod néztem azokat a gyerekeket, akik középiskolába járhattak. Kitanultam a női szabóságot, de azt is csak nagy nélkülöző, sek arán. Amikor megszereztem n segédlei>elet, hol volt munkám, hol nem. A felszabadulás után megváltozott az én életem is. Alkotmányunk biztosította a munkáihoz ét tanuláshoz való jogot. Jelenleg • MÁV pályafenntartásnál dolgozom, illetve gyakorlati munkán vagyok, mint előmunkós. A közlekedési mérnöki szakon tanulok. Minden anyagi és erkölcsi támogatást megkapok, sót tanulásom mellett kere. setképtelen szülőimet is anyagilag tudom támogatni. Ilyesmiről még álmodni sem mertem valamikor, — amikor a szigetvári középiskola előtt el-el mentem bánatosan. Ezt a sok jót nem tudom, hogyan háláljam meg a dolgozó nép államának Igyekszem tanulásomban olyan eredményt elérni, hogy méltó követője lehessek a komszö. mnlistáknak. FENYŐÉI JVUANNA MÁV. pft. előmunkás gyakornok.
