Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-14 / 138. szám
DUNÁNTÚLI VUio PROLETÁRJAI ECVESÖL1ETEKÍ A MAI SZAMBÁN: Malik elvtárs beszéde az ENSZ leszerelési- bizottságának június 10-i ülésén (2. o.) — Nani ír tábornok nyilatkozata a teljes fegyverszüneti küldöttségek június 12-1 ülésén (2. o.) Hírek Tito Jugoszláviájából (2. o.) — A Komszomol sorainak ki- szélesítéséért (3. o.) —Szemveszteséguélküli aratással válaszoljunk a kulákok rémhíreire (3. o.) — A gépek jó kihasználásával fejezzük be a harmadszori kapálást még az aratás kezdete előtt AZ MDP B ARANYAM EGYE» PÁRTB I 2 OTT JÄCÄN A K LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM AHA 50 KILI.EIi SZOMBAT, 1952 JUNIUS 14 Teljesítsük határidő elolt a II. negyedévi tervet Naponta érkeznek a győzelmi jelentések, hogy üzemek, üzemrészek sikeresen teljesítették a ha- vi, sőt a második negyedévi tervüket. Ezek a győzelmi jelentések kifejezően beszélnek arról a határtalan hazaszeretetről, áldozat- készségről, mellyel megyénk dolgozói résztvesznek a szocializmust építő ötéves tervünk megvalósításában. Az ötéves terv döntő évének megvalósítása komoly feladatot jelent minden dolgozó számába, megköveteli a munkafolyamatok tervszerű megszervezését a termelés műszaki előfeltételeinek ^aradéktalan biztosítását a szilárd munkafegyelmet, a munka- >dő minden percének kihasználását, az anyaggal való fokozott takarékoskodást. Megyénk üzemeinek dolgozói átérezték e hatalmas áladat jelentőségét és nap, mint nap eredményesen harcoltak és karcolnak ma is a megvalósításukért. A Déldunántúli áramszolgáltató Vállalatnál a lakatos műhely, &z építési osztály faluvillamosítási részlege már június 9-én teljesítette a második negyedévi tervét. A második negyedévi terv teljesítéséről számoltak be a iné- nőjavító és szabályozó részleg dolgozói is június 13-án. Ezen a na- k°n teljesítették második negyedévi tervüket a Komlói Szerelő- 'Pari Vállalat dolgozói is. Ilyen eredményekről csak a szocializmust építő országokban számol- katnak be- Azok a dolgozók, akik felemelt ötéves tervünk egy-egy negyedévi tervének megvalósítását hetekkel rövidítik meg, egy Pillanatra sem feledkeznek meg j'rról, hogy ezzel a cselekedetükkel nemcsak szebb és boldogabb életük megteremtését segítik elő kanéin aktívan harcolnak a békéért, a háborús uszítok terveinek keresztülhúzásáért. A tervek teljesítésének egyik elengedhetetlen feltétele a szocia- üsta munkaverseny, a Sztahánov- áiozgalom állandó fejlesztése. Most. amikor már csak két bét Választ el bennünket a második negyedévi tervidőszak befejezéséiül fokozott követelményként je- mntkezik ez valamennyi üzemünknél, vállalatunknál. Uzeme- ’nk és vállalataink dolgozóinak mtinkaversenye széles körben lendült fel a nemrég megtartott mellei bóketaláikozó tiszteletére. Számos olyan vállalás született, aniely a terv idő előtti teljesítést tűzte ki célul és ezek közül is kiemelkedik a Molnár-brigád kezdeményezése, a 100 méteres feltárj mozgalom. E kezdeményezés ketalmaí lépésekkel vitte előre a "Tv teljesítéséért folyó harcot, A [°0 méteres feltárási mozgalomkor. csatlakozott brigádok közül n>úr június 13-án a Molnár, Har- !;®ng, Tóbiás, Sallós és a Mélyülő Vállalatnál a Kaszonics bt\- aád dolgozói teljesítették a jú- nius havi tervüket s ma már a július havi tervük teljesítéséért harcolnak. De a béketalálkozó tiszteletére kiszélesedett szocialista munkaverseny továbbfejlődött a többi üzemben is. A Pécsi Sopiana Gépgyárban 125 ifjúmunkás harcol a különleges géptípusok hibátlan elkészítéséért. Az esztergaműhelyben három fiatal, Kalmár György, Rack István és Mókus Béla versenyeznek egymással, ök azt vállalták, hogy a második negyedévi tervüket jó minőségi munkával 15 nappal előbb befejezik. Június 12-én már mindhárman a vállalás túl teljesítéséről számolhattak be. Kalmár György ezen a napon kezdett hozzá a július 15-i, Mókus Béla augusztus 16-i, Rack István pedig 1953. január 12-i teívéhez. Az ő példamutatásuk is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt hónapban már csak 10 fiatal termelt 100 százalék alatt a Sopianában és a gyár húsz kábelszövőgépet 20 nappal a határidő előtt adott át a megrendelőnek. Ez a példa is kifejezi, hogy fiataljaink is együtt harcolnak az öregebb szakmunkásokkal a terv batáridő előtti teljesítéséért és a szocialista munkaversenyben sokszor még kiemelkedőbb eredményeket érnek el náluk. De a második negyedévi terv sikere» batáridő előtti teljesítésének fontos feltétele az is, hogy az élenjárók állandóan segítsék, neveljék az elmaradókat. A Rőder-mozga- lom segítségével a Kesztyűgyárban májusban újabb öt fiatal dolgozó érte el a 1(K) százalékos havi átlagot. Hárman a legjobbak közül pedig érdemesek lettek a sztahánovista oklevélre. De nemcsak a Kesztyűgyárban, hanem a többi üzemünkben is a termelésnek számos élharcosa nőtt ki a második negyedévi terv teljesítéséért folyó harcban. Az új sztahanovisták nevelése pedig a további harc folyamán is igen fontos feladat. Ennek érdekében a legszélesebb körben el kell terjeszteni az élenjáró módszereket. Ezen a területen szintén igen sok a kívánnivaló. A Szovjetunió elküldte hozzánk legkiválóbb sztahanovistáit, akik arra is megtanítottak minket, hogy hogyan kell átadni a jól bevált munkamódszerekét, hogy ezzel elősegítsük a jelenleg még gyengébb teljesítményű dolgozók munkáját, Minden sztahánovista tartsa szem előtt Rákosi elvtárs útmutatását: ..A Szovjetunióban a jó sztahanovistát nemcsak a saját eredményei után ítélik meg. hanem aszerint, hány munkásnak adta át tapasztalatát és milyen eredménnyel“ Ki kell tehát szélesítenünk a Rő- der-mozgalmat, érjük el, hogy minden sztahánovista rendszeresen nyújtson elvtársi segítséget a gyengébbeknek, mert ez is egyik döntő feltétele annak, hogy a második negyedévi tervünket a batáridő előtt teljesíthessük. „Mától fogva mi is szovjet géppel dolgosunk“ Rufli Laj&s Istváruaknai sztahánovista vájár példáját egyre többen követik FIG YELMEZÍ El ÉS Hitler különösen gyakran és rendkívül mániákus módon tarlóit be- //deket a spanyol háború éneiben, ami az ő szemében a második vi- Adháború próbája volt. Egyesek elragadtatással, inasok borzalommal Ugatták, s voltak olyanok is, akik csak gúnyosan mosolyoglak. Akkor J-'-nban nem akadt senki sem, aki megpróbálta volna megállítani ezt az /üli gpfreitert. Most folyik az a háború, amely egyes atlantióceánontúli /’Ültek elképzelésében a harmadik világháború próbáig, A koreai hábo- / kezdete óta Truman és európai serifjei szüntelenül beszédeket tar. yhak. Beszélnek a „vörös veszedelemről, a fegyverkezés szükségességé. í‘h a „nyugati civilizáció megvédclmezeséről“. Annak ellenére, hogy Pmutató módon ismételgetik a „béke“ szót, mégis mindig az új hábo- Ll/a oaló készülődésről beszélnek. M "st még meg lehet őket állítani. Ez /telcssége minden becsületes embernek. bárhol legyen is és bármi lesyen * " meggyőződése. ILJA ERENBURG. Néhány hét alatt megyeezerte ismert lett Rufli Lajos sztahanovista vájár neve. Ma már büszkén beszélnek róla a bányászok, és neve említésével együtt jár az is, hogy eredményeiről, munkamódszeréről és a szovjet fejtőkalapácsról is beszéljenek. A szovjet fejtőkalapács, a szovjet munkamódszer sikeres alkalmazása elválaszthatatlan Rufli elvlárs nevétől, mert ő megyénkben e munkamódszer elterjesztésének első úttörője. Valigura elvtárs, a Szocialista Munka Hőse tanítványa, akinek évtizedes gazdag tapasztalatait felhasználva, nap mint nap újabb csúcsokat állít fel a széntermelés frontján. Mint minden bányász, eleinte ő is idegenkedett a szovjet fejtőkalapácstól, nem ilyen gyenge embernek való — gondolta magában — mint amilyen én vagyok. Idegenkedése azonban nem «okáig tartott. Valigura elvtárs mesterin a’kalmazía munkájában a szovjet. fe.itökalaoácsot és elért eredménye lelkesítette Rufli elvtársat is. — Megpróbálom én is — mondotta és másnap elérte ugyanazt a teljes.it- ménvt. mint tanüója, Valigura elvtárs. Tstván-aknai vájár még nem ért el ilven eredményt és a nagv győzelem lelkesítő hidata feszítetté Rufli éivtárk mellét. Ekkor határozta el hogy az út fejtökalnpárcsal fog ezután már dolgozni mindig és egyre több és több hány órást ár sát győzi meg ennek helyességéről. Valigura elvtárs tanácsai hosszú évtizedes munkával szerzett tapasztalatai jó talajra hulltak Rufli elvtárs személyében. Ö méltó akart lenni nagy szovjet tanítójához és áldozatkész, fá. radhatadan munkával fogott hozzá, hogy bebizonyítsa: nemcsak egy ti ah 'ehet a szovjet módszerrel kieme’ke- dő eredményt elérni, hanem ez a módszer a ciklusos művelés megva'ósítá- “áriflk a biztosítéka, alkalmazása lehetővé teszi a kimagasló termelési "redménvok nanfó'-mnra való fokn- zását. Elsősorban eredményeivel akar la ezt bebizonyítani 6 is, de a Tavasz csapat többi dolgozója is. A fejtőka. lapácsot úgy használták, ahogy azt Valigura elvtáretól látták. Először minőig a szén fal leggyengébb részét réseit« ki Rufli elvtárs is és a gép súlyát a szénfal gyors ledöntésére — tehát saját munkájának a megköny- nvítésére használta fel. Igyekezett minél előbb leszokni a felesleges mozdulatokról is. Eredményei ennek következtében napról-napra emelkedtek. Rufli Lajos elvtárs június 11-ig 210 -tóuláfctíb • ért el s az utolsó öt napban teljesítménye így alakult: június 7-én 195.3 százalék június 8-áu 180.8 százalék június 9-én 213 százalék június 10-én 218 százalék június 11-én 264 százalék. Műszakonként átlagban 141.85 fo. rintot keresett, — Ez még csak a kezdet — szokta mosolyogva mondogatni Rufli elvtárs és az egyre emelkedő eredménye is ezt mutatják. Amikor a munkahelyére látogatói érkeznek velük is erről beszél, A fiatalokat szereti különösen, bennük bízik a legjobban, tőlük várja, hogy méltó követői 1 egyellek. — Az öregebbek is érdeklődtük, — de én mégis azt szeretném, ha a fiatalokból olyan vetélytdrsak kerülnének ki, akik még az én eredményeimnél is szebbeket érnének eL — Látszik Rufli elv társon, hogy eit nemcsak mondja, de a szíve vágva 1* ez. Olyankor kimondhatatlan örömet érez, amikor a munkahelyén azért keresik fel. hogy tanuljanak tőle. Ez pedig gyakran fordul elő. Legutóbb Ferenc-aknáról látogatták meg kettőn. Dvorak Ferenc és Behceg Ferenc. — Láttam mindjárt — folytatja. — hogy tanulni jöttek. Az egyiknek — pedig jóformán még oda sem ért., máris a kezében volt a szovjet fejtfíkalapác* Eleinte próbálgatta, én meg bíztattam, liogy cs.ak rajta, fog ez menni. Amikor elmentek a munkahelyről, meg is ígérték: kérni fogják az üzemvezetőséget, hogy nekik is hozassanak szovjet fejtőkalap'ácsot. És így terjed napról-napra a mozgalom. A pártszervezet is segíti az elterjesztését. Műszakváltás előtt és után egymásnak adják a kilencset a pár’irodába igyekvő bányászok. Szinte kivétel nélkül az új mozgalom., a szovjet fejtőkalapács használatáról be szélnek. Biztatást, bátorítást kapnak a párt vezetőségtől és nem ritkaság az. ami csütörtökön is történt, hogy a DLSZ-brigád három fiatal vájárja úgy indult ki a pártirodiból: — Mától fogva mi is a szovjet géppel dolgozunk! Egyre többen és többen követik Rufli elvtár« példáját ma már nemcsak István-aknán de a MES2HART többi bányaüzemében is. Követői közül kiemelkednek a Tavasz-csapat vájárai, de kiváló eredményeket érnek el a vasasi Duzei és a pécebányatelep't - (rlock-fejtés vájárai is. Beigazolódtak Valigura elvtárs szavai: „A magyar bányászok a mostaninál sokkal nagyobb győzelmeket érhetnek el. Csal: akarniok kell, meg kell tanulniok az új, jobb módszereket, — és akkor nem maradhat el a siker.” Wiírt nem aimlott a sxalánfai Dallas knlák? Talán nincs szebb és nagyobb ünnep falun, mint az aratás. Különös öröm és dicsőség az, ha valaki elsőnek vághatja a községben kaszáját a sárga, hullámzó gabonatengerbe. Sz.a!ántán már kedden megkezdték az aratást. Taradzsia János vágta a rendet, felesége és unokahuga szedte utána a markot. Boldogok, büszkék voltak mind a hárman, hogy ök az első aratók az egész határban, pedig nem is saját földjükön arattak, hanem Dallos Ferenc földjén vágták az árpát. Dallos Ferenc maga azonban egyetlen kaszavágást sem tett saját földjén. Nem azért, mintha hét hold földön annyi lenne a munka, hogy a kaszálásra már nem jutna ideje, hanem csak azért, nVert jobban szereti nézni a munkát, mint résztyenni benne. A kuláktermésíet már ilyen. Dallos Ferenc egész életében csak nézte, ho. gyan dolgoznak cselédei: Greskó Ferenc, annak az öccse, meg a többiek, hajtásukhoz is értett, de a munkához már annál kevésbbé. Ez azonban nem tartotta vissza attól hogy jó tanácsaival ne bolondítsr- el Szalánta-Nérrteti dolgozói közül azo kát, akik még hisznek neki. Nemcsak a gazdálkodásra vonatkozó „jótaná. csokra“ «■sorftkozik azonban Düllo« kulák! KupeCkedik. ad-vesz, spekulál ha pedig kérdik tőle. miért nem dolgozik, ha „olyan jól érti“, csak az oldalához kap és felnyög: „Jaj a gyoni- rom, nem tudok én ilyen súlyos gyo- fr,orbajjal dolgozni!” Persze a „súyos gyomorbaj“’ nem zárta ki azt, hogy Dallosék 250 kilós hízót vágjanak. Ha evésre kerül a sor, egyszeriben elmúlik Dallos gazda gyomorbetegsége és («zik hét helyett is. Peftize a felesége sem tud dolgozni. Az árpaföldön ott kötözött a közel hatvanéves TaradZsiáné, pedig alapo_ «an megnyomta már a felszabadulás előtt a. eseíédsore. De Dallosnénak . reumáe a keze" és így csak nézte a görnyedező idős asszonyt, maga le nem hajolt volna a fél világért sem. Igaz, néha nem reumájára, hanem arra hivatkozik, hogy nemrég (van már vagy két éve) operálták. Azt nem mondja el ilyenkor, hogy azért ment orvoshoz, mert nem bízik a saját maga álltai kotyvasz tott csodaszerekben, melyekkel a köny nyenhívő dolgozókat nem egyszer nehéz százasokért „kúrálja“. Persze a füvek és a keneték csak egyetlen embernek használnak és az ő maga: az ő erszénye gömbölyödík * akárki is issza keserű teáit. így csap be még ma is egyes dolgozókat a büszkére pödört bajszü sz.alántai kulák. Becsapja őket, akár. milyen anvanyelvet beszélnek is, becsap magyart, clélszlavot egyaránt éppen úgv, ahogy a múltban különbség nélkül zsákmányolta ki a népet. Természetesen most ir, szabad kizsákmányolásról álmodoznak Dallosék és a hozzájtik hasonlók. Ezért beszélték le Taradzsia Jánosáét a földosztáskor arról, hogy igényeljen, ezért agitálnak most is a termelőcsoport alakítása ellen. Tudják, ha csoport alakul, ott mindenki saját gazdája lesz és akkor senki sem lesz bolond helyettük verejtékezni. De nemcsak a szalántai délszláv dolgozókat, hanem a dolgozók nagy családját, az egész államot is be akarták és akarják csapni Dallosék. Tavaly például két mázsa búzát c* kukoricát rejtegettek egy sereg rongyos zsák alatt az egyik eldugott hombárban a beadás elől. Mikor a rendőrség felfedezte náluk a spekulációra szánt gabonát, Dallos kulák úgy kapott a szívéhez, mint ahogy gyomrához szokott nyúlni, mikor a munkáról esik szó. Hiszen nem a gyomra, nem h szíve fáj a kuláknak! Az fáj neki, hogy erősödik az ország, b°gy jobban élnek a dolgozók, hogy már nem verejtékezik más helyette és hogy neki is el kell kezdenie dől. gozni! Ez fáj a kuláknak, ez fáj Dalloséknak is. Ezért nem veszik kezükbe u kaszát, azért hagynák inkább, hadd peregjen ki a szent. A pártszervezet és a tanács azonban éhéi szemmel ügyel afra, hogy a aza- 1 állta* határban egyetlen egy szem gabona se menjen veszendőbe.
