Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-14 / 138. szám

2 1952 JUNIUS 14 HAPLÓ Malik elvtárs beszéde as ENSZ leszerelést bizottságának június 10-i ülésén New York, június 12. (TASZSZ) Az ENSZ leszerelési bizottságának június 10-i ülésén J. A, Múlik ismer­tette a Szovjetunió küldöttségének ál­lásfoglalását a három nyugati hata­lom javaslatával kapcsolatban. Ez a javaslat arról szól, hogy szabják meg az államok fegyveres erői létszámá­nak „felső határát“. Malik emlékeztetett arra, hogy — még az amerikai lapok beismerése ezerint is — megbukott az amerikai­aknak az a javaslata, amely szerint fegyveres erőkről és a hagyományos típusú fegyverzetről adatokat kell gyűjteni és ezeket ellenőrizni kell. — A javaslat tarthatatlansága és az általános nemzetközi helyzet most arra készteti az amerikai-angol töm­böt, hogy újabb javaslattal álljon elő — mondotta Malik. — Ez az újabb javaslat, azonban megmutatja: szerzőt nemcsak, hogy nem töreksze­nek arra, hogy csökkentsék a fegy­veres erőket és a fegyverzetet s mi­előbb megoldják az atomfegyver el­tiltásának kérdését, hanem éppen el­lenkezőleg minden módon igyekez­nek megzavarni és megnehezíteni a megoldást. Malik a továbbiakban arról beszélt, hogy az amerikai katonai és politi­kai vezető személyiségek — egészen nyílt formában — a haditengerészeti és a légierők maximális növelését és a fegyverkezési verseny — különösen az atomfegyver gyártásának — foko­zását követelik. Rámutatott: Truman újabb sokmilliárdos előirányzatokat követel az atom fegyverkezés céljai­ra. Ez egymagában is leleplezi a bárom hatalom javaslatának tartha­tatlanságát és képmutató jellegét. Míg az Egyesült Államok kormánya egyik kezével ja­vaslatot nyn it be az ENSZ leszerelési bizottságában a fegyveres erők „felső hatá­ráról“, addig a másik kezével javaslatot nyújt be a kon­gresszusba az atomfegyver­kezési hajsza fokozásáról. — Mindenki tudja, hogy az ameri­kai millitaristák széleskörűen alkal­maimi akarják a tömeggyilkos eszkö­zöket: az atom-, a baktérium-, _ a vegyi, stb. fegyvert s erre a célra akarjak felhasználni a légierőt és a haditengerészeti flottát, mint „fő-ütő. erőt". A három hatalom javaslata ezért egy szót sem szól arról, hogy tiltsák el a baktériumfegyvert, von­ják felelősségre a baktériumfegyver alkalmazóit, a baktériumháborút el­tiltó nemzetközi egyezmény megsér­tőit. Ez nem véletlen — mondta Malik. — Ebben az amerikai kor­mány politikája tükröződik. Az Egyesült Államok kormá­nya, amely a baktériumhábo­rú előkészítésének és kirob- hontásának útjára lépett, nem hajlandó ratifikálni azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyek eltiltják a vegyi- és bakteriológiai fegyver fel- használását háborús célokra. A továbbiakban Malik bebizonyí­totta, hogy „a hármak javaslata“ a fegyveres erők csökkentését sem ja­vasolja. Az indítványozott „felső ha­tárokat“ ugyanis teljesen önkényesen állapították meg anélkül, hogy szá­mításba vették volna a lakosság szá­mát, a terület nagyságát és más fon­tos tényezőket. Javaslatuk ezenkívül nem vonatkozik a légierőre és a haditengerészeti flottára, holott ez a két fegyvernem — különösen az Egyesült államokban és Angliában — a fegyveres erők rendkívül ko­moly részét képezi. Malik bebizonyí­totta, hogy a három hatalom arra szeretne lehetőséget kapni, hogy to­vább növelje haditengerészeti flottá­ját és légierejét. A Szovjetunió képviselője elmon­dotta, hogy az amerikai lapokban nem egyszer közzétett — természete­sen távolról sem teljes — adatok szerint az Egyesült Államoknak több mint négyszáz haditámaszpontja van más államok területén. Az Egyesült Államok évről-évre növeli az idegen területeken lévő haditámaszpontjai nak számát és egyidejűleg növeli ezeken a haditámaszpontokon elhe­lyezett erőit is. Malik rámutatott: ez pontos bizo­nyítéka az Egyesült államok agresz- szív politikájának. — A „hármak terve“ nyíltan előírja a fegyveres erők nö­velésének lehetőségét — hangoztatta Malik, — Ezt valami féle „különleges kötelezettségekre“ való hivatkozással leplezi. Ez a kikö­tés nyilvánvalóan arra irányul, hogy először is álcázza és igazolja az ame­rikaiak koreai agresszióját, másod- szer pedig utat nyisson az Egyesült Államok előtt fegyveres erői növelé­séhez. A Szovjetunió képviselője megálla­pította, hogy a szovjet kormány és a szovjet nép konkrét javaslatokat tett, amelyek előírják, hogy mind­ezekben a kérdésekben határozatokat kell hozni. A javaslatok megmutat­ják az utat a határozatok végrehaj­tására. — A szovjet javaslatok azt indít­ványozzák, hogy az öt nagyhatalom csökkentse egyharmadával fegyver­zetét és fegyveres erőit, tiltsák el az atomfegyvert és létesítsenek ellenőr­zést e tilalom felett. Ha a három ha­talom kormánya valóban kész erre és kész konkrét határozatot hozni ebben a kérdésben, úgy a szovjet küldöttség nem lát nehézséget abban, hogy meg­egyezzenek a fegyverzet és a fegy­veres-erők szóbanforgó csökkentésé­nek konkrét számokban való megál­lapításában. Nam Ír tábornok nyilatkozata a teljes fegyverszüneti küldöttségek június 12-i ülésén Koszon. Az Uj Kína hírügynökség tudósítója jelenti: A fegyverszüneti tárgyalásokat foly tató teljes küldöttségek június 12-i ülésén fiam ír tábornok, a koreai- kínai küldöttség vezetője nyilatkoza­tában a többi között a következőket mondotta: „A két fél közötti egyetlen nézet­eltérés, — amely a fegyverszünet lét­rejöttének útjában áll — a hadifog­lyok hazatelepítésének kérdése. Kül­döttségünk a 4. napirendi pont tár­gyalásának kezdete óta szünet nélkül azon (fáradozott, hogy- kiküszöbölje a nézeteltéréseket, és tanácskozások útján, méltányos alapon rendezze ezt a kérdést. — Önök azonban — a hadifoglyok hazatelepítéséről folyó tanácskozások megkezdése óta — mind a mai napig ragaszkodnak egyoldalú, észszerűden követelésükhöz. Önök azonban nem hajlandók ér­telmesen beszélni, nem hajlandók tár. gyaíni, «öt az ülésekre se'm hajlandók eljönni. Küldöttségünk több alkalom­mal minden tőle telhetőt megtett és észszerű, tisztességes javaslatot ter­jesztett elő. Most Önökön a sor- hogy a következő lépéseket megte­gyék. A hóhér Boatner a hadifoglyokra igyekszik hárítani a felelősséget a június 10-i mészárlásért K«6zo®. (Uj Kína) Az amerikaiak igyekeznek elhárítani magukról a fe­lelősséget azért a vérfüdőért, amelyet kedden a kocsiedosz igét j hadifogoly- tábor Tű-ős részlegében rendeztek ugyanakkor pedig folytatják kegyet­lenkedéseiket a többi táborrészlegben őrzött hadifoglyok ellen. A június 10-i véres incidens után a hóhér Boat­ner még aznap — az amerikai 8. had­sereg főhadiszállása pedig másnap — nyilatkozatot bocsátott ki. Boatner nyilatkozatában beismerte, hogy — eddigi adatok szerint — a keddi mészárlás során az amerikai­ak százhetvenhat hadifoglyot gyilkol­tak, illetve sebe sítettek meg. Nyil­vánvaló azonban, hogy az áldozatok száma enné! nagyobb. Boatner beis­merte: „A 76-os táborrészlegben még további holttestek ut<jn kutatnak.“ Az amerikaiak — hogy eltüntessék a gyilkosság nyomait — megsemmisí­tik a holttesteket. Az Associated Press hírügynökség június 10-i kocse- doszigeti jelentése sezerint az ameri­kai csapatok “teljesen felégették a 76-os láborrészleget.“ Boatner nyilatkozatában azt állítot­ta, hogy azért került sor vérontásra, mert a koreai és a kínai hadifoglyok ellenállást tanúsítottak. A június 10­én Kocsedo szigetéről keltezett ame­rikai sajtójelentések azonban arról számolnak be. hogy a támadásra in­duló amerikai katonák „könnygáz- bombákat és nagy szívóhatásu gráná­tokat dobtak a 76-os részlegbe. Ez azt bizonyítja, hogy amerikaiak már a támadás megindulásakor nagyhatású fegyvereket használtak a védtelen hadifoglyok ellen. A hóhér Boatner azonban mégsem átallotta kijelenteni, hogy az amerikai katonák .,egyetlen puskalövést sem adtak le." Boatner azt hazudta, hogy a hadi­foglyok a támadás során '..dárdával meggyilkoltak“ egy amerikai katonát. Az amerikai 8. hadsereg főhadiszállá­sának szerdai közleménye azonban beismerte, hogy azt az amerikai ka­tonát saját gránátjának robbanása ölte meg. Az Associated Press Tokió­ból keltezett jelentése ugyancsak er­ről számol be. Az Associated Press jelentése sze­rint Boatner — a keddi véres inéi. dens után — leiartóztatott 16—18 ha­difoglyot, akiknek szerepük volt Dodd foglyul® hősében. Boatner meg­torló intézkedésekre készül ellenük. Ez azt bizonyítja, hogy az amerikaiak keddi gyilkos támadása a hadifoglyok I ellen alkalmazott kegyetlen megtor­lás volt. Li Te-Csuan asszony felhívása a Vöröskereszt dolgozóihoz Peking (Uj Kína) Li Te-Csuan asz- ezony, a kínai vöröskereszt társaság elnöke június 12-i nyilatkozatálban a következő felhívást intézte a világ összes vöröskereszt dolgozóihoz:- A kínai vöröskereszt társaság ne­vében ismételten nyomatékosan felhí­vom a világ összes vöröskereszt-dol­gozóit, hogy csatlakozzanak az egész világ békeharcosaihoz és kövessenek el mindent azoknak az embertelen ke­gyetlenkedéseknek és gyilkosságok­nak a megszüntetésére, amelyeket az amerikaiak a koreai néphadsereg és a kínai nép, önkéntesek fogságba. eoet! harcosai ellen Kocsedo szigetén, Puszanban, Jongcsonban és másutt el­követnek!“ A Tribune bei§merései London (MTI) A „Tribüne“, a mun. káspárt úgynevezett Bevan csoport­jának hetilapja írja a koreai esemé­nyekről: ..Koreában minden emberi tisztességérzet arculütésére került sor. Már csak egy lépés választ el a tör­ténelem legvégső iróniájától: a világ­háború felidézésétől abból a célból, hogy megszabadítsuk Koreát a ko- reaiktól. Az egész koreai hadjárat, tragikus baklövések és felháborító gonosztettek szakadatlan sorozata.“ A jobboldali „Scotsman“ írja: Bűn ügyi vizsgálatot kell folytatni a ko­reai üg-yröl, főként a kocsedoi tábor eseményeiről... Követeljük a tények kíméletlen feltárását! Az angol hadviseltek békemozgal­ma erélyes hangú nyilatkozatban ítéli el az amerikaiak kocsedoi vérengzé­sét. Meg vagyunk győződve arról — hangzik a nyilatkozat, — bogy az illetékes amerikai hatóságokat terhe-, li a felelősség a genfi egyezmény és az emberiesség ellen Kocsedo szige­tén elkövetett irtózatos bűntettekért. Egyetlen lehetséges megoldás a koreai háború haladéktalan beszüntetése és valamennyi hadifogoly kölcsönös ha­zaszállítása. Tiltakozások az amerikaiak kocsedoi vérengzései ellen A TASZSZ jelenti Londonból, hogy az angol dokkmunkások levelet intéz­tek Eíxvin Jones munkáspárti képvi­selőhöz, amelyben tiltakoznak az ame rikaiak kocsedoi vérengzései ellen. , A békeharcos volt katonák moz­galma“ nevű szervezet június 11.én nyilatkozatot adott ki, amely kiemeli, hogy véget kell vetni a koreai hábo­rúnak és feltétel nélkül haza kell en­gedni minden hadifoglyot. Mint Ottawából jelenti a TASZSZ, a kanadai sajtó pártállásra való te­kintet nélkül felháborodottan ír azok­ról a véres megtorló intézkedésekről, amelyeket az amerikai agresszorok a kocsedószigcti hadifoglyok ellen al­kalmaznak. Newvorki TASZSZ jelentés szerint az Egyesült Államok hadügyminisz­tériuma parancsot adott: állítsák had­bíróság elé Dean Chase tiszthelyet­test, aki Clark tábornokhoz intézett levelében éles hangon elítélte Clarkot, mert nem volt hajlandó teljesíteni azo kát, a feltételeket, amelyek mellett I Dodd tábornokot a kocsedoi hadifo­golytábor volt parancsnokát a foglyok szabadonbocsátották. Japán tudósító beszámolója a kocsedoi vérengzés részleteiről Tokió (TASZSZ) A „Tokió Simbun" című japán lap tudósítója leírja az amerikai imperialisták kocsedoi vé­rengzésének részleteit, amelyeknek szemtanúja volt. A tudósító megírja, hogy a hadi­foglyok elleni „művelet“ több. mint hét őréiig tartott. A harckocsikat, lung szórókat, különböző fajtájú kézig.ni­ne,tokát — ír ja — teljes min téliben „kihasználták". Többezer amerikai ka­tona acélosakban, feltűzött szurony­nyal betört a táborba. Az amerikai katonák három barakot felgyújtottak, tizenkét sátorba pedig gyujtóbombá- kat, kézigránátokat, és könnyfakasztó gázzal töltött bombákat dobiak. KÖZÖS NYELVET KERESNEK Az utóbbi időben az amerikai és angol folyóiratok, többek kő* zött katonai folyóiratok hasábjaink is több nyelvészeti problémá­val foglalkozó cikk jelent meg (fordítások kérdése, az egyes nyel* vek összehasonlító jellemzése, stb.). E váratlan érdeklődés egyál­talán nem tudományos. Csupán azzal a meddő vitával kapcsolató®, amely a hírhedt „európai hadsereg“ közös nyelvének kérdésében folyt. A Pentagon szívesen kényszerítené az „európai hadsereget“ ar­ra, hogy angolul beszéljen, annál is inkább, minthogy amerikai parancsnoktól kell kapnia a parancsokat és amerikai érdekekért kell harcolnia. A angol nyelv megtanulására azonban csak a marshallizált minisztereket és tábornokokat lehet rábírni, akik hozzászoktak már, hogy Washingtonból adják föl nekik a leckét. Ami az egyszerű franciákat, olaszokat, németeket, belgákat és hol­landokat illeti, őket nem lehet arra kényszeríteni, hogy eldobják anyanyelvűket. Angol'nyelvhasználatuk egyelőre csak a követke­ző, igen elterjedt felhívásra szorítkozik: „Yankee, go home!“ Ettől visszhangzik most egész Nyugat-Európa. Természetes azonban, hogy ilymódon nem lehet biztosítani a Pentagon által remélt együttműködést az „európai hadseregen“ belül. Nemrég az „Army Quarterly“ című angol katonai folyóirat igyekezett kivezetni a Pentagon „nyelvészeit“ a zsákutcából. Szer­kesztői már eleve elvetik azt a gondolatot, hogy az amerikai ka­tonai vezetőség valamelyik európai nyelvet vágyé át az „európai hadsereg“ részére. A folyóirat megállapítja, hogy „minden nemzeti nyelv túlságosan nehéz ahhoz, hogy ’az átlagos katonai észszerű időtartam alatt elsajátíthassa", azért ajánl egy mentőnyelvet... az eszperantót. Az „Army Quarterly" véleménye szerint ennek a mesterségesen előállított kozmopolita zsargonnak több lényeges előnye is van » nemzeti nyelvekkel szemben. Amint a folyóirat megállapítja, a* eszperantót „az is könnyen elsajátítja, aki valamilyen szerencsét­lenség folytán nem nyerhetett jó oktatást“, „könnyen tanulják a színes fajták“, emellett pedig elősegíti a nemzeti méltóság érzésé­nek kiirtását az „európai hadsereg“ katonáiból. Ez utóbbi gondo­lat az angol folyóiratban csupán a sorok közt olvasható ki, de az amerikai sajtóorgánumok nyíltan kimondják. Az óceántúli „Post Dispatch“ nemrég egészen parancsoló hangon írt arról, hogy „a tisztekbe é-s katonákba bele kell oltani: elsősorban európaiak és csak azután valamely ország állampolgárai“. Ezek az újabb tervek azonban, nevezetesen, hogy az eszperan­tót az Egyesült Államok által összetákolandó „európai hadsereg közös nyelvévé tegyék, aligha könnyítik meg az imperialisták szá­mára az agresszió kirobbantását. Európa békeszerető népeinek nincs és nem is lesz közös nyelve a háborús gyujtogatókkal! HÍREK TITO JUGOSZLÁVIÁJÁBÓL Miért nincsenek Jugoszláviában lakások? A titoisták maguk is beismerték, hogy a katonai építkezésekre több, mint 150.00 vagon betont használtak fel. Ezzel az óriási mennyiséggel ki lehetett volna betonozná két olyan hosszú utat, amelyek keresztül-kasul szelték volna az országot, pl. Jesze- nic-étől Bitoljig és Szuboficától Szpli- tág. Ha pedig hídépítésre használták volna fel ezt a betont, felépíthették volna Jugoszláviában az összes lerom­bolt hidakat, amelyekre a nép már évek óta hiába vár. A titoisták hadiüzemek építéséi* annyi téglát használtak fel, hog? abból 22.000 egyszobás lakást lehetne felépíteni. A családok tízezrei vannak már hónapok és évek óta lakás nél­kül Belgrádban, Zágrábban, Ljublaná- ban és más helyeken. A parasztok százezrei laknak pajtákban és föld­kunyhókban, az ő házuk tégláit használta fel a fasiszta Tito-klikk ab jas háborús készülődésének céljaira­Miért olyan drágák Jugoszláviában a bútorok? Jugoszláviában egy egyszerű háló­szoba berendezés több, mint 100.000 dinárba kerül. Talán nincs bútor, hogy ilyen megfizethetetlenül drága? Nem, van elegendő bútor, csak nem a ju­goszláv dolgozók számára. Csupán áprilisban 120.000 elsőrendű bútorbe­rendezést szállítottak Jugoszláviából az USA-bg, Angliába, Franciaország­ba és más kapitalista országokba, még hozzá nevetséges áron. A fasiszta kot mány nem törődik azzal, hogy a dol­gozók a földön alszanak, régi des*- kákon esznek — ha van mit. . Középkori sötétség Jugoszláviában A titoisták nem fukarkodnak ígé- retekkel és öndicséretekkel „Jugoszláv via villamosításáról“. Két évvel ez­előtt Tito például cinikusan kijelen­tette, hogy „1082-ben népeink érezni fogják a villamosítás és az elsődleges üzemek áldásait.“ A jugoszláv nép valóban érzi eze­ket az ”,áldásokat1'. Az Isztriái járás hat falujában a titoisták azzal ámí. tOttók a parasztokat, hogy ingyen beszerelik a villanyt, nekik csak a villanyoszlopokhoz szükséges fát kell kivágniuk. A kivágott oszlopokat az­után” a titoisták összeszedték és el­szállították, a becsapott parasztok pe­dig továbbra is villany nélkül marad­tak. A villanyáram árát tavaly kilómat- tönként 18 dinárról 50 dinárra cv/W'' té/c. Emellett a titoistók Ulcinyba" még 5 dinárt ráfizettetnek minden k'- lowattra, állítólag a „helyi világié­ra“. Bánátban a házak nagyrészében kikapcsolták a villanyszolgáltatásE mivel a lakosok nem képesek megb zetni a drága áramot. Jugoszláviában újra közhasználatú tárgyak leitek * füstös petróleumlámpák, gyertyák é* a fáklyák, mint a középkorban. Báj' mennyire is szeretnék azonban » toisták sötétségben tartani az orszá­got, a jugoszláv dolgozók tisztán lát­ják minden gazságukat. A dolgozók bojkottálják a titofasiszta sajtót A jugoszláv nép gyűlöli és vissza­utasítja a hazug titoista fasiszta saj­tót. A titoisták kénytelenek egyre csökkenteni a lapok példányezámát. A Mladoszt című lap például teljesen megszűnt, mert olvasóinak 95 százaié, kát elveszítette. Zágrábban március­ban 75 százalékkal kevesebb lapot adtak el, mint azelőtt. A Byba 4* yjesznyik póldányszámát több, mini 50.000-el csökkentették. A statiszti­kai adatok szerint Horvátországba" vidéken az olvasnitudóknak mind­össze 0.5 százaléka olvas újságot- vagyis 200 közül egy, illetőleg ezer közül öt ember. A jugoszláv munkások borzalmas nyomora A jugoszláv munkások minden mű­szaki és egészségügyi védelem nélkül kénytelenek a végkimerülésig dolgoz­ni. Á szörnyű munkaviszonyok miatt gyakoriak a megbetegedések, a töme­ges halálozás és a dolgozók nyomo­rékká válása. A Vicko Krsztulovics hajógyárban például a múlt év decem­berében a munkások gyenge műszaki védelme következtében 4 munkás meghalt, 56 pedig olyan súlyosan megsebesült, hogy teljesen munka­képtelenné vált A „Litosztroj“ gyár­ban pedig idén februárban 20 mun­kás veszítette életét. Míg a titofasiszták bandája ameri­kai gazdái részére ünnepi banketteket és fogadásokat rendez, a jugoszláv munkások éheznek, nincs ruhájuk be­tegek és nem részesülnek semmi Mi* "?vosí Segélyben. Tito egészségére állandóan tíz orvos vigyáz, Kraguje- vácon viszont, ahol több. mint 20.000 munkás van. mindössze egy orvos mű­ködik. Talinból, Bovoból, Nagoridá- ból és Szlovénia más helyiségeiből a dolgozók kénytelenek 50—1O0 kilo­méter távolságra utazni, hogy orvost találjanak. A jugoszláv munkások nehéz hely' zetét sokszor maguk a titoisták kénytelenek beismerni. A belgrádi „Politika“ a kruseváci fakombinát dolgozóinak életéről írt cikkében köz­li, hogy a munkások lakóhelyiség0' rendetlenek. Nincsenek takarítva. hagyottak, piszkosak

Next

/
Thumbnails
Contents