Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-14 / 138. szám
2 1952 JUNIUS 14 HAPLÓ Malik elvtárs beszéde as ENSZ leszerelést bizottságának június 10-i ülésén New York, június 12. (TASZSZ) Az ENSZ leszerelési bizottságának június 10-i ülésén J. A, Múlik ismertette a Szovjetunió küldöttségének állásfoglalását a három nyugati hatalom javaslatával kapcsolatban. Ez a javaslat arról szól, hogy szabják meg az államok fegyveres erői létszámának „felső határát“. Malik emlékeztetett arra, hogy — még az amerikai lapok beismerése ezerint is — megbukott az amerikaiaknak az a javaslata, amely szerint fegyveres erőkről és a hagyományos típusú fegyverzetről adatokat kell gyűjteni és ezeket ellenőrizni kell. — A javaslat tarthatatlansága és az általános nemzetközi helyzet most arra készteti az amerikai-angol tömböt, hogy újabb javaslattal álljon elő — mondotta Malik. — Ez az újabb javaslat, azonban megmutatja: szerzőt nemcsak, hogy nem törekszenek arra, hogy csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverzetet s mielőbb megoldják az atomfegyver eltiltásának kérdését, hanem éppen ellenkezőleg minden módon igyekeznek megzavarni és megnehezíteni a megoldást. Malik a továbbiakban arról beszélt, hogy az amerikai katonai és politikai vezető személyiségek — egészen nyílt formában — a haditengerészeti és a légierők maximális növelését és a fegyverkezési verseny — különösen az atomfegyver gyártásának — fokozását követelik. Rámutatott: Truman újabb sokmilliárdos előirányzatokat követel az atom fegyverkezés céljaira. Ez egymagában is leleplezi a bárom hatalom javaslatának tarthatatlanságát és képmutató jellegét. Míg az Egyesült Államok kormánya egyik kezével javaslatot nyn it be az ENSZ leszerelési bizottságában a fegyveres erők „felső határáról“, addig a másik kezével javaslatot nyújt be a kongresszusba az atomfegyverkezési hajsza fokozásáról. — Mindenki tudja, hogy az amerikai millitaristák széleskörűen alkalmaimi akarják a tömeggyilkos eszközöket: az atom-, a baktérium-, _ a vegyi, stb. fegyvert s erre a célra akarjak felhasználni a légierőt és a haditengerészeti flottát, mint „fő-ütő. erőt". A három hatalom javaslata ezért egy szót sem szól arról, hogy tiltsák el a baktériumfegyvert, vonják felelősségre a baktériumfegyver alkalmazóit, a baktériumháborút eltiltó nemzetközi egyezmény megsértőit. Ez nem véletlen — mondta Malik. — Ebben az amerikai kormány politikája tükröződik. Az Egyesült Államok kormánya, amely a baktériumháború előkészítésének és kirob- hontásának útjára lépett, nem hajlandó ratifikálni azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyek eltiltják a vegyi- és bakteriológiai fegyver fel- használását háborús célokra. A továbbiakban Malik bebizonyította, hogy „a hármak javaslata“ a fegyveres erők csökkentését sem javasolja. Az indítványozott „felső határokat“ ugyanis teljesen önkényesen állapították meg anélkül, hogy számításba vették volna a lakosság számát, a terület nagyságát és más fontos tényezőket. Javaslatuk ezenkívül nem vonatkozik a légierőre és a haditengerészeti flottára, holott ez a két fegyvernem — különösen az Egyesült államokban és Angliában — a fegyveres erők rendkívül komoly részét képezi. Malik bebizonyította, hogy a három hatalom arra szeretne lehetőséget kapni, hogy tovább növelje haditengerészeti flottáját és légierejét. A Szovjetunió képviselője elmondotta, hogy az amerikai lapokban nem egyszer közzétett — természetesen távolról sem teljes — adatok szerint az Egyesült Államoknak több mint négyszáz haditámaszpontja van más államok területén. Az Egyesült Államok évről-évre növeli az idegen területeken lévő haditámaszpontjai nak számát és egyidejűleg növeli ezeken a haditámaszpontokon elhelyezett erőit is. Malik rámutatott: ez pontos bizonyítéka az Egyesült államok agresz- szív politikájának. — A „hármak terve“ nyíltan előírja a fegyveres erők növelésének lehetőségét — hangoztatta Malik, — Ezt valami féle „különleges kötelezettségekre“ való hivatkozással leplezi. Ez a kikötés nyilvánvalóan arra irányul, hogy először is álcázza és igazolja az amerikaiak koreai agresszióját, másod- szer pedig utat nyisson az Egyesült Államok előtt fegyveres erői növeléséhez. A Szovjetunió képviselője megállapította, hogy a szovjet kormány és a szovjet nép konkrét javaslatokat tett, amelyek előírják, hogy mindezekben a kérdésekben határozatokat kell hozni. A javaslatok megmutatják az utat a határozatok végrehajtására. — A szovjet javaslatok azt indítványozzák, hogy az öt nagyhatalom csökkentse egyharmadával fegyverzetét és fegyveres erőit, tiltsák el az atomfegyvert és létesítsenek ellenőrzést e tilalom felett. Ha a három hatalom kormánya valóban kész erre és kész konkrét határozatot hozni ebben a kérdésben, úgy a szovjet küldöttség nem lát nehézséget abban, hogy megegyezzenek a fegyverzet és a fegyveres-erők szóbanforgó csökkentésének konkrét számokban való megállapításában. Nam Ír tábornok nyilatkozata a teljes fegyverszüneti küldöttségek június 12-i ülésén Koszon. Az Uj Kína hírügynökség tudósítója jelenti: A fegyverszüneti tárgyalásokat foly tató teljes küldöttségek június 12-i ülésén fiam ír tábornok, a koreai- kínai küldöttség vezetője nyilatkozatában a többi között a következőket mondotta: „A két fél közötti egyetlen nézeteltérés, — amely a fegyverszünet létrejöttének útjában áll — a hadifoglyok hazatelepítésének kérdése. Küldöttségünk a 4. napirendi pont tárgyalásának kezdete óta szünet nélkül azon (fáradozott, hogy- kiküszöbölje a nézeteltéréseket, és tanácskozások útján, méltányos alapon rendezze ezt a kérdést. — Önök azonban — a hadifoglyok hazatelepítéséről folyó tanácskozások megkezdése óta — mind a mai napig ragaszkodnak egyoldalú, észszerűden követelésükhöz. Önök azonban nem hajlandók értelmesen beszélni, nem hajlandók tár. gyaíni, «öt az ülésekre se'm hajlandók eljönni. Küldöttségünk több alkalommal minden tőle telhetőt megtett és észszerű, tisztességes javaslatot terjesztett elő. Most Önökön a sor- hogy a következő lépéseket megtegyék. A hóhér Boatner a hadifoglyokra igyekszik hárítani a felelősséget a június 10-i mészárlásért K«6zo®. (Uj Kína) Az amerikaiak igyekeznek elhárítani magukról a felelősséget azért a vérfüdőért, amelyet kedden a kocsiedosz igét j hadifogoly- tábor Tű-ős részlegében rendeztek ugyanakkor pedig folytatják kegyetlenkedéseiket a többi táborrészlegben őrzött hadifoglyok ellen. A június 10-i véres incidens után a hóhér Boatner még aznap — az amerikai 8. hadsereg főhadiszállása pedig másnap — nyilatkozatot bocsátott ki. Boatner nyilatkozatában beismerte, hogy — eddigi adatok szerint — a keddi mészárlás során az amerikaiak százhetvenhat hadifoglyot gyilkoltak, illetve sebe sítettek meg. Nyilvánvaló azonban, hogy az áldozatok száma enné! nagyobb. Boatner beismerte: „A 76-os táborrészlegben még további holttestek ut<jn kutatnak.“ Az amerikaiak — hogy eltüntessék a gyilkosság nyomait — megsemmisítik a holttesteket. Az Associated Press hírügynökség június 10-i kocse- doszigeti jelentése sezerint az amerikai csapatok “teljesen felégették a 76-os láborrészleget.“ Boatner nyilatkozatában azt állította, hogy azért került sor vérontásra, mert a koreai és a kínai hadifoglyok ellenállást tanúsítottak. A június 10én Kocsedo szigetéről keltezett amerikai sajtójelentések azonban arról számolnak be. hogy a támadásra induló amerikai katonák „könnygáz- bombákat és nagy szívóhatásu gránátokat dobtak a 76-os részlegbe. Ez azt bizonyítja, hogy amerikaiak már a támadás megindulásakor nagyhatású fegyvereket használtak a védtelen hadifoglyok ellen. A hóhér Boatner azonban mégsem átallotta kijelenteni, hogy az amerikai katonák .,egyetlen puskalövést sem adtak le." Boatner azt hazudta, hogy a hadifoglyok a támadás során '..dárdával meggyilkoltak“ egy amerikai katonát. Az amerikai 8. hadsereg főhadiszállásának szerdai közleménye azonban beismerte, hogy azt az amerikai katonát saját gránátjának robbanása ölte meg. Az Associated Press Tokióból keltezett jelentése ugyancsak erről számol be. Az Associated Press jelentése szerint Boatner — a keddi véres inéi. dens után — leiartóztatott 16—18 hadifoglyot, akiknek szerepük volt Dodd foglyul® hősében. Boatner megtorló intézkedésekre készül ellenük. Ez azt bizonyítja, hogy az amerikaiak keddi gyilkos támadása a hadifoglyok I ellen alkalmazott kegyetlen megtorlás volt. Li Te-Csuan asszony felhívása a Vöröskereszt dolgozóihoz Peking (Uj Kína) Li Te-Csuan asz- ezony, a kínai vöröskereszt társaság elnöke június 12-i nyilatkozatálban a következő felhívást intézte a világ összes vöröskereszt dolgozóihoz:- A kínai vöröskereszt társaság nevében ismételten nyomatékosan felhívom a világ összes vöröskereszt-dolgozóit, hogy csatlakozzanak az egész világ békeharcosaihoz és kövessenek el mindent azoknak az embertelen kegyetlenkedéseknek és gyilkosságoknak a megszüntetésére, amelyeket az amerikaiak a koreai néphadsereg és a kínai nép, önkéntesek fogságba. eoet! harcosai ellen Kocsedo szigetén, Puszanban, Jongcsonban és másutt elkövetnek!“ A Tribune bei§merései London (MTI) A „Tribüne“, a mun. káspárt úgynevezett Bevan csoportjának hetilapja írja a koreai eseményekről: ..Koreában minden emberi tisztességérzet arculütésére került sor. Már csak egy lépés választ el a történelem legvégső iróniájától: a világháború felidézésétől abból a célból, hogy megszabadítsuk Koreát a ko- reaiktól. Az egész koreai hadjárat, tragikus baklövések és felháborító gonosztettek szakadatlan sorozata.“ A jobboldali „Scotsman“ írja: Bűn ügyi vizsgálatot kell folytatni a koreai üg-yröl, főként a kocsedoi tábor eseményeiről... Követeljük a tények kíméletlen feltárását! Az angol hadviseltek békemozgalma erélyes hangú nyilatkozatban ítéli el az amerikaiak kocsedoi vérengzését. Meg vagyunk győződve arról — hangzik a nyilatkozat, — bogy az illetékes amerikai hatóságokat terhe-, li a felelősség a genfi egyezmény és az emberiesség ellen Kocsedo szigetén elkövetett irtózatos bűntettekért. Egyetlen lehetséges megoldás a koreai háború haladéktalan beszüntetése és valamennyi hadifogoly kölcsönös hazaszállítása. Tiltakozások az amerikaiak kocsedoi vérengzései ellen A TASZSZ jelenti Londonból, hogy az angol dokkmunkások levelet intéztek Eíxvin Jones munkáspárti képviselőhöz, amelyben tiltakoznak az ame rikaiak kocsedoi vérengzései ellen. , A békeharcos volt katonák mozgalma“ nevű szervezet június 11.én nyilatkozatot adott ki, amely kiemeli, hogy véget kell vetni a koreai háborúnak és feltétel nélkül haza kell engedni minden hadifoglyot. Mint Ottawából jelenti a TASZSZ, a kanadai sajtó pártállásra való tekintet nélkül felháborodottan ír azokról a véres megtorló intézkedésekről, amelyeket az amerikai agresszorok a kocsedószigcti hadifoglyok ellen alkalmaznak. Newvorki TASZSZ jelentés szerint az Egyesült Államok hadügyminisztériuma parancsot adott: állítsák hadbíróság elé Dean Chase tiszthelyettest, aki Clark tábornokhoz intézett levelében éles hangon elítélte Clarkot, mert nem volt hajlandó teljesíteni azo kát, a feltételeket, amelyek mellett I Dodd tábornokot a kocsedoi hadifogolytábor volt parancsnokát a foglyok szabadonbocsátották. Japán tudósító beszámolója a kocsedoi vérengzés részleteiről Tokió (TASZSZ) A „Tokió Simbun" című japán lap tudósítója leírja az amerikai imperialisták kocsedoi vérengzésének részleteit, amelyeknek szemtanúja volt. A tudósító megírja, hogy a hadifoglyok elleni „művelet“ több. mint hét őréiig tartott. A harckocsikat, lung szórókat, különböző fajtájú kézig.nine,tokát — ír ja — teljes min téliben „kihasználták". Többezer amerikai katona acélosakban, feltűzött szuronynyal betört a táborba. Az amerikai katonák három barakot felgyújtottak, tizenkét sátorba pedig gyujtóbombá- kat, kézigránátokat, és könnyfakasztó gázzal töltött bombákat dobiak. KÖZÖS NYELVET KERESNEK Az utóbbi időben az amerikai és angol folyóiratok, többek kő* zött katonai folyóiratok hasábjaink is több nyelvészeti problémával foglalkozó cikk jelent meg (fordítások kérdése, az egyes nyel* vek összehasonlító jellemzése, stb.). E váratlan érdeklődés egyáltalán nem tudományos. Csupán azzal a meddő vitával kapcsolató®, amely a hírhedt „európai hadsereg“ közös nyelvének kérdésében folyt. A Pentagon szívesen kényszerítené az „európai hadsereget“ arra, hogy angolul beszéljen, annál is inkább, minthogy amerikai parancsnoktól kell kapnia a parancsokat és amerikai érdekekért kell harcolnia. A angol nyelv megtanulására azonban csak a marshallizált minisztereket és tábornokokat lehet rábírni, akik hozzászoktak már, hogy Washingtonból adják föl nekik a leckét. Ami az egyszerű franciákat, olaszokat, németeket, belgákat és hollandokat illeti, őket nem lehet arra kényszeríteni, hogy eldobják anyanyelvűket. Angol'nyelvhasználatuk egyelőre csak a következő, igen elterjedt felhívásra szorítkozik: „Yankee, go home!“ Ettől visszhangzik most egész Nyugat-Európa. Természetes azonban, hogy ilymódon nem lehet biztosítani a Pentagon által remélt együttműködést az „európai hadseregen“ belül. Nemrég az „Army Quarterly“ című angol katonai folyóirat igyekezett kivezetni a Pentagon „nyelvészeit“ a zsákutcából. Szerkesztői már eleve elvetik azt a gondolatot, hogy az amerikai katonai vezetőség valamelyik európai nyelvet vágyé át az „európai hadsereg“ részére. A folyóirat megállapítja, hogy „minden nemzeti nyelv túlságosan nehéz ahhoz, hogy ’az átlagos katonai észszerű időtartam alatt elsajátíthassa", azért ajánl egy mentőnyelvet... az eszperantót. Az „Army Quarterly" véleménye szerint ennek a mesterségesen előállított kozmopolita zsargonnak több lényeges előnye is van » nemzeti nyelvekkel szemben. Amint a folyóirat megállapítja, a* eszperantót „az is könnyen elsajátítja, aki valamilyen szerencsétlenség folytán nem nyerhetett jó oktatást“, „könnyen tanulják a színes fajták“, emellett pedig elősegíti a nemzeti méltóság érzésének kiirtását az „európai hadsereg“ katonáiból. Ez utóbbi gondolat az angol folyóiratban csupán a sorok közt olvasható ki, de az amerikai sajtóorgánumok nyíltan kimondják. Az óceántúli „Post Dispatch“ nemrég egészen parancsoló hangon írt arról, hogy „a tisztekbe é-s katonákba bele kell oltani: elsősorban európaiak és csak azután valamely ország állampolgárai“. Ezek az újabb tervek azonban, nevezetesen, hogy az eszperantót az Egyesült Államok által összetákolandó „európai hadsereg közös nyelvévé tegyék, aligha könnyítik meg az imperialisták számára az agresszió kirobbantását. Európa békeszerető népeinek nincs és nem is lesz közös nyelve a háborús gyujtogatókkal! HÍREK TITO JUGOSZLÁVIÁJÁBÓL Miért nincsenek Jugoszláviában lakások? A titoisták maguk is beismerték, hogy a katonai építkezésekre több, mint 150.00 vagon betont használtak fel. Ezzel az óriási mennyiséggel ki lehetett volna betonozná két olyan hosszú utat, amelyek keresztül-kasul szelték volna az országot, pl. Jesze- nic-étől Bitoljig és Szuboficától Szpli- tág. Ha pedig hídépítésre használták volna fel ezt a betont, felépíthették volna Jugoszláviában az összes lerombolt hidakat, amelyekre a nép már évek óta hiába vár. A titoisták hadiüzemek építéséi* annyi téglát használtak fel, hog? abból 22.000 egyszobás lakást lehetne felépíteni. A családok tízezrei vannak már hónapok és évek óta lakás nélkül Belgrádban, Zágrábban, Ljublaná- ban és más helyeken. A parasztok százezrei laknak pajtákban és földkunyhókban, az ő házuk tégláit használta fel a fasiszta Tito-klikk ab jas háborús készülődésének céljairaMiért olyan drágák Jugoszláviában a bútorok? Jugoszláviában egy egyszerű hálószoba berendezés több, mint 100.000 dinárba kerül. Talán nincs bútor, hogy ilyen megfizethetetlenül drága? Nem, van elegendő bútor, csak nem a jugoszláv dolgozók számára. Csupán áprilisban 120.000 elsőrendű bútorberendezést szállítottak Jugoszláviából az USA-bg, Angliába, Franciaországba és más kapitalista országokba, még hozzá nevetséges áron. A fasiszta kot mány nem törődik azzal, hogy a dolgozók a földön alszanak, régi des*- kákon esznek — ha van mit. . Középkori sötétség Jugoszláviában A titoisták nem fukarkodnak ígé- retekkel és öndicséretekkel „Jugoszláv via villamosításáról“. Két évvel ezelőtt Tito például cinikusan kijelentette, hogy „1082-ben népeink érezni fogják a villamosítás és az elsődleges üzemek áldásait.“ A jugoszláv nép valóban érzi ezeket az ”,áldásokat1'. Az Isztriái járás hat falujában a titoisták azzal ámí. tOttók a parasztokat, hogy ingyen beszerelik a villanyt, nekik csak a villanyoszlopokhoz szükséges fát kell kivágniuk. A kivágott oszlopokat azután” a titoisták összeszedték és elszállították, a becsapott parasztok pedig továbbra is villany nélkül maradtak. A villanyáram árát tavaly kilómat- tönként 18 dinárról 50 dinárra cv/W'' té/c. Emellett a titoistók Ulcinyba" még 5 dinárt ráfizettetnek minden k'- lowattra, állítólag a „helyi világiéra“. Bánátban a házak nagyrészében kikapcsolták a villanyszolgáltatásE mivel a lakosok nem képesek megb zetni a drága áramot. Jugoszláviában újra közhasználatú tárgyak leitek * füstös petróleumlámpák, gyertyák é* a fáklyák, mint a középkorban. Báj' mennyire is szeretnék azonban » toisták sötétségben tartani az országot, a jugoszláv dolgozók tisztán látják minden gazságukat. A dolgozók bojkottálják a titofasiszta sajtót A jugoszláv nép gyűlöli és visszautasítja a hazug titoista fasiszta sajtót. A titoisták kénytelenek egyre csökkenteni a lapok példányezámát. A Mladoszt című lap például teljesen megszűnt, mert olvasóinak 95 százaié, kát elveszítette. Zágrábban márciusban 75 százalékkal kevesebb lapot adtak el, mint azelőtt. A Byba 4* yjesznyik póldányszámát több, mini 50.000-el csökkentették. A statisztikai adatok szerint Horvátországba" vidéken az olvasnitudóknak mindössze 0.5 százaléka olvas újságot- vagyis 200 közül egy, illetőleg ezer közül öt ember. A jugoszláv munkások borzalmas nyomora A jugoszláv munkások minden műszaki és egészségügyi védelem nélkül kénytelenek a végkimerülésig dolgozni. Á szörnyű munkaviszonyok miatt gyakoriak a megbetegedések, a tömeges halálozás és a dolgozók nyomorékká válása. A Vicko Krsztulovics hajógyárban például a múlt év decemberében a munkások gyenge műszaki védelme következtében 4 munkás meghalt, 56 pedig olyan súlyosan megsebesült, hogy teljesen munkaképtelenné vált A „Litosztroj“ gyárban pedig idén februárban 20 munkás veszítette életét. Míg a titofasiszták bandája amerikai gazdái részére ünnepi banketteket és fogadásokat rendez, a jugoszláv munkások éheznek, nincs ruhájuk betegek és nem részesülnek semmi Mi* "?vosí Segélyben. Tito egészségére állandóan tíz orvos vigyáz, Kraguje- vácon viszont, ahol több. mint 20.000 munkás van. mindössze egy orvos működik. Talinból, Bovoból, Nagoridá- ból és Szlovénia más helyiségeiből a dolgozók kénytelenek 50—1O0 kilométer távolságra utazni, hogy orvost találjanak. A jugoszláv munkások nehéz hely' zetét sokszor maguk a titoisták kénytelenek beismerni. A belgrádi „Politika“ a kruseváci fakombinát dolgozóinak életéről írt cikkében közli, hogy a munkások lakóhelyiség0' rendetlenek. Nincsenek takarítva. hagyottak, piszkosak
