Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-01 / 101. szám
6 N II PI, O 1352 MÁJUS 1 MÁJUS ELSEJE — VERSEKBEN Magyar filmhét Pécsett május 8-tól 14-lg Mánkét vagyok — enyém a május! Parasit vagyok — a májas az enyém! (Majakovszkij) Május elseje: boldogság, öröm, noteszé». Ilyenele a mi május elsejéink már nyok év óta. A virágos, színes felvonulás, munkásosztályunk impozáns seregszemléje megdobogtatja a szíveket. Es ezen a napon, a május elsejét megelőző készülődések közepette még több felszabadult dolgozó, gondol hálatelt szívvel felszabadítónkra, a szovjet népre, a testvéri népi demokratikus országok dolgozóira és azokra az elnyomottakra, akik még mindig titokban készülnek ünnepelni május elsejét, akik nem országot erősítő munkaversennyel, hanem a tőkéseket gyengítő sztrájkokkal, szabotázsokkal készülnek a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepére. A világ dolgozóinak nagy családja még szorosabb egységbe forr össz.e május elsejéd. Ez a szoros egység: a proletár internacionalizmus felemelő érzése igen sok formában nyilaiko- rik nieg. Nemcsak az ünnepi munka- venseny, nemcsak a díszes felvonulás, nemcsak a vállalások és ötletek ezrei és százezrei születnek meg ilyenkor, hanem a nagy érzések versek írására ihletik azokat is, akiknek keze nem hogy a versírásra de még égy levél megfogalmazására sem nagyon hajlott. Kecskés József Szigetváron vigyáz & dolgozó nép vagyonára, nyugodt életére: rendőrőrvezető. Május elseje előtt ő is leült a rendőrség Írógépe mellé, hogy érzéseit leírja. Ujjad té- tqván keresték a billentyűket, a gép kattogva, bizonytalan ritmusban egy más mellé ütötte a betűket. Kecskés elvtárs verset írt. Verset a testvéri szovjet népről, a bennünket felszí baditó szovjet hősökről é3 egy másik verset Beloiannisz elvtársról, aki nemcsak népe szabadságáért, hanem a világ dolgozóinak nagy ügyéért is áldozta életét. Láttuk hős harcodat, Halljuk minden szavad! Küzdelmed tétlenül egyikünk sem nézte! Zúgják a fellegek: Győzelmed nem veszett, Mert mi tovább harcolunk majd érle. Minden életért S a te véredért Lakói, ki összetörte, szétlocsolta porba! Mert véred erő Ha porból is tör elő Halált követel az elnyomókra. Kecskés József elvtárs „Beloiannisz halálára" című verséből idéztünk két versszakot. Nézzük most Brühner János, Komló, Kossuth aknai csi lé3 versét,. „Háborús uszítok! Száll felétek átok! Harcolunk ellenetek mi proletárok! És a mi harcunk igazság és béke ... Eljön Sztálin elviére, vílágbékénk őre!" Egy versszak a Harcoló proletárok eirthi költeményből már megmutatja, bögy mii yen gyűlölet tölti el dolgozó népünket a béke ellenségei, a hábo rús gyűjtógátokká! szemben, de meg mutatkozik éhből az egy veraszakból már az a tudat, hogy a békéért, a világ proletariátusa együtt harcol és ennek a harcnak a vezére, a nagy Sztálin. Téseníáról is érkezett két versszerkesztőségünkbe. Kapitány János elvtárs írta ezeket, a járási tszcs-mozgó- brigád kőművese. Az egyik vers címe: Hazám, a másiké: Szabad május. Már a két cím milyen szépen kifejezi: dolgozóinkban együtt él, együtt lobog a pro i etár Internacionalizmus és hazaszeretet érzése. „Zászlót bont • magyar nemzett Szabadságának zászlaját Szálljon híre a világba, Lelkesítsen más népeket — Még rabokat — szabadságra!" . Eat a szakaszt a Hazám cimű versből idéztük és ebben a rövid pár sorban megmutatkozik, mennyire hozzánőtt a mi szabadságunkhoz más népek szabadsága is. A csányoszrói Uj Március termelőszövetkezetben végez gyakorlati munkát Lovász Jenő, harmadéves technikus. Ahogy szerkesztőségünkhöz küldött levelében írja, verseibe® azé akarta kifejezni, mennyire együtt érez a föld valamennyi dolgozójával. Es versei valóban hívein tolmácsolják írójuk érzelmét. Hwcunk Koreában c. versből idézünk alább néhány részletet. „Ágyuszaggatott erdők ölén, Srapnel! szántotta földeken, Meglépett rétek selymén Most indul harcba testvérem Vagy édes öcsém. Kezében géppisztoly, övében gránát, Szeme forró tűzben ég, Fegyvert fogott, hogy megvédje Szabad nemzetét! * Túl a Ironton harcol ősz nagyapám. Vérzik keze, Vér csordul le homlokán./. Fának támaszkodik s lő, Fegyvere ontja tüzet... S odébb: bátran harcol egy serdülő.. Testük véres, ruhájuk cafat. De én büszke vagyok! Tudom: megvívják harcukat! * Kéz a kézben, fej fej mellett Együtt haladunk! Harcolunk s legyőzzük .«zámtaten bajunk. Harcolunk s e harc rabláncot sodor. Győzünk! • A z«neiko.nzwrvatóriumok miskolci találkozójának második hangversenyén a pécsi állami konzervatórium szerepelt. A híres konzervatórium hangversenye iránt élénk érdeklődés nyilvánult meg. A műsor a középkori klasszikus szerzőktől a legújabb magyar és szovjet szerzőkig a legváltozatosabb stílusú műveket ölelte fel. Kiemelkedett a kamara-kórus szereplése Antal György igazgató kitűnő vezényletével. A bitó ledől, a folyón szebb tesz a fodor Es mi megfogtok egymás kezét S együtt kiáltjuk a nagy Sztálin nevét." De nemcsak * felnőttek, nemcsak munkától kérgeskezü bányászok, parasztok, katonák és diákok lelkében szólalt meg május elseje hangja, hanem úttörőink is lapot téptek ki eg- szebbik irkájukból és gyöngyszemekhez hasonlóan felsorakoztatták gömbölyű, formás betűiket. Imre Zoltán, a határmenti Drávaszabolca általános iskolájának VIII. osztályú tanulója is irt verset május elsejére. Hadd idézzük befejezésül sorait: „Májusi szélben [ebben zászlónk, Ezer torokból száll a dal, Felvonulónk, s mi úttörők megyünk elöl Utánunk jön sok munkás és fiatal. Boldogan száll a dalunk, Mert mi is szabadok vagyunk. Lépteink alatt dobog « föld. Érezzük: van bennünk erő. És erőnket összevetve Épül, szépül a boldog fövő, Melyben az úttörő, az új nemzedék Boldogan tölti majd életét. Mi úttörők az iskolapadokban A tudomány ért harcolunk És mert tudjak, hogy szabad a május Ezért még sokkal jobban tanulunk! Tudjuk: továbbtanulhatunk. Mert szabad a májusunk." így Írnak, így beszélnek, így verselnék a mi szabad dolgozóink május elseje nagy ünnepéről. Bs vájjon elvész-e az érzések tisztaságából, a versek értékéből egy jottányi is azért, mert ifct-ott hiba van & rímekkel, vagy nem megfelelőek a verslábak? Nem! Ezek a versék értékesek számunkra! Értékesek, mert igaz érzés diktálta azokat és érté keeek azért is, mert íróik — egyiszerű embereik, munkások, parasztok, diákok — nem állnak meg az első verszaknái hanem tanulnak, olvasnak és egyre jobb, egyre tökéletesebb költeményeket írnak. Minden újabb ünnep, újabb verseket szül és ezek a versek amellett, hogy tanúságot tesznek dolgozó né pümk érzéseiről, azt ia mutatják, hogy kultúrfOTradalmunk egyre mé- lyebb gyökereket eresnt, egyre dú- sabb virágokat fakaszt, éppen úgy, mint a május tiszteletére ünnepi ruhába öltözött fák a Mecsek déli, szétsimogatta lejtőin. Horváth Mihály hegedűtanár .Hat kis darab hegedűre“" című sikerült szerzeményét növendékei sznfvonalá- hoz és adottságaihoz alkalmazkodva komponálta. A Népművelési Minisztérium művészeti oktatási osztályának csoportvezetője, Várnai Klára ©Máranő, a hangverseny után bírálatában különös elismeréssel emlékezett meg a pécsi szolfézs, ének és kórus-oktatás fejlett színvonaláról Erdélyi Láorfóné Miskolc Május nyolcadikón kozd Odúk meg Pécseit a magyar film ünnepe, a ma. gyár filmhét. Ez alkalommal mutatják be filmszínházaink a magyar filmgyár tás legújabb büszkeségeit: a Vadvízország, Képzelt beteg, Egy kis laka» gyémánt félkrajcárja című filmeket és több új dokumentfilmet. Képeinken az új magyar filmek egy-egy részletét mutatjuk bei. . ' Jelenet a „Vadvízország" e. filmből Lala bár Kálmán a „Képzett beteg« e. filmben Jelene« ■ „Felhők titánja* «. filmből A pécsi zenekonzervatórium sikerrel szerepelt a konzervatóriumok miskolci találkozóján (A nagy író „A* című világhírű regényében így ír le egy maja* elsejei megmozdulást « cári Oroszországban). Makszim Gorkij EGY RÉGI MÁJUS ELSEJE ‘ -'Az utca végén — moit már az anya is látta — rzurke fal zárta el * teret, egyforma arcok fala. És a Daliak fölött hegyesen csillogtak a szuronyok. A néma, mozdulatlan fal. tói hideg áramlás indult a munkásság télé, behatolt az anya mellére, fülébe is. Odaigyekezett, ahol ismerős arcok mutatkoztak a zászló körüt. Idegen arcok is ooltak köztük, de nagyrészük régi barát. Egy magas, beretoéltképű, bandzsa alak közvetlenül mellette, most feléje for. dúlt és jól megnézte. \— Ki vagy! Mit akarsz: — Pável Vlaszov anyja vagyok — felelte és térde remegett. — Aha! — Flotirsak! — kiáltotta most Papéi. — Mindig csak előre egcsz életünkben. Nekünk már nincs más utunk! Néma csend lett. A zászló felemelkedett, meghajolt, lobogott az ern- bérek feje fölött és továbbmozdult e katonák szürke fala felé. Az anya testen rángás szaladt végig, szemét lehunyta és felnyögött. Pável, And- fej, SzamoljoD és Mázin kioáltnk a tömegből és a lenegőt betöllötte Eigya Mázin csengő hangja. I érünk bőoen ontottuk A századok során ... IIulk sóhajoktól kísért kar vette út a szólamot. A menet továbbhaladt, a lábak ütemesen verték a földet. És az ének újra felhangzott, határozottan, döntő erővel: És áldozatunk lángja égett A szabadság oltárán... — Aha — kiáltotta valaki kár. örvendve. — Halotti éneküket mondják a kutyafűlűek... — Üssétek le! — kontrázott egy másik. Az anya mellére szorította a kezét, körülnézett és látta, hogy az ulcát betöltő tömeg most tanácstalanul all és néz, azok pedig ott elöl, a zászló mögött, különválva mennek előre. Harminc-negyvenen lehettek mindössze és minden lépésnél kivált, elmaradt közülük valaki, mintha a föld égne a talpa alatt. A zsarnok elbukik... — jósolta Fégya ajkával a daL Äs a kórus rázúgta, teljes erővel, fenyegetően: És feltámad a nép... De most az ének érces búgásán halk szavak hallatszottak át. — Mindjárt vezényel... fis már fel is hangzott a vezényszó ott elől, élesen, kurtán: — Szuronyt szegezz! A szuronyok meginogtak, kacsaka- ringós vonalat írtak le a levegőben és nekiszegeződtek a zászlónak. — ln-dulj! — Gyerünk innét — morogta a bandzsa és zsebrevúgott kézzel, siető léptekkel elolAalgott. Pelagéja szemrebbenés nélkül nézte, mi történik. Az utca egész széliében megisulult most a szürke fal. Lassan, hidegen közeledett, maga előtt tolva a ritkafogú, csillogó acél. fésűt. Az anya közelebb akart kerülni a fiához és sikerült is neki. Most látta, hogy André} hirtelen előrelép és széles testével eltakarja, de Pávai nem tűri, rákiált: — Viasza a sorbal Andréj még mindig énekel rendületlenül, hátrakulcsolt kézzel, magasra emelt fejjel. Pável másodszor is rákiáltott: — Vissza a sorbal Nines jogodl A zászló van legelöl... — Oszolj1 — vezényelt most a kis tiszt, messze elől, fehéren villogó kardjával hadonászva. Lábát minden lépésnél magasra emelte merevített térddel és ütemesen verte sarkával a földet. Fémt/esre pucolt cipője srin- te szúrta Pelagcja szemét. A tiszt mellett, fellépéssel hátrább beret vált arcú, magas férfi lépdelt• Hosszú, szürke köpönyegén vörös hajtóka volt, nadrágjón vörös csík. Hátrakulcsolta a kezét és ősz szemöldökét magasra vonva, merőn nézte Pávelt. Az anya mindent látott. Melléből kiáltás tört fel, de elfojtotta, visszanyomta oduszorilott kezével. Lökdős- ték és ő megingott, de azért csak ment előre, szinte önkívületben. Érezte, hogy mögötte gyérül a tömeg, elől pedig feltartóztathatatlanul közeledik a szürke fal. A vörös zászló és a katonák között egyre fogyott a távolság. Tisztán látszott már a széles arcsor, amely szinte egybeoloadtan a falak szürke keretébe szorult, csak a sokféle színű szemek villogtak ki belőle. A szuronyok kemény .csillogással xze- gezödtsli <72 emberek mellének. Méy nem érintettek senkit, de sexért még. is sokat kivetettek a helyükből Futólépések koppantak az anya hátkadtaktt’J->^°ÍXgat°tt han#ok — Oszolni, ttűkl... — Vlászoo, menekülj. .. — Vissza, Paoljusa ... — Ereszd el a zászlót, Pávelt Láp] mögém gyorsan — kiáltotta Nikolai és vaskos kezével megragadta a rudat, úgyhogy az hátralódult. — Hagyd!-- förmedt rá Pável és Nika’aj úgy elkapta a kezét, mfnd- ha megégette volna. Ax ének elnémult. az emberek megtorpantak körülfogták vezérüket, aki LsZ bar de meg mindig ment tovább. Hirtelen csönd borult mindenre. Mintha csak láthatatlanul felülről ereszkedett volna le, átlátszó felhőként terüli rájuk. Vagy húszán állhatták most a zászló körül, de az a húsz szilárdan kitartott. Pelagejct is odaoonta közéjük a féltés, meg valami homályos kívánság, hogy ő is megszólaljon. — Hadnagy úr! Vegyék el tőle — parancsolta az öreg tábornok és kezével a zászlóra mutatott. A tiszt Füveihez ugrott, megragadta a rudat és rákiáltott: — Ereszd el! — El a kezekkelf —■ harsogta Páré/. A vörös zászló megingott, jobbra dőlt, majd balra és újra rnegállt keményen, egyenesen. A zömök tiszt pedig odébblódult és mire észbeka. pott, a földön csücsült. __ me llől most előre törté' tett Nikolij, öklét maga előtt tóivá' Letartóztatna — parancsolta * tábornok lábával dobbantva. Pór katona előreugrott, egyikűF magasra lódította a puska agyát, rósz/ó megrendült, megdőlt ia elv* szett a katonák szürke csomójábaa ~ Jaj! — Az anya melléből állatt üvöltés tört fel és Pável érces hant' ja felelt rá a szürke csomó köz#' pébőh —Isten veled, anyám! Viszontlátásra!... El és rám gondolt — dobbant meg a szíve... . ~ Isten áldja, anyuska ... Fz Andréj hangjai — Fiam Paoljusa... Véreim... 'ándrjustü PiszonftátAsra, testvérek! kiáltották az elfogottak és száz tor kf msszhang felelt nekik ax ablakokból, háztetőkről * meUbelökte. Sűríts ködón látta a kis tisztet, aki pipacsvörŐ* arccal rákiáltott: '•«J «‘'«.in <5 a földre nézett és meglátta a l a alatt a kettétört zászlórúd- ^Syik darabján ott lógott a vor posztó maradéka. T.ehajolt érte . °ette. de a tiszt kiütötte a kezéb cs dühösen elhajította: Hordd el magad, mondom lábával0 11 dühösen dobbantva Most váratlanul fellángolt megint *v, mégpedig a katonáktól kp- rítlzárt körből. ‘\cm lesz a töke úr mirajluiik < ••
