Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-01 / 101. szám

MUTS 1 NAPLŐ s 'Rjyofc éve ünnepeljük szabadon május elsejét, a nemzetközi ■Wnkásoxztály nagy napját. Amikor ®*®n « napon a dolgozók tömegei Pé­csett és Baranyában is a vörös és ***nzoti színű zászüók alatt felvonul *ak az utcákon, tereken, hogy közö­sen tóáltsanak nemet a háborús gyuj- to?atóknak, ott állnak közöttünk azok * munkások is, akik még emlékeznek * felszabadulás előtti május elsejék- W is, akSk akikor még a szabad élet Megteremtéséért harcoltak. Hatvanhárom éve ünnepel a nem- **#közii munkásosztály május elsején * # hatvanhárom év minden május •ísejéje egy-egT éj fejezetet nyitott Meg • dolgozó népek történelmében. 1890 első magyar május elsejéén a lünletö felvonulást a rendőrség nem Mtgedélyerte, de ids csoportokra oszol >a akkor is megtartották 0 megtar- Intták a kővetkező években is. Hiába 'gyekeztek az akkori rend urai eCtil- **nl a felvonulásokait, megakadályozni * munka ünnepének megtartását, a Munkásosztály mindig megtalálta a Módiját, hogy ünnepét megtartsa és **ek a május elsejék évről évr^* erő­ltették dolgozóink harcát az elnyo- ^ rend ellen, egységes sereggé igve- *M,ek kovácsolni a dolgozókat Tüzenhat évvel ezelőtt, május í reg. S*tén a pécsi dolgozók a Dömörkapu Melletti réten gyülekeztek, hogy itt ttuttepcljék május elsejót. A gyárak- ^an, üzemekben ezen a napon leállt a termelés, a tőkések hiába fenyeget- Caendőrséggel, rendőrséggel a *t°lgozókat. Többszáz ember gyűlt már ®ssze, csak a vörös lobogó hiány. tot*, melyet Ander István lakatosse Sülnek kellett elhoznia. A titkos ün- Mipről tudomást szerezlek a rendőr- emberei is és hogy a dolgozók éber. •**& kijátsszák, civilbe öltözve lesbe- *^tak a Dőmörkapuhoz vezető utak ^Matén. Mindenkit igazoltattak, kőz- Ander Istvánt is. Ellenkezni pró- ^•l de hiába volt minden, körülvet­ték a rendőrök. A vörös zászló de kai is. Sokan voltak azok, akik kora reggel felkerekedtek a kerékpárral s megindultak a nagy városok felé. A bátrabbak még piros nyakkendőt is kötöttek, hogy Így is kifejezzék ér­zelmeiket. Igyekeztek mindig a ke­rülő utakat választani, mert tudták azt, hogy a főútvonalakat el álltáik a csendőrök s nem sajnáltak egykét pofont, hogy a tüntetésire indulókat „észheztérítsélk“. Azonban nem min­dig sikerült még kerülő úton sem bejutni a városba. A csendőrök fi­gyeltek erre is és a piros nyakken­dőket nem egyszer úgy tépték le a dolgozók nyakáról Aki pedig na­gyon ellenkezett, azt bekísérték egv kis „eszmecserére“, amelynek nyo­mai hetek múlva Is meglátszottak. A tőkések elkeseredett harca a május 1-i tüntetések elfojtá­sáért, a csendőr-, rendőr- és katona­fegyverek, nem fölemlítették meg a munkásosztály legjobb fiait. Egyre világosabbá vált, hogy a tőkések azért félnek a dolgozóktól mert erőseb­beknek érzik azokat. Amikor-a né­met fasiszták előzőnlötték az orszá­gunkat és az ország áruló nrai a Szovjetunió elleni háborúba kergették a magyar munkásokat is, a kommu­nista párt volt az, amelyik utat mu­tatott a dolgozóknak a további harc ban Budapesten, <Je vidéken te. A harci röplapok ezer és ezer munkás hoz vitték el a párt szavát „Közele­dik május 1, a munkásság hagyomá­nyos harci napja. A magyar mun­kásság ezidén Is munkaszünettel ünnepli meg május e'ső napját.“ A munkásság nemcsak saját osztály- érdekeiért, hanem az egész nemzet legsürgősebb követeléseiért harcol. Május 1-ét is az egész nemzet sza­badságharcának napjává teszi. Azt akarja, hogy ez a nap ne válassza el a nemzet többi részeitől, hanem egyesítse velük a nemzet ügyeiért ví­vott közös harcban". fis a dolgozóik megfogadták a párt szavát. Még a háború évei alatt is megtartották május 1-et, szüneteltet­ték ezen a napon a munkát. Me­gyénk bányáinak akkori urai már május 1 előtt hetekkel kiadták a pa­rancsot. műszakváltásokkor tele száj­jal kiabálták: Május elseje munka­nap, aki nem jön el műszakra, az meg lesz büntetve. A hadiüzemi pa­rancsnokok is kilátásba helyezték a börtönöket, de mindez hiábavaló volt. Május 1 reggelén hiába várták a bá­nyászokat, egy két kivételével nem jöttek többen. A csendőröket s nem egy esetben a katonaságot azonnal mozgósították. Elesretöltött puskák hegyén csillogó szuronyok voltak lát­hatók mindenfelé és a csendőrök házrólházra jártak, hogry munkába kényszerítsék a bányászokat. Persze n-em találták őket otthon. Akkor már kint voltak az erdőkben, mert nyíl­tan nem emelhették fel a szavukat az elnyomók ellen. A május 1 ét követő büntetések még elszán tabb harcot váltottak ki a bányászokból még keményebbre szorították össze öklü­kéi hogy egyszer lesújtsanak vele. A mai fiatalok azonban már nem ilyen május 1-re emlékez­nek. A felszabadulás óta nyolcadszor ünnepeljük szabadon május elsejét és ennek az ünnepnek különös jelentő­sége van. A tüntetésnek nem csak a munkásosztály erejét, a munkások, parasztok ezoros szövetségét kell meg­mutatnia, hanem érthető figyelmez­tetés kell legyen az ellenségeinknek, hogty el vagyunk szánva a vissza­verésükre, a megsemmisítésükre. A tüntetés egyaránt mutassa meg az im­perialistáknak és belső ellenségeink­nek: a békéért harcoló népeknek ma már olyan hatalmas erejük van amely képes megvédeni a békéi és ez a béketábor nap mint nap erősö­dik, erősíti a mi ünnepünk, a nyel cadik szabad május e'seje is. A harkányi gépállomás és tszcs együtt harcol a több termésért Á harkányi Első Megyei Tanácisko zás termelőszövetkezet tagjai „Termelj az, idén többet, mint tavaly“ jelszóval versenyre hívták az ócsárda termelő­szövetkezetet a magasabb termésered­mények eCéréséért. A harkányiak vál­lalták, hogy búzából a tavalyi tíz má­zsával szemben 15 és fél mázsát ta­karítanak be holdankéirt, árpából há­rom, kukoricából lő, burgonyából: 50, cukorrépából 70, gyapotból öt mázsával termelnek többet a múltért átlagtermésüknél. Vállalásuk teljesíté­sében segítségükre vannak a harkányi gépállomás dolgozói. „M3, a harkányi gépállomás dolgozói a Vörös Csillag traktoros brigád tagjai örömmel csatlakozunk a „Termelj az idén többet, mint tavaly“ mozgalomhoz. ígérjük, hogiy körzetünkhöz tartozó termelőszövetkezetek géipi munkáit mindig pontosan elvégezzük. A kukorica termelésénél talajelőkészítésig kétszer tárcsázunk. Az eleő tárcsázást március 20-án elvégeztük, másodikat április ■ 10-én. A négyzetes vetést ötven hoCdon három nap helyett két nap: alatt végeztük el. A nö­vényápolást öt ven holdon géppel négyszer végezzük. Culkorrépa termelésnél géppel három kapálást végzünk. A gyem ter­mésbetakarítás érdekében az egész termést répakiemelö ekével szeptember 16-ig végezzük el. A gyapotot három- nap helyett két nap alatt elvetettük. A gépi kapálást annyiszor végezzük el, ahányszor a gyapot talaja megkí­vánja, de legalább hatszor. Küllő« kapával szüntetjük meg a cserepese­dést. Különösen a gyapotnál, de minden téren alkalmazni fogjuk a fejlett agrotechnikai módszereket. Hogy a harkányi tsz magasabb termésátlagainak elérését biztosítsuk, a búza aratását 160 holdon két kévekötő-aratógéppel nyolc nap helyett hat nap alatt végezzük el. A gyors betakarítás érdekében az aratást harminc nap helyett 18 nap alatt elvégezzük. A tarlóhántást az aratás ideje statt megkezdjük és aratás után két nappal befejezzük. A csoport állattenyésztésének fejlesztése érdekében vállaljuk, hogy a szálastakarmányt kaszálógéppel levágjuk, a silógödröket egy nap alatt besiCózzuk. Azonkívül minden munkát minden esetben megbeszélünk a helyszínen. Agronómusaink a tsz brigád vezetőket segíti munkájukban. Traktorosbrigádunk és a termelő sző vetik eezít növénytermesztési brigád­ja közösen és rendszeresen megbeszéli a munkát. Vállalásunk jó teljesítése érdekében versenyre hívjuk ml ia as öcsérd! termelőszövetkezet és gépállomás dolgozóit és kérjük őket, hogy havonként kölcsönösen ellenőrizzük és ismertessük egymással eredményeinket és újabb módszereinket. A harkányi gépállomás és term elő­szövetkezet dolgozói. \ i 420 mázsával több kukorica A habard Béke tss •* idén első­ként végzett a tavaszi vetésekkel me­gyénkben. Április 4-ry már földijén volt a kukorica és a burgonya, egy nap alatt vetettek el hetven hold gya­potot is. Ajó eredmények nem véletCeniTl *zü leltek a babarci termelőszövetkezet­ben. Miég a tél folyamán megszervez­ték a növénytermesztési brigádokat és jegyzőkönyvijéig áladták nekik az állandó földterületet és a munkaesz­közöket. A tavaszi munlkák megkezdé­sekor a brigádok dolgozói párosver- semyre léptek egymással. Wolfai Má­ria, a Liszonko-brigád fiatal vezetője a Micsurin-brigádot hívta versenyre. Kezdeményezésükhöz csatlakozott a bólyi gépállomás Dózsa traktoros­brigádja fa. ” Május elseje flsrteleMre elhatároz­ták, hogy a szovjet znódseereik alkal­mazásával húsz százalékkal felemelik a tersükben o'ő irányzott tcjfuésátla got. A Liszenko-brigád például 70 hold kukoricaföldet művel meg a* idén. Termelési tervük 39 mázsás át­lagtermést irányoz elő, azonban a negyvenötraázsás holdankénti termés­ért indulnak harcba. Ha elérik, már­pedig él fogják érni, 420 mázsával több kukoricái takarítanak he. Elha­tározták, miiheCyt a négyzetesen vetett kukorica kilkel, lókapával meghuzaP ják és az aratásig még négyszer meg­kapál ják. Azonkívül tervbevették, hogy a nyár folyamán háromszor elvégzik a pótbeporzást is. ^kára volt csavarva s érezte, he;v * Oszlónak nem szabad a rendőrök fezébe kerülni. Amikor be akarták kérni, erélyesen tiltakozott. A rénd- ^rök most már nem fenyegettek, ha- ®eM ütöttek is. Ander István vissza. ,&lt s a rendőrök kezei közül fcifép- magát, az erdőbe futott. Futott, ^Mgy csak az erejéből tellett. Mire * ünneplőkhöz ért, szakadt ruhája *^1 előcsavarta a vörös zászlót. Elv* ^Mai * vállukxa emelték s a két ke- ”*Vel magasra tartott vörös lobogót *yo*elmesein lengette a májusi szél, A (ónban netzt sikerűit minden tV* esztendőben így ünnepelni. A ^'kőidüli szociáldemokraták mindent követtek, hogy május elsejét, a /r'Mkásosztály harcos ünnepét „ki- jí.Miulássá“ változtassák át, hogy ki gének belőle minden forradalmi har. ti® szellemet. 1923 április 18-án is úldte utasítását Peyer: „Gyűléseket, jj*vonui!ásokat nem engedélyezek, tf*® a napon mulatságot vagy társas ■.indulást rendezzenek“. A jobboi'.da. szociáldemokrata vezetőknek sike­rt is a dolgozók egy részét félre- ,®zetniök, de a kommunisták egyre !?‘'hnck magyarázták meg május else. vJMk jelentőségét, fis egyre több lett raknak a száma, akik május else- ^n *z erdőkben arról beszélgettek, a°gyon harcoljanak még elszániabban t, Muakásnyiizók, iz elnyomóik ellen- Midézték ilyenkor az első szabad e]5i«s elsejének emlékét, 1919-et. Áz „“• szocialista államról, Oroszország, •is beszélgettek és ez még nagyobb kölcsönzött harcukhoz. Vertike v v®n, szabolcsi bányász a Gát-völgv. a S. Nagy Antal a Macskalyukban 9tiepelt száz és száz bányásztársával jy®il Nem békés ünnep volt ti forradalmi harci nap. ki^'*ns * azonban nemcsak a mim öa^"*jna'k, hanem a szegényparasztok- ** harci napja Jelt. így beszélnek ö>, hárman n kiöeregedett kőmüve k>k:.„- ^Us elsején. De nem jöhettek, mert MINEK SZÁNTAK ÉS MI LESZ KOLLÁR ANDRÁS W, közül: Megbeszéltük a parasz- - hogy bejönnek a városba „ IUs elsején. De nem jöhettek, mert íj £*®ndőrök nem engedték ki őket .Műbél, sőt ezen a napon még a f^Mplomba sem mehettek, mert attól t)6 . • hogy a tömeg tüntetni kezd. *9y volt ez a vidéki munkások­7nor 4z alig egy napos kisfiú bepólyáz- sí[Va feküdt a bölcsőben. Két pici kezét ökölbeszorítva emelgette a szájához, mint­ha enni kért volna. Kollár Mátyás az újszülött apja ott áflt a bölcső mellett, a kisfiú fölé hajolt és mozgatta a bölcsőt: „Vájjon milyen lesz a gye­rek jövője? Jogtalan községi cseléd lesz belőle is, mint én vagyok? Hisz ez nem emberi élet! Dolgozom látástól vaku’ásig és emellett mindig attól kell rettegnem, mikor veszik el tőlem még a szűkös kenyeret is.“ ... — Ki legyen a keresztapa? — kérdezte az ágyban fekvő Kollár Mátyásné. Mivel nem ka patt választ, kérdd'eg fordította fejét a férje felé — Mondtál valamit? — kérdezte hirtelen Kol­lár Mátyás. — Csak azt, hogy kit hívjunk keresztapá­nak. Ki jönne el? — Eri már úgy gondoltam, hogy szólok az Andrásnak ... a Kaszapoviosnak ... Biztosan el­jön, hiszen éppúgy cseléd, mint én.,, A gyerek meg mindjárt a keresztapja nevét viselheti, az András nevet. Másnap Kaszapovics András félénken kér­dezte meg gazdájától, — Ling Fülöp kuláktól. — Ling úr! Ideadná nekem a hintát csak ad- dig, míg a kereszifiamat elviszem a paphoz? — Hintát? — kérdezte gúnyosan a lelketlen kulák. — Hát már most el akarjátok kényeztetni azt a gyereket? Dehogy adom oda a hintámat! Még egy percre sem!... Ott az a kocsi ha kell, viheted! A kocsit, amelyikre mutatott, nem használták másra, csak trágyahordásra, de mit tehetett Ka- sznpovics András. Ha ló nincs, a szamár is kincs-. Befogott hál a trágyáskocsiba és azzal vitte keresztelésre a kisfiút. Pedig amennyit ö már dolgozott Ling Fülöp kutaknak, megérdemelte volna, hogy odaadja a hintót. De, mert ők cselédek Kollár Mátyással együtt, és délsz1ávok, hát nem!... Bezzeg. ha Agárdi Ede főjegyző úrnak lett volna szüksége a hintára, akár egy hétre is megkapta volna! Ez az Agárdi is megéri a pénzét! Kihasználta a becsületes délszláv és németajkú dolgozók tudat­lanságát, igyekezett nemzetiségi gyűlöletet kel­teni a dogozók között. Ha a déísztávokkal be­szélgetett, azt mondta: „Ti többen vagytok és mégis hagyjátok, hogy német nyelven tartsák a misét?“ Mikor pedig a németajkú dolgozókkal be- szélt, így magyarázta: „Miért engeditek, hogy délszláv nyelven tartsák a misét? Hisz ti sokkal több párbért fizettek... Úgy lenne a helyes, ha akkor az istentiszteletet is a ti nyelveteken tar­tanák! Agárdi főjegyző úr elérte a célját. Sikerült neki ellentétet szítani a délszláv és németajkú dolgozók között, elkezdődlek a verekedések a két nemzetiség dolgozói között, ügy gyűlölték már egymást, hogy a falu felső végén a németajkv- ak laktak, az alsóvégen pedig a délszlávok. A község közepén volt egy kilométerkő, aki azon felül vagy alul ment, elkészülhetett a verekedés­re. Csak úgy beszéltek egymásról hogv „büdös német“, „büdös vadrác''. % A kulákok ezzel még nem elégedtek meg. Ha a községbe szabadságra jöttek májas Un a bá­nyászok, mindjárt azt fújták: — Szóba ne álljatok velük!... Kerüljétek messziről őket, hisz ezek kommunisták-.. Csak nem beszéltek az ellenségetekkel,.. Ezek gyil­kosok ... a délszlávokat és mindenkit gyt hói­nak! Kommunisták. Igen, hát abban Qz időben na­gyon sok olyan dolgozónak mondták, hogy kommunista, aki tel merte emelni szavát az elnyo­más ellen vagy több bért követelt. Mondták ezt akkor több kátolyi dolgozónak is, bár ők saját maguk sem tudták, hogy miért nevezik kommu­nistának őket. — Kiváncsiak voltunk és azért (s beszélget­tünk a bányászokkal... — mondja Kollár Má­tyás. — ők beszéllek nekünk a kommunisták munkájáról, a kommunista párt céljáról és utána mi is dolgozni kezdtünk ... Emlékszem plakáto­kat ragasztottak egyszer Horthy képével, hát mi kiszurkáltuk a szemét... Igaz. hogy másnap jöt­téje a csendőrök nyomozni, behívattak jónehány do'gozó parasztot a községházára és véresre ver­ve engedték ki őket, de azért csak nem nyugod­tunk! Nyomor volt a kátolyi dolgozók élete. Ha egy kis pénzt akartak csinálni, előbb azon kel­lett gondolkozni, mit vegyenek el szájuktól. Ha csibét vittek eladni, akkor amel'ett, hogy nem ehettek húst, gyalog hozták be Pécsre 20 kilomé­tert talpalva. Rádió és kerékpár csak három volt a községben és az is a kulákoknál. 1QZ9 Kollár Mátyás ma is Kátolvbrm la­J--7'J“J,kik A. felszabadulás után, 8 hold földet kapott és legjobb gazda lett a községben. Figyelték is a dolgozó parasztok a munkáját, az ő példáján igyekeztek mindig többet kihozni « főidből. Hogy mennyire követik még ma js KoL tár Mátyás példáját, azt bizonyítja, hogy mikor ő belépett g December 21 tsz-be, vele együtt 29 dolgozó lépett a közös gazdálkodás útjára. Hogyne követnék az ő példáját, hiszen KoIlár Mátyás már 1950 óta a békebizottság elnöke is és jó munkájáért már 4 díszoklevéllel büszké’ked- heti Igazi békeharcos, aki nemcsak kívánja a bé­két, hanem harcol érte és ennek fontosságáról igyekszik meggyőzni dolgozó társait is. Az őmun. kájál is dicséri, hogy Kálolyban kom ob/ ered­ményt értek el mind a begyűjtésben, mind a ta­vaszi munkák végzésénél. Kollár eVidrs beosz­totta a bekebizoitság tagjait, hogy klsgyülésekM tartsanak a dolgozó parasztok lakásán és ott vi­lágosítsák tel őket a beadási kötelezettség telje­sítésének fontosságáról. Maga Kollár elvtárs it Szabó Simonnál tartott kisgyülést. A koreai bak. tériumháború és Beloiannisz etvtárs meggyilkold, sa ellen tiltakoztak. Szabó Simon dolgozó parasz­té va’t a szó: — En már S3 éves vagyok és két unokám van... Sok évet éltem, de még ilyen aljas gyil­kosságról nem hallottam... Hogy egy igazi be­csületes embert éjtszakának Idején legyilkoljanak, vagy hogy fertőzött rovarokkal öljék az ártatan embereket, ilyet még nem hallottam ... Ne fe­lejtsük el, hogy ezeknek a gyilkosoknak a hatá­ra főiünk alig 30 kilométerre húzódik Itt van­nak a szomszédimkban. -. Ez pedig azt jelenti, hogy nekünk még keményebben ki kell állnunk a ixmka frontján, még jobb munkát heti végez­nünk ... Szabó elvtárs most már csoportúig. Lányával együtt minden nap résztvesz a munkában, hogy teljesítsék május 1-re tett Ígéretüket. Azt fogad. Iák meg, hogy május l-re minden vetést befelez­nek, de már 26-án minden magot elvetettek és a növény ápolási munlcákhoz foglak — fin nem akarom, hogv gyom lepje el « földjeinket és hogy unokáinkra olyan bizony to- fan jövő várjon, mint a múltban — mondja Szabó Simon, és ezt mondja minden kátolyi dolgot.A paraszt nemzetiségre való tekintet nélkül Kóró­sén dolgoznak délszláv, német és magyaratkA dolgozók, egymást hívják ki versenyre a mago­sabb terméseredmények eléréséért. Kollár Mátyás, az egykori cseléd most a folyt tsz sokszáz holdjának társtulajdonosa. Kö­zösen dolgozik Szabó Fábiánnak, mindketten ko­csisok a csoportban. Kollár elvtárs most verseny­re hívta Szabó Fábiánt, hogy május I-tól ki keres több munkaegységet. Persze verseny folyt már előbb is, azért is teljesítette télévi állat- és ba­romfibeadási kötelezettségét Kollár elvtárs, tojó­ból pedig egész évi beadásának eleget tett. Dé nemcsak így készülnek a kátolyi dolgo­zók május 1 megünneplésére. Tisztára msszelt fa­lak, kidiszitett kerítés mulatja, hogy nagy ün­nep van Kálolyban. Nemcsak három háznál svát a rádió, hanem minden harmadik házban. Vám. már kerékpár minden háznál. Biztos jövő vár min­den kátolyi fiatalra, az egykor cselédnek szánt Kollár Andrásra az országgyűlést képviselő ke­reszt fiára is. — No, mi leszel Ham? Kollár Mátyás fiától. kérdette a minap — Mezőgazdasági technikumba megyelel —• felelte büszkén a 17 éves András. fis ha a mai gyerekek elhatároztak valamit, az úgy lesz! így hát néhány év múlva Kotlát András js a büszke agronómus címet viselt. UPOczKi Józsm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents