Dunántúli Napló, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-13 / 87. szám

M fl P L O h 1952 ÁPRILIS 13 Meddig tűri még felettes egyházi hatósága Bajusz tiszteletes „úr“ kártevését? A magyarbóiyi csonkatornyú, fél­bemaradt református templom körül vasárnaponként nagy a sürgés-forgás. Öthat öregasszony, néhány fiatalabb, szüleitől odaparancsolt lány hordja a téglákat a tiszteletes úr szószéké­hez. Az öregeknek bizony nem könnyű a hajolgatás, a nagy kosár tégla! Megállnak, ki­fújják magukat, letörlik homlokukról s verítéket, azután nagy nekifohász. kodással elkapják ismét a kosár fü­lét és gyerünk! Cipekednek tovább • A fiatalabbja már hosszabb pihenőt is tartana, szívesen beszélgetne, hi­szen nem azért van a vasárnap, hogy á • templomhoz téglát hordjanak! Nem „égy még is mondja azaz dehogyis Bjondja, inkább csak súgja: Hát az kasban úgy van. hogy vasárnap nyu­godni kell, velünk pedig mégis doh goztafcnak. • Igaz, ezek a pihenők és apró lá- Jípdozások nem soká tartanak. Nem Mintha a fiatalokat megszállná a buz- góság, nem, erről sző sincs, ők legszí­vesebben elmennének moziba, vagy a lui túrba. höneni azért, mert mél­tóságteljes léptekkel, szigorú arc kifejezést felőlivé arra sétál a pap, a tiszteletes úr: Bajusz Ferenc. Bizony, megrovó- pillantást vet azokra, akik nem ..tiszta szívükkel’4 dolgoznak. öregiek is milyen las­san hajolgatnak! Valósággal cammog n.dk!. Hej, nehéz is ezekkel a parasz fokkal! . Bizony, nehéz! Itt van például rög- 'tpn a termeőcsoport. Hány paraszt lépett már a tagok közé! Pedig a tiszteletes úr igazán igyekszik, hogy minél kevésebben legyenek benn, hogy apró viszályok, nézeteltérések támadjanak’ Módjp van rá, hiszen a csonkatornyú templom mögött, a ,termelőszövetkezettel egy házban la­kik. Él nem menne innét semmi f. én /ért; hát hogy ja ne! Hogy a csoport tovább .terjeszkedjen?! Pedig már jobb. szebb lakást is ajánlottak fel .néki a faluban, de hát ki adja fel • a hadállását, amíg nem muszáj? Ininen. a csoport-iroda ineljöl ugyan­is kitűnően lehet agitálni. >Sok -em­ber megfordul itt, be lehet liárme yi. két hívni egy kis baráti beszélgetés­re. Csodálatosképpen, az ilyen be. szétgetés után jelentette ki Munkácsi Józselné februárban, egy csoportgyü- lésen, hogy sok a föld, nem lehet azt becsületesen megdolgozni. Nem is érdemes vele vesződni, úgy sem sül lej belőle semmi jó! Persze egyszerre tizen is közbekia báliak: — Hát a gépek! Azok talán ku­tyák? Hiszen qéppel végezzük majd el a nehéz munkák nagyrészét! Munkácsiné nem jött zavarba. Jól kiokosították a termelőszövetkezet szomszédságában. Egyből rá vágta: — Ócskavasak azok. nem gépek! Azokkal akartok tj dolgozni?!. .. Még szerencse, hogy a tsz tagjai jobban hittek a szemüknek, mint Munkácsinénak és n belőle beszélő Bajusz tiszteletes szavának —és biz­lak a gépekben. Az sem véétien, hogy éppen a presbiterek agitálnak a beadás ellen, azazhogy nem i? csak agitálnak, ha, nem egészen egyszerűen nem adnak .le semmit. Itt van példának Takács Péter 22 és félholdas gazda esete. Be sem engedi magához a népnevelőket és összes csirkéit, tyúkjait levágta, nehogy az államot, a nép államát erősítse azzal a néhány kiló tyuk- hússá, amellyé] mind a mai napig adós. Igaz hogy mást sem adott he még erre a negyedévre hiszen alaposan leibiztatta rá a pap. azt azonban ügy látszik nem tudja. és arról a tiszteletes. is „elfelejtett“ be­szélni. hogv tetemeit beadással és kártérítéssel sajtja a nép a bea-'ás elmulasztóit, az ilyen megtévesztett Takács.lélékét! Bajusz tiszteletes szabályos „ver senyben" ál! a termelőszövetkezette!. Ha az' csoportgyü’ést hirdet, bizo nyo«. hogy ugyanannak a napnak ugyanazon órájában a papnál is. ,,áj- tatosság“ lesz. Márciusban begyűjtő, si kisgyüléseket hirdették meg egyik estére, de Tisza Beríalanékhoz, a kisgyü és- helyére csak kilenc után jötték a dolgozók. J-Io| voltak? Hát a papnál, áj tarossá gon! Persze „áfta- tasság" közben úgy ..medesleg'' meg­említette Bajusz Péter a beadást is. Csakhogy nem mellette beszélt ám, mint ahogy az egyház és az állam megegyezésében írva van, hanem eí- lene! Még példákat is hozott fel: a szabotáló ku’.ákokat. Magyarbólyon Ls felszabadult, bol­dog életet étnek a gyermekek. Ta nulnak, szabadidejükben pedig olyan örömmel játszanak, hogy vidám zsi­vajuktól csak úgy harsog a falu. Van azonban egy csoPort, amelyik vasár­naponként csak tágranyílt irigy sze­mekkel nézi a. játszadozókat, az uttö rőindulót fújó piros- és kéknyakken dós fiúkat-lányokat, Ezek a szomorú gyerekek vasárnapi órára, vasárnapi iskolába járnak. Hogy mi folyik eze. ken a7 órákon? Ha a megtévesztett szülők tudnák, bizonyosan nem enged­nék oda gyermekeiket, drága kincset két! Bajusz Ferenc apránkint csöpög, .toti a mérget a fiatalok leikébe, ál­tanokat, az imperialista világ hazug tanait oktatja. Honnan szerzi az anyagot? Hiszen gyakran kap cső magot Amerikából, levél sem ritka vendég nála és Svájcban is tanult eleget hozzá így hát anyag van bő­ven! A nép azonban — néhány félreve. zetett dolgozó-lói eltekintve. — nem tűri sokáig Bajusz Ferenc kártevéseit Orosz Gábor és még jónéhámyan nem engedik gyermekeiket a vasárnapi órákra és keményen visszaverik a termelőszövetkezetre s'zárt rágalma kát. A pártszervezet is komoly nép­nevelőmunkával harcol a beadás el­len hajtogató, a terme1 őszövetkezel ellen izgató, vasárnapi iskolát tarló pap ellen. Ez azonban nem elég. Az állam és egyház megegyezése értelmében Bajusz Ferenc felettes egyházi haló ságainak is lel kell flgyelniök a de. mokráciaeUenes pap tevékenységére! Fel kel] figyelniük a népellenes tisz- teletcsre. hiszen felelősek alárendelt, jü-k működéséért, a megegyezés be tartásáért és éppen ezért keményen felelősségre kell vonniok a magyar, bófyi dolgozók ellenségéi: Bajusz Ferencet! IÍM1HJÜK MEGAVAI ÓÜGOT ll Darwin Károly és munkássága Hét évtized múlt pl Darwin Ká- I roly, a fejlődéstan úttörőjének ha- J lála. 18&2 április 19-e óta. A haladó biológia elméleti és gyakorlati eredményei bizonyítják . munkássá­gának nagy jeleniőségét. Munkás­ságának lényege: első volt. aki kifejtette és bebizonyította, hogy az élőlények eredete közös, az ősi fajok az állandóan változó életkörülmények hatására alakul­tak át és így jöttek létre az új fajok, hosszú évmilliók alatt. Darwin ezen felismerése, hogv a szerves világ általunk észlelt for­mái nem örökéletűek, hanem a lét, a környezet körülményeihez al­kalmazkodva megváltoznak, fejlőd­nek. a XIX. század három nagy természettudományos felfedezése közé tartozik aZ energia megmara­dásának elve és a sejt felfedezése mellett. Alapvető munkájában, amolv 1B5A-ben jelent meg ,.A fa­jok eredete a természetes kiválasz­tódás útján“ rímen, megvetette n biológia tudományos alapját és az. élőlények világát, köztük az, em­beri >s a feilődés és -ólio/ós folya­matában tette vizsgálat tárgvává. Döntő csapóst mért ezzel az idea­lista. metafizikus, vallásos elgon­dolás alapján álló teremtéselmé- letre, amely a fajok állandóságába VPÍetl hitben nvej-f l ifojp/ést Té­nyek és a leletek óriási számával bebizoh vította. hogv a növények és az állatok, valamin? az ember is sok millió évig tartó feilődés eredményei. Ez a szemlélet mélyre- lm4ő fordulatot ió'-7eit alő ter­mészettudományokban, s gyökere­sen megváltoztatta az élő termé­szetre vonatkozó nézeteket, ame­lyek tagadták a fejlődést. Darwin munkásságának értékelé­sekor ismernünk kell életkörülmé­nyeit is. Munkássága a polgária­sodé« fejlődő szakaszára esik. Angliában a gépesítés, az új íalál- •oónvil,- ■■ vakorl’t*i alku1"’-'t kereskedelem és a közlekedés gyors fejlődése változást idézett elő a tudományban is. Az áj piac és új nyersanyagforrás utáni ku­tatás szükségessé tette a‘l üld föld­rajzi, geológiai, biológiai tanulmá­nyozását. Darwin is ígv került ter­I mészetknfatói minőségben egv ! olyan angol hajóra, nmelv ilyen feladatok elvégzése során öt világ­részt érintett és három óceán vizét bejárta. Darwin Károly 1809-ben született. Apja orvos. Az. Ldii - bourgh-i egyetemen orvostudomá­nyokat, majd Camhridge-ben teo­lógiát tanult. Már ezen tanulmá­nyúi alatt is élénken érdeklődött a természettudományok iránt. Éle­tének legdöntőbb esőmén ve az 5 évig tartó utazása volt. Ezen idő alutt földtani, növénytani és állat­tani kutatásokat és megfigyeléseket végzett. Hazatérve megkezdte az általa gyűjtött anyag tudományos feldolgozását, majd fejlődési elmé­letének bizonyítására maga is ki sértőtök«I vég""*. Mint tenné.»/»- - tucjós értett ahhoz, hogv minden akádálvon keresztül összetörje a régit. Következetesen materialista ,.,i. -snk a tii'lom-nv is --ró! -!' és hatásokra volt tekintettel, min­dig az igazságot és a valóságot ku­tatta és ismerte el. Egvike a tudo­mányos gondolkodás legnagyobb forradalmárainak. Polgári család­ból ■ származott, mégis ellensége volt a rabszolgaságunk és a gvar- matosításnak. A munkásmozgaloih ielentőségét azonban nem ismerte fel. De nem ismerte fel a változás ugrásszerű folyamatát sem. csak a lassú, evolúciós fejlődést hangsú­lyozta ki. Rámutatott a fejlődésre, de annak lényegét, az ellentétek harcát nem értette meg. A darwini biológia magyarázó tudomány. A szovjet alkotó darwi­nizmus nemcsak megmagyarázza a természet kialakulását, hanem tevékenyen résztvesz a természet átalakításában. A mai idealista biológia minden erejét megfeszítve támadja és fer­díti a darwini elveket, hogv a há­borút és pusztulást hirdető ame­rikai imperializmusnak tudomá- nvos igazolását próbálja adni. A haladó darwinizmus a békét szol­gálja. tanításainak eredményei fegyverek a béketábor, a békeharc számára. Dr. Kovacsie.s János Természettudományi Társulat Űl ÉLET SZÜLETIK .4 fürgemozgású vontatón és pót- kocsi jón nagyokat • üt a kikopott, gödrös új. Mikor egy-egy lyukba ér az első, kerék, épphogy ki nem iit> a vezető kezéből a kormányt. T>c nem Olyan gyenge ember nz. Nem áll ki a karja, pétiig még esők 17 éims. Büszke is rá . János bátyám, aki nemcsak felelős vezetője, de .vagy báty ja is. ■ A hosszú szerszámosládán ülünk. Sas János, a felelős vezető. Szét Jó- isi. n fiatal brigád vezető, meg én.' — KAPCSOLJ VISSZA a hármasba Cfiza, — Ifiqbál János bácsi előre, a seyfrit'ontatósnnk. Közben felemeli a kezét és az ujjúval is mutatja a hármas!t, — Majd Icirázzn az ember .belét. Ki uruk! — káromkodva emlé- zkezik vissza káptalani rselédkorára. — Ez az út is a ti bűnötök. A nya- ' ralóhelyrkre tudtatok magatoknak műutat, csindltatni. de ide. ezekbe a 1 nyomorúságos falvakba vsak a pa­raszt nyúzó rendelrtekot küldtétek. — fiát minek vezetett volna ide az ifit — szólal meg Sré1 Józsi. — Jfu tizenhárom éves koromtól cselé- deslcedlcm apámmal együtt, 'le még pgysze.r se láttam, hogy idejöttek volna a papok megnézni, hogy mit. is csinál mi cselédség a földjeiken. Ott volt’nz intéző. Csont... kitett ö annyit, minI akármelyik pap. A mi ,izzadságunkból, meg a lopásba! há­romszáz hold földet vett magának inlézösége alatt Nekünk meg télen ennünk se vöt. mit. Kása. meg kása, ez járt,, mindig. — Bizony öcsém, tudom, hogy így ' vót, — bólogat János bácsi. — Ez a Giza lány is olyan volt nyolc éves koráig, mint egy bűregér. Az apja még 34-ben elpusztult. — ffogy pusztult el, János bátyám* kérdeztem érdeklődve. — Az úay rőt. Laios Örsem, hogy 1 mink együtt szógáftunk a Nyáriason. “ — Káptalani tanya vót rrz is. Csép­ifiskor történt, fin si/mmás-gazda ró­ttuk. Péter öcsém meg, — a CAza apja — etető. Az 6 kimúlásánál; is az « kutya intéző rőt az oka. Még most is magam előtt látom a ki­tiltott vörös pofáját Ott állt „ dob mellett a gépen, görbe bot vöt a karján .. Péter öcsém meg etetett. Akkomap már többször szekírozta .az intéző, mert magot lelt a szalmá­ban Azt ugatta neki: ..Hajoljon bele egészen n dobba és úgy etessen. Ne cuoedie cl a kévét, mikor a dob már húzza befele, hanem még akkor is igyekezzen szétrázni, ahol vastag!" Péter gyűlölettel ránézett és mérge­sen belevágtfl a. kévét a. dobba. A kévével együtt a gép „ kezét is el­vitte. Meg tehetett volna menteni, ±le nem törődött vele az uraság. Orvos még a közelben sem folt. A lovai; a gabonát hordták' a gép mellé, azokat nem engedte el az intéző. A pará­déslovak éppen indultak a faluba, — így azt sem. engedték, hogy azok vigyék el. Pétert. Mikorra pedig mink oz ökrös, szekérrel beértünk vele az orvoshoz, már elvérzett, meg­halt... Hej; — de fájt a szírünk érte. Abba akartuk hagyni a mun­kát. de. akkorra már a csendőrök is- ■ -’<t,,•!<-!, ,.v?l /-, I/Iis:„ntrti"!■ benniiiiket n dologra. Mit tehettünk? --- dolgoztunk tovább. De a gyűlölet ott zsibongott a szívünkben. Trézit, a feleségd, a négy gyerekkel, éli vettem magamJió. A „jószívű" papok semmivel sem segít eltek a kenyér- kereső nélkül maradt csalódon, éhen pusztultak volna, ha mi nem isfd- poljllk őket. A gyerekek így is el­maradlak az iskolától, fin magam sem tudtam őkftt tanítani, meg az f'anyjuJ; se, mert mink se ismertük a betid ... — de most megtanulom. Annyira elmerültünk a beszélge­tésben, hogy észre se vettük: mór a tahiban járunk. A vonlain nagyol zökkent és a hangja elhalkult. A hirtelen fékezéstől egy pillanatig egymdsbakapaszkodva álltunk, hogy visszanyerjük egyensúlyunkat. CHza huncutul hátrafordult az ülésről J-s yepetve rdflkszölf: — Mit diilöiigőznek* Hisz elég ér­zésből áütani meg9. — Mondtam mán neked, hogy ne ráad lm enuszerre a fék"I — I ar­med t. rá János bácsi. —#Majd elha- raptam a nyelvem. HIRTELEN ELFORDULT, nehogy a lány meglássa, mint válik büsz­kévé. csillogóvá előbbi szigorú te­kintet e. Mosolyogva rág egyet a szemével felénk, mintha azt. mon­daná: — kezeli úgy ez a jány a gé­pet, mint akármelyik férfi. 9 Már vártad; bennünket. A tanács­terem szürke szúette asztalul körül olt ültek n falu legjobbjai. Czakó András sietett elénk és boldogan újságolja, kik léptek be, kikkel óla­« kuh meg a térmelöcsoport. Azután megkezdi a beszédét. — Elvtársid;! Valamennyien lát- hatjuk, hogy hiába küzdünk külön-, külön a juttatóié földjeinken. Nincs hozzá igaerőyk, minden veteményün- ket dőli a gaz. A Szovjetunió nem- cS'd; i/hó segített hozzá bennünket, hogy birtokunkba vegyük a földel, hanem ahö is, hogy megtanuljunk újmódon gazdálkodni. ’ — SAJÁT SZEMEMMEL LÁTTAM hatalmas kolhozaikat, gépcsudáikat. Azért tudnak a világon a legelsők l' fii/i n.iu <i l"(in"cao/a, tr rn‘/'"két elérni, mert. szövetkezetben dolgoz­nak, gépekkel. Ifink is csak úgy tu­dunk igazán felemelkedni, ha el­indulunk nz ö példájukon. Tina bácsi jön most középre. Sze­mei furcsán, szokatlanul csillognak, bozontos, ősz szemöldöke alól. — Úgy érzem. András öcsém, hogy mind nyájunknál; a sorsaiul szóltál. Eddig azt hittem, hogy nem való vagyok "én mán a világba. Mégis most dógomi akarok. Juhász Kálmán is érdeklődve jön közelebb. — Hát én is meggondoltam, közé­tek állok — mondja — De mivel szántjuk meg a födeket, hisz a tehe­nek tönkre fognak menni* A: /vau ■■■■ 'iggcxsia utm/uka — réti közbe Szél Józsi, a brigád- vezető. fin e'vállalom a brigádom, nuil, hogy olyan rendbe teszem a földjeikéi, hogy megcsudálja, aki eljár a véginél. — Ez rendbe is vóna, — szól Trézi néni, a Giza anyja, — de mi lesz a fizetséggel*. Honnan vegyünk mi annyi pénzt a traktorok munká­jáért ? Ereztem, hogy most már nekem kell szólni. — Mink előlegezzük a munkát, Trézi néni. Majd megfizetik akkor, mikor n föld bőven fog teremni. — De honnan vegyünk vetőgépel* — akad fel nz újabb akadályon Szabó Imre bácsi, — Hozunk mink azt is. Mégpedig három fi^-nnyolcsorosat összekap- csalva. Egy kerülésre másfél hold földet vet be. Trézi néni összecsapja a. két ke­zét. Most vált. csak tisztává előtte, hogy mit is jelent neki ez az este — Hát ez mind igaz*. — kérdi még mindig kissé hitetlenkedve. — Hát értsél mgn szót, Trézi, — szól hozzá, meg mindannyiunkhoz Czakó András. — Most már az ál­lam jövedelmét nem a püspökök, meg a kegyelmes gróf dinom-dánom- jai emésztik fel. Á ml javunkra for­dítják azt, a nii haladásunkra. — Úgy bizony, édesanyám — erő­síti meg Giza is a szót. Különös hallgatagsággal álllak az emberek az asztal körül. Erezték, hogy itt most új élet születik. Uj munka, új harc egy elmaradt falu felemeléséiért. — Furcsa dolog ez — szólal meg >• nage ‘■sendhen Tina bácsi. — hogy traktorok fognak dolgozni . hogy vetőmagot kapunk. De mégis igaz. Igaz, .mert most nem a „nad- ráqnsok" ígérik, hanem, aki a, földet adta. maga a Párt! Sötét, este lett, mire véget ért. a tanácskozás. A nádfedeles házak re­pedése* falaikkal beleburkolóztak az rslhomáty szürkeségébe. Csak a kicsi, ferde ablakaik /ríslogtak. • Tel-t az idő, a téli estéken munka­egység számolást tanultunk, meg a novjet kolhozok életéről olvastunk. Boldog voltam, hogy ezt a munkát rám bízta a párt. Sokan tanfolyamra kerüllek, Giza traktoriskolőra, Tuza bácsi középső fia Pécsre ment. hon­védtiszti iskolára, Trézi néniből MAPS'/, titkár lett. A fiatalok mind tanulnak valahol. Szél Józsi sem brigád vezető már, hanem főgépész a gépállomáson. Kinevelte már a maga helyébe Papp Annust brigádvezeiő- nek. KÖDÖS, TÉLVEG1 ESTE borul a falura. Czakó Andrással ülünk az első házban. A kezemben egy írás van és a lehalkított rádió mcll-ett olvasom. András bácsi írása... Uj épületekre 85.000 forint. Május nyolpra meg át kell dolgoznunk a takarmányozási tervei. Még kél szarvasmarha tenyésztörzset kapunk — az harminc tehén, meg két bika. Sertésből meg egy törzset, az húsz anyakoca, meg egy kan Beveszünk a tervbe két trágyatetepet, egy minta baromfiólat, meg két dupla silót. János bátyám, afH eddig az erő gépnapló kitöltésével bíbelődött m ablakpárkányon, egy nagy kövér pontot tesz a „megtett km" rovat után és előbbre jön. — NINCS MÁR LEHETETLEN — mondja. — Látjátok, megtanultam írni, de megtanulunk boldogan élni is. Az ősszel 150 holdba vetettünk búzát, rozsot meg negyvenötbe. Az­tán árpa, cukorrépa, len, lucerna is terem már nálunk. A patak mellett meg jól eldolgozzuk a földet, at öntözéses ■kertészetnek, Majdnem egy év telt el azóta. Süt a nap. Sugarai simogatják a fejlődő növényeket. Fent pa­csirta dalol, a földeken pedig fürge- kezű emberek mozognak. Erre gon­dol Szél József államvédelmi határ­őr. Képzeletében látja, hogyan hát­rál a nép elől a vad/ermészet, meg a nyomor. — Zúg a traktor. Annus vezeti — gondolja, s erősebben szo­rítja át géppisztolya nyakát, Éberen figyeli a túlsó oldalt, ahonnan a hó- J hérok esetleg átjutha'nak hozzánk. Most megfordul, mert zörejt hull. Jön a váltás. Kúszva menyünk. lesállásáig. Pay- másra nézünk, tekintetünk Összekap­csolódik és jelentem.: „A magyal dolgozó nép államhatárának védet- j móré elkészültem" ,Afadom!‘‘ „AI-1 veszem!" Józsi elindul az őrs felé. én pe­dig ottmaradok járőrt ár sommal. Tud­juk, hogy mit védjünk. Ö Dunapen■ telére való, én meg oda. ahová Szél Józsi. ■ Csendesen leszáll az este, megkét­szerezzük n figyelést. Odaát a távol­ban zajt hallunk és lövéseket, X1 India, kit érhetntg a oRv-mbcrek goi lyója. A falunkra gondolunk. mr< Duna pen telére, meg az egész ország­ra, amely jövőjét építt. Szivünk el­szorul a gyűlölettől. Hazánkat, sza­badságunkat akarjak újra elrabold ezek a bitangok. A vizén mintha csobogna valami- Rejtve lesálldst változtatunk, sze­münk éberen csillog késvén állunk minden harcra, népünk békés építi munkáidnak réiUlméhen ' ' A faluban falán éppen most gyul­lad ki a villany. Tűz a bácsi most ereszt! rá g vizel a rizsföldre. . * Diinaprnírléif lan »><>sf lobon a vö­rös zds-ló a legújabb házakon KOZMA LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents