Dunántúli Napló, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-13 / 36. szám
IMS nstntuk* n KfllPlO V V' Becsüljék meg jobban a komlói bányászok a munkájukat segítő gépeket A szalántai és uétrieti alapfokú politikai iskolák hallgatóinak felhívása a megye politikai iskola hallgatóihoz Koalán as ebnűn néhány ér alatt »ók új glép érkezett, mely a bányáinak munkájának megk 5i niray í léser e szóig#. A Szovjetunió segítségével a kézi esi Sózást ma már nagyteCjesit- ményű kapa rósz állagok végzik, a csákány helyiek! a szovjet és magyar gyártmányú fejtökalapácsok kerültek a bányászok kezébe. OH van már a lkomtól bányában az Ajtai Szilárd féle szénkombájn, melyhez hasonlók «gyre nagyobb mennyiségben kerülnek majd a bányászokhoz. A rakodógépek a nehéz lapátolást helyettesítik, de ki tudná mind felsorolni az új fúrógépek, rázócsúz- 44h. vUJamos és Diesel mozdonyok meMett a többi gépeket. A gondatlanság miatt mennek tönkre a gépek Éretnék a gépeknek egy feladatait *»m: u»et*.Snnyftend a bányászok munkáját, több szenet biztosit® ni az ország ipara számára. De nézzük meg, hogy báninak a komlód bányászok, a hű barátaikkal, a gépeikkel? A fejtéseik legtöbbjében a bányászok a fejtódcaCapács segítségével jö- veeetitk és a rázócsúzdával szállítják a szenet. Ha ezek közüli valamelyik elromlik, jeúemtös kiesés keletkezik a termelésben. Márpedig az ilyen üzemzavarok a komlói bányában mindennaposnak mondhatók. A bányagép javítóműhelyben jelenleg is három darab 290cs Flettmann gyártmányú rázócsúzdajno-tort javíta mák. Valamennyi hasonló körűimé, nyék között ment tönkre. Amint a műhely dolgozói, Tóth és Pöttendi eJviársak elmondják — * hanyag, gondatlan kezelés következtében mentek tönkre. rAx egyiknek a „hátát“ a rosszul rá- szereít osúzda,tekinő teljesen lecsiszolta, pedig több, mint 35 miStiméter vastag srürkeöntvény. Hosszú ideig tartott, mig a két vas súrlódása kö vefkeztében egy ilyen hatalmas test iecsiszolódott, amá azt mutatja, hogy az egyes csapaton nem sók gondot fordítottak a gép épségére. Legutóbb a kettes csapaton tört össze egiy ugyancsak 290-as mintájú rázócsűzdamotoc, ameiymek darabjai még tegnap látható volt Kossuth-ak- nánál egy csillében. Aki látta, megállapíthatta belőle, hogy az újraöntésem kivüi! másra már nem használ ható. Hogyan történhetett ez? — A csapaton nem sokat törődtek vele. Mielőtt eltörött, már egy hétig járatták onotorkezelő nélkül, az olajozásra nem gondolt senki és csak akkor kérdtek el „csodálkozni“, sünikor felmondta ® szolgálatot. Egy iliyen motor ára közel S0.000 fo. rintt, de ezzel a KoSsuth-aknán csak nagyon kevesen törődnek. Nem olajoxsáh egyesek a fe j tolta tápár ttok at HasonCó tapasztalataik vannak a fejtökalapácsok használata és kezelése terén is. Jelenleg a javítóműhelyben „alig“ húsz darab található be tőlük, mélyek közül tizemmégynek a menete szakadt le, több teljesem eltörött, némelyiken ujnyi vastag rozs. da van. összekötöszedepek, csapszegeik, rése lön yársak naponta „vesznek ' el a gépekből és a leggyakoribb hiba valamennyi fejtőkalapacsnál az olajozás, a karbantartás hiánya. A gépműhely vezetői elmondjak, hogy az elmúlt évben 1200 darab oőajos- kammát készítetlek — nem számítva a gyárból kapottakat, — havonta 1000 kilogramm olajat adnak ki a raktár ból, de ha tar olajozás hiányában tönkre megy egy gép, <az oiajoskanna „hiányára“ hivatkoznak. Az olajosianmáik — rendszerint olajjal együtt — a legtöbbször az öregfejtésbe kerülnek, „eOvesrniek“, mert a bányaüzem dolgozói közül nagyon sokam nem törődnek a gépeikkel, azok karbantartásával. „Elmegy e% még ma.“. A tegnapi napon Gyimesi Ernő élv- társ, a gépüzem egyik művezetője, az egyes csapati frontié jtéibein a fej- tőkaőapácsokat vizsgálta meg. Nem kevesebb, mint tíz darab fejtőkalapáesun hajtotta vissza a (nyársszorító anyát, melynek meglazulasa a fejtökalapáes tönk- remenését okozza. Igv a gép joblran is működik, mégis a gépet használó dolgozók — csak egy mozdulatukba került voTna — ezzel nem törődve, dolgoztak a seép- peC. Jellemzi, hogy a gépet mennyire nem tekintik az egyik leghűibb segítőtársuknak a komlói bányászok, a tegnapelőtti eset is. A bányalaka- tos figyelmeztette Schwüre é.vtárs frontmestert, hogy a csapatán a rázó- csúzda motorja „feszülésben“ van, igazítsák meg, Schwa re cJvtáns erre így felelt: „Elmegy ez még ma!“ Arra nem gondolt, hocv egy két óra múlva a motor öszetörhet és ezzel sokszáz tonna szén kieshet a termelésből Ez m tarthatatlan állapot a bánya műszaki vezetéséből tudni ki. Ok sem ellenőrzik a csapatok tagjait, a gépek karbantartását és nem így esetben utasításaikkal megakadályozzák a rossz gépek kijavítását a megelőző karbantartást. A komlói bányászoknak, akikhez egyre több gép érkezik, ezután 1« úgy kell azokkal bán. uiok, hogy a termelésben segítőtársuk és ne akadályuk legyen. Ezt pedig csak a fokozottabb karbantartással, a gépek megbecsülésével érthetik el. V- M. Gy, Országszerte Mikes felajánlásokat tesznek dolgozóink Rákosi e vtúrs születésnapjának méltó megünneplésére. A napi tervek túlteljesítésére vonatkozó fél ajánl ások mellett olya nők is születnek, amelyek arra irányulnak, hogy minél többen elsajátítsák a ie- niini-sztálini tanításokat. DoLgoziónk egvre inkább felismerik az oktatás hatalmas jel ént őségéit, ezt tükrözi Szaladta és Németi délszláv dolgozóinak levele. Az alábbi levelet Szá ánta és Németi községek délszláv dolgozói írták a megye minden politikai iskolájának ha liga tői hoz: Kedves elv társak! Mi, szálán tál és németi délszláv dotgo. zó parasztok, az alapfokú politikai iskola hallgatói, örömmel fogadtuk az egybevont délszláv nyelvű poHtikal iskola megszervezésének hírét. Hétfőn kezdődött n szeminárium, melyet Szaiántán tartottunk meg. Mi, SzalénU és Németi kömé« délszláv dolgozói mindig legelső fel. adatunknak tekintettük az államunk Iránti köteleaeltségek teljesítését, ügy érezzük, hogy ezután csak akkor tudunk még jobb eredményeket elérni a termelésben, ha fejlesztjük polltík*! tudásunkat. Ezért elhatároztuk, hogy Rákosi elvtárs <10. születésnapját azzal köszöntjük, hogy rendszeresen eljárunk párioktatásra. Itt akarjuk elsajátítani pártunk tanításait. Felaján- lásnnkkal egyidőbea szeretnénk, ha Baranya megye össees politikai Iskolái csatlakoznának a felhívásunkhoz és a hallgatóság megjavítaná az oktatási munkát, ahogy azt mi tesszük. Szeretnénk, ha felhívásunkra válaszokat kapnánk. Felhívásunk pontjait Itt közöljük. 1. Az vdnpfuku politika! iskola minden hallgatója fegyelmezetten részt- vesz az oktatáson. A pontos megjelenést úgy biztosítjuk, ho, megbízunk elvtársakat, akik felelősek tesznek a I foglalkozáson való megjelenésért. [ Hogy a tanulásunk sikeres legyen, segítjük egymást a tanulásban. 2. Az Iskola koHektivája felelősség, re vonja azokat, akik elmaradoznak. A hiányzókat .felkeressük és elbeszélgetünk velük. 3. A tananyagot trendszer esen mez tannijnk. A jó tanuláshoz azonban szüksége* a jó jegyzetelés fs. >X jo felkészülés érdekében nemcsak a tananyagot, hanem az előadást is jegy. vetetni fogjuk. 4. Rákosi elvtárs {születésnapjának tiszteletére megismerkedünk nagy tanítónk és vezérünk harcos, példamutató életével. Felolvasásokat tartunk a Rákosi-perből. így kívánjuk megismerni szeretett vezérünk életét. 5. A politikai iskolán, a poliiikat Iskola vezetője és az iskola-bizalmi gondoskodik a könyvekről. Ezenkívül a helyi könyvtárból elhozzák azokat a szépirodalmi könyveket, (melyek összefüggnek a tananyaggal. A. szép- irodalmi könyveket elvisazük lt»u ól. vasgatnL Példaként úll mmiannyiunk előtt, hogy Rákosi elvtárs még a fasiszták börtönében te fennlt és tanított. Nekünk adva van a (tanulás lebetösege, mert nyugodt és boldog az életünk. Kötelességünknek tartjuk politikai képzésünket, mert így tudjuk végrehajtani a fokozott feladatokat a termelő munkában. így tudunk helytállni az osztályharcban. A tanultak alap. ján értjük meg azt, tniiyen sorsot szántak inekünk az imperialisták és azok csatlósai, a Tito-banda. Várjuk az «ívtársak válaszát és csatlakozásút felhívásunkhoz. Elvtársi üdvüzlettel: Szalánta és Németi délszláv alapfokú iskola hallgatói nevében: SZTIV1CS GYÖRGY MDP-titfcár J AKARÓVICS BÉLA poIU. isk. ver. így alakult meg Kémesen a HL típusú Petőfi termelőcsoport A mi köaségiünbbőí, Kémes községből te me« ti a nyár folyamán pa- nasBtScüldött, Vags Józsefeié, a Szovjetunióba, hogy tenulrndnyozza az élenjáró rnezőgaadaság országéira}.; kolhozait BBxrvhontait, Küldöttünk haza jövetele után részletesen beszámolt ezovjetimióbeli tapasztala tóiról és en. nefc nyomán már az elmúlt év őszén községünk Jónéhány dolgozója egyre élónkebb érdeklődést tanúsított a ter- jrueiöszö ve Ükeze ti mozgalom iránt. Különösen a mélyszántás idején kísérték nagy figyóliemmel parasztjaink a szomszéd község, Drávacsepely terme- tőcso port jártak eredményeit. Látták, hogy est a csoport, «mély nem fe régóta működik, szép eredményeket ért ék Ekkor kezdték látni dolgozóink, hogy mennyivé" szebb életet biztosít a nagyüzemi gazdálkodás. A pártszervezet vezetősége jói irányítja az agitációt K helyi pártszervezet vezetősége látva az egyre növekvő érdeklődé"-'* több esetben foglalkozott a termelő- csoport megaCákitásával de a dolgozó parasztok akkor még nem győződtek meg teljesen a szövetkezed gazdálkodás e'őnyeiröl.. így ezek a próbáiko- eások sikertelenek, voltaik. A pártszervezet nem ig erőltette a dolgot, látták az elvtársak, hogy a dolgozó parasztokat csak az eredmények győzik meg. így is volt. Nem keltett soká várni és dolgozóink látták a drávacsepelyi termelőcsopoirt tagjainak egyre szépülő életét, majd meghallották, milyen jövedelmet kaptak a drávacsepelyiek. Pandúr Lajos 14 holdas, Simon János 16 holdas középpairasztok, Ková-cs Sándor 10 holdas dolgozó paraszt és még néhányat ékkor már komolyan foglalkozik a csoportalakítás gondolatává!!. A pártszervezethez fordultak azzal a kéréssel, hogy a kezdeti nehézségeken segítsék át őket: kezdjék meg a. szervezési munkát, amelybe majd ők is bekapcsolódna!:. így is történt. Patocskai él vtársnő párttifcár és én, magunk mellé vettük a kezdeményezőket és elindultunk a községben szervezni. Az eredmény az lett, hogy két-három nap alatt 25 csaúád 48 taggal aláírta a belépési nyilatkozatot. Az aláírók között 18 középparaszt és hét kisparaszt volt, akik közül az agitáció során többen, így Ká lmán Lajos, Varga Jenő Boós Sándor, Molnár Sándor, Keresztes János és Tajtt János is belekapcsolódtak a népnevelő munkába. Ezeket azután január 13-án, vasárnap délelőtt be is választották a tagok az előkészítő bizottságba. Az előkészítő bizottság tagjai folytatták ae aglíációg munkát. A dolgozó párasatok nagyrésze azzal a kérdéssel fordult a népnevelők felé, mennyi föl(j és mennyi jószág maradhat a háztáji gazdaságon belül és hogy a bevitt jószágok ára hogyan és miként térül meg a tagoknak. A dráyscsepely ek átadják tapasztalásaikat A járási pártbizottság és mezőgazdasági Ogztálv látva a kémesi dolgozók egyre élénkülő érdeklődését, komoly segítséget adott minde.n kérdésben ahol pro bálnáink voltak, A járási pártbizottságról az elvtársak ki is jöttek a községbe és megbeszélték velünk a csoport működési szabályzatát és a vitás kérdéseket. Ezután már nem kellett soká várni és január 24-én este 7 órára kihirdettük az alakuló gyűlést. Ez a nap a mi községünk é etében a fordulat napja, ekkor léptünk rá a nagyüzemi gazdálkodás útjára, Rákosi elvtárs átoatl tanácsodt útra. Az alakuló ülésen a drávacsepelyi tsz elnöke a após ismertetőt tartott, amelyben feltárta a csepelyi csoport oredmónyeit és hiányosságait. Elmondta azt is, hogy eredményeiket hogyan tudták elérni ^ beszámoló után igen sok kérdést vetettek fel a dolgozók, melyekre kivétel nélkül megadtuk a választ A jelenlévők — mintegy nyolcvanon — egyhangúan elhatározták, hogy rálépnek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Megválasztották a vezetőséget. Énük Kovács Sándor lett elnökhelyettessé Simon Jánost választották, az intézőbizottsá<j tagjai Patocskai Ilíésné, Csőmé Péter és Szabó Lajos lettek. A tagság ezután nevet adott a* új termeilőcsoportinak. Egyhangúlag elfogadtuk valamennyien a Petőfi nevet, így aiakult meg nálunk a III. típusú Petőfi tennelőcsoport, melynek alakuló ülésén újabb 12 dolgozó paraszt határozita el a belépést és írta alá az új vezetőség előtt a belépési nyilatkozatot. Molnár P«a VBAftkár. Rémfti kézség politikai iskoláiénak kallgalál felajánlással mondtak köszönetét páninknak a délszlávnyelvá párloktatásért Kilencedikén jó érzéssé) és örömmel hallgattam, amikor Kovácaevics e'vtárs, a megyei pártbiaottságrói a propagandista szeminárium utón közölte, hogy ahol többségben vagyunk délszláv dolgozók, ott délszláv nyelven folyik majd a jövőben a politikád oktatás. Pártunk, hogy a lenini-sztálini nemzetiségi politika alkalmazását hazánkban elősegítse, a politikai iskola anyagút ezentúl délszláv nyelven is kiad Az eliső ilyen brosúrákat Ková- csevics elvtárs «zomnail ki te osztotta. A délszláv dolgozók megbecsülésének újabb jede nemcsak azért nagy lépés élőre nemzetiségi politikánk terén, mert így a politikai iskola anyagát saját anyanyelvűnkön tamullhat- juk, hanem őzért te, mert így tdkníMunkaversennyel készülnek gépállomásaink Rákosi elvtárs 60. születésnapjára A sásdi gépállomás dolgozói versenyre hívják a má goes iákat. A sás- diak vállalják, hogy február 28. helyett 25-re elvégzik az erőgépek és a tárcsáik javítását. A csóptőgéoek kijavítását március 31-re válla Rák. A munkák határidő előtti elvégzésévé!, • régi afSwt trésnek meg javításéval és felhasználásával 16 ezer forintot akarnak megiakarftauL így akarják ünnepelni a lásdiok Rákosi «értár* ■Tületésnapjárt és várják * laúgoesiak eredményeit. murik tesz nyelvünk irodalmi kifejező, seit te megismerni és azokat gyakorolni. A pécsi járás hat községért)«®, indult délszlóvnyelvű pártoktatás. így Sza- lánta, Németi Áta, Kökény, stb. községekben. Ezeket a politikai iskolákat délszláv dolgozó paraszt elvtársik bántják. Nálunk Németiben, már eddig is délszláv nyelven folyt a pártokta- tóa, de dolgozóink leírhatatlan őrömmel fogadták a délszlávnyelvű tankönyveket, melyeknek eddig erős hiányát éreztük. Majurácz István elvtérs, délszláv középparaszt meghatott szavakkal! köszönte meg a hallgatóság ne- vöKor, pártunknak ezt az újabb 6®- gtttségét és gondoskodását, amit irán- turik tanúsít A* Iskola hallgatói kös*önetükrt Peterácz és Majurácz élvtársak kezdemény ezésére azzal fejezik ki, hogy az 1952. év február és március hónapjaira beütemezett vágójószágbeadást március 1-ig teljesítik. Ez súlyban 3599 kiló hitet jelent, azaz 5—6 hízott ökröt Ezzel köszönjük meg pártunknak és népi demokráciánknak egyenjogúságunkat és ezzel akarjuk tovább erősíteni a, iDunkáis-pa/raeszí szövetséget JafcaboTteK Bél* levelező. NémetiVISSZAMEGYEK... Az est koráin leszállít a Dunára. Először a köd ölélite körül a hajót, mint ahogy vattával oakarják be a törékeny porcelánt, azután a szürkület is rátelepedett A két határőr ott állít, a hol reg goL — Jöjjenek a kormányáSáshoz, ott beszélgethetünk! — surrant melléjük a hajós, akit a két e vtárs már csak ,,cigarettás“-nak nevezett. TTtánamentiek. A matróz akácosra ^ már a kormánykieréknél ál!« és a távoliba bámult. — Ha meglátják... Ha észreveszik, hogy a kajütablakból figyelnek, vagy ha jön valaki, ne szóljanak hoz- zémi — mondta anélkül, hogy a határőrökre nézett volna. Azután úgv folytatta tovább, mereven maga elé nézve: _•— Én elhatároz! aa, hogy megszököm m«"! A feleségem és gyerekem éhenhaütaik — Igen, éhenhaütak, mialatt én néhány marék kukoricáért ha- jókaztam ezeknuk ... Utána bevonul- tattak a bolgár határra. El szeretném mondani, mit láttam ott, hátha mégsem sikerű1 a szökős. A hajós kis szünetet tartott, talán biztatást várt, de a határőrök hallgattak. A bolgár határon saolgáltam. Két hónapig voltom ott. Egyik délelőtt hozzánk érkezett egy udbás százados. Akkor még nyár volt Tú-, Bulgáriában a dolgozók kinn arattak a határban. A h atár örök is ingben-gatyában segítettek nekik learatni a bő termést. Mi csak néztük-nóztük őket a futó- árokból. Az udbás is nézte, ezután kiadta a parancsot: — Tűzi — Nem tudom miért és hogyan, de lőttem... Egyszer, kétszer, háromszor. Csak a harmaduknál rémültem meg: mit teszek... Azután már csak a levegőbe puffogtattam néhányat... Az őrmester most szólóit meg e'ő^ szőr: — Sokam . •. Sokan elestek? — alig tudta kimondani a szót: „elestek“. — Míg erőlködve, akadozva formálta a hangokat, ott látta maga előtt hevem} a lemészároüit izmos, arató férfiakat, a bamapirosrasüit arcú, fiatal bolgár marokszedő anyákat, a szíves-segítő határőrüket. Látta maga előtt, hogyan csodálkozik kerekre a kaszások szeme, hogyan tántorodnak meg, szerszámjukra támfwkodva, hogyan zuhannak földre, hogyan Íe3ti be az aranysárga búzát a fecskendező, fel-1 bugyogó vér. A hajós item, feleik — Sokat meggyilkoltátok?! — Az őrmester hangja most már keményen szólt. Úgy megacélozta hangját a gyűlölteik mint a vasat a kovács kalapácsa. — Sokat! Sokan rnwradtefc ott. De nem gyilkoltam... Én mean gyilkoltam ... Nem tudtam, mit teszek! Talán nem is talált el senkit az én golyóm! A határőrök most már hallgattak. \ csönd vádolt. A hajós úgy érezte, mintha ujjal mutatnának rá: Gyilkos! Gyilkos! Cigarettára gyújtott. A gyufa lángja mutatta: hogyan remeg a keze. Egy-két végtelennek tűnő pillanat után azonban már nyűgöd tabb hangon folytatta: — Néhány hétre rá már Beográdban vo.tam, odahelyt'Zíak. Az újságok akkorra már ö e-t betűkkel hozták: „Provokáció a bolgár határon... A bölgár határőrök jugoszláv területre lőttek... Több határőrünk meghalt és megsebesült ... a provokációt visszavertük.«“ Colkáig csend volít. Talán percek 0 telitek el, talán órák, mikor a hajós ismét megszólalt: — Egy papírra leírtam részletesen, hol és hogyan történt az eset. Alá is írtam. Azt is belevettem, kik voltak velem ... Itt; van, tessék... Hátha nem sikerül a szókés... I Az őrmester átvette a papirost, zseb- regyűrte. !— Ez«el még nem, tesz jóvá semmit! — mondta. — Ne szökjék meg! — Ne «Bökjem? Ezt éppen magtc mondja? — Ne szökjék! Ha azt akarja, hogy ae hallja állandóan a sor tüzet, a maga három lövésének dörrenését, akkor ne szökjék! Menjen vissza Jugoszláviába és mondja el mindenkinek, mi történt ott a bolgár határon! Mondja el, hogyan provokálnak Titóék és nyissa fel ozoknak a sziemét, akik talán még hisznek a Borijának, Meznek. Tito hazug, aljas propagandájának! Menjen Csak vissza és mondja el mindenkinek, minden jugoszláv dolgozónak, hogyan mészároltak le a bolgár határszélen ártatlan gyermekeket, életerős fiatalokat, békés dolgozókat... Ez a kötelessége! A hajókürt panaszos hangon feTbő- gött a vontatón. A partról, Sztá'inváros felől harsány válasz érkezett rá: A munka érces hangja. Utána csend lett. ■— Visszamegy? — kérdezte az őrmester elv társ. — Vis<w»meqyek! # A jugoszláv hajó lassan úszott felfelé a Dunán. Látszólag nem változott rajta semmi. Csak az egyik uszá yon irzott egy kicsiny parázs- Talán csak egy cigaretta parazsa volt. De az ilyen kis zsarátnokok könnyen lángralobbanthatják a szabadság tüzé;. trurami László
