Dunántúli Napló, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-13 / 36. szám

IMS nstntuk* n KfllPlO V V' Becsüljék meg jobban a komlói bányászok a munkájukat segítő gépeket A szalántai és uétrieti alapfokú politikai iskolák hallgatóinak felhívása a megye politikai iskola hallgatóihoz Koalán as ebnűn néhány ér alatt »ók új glép érkezett, mely a bányá­inak munkájának megk 5i niray í léser e szóig#. A Szovjetunió segítségével a kézi esi Sózást ma már nagyteCjesit- ményű kapa rósz állagok végzik, a csá­kány helyiek! a szovjet és magyar gyártmányú fejtökalapácsok kerültek a bányászok kezébe. OH van már a lkomtól bányában az Ajtai Szilárd féle szénkombájn, melyhez hasonlók «gyre nagyobb mennyiségben kerülnek majd a bányászokhoz. A rakodógépek a nehéz lapátolást helyettesítik, de ki tudná mind fel­sorolni az új fúrógépek, rázócsúz- 44h. vUJamos és Diesel mozdonyok meMett a többi gépeket. A gondatlanság miatt mennek tönkre a gépek Éretnék a gépeknek egy feladatait *»m: u»et*.Snnyftend a bányászok mun­káját, több szenet biztosit® ni az ország ipara számára. De nézzük meg, hogy báninak a komlód bányászok, a hű barátaikkal, a gépeikkel? A fejtéseik legtöbbjében a bányá­szok a fejtódcaCapács segítségével jö- veeetitk és a rázócsúzdával szállítják a szenet. Ha ezek közüli valamelyik elromlik, jeúemtös kiesés keletkezik a termelésben. Márpedig az ilyen üzemzavarok a komlói bányában mindennaposnak mondhatók. A bányagép javítóműhelyben jelen­leg is három darab 290cs Flettmann gyártmányú rázócsúzdajno-tort javíta mák. Valamennyi hasonló körűimé, nyék között ment tönkre. Amint a műhely dolgozói, Tóth és Pöttendi eJviársak elmondják — * hanyag, gondatlan kezelés kö­vetkeztében mentek tönkre. rAx egyiknek a „hátát“ a rosszul rá- szereít osúzda,tekinő teljesen lecsiszol­ta, pedig több, mint 35 miStiméter vastag srürkeöntvény. Hosszú ideig tartott, mig a két vas súrlódása kö vefkeztében egy ilyen hatalmas test iecsiszolódott, amá azt mutatja, hogy az egyes csapaton nem sók gondot fordítottak a gép épségére. Legutóbb a kettes csapaton tört össze egiy ugyancsak 290-as mintájú rázócsűzdamotoc, ameiymek darabjai még tegnap látható volt Kossuth-ak- nánál egy csillében. Aki látta, meg­állapíthatta belőle, hogy az újraönté­sem kivüi! másra már nem használ ható. Hogyan történhetett ez? — A csapaton nem sokat törődtek vele. Mielőtt eltörött, már egy hétig járatták onotorkezelő nélkül, az olajozásra nem gondolt senki és csak akkor kérdtek el „csodál­kozni“, sünikor felmondta ® szol­gálatot. Egy iliyen motor ára közel S0.000 fo. rintt, de ezzel a KoSsuth-aknán csak nagyon kevesen törődnek. Nem olajoxsáh egyesek a fe j tolta tápár ttok at HasonCó tapasztalataik vannak a fejtökalapácsok használata és kezelé­se terén is. Jelenleg a javítóműhely­ben „alig“ húsz darab található be tőlük, mélyek közül tizemmégynek a menete szakadt le, több teljesem el­törött, némelyiken ujnyi vastag rozs. da van. összekötöszedepek, csapsze­geik, rése lön yársak naponta „vesznek ' el a gépekből és a leggyakoribb hi­ba valamennyi fejtőkalapacsnál az olajozás, a karbantartás hiánya. A gépműhely vezetői elmondjak, hogy az elmúlt évben 1200 darab oőajos- kammát készítetlek — nem számítva a gyárból kapottakat, — havonta 1000 kilogramm olajat adnak ki a raktár ból, de ha tar olajozás hiányában tönkre megy egy gép, <az oiajoskanna „hiányára“ hivatkoznak. Az olajosianmáik — rendszerint olaj­jal együtt — a legtöbbször az öreg­fejtésbe kerülnek, „eOvesrniek“, mert a bányaüzem dolgozói közül nagyon sokam nem törődnek a gépeikkel, azok karbantartásával. „Elmegy e% még ma.“. A tegnapi napon Gyimesi Ernő élv- társ, a gépüzem egyik művezetője, az egyes csapati frontié jtéibein a fej- tőkaőapácsokat vizsgálta meg. Nem kevesebb, mint tíz darab fejtőkalapáesun hajtotta vissza a (nyársszorító anyát, melynek meglazulasa a fejtökalapáes tönk- remenését okozza. Igv a gép joblran is működik, mégis a gépet használó dolgozók — csak egy mozdulatukba került voTna — ezzel nem törődve, dolgoztak a seép- peC. Jellemzi, hogy a gépet mennyi­re nem tekintik az egyik leghűibb se­gítőtársuknak a komlói bányászok, a tegnapelőtti eset is. A bányalaka- tos figyelmeztette Schwüre é.vtárs frontmestert, hogy a csapatán a rázó- csúzda motorja „feszülésben“ van, igazítsák meg, Schwa re cJvtáns erre így felelt: „Elmegy ez még ma!“ Ar­ra nem gondolt, hocv egy két óra múl­va a motor öszetörhet és ezzel sok­száz tonna szén kieshet a termelés­ből Ez m tarthatatlan állapot a bánya műszaki vezetéséből tudni ki. Ok sem ellenőrzik a csapatok tagjait, a gépek karbantartását és nem így esetben utasításaikkal megakadályoz­zák a rossz gépek kijavítását a meg­előző karbantartást. A komlói bányá­szoknak, akikhez egyre több gép érke­zik, ezután 1« úgy kell azokkal bán. uiok, hogy a termelésben segítőtársuk és ne akadályuk legyen. Ezt pedig csak a fokozottabb karbantartással, a gépek megbecsülésével érthetik el. V- M. Gy, Országszerte Mikes felajánlásokat tesznek dolgozóink Rákosi e vtúrs szü­letésnapjának méltó megünneplésére. A napi tervek túlteljesítésére vonat­kozó fél ajánl ások mellett olya nők is születnek, amelyek arra irányulnak, hogy minél többen elsajátítsák a ie- niini-sztálini tanításokat. DoLgoziónk egvre inkább felismerik az oktatás hatalmas jel ént őségéit, ezt tükrözi Szaladta és Németi délszláv dolgozóinak levele. Az alábbi levelet Szá ánta és Németi községek délszláv dolgozói írták a megye minden po­litikai iskolájának ha liga tői hoz: Kedves elv társak! Mi, szálán tál és németi délszláv dotgo. zó parasztok, az alapfokú politikai is­kola hallgatói, örömmel fogadtuk az egybevont délszláv nyelvű poHtikal iskola megszervezésének hírét. Hétfőn kezdődött n szeminárium, melyet Szaiántán tartottunk meg. Mi, SzalénU és Németi kömé« dél­szláv dolgozói mindig legelső fel. adatunknak tekintettük az államunk Iránti köteleaeltségek teljesítését, ügy érezzük, hogy ezután csak akkor tu­dunk még jobb eredményeket elérni a termelésben, ha fejlesztjük polltík*! tudásunkat. Ezért elhatároztuk, hogy Rákosi elvtárs <10. születésnapját az­zal köszöntjük, hogy rendszeresen el­járunk párioktatásra. Itt akarjuk el­sajátítani pártunk tanításait. Felaján- lásnnkkal egyidőbea szeretnénk, ha Baranya megye össees politikai Is­kolái csatlakoznának a felhívásunkhoz és a hallgatóság megjavítaná az ok­tatási munkát, ahogy azt mi tesszük. Szeretnénk, ha felhívásunkra válaszo­kat kapnánk. Felhívásunk pontjait Itt közöljük. 1. Az vdnpfuku politika! iskola min­den hallgatója fegyelmezetten részt- vesz az oktatáson. A pontos megjele­nést úgy biztosítjuk, ho, megbízunk elvtársakat, akik felelősek tesznek a I foglalkozáson való megjelenésért. [ Hogy a tanulásunk sikeres legyen, segítjük egymást a tanulásban. 2. Az Iskola koHektivája felelősség, re vonja azokat, akik elmaradoznak. A hiányzókat .felkeressük és elbeszél­getünk velük. 3. A tananyagot trendszer esen mez tannijnk. A jó tanuláshoz azonban szüksége* a jó jegyzetelés fs. >X jo fel­készülés érdekében nemcsak a tan­anyagot, hanem az előadást is jegy. vetetni fogjuk. 4. Rákosi elvtárs {születésnapjának tiszteletére megismerkedünk nagy ta­nítónk és vezérünk harcos, példamu­tató életével. Felolvasásokat tartunk a Rákosi-perből. így kívánjuk meg­ismerni szeretett vezérünk életét. 5. A politikai iskolán, a poliiikat Iskola vezetője és az iskola-bizalmi gondoskodik a könyvekről. Ezenkívül a helyi könyvtárból elhozzák azokat a szépirodalmi könyveket, (melyek összefüggnek a tananyaggal. A. szép- irodalmi könyveket elvisazük lt»u ól. vasgatnL Példaként úll mmiannyiunk előtt, hogy Rákosi elvtárs még a fasiszták börtönében te fennlt és tanított. Ne­künk adva van a (tanulás lebetösege, mert nyugodt és boldog az életünk. Kötelességünknek tartjuk politikai képzésünket, mert így tudjuk végre­hajtani a fokozott feladatokat a ter­melő munkában. így tudunk helytáll­ni az osztályharcban. A tanultak alap. ján értjük meg azt, tniiyen sorsot szántak inekünk az imperialisták és azok csatlósai, a Tito-banda. Várjuk az «ívtársak válaszát és csatlakozásút felhívásunkhoz. Elvtársi üdvüzlettel: Szalánta és Németi délszláv alap­fokú iskola hallgatói nevében: SZTIV1CS GYÖRGY MDP-titfcár J AKARÓVICS BÉLA poIU. isk. ver. így alakult meg Kémesen a HL típusú Petőfi termelőcsoport A mi köaségiünbbőí, Kémes község­ből te me« ti a nyár folyamán pa- nasBtScüldött, Vags Józsefeié, a Szov­jetunióba, hogy tenulrndnyozza az élenjáró rnezőgaadaság országéira}.; kolhozait BBxrvhontait, Küldöttünk ha­za jövetele után részletesen beszámolt ezovjetimióbeli tapasztala tóiról és en. nefc nyomán már az elmúlt év őszén községünk Jónéhány dolgozója egyre élónkebb érdeklődést tanúsított a ter- jrueiöszö ve Ükeze ti mozgalom iránt. Kü­lönösen a mélyszántás idején kísérték nagy figyóliemmel parasztjaink a szomszéd község, Drávacsepely terme- tőcso port jártak eredményeit. Látták, hogy est a csoport, «mély nem fe rég­óta működik, szép eredményeket ért ék Ekkor kezdték látni dolgozóink, hogy mennyivé" szebb életet biztosít a nagyüzemi gazdálkodás. A pártszervezet vezetősége jói irányítja az agitációt K helyi pártszervezet vezetősége látva az egyre növekvő érdeklődé"-'* több esetben foglalkozott a termelő- csoport megaCákitásával de a dolgozó parasztok akkor még nem győződtek meg teljesen a szövetkezed gazdálko­dás e'őnyeiröl.. így ezek a próbáiko- eások sikertelenek, voltaik. A pártszer­vezet nem ig erőltette a dolgot, lát­ták az elvtársak, hogy a dolgozó pa­rasztokat csak az eredmények győzik meg. így is volt. Nem keltett soká várni és dolgozóink látták a drávacsepelyi termelőcsopoirt tagjainak egyre szé­pülő életét, majd meghallották, milyen jövedelmet kaptak a drávacsepelyiek. Pandúr Lajos 14 holdas, Simon János 16 holdas középpairasztok, Ková-cs Sándor 10 holdas dolgozó paraszt és még néhányat ékkor már komolyan foglalkozik a csoportalakítás gondo­latává!!. A pártszervezethez fordultak azzal a kéréssel, hogy a kezdeti ne­hézségeken segítsék át őket: kezdjék meg a. szervezési munkát, amelybe majd ők is bekapcsolódna!:. így is történt. Patocskai él vtársnő párttifcár és én, magunk mellé vet­tük a kezdeményezőket és elindultunk a községben szervezni. Az eredmény az lett, hogy két-három nap alatt 25 csaúád 48 taggal aláírta a belépési nyilatkozatot. Az aláírók között 18 középparaszt és hét kisparaszt volt, akik közül az agitáció során többen, így Ká lmán Lajos, Varga Jenő Boós Sándor, Molnár Sándor, Keresztes Já­nos és Tajtt János is belekapcsolód­tak a népnevelő munkába. Ezeket az­után január 13-án, vasárnap délelőtt be is választották a tagok az előkészí­tő bizottságba. Az előkészítő bizottság tagjai foly­tatták ae aglíációg munkát. A dolgo­zó párasatok nagyrésze azzal a kér­déssel fordult a népnevelők felé, mennyi föl(j és mennyi jószág marad­hat a háztáji gazdaságon belül és hogy a bevitt jószágok ára hogyan és miként térül meg a tagoknak. A dráyscsepely ek átadják tapasztalásaikat A járási pártbizottság és mezőgaz­dasági Ogztálv látva a kémesi dolgo­zók egyre élénkülő érdeklődését, ko­moly segítséget adott minde.n kérdés­ben ahol pro bálnáink voltak, A já­rási pártbizottságról az elvtársak ki is jöttek a községbe és megbeszélték velünk a csoport működési szabály­zatát és a vitás kérdéseket. Ezután már nem kellett soká várni és janu­ár 24-én este 7 órára kihirdettük az alakuló gyűlést. Ez a nap a mi köz­ségünk é etében a fordulat napja, ek­kor léptünk rá a nagyüzemi gazdál­kodás útjára, Rákosi elvtárs átoatl tanácsodt útra. Az alakuló ülésen a drávacsepelyi tsz elnöke a após ismertetőt tartott, amelyben feltárta a csepelyi csoport oredmónyeit és hiányosságait. El­mondta azt is, hogy eredményeiket hogyan tudták elérni ^ beszámoló után igen sok kérdést vetettek fel a dolgozók, melyekre kivétel nélkül megadtuk a választ A jelenlévők — mintegy nyolcvanon — egyhangúan elhatározták, hogy rálépnek a nagy­üzemi gazdálkodás útjára. Megválasz­tották a vezetőséget. Énük Kovács Sándor lett elnökhelyettessé Simon Jánost választották, az intézőbizottsá<j tagjai Patocskai Ilíésné, Csőmé Péter és Szabó Lajos lettek. A tagság ezután nevet adott a* új termeilőcsoportinak. Egyhangúlag elfo­gadtuk valamennyien a Petőfi nevet, így aiakult meg nálunk a III. típusú Petőfi tennelőcsoport, melynek alaku­ló ülésén újabb 12 dolgozó paraszt határozita el a belépést és írta alá az új vezetőség előtt a belépési nyilat­kozatot. Molnár P«a VBAftkár. Rémfti kézség politikai iskoláiénak kallgalál felajánlással mondtak köszönetét páninknak a délszlávnyelvá párloktatásért Kilencedikén jó érzéssé) és öröm­mel hallgattam, amikor Kovácaevics e'vtárs, a megyei pártbiaottságrói a propagandista szeminárium utón kö­zölte, hogy ahol többségben vagyunk délszláv dolgozók, ott délszláv nyelven folyik majd a jövőben a politikád ok­tatás. Pártunk, hogy a lenini-sztálini nemzetiségi politika alkalmazását ha­zánkban elősegítse, a politikai iskola anyagút ezentúl délszláv nyelven is kiad Az eliső ilyen brosúrákat Ková- csevics elvtárs «zomnail ki te osztotta. A délszláv dolgozók megbecsülésé­nek újabb jede nemcsak azért nagy lépés élőre nemzetiségi politikánk te­rén, mert így a politikai iskola anya­gát saját anyanyelvűnkön tamullhat- juk, hanem őzért te, mert így tdkní­Munkaversennyel készülnek gépállomásaink Rákosi elvtárs 60. születésnapjára A sásdi gépállomás dolgozói ver­senyre hívják a má goes iákat. A sás- diak vállalják, hogy február 28. he­lyett 25-re elvégzik az erőgépek és a tárcsáik javítását. A csóptőgéoek kijavítását március 31-re válla Rák. A munkák határidő előtti elvégzésé­vé!, • régi afSwt trésnek meg javításéval és felhasználásával 16 ezer forintot akarnak megiakarftauL így akarják ünnepelni a lásdiok Rákosi «értár* ■Tületésnapjárt és várják * laúgoesiak eredményeit. murik tesz nyelvünk irodalmi kifejező, seit te megismerni és azokat gyako­rolni. A pécsi járás hat községért)«®, indult délszlóvnyelvű pártoktatás. így Sza- lánta, Németi Áta, Kökény, stb. köz­ségekben. Ezeket a politikai iskolákat délszláv dolgozó paraszt elvtársik bántják. Nálunk Németiben, már eddig is délszláv nyelven folyt a pártokta- tóa, de dolgozóink leírhatatlan őröm­mel fogadták a délszlávnyelvű tan­könyveket, melyeknek eddig erős hiá­nyát éreztük. Majurácz István elvtérs, délszláv középparaszt meghatott sza­vakkal! köszönte meg a hallgatóság ne- vöKor, pártunknak ezt az újabb 6®- gtttségét és gondoskodását, amit irán- turik tanúsít A* Iskola hallgatói kös*önetükrt Peterácz és Majurácz élvtársak kez­demény ezésére azzal fejezik ki, hogy az 1952. év február és március hónap­jaira beütemezett vágójószágbeadást március 1-ig teljesítik. Ez súlyban 3599 kiló hitet jelent, azaz 5—6 hízott ök­röt Ezzel köszönjük meg pártunknak és népi demokráciánknak egyenjogú­ságunkat és ezzel akarjuk tovább erő­síteni a, iDunkáis-pa/raeszí szövetséget JafcaboTteK Bél* levelező. Németi­VISSZAMEGYEK... Az est koráin leszállít a Dunára. Először a köd ölélite körül a hajót, mint ahogy vattával oakarják be a tö­rékeny porcelánt, azután a szürkület is rátelepedett A két határőr ott állít, a hol reg goL — Jöjjenek a kormányáSáshoz, ott beszélgethetünk! — surrant melléjük a hajós, akit a két e vtárs már csak ,,cigarettás“-nak nevezett. TTtánamentiek. A matróz akácosra ^ már a kormánykieréknél ál!« és a távoliba bámult. — Ha meglátják... Ha észreve­szik, hogy a kajütablakból figyelnek, vagy ha jön valaki, ne szóljanak hoz- zémi — mondta anélkül, hogy a határ­őrökre nézett volna. Azután úgv foly­tatta tovább, mereven maga elé nézve: _•— Én elhatároz! aa, hogy megszö­köm m«"! A feleségem és gyerekem éhenhaütaik — Igen, éhenhaütak, mi­alatt én néhány marék kukoricáért ha- jókaztam ezeknuk ... Utána bevonul- tattak a bolgár határra. El szeretném mondani, mit lát­tam ott, hátha mégsem sikerű1 a szö­kős. A hajós kis szünetet tartott, talán biztatást várt, de a határőrök hallgat­tak. A bolgár határon saolgáltam. Két hónapig voltom ott. Egyik délelőtt hozzánk érkezett egy udbás százados. Akkor még nyár volt Tú-, Bulgáriá­ban a dolgozók kinn arattak a határ­ban. A h atár örök is ingben-gatyában segítettek nekik learatni a bő termést. Mi csak néztük-nóztük őket a futó- árokból. Az udbás is nézte, ezután kiadta a parancsot: — Tűzi — Nem tudom miért és hogyan, de lőttem... Egyszer, kétszer, háromszor. Csak a harmaduknál rémültem meg: mit teszek... Azután már csak a le­vegőbe puffogtattam néhányat... Az őrmester most szólóit meg e'ő­^ szőr: — Sokam . •. Sokan elestek? — alig tudta kimondani a szót: „elestek“. — Míg erőlködve, akadozva formálta a hangokat, ott látta maga előtt hevem} a lemészároüit izmos, arató férfiakat, a bamapirosrasüit arcú, fiatal bolgár marokszedő anyákat, a szíves-segítő határőrüket. Látta maga előtt, hogyan csodálkozik kerekre a kaszások sze­me, hogyan tántorodnak meg, szer­számjukra támfwkodva, hogyan zu­hannak földre, hogyan Íe3ti be az aranysárga búzát a fecskendező, fel-1 bugyogó vér. A hajós item, feleik — Sokat meggyilkoltátok?! — Az őrmester hangja most már keményen szólt. Úgy megacélozta hangját a gyű­lölteik mint a vasat a kovács kalapá­csa. — Sokat! Sokan rnwradtefc ott. De nem gyilkoltam... Én mean gyilkol­tam ... Nem tudtam, mit teszek! Ta­lán nem is talált el senkit az én go­lyóm! A határőrök most már hallgattak. \ csönd vádolt. A hajós úgy érezte, mintha ujjal mutatnának rá: Gyilkos! Gyilkos! Cigarettára gyújtott. A gyu­fa lángja mutatta: hogyan remeg a keze. Egy-két végtelennek tűnő pilla­nat után azonban már nyűgöd tabb hangon folytatta: — Néhány hétre rá már Beográdban vo.tam, odahelyt'Zíak. Az újságok ak­korra már ö e-t betűkkel hozták: „Pro­vokáció a bolgár határon... A bölgár határőrök jugoszláv területre lőttek... Több határőrünk meghalt és megsebe­sült ... a provokációt visszavertük.«“ Colkáig csend volít. Talán percek 0 telitek el, talán órák, mikor a hajós ismét megszólalt: — Egy papírra leírtam részletesen, hol és hogyan történt az eset. Alá is írtam. Azt is belevettem, kik voltak velem ... Itt; van, tessék... Hátha nem sikerül a szókés... I Az őrmester átvette a papirost, zseb- regyűrte. !— Ez«el még nem, tesz jóvá sem­mit! — mondta. — Ne szökjék meg! — Ne «Bökjem? Ezt éppen magtc mondja? — Ne szökjék! Ha azt akarja, hogy ae hallja állandóan a sor tüzet, a ma­ga három lövésének dörrenését, akkor ne szökjék! Menjen vissza Jugoszlá­viába és mondja el mindenkinek, mi történt ott a bolgár határon! Mondja el, hogyan provokálnak Titóék és nyissa fel ozoknak a sziemét, akik talán még hisznek a Borijának, Mez­nek. Tito hazug, aljas propagandájá­nak! Menjen Csak vissza és mondja el mindenkinek, minden jugoszláv dolgozónak, hogyan mészároltak le a bolgár határszélen ártatlan gyermeke­ket, életerős fiatalokat, békés dolgo­zókat... Ez a kötelessége! A hajókürt panaszos hangon feTbő- gött a vontatón. A partról, Sztá'invá­ros felől harsány válasz érkezett rá: A munka érces hangja. Utána csend lett. ■— Visszamegy? — kérdezte az őr­mester elv társ. — Vis<w»meqyek! # A jugoszláv hajó lassan úszott felfelé a Dunán. Látszólag nem változott rajta semmi. Csak az egyik uszá yon irzott egy kicsiny parázs- Talán csak egy cigaretta parazsa volt. De az ilyen kis zsarátnokok könnyen lángralobbanthatják a szabadság tü­zé;. trurami László

Next

/
Thumbnails
Contents