Dunántúli Napló, 1952. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-27 / 22. szám
i NAPLÓ 1952 JANUÁR 27 wmzmMmS ÖRÜL AZ EGÉSZ ORSZÁG DOLGOZÓ NÉPE AS* lóét hónapja, hogy a rádióban elhangzott Rákosi Mátyás elvtár« nagyjelentőségű beszéde a jegyrendszer «eltörléséről, az áraik ós bérek rendezéséről. Az elítélt két hónap elegendő idő ahhoz, hogy bártki lemérje: milyen hatalma« változást hozott ez a beszéd, pártunk újabb hatalmas segítsége valamennyiünk életében. Elég bemenni egy üzletbe, az árubőscg, a zsúfolt pultok, polcok, a megelégedett dolgozók, teli kosárral távozó háziasszonyok mitmd. mind bizonyítékai annak, hogy a párt- és kormányhatározat gyökeres változást hozott, meg fentitotta a dolgozók ellátását, fokozta munkákedviihet. hiszen most a jé munka eredményéért minden kötöttség nélkül, bőségesen vásárolhatnak mindenféle árucikkből. A 11. számú Kossuth Lajos-utcai élelmiszerbolt dolgozói őrömmel újságolják, hogy ma már legnagyobb százalékban a dolgozók vásárolnak nálunk — és nem is keveset. A decemberi forgakm félmillió forint körül mozgott és ez a nagy forgalom nem pánikszerű vásárlásból, áruhalmozásból eredt, hanem a dolgozók életszínvonalának emelkedéséből, a vásárlási képesség félj avul ásábói.-— felvásárlás? — Az teljesen megszűnt — mondja a boltkezelő elvtárs. — A dolgozók a napi szükségletüket vásárolják, hiszen tudják, hogy ha holnap bejönnek, is mét kapnak azt és annyit, amit. és amennyit csak kérnek! Az Állami Áruházban mindig akad dolguk a kiszolgálóknak, különösen sok mun kájuk van .szombati .n. Ilyenkor jönnek be a falusiak, hogy piacról hazafeléménél, megvegyék azt. amit már kinézte« maguknak. A textilosztályon két marócsai menyecske válogat a polcra felhalmozott flanelok között. A mohácsi fö dmuyesszövelkezet pácsi éle'm szsiMiálnn Csütöriökön délelőtt percek alatt nagv tömeg verődött ösete a Kossuth Lajos-utca 20 szám c őtt. Egy kirakat elé csoportosultak a házfaéízonyok, sőt még a munkájuk után siető dolgozók is megálltak egy pillanatra. — 6* ige« ! Ebből veszünk! Milyen gusztusos! —- ilyen és ehhez ha. sonló felkiáltásokat csat a dolgozók szájára az a sok Ínycsiklandozó értei, nemű: kolbász szalonna, befőtt, savanyúság, stb , ami a kirakatot díszítőt, te. Persze a háziaszönyok nem elégedtek meg a nézelődéssel. Hot van mb a 100 forintos zsír, a 120 forintos sonka, a kettőnyold- v-anas tojás, a nyolcvanforintos kolbász ideje! Rákosi elvtárs november 30-í beszéde, a jegyrendszer megszüntetése végetvetett a magas áraknak, a spekulánsok világának. A préseltzjir 38, a házlzsir 45 forint kilogrammonként — természetesen szabadon. A szalonna — legalább 10 centiméter vastag — négy forint 90 fillér, a hurka négy forint, a kolbász (háal) 5.60 forint tíz dekagrammonként. A tojás ára Is egy forint harminc fillérre zuhant néhány hét alatt, a lencse kilója 5.80 forint, egy liter édes must pedig 12 forint. Az új üzlet, a nagy forgalom pártunk ás kormányunk bölcs intézkedésének újabb bizonyítéka. A Kossuth Lajos-utcai csemegeboltban . kúra reggeltől késő estig nagy a forgalom. A keskeny kis üzletbe gyakran csak nagy erőfeszítéssel tudják bepréselni magukat a kan szoronganak a vevők, olyan pult előtt. A dolgozók már nem a legszükségesebb élelmicikkeket vásárolják csak. hanem szívesen viszik a finomabb hentesárukat, italokat és cukorkákat is. Sokan vásárolnak befőttéit, tósztaárut, lekvárokat, az utánpótlás pedig sza ka dallamul özön'Kk az üzlet raktáraiba. A kéziraktárban bőségesen áll a rizs. cukor, liszt, a nagyraktárban pedig amnyi az áru, hogy a szem alig képes befogadni. 185 zsák cukor, 15 láda füsfölthal, 150 ezer cigaretta. 40 zsák konyhasó. többmézsa száraztészta várja, hogy az üzletbe, majd a vevőhöz kerüljön. Kenyérből napi nyolc-tíz mázsa, péksüteményből 5—600 darab is elfogy. Vajból 25—30 kiló a napi forgalom és ugyanennyi sajt talál gazdára naponta — Valami kávészínűt szeretnék! — kéri a magasabb és néhány perc múlva már ki is választja a megfelelőt. — Nem gondolkodom sokat, ezt veszem! — mutat rá a k választott anyagra ós már megy is a pénztárhoz. Mellettük két délszláv dolgozó paraszt válogat. Férj és feleség. —— —— — Tet6zclk-e majd a lánynak a szoknya? — aggodai maskodik a férfi. — Hát hogyne tetszene! — mondja az asszony és már rakja is a kiszolgáló az anyagot az inganyag és a kötény hegyibe. — Most még cipőt is veszünk, azután indulás haza! — tervezgeti és ő is arra gondol, hogy az árubőség, a szabadpiac mennyire megkönnyítet le a dolgozó parasztok életét: ‘— Örülünk is valamennyien mi, délszláv dolgozó pa rasztok. — mondja — hogy Rákosi elvtárs segítségünkre sietett. Vásárol is az egész falu! Van miből! Most jött i faluba 25.000 forint káposztáért... És nemcsak a falusiak, nemcsak a baranyaiak örü! nek a kapott segítségnek. Örül az egész ország dolgozó népe! Erdei Antnlné, boWfce zelő örömmel beszél a forgalomról. Elmondja, hogy naponta elfogy 50(1 fánlt, 800 szendvics, Plck- szalámibol három nap alatt közel egy mázsa kell el. — A csabai kalbász? Az nagyon szépen „menti* büszkélkedik Erüelné Hirtelen meg sem tudnám mondani, hány má zsa fogyott belőle egv hét alatt. A falusiak inkább csokoládét, torlaja pót visznek. Még néha meg is kérdezik: „Nem kell hozzá jegy?“ Ilyenkor a kiszolgálók csak mosolyognak és meg magyarázzák, hogy a jegy nálunk már végleg megszűnt. Persze, a dolgozók Js örülnek és boldogan mondják: A párt ígérete való- raváltt Akinek nem leisze't a beszéd ccemíWr’cIseje előtt: „Csak hízzatok, ímbörtyödjelek malackáim! Majd k:i csony után leváglak benneteket... 10 forint a zsír meg a sonka kilója, *sek az árából a városban egy hált és frlruhá/.koduuk vagy tíz érre... Heeember elseje után: ,,Na én jól nc_ zek ki! .4 /sír már csak "S forint, a szalonnát 49 forintért M'-ziegetik, a rendőrség periig már i!l mn :i kapu rlöP . Iluiin»« \egsek va.íisi engedély t.'’’ GALAMBDÚC Irta: BORSOS JÓZSEF Meleg nyári délután volt. A júliusi nap élesen verődött vissza a telepi házak fehér faláról. Azért mégsem volt egyhangú ez a fehérség. A gyümölcsfáit furcsa figurákat foltoztak árnyékukkal a mezítelen falakra. Hegyi Jancsiék rdmafája is árnyat vetett a lépcsőre, az ajtóra, majd fel egészen az ereszig. Jancsi a lépcsőn ült, galambjait figyelte. Azok kavicsoltak az udvaron. Nyitott tenyerén kukoricát kínált feléjük. — Te .Hmcsi — szólt ki az anyja — hozz egy vödör vizet! Jancsi gyorsan zsebébe süllyesztette a kukoricát, nem akarta, hogy az anyja lássa. Mindig veszekedett, hogy többet megetet galambjaival, mint ő a tyúkokkal. Ahogy fölállt, most látszott csak meg hatalmas termete. Húszéves volt, de már egy fejjel magasabb, mint az apja. Visszafelé a tele vödröt úgy hozta, mint valami játék szert. Mi ez neki a csillékhez, meg a nehéz bányafákhoz képest, — Tessék anyukám, itt a víz! — lökte be könyökével az ajtót, aztán fordult is gyorsan kifelé. Szeme újból a galambokat kereste. A vörös ssrass-’erhimek mealnt veszekedtek, nem bírtak megegyezni a dúcon. lA em jól van e* íjry — morogta Jancsi. Nagy dolgot forgatott a fejében: Beás egy négyméteres fát az ndivtr sarkába, és annak a tetejébe galambdúcot csinál. A dúc már kész, eddig rendben is van. Csupán ott a bökkenő, hogy nincs olyan erős, négyméteres fája. amely meg tudná tartani a dúcot, de még a nekitdmasz- to'.t létrát is. Mert. ő megnézi mindennap a kicsinyeket is, meg ám. — Már megint a galambokat nézed? — lépett lei Hegyiné az ajtón. — Kitekeredik a nyakad te gyerek, mindég a háztetőn a szemed. Estére feltámadt a szél, Késő volt már, mikor Jancsi elvált barátaitól. Mikor azokat elnyelte a sötétsén. éles szőriben im 'ült a patak- •ok. A kis patakot eltakarta a nád, meg a- szaka^ de elháügattatni nem turhák. Csacsogott, mint az aludni nem akaró gyermek a takaró alatt, Jancsi könnyedén átugrotta, majd a nana- fűzfának vette az irányt, keresztül a réten. Mikor elhaladt mellette, az öreg fa utána sóhnitott, ahnt”' n Síét t'dPborzolt lombjába. A hegyoldal, ban már lassabban ment. Tone a te ón megállt így pillanatra, kifújta magát FJót'e az üzem síi tétlett, Nappal csörömpölés, gépel: -ala. emberei: lármája verődik össze a szűk völgyben, most csak a szél zúgása hallatszott. A délntánosok már hazamentek. Benn a bányában csak a fenntartók -cnvak kint, meg a? éjjeliőr. — Igen, az éjjeliőr, Harsai bácsi. Vájjon melyik részén járhat most az üzemnek? — morfondírozott Jancsi. Biztosan a gépházak körül ballag. Arra felé nézett, ahol sejtette a gépházat,, s valóban fényt látott fölsnüanni. Most gyújtott pipára az öreg. Jancsi nagy kerülővel a faraktár felé lopakodott. A szól erősödött, komor, nehéz felhőket, hönipidygetett és mintha mind, mind a völgybe akarná terelni. Nyomasztó érzés nehezedett rá. Mit is akar csinálni? Meglopja az üzemet, a többi embereket, az apját, és meglopja magát. 1 ólra j,.. tolvaj — üvöltötte a viharrá dagadó szél. A megdöbbenés egy fakalitkához szegezte Jancsit. Háttal dűlt neki. Az apja becsületes képe jelent meg előtte. Mit szólna,, ha rajtakapnák a lopáson. Meg a többiek, a sok ismerős, az egész telep. Lehunyta a szemét. Most, meg a galambjai röppentek elő, szárnyasntlogmi szálltak az új galambházra. Angolbegyese a dúc legtetején. Turbékolása belegördült a szivébe s tovább lökte őt is, de már nem az új fák felé. Ott a szélen vannak lerakva a rabolt fák“. Azok már kiszolgálták idejüket egyszer a bányában, földarabolásra várnak. Csak úgy tapogatásra kiválasztott egyet. Ép mikor fel akarta emelni, lé péseket hallóit,, meg köhögést. Belajrult a fák közé. Szíve úgy kalimpált széles mellkasában, mintha elszabadult volna. Már régen messze járt Harsai bácsi, mikor fel giert kelni. Vállára vette a kiválasztott fát és elindult. Bár tudta, hogy Harsas bácsi már mesz- sze jár, mégis minden tízlépésnél megállt fülelni. A szél veszettül süvöltött, valahol a hármas akna felöl pléhdnrnbot dobhatott le az erjyüi háztetőről. A csörömpölésre Jancsi egy pillanatra megtorpant, majd gyorsabban tartott a hegyen át a telep felé. Közben megeredt az eső... A szél kissé alábbhagyott, ... Jancsi nem ismert magára. Máskor úgy vitte az ilyen fát, mint egy karót, most meg majd összeroskad alatta. Mintha a szél az eső. a sötétség mind mind a fát nyomnák a vállára, nehezednének. Meg belül is ez a szorító, nyomasztó érzés. Mikor a pataknál átlépett, a tulsg partra, visszacsúszott. Elengedte a fát, keze támaszlek után kapóit. Egy fűcsomóba markolt, de a homokos part elengedte azt, amely a kezében maradt. A t,i ódáin m őt la öt a parthoz, cipőié tele. szaladt vízzel. Káromkodást morzsolt széjjel fogai között. Nyit* re tápámnhnHott fel. Elátkozta a percet is, amikor elindult erre az útra, de a fát nem hagyta ott, hazavitte. Az álak hátamögc tette és limlommal takarta be Odabenn csendesen vetkőzött, hogy édesanyjáéit föl ne ebied jenek. Bár tudta, hogy hiába, mert soha nem tudott még úgy hazajönni hogy anyja föl ne kelt volna. Most is csendesen suttogott felé: — Hol jártál ebben a szörnyű időben fiam, Hány óra van? — Tizenkettő .. . Kovácsékndl durákoztunk ... — Szombat este rum.. . Igyekezett, nyugodtan felelni, de érezte a sötétben is, hogy elpirult Rekedtes hangja saját magát is megijesztette. Hazudott. Már felkeltő. Nagy kimerültséget érzett, de sokáig nem tudott elaludni. Az ágy nagyokat reccsent, ahogy forgolódott. Mintha egy nagy nehéz gerenda alatt vergődne. Nyolc óra felé járt az idő, mikor Jancsi fel, ébredi és kitekintett a vasárnap reggelbe. A tegnapi nyomasztó érzés újból ránehezedett. Már bánta, hogy elhozta a fát, hisz úgy sem állíthatja be anélkül,, hogy az apja meg ne tudja, honnan van, Ha pedig megtudja... arról jobb nem is beszélni. Cipője tisztán a szokott helyen állt. Tudta, hogy éjjel jó sárosán tette le. Mikor az anyját köszöntötte, kerülte tekintetét. Pedig az anyja nem szólt semmit. Az igaz, hogy ez a hallgatás vádlóbb volt minden beszédnél Jancsi kiment a mellékvdvarba megnézte, hogy jól be van-e takarva n~Topott fa. Tőkét és dcszkadarabokat rakott még rá. Míg takargatta, látta, hogy a vastagabb vége görcsös, de, föntebb szép sima, csak a vége van egy kicsit meghasadva. Éppen ez fenne jó a földbe — tapogatta meg a görcsösebb végét. dk Ebéd után kiment az akácosba s ott a nyakas vadkörtefánál, a csipkebokor mellett he. veredett le. Fűszálat dugott a szájába s hányát- fekve gondolkodott. A félelem, a szégyenérzei meg a becsületérzés felváltva gyötörték, gyűrték őt. A due, a galambok, mint sovány távoli örömök. lassan kies'ek a küzdelemből. Hirtelen hangokra lett figyelmes. — No itt a csipkebokornál leheverediink itt jó fű van. Akácág csapódott és már ki is bukkant az öreg Tóth, meg Harsai bácsi. — Jónapot — köszönt Jancsi előre. — Szervusz öcskös! Heverészel, hcrcrészrl? — A két öreg nyögdécselve dűlt le a. jó hűvösön. — Jó. hogy üt vagy — ütött Jancsi vállára az öreg Harsai. Jancsi első pillanatban meghökkent. A -Jő, hogy i't raiiy'1 hangsúlyát, a háta mögötti gondolatot latolgatta. — Tán csak nem látott meg az éjjel? — villant bele egy Allanatra. De az ijedelem korai volt. Az orra egy csomag viseltes kártyát ráncigáll elő *sebéből. Széjjcllupigatta a füvet és eléardetlcn dör mögött. — Leaalább talonozhatúnk. Az a jó já’ék, meg a siép játék. Jancsi fellélegzett — Naguszerű. Ad ia csak ide Harsai bácsi, hadd keverjem el jól. — S fürge ujjakkal már
