Dunántúli Napló, 1952. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-13 / 10. szám

1952 JANTUB IS N Jl P L Ó 3 (Folytatás as első oldalról.) megvalósíthassuk a beruházások tervét, bogy fokozott ütemben to- Tább folytathassuk mezőgazdasá­gunk gépesítését és korszerűsítését es hop- továbbfejleszthessük — az új követelményeknek megfelelően ~ közlekedésünket. Az év folyamán azonban komoly nehézségek mutatkoztak a terme­lés egyenetlensége következtében. 1952-bcn a termelésnek le-fel hul­lámzó görbéjét szívós, öntudatos, következetes harc útján, helves szervezés cs vezetés útján, jó fel - világosító tömegmunka segítségével egyetlen egyenletesen emelkedő vo­nallal kell helyettesítenünk. Gyáriparunk termelésének 1952-ben előreláthatóan mint- ■ egy 25 százalékkal kell növe­kednie, »/. .1951. évi tényleges termeléshez képest, vagyis az emelkedés 1952- ben az előző évhez viszonyítva szá­zalékosan valamivel kisebb, mint amennyivel í951-ben az azt meg­előző évhez képest volt. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy ezt a mintegy 25 százalékos növe­kedést könnyebb elérni, mint ami­lyen feladatot jelentett t95t-ben a valamelyest magasabb százalékos növekedés elérése. Itt mindenek­előtt figyelembe kell venni, hoev bár népgazdaságunkban a tártaié kok még igen nagyok, sőt a tarta­lékok egyrésze újra termelődik, azért 1951-ben és a megelőző évek­ben a viszonylag könnyen mozgó­sítható tartalékaink tekintélyes ré szét már igénybevettük. Ebből az következik, hogy az 1952-re kitű­zött feladatok megvalósításának niég tervszerűbben, még nagyobb lendülettel kell hozzálátnunk, mint sfogyan az 195t-es tervet megvaló­sítottuk. 1952-ben még fokcrzottnbb '»értékben kell takarékoskodnunk anyaggal és tovább kelt foly­tatnunk a harcot a minisztertanács takarékossági határozatának mara­déktalan megvalósításáért, újból fokozott figyelmet kell szentelnünk a Gazda-mozgalomnak, amely az utóbbi hetekben mintha kissé el lanyhult volna. Még jobban meg kell szerveznünk az együttműkö­dést az tg}es üzemeken belül és az egyes üzemek, iparágak, minisz­tériumok között, mint ahogyan ezt ’95|-icr. tettük. Minderre annál inkább szükség van, mert a százalékosan valami vei kisebb emelkedés abszolút ér­tékben sokkal nagyobb növekedést jeleni 1952-ben 1951-hez képest, mint amekkora a növekedés 1951- ben volt, 1950-hez képest. Az említetteken kívül az 1951. évi népgazdasági terv sikeres telje­sítése és túlteljesítése s az emellett mutatkozó hiányosságok néhány olyan tanulságot vetnek fel, ame­lyekre különösképen fel kell hív­nunk gazdasági vezetőink, de párt- funkeionáriusaink és tömegszerve­zeti funkcionáriusaink figyelmét is. 1952 — ö(é»e» ferviink ilöntő e*ztendeje! Mint már Rákosi elvtárs, a Köz­ponti Vezetőség múlt évi november 30-í ülésén mondotta, 1952 — ötéves népgazdasági tervünk döntő esztende­je! Döntő esztendő ez nemcsak azért, mert rz az ötéves terv harmadik éve, hanem, azért is, mert az 1952-re ma­gunk elé. tűzött feladatok megvalósí­tásává7 megvalósítjuk az ötéves terv­ben meghatározott alapvető célkitű­zéseinknek több, mint felét. Döniő év ötéves tervünkben 1952 azért is, mert ötéves tervünk nagy és legna­gyobb létesítményeibe 1952-ben kell a leghatalmasabb összegeket befektet­nünk, de a hatalmas befektetéseknek eredményeit legnagyobbrészt csak 1953 végén és 1954-ben fogjuk a tér melésben kézzelfoghatóan érezni. Ezért jelentősen nagyobb erőfeszí­tésre van szükség 1952-es tervünk megvalósításához mint amekkora erő­feszítést az 1951. év teljesítése és túl­teljesítése megkövetelt. Szükséges a termelés egyenletes ütemű emelkedésének biztosítása Az első kérdés: o rendelkezésre álló termelőeszközök, ipari, felszeretés, gé- iPek, berendezések, épületek. nYers- 'anyag jobb kihasználása és persze c7- zeí együtt a munkaerő helyesebb, rendszeresebb, tervszerűbb felhaszná­lása. Mi szükséges ehhez? Mindenekelőtt a termelés egyenletes ütemű emelke­désének biztosítása és ''zen belül is e sösorbav a tíznapos dekádtervek sze­rinti egyenletesen emelkedő termelés megvalósítása s a hóvégi rohammun­ka felszámolása. Persze egyes ipar­ágakban már most naponta meg kell határoznunk a termelést és naponta, áöt vannak -területek, ahol óránként is tudnunk kell ezt követni. Jelenleg a legtöbb üzemünkben a hónap végén rohammunka folyik. ■Például , a múlt év novemberében a szénbányászatban az első dekádban aT ífjjé«?' hónapban termelt szénmennyi­ség 29.8 százalékát termeltük, a má­sodik, dekádban 32.4 százalékát, a harmadik dekádban pedig 37.8 száza- ‘Úkgt. amit nem lehet normálisnak te. k inteni. Persze nemcsak dekádonként ez a helyzet, hanem a,7 év kü'önböző sza­bászaiban is, sőt hetenként és a nap különböző szakaszaiban is ugyancsak így van. Reggel lanyhán, lassan in­dul el a termelés, azután felfut és az 'ebédszünet után megint visszaesik, utána megint emelkedik és a befeje­zés előtt megint esik. Ez a roham­munka — ez a fóbajunk, — oda vezet, hogy a hónap elején a felszerelés és « munkaerő nincsen kihasználva, a felszerelés nagyrésze felhasználatla­nul hever, a hónap végén pedig mun­kaerőhiány . lép fel s nyakra-főre túl- 'órá/nák és túllépik az engedélyezett béralapot 1952-ben el kc’l érnünk, hogy most januártól, ictz év elejétől kezdve a tar’ melés minden iparágában — kivéve ter­mészetesen. a kifejezetten idényjelle­gű iparágaka t,, — dekádról-dekádra, hónapról.hónapra, negyedévről-ne- ,9Y(jdcvrer egyenletesen emelkedjék. A gépek, az ipari felszerelés, a W- hfe'öészközök. teljesebb és tervszerűbb ■kihasználása érdekében széles körben alkalmazni kell egész iparunkban, mindenekelőtt pedig gépgyártásunk­ban, tömegcikkiparunkban, szónbányá. szabinkban a korszerű tormelésirá- ,nyitást, a diszpécser-rendszert. Be kell vezetni mindenütt a terv­szerű megelőző karbantartást. Meg •'kell. szigorítani a túlórákkal való gazdálkodást és áltaiában csökkente ni ke’.l a túlórázást. Az egyenletesen emelkedő termelés egYik alapvető tel­tétele a kooperáció helyes megszerve­zése és jó működése. Vannak, akik azt gondolják, hogy a helyes koope­ráció az, amikor egy-ogy cikk ter­melését lehetőleg sok üzem között osztják szét. így pl. az arató-cséplő­gépek hajtóműveinek gyártására az BMAG-ot jelölték ki, de olymódon, hogy a hozzávaló alkatrészeket 18 üzemben gyárttatták le és egy egy al­katrésznek emellett hat-nyolc gváron kellett keresztülfutnia. Világos, hogv az ilyen ..kooperáció“ inkább bolha. Cirkuszra hasonlít, ame’yben mint is­meretes, a bolhák nem előre megálla­pított terv szerint hanem saját ked­vük szerint ugrálnak. A legfontosabb gyártméinyokm kooperációs tervet kell készíteni és alkalmazni■ Erre van meg­felelő ál'ami határozat s ideje, hogy a határozatnak érvényt szerezzünk. A termelő apparátus.-a gépek, a fel­szerelés jobb kihasználása érdekében rendkívül fontos a folyamszerfl, cik­lusos és zártciklusú termelésre való áttérés meggyorsítása és a munka tér. melékenységét nöye ő. új termelési módszerek, mint amilyen a gvorshen- gerlős gyorshúzás, qyorsvágás. gyors- üzem.mozgalom széleskörű alkalma­zása és mind szélesebb tömegmozga­lommá fejlesztése. Ha csak a már ismert kezdeménye­zéseket'megfelelően elterjesztjük és kő vetkezet esen alkalmazzuk, akkor 'S igen jelentős tartalékaink vannak az 1952 évt terv teljesítéséhez és túltel­jesítéséhez. Pedig nem kétséges, hogy a már ismeretes kezdeményezésekhez 1952 folyamán újabbak fognak tárul­ni. Ebben igen natfv szerepet játszik és (iell. hogy játsszék a munkaverseny elmélyítése és tovább: kiszélesítése s ezen belül mindenekelőtt a szakszer­vezetek és a DISZ fokozott aktivizá­lása a munkaversenvben és a Sztahá nov-mozgalom ' kifejlesztésében és ugyanakkor a pártszervezetek felvilá­gosító és irányító munkájának további megjavítása a murüaverseny. a terme­lés, a helyes kezdeményezések felka­rolása és elterjesztése terén. Sokszor felvetik elvtársak a kérdést: Minen alapján versenyezzünk? Versenyez­zünk az 1952 évi terv alapján, a havt, a negyedévi, az évi terv alapján Ver­senyezzünk egész évben n mmisz'er- tanács és Szakszervezeti Tanács zúsz Iájáért minden üzemben mindenegyes iparágban, egész iparunkban. A termelőapparátus, a depók a 'fel­szerelések. a munkaerő jobb felhaszná­lásának folyamán ennek a harcnak a többi közt oda kell vezetnie. hogy megtakarításokat érjünk el a beruhá­zásoknál. hogy a má-r engedély‘zeit (megtervezett) beruházást f< egy része feleslegessé nélküiözbetőve váljék, vagy pedig esetleg olyan beruházáso­kat. illetve ezeknek egy részét, nme lyeket 1952— 1953-ban kellene meg valósítani, későbbre lehessen elhalasz­tani azért, hogv a legnagyobb, a leg­döntőbb, a legfontosabb beruházások­ra maximális mértékben összoomosit- hassuk anyagi eszközén üst 1952—1953 ban és ezeket minél előbb befejezzük, hogy minél előbb működő termelő üzemekké váljanak. Ezt úgy keil «■! érnünk, hogy ugyanekkor a termelési tervet teljesítsük és túlteljesítsük. Itt ;s a Szovjetunió tapasztalataihoz keil fordulnunk, ahol az elmúlt évben a moszkvai nagyüzemek igazgatóinak kezdeményezésére hatalmas mozgalom indult meg az egész nagy Szovjetunió­ban a beruházások megtakarításáért. * ez" a mozgalom sokmillfárd rubelnyi beruházás megtakarításához vezetett. Szilárdítani kell a munka-, bér­es a Imfegreimel A második kérdés, amelyre fel keii hívni a figyelmet: a munkafegyelem, a bérfegyelem és a tervfegyelem meg­szilárdítása. 1951-ben a bérfegyelem meglazult. Szerencsére távolról sem oiyan mértekben, mint 1949 ben. ami­kor a Központi Vezetőségünknek ezrei a kérdéssel igen komolyan mint alap vető kérdéssel kellett foglalkoznia. De azért a bérfegyelem meglazulása 1951- ben nem volt jelentéktelen, hanem igen komoly volt és nem mehetünk el mellette. Szigorú rendeletet kell terem teniink a normák kezelése terén Biz­tosítani kell a minisztertanács hatá­rozatának megvalósítását, hogy ameny- nyiben a termelési fettételek megváltói nak, mert például új, magasabb ter­melékenységű gépeket alkalmaznak, vagy átszervezés által korszerűbbé, tö­kéletesebbé teszik a munkvfclyamalot akkor a normákat kötelezően meg kell változtatni. Ez jelenleg általában nem történik meg, csak egyes esetekben, s ez a normák lazításának, a bérfegye lem meg,lazulásának egyik legfontosabb formája. Egyetlen becsületes munkás sem kí­vánhatja. hogy amikor a vállalat, az üzem, az állam új, nagyobb termelé­kenységű felszerelést ad vagy amikor a kézimunkát gépi erővel helyettesít­jük, s ezzel emelkedik a termelékeny­ség, a norma ugyanaz legyen, mintha minden a régiben maradt volna. S az a vezető, aki szemet huny, vagy segéd kezet nyújt az ilyesmihez, becsapja az államot, a saját államát, a nép álla­mát, megkárosítja a munkásosztályt, fékezi fejlődésünket. Fel kell számolni a munka kiadás és a munka átvétel terén mutatkozó, különösen az építőiparban, de részben a gépiparban is igen elterjedt s mar- már tűrhetetlenné vált lazaságokat és a pótidők és előkészítő idők utalvá­nyozásánál elsősorban a gépiparban található visszásságokat. Be kell tar­tani és be kell tartatni a selejtrende- letet, amelyet a gyakorlatban jelenleg alig alkalmaznak. Biztosítani kell a technológiai fegyelmet. Szigorúan alkal mazni kell a béralappal való tervszerű gazdálkodásra vonatkozó előírásokat, e azokat, akik felelősek a béralap túlié pcséért. felelősségre kell vonni. A tervfegyelem szempontjából szűk. séges, hogy a lógósok, az önkényesen kilépőik. a£ igazolatlanul mulasztók ellen szigorúbb rendszabályokat alkal­mazzunk, amire jogszabályaink lehető­séget adnak és amit a becsületes dől gozók. azaz a dolgozók túlnyomó több sége már régés régen maga követel. Ugyanakkor persze szem előtt k?U tartani Rákosi elvtársnak azt az tik mutatását, hogy a munkafegyelem meg­szilárdítása terén a fotelodat olyan légkör megteremtése, amelyben nincs maradása a lógósoknak, a naplopók rak. az igazolatlan mulasztónak, a hosszú forintért, egyik munkahelyről a másik helyre, repülő vándormadarak­nak. És figyelembe kell venni azt is hogy a gazdasági vezetőknek mindént el kell követniük, ami törvény szerint módjukban áll. az üzemükben, ’-alia latuknál dolgozó munkások és alkal­mazottak állandósítására, arra. hogy a dolgozók magukénak vallják, megsze­ressék üzemükét, vállalatukat, s azt önként el ne hagyták. Minisztériumainktól, gyárainktól, vál­lalataink igazgatóitól azt is meg kell követ elniirk. hogy fokozott mértékben törődjenek a munkabiztonsági kérdő sekkel, a munkavédelem, a balesetel- háritás kérdéseivel s hogy s/aksze.ve­zetőink a mostaninál következeteseb­ben és szigorúbban őrködjemk a mu!l ka védelmi baleseti rendszabályok betartása felett. A fegyelem megszilárdításához az ic hozzátartozik, hogy felelősségre hell vonni azokat a vezetőket is, akik nem azt termelik, amit, a terv előír, joga sulatlanul túllépik a munkabéralapot, engedély nélkül végeznek beruházáso kát rend-’ltctés-ellenescn használjak fel az anyagot, hitelt, vagy elmulaszt­ják kötelességük teljesítését a legye- lemsértökkcl szemben. De persze ugyanekkot jog'Jal köve telhetik meg tőiflnk üzemeir.fí tröszt­jeink igazgatói, általában gazdasági embereink, hogy mi is. a felső vezetés is. szigorúan betartsuk a tervfegyelmet, s hogy ne változtassuk lépten-nyomon a terveket.. Például aligha lehet nor malisnak tekinteni hogy az 1951 IV. negyedévi tervet november óta 28 «’sei­hen módosították, vagy hogy az 1951 IV. negyedéit tervmódosítások közti' .egyiket-máslkat minisztériumaink "sak 1952 januárjában kapták meg. F«‘lt»í!Ínrf kell hozni a mim!« «erőtartalékokat A harmadik kérdés, amelyre fel ke’l hívni a figye'met: az ipar, a köz­lekedés és a mezőgazdaság munka- erősznkséqieténok biztosítása 1952 ben. Iparunkban még további munkaerő- tartalékaink vannak, amelyeket igenis felszínre lehet és kell hoznunk. Na­gyon kisegítő mából a munkaerő, egy bizonyos ré­szét tervszerűen át kel irányítanunk a termelő munkába. Vannak üzeme­ink, ahol fölös munkaerő van Le kell vonnunk a toborzás elsöévi tapasztalataiból a tanulságokat. Az e.sö és legfontosabb tanulság sze­rintem, hogy az üzemek, vál adatok, ne várják, hogy a szájukba repüljön a sült, galamb, hogy elsősorban az üzemeket kel) aktivizálnunk a mim. kaerötoborzás terén. Az 1952-ben szüksége* munkaerő biztosításához hozzátartozik az ipari tanulók helyesebb elosztása is és rész­ben az ipari tanulóképzés átszervezé­se saját tapasztalataink és a Szovjet, unióban szerzett tapasztalatok a apján olymódon, hogy 1952-ben megszilár­dítsuk a már eddig elért eredménye­ket. emeljük a szakmunkásképzés színvonalát és bizonyos területeken elsősorban az építőiparban és a bá­nyászatban megváltoztathassuk a szak­munkásképzés mai rendszerét, kissé idősebb, de fiatal munkásokból a mainál sokkal gyorsabban, magában a munkában képezzünk szakmunkáso­kat. A negyedik kérdés, amelyet figye­lembe kell vennünk, az önköltség- csökkentés kérdése. Rámutatott Gerő elvtárs, hoqv bár az önköltség tervgazdálkodásunk leg. kevésbbé áttekinthető és leg’.azább te­rülete, az ezen a téren elért javulás biztosította, hogy 1952-ben az áruk 50—60 százalékára vonatkozólag meg. lehetősen pontosan: tudjuk majd mér. nj az önköltséget. Az elmú't, eszten­dőben a gyáripar nagyjában teljesí­tette önköltség csökkentési tervét, de egyes területeken jelentős lemaradás mutatkozik, illetve a tervezésnél voh, nagy lazaság. Az önköltség csökkentése he’yett — folytatta — emelkedett az önkölt­ség a széntermelésnél amiben persze szerepe van annak, bogi* nagymértékben felemeltük' 4" bányá­szok bérét. De természetesen u-em- csak ez játszott szerepet, -hanem sz<?. repet játszott példán’, a fajlagos bá­nyafa felhasználás je éntős megnőve, kedése is. Az ts előfonjuk hogy egyes esetek­ben önköltségcsökkentést mutatnak ki. ténylegesen azonban az önkoltsvS nem csökkent mert romlott a. minő. ség. Példám 1951-ben számos , pamut- tonódánk lényegese,, túl ment a mi­niszteri rendeletben megbatárözóttki- fonási arányon és a ionalkihozafa" ilyen méretű emelése" a minőség ío. vására ment. Elrettentő példa -arra, ho- 9ya„ nem szabad az önköltséget,'„csök­kenteni.1, annak az úgynevezett „újí­tásnak" az alkalmazásit, amikor el. határozták, hogy a férfizakók hosszat k, ét-három centiméterrel meg kell kurtítani Ennek a — tisztesség no. essék szólván — ..újításnak“ az volt a következménye, hogy a vásárlók, — hogy elég hosszú legyen a zakó, — kénytelenek voltak a szükségesnél egy két számmal nagyobb öltönyt vá. súrolni, aminek következtében tény. legesen több anyagot fogyasztották a vásárlókon pedig lötyögtek az öltö­nyök. Kétségtelen hogv 1952-be,j szigorú­an mérnünk kell az önköltséget és tel. jesítenünk kell a7 önköltségcsökken­tés tervét. Ennek eszközei a már em­lített ütemes, qratikonszerű térmel’és, a termelőeszközök jobb kihasználása a tervfegyelem megszilárdítása. az anyaggal való fokozott, do észszerű takarékosság, szoros anyagnormák elő­írása és szigorú betartása, új mun­kamódszerek, helyes újítások, elter­jesztése és kötelező vezetése, és vé­gül a pénzügyi fegyelem megszilártlí. fása. a főkönyvelőségek megierem'e- se mindenütt, ahol még nincsenek meg és ahol szükség van rájuk te­kintélyük növelése és általában az ellenőrzés munkájának megjavjiása.. re.duzzadt az- adminisztratív apparátusunk esi jelentős Enhek létszá A *«ociali«(a iparnak több. jobb. tr/ebb árut kvll termi laír Az ötödik kérdés a minőség és a választék kérdése. 1951. évi tervünk megvalósítása folyamán többízben kel­lett foglalkoznunk a minőség kérdé- sével, többek között ’külkereskedel­münk szempontjából is. A szocialis­ta iparnak nemcsak mind több és több árut kell termelnie hanem mind jobb és szebb árut is. A minőség eme'ésének követelménye a termelő- eszközökre éppúgy vonatkozik, mint a fogyasztási cikkekre. Éppen ma kaptam — nem élöszőr — egy elke. seredet! levelet Bebrits elvtárstól, melyet alátámaszt igen részletes táb. lázattal, ana’izissel, hogy mennyire megrontották a szénnek a minőségét és hogy ez hogyan teszi tönkre moz­donyainkat. Ami a fogyasztási javakat előállító könnyűipart és élelmiszeripart ifié: 1, i t nemcsak magánbavéve a minőség fon os, hanem az is, hogy megfelelő legyen a választék. Minden egyéb nei lelt a párt és a minisztertanács ő-cetn bér t-i nagyfon’.ossá-gú határozata az ér is jó. mert alkalmas arra. hogy minisztériumainkat, fräse jel Hitet, üze­meinket jobb minőségű és vá aszté.ko- sabb áru termelésére szórttá«, mert amennyiben nem ilyent termelnek", ak. kor az áru a nyakukon marad, inért a silány, az izléstetón kivitelű, a csú­nya árut .1 kereskedelem nem fogja átvenni és a fogyasztók nem fogják megvásárolni. Ezért a minőség megjavítása s ? megfelelő választók biztosítósa 1952 évi tervünk sikeres megvalósítását!» egyik fontos feHé'.e'e. Emeljük a *e/elís színvonalát Végül rátérek a vezetés kérdésére, a vezetés színvonala emelésének kér. dósé re. Kétségtelen, hogv 1951-ben értünk el eredményekéi ezen a téren. Meg­nőtt a vezetés felelősség0, jobban ki- domborodott egyszemélyi jellege. Mos­tanában, ha az üzemok, vállalatok ve­zetéséről van szó, mind kevesebbet baltiunk üzemi háromszögről. De azérí az igazgatót még sokbniyüli! „vaÜa- fatvezetöník” nevezik, mert attól tar lanak. hogy az „igazgató*“ szónak va­lahogy burzsoá hangzása van. Másul viszont az ellenkező végletbe esnek és különösen egyes nagyüzemeinknél az igazgató1“, röviden, burzsoá módra „ve­zérnek“ nevezik, holott ismeretes, hogy a-mi országunkban, a mi népünknek egy vezetője van, a mi szeretett Ká kosi elvtársimig A leghelyesebb intézkedés is hely­telenné válhat, ha helytelenül hajtják végre — folytatta. S ebből miiidenek- előtt azt a tanú súgót kell levonnunk 1952. évi munkánkra és általában to. vábbj munkánkra, hogy a gazdasági vezetésnek a dolgozók széles töme­geire kell támaszkodnia és hogy egyetlen valóban- fontos, nagy hord­erejű gazdasági, terme’ési műszaki rendszabályt sem lehet sikeresen vég­rehajtani az illető kerület pártbizott. ságainak tudta, segítsége és támoga­tás,» nélkül, a pártszervezetek, a kom­munisták segítsége s támogatása nél­kül s a tömegsBervetetek megfelelő mozgósítása nélkül. Ez persze nem jelentheti, hogy a gazdasági vezetés, a műszaki vezetés saját kötelezettsé­gét . saját feladatait, saját felelőssé­gét a pártbizottságokra, a pártsiserve- zétekre. a népnevelőkre, a tömegszer­vezetekre hárítsa. Ellenkezőleg! Gaz­dasági vezetőinktől, a felsőktől csak­úgy. mint n, alsóktól, elvárjuk, hogy valóba^ vezessenek! Ne higyjék, mint ahogy egyesek hiszek, hogy a vezetés „viszontbiztosítás." Mielőtt intézkedést kiadnak, mindenkivel meg­tárgyalják. mindenkinek a vélemé­nyét kikérik 9 irásba-r, kell hogy ad. ják és csak úgy merik az intézkedést kiadni. Ne féljenek intézkedni attól való félelmükben, hogy esetleg hibát követnek el. Merjenek felelősséget vállalni! Eijenek '-gyeimező jogik­kal, vezessenek megfontoltan, de bát­ran ős határozottan. Azonban arra i< fel kell hivni gazdasági vezetőinkig gyeimét, hogy ne csak élni tudjanai- a rendelkezésükre álló fcgyelmezé-, eszközökkel, de tudjanak helyesen, idejében dicsérni és jutalmazni is. Ná. lünk nagyon gyakran a jutalom ’— ha mondjuk pénzről van szó, —olyar „pofapénz“ jellegű, ami teljesen h«eh leien. Jutalmazni olymódon kell, hop az a dolgozó embert felemelje y közös ügyünket, a termelést, a rtfz qazdaság szocialista építését elöbb-Ö vigye. Alihoz, hogy 1952-e« feszített nrj> gazdasági tervünket teljesítsük é túlteljesítsük, jelentős mértékl - emelnünk kell gazdasági vezet- síink színvonalát s ez nemcsak 51/ jelenti, hogy gazdasápi veztete sünknek az 1951. évinél js nagy ob mértékben kell támaszkodni • do gozó tömegekre, ezeknek lepsz él sebb rétegeire, liánom jelenti eg ben azt is, hogy gazdasági veze süukben még következetesei kell érvényesülnie pártunk vés sének, a kommunista,_ bolsevik zetés szellemének, Itákos-i el\r bölcs irányításának. (Taps.) A vezetés színvonalának emel azt is megköveteli, hogy ^ té­tovább erősítsük a tudomány 1 gyakrtrlat kapcsolatát, a tudom, es a termelés cgyüttműkö« r- hogy tudományos kutatóink eÉ: tatói ntézeteink, laboratóriun elsősorban a tervben kitűzött^ adatok megoldásának előse. ^_ és a további évek feladatain» , ■ készítésén niunkálkodjana^já hogy általában erősítsük mTy' műinkben a laboratóriumi vy és kutatást. ^ ^ «Ä. A nagy közös erőfeszftéawír- tosítania kell az 1952. évi fesz« népgazdasági tervünk teljesitéy túlteljesítését. Nem kétséges ‘ társak, hogy ez így tesz. Igv " lennie, mert ehhez rendelkező szüskéges feltételekkel. Mert 'i * adat, amelyet pártunk és^ k< nvnnk elénk tfiz, teljes mérti' rcálisl Mert a feladat mervr * sában a mi nagv pártunk, , gvar Dolgozók Pártja ve/e i. tóinkét — fejezte be beszédét Ernő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents