Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-22 / 298. szám

2 NAPLÓ 1951 DECEMBER 39 ki országgyűlés pénteki ülése megtárgyalta és elfogadta a népművelési és a földművelési tárca költségvetését pénteken déleiéit ünnepi fényárban gagyogott as országgyűlés ülésterme, zsúfolásig, megteltek a képviselői padsorok, a .karzatok. Le'Ices taps kö- Baöntötte a terembe lépésükkor Rá­kosi Mátyás elvtársat, a dolgozó ma­gyar nép szeretett vezérét, Rónai Sán­dor elvtársat, Dobi Istvánt s a kor­mány többi tagját Méltóságteljes, ünnepi csendben emelkedett szólásra Dögéi Imre, az orscsággyűlés elnöke. — Tisztelt Országgyűlés — mon­dotta. — Ma ünnepeljük és velünk ünnep’ik a világ dolgozói a már felszabadult és a még elnyomásban élő dolgozó emberek száz és százmil­liói 72. születésnapját annak, aki ma a halhatatlan emlékű Lenin mellett a világtörténe'em legnagyobb alakja, aki az emberiség történetének új kor­szakát indította el, akit ma úgy is­mernek szerte a világon, hogy a nagy Sztálin! (Hosszantartó, fergete­ges taps, az országgyűlés tagjai a karzatok közönsége felállva, perce­ken át tartó viharos lelkesedéssel, ütemes tapssal fejezi ki a magyar nép forró, lángoló azeretetét a nagy Sztá­lin iránt.) A, továbbiakban hangsúlyozta Dö­géi elvtárs, hogy Lenin óta senki nem tett többet az elnyomottak, ki­zsákmányoltak a szenvedők érdeke- ben, mint Sztálin. Sztálin elvtárs számtalan esetben tettekkel mutatta meg, hogy a ^ma­gyar népnek igazi nagy barátja. Sztá­lin e'vldrsnak köszönhetjük, hogy szabad, függetle,-, ország lettünk, hogv hazánk az ellenség minden pró­bálkozása ellenére nem vált újra az imperialisták véres kalandiának szín­terévé, hogy megvertük belső ellensé­geinket és megteremtettük a munká­sok ás do’gozó parasztok szabad ál­lamát: a Magyar Népköztársaságot. — Ma tehát amikor Sztálin elvtárs 72. születésnapját ünnepeljük, meg. logadjúk, hogy minden körülmények között hűek leszünk a szocializmus, a béke ügyéhez, hűek leszünk a nagy, a legyőzheteile,. Szovjetunióhoz, an­nak bölcs vezéréhez a magyar *nép legjobb barátjához, a világbéke leg­több őréhez, a nagy Sztálinhoz! Dögej Imre szavait percekig tartó dübörgő taps fogadta. Ezután az országgyűlés megkezdte a népművelési tárca költségvetésének tárgyalásét. Barcs Sándor előadói beszédében hangsúlyozta, hogy a tömegkultúra kiszélesítése terén 1951-ben jelentős előrehaladás történt. Ez kü'önösen á kul tűrversenyek nagv mozgósító ere­jében és komoly eredményedben, a ícultúrotthonok létesítésében és a népkönyvtárhálózat kiterjesztésében jelentkezik. 1,951-ben a népművelési tárca 800 úi kultúrotthon felállítását tervez­te, ezt a tervet azonban jelentő­sen túlteljesítette, úgy, bogy az ez évben megszervezett kultúrott- honok száma csaknem ezer lesz, A jő vő esztendőben a minisztérium ezt a számot újabb ezerre! kivárna emelni. Népkönyvtárhálózatunk idén 1013 falusi, tíz körzeti és 27 városi könyvtárral bővült. 1952-re úiabb ezer népkönyvtár és hatszáz üzemi könyvtár felállítását tervezi a minisz­térium, ■ Ezután Horváth Márton elvtárs emelkedett szólásra. Horváth Mwrton elvtárs beszéde Hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy megszületett és rohamosan fej­lődik a felszabadult magyar nép kul­túrája. Ezután Így folytatta: Hétéves népi demokráciánk termé­szetesen csak elején tarthat kulturális fejlődésének. De ez a kezdet máris átfogóbb, nagyobb jövőjű mindan­nál, ami Magyarországon valaha is tehetett.-- Művészeti életünk nemzeti jel­lege soha nem volt oly egyeduralko­dó, mint napjainkban. Soha. történelmünk folyamán né­pünk milliói nem voltak olyan ak­tiv részvevői, egyszerre nézői és alkotói művészeti életünknek, mint ma. Rámutatott, hogy a múltban üldö­zött vagy elferdített magyar népmű­vészet otthont lelt a népi demokrá­ciában. Méltatta az Állami Népi Együttes és á hozzá hasonló többi hivatásos müvé',zeti együttes munkáját, me­lyeknek működése a magyar nép­művészet legdöntőbb győzelmét je­lenti. — Folyik vita arról, hogy a ma­gyar népművészet, mely az elnyomott nép művészete volt évszázadokon ke­resztül, vájjon a felszabadult nép ér­zelmeit, céljait ki tudja-e fejezni. Amíg ez a vita 'folyik, az élet eb dönti ezt a kérdést. Aki látta ezeket az együtteseket, aki látta az Állami Népi Együttes legjobb számait, vagy akár az olyan együttesekét, amilyen a tápéi volt, amely itt mutatkozott be a kultúrver- seny utóján —, azok tudják, hogy népünk táncaiba, dalaiba bele lehel vinni a felszabadult dolgozók optimiz­musát. — A magyar népmű^2«' kivirág­zása mellett új kultúránk nemzeti jelegének másik lényeges vonása icg jobb hagyományaink új élelrekel'é- se, a magyar klasszikusok hatalmas térhódítása a tömegek között. Ki más lehetne ebben a zászlóvivő, mini Pe­őfi, akinek írásai a felszabadulás óta egynegyed milliós példányban je­lentek meg és hozzá kell fennem, ez is kevés. — A tánc és a zene, az irodalom és a festészet s újabban az építésze is, nem támaszthatta volna új éle r? népművészetünket és nagy nemzeti hagyományainkat, nem vált volna so ha ennyire nemzetivé, ha nem válna lépésről-lépésre, évről-évre egyre job­ban szociális'.« eszméink hordozójává Művészeti életünk nemzeti voná­sainak gyors Uivirágzását r.em utolsó sorban a szovjet kultúra megtermékenyítő hatásának is kö­szönhetjük. A szovjet kultúra ha'ására művésze'i életünk még nemzetibb, demokratiku­sabb, szó szerint milliókhoz szól. A szovjet regényt, a szovjet filmet, festészetet úgy vallja magáénak né­pünk, min: ahogy a szovjet olvasó magáénak vallja Petőfit. A Nagy Honvédő Háború könyvei, filmjei, képei, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom magávalragadó áb­rázolása, a nagy épílő munka lelke­sítő pátosza neveljen nálunk is ifjút és öreget, férfi-, és nőt egyaránt, ne­veljen tovább mindenkit, hogy hozzá­nőjünk saját életünk nagyságához. Ma a szovjet kultúra ugyanúgy segítő kézzel nyúl felélik, mint néhány évvel ezelőtt a fasizmust legyőző katonák keze, mint a népgazdaságunk ültjét egyengető szovjet tudósok, sztahánovisták, kolliozparaszlok keze. — íróink és művészeink efismerés- reméltó erőfeszítéseket tesznek, hogy méltóan kielégítsék népünk igényeit. Ez évben zajlottak le az írók, zené szék, színészek és épí.észek kongresz- szusai és konferenciái, melyeken a legjobbak megvitatták művészetünk feladatait. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy művészeink csak akkor fogják tudni elmondani népünk tetteit, ha eggyé válnak népünk eszméivel is, ha meg­szabadnálak a mun.kájukait gá.ló pol­gári előítéle'ek'öl. Vázolta az ismeret- terjesztő munka eredményeit, majd hangsúlyozta, hogy a népművelési minisztérium jövőévi tervéből kultu rális életünk további nagyarányú fej­lődése fog kibontakozni. A népműve­lési tárca költségvetését a Magyar Dolgozók Pártja névében elfogadta. Ezután Veres Péter szólt hozzá a népművelési tárca költségvetéséhez. A iöídmüvelcsiigyi Isírva köitségveféhének tárgyalás» Ezután az országgyűlés a népmű­velési tárca kölíségve'ésé! általános­ságban és részleteiben elfogadta, majd megkezdte a földművelési tárca költ­ség v e t ésén ek tárgya'ásá t. Császár Balázs előadó hangsúlyoz­ta, hogy a fölífművelésüayí minisztérium 1952 évi állami költségvetése több, mint 400 millió forinttal, azaz több, mint száz százalékkal na­gyobb az 1951. évi költségvetési keretnél!. A jövő költségvetési évben öntözéses gazdálkodásunk területé: mintegy 55 százalékkal emelik. Az álla'állomány ban még gyakran pusztító járványok megelőzése érdekében kiterjesztik a védőoltás-akciókat, erre a célra a ta­valyi összegnek közel kétszeresét irá­nyozza elő a költségvetés. Nagy gon- do' fordítanak a szakemberképzésre is. A felsőoktatásban résztvevők szá­ma 47.1 százalékkal emelkedik a jö­vő költségvetési évben. Nagy gondo* fordítanak a kísérleti gazdaságok és tudományos intézetek eredménves munkájának biztosí’ására, az élen­járó szovjet tudomány mind nagvobb mérvű alkalmazására. Erre a célra a tárca költségvetésében a tavalyi ősz- szeg kétszeresét fordítják. A mezőgazdaság fejlesztésére a földművelési tárca keretében e.iö irányzott összeg az állami mezőgaz­dasági gépiizem köli'ségvetéséve! együtt több, mint másfélmilliárd fo­rintot tesz ki \r. előifányzaton ÍVlsi* fovábl»» tÍ7imllió forintot fordítunk mczognzdweaíggunk fokozott Képesítésére Dávid Ferenc beszédében megállapí­totta, hogy ebben az esztendőnél) színe mindenütt erősödjek és gazda­godtak terme öszöve'.keze.eink. He­ves megyében a szövetkezeti alap egv év alatt'823.000 forintról 4,780.000 fo rintra i nőtt. Szabolcs megyében 2,400.000 ről 10,200.000 forintra, Szol­nok megyében 3.000.000-ról 17.600.000 forintra emelkedett. Az elmúlt évben szövetkezeteink hatalmas építkezése­ket hajtottak végre. 70.000 szarvas- marha számára építettek korszerű is'állót; több, mint százezer darab ser­tés számára hizla'dát, több, mint száz­ezer juh számúra juh-hodályt, több mint 750.000 baromfi számára barom fiolát és 162.000 köbméter betonsiíót építettek. Ezu'án a párt és a kormány leg­utóbbi nagyjelentőségű határozatról beszélt és hangsúlyozta: dolgozó parasztságunk felismerte, hogy a rendelet a becsületes dol­gozó paraszttok érdekelt szolgálja. Hangoztatta, hogy a jövő évi mező­gazdasági feladatok megoldására ala­posan fel kell készü'niök elsősorban teTmelöszövetkezeteiniknek és gépállo­másainknak. Dávid Ferenc ezután a jövő évi fel­adatokról beszélt, maid így folytatta: — Mezőgazdaságunk szocialista fej­lődését segíti elő költségvetésünk szá­mos kiadási tételével, a mezőgazdasá­gi beruházásokkal, a mezőgazdaság fejlődésére fordított különféle össze­gekkel. A magam részéről indokoltnak tartanám, hogv a mezőgazdaság fokozott gépesítésére, a már elő­irányzott összegen felül további tízmilliót fordítsunk, hogy ebből úiabb traktorok, aratógé­pek és betakarító gépek áll'anak me­zőgazdaságunk rendelkezésére. A költségvetést elfogadta. Az elnök ezután javasolta az or­szággyűlésnek, hogy Dávid Ferenc módosító indítvánvút, amellyel a me­zőgazdaság- beruházások összegének tíz mi'lió forinttal való felemelését javasolta, ad’ák ki a gazdasági és pénzügyi bizottsáfm.ak azzal, hogy ja­vaslatát a népgazdaság fe-lesztése cí­mű költségvetési fejezet tárgyalásánál tegye meg Az országgyűlés a javas­latot elfogadta. Ezután. Kókai Jánosné szólalt fel a fö’dművelesügyi tárca költségvetési vitájában. — Az 1952-es évi állami költségve­tés 13 százalékát mezőgazdaságunk fejlesztésére fordítjuk — mondotta — és ez a hatalmas összeg dolgozó pa­rasztságunk felemelkedését szolgálja Alkotmányunk biztosítja számunkra az egyeniogúságot — folvtatta, — s a dolgozó nők mind a munkában, mind az ország vezetésében ott vannak. Je­lentős számban vannak, akik mező- gazdasági akadémián, vagy az Agrár- tudományi Egyetemen tanulnak. Kókai Jánosné ezután arról be­szélt, hogy a földművelésügyi tárca költségvetése 1952-ben még fokozot­tabb gondot fordít mezőgazdasági szakiskolák és felsöísko'ák fejleszté­sére. A költségvetést elfogadja. Szabó Ferenc felszólalásában rá­mutatott, milyen sokrétű és hatalmas segítséget kaoott a dolgozó paraszt­ság a nép államától. — Csak ebben az esztendőben 1672 millió forintot ruháztak be a mező­gazdaságba. Több. mint 3.000 traktort, 1.250 kévekötő-aratógépet, 850 cséplő­gépet, 850 kazalrakót, 900 íogatos fűkaszát és egvéb gépek ezreit kaptuk. 31.000 kát. holdon létesítettek öntöző­műveket, 2,600.000 mázsa műtrágyát is kapott a falu. Kaptunk bekötőutakat, jó ivóvizet, telefont, -orvosi rendelő­ket, gyógyszertárakat, szülőotthono­kat, bölcsődéket, általános és közép­iskolákat, könyvtárakat, mozikat, kul- túrotthónokat. Igen nagv segítséget kaptunk a gépállomásoktól. A dolgo­zó parasztnak ma már nem kell köl- csönfogatért könyörögnie a kuláknaik Nincs rákényszerítve arra, .hogy ro­botban kínlódjék a kulák szolgálatá­ban, viselje az iga-uzsora embertelen terheit. Az elmúlt évben több, mint 1,650 000 kft. holdon végeztek a gépállomások traktorai ta'aúnun- kát egyéni gazdák számára. Az országgyűlés ezután a fö'J.r.űve- lásügyi tárca költségvetését részletei­ben és általánosságban elfogadta. Az 1951. évi neuzelközi Sztálin-dijak odaítélése Moszkva (TASZSZ) „A népek közötti béke megszilárdításáért“ elne­vezésű nemzetközi Sztáíin-dlj odaítélésével foglalkozó bizottság D. V. Szkobelcin akadémikus elnökletével december 18-án és december 20-án tartotta üléséi Moszkvában. A bizottság „A népek közötti béke megszilárdításáért“ elnevezésű nemzetközi Szia! in-dijak 1951. évi odaítéléséről a következő határozatot hozta: A béke fenntartásáért és megszilárdításáért vívott harcban szerzett kimagasló érdemeikért „A népek közöM béke megszilárdításáért“ elnevezésű nemzetközi Sztálin-(l íjjal kell kitűntél ni a világ különböző országaiban a demokratikus erők következő képviselőit: t. JKuo Mo-Zso, a Kínai Tudoina nyos Akadémia elnöke, 2. Pietro Menni parlamenti képviselő (Olaszország) 3. Ikuo Ojama tanár, parlamenti képviselő (Japán) 4. Monica Felton közéleti személyiség (Anglia) 5. Anna Seghers írónő (Németország) 6. Jorge Amado író (Brazília) Dís?e'őadós a nagy Sztálin 72. születésnapja alkalmából A világ dolgozóinak szeretett ta­nítója, a magyar nép nagy barátja, Sztálin elvtárs 72. születésnapja al­kalmából a Magyar-Szovjet Társaság és az Országos Béketanács díszelő­adást rendezett Budapesten az Uránia filmszínházban, jy díszelőadáson meg­jelent Dobi István, a minisztertanács e.nöke, a magyar politikád, kulturá­lis és gazdasági élet sok más kivá­lósága. Ott voltak: Bobrfeev, a szov­jet nagykövetség tanácsosa, Huan Cen a Kínai Népköztársaság buda­pesti nagvkövete és a többi baráti ország kv’képviseleteinek vezetői. Ünnepi beszédet Máté György elv­társ, a Magyar írók Szővetségémek párttitkára mondott. Belföldi hírek A sztá'ánvárO'Si kikötő építői Sztá­lin elvtárs születésnapja tiszteletére megfogadták, hogy december 21-ig tel­jesítik évi tervüket. A vállalás teljesítésével nem teszik ölbe a kezüket a kikötőépítkezés dol­gozói hanem újabb harcba indulnak az egész partfal fe.töltéséért. A dol­gozók fogadalmat tettek, hogy már­cius 31-re befejezik a partfal építé­sét. * Csütörtökön este avatták lel Sztá- linváros dolgozói a nagv Sztálin szü­letésnapjának tiszteletére indított munkaversenv során elkészült film­színházat, a7 ország legkorszerűbb mozipalotáját. * Sztálin születésnapja tiszteletére 516 vasúti kocsit javítottak ki terven felül a Rákosi-fűtőház dolgozói. * A Szikra Könyvkiadó Sztáli„ 72. születésnapjára adta ki Vorosllov: „Sztálin és a Szovjetunió fegyveres erői'• című gyűjteményes kötetet Vo- rosilov a kötetben szereplő cikkeket Sztálin elvtárs 50., 60. és 70. szüle­tésnapja alkalmából írta. Súlyos lakáskrízis Jugoszláviába*» 4 ilolgosók tísexrsi hajléktalanok Moszkva: A jugoszláv politikai emigránsok „A szocialista Jugoszlá­viáért" című lapja a jugoszláv la­kásviszonyokról a többi között a kö­vetkezőket írja: A belgrádi hatalombitorlók a há­ború befejezése óta nemcsak hogy nem törődtek új lakások építésével, de még a háborúokoztá romokat sem takarították el. A sérült Lakóházak­nak mindössze tíz százalékát hozták rendbe. így tehát nem csoda, ha sú­lyos lakásínség ■ mutatkozik ország­szerte. A kő tségvetés háromnegyed részét háborús előkészületekre for­dítják, lakásépítésire viszont semmit sem költenek. Maga a fasiszta ..Poli­tika" ;s megjegyezte, hogy „egyetlen épület sem készült el ebben az év­ben, a tervbevett 1400-ból.“ A lakásokat a lakosság túlnyomó része képtelen rendbehozni, mert na­gyon kevesen tudnak kétezerötszáz és háromezer dinárt fizetni egy szoba festéséért Hasonló a helyzet a töb­bi városban is. A dolgozók tízezrei­nek egyáltalában nincs lakása.. „A la­kásviszonyok rendkívül nehezeik ná­lunk — panaszkodik a Politika" — Belgrádban 41.289, Nisbem 6807. Bor­ban *003 lakásra volna szükség" — ismeri el maga a fasiszta lap. A lakásügyeket intéző szervekhaz ezrévei futnak be a dolgozók lakás- kérelmei. Belgrád Vili. kerületé .k lakáshivatalában 14.000 kérvény he­ver régóta elintézetlenül. Szkopijében hasonlóa- kétezerhétszáz kérvény txi- rosodik már hónapok óta. Ezek a té­nyek mutatják, hogy a Tito-klikknek szándékában sincs megoldani a dol- . gőzök lakás-kérdését. * A munkás’akások kérdésének meg­oldását teljesen a vállalatok igazga­tóira bízták. A dolgozók tű’—ba- rakokba^ laknak, amelyek Főárnak és a legelemibb egészségi feltételeket la né külözik. S_c:bia építőipari munká­sainak 90 százaléka és Bosznia erdő- ipari munkásainak túlnyomó része ilven körülmények között él. BESZÉLGETÉS Részlet NYIKOLÁJ TYIHONOV: Pakisztáni elbeszélések e. könyvéből Nyomorúságos agyag, viskó. Nyáron folyton száraz agyagrögök po. tyognak a lakók fejére és vállára Esős időben pisz­kos patakok csörgedez­nek a falon, végülis a vi. tyiló rászakad lakóira és az egész odúból egy nyir­kos. súlyos agyagrakas marad és semmi más. , A telő mutalja, hogy ideje volna megújítani a szalmát. A kunyhó beise. jében két időtől fakult, rozoga fekvőhely terpesz_ kedik. Gondosan kimo­sott. különböző nagyságú konzervdobozok sorakoz. tak a földön. Ezek he. lyettesitik a fazekat, bög­rét. tányért, poharat. A kicsiny tűzhely ke. serü, kíkes.zöld füstöl okádott, mert ebéd ké­szült más tüzelő hiányá­ban, száraz trágya tüzér. Két agyonfollozott laka. ró hevert a sarokban Ilyen égbek:áltó sze­génységet elképzelni, is nehéz. Az asszony hosz. szú évek óta lakik ebben a vityilóban. Egy életet élt le a csupasz agyag, falak között, a javulás minden reménye nélkül. Ezt az életet csak a ha Iái tudja megváltoztatni. Akkor a takarás konzerv, dobozok tulajdonosát be. leteszik egy. még szőkébb agyagcellába és ezzel az ügy be is fejeződik. A házigazda gyermekei nagy kíváncsisággal néz lek bennünket. Ezeknek a gyermekeknek látogató, sunk helyet.esítette a tűn dérmesét vagy az utca) fakirok varázslatait. A kunyhó belsejébe lép ve, a falon egy arcképet pillantottam meg. Nem ismertem fel, mert a sa rokban tökéletes sötétség volt. Gyufát gyújtottam Előttem fűtött a vakolat, lan falon Sztálinnak, va­lamelyik újságból kivá. goit arcképe. Ez annyira meglepő és váratlan voll, hogy mrg- kérdezlem a házigazdái, honnan került hozzá a kép. Az idős, félmeztelen pa­kisztáni férfi arca előtt üdvözlő, szertartásos moz dulatot irt le kézével, megérintelte durva szakái. Iát és lassan mondta: — Ez Sztálin képe. Az Imroz folyóiratból vágtam ki. Ari tudom, hogy ki­nek a képe. De mondd csak, te folyóiratot olva. sol, írástudó vagy?, — Nem, — felelte — írástudatlan vagyok. Nem tudom elo'vasni, ami az újságban írva van. El mondják nekem. De azt tudom, hogy kicsoda Sztálin. beszélgetni is szoktam vele... — Hogyan beszélsz véle? — Ha nagyon nehéz a sorsom, azt kérdezem tő­le: „Látod, hogyan élünk? Hát lehet így embernek élni?” f) válaszol: „Látom és tudom. Küzdlelek, min­den jóra fordul". Én pe­dig ezt válaszolom: ,.Bi zom ebben! Hiszen, ha nem bíznék, már 'égen végeztem volna ezzel a szörnyű élettel De hi. szem hogy ezek itt — és rámutatott a gyermekeire — máskép fognak ein- ó egészen másképpenl" Forrijtolfa: TÓTH KALMÁK

Next

/
Thumbnails
Contents