Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-31 / 304. szám

KflPlO 1951 DECEMBER 3f A DUNÁNTÚLI NAPLÓ LEGTÖBB LEVELEZŐJE Egy héttel ezelőtt szabadsáyia kó- szült a komlói Mélyépítő Vállalat ku bi'kos brigádja. Nusszer elvtárs. a Du­nántúli Napló legjobb levelezője is csomagolta szerszámait miközben *íj ból elővette azt az újságot, amelybe.. vastag betűvel volt szedve a cím: „Nuszer Péter sztahánovista kubikos, a Dunántúli Napló legjobb levele­zője." Nasser* Péter sztahánovista kubikos levelező — Nagyon boldog vagyok. — mond­ta ©I később Nusszer elvtárs — hogy a pártsajtó értékek munkámat. Meg­kérdeztem munkatársaimat: „Mit szól­tok ehhez a cikkhez, mondjátok már el, mi a véleményetek róla?“ — Papp János és a többi munkatárs , fs he­lyeslőén bólogattak, öten voltunk 0 szobában. Végignéztem társaimon és örömmel gondoltam arra hogy nem­sokára róluk is hasonlóan fognak ír­ni, mert szorgalmasan levelednek a sajtóval. Nusszer elvtárs többszőr elbeszél­getett munkatársaival, elmagyarázta nekik a munkáslevelezés fontosságát. Elmondta, hogy minden levelezőnek arra kell törekedni, hogy minél jobb legyen az a levél, olyan, hogy tanul­ni lehesse^ belőle. Vázsonyi elvtáTsat és többi mun­katársait is örömmel szervezte be levelezőnek Nusszer . e’vfárs. Vózso. nyi elvtárs pedig gyakran ir bíráló leveleket is. Egyik levelében bírála­tot mond a munkavezetők felé és bí­rálja a fegyelmi bizottság enyhe bűn. ‘etését: „Schein János és Ács Gyu­la — írta Vázsonyi. elvtárs, — akik munkaidő alatt berúgtak, nagyon enyhe büntetést kaptak Csak éppen lefokozták őket és ezentúl nem lehet­nek munkavezetők. Szerintem el kel­lene távolítani őket arról a munka­helyről, de még a vállalattól is, ahol dolgoztak...“ Nusszer elvtárs örömmel látja, hogy munkatársai is leveleznek már. Büszke rá hogy az 5 brigádjukban több kubikos, levelezője a szerkesz­tőségnek. Nusszer elvtárs maga is nagyon sokat ír, minden időszerű kér­désről. Két hete a szabadpiaci árak­ró írta meg a véleményét. „A tojást, ami nem is olyan régen még 2.50 forint volt most 1.60—1.80- ért meg lehet kapni. n szalonna ára 80 torint helyett 50 forintra csökkent. Ezenkívül túrót, tejfelt, vajat és -~>n- den elképzelhető élelmiszeréikket le­het vásárolni olcsó áron.'' Legtöbb levelében bírál Nusszer elvtárs, ami nagyon helyes. mert egy-egy levele után kijavítják a hi­bákat. De nem elég az. ha csak a hibákat veti fel. Szükséges az, hogy a jó eredményeket is megírja levelei­ben. A hibák kijavításéban sokat segí­tett Nusszer elvtársinak a „Néhány szó a komlói Mélyépítő Vállalatról“ címmel megjelent levele is, amelyben így írt: „Egy alkalommal kimentünk a mim. kahelyre és nem volt kijelölve az a hWy, ahol dolgoznunk kellett volna és sokáig „tapogattunk, mint vak a hajnalban“, amíg végre megkaptuk a rendes beosztást. Vájjon ki a felelős ezért a munkáért? Miért küldik ki a dolgozókat olyan munkára, amelynek a területe nincs kijelölve.“ Mióta a levél megjelent ilyen eset nem fordult elő, hasznos volt Nusszer elvtárs levele, örülünk annak, hogy mind sűrűbben jár be szerkesztőségünkbe, mindig újabb problémákkal. Meg is jegyzi Nusszer elvtárs, valahányszor •evelet hoz be, vagy tanácsot kér szerkesztőségünktől. „Még mindig nem mondhatjuk azt, hogy nincs egy hiba sem a Mélyépítő Vállalatnál. Sőt annak ellenére, hogy bírálatunk majd­nem mindennapi, még nagyon sok és elég súlyos hibák vannak nálunk. De én nem nyugszom addig, amíg a hi­bákat teljesen ki nem javítjuk.“ Nusszer elvtársnak igaza van. Nem szabad elhallgatni és eltűrni a hibá­kat hiányosságokat, hanem sürgősen ki kell javítani és változtatni kell rajta. Nagyon helyes lenne, ha Papp, Szálai, Vázsonyi elvtársak és a töb­bi komlói levelezők mind sűrűbben írnának, Nusszer elvtárshoz hasonló jó leveleket. Ismertetnék a., eredmé. nyékét, bírálnának és Így levelükkel nagy segítséget nyújtanának úgy a pártsajtónak, mint munkatársaiknak és az üzemnek A dolgozók önfegyelme fokozásának, a régi használhatatlan muh- ‘ * knmódszerek, vagy a kapitalista társadalomban megszokott munkakerülés felszámolásának legfőbb eszköze a sajtó legyen, amely felfedi az egyes munkakommunák gazdasági életének fogyatékosságait, kíméletlenül megbélycgzi azokat a fogyatékosságokat, nyíltan feltárja gazdasági életünk minden fekélyét és ilymódon a fekélyek orvoslás« céljából a dolgozók közvéleményéhez apellál. (Lenin). így segíti Jakabovics elvtárs, délszláv levelezőnk faluja dolgozó parasztjait Egészen közel déli határainkhoz, egy délszláv községben, Alsószen!im,ir- torvban lakik Jakabovics István elv­társ, délszláv levelezőnk. Jakabovic- István harcos, jő elvtárs, nagyon sze rétik a község dolgozó parasztjai, de különösen azok, akikkel együtt dolgo­zik a tennelőcsoportban. KÉT EVE LEVELEZŐ VÁRNÁI LÁSZLÓ ' Két éve annak, hogy Várnai Lász fő első levelét elküldte szerkesztősé: günkbe. Kezdetleges, bátortalan levél wil az első, de a későbbiek mindig bátrabbak ós közvetlenebbek lettek. Igaz. hogy levelei csaik az elért ered­mények ismertetésével foglalkoznak és nem ir a hibákról, a munkafegye- temlazltókról és az anyagpocsékolás. - róh Ellenben vSjó! foglalkozott leveleiben a december 2d/íéi elért eredmények­kel. Várnai László MÁV intéző, levelező „A pécsi állomás dolgozói lelkesen végzik munkájukat Sztálin elvtárs születésnapjára lett vállalásaik meg­valósítása során. Petrovics Jenőné, Hartlieb Sándorné és Fábián Ferenc már teljesítették vállalásukat, mert forgalmi szakvizsgájukat sikerrel le­tettékr A női dolgozók sikerein fel­lelkesülve Bálint Szilveszter, Dipt- mayer Ferenc és Erdőéi József tanuló­kört alakítottak, ahol a forgalmi ön­állósító vizsgára készülnek. Őszinte elvtársi segítséget nyújt tanulásukban M<kesj Lajos torgalmista szolgálat- vevő, aki komolv esélyese az őszi forgalmi munkaverseny területi elsői, nek. Sztálin elvtárs születésnapjára vállalta hogy a tehervonati termelés­ben elért 705 százalékos eredményét 115 százalékra emeli.“ Várnai elvtnrs cikke után még fo­kozottabban megindult a tanulás és a munka >az állomás dolgozói között. Komoly munkát fejtett ki a rr.un- ItAslevelegők szervezésében is. Ö -zer- vezte he levélírásra özv Sajóé Gvu- lánét, akinek elmagyarázta a munkás- levelezés fon’osságát. Sajgó elvtársnó első dőVe'ét Rákosi elvtár^hoz í rí a és abban szomorú múltjáról számolt be- „Mi, dolgozó nők, a múltban el vol­tunk nyomva: Látástól vakuláslg dol­goztam én is az uraknak." Szüleim cselédemberek voltak, nem tudtak is­koláztatni sem engem, sem hat test­véremet. De mióta a dicsőséges Szov­jet Hadsereg lelszabadítottcb hazán­kat, megváltozott a nők helyzete is­mer/ a munka azóta a mi részűnkre is becsület és dicsőség dolga lett. Vég­telen hála és szeretet tűz azóta pár­tunk és szeretett Rákosi elvtárshoz ezért A vasúthoz kerültem és ennek nagyon örülök. Minden igyekezetem. mr; azon leszek, hogy jól.dolgozzak.“ Ilyen levelezőket szervez Várnai elvtárs, mint Sajgó hlvtársnő. aki be­csületes, jó munkáján keresztül mu­tatja meg, hogy állja is Rákosi' elv­társnak adott szavát. Kövessék többi levelezőink is Vár­nai e’vtárs példáját és minél több be. esthetes dolgozóval; étmunkássa! é3 sztahanovistával igyekezzenek bőviíe. nj munkáslevelezőink táborát. A járási párliiizoHsái adjon segilséqet a szederkényi termelőcsogort iposzilárdításához Fóris Kálmán elvtársnak, a ?3- Építőipari Tröszt pártbizottság tit­kárának nem ez az első bíráló le­vele, amelyet közlünk. Fóris Kál­mán elvtárs eddigi leveleiben is bátran harcolt a hibák kijavításá­ért és eredményesen. Ez a levele nagy segítséget fog nynjtnni a sze derkényi termelőcsoportnak a hi­bák kijavításában, s az njabh ered­mények elérésében. * . A szederkényi termelőcsopori megalakulásától kezdve ért el ered­ményeket. Az eredmény a csoport számszerű növekedése volt. Ez azt hozta magával, hogy a termelőszö vétkezétbe kerültek olyanok is. akik munkájukkal nem a gazdasági _és politikai erősödését segítették elő a termelőszövetkezetnek, hanem le rontották azt. Nem tudta a termelőszövetkezei vezetősége a nyáron mozgósítani az egész tagságot a mezőgazdasági munkák időbeni elvégzésére. De eb­ben nemcsak a termelőszövetkezei vezetősége, hanem maga a pártszer­vezet vezetősége is hibás. lőtt a terme 'őszövetkezet 10- ~~E~,------------- kafasztróli“ ho jd szőlőjében nem végezték e! időben a permetezési, a kötözést és a kapálást. Ez azt „eredményezte", hogy a tíz .kataszteri holdon esnk 140 hektoliter bor termett. Ha a munkákat időben elvégezték volna akkor ezen a területen legalább 400 hektoliter bor terem és ez 52.000 fo rinftal nüvnfe volna a szövetkezet jövedelmét. Maga Kulcsár Károly, a szövetke zet párftitkára sem járt elől jó pél dóval és ez már a szövetkezetbe lé nősekor is pt»g-|rín<p/Vo/'>tt. kMrs.ir elvtárs felesége földjét nem vitte a csoportba, hanem azon egyénileg gazdálkodott, de legtöbb esetben a munkát a termelőszövetkezet tagié val végeztette, amit munl nrev-éa ben számolt el nekik arra hivnlkoz va, hogv ő párttitkár és nem ér rá az egyéni gazdaságában dolgozni. z a vé pniénvfw. 3z aratási munkát I i/'gy Kulcsár vároly elvtárs -tudatosan/ lazí­totta a munkafegyelmet, amit bizo­nyít az is, hogy amikor a szövetke­zet fiatal agronómusnője meg akar­ta vele beszélni a edkorrépa-szedés megszervezését, úgy, ahogy a rnun- kaegységkönvvhen van lefektetve, akkor Kulcsár Károly azt a kijelen­tést tette, hogy ha az agronómus akarja, szervezze egyedül, mert sze­rinte: ..azt úgysem lehet teljesíte­ni." Így történt, hogy mikor zárszá­madáskor a szövetkezet tagjai bí­rálták és rámutattak, hogy jó veze­téssel több jövedelmük lehetett vol­na, Kulcsár elvtárs ezt csak nevetés, se] „nyugtázta“, ahelyett, hogy ön­kritikát gyakorolt volna a csoport­gyűlés előtt. Kulcsár Károly vette a csoportba Hunyadi Pétert is, aki n tapasztalatokat hamar „leszűr­te“ megkezdte aknamunkáját. Hu­nyadi arra akarta rávenni a szövet­kezet tagjait, hogy szántsák ki az ősziárpát, mert'nagyon egérkáros. De az agronómus ezt megakadá­lyozta, mivel pines a szántásban olyan nagy egérkár, hogy azt fal kellene szántani. De nemcsak ezzel akarta Hunyadi megbontani a szö- velkezet egységét, hanem a munka- fegyelmen keresztül is, mivel állap donn lázit a tagok között. ; tagjai egészér ven fel­ismerték u hibákat és hiányosságo­kat.^! felelőst keresik. Kulcsár Károly most érzi. h#>gV amit mulasztott azért felelnie kell. r.prv-n „/ uz ,,kn nun-'1-, hngv most a felelősség revon ás elől el akarja hagyni a termelőszövetkezetet. Kérem u járási pártbizottságot, hogy adjon meg minden segítséget a szederkényi torpielőszövetkezet- nek. hogy megtisztíthassa sorait és a jövő gazdasági évben erős. egész­séges fePődésnek indulhasson, ifj. Fóris Kálmán T'-a* Tröszt pártbizottságának titkára. Most,amilóra szövetei Jakabovics István délszláv levelező Jakabovics elvtárs első volt i azok között a délszláv dolgozók között, akik a termelőcsoport megalakítsál javasolták Alsószentmártonban. — Jó volna nálunk is megalakítani a termelőcsoportot — mondta a töb hieknek — és javaslatát tett követte, összefogtak vele a fain legszorgalma­sabb. legbecsületesebb délszláv dolgo­zói, s néhány hét mulva már közö­sen dolgoztak az alsószenfmárloni Uj Alkotmány tezcs-ben. A tszcs megala­kulása után napról-napra jobb ered­ményeket értek el. Idő előtt végez ték el az őszi munkákat, s alaposan felkészülve kezdték tavasszal is a szántás-vetést, hogy az egyéni gaz dáknál magasabb terméseredményeke érhessenek el. f Nagyon örültek a közös sikereknek a tszcs dolgozói, örüli Jakahovies elv- fárs is, aki az üzemi pártszervezet titkára lett. De hamarosan rájöttek arra, hogy a tagságnak nagyobb mun kedvet, az alakuló termciőcsoportok- nak pedig bő tapasztalatokat adhat­nának át, ha lenne a csoportból va­laki, aki levelet ír munkájukról a párteajjónak Jakahovies elvtárs volt az első, aki írt a termelőcsoport lak­jainak munkájáról, majd későbbi le­veleiben arról számolt be, milyen újabb eredményeket értek el, hogyan végezték el időben a tavaszi munká­kat, a növényápolást, az aratást, ho­gyan osztották meg a tagok között a jövedelmet. Megdicsérte leveleiben azokat, akik élenjártak a munkában, s kemény bírálatot mondott azok f*- Lé, akik hátul kullogtak és rontották a munkafegyelmet a csoportban. Jakabovics elvtárs leplezte 3c leve­lében a község plébánosát is, megírta, mint játszik az össze a kulákokkal, a becsületes dolgozók rovására. Kipel­lengérezte nemcsak Alsószentmárton­ban, hanem az egész megye dolgozói előtt. Ezekben a levelekben arra buz­dító/a az alsószenlmártoni termelő- csoporí tagokat és az egyénileg dolgo­zó parasztokat, hogy fokozott mun­kájukkal bizonyítsák be: nem hiszik el a klérus hazugságait, s szeretett magyar hazájukat erősítik. Sok olyan délszláv dolgozó paraszt van Alsószentmártoniban, akik levele­zést folytatnak Jugoszláviában élő hozzátartozóikkal. Ezek a levelek teli vannak panasszal Tito fasiszta rend­szere elten, s sokszor nyíltan meg­írják azt is, bogy nem tudják a be­adást teljesíteni, mert a dolgozókra — a gazdag kulákok helyett — sok­szorosan sújt , le Tito adózási törvé­nye. Az alsószentmártoni délszláv dolgozó parasztok azt akarják, hogy a megyében minél többen ismerkedje­nek meg hozzátartozóik levelein ke­resztül azzal a nyomorral, amelyben a dolgozók élnek Tito fasizált Jugo­szláviájában. Ezért felkeresik Jakabo. vies elvtársat és rajta keresztül jut­tatják el pzerke&z tőségünknek ezeke' a leveleke1, hogy közöljük a lapban. Jakabovics elvtárs komoly munkát végzett eddig a munkás-paraszt l«v$ lező-morgalom terén, ö a Dunántúli Napló egyik legjobb délszláv levele­zője. 9? •? eleiem legboldogabb napjait élem“ Vázsonyi József elvtárs. a Kö- künyösben dolgozó knbikos-bri- gád vezetője nem régóta levelező­je lapunknak. Nusszer Péter elv­társ, volt az. aki elmagyarázta neki a munkás-paraszt levelezés fontosságát és segített neki első levelei megírásában. Vázsonyi elvtárs ma már segítség nélkii1 írja leveleit, s ő is a szerkesztő­ség jó levelezői közé tartozik. Most pihenem az évi munka fára­dalmát, lizenháromnapi szabadsá­gon vagyok. Büszkén elmondhatom brigádom tagjaival együtt, hogy a mi pihenésünk megérdemelt pihe­nés, mert teljesítettük Sztálin elv- társ születésnapjára tett felajánlá­sunkat és a legutóbbi munkahetün­kön 260 százalékos átlagteljesít­ményt értünk el. Nagyon örülök, hogy most pihen­hetek, mert ötvenöt éves létemre a felszabadulás előtt semmi megbe­csülést nem kaptam, pedig éjjel-nap­pal dolgoztam, hogy n családom megélhessen. A felszabadulásig gaz­dasági cseléd voltam, utána lettem kubikos és elmondhatom, hogy én most életem legboldogabb napjait élem. Nagy öröm számomra, hogy megbecsülik a munkámat. Ezért ígé­rem, hogy szabadságom letelte után nagyobb lendülettel fogok dolgozni, mert tudom azt is, hogy amit épí­tünk, az a miénk és jó munkával kell harcolni azért, hogy megvédjíiK a békénket. , Vázsonyi József sztahánovista kubikos. Megyénk minden dolgozó parasztja teljesítse kötelességét Egvre több községben újult fel a párosverseny olyan lelkesedéssel, mint az aratás, cséplés idején volt. Szava község dolgozó parasztjai annak érdekében, hogy megnyerje megyénk a Békés megyével vívott versenyt! mindannyian teljesítették mindenből kötelezettségüket. Csak Molnár József 58, Holbik Istvánná 58 holdas. Sándor Lőrinc volt inté­ző, jiki mindig ütötte a dolgozókat, szabotálja n terv teljesítését, húzza hátra Szava község dolgozóinak szép eredményét. A fenti kulakok.it már megbírságolta n tanács, de me nem hajtotta be tőlük a hátralékok amit a terviéi i/sítés érdekében a szavai dolgozók joggal követelnek. Kemse község dolgozóinak nevé­ben Dezse János, tanácselnök elv­társ az alábbi levelet küldte: „Mi. Kemse község dolgozói kér. jük megyénk minden köztélének dol­gozóját, hogy teljesítse kötclezettsé gét, annak érdekében, hogy megnyer­jük a békésmegyeiekkel vívott ver­senyt. Mert nagy szégyen lenne az megyénk dolgozóira nézve, hogy míg bányászaink, üzemi dolgozóink teljesig tették tervüket, a falusi dolgozók le­maradnak. Mi, Kemse község dolgozói vállaltuk, hogy december 31-ig mindenből tel­jesítjük tervünket, ígéretünkéi betar­tottak és ágy igyekszünk, hogy hil is teljesítsük. Megmutatjuk itt a szomszéd Ságunkban acsarkodó Tito bandának, hogy nálunk nem ügy van. mint ott, piszén azt a pár mázsa terményt, amit minden dolgozó paraszt a begyűjtő- helyre visz. államunktól sokszorosan visszakapja. Baranya megye dolgozó pprasztjai, matassuk meg. hogy itt. Tiloék szom­szédságában nem lesz egy olyan dol­gozó paraszt sem. aki ne teljesítene a tervei, amivel elérjük azl. hogy meg­nyerjük a hékésmcgyeiekkel vívott ver­senyt."

Next

/
Thumbnails
Contents