Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-21 / 271. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ ,.Ar--:j£; .**'•; i“'/. Vili. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM ÁRA 5ö FILLER VSLMPROLETÁRJA! r ’A A MAI SZÁMBAN: Csu En-Laj ©Ívtárs nyilatkozata a Szovjetunió békejavas­latairól. (2. o.) — November 13-án Tiranában ünnepélyes keretek között írták alá a magyar—albán kulturális egyezményt. (2. o.) — A mohácsi párt értékedet küldöttei bátor bírálattal feltárták a városi pártbizottság munká­jában előfordult hiányosságokat, utat mutattak a hibák kijavítására. (3, 0.) — A közös munkában kovácsolódott össze a bólyi I-es típusú tszcs tagsága. (4. o.) AZ MD P BARANYAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK SZERDA, 1951 NOVEMBER 2 I Szerető gondoskodás az öregekről Szocializmust építő országunkban felszabadult örömteli életet élnek a dolgozók. Szemünk előtt lesz az ország gazdagabb és erősebb. Or­szágunk ma már nem a munkanél­küliség, a nyomor országa, hanem a jólét és a boldogság hazája. Népköztársaságunk elnöki taná­csa pártunk és a szakszervezet kezdeményezésére törvényerejű rendeletet hozott a dolgozók új nyugdíjellátására. Ez a rendelet szociális fejlődésünkben hatalmas lépést jelent, mert lényegesen emel­kedik a bérből és a fizetésből élő ~ dolgozók nyugdíja. Népköztársaság p gunk kormánya a Szovjetunió szo­cialista társadalombiztosítási rend­szere mintájára szervezte meg a nyugdíj- és járadékellátást és ez­zel jelentős mértékben kifejlesztet­te a szolgáltatásokat. Nem vélet­len műve, hogy a rendelet ötéves tervünk második évében jelenik meg és ötéves tervünk harmadik évének kezdetén lép életbe. Az új rendelet olyan ellátást biztosít dolgpzóinknak, amilyenről a múltban álmodni sem mertek és amely a kapitalizmus dolgozói szá­mára elképzelhetetlen- Milyen volt nálunk a felszabadulás előtt a nyugdíj- és járadékbiztosítás? A dolgozók szélesebb rétegeit érintő öregségi járadékot 1929-ben ve­zették be. A kormányt nem ember­baráti szándékok vezérelték ebben, mert a dolgozók által követelt munkanélküli segély helyett ve­zette ezt be. így akarta elterelni a dolgozók figyelmét a számukra leg­égetőbb kérdésről, a munkanélküli­ség megoldásáról. A biztosítási díj felét a dolgozók fizették, a kor­mány pedig inségvonalon tartotta a kórházakat, leszorította a táppénz­segélyeket, megvonta a beteg mun­kásoktól és gyermekektől az orvosi gyógykezelést és a gyógyszerellá­tást. A Bethlen-kormány 23 millió pengőt rabolt el a társadalamobiz- tosítás öregségi alapjából a nagy­földbirtokosok támogatására. A gyárosok ugyanebben az időben 11 millió pengőt vettek fel kölcsör,- képpen az OTI-tól. A bányászok nyugdíjalapjából 10 millió pengőt . vett el az állam, később, 1935-ben ■ újabb 6 millió, 1936-ban pedig 36 millió pengő kölcsönt szavazott meg az OTI igazgatósága a tőkések támogatására. Ezt az aljas gazem­berséget pedig Peyerék, a iobbol- dalj szoedemek szagai módon he­lyeselték. A dolgozóknak a járadék eléréséhez nyolcéves várakozási időt kellett szerezni, A kifizetett segélyek sem jelentettek túlságo­san nagy terhet az OTI számára. Az átlagos öregségi járadék 18 pengő, az özvegyi járadék 8.30 pengő, a félárvasegély 2.30 pengő volt. legutóbb elért munkateljesítmény szerinti fizetés szolgáltatja a nyug­díjmegállapítás alapját. így a szta- hánovisták, a kiemelkedő teljesít­ményt elérő dolgozók ezentúl jó munkájuk jutalmát nemcsak a na- yobb munkabérekben kapják meg, anem megrokkanásuk, megörege- désük esetén nagyobb nyugdíj for­májában is. A földalatt dolgozó bányászok, az egészségtelen mun­kahelyeken foglalkoztatottak, a vasútnál mozgászolgálatot teljesí­tők nyugdíjkorhatára a más terü­leten dolgozó munkásokénál öt év­vel kevesebb. Azok a dolgozók, akik úgy érzik, hogy hatvan éves korukon túl is résztvehetnek a szocialista termelő munkában és a nyugdíj folyósítását a férfiak 65, a nők 60 éves koruk után kérik, felemelt öregségi járadékra jogo­sultak. Kormányzatunk ezzel az intézkedéssel viszonozza az idős dolgozók munkaszeretetét. A nyug­díj természetesen a fizetésen felül jár, s aki 60, illetve 65 éves kora után dolgozik, az a fizetésén felül kapja a nyugdíjat. Az új rendelet a nők fokozott védelmét biztosítja. A nők öregség gi korhatára öt évvel alacsonyabb a férfiakénál. Biztosítja a rendelet az elhalt dolgozó özvegyének az átmeneti özvegyi nyugdíjat egy éven keresztül, ha a férj megsze­rezte a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt, mely az életkor és a munkahely ártalmas, vagy ártalmatlan volta szerint vál­tozik. A közalkalmazottak részére is előnyös a rendelet, mert a nyug­díj összege ezentúl a tényleges il­letményhez igazodik és nem a jó­val alacsonyabb, úgynevezett törzs, fizetéshez. Dolgozóink nyugdíjkér­désével a társadalombiztosítási bi­zottság foglalkozik, mely eddig is a dolgozók jobb, szocialista ellátá­sát tűzte ki célul maga elé. A tár­sadalombiztosítási bizottság felada. ta, hogy ellenőrizze és segítse az SZTK helyi szerveinek munkáját. Feladatai közé tartozik többek kö­zött annak ellenőrzése, hogy a biz­tosítottak teljes mértékben és kellő időben megkanják az őket megille­tő társadalombiztosítási szolgálta, tásokat, táppénzt, gyógyszereket, segélyeket, stb. Bizottságunk a nyugdíjak megállapításával újabb feladatot kapott. Annak minden tagja kötelességének érzi, hogy ezt az újabb feladatot úgy lássa el, hogy a dolgozók legmesszebbmenő megelégedését váltsa ki és érezzék, hogy a népi demokrácia nem üres szavakkal, elcsépelt frázisokkal, hanem jelentős intézkedésekkel vi. szí előbbre a dolgozó nép Ügyét. Társadalombiztosítási bizottságunk munkáját azonban csak úgy tudjuk eredményessé tenni, ha dolgozóink is segítségünkre lesznek ebben. A felszabadulás óta sokat váltó, zott társadalombiztosításunk. A szovjet nép győzelmes, hősies har­ca felszabadításunkért, lehetővé tette, hogy a dolgozók kezükbe ve­gyék a társadalombiztosítás veze- ; tését is. A járadék és nyugdíj kér. ‘ désének mcsiani rendezése szocia. lista jellegű. Az új nyugdíjrende­zés egyik alapelve, hogy a nyugdíj a munkabérrel arányos, vagyis a Hívják fel figyelmünket a hiányos­ságokra és építő kritikájukkal se­gítsenek bennünket abban, hogy pártunk vezetésével társadalom- biztosítás terén is minél jobb mun. kát tudjunk végezni­Cirkos Mlhnlyné SZMT társadalombiztosí­tási felelőse. 5 üiEgyü tanácso'i járási Múrverstnyekei indítanak a ía'nsi és mezővárosi lulrcsnporlÉ részére A kulturális tömegűi unka fejlődésé­nek elősegítésére a megyei tanácsok járási ku! túrversenyeket Indítanak, melyek ebben az esztendőben- kezdőd nők és a jövő évben fejeződnek be. A verseny teljesítmény-verseny, amelynek résztvevői közös járást be­mutatón is fellépnek. A teljesítmény verseny során felszabadulásunk év- fordítójáig, április 4-ig, nyolc ajka lommal-kell a csoportoknak műsort adutok. A versenyben elsősorba„ a színjátszók, a tánccsbportok és ének­karok vesznek részt, de ki lehet tér. Jeszíeni más művészeti ágakra is, Szombaton a széntermelésben a MESZHART szénbányák Vasas Szeme érle el a legjobb eredményt A bányaüzemek versenyében no­vember 17-én, szombaton az egyes csoportokban a következő sorrend alakult ki: 1. MESZHART szénbányák Vasas üzeme, 143.7 százalék, üzemvezető; Vcreczkei Lajos. 2. Tatabánya Alsó XV-üs akna 130,4 százalék. Üzemve' zető: Reviczky Ferenc. A nagyüzemek csoportjában szom­baton a legrosszabb eredményt a vár­palotai szénbányák Ferenc-mezö és az ózdi szénbányák Farkaslyuk üzeme érte el. KÖZÉPÜZEMEK: 1. Zagyvái szénbányák Forgács üzeme, 128.2 százalék. Üzemvezető: Czike Albert, 2. Zagyvái szénbányák Margit üzeme 127.2 százalék. Czem- zető: Várai Rezső. Ebben a csoportban a legrosszabb eredményt a lokodi szénbányák Eb szony üzeme és a pilisi szénbányák déli üzeme mutatta ki. KISÜZEMEK: I. Nagymányoki szénbányák Nagy- mányok üzeme 137.8 százalék. Üzem­vezető: Halmágyi János. 2. Diósgyőri szénbányák Anna üzeme 124 százalék. Üzemvezető: Cscrvenka János. A kisüzemek közül ezen a napon a tokodi szénbányák Magyorós-üzeme érte el a legrosszabb termelési ered­ményi. « ..Hiába fegyverkezik Dfo és a többi gyilkos“ Délszláv dolgozó parasztok nyilatkoznak Tito lógóját! gaztettéről Bozsánovics Mihály nem igen jutott az olvasáshoz a felszabadulás elölt Nem volt rá ideje, hiszen kora reg­geltől késő éjszakáig dolgozott a min­dennapiért, meg azután mit is olva­sott volna? Az akkoriban megjelenő újságok nem írtak olyanokat, ami öt érdekelte. Apró és nagy hazugságok váltakoztak azokban az újságokban, a dolgozók problémáiról, a munka­nélküliség megoldásáról, a népet nyú­zó jegyzőkről és kulákokról nem Ír­tak azok a lapok. A jegyző úr volt akkoriban a kor­látlan úr Szalántán és neki segített a basáskodá&ban, a falu vezetésében Kadia kulák, mint esküdt. Beletics zsírosparaszt, mint virilista és a többi hasonszőrű. Nem volt szava a falu­ban egyetlen egy délszláv dolgozó pa­rasztnak sem, csakis a kulákoknak, akik éppen olyan kfntéletlee.iÜ zsák mányolták ki délszláv „testvéreiket", mint a más nemzetiségiieket. Bozsánovics Mihály — akkor még fiatal gyerekember — gyakran szorította össze fogait, hogy ki ne csússzon valami a száján. Va­lami olyan, ami magáravonná a falu akkori urainak haragját. Csak néha kérdezte meg otthon vagy valamelyik másik szegényparaszttól: — Miért kell nekünk hónapszám ingyen dolgoznunk a zsírosoknak? Miért? A válasz többnyire csitító, nyugtató volt: — Hát tudod, hogy „azok*’ „segí­tenek“ nekünk ... Adnak igaerö! a szántáshoz, vetéshez, mi pedig ledol­gozzuk a „segítséget“... Azután elkezdődött a háború. Elment „harcolni“ Bozsánovics Mihály édesapja is Olt is maradt, meghalt az urak helyett, az urak. a zsírosok érdekeiért. Bozsánovics Mihály ekkor már olva­sott. Nemcsak a sorokat olvasta, pró­bált olvasni a sorok között is: mikor lesz vége a háborúnak, mikor érnek Szalánlára is a felszabadító szovjet csapatok. Azonban ez még nem volt igazi olvasás. Az csak a felszabadu­lás után kezdődött. Akkor, mikor a felszabadult újságok hírül adták: „A föld azé, aki megműveli!“ Bozsánovics Mihály is kapott öt holdat. Egyszerre könnyebb let! az élete. Ennyi földről még nem is ál­modott, vagy ha álmodott is, hál nem mesélte el senkinek, nehogy kignnvoi­ják érte. Mikor az első kapavágást tet'e sa­ját földjén, megfogadta: — Én ezt a földet többé semmiféle úrnak, kuláknak oda nem engedem! Azután katona tett Bozsánovics Mihály. Bevonult, hogy megtanulja meg­védeni a szabadságot, amit a szovjet katonáktól kapott és a földet, melyet a néni demokrácia udot't neki. Mielőtt elment, megrendelte az újsá­got, hadd értesüljön az eseményekről hadd rovasson továbbra |s mindent 1 világ fölvásárol Egyik nap azu'án büszkén írta hazat „En vagyok az egyetlen délszláv anyanyelvű az egységemnél és mégis én lettem a sajtóismertető.“ Most még nagyobb szorgalommal olvasott. Különösen azokat az anya­gokat olvasta nagy buzgalommal, amelyek Jugoszláviával, Tito árulása val foglalkozták. Sokat beszélt ezek­ről a kérdésekről: — Látjátok, 'a Tájékoztató Iroda leleplezte a Tito klikket. Most derült ki, hogy mialatt ők a szocializmusról pa­polnak, azalatt a kulákokra bíz­zák a szövetkezeteket, éheztetik a dolgozókat, börtönbe zárják az igazi hazafiakat! Lepaktált Tito az amerikai imperia­listákkal! Az egyik bajtárs kérdést tett fel: — De itt olvastuk az újságban azt is, hogy Tito kijelentette: nem fogad el amerikai fegyvereket és nem kő1 szövetséget senkivel? ... — Azt is mondta, hogy a szocia­lizmust építi, azután mégis a tőkése­ket támogatja — legyintett Bozsáno­vics Mihály. — Most azt hazudja, hogy nem köt szövetséget ... Nem-e... Majd meglátjuk! Azóa már sok víz lefolyt a Dunán. Bozsánovics elvtárs leszerelt, hazajött; Szalánta község is túlteljesítette be­adási kötelezettségét, mikor megjelent a hír az újságban, a Szabad Nép­ben: Tito, az elsőszámú háborús pro­vokátor Belgrádban katonai egyez­ményt kötött az Amerikai Egyesült Államokkal. Ez most történt, a napokban. KözveMen utána talál­kozott Bozsánovics Mihály Sterbenacz Pállal ás Emberovics Mihállyal. Mi sem természetesebb, mint az, hogv erről a szerződésről is szó került. Bo­zsánovics Mihály beszélt: — Az állandó határsértések, a provokációk bizonyítják, hogy Tito a népi demokráciák leg­ádázabb ellensége. De ez a szerződés... Én már kalo- náéknál megmondtam, hogy ez lesz a vége... Kis csend lett. Mindhárman elgon­dolkodtak. Azután ismét Bozsánovics Mihály szólalt meg: — De hiába fegyverkeznek, hiába kötnek szerződéseket Tito és a többi gyilkos. Gyengébbek maradnak min­dig, mint mi vagyunk! Mi boldogan élünk, boldog a bányász, a munkás, jól élünk mi délszláv dolgozó parasz­tok is. Ott „túl“ a bányászt úgy kény­szerítik munkára, a munkások sztráj­kolnak, a parasztoknak elveszik min­denéi, csak a kullákok élik a világu­kat. És éppen ezért hiába fegyver­keznek. A jugoszláv dolgozók nem harcolnak azért, hogy tovább éhezze- nek, hogy még jobban kizsákmányol­ják őket... Tudják, merre fordítsák az amerikaiaktól kapott fegyvert! Fodor Józsefné a dohánygyári pártszervezet küldötte készül a városi pártértekezletre A Pécs városi pártértek ecetre ké­szülnek a dohánygyár pártszervezeté­nek küldöttei. A dohánygyár dolgo­zói lelkes munkájuk eredménye, mint egy bástyaként áll a küldöttek mö­gött. November hatodikén 100.2 szá­zalékra teljesítették ezévi tervüket. Ez az eredmény arra kötelezi a kül. dötteket, hogy jól készüljenek fel a pártértekezletre, olyan vezetőséget válasszanak, akik többek közölt a do­hánygyár eddigi eredményeit a továb­bi még nagyobb sikerek felé veze­tik. A gyár egyik élnvunkásnője, Fodor Józsefné elvtársnő, a,z I. számú alap- szervezet vezetőségi tagja. A vezető­ségválasztó tagyűlésen az egyik kül­döttnek őt választotta a tagság. Még soha sem vett rész-t felsőbb pártér- tekezieten. ahol közvetlenül emelheti fel a piros tagsági könyvét azokra az elvtársakra, akiket a tagság, az alap- szervezetek küldöttei javasolnak, vá­lasztanak meg. Fodor elvlársnöt be­csülik a gyári dolgozók, ezért bízta meg a párttagság, hogy a gyár dob Példamutatás A Dunántúli Naplón keresztül sze. retnénk megköszönni az EMUK dol­gozóinak azt a segítséget, melyet ne­künk a napokban nyújtottak. Kapos­várról pénteken érkezett egy födém­daru, melyet önzetlenül, éjszakai munkával javítottak meg. Az ütem­terv szerint, keddig lett volna idejük elkészíteni a javítást, de ők mái gozói, a pártszervezet tagságának ne­vében elmenjen erre a pártértekezlet­re és ott az ő nevükben szavazzon, bírálatot mondjon a felsőbb pártbi zottság vezetői felett. Ezt a bizalmat meg is becsüli Fodor elvtársnő. Rö­vid értekezletet tartott üzemrészében a dolgozókkal, olt kérte meg a dolgo_ zókat, hogy mondják el azt, hogy mi az észrevételük, kérésük, javaslatuk, amit a pártválasztmány elé akarnak terjeszteni. Ezenkívül egyéni beszél­getéseket is folytat a dolgozókkal, így készül fel a pártértekezletre. Ezekből készíti el a jegyzetét amit elmond eze„ a gyűlésen. Ugyanígy készül fel a többi meg­választott. elvtárs is. A pártértekez­lettől sokat,- várnak a dohánygyári kommunisták, a pártonkívüli dolgo­zók a további munkájuk megvalósítá­sához. Ezért készülnek, hogy javasla­taikkal ők is segítséget adjanak a felsőbb szerveknek az elkövetkező nagy feladatok gy őzelem revitöléhez, a nehézségek leküzdéséhez. szombaton reggel átadták nekünk a darut. Az EMUK dolgozóinak példája áll­jon a szakipari vállalatok dolgozó! előtt, .ássa meg minden munkatárs, hogy csak összefogva, kéz a kéziben, építhetjük szocialista hazánkat. A játszótérri építkezés do’- gozóinak nevében: Ilarka János ép.-vezető

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents