Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-02 / 256. szám
1951 NOVEMBER S ü Ä P L O Az Amdrás-alknai Kakas és Berciili fejtések bányászainak harca a vállalások tniteljesítéséért, a legjobb csapatnak járó 40.000 forintos jutalomért Fícsbánvatelep előtti Tölgyben a fáktól ed'a kart Andrés-aknáról és a »hozzá tartozó bányarészről csak kenés hírt hallanak megyénk dolgozói. Ä pécsbányatelepi bónyászkerűlelről. Széehenyí-aknáról, annál többet, mert az András-aknai bányarész szorosan hozzátartozik Széchenyi-aknához. Je. lenle-g ez a legjobb MESZHART bányásxkerület és hogy ez Így Tan, az nagyrészben az András-aknai bányászok jó munkájának az eredménye. A március, április, május hónapok kivételiével — amikor a kerületük csak 86—75—98 százalékra teljesítette tervét ■ mindig élenjártak a termelésben. A több szénért naponta vívott harcban számtalan kiemelkedő győzelmet értek el, de különösen most, a november 7 tiszteletére tett vállalások telje, fűtésénél mutatták meg, megyénk élenjáró bányászai közé tartoznak az András-aknaiak. Hatodik szinten dolgozik a Kakas- fejtés! csapat Igen jó adottságai vannak munkahelyüknek, ahol örömmel kezdenek munkához a bányászok, hogy minél több szenet termeljenek ki. Meg is lehelik ezl, mert a 150— 160 csille műszakonként kitermeli szén meg se Játszik a fejtésben, olyan bő a szénvagyona. Róth István, Ga- rai Géza, Uranka Lajos és a többiek, a vájárok és csillések, a november J tiszteletére tett vállalások megvalósításáért és ezen túl a csapatok versenyében győztesnek járó negyvenezer forint julalomért harcolnak. Az elmúlt hét elején a csapatok versenyében az etsö v helyre a pécsbányalelepi kerület, ben a Kakas-csapat dolgozói kerültek. Ott is álltak a keddi napig. Ez az egy hét, ameddig szilárdan tartották az első helyet, egy kis elbizakodottságot is eredményezett a csapat dolgozói között. Róth István ugyanúgy, mini Uranka Lajos vagy a csapat bármely dolgozója, úgy tartotta, mintha a negyvenezer forint már a zsebében lenne. Ha valaki kérdezte tőlük: Meg- nyerí.ek-e a versenyt? — büszkén válaszolták: „Úgyis a miénk a negyven, ezer forint“. A Berciit).fejtés dolgozói már nem így tartották ezt. A jutalomra ők ugyanúgy pályázlak, mint a Kakascsapat dolgozói és ők is bíznak abban, hogy ezt megnyerik. De, hogy ez valóság is legyen, a Berci'h-csapat tagjai napról-napra fokozták a lermelésüket és kedden, ha nem is sok. kall, de egy százalékkal megelőzték a Kakas-csapatot. Hogy ki lesz az első, még nem dőlt el. Lehet, hogy éppen a Molnár-csapat, vagy Ferenc-aknáról a Török. A verseny még nyílt, bármelyik csapat megnyerheti a jutalmat. A Kakascsapat dolgozói előtt áll tatán a legnagyobb lehetőség. A fejtésükből nem csak 150—160 csille szenet lehetne kitermelni, hanem sokkal többet. A csapat dolgozói termelnének Is több szenet mint a terven felül a vállalt 1526 csille szén, de kevés az iirecsille. Ezt mondják a szállításnál dolgozók, ezért panaszkodnak a fejtési csapat dolgozói. A fejtés faeKátásával nincs semmi hiba, de az üreshiány akadályozza a még jobb munkát. A diszpécser dolgozóinak a feladata, hogy megszüntessék az ürescsille- hiányt, ezzel segítve a Kakas.csapat dolgozóinak harcát. A megyénk bányászainak értekezletén a Megyei Pártbizottság vándorzászlót alapított, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére folyó versenyben a legjobb eredményt elérő bányaüzemnek ítélnek majd oda. Az András-aknai bányászok is harcolnak ennek a zászlónak az elnyeréséért. Megyénk bányái között eddig ők érték cl a (legjobb eredményi, mert ebben a hónapban termelési átlaguk 111 százalék. De még többre is képesek lennének az András-aknaiak. A szombati termelésük is ezt mutatja, ami 168 százalék, de a győzelemhez még sok-sok csille szénre van szükség és emellett az is fontos, hogy ne egyedül a Kakas-fejtés bányászai törekedjenek túlteljesíteni vállalásukat, teljesíteni Rákosi elvtársnak tett Ígéretüket, elnyerni a párlbizoltság zász. Iáját, hanem a lobbi csapat is harcol, jón ezért. Hégegyszer a MÁVAUT komlói járatáról Három napja vetettük fel a kérdést a MÁVAUT felé: ki a felelős az önkényeskedésért a komlói járatok indításúnál. .11-én, szerdán reggel hat óra harminckor, miután az utasok fele fel. szállt és még a kocsiban 19. ülőhely volt, a vezető lezárta az ajtói és nem engedte felszállni a lent várakozó utasokat. Most még azt sem mondhatták, hogy ezeknek az uta. soknak nincs érvényes bérletük, mert mindnek a járatra érvényesített bérlete volt. A benlUIö utasok méltatlankodtak emiatt, erre n kocsivezető kijelentette, hogy ne avatkozzanak bele a hivatalos dolgokba Egy utas odament a vezetőhöz és nyugodt hangon megkérdezte, mégis mi az oka annak, hogy 19 üres helyiéi akar kifutni, de nem volt hajlandó válaszolni, liánom rámordull. hogy senkinek semmi köze hozzá Azután rápnrancsolt az utasra, hogy üljön le, mert a kocsin ő az ,.iir“ A gépkocsivezető a nevét sem volt hajlandó megmondani, egyszerűen úgy viselkedett, mintha teljhatalmú kapitánya tenne a járatnak. Végül mégis felengedte az utasokat, nagy méltatlankodva, hogy miért nem szálltak azok a ponyvás teherautóra. Közben a hátsó ülésen egy nagy autőkerék hevert, mert ilyen szállítás nem elszigetelt jelenség, szállítottak már ilyen helyen fa. hasábokat Is. Csak éppen az uta. sokat nem szeretik .szállítani. Feltételezhető, hogy van. a MAV- AUT-nak fegyelmi bizottsága, csak az nem tételezhető fel, hogy doi- gozik is, meri akkor Végvári I,ászló gépkocsivezető! és á hozzá hasonló önkényeskedő alkalmazottakat már reg mcstanitolták volna, hogy a dolgozókkal becsületesen beszélje, nek. Akkor fellehető, hogy az utasok Is jobban megbecsülik a MÁV. AUT kétségtelenül sokat fáradó dől- gőzéit. URA VAPSSKI SZEGYEKE A. drávaplski dolgozó parasztoknak nincs külön tanácsuk, mivel alig egy kilométerre felkszik a község Kémes töl. A két községet kanyargós gyalogút köti össze egymással. Alig tíz porcet vesz igénybe, amíg ezen a gyalogúton Drávapiskibe jutunk, de a tíz peTc alatt is sokat lehet Látni. Iskolás gyermekek csoportosan éne kelve haladnak Kémes felé, mert a drávapiskiek is Kémesre járnak iskolába. Távolabb szorgalmasan dolgozó asszonyok és emberek kukorica szárat vágnak, vagy a vetési munkákat végzik. Nem messze tőlük trak tor vet ágyat a magnak. Legjobban ennek a dübörgése zavarja meg a határ csendjét, A drávapishi dolgozó parasztok igyekeznek minden munkát idejében elvégezni. Bent a faluban sem lehet látni olvan dolgozót, aki a munka elöl menekülne vagy nem találna magának murikat. Ez azonban csak látszat. Nézzük csak meg közelebbről Király Lajos 15 Holdas „dolgozó" paraszt" portáját és egyszeriben megváltozik a véleményünk az előbbi biztató képről. Elég nagy a portája, de annál nagyobb ott a felfordulás, ami azt mutatja, hogy a ház gazdája nem sokat törődik a gazdasággal. A befüvesedett udvar ... — a rozoga kapu mind azt mutatja, hogy Király Lajos 15 holdas dolgozó paraszt nem sokat koosázik. De nem ám. Mégis „híres" gazdának nevezi magát. Vájjon miről lenne híres. Hisz a számtóföldön még nem is dolgozott! Hétfőn kimegy a szőlőhegyre, aztán szombaton kerül haza, de otít sem dolgozik. Mikor aztán a gyom már nagyobb, mint a szőlő, Király Lajos fog egy kaszát és nékifohászkodik a gyomirtásnak. (Bár ez is nehezére esik), de utána büszkén mondogatja: — Most „tiszta" a szőlőm, „küriot- bam" a gazt! De nemcsak a szőlő van fgy. Király Lajos a kukoricáját sem kapálta meg. Tavaly a község becsületes dolgozói kalákában aratták le a búzát, mert már ők szegyeitek, hogy a cséplés rég elkezdődött, — de Király Lajos gabonája még most is kint csúfítja a határt. — Lássátok, ki vagyok én — mondta Király Lajos, — Nem is kel! aratnom! Idén már nein segífetfek neki a dolgozó parasztok, hanem az öccse, Király József könyörült meg rajta és végezte el az aratását. Király József a saját munkája mellett, amit tudott, el is végzett. Ö vetett el tavaly, a be- hordást is ő végezte el bátyja helyett. Egy hétig tartott a behordás, mert Király Lajos nem hívott segítséget, nem úgy, mint a többi dolgozó paraszt, hogy összeálltak hatan, nyolcán, hogy egy-két nap alatt végezni tudjanak a bebordási munkákkal. Aztán eljött a cséplés ideje. Király Lajosnak 986 kiló búza, 54 kiló rozs, 592 kiló zabja termett. A családban csak ketten vannak, tehát könnven tudta volna teljesíteni a beadási kötelezettségét. De ahányszor elmentek hozzá a népnevelők, mindig azzal fogadta őket. — Csak menjenek tovább! Én nem adok semmit, mert nincs! A tanács pedig, mivel nem tartotta be az állami fegvelmet, ezért 15 százalékkal felemelte a rendes beadási kötelezettségét. Most már itt volna a kukoricatörés ideje is. Lehetne teljesíteni a kukoricabeadási kötelezettséget, de Király még el sem kezdte a törést. Nem adott niég le egy szem búzát vagy takarmánygabonát sem és most így ál! a kukorica beadásával is. Súlyos megsértése ez az állami fegyelemnek, amiért megfelelő büntetés jár. Király Lajos szembehelyezkedett a falu becsületes dolgozóival, — de a törvénnyel is. így járatta le a tekintélyét a becsületes dolgozó parasztok előtt, akik ezért biztosan felelősségre vonják. Vájjon mit felelne Király, ha megkérdeznék tőle:- Mit felié! a béke megvédése érdekében? Szereted-e a faludat, családodat. a hazát? Semmit sem tudna szólni, mert nem tett eddig semmit. Nem lehet az igaz hazafi, aki megszegi a dolgozó nép által hozott törvényt, nem teljesíti beadási kötelezettségét. Nem tartja be az állami fegyelmet, hátráltatja a községet a beadási kötelezettség gvors teljesítésében. Ezért helyes lesz, mint ahogy tervezik is, hogy falugyűlést hívnak ösz- sze a község becsületes, jó! teljesítő dolgozó parasztjai és felelősségre vonják Király Lajost, aki nem tart egy úton a falu becsületes dolgozó parasztjaival. Lipóczkí József „Mi mindent visszafizetünk ,fí< November 7-i vállalásaikat teljesítik r.z állami gazdaságok dolgozói is Udvar községben foí.yikaz őszi munka, A barna rögök alatt már nagyrészt ott pihennek a magok, várva a tavaszt, az ősziárpa már kikandiikál a földből és a dolgozók örömmel állapíthatják meg, ha végignéznek a földeken: — Szépen állunk a vetéssel, jól bokrosodik, jól erősödik a gabonánk, lesz jövőre is bőven termésünk! Azonban ha valaki kissé feljebb emeli fejét, ha valaki messzebb néz, mint a község földjei elterülnek, még lábon álló csenevész kukoricát, még karesztberakott, megfeketedett búzát is láthat. Ezek a gazzal, gyommal, szamárkóróval benőtt kukoricafö’dek, ezek a megfeketedett, megrothadt búzakeresztek azonban mér nem Udvar, nem is Magyarország területén fekszenek. Más világot lát az, aki azokat a tájakat nézi: Jugoszláviát, Tito Jugoszláviáját. Az udvari dolgozó parasztok igen gyakra,n átnéznek ebbe a szomorú országba. Földjeik közvetlenül a határ mentén fekszenek, ahogy az udvariak szokták mondani: — Köpésnyire van a határ ... Sok mindent látnak hát Udvar község dolgozó parasztjai, sok minden ról tudnak mesélni azoknak, akik arról érdeklődnek: „Milyen világ ván odaát.“ — Szörnyű világ van odaát! — ez zel tértek ismét haza az elmúlt hél egyik napján a mezőn dolgozó pa. rasztok. — Hallgasátok csak meg, mit láttunk... kapva figyelt. Két választási malac futott Dályog felől az őrházikó felé, ezeknek a csörtetésére lett figyelmes a határőr. — Na. most elkapjuk pz esti pecsenyét! — kiáltotta a másiknak, mi. közben szúrásra emelte a szuronyos puskát. — Már készítheted a tepsit, amiben megsütjük! — Arra ráérünk később is — felelte a másik Tito-pribék —, én inkább behajtom a nagyohbikat az őrsre, jól jön a malacpecsenye holnap isj A gyorsabb, fürgébb malacot közben átjárta a tiloisia katona szuronya. Az- állat egyet hyikkant és elterült. Oldalából ujjnyi szélesen dőlt a vér. A jugoszláv határőr lehajolt, lecsatolta szuronyát és a véres fegyvert megtörölte a malac rózsaszín bőrén. Majd megragadta az állat há- tulsó két lábát és annál fogva beci. pelte azt a karaolába A másik malaccal nem volt sok baj. A legrosszabb utat választotta, egyenesen befutott az örházikóba és azután már csak a visítása hallatszott kifele, az éles, gyereksírásszerű malacsivítás, may- lyel a fogság eMen tiltakozott. Egy-—másfél óra telt. el a malacfo- gás óta. A jugoszláv őrök unottan távcsövezlék a határt, néha-néha felemelték fegyverüket és az innenső olda'on dolgozó magyar parasztok fe_ lé „gyakorolták a célratartást." Mi. kor látták, hogy nem tudják meg zavarni a munkát, bementek a„ őr- házba és az élénkülő malacsivítás jelezte: az elfogott sertéssel ..szórakoznak" a titoisták. A malacvisítás egyre hangosabb ■ ett. Az udvariak felháborodva egye. nesedtek fe1: — Egészen bizonyos, hogy ezek kínozzák azt a szerencsétlen állató!! — Hát miért ne kínoznák az állatokat, amikor az ^embereket se kímélik1 — vágta oda egy másik. A határtól néhány méterre _ jugoszláv területe,, karaota-őrházikó áll E ötté cigarettázott két jugoszláv ha tárőr. Az egyik egyszerre elhajította a cigarettapsutkát és fegyverét kézbeMintegy végszóra kapaszkodóid. fel az őrház mellé egy toprongyos jugoszláv paraszt. Olyan örömmel hallgatta a ma- iacvisítást, mint a zenekedvelő kedvenc muzsikáját. — Végre megvahnakl — mondta örömmel. — Ide szaladtak hát azok a bitangok! Az öreg bekopogott a karaolába. Kopogott, be* nyitóit, az udvariak ennél többet nem láttak. Csak annak voltak tanúi, hogy néhány pillanat múlva eszméletlenül, véresen. mint egy rongyot, úgy dobták ki a szerencsétlen parasztot a Tito- legények Azt is látták az udvariak, amint az. öreg magáhoztért és el. ment — természetesen malacok nélkül. Elment de nem messzire. Pár lépés után visszafordult Mintegy végszóra kapaszkodott fel az örház mellé és megrázta véres öklét egy toprongyos jugoszláv paraszt a karaola felé: — Mi mindent visszafizetünk! — ezt mondta, a jugoszláv paraszt néma fenyegetése Az állami gazdaságokban is verse nyeznak a dolgozók, hogy november 7-i vállalásaikat mielőbb végrehajtsák. A hetven főből álló sátorhelyi Tánosics gyapotsziedö brigád 217 százalékos áLagteijesítményt ért el. A pécsi technikum tehenészei a fejési állagot 8.5-rő-l 11 literre emelték. Vállalták a technikum hallgatói, hogy munkamódsaerüket átadják és ver sesnyre hívják ki a megye többi tehenészeit. A szentmártonpuszíai állami gazdaság, amely elsőnek fejezte be a vetést, a mélyszántásban is vezet 78 százalékkal. ^ sertéselletők mangalica sertéseknél 5.5 darabátlag helyett 6.3-at, 14 kilogrammos választást súly helyett 15.60 kilót éj^ek el. Hasonló eredmények vannak ’megyénk legtöbb állami gazdaságéban, és igen sok dolgozó teljesítette már november 7-re tett véül áfását. ásf •*ŰUJ A megrabolt) összevert ember eltűnt az udvariak szeme elől. Lehet, hogy hazament gyógyíttatni sebeit, lehet, hogy felment a hegyi tüzek télé, a partizánokhoz, hogv minél előbb meggyógyuljon a7 ország. Akár így történt, akár úgy, az udvariak nem felejtik el a történteket. Nem telejtik el az öreg. megrabolt. vé- resrevert parasztot és segítenek neki. Segítik a jugoszláv dolgozókat jó munkájukkal, bátor békeharcukkal. G. L. Szovjet módszerrel dolgoznak a nngynyáródi „Dózsa“ gyapot szedői is Megyénk termelöcsoportjaiban is hozzájuk a bolyt gazdaság legjobb nagyszerű versenyt folytatnak a gya-\9V<tPOtszedöi és gyakorlatban mutat. Dák be. hogy milyen csodalatos crcd- ‘ ményeket lehet elérni a szovjet módszerrel. Azóta — négy-öt napja, — a nagynyárádi Dózsa csoportban is szovjet, kétkezes módszerrel szedik a gyapotot, ami meglátszik a gyapot- szedők átlageredményén is. Kiszámították a csoportban. hogv egy.egy gyapotszedő napi átlaga 25 kiló körül mozog és ez jóval több. mint 100 százalék. 31-én, Paksi Etelka érte el a legjobb, szedés; eredményt eddig a csoportban, akj egy nap alatt 29 kiló gyapotot •gyűjtött be. A csoportban már azt is számolgatják a tagok, hogy mennyi jövedelmük lesz az idej gyapoltermésből. Eddig 120 mázsa gyapotot szedtek le, az össztermésnek kb GO százalékát. Ez a 120 mázsa gyapot pedig a másod- osztályú árat számítva is, 96.000 forint jövedelmet jelent a csoportnak, amely 16 forinttal emelj a munkaegy_ ség értékét. pótért, hogy még a rossz idők beáll to előtt leszedhessék és ne menjen kárba egyetlen deka gyapot, egyeüen centi gyapotszövet sem. A nagynyárádi Dózsa termelőcsoport harmincöt holdon vetett az idén gyapotot. Most látják, hogy vethettek volna többet is, mert a szovjet gyapotszedő elvtársnők módszere nagyon nagy segítségei nyújtott nekik a gyapotszedésben. A termelőcsoport tagjai jól megszervezték a gyapotszedési munkákat. Minden családtagot, aki gyapotszedési munkára alkalmas, — beosztottak, azonkívül a dolgozók versenyre hívták egymást. Közben a szomszédos bolyt állami gazdaságban szovjet módszerrel kezdték szedni a gyapotot és a tszcs tagjai csodálkozva hallották, hogy a gazdaság gyapotszedőnői leszedik a napi 100 kilót is. Még akkor sem aliarták elhinni, amikor megérkeztek
