Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-11 / 237. szám

lesi f>KTöBEn it

H Ä P I O

PÁR! ÉS PÁRTÉPI 1 ÉS *

' rnmmmmm—ammmm ............

It

osszial JkésaSáe^ték élő FeMfS-ahnán » pdr&vexeMség^ek títjjíivíyaszii&síM

Ezért * nincs“ a szentlőrinci gépállomáson elegendő munkaerő

A Központi Vezetőség határozata értelmében az alapszervezeti vezetőségeinek és pártbizottságoknak be kell számotlniok a végzett munkájukról, meg kell választani az új vezetőségeket. A megyei pártszervezetek tagjai nagyrészben már megértették, hogy a párt további' fejlődése függ attól, hogy milyen vezetőké1, választanak a pártszervezet élére és már úgy készüknek a vezet őségválaszásra, hogy az újonnan választott vezetőik a feladatok megvalósításában kipróbált, tiszitiamuCrtú, harcos elvtársak legyenek .

Ahol n párttagság lelkesen készül az új vezelőségvúlasriásra. ott emelkedett a termelés, megjavult a munka is.

Ugyanezt megfordítva is alkaimazha'inh

A vasast Petőfi-akna egyik jellemző példa erre. A Petőfi-aknai pártszervezetek vezetősége is beszélt már a pártvezetősége újraválasztásáról, de ezen kívül nem sokat tett. A Petőfi-aknai pártszervezet előtt álló többi feladatok háttérbe szorították a vezetőségválasztás előkészt ését és „melílékmun- kaként“ foglalkoztak csak vele. Az egyes számú pártszervezetben még ezt sem tették meg. Egy hónappal ezelőtt megtartott vezetőségi ülésen beszéltek utoljára a vezetőségek újraválasztásáról, de akkor is csak annyit, hogy újra kell választani. Ennek az lett a következménye, hogy

Bogdány János elvtárs. az alapszervezet vezetőségi tagja a vezc- töségválaszlások megkezdése előtt két nappal még azt sem tudja, hogy az ő ulapszervezctiikben lesz- e vezetőségválasztás, vagy sem.

Az utóbbi időben nem tartottak vezetőségi ülést, sem népnevelő-értekezletet és ennek hiányában a tagsággal sem vitatták meg a vezetőségválasztással kapcsolatos feladatokat. Az egyes számú pártalapszervezel vezetőségének a vezetőségválasztó taggyűlésen be kell számolni az eddig elvégzett munkáról, eredményekről, hiányosságokról.

Mindez szükségessé teszi, hogy az egyes számú pártszervezet, megjavítsa a politikai előkészítő munkát, mozgósítsa a párttagokat, népnevelőket, az új vezetőségválasztás előkészítésére. A pár (csoportvezetők, a népnevelők előtt ismertetni kell a vezetőség újjá- választásának hatalmas jelentőségét, hogy azok behatóan tanulmányozzák a pártszervezet munkáját,. ki hogyan valósította meg az előtte álló feladatokat), ki hogy bizonyult méltónak a vezetésre. Ezt elmulasztották a párt- szervezet vezetői, elsősorban maga Boros János, a pártszervezet titkára.

Hasonló nemlörődöniséggei foglalkoztak

a vezetőségek újjá választásának kérdésével a kettes számú pártszervezet vezetői is. Kopa elvtárs, a pártszervezet titkára szerint még sehogyan, sem foglalkoztak vele. Később kiderül, hogy azért valamit csak tettek. Volt egy népnevelő-értekezlet, amelyen a kétoldalú versenyszerződések megkötése mellett szóbakerült a ve- zetös égválaszt ás is.

„Szóbakerült, megmondtuk, bogy

lesz“. Ez jellemzi a vezetőségválasztás előkészítését a kettes számú alapszervezetnél is.

Ez azonban még nem biztosíték arra, hogy az új vezetőségválasztások alkalmával a feladatok teljesítésében, a termelésben, a békekölcsön-jegyzésben kitűnt párttgok legjobbjai kerülnek a pártszervezet élére, Kopa elvtárs és a pártszervezet többi vezetői ismertessék a párttagsággal az eddig elvégzett munkájukat, adjanak lehetőséget a párttagoknak, hogy bírálataikkal, javaslataikkal segítsék a titkárt beszámolójának elkészítésében, a pártszervezet munkájának meg- javftá sásban.

Csak a párttagság felelősségérzete,

a párt iránti szeret ete, a vezetőség tagjaitól követelt jobb munka, a vezetőivel szemben gyakorolt pártszerű bírálat, a vezetőségválasztáson való részvéted — ez biztosíthatja csak azt, hogy a vasast pártszervezet tagjainak legjobbjai kerühaek majd az új vezetőségbe. Hogy a Petőfi-aknai párt- szervezetek „raeüékm unkaként" foglalkoztak a vezetőségváiasztás előkészítésével, az a MESZHART pártbizottság munkájából ered.

A MESZHART pártbizottság tagjai sem ellen őrizték ennek a feladatnak a végrehajtását, sőt äs is lebecsülték a többi feladatok mellett a vezetőségválasztás jelentőségét.

Annak ellenére, hogy alig egy-két nap választ el bennünket a vezetőségek újraválasztásától, még van lehetőség az alapos előkészítésre. A va- sasí pártszervezetek ezt a munkát szorosan kössék össze az évi terv teljesítéséért folytatott harccal, mert csak akkor lesz sikeres az előkészítő munka, ha a párttagságunkat áthatja az a lelkes versenylendület, ami bányászainkat jellemzi, ha az évi terv- teljesítésért folytatott harc ad méltó keretet a vezetőségeink újjáválasztá- sának.

Az őszi mezőgazdasági munkák gyors elvégzése jövő évi bő termésünk elérésének egyik legfontosabb előfeltétele. Éppen ezért hívta fel a minisztertanács a mezőgazdasági dolgozókat, hogy gyorsítsák meg az őszi mezőgazdasági munkák ütemét. Nem kis feladat ez. Megyénkben 157.900 holdon akarjuk, hogy hamarosan földbe kerüljön a mag, de azt néhány helyen a gépállomások felelőtlen munkája hátráltatja.

A ezentlórinci gépállomás eddig mindössze 18 százalékot teljesített őszi idény tervéből. Mi lehet ennek az oka?

Kerekes János elvtárs. a gépállomás politikai helyettese azon siránkozik: „Nincs munkaerő! Ezért nem is tudunk beállítani, csak egy műszakot,“

A valóság pedig nem ezt mutatja, mert a gépállomás húsz traktora mel. lett 53 munkás van. Inkább azt kellene mondania Kerekes elvtársnak: „Nem is tudom, hogy mi történik a gépállomásán.“ Ez inkább helytálló leame. Ha Pilmayer József elvtárs, gépáliomásvezető valahová elmegy, előbb kiírja Kerekes elvtársnak — hárry százalékra teljesítették a tervet, mennyi az előirányzat. Kilencedikén véletlenül nem volt kiírva, hogy hány dolgozó van a gépállomáson, így azután Kerekes elv társ elakadt, mert ő ezt nem tudta. Persze azt sem tudta, hogy melyik dolgozó jár é’en a munkában, vagy ki az, aki lemaradt.

Pedig, ha kicsit többet foglalkozna a dolgozóidra!, megláthatná Kerekes elvtárs, hogy nem is kevés a munkaerő, hanem észrevenné, hogy mivel töltik el a gépállomáson a dolgozók munkaidejüket.

Hétfőn, nyolcadikén Jó idő volt a szántás-vetésre. Sebestyén János és Bányavölgyi László traktoristák is egy darabig ' szántottak. Egymástól nem messze dübörgőit a két traktor,

egyenletesen hasította a szép fekete földet. Bányavölgyi egy MÁVAG- traktort vezetett, Sebestyén meg egy Hoffner-t Sebestyén János büszke volt: Erősebb ez, mint a MÁVAG — riiondogatta. Egy darabig szántottak, mire Sebestyén János gondolt egyet és odaszóit a Bányavölgyinek:

— • Laci! Fogadjunk, hogy az én traktorom erősebb! — Bányavölgyi visszavágóit: — Azt már nem hiszem! — Hát próbáljuk meg — javasolta Sebestyén. — Nem is vitatkoztak, mert Bányavölgyi is benne volt: — Hát próbáljuk!

Hamar kerítettek e>gy erős láncot, Sebestyén pedig ugrott ic a traktorra, otthagyta az ekét, azután Bányavölgyi felé közeledett. Tolattak jobb- ra-balra és hátuljával egymásnak állították a 'két traktort, összekötötték őket, azután megindult a küzdelem.

Fél óráig ltínozák a két traktort, aminek meg lett a vége: A kis MA- VAG „bedöglött* a nagy erőfeszítéstől. Megállt a szántás, pedig a föld szinte sír az eke után. A MÄVAG-ot meg beszállították a javítóműhelyb«.

Ez csak egy példa arra, hogy mi. ért nincs a szemtlörinci gépállomáson elég munkaerő. Előfordul az is, ha eltörik valami az ekén, várják a traktorosok, amíg másikat hozna’.c De nem az új ekét akasztják a traktor után, hanem az újról leszerelik azt, amire éppen szükségük van.

Tehát itt van a munkaerő! Csak Kerekes elvtársnak meg kellene nézni, mit csinálnak a munkások. Nem véletlen, hogy Sebestyén János

1.2 százalékra teljesítette őszi tervét, Bányavölgyi meg 4.4 százalékot ért el.

Az kellene, hogy Kerekes elvtárs többször kimenjen a határban dolgozó traktorosokhoz, ellenőrizze azok munkáját, segítse őket. Az ilyen dolgozókat pedig, mint Sebestyén és Bányavölgyi, icletösségre kel! vonni, meg kell büntetni a nép vagyonának rongálása miatt.

Rákosi elvíársnak tett ígéretüket végrehajtják a Ferertc-aknai bányászok

Sztálin elvtárs utat mutatott

A Feremc-akna bányászai egy héttel ezelőtt levélben tettek ígéretet Rákosi elvtársnak, hogy határidő előtt, december 21-re befejezik ezévi tervüket. A vállalásuk teljesítéséhez lelkesen fogtak hozzá és naponta születtek szebbnél szebb eredmények. A már régebbi időpontban megalakult tervbrigád is ezt a munkát segíti elő. A tervbrigád tagjai a legjobb bányászokból és műszaki vezetőkből lettek megválasztva, így lett a tervbrigád tagja Illés Károly kőrletaknász is.

Már elmúlt három óra, amikor Táska elvtárs, a ciklusos fejtés csapat- vezetője és Hermész Mátyás beléptek az aknászi iroda ajtaján, bogy Illés Károly körletaknásszal megbeszéljék a munkahelyen felmerült termelési problémákat „Te Karcsi — kezdi el Liska elvtárs a beszélgetést. — a fejtés felső telénél, ahol olyan csúszós a pala, hogy ólig lehet áttörni, nagyon sok mcllék- mankát kell végeznünk. Ma is három gépem dolgozott ott egész műszak alatt és még csak el sem végeztük a biztosítást. Meddig kell ezt még csinálni, mert ha igy megy, még az előirányzatot, sem tudjuk kiadni, pedig a 75 csillét mindenhogyan ki kell adni. 79-ct javítja ki azonnal Illés Károly — a felajánlásról ne feledkezzenek el, ez is ide tartozik.

Amikor a tennivalókat megbeszélték

Illés Károly kőrletaknász a jelentés elkészítéséhez fogott. A Liska, Lang és Táncos-fejtések tartoznak a körletébe, ezeknek a termelését kell biztosítani. A láncos-fejtés dolgozói ezelőtt egy harmadban dolgoztak. A fejtés az utóbbi időben vízbetörést kapott, aminek következtében a fejtési munka akadályozva lett

Illés elvtárs javaslatára

a fejtés dolgozói vállalták, hogy ezután bárom harmadba járnak és elkészítik a feerülőgurítót, amely lehetővé teszi a további zavartalan fejtési munkát. A Vörletvezetö utasítására készülő guri- tón kívül, a Táncoe'fejíés dolgozói még egy gurító kihajlását, javasolták 4 saját, elgondolásuk szerint és rövid vita után meg is győzték a kőrletve- *ető aknászt elgondolásuk helyességéről.

A Liska-fejtésnél is hasonló az állapot. Ok is vizes munkahellyel küzdenek és ezért a fejtés felső részét sokkal jobban kell biztosítani. Ha a vizes palára ácsolnak, fennáll az a veszély, hogy a faadás alkalmával kiütik az ácsolatot. Ha megfelelően akarnak biztosítani, át kell tömi a palát, ami viszont sokkal több munkát igényel. A Liska-csapat dolgozói a köny- nyebb megoldást választották volna, ha Illés Károly nem magyarázta volna meg, milyen veszélyes lenne ez rájuknézve.

Amióta a tervbrigád tagja,

még körültekintőbben járja a bányát, sokkal többet foglalkozik a dolgozókkal. Különösen Liska elvtárssal, a tervbrigád másik tagjával törik a fejüket új módszereken, összegyűjtik a dolgozók javaslatait, amelyeket hasznosítani lehet a termelésben. A Liska- csapatban született legutóbb egy javaslat a készlet elszállításával kapcsolatban. Hamarosan már Illés elvtárs is tudott róla. Rázócsúzda beszerelését javasolták, ami könnyebbé és gyorsabbá tette volna a készletszállítást. A körletaknász sokat gondolkozott ezen és a dolgozók javaslata nyomán új elhatározás született meg benne. Másnap alaposan megvizsgálta a munkahelyet. Ennek az eredménye az lett, hogy kiszámította n fejtés további alakulását, aminek következtében nem lesz szükség sem rázóra, sem külön készletrakóra, mert a fejtés olyan dőlést kap, hogy a szén a sajtit súlyától fogva jut cl a csillékbe. Ez is a ciklusos munka győzelmét segíti.

A dolgozók szeretik Illés elvtársat, mert, elősegíti a munkájukat. A szálli-. tó-brigád tagjaival már hónapokkal ezelőtt megkötötte a kétoldalú verseny- szerződést, amiben a vasút rendbentar- tását, a Ióállomány felfrissit'ését vállalta. A tervbrigád javaslata alapján történt meg ez is. A hosszabb idő óta bányában dolgozó lovakat felcserélték a napszinten dolgozó lovakkal és ezzel meggyorsították a szállítást is.

Illés Károly kőrletaknász elkészült a jelentés elkészítésével és utolsónak írja be a körlet aznapi eredményét, a % százalékot. Nagyon kiváncsi arra, vájjon a versenytársuk, a vasasi Petőfi-aknán hány százalékot teljesített.

„Nehogy ráfizessenek66

Az elmúlt napokban elmentünk hárman a komlói Népbüffébe. Befizettünk 4.80 forintot, A menü krumplileves és mákostészta volt, mindkettő ízletes. A leves „majdnem" megfelelt a szokásos büffé adagnak. Ugyanakkor a tészta mennyisége kritikán aluli. Reklamálásunkra azt a választ kaptuk a kiadó elvtársnőtől, hogy neki vigyázni kell, nehogy ráfizessenek.

így tehát megkaptuk 3.70 forintért,

a körülbelül öt deka mákostésztát. Panaszt akartunk tenni, de sem az üzletvezető, sem a helyettese nem volt ott. Kérjük az illetékeseket, hogy ne kezeljék ezt az ügyet felelőtlenül, hanem igyekezzenek javítani rajta, hogy többet ne forduljon ilyen eset elő.

Maráz Gyula, Pandur Jenő, Pálmai Béla, a komlói Magasépítés és az Épületelemgyártó Vállalat dolgozói, .

_____

A Ferenc-aknaiaktól a péesridékí bányászok már megszokták azt, bogy ezázszázalék felett teljesítik a tervet. Most se lesz hiba — ez bizonyos, de még szebb eredményekre kell törekedni, különösen most, amikor Rákosi elvtársinak tettek ígéretet. Hogy ezt az ígéretet valóra váltsák, abban nagy szerep jut a műszaki vezetőknek is. Illés Károlynak és társainak ezután még sokkal jobb munkát kell végeznie a munkaverseny szervezésében, állandó mozgatójává, lelkesítőjévé kell vélniük a szocialista munkavensenynek, hogv a Ferenc-aknai bányászoknak a vállalásuk teljesítéséért folytatott Harcát még jobban elősegítsék.

Nagy örömmel és -megnyugvással olvastam Sztálin elvtárs nyilatkozatát, mely a vasárnapi újságban jelent meg. Az imperialistáik világgá kür- tőhék, hogy a Szovjetunió háborús célokra akarja íelhasználni az atomot Sztálin elvtárs nyilatkozatából mindenki láthatja: a Szovjetunió békét alkar. Az imperialista' uraknak nem lehet mindegy, hogy a Szovjetuniónak is van atombombája, mert tudhatják, hogy hatalmas erővel állnak szemben. Eddig mindig megakadályozták, bogy a Szovjetunió javaslatára nemzetközi ellenőrzés alá helyezzék az atomgyártást, de most

megváltozhat a véleményűk és gondolkodnak majd rajta, hogy érdemes-e ellenezni olyan javaslatot, mely az egész emberiség érdeke.

Rákosi elvtársnak a napokban tettünk Ígéretet, hogy november 7-re, a Nagy Októberi Forradalom tiszteletére behozzuk a készárutermelésben lévő lemaradásunkat. Engem Sztálin elvtárs nagyszerű nyilatkozata arra buzdít, hogy ebben a versenyben még lelkesebben vegyek részt, mert Sztálin elv társ utat mutatott, én is harcolni akarok a békéért!

Németh Gyula Soptana DISZ-tilkár. ,

IDŐBEN LESZEDJÜK A GYAPOTOT

.4 sninrhvlyi Állami gnrAanfiarhan már több, mint két hete megkezdték a gyapotszedést, Eleinte bizony nagyon nehezen ment, nem volt kellő gyakorlatuk a szedőknek. Egy-két kilót szedtek csupán naponta.

Október elsején, héttőn reggel már kedvetlened mentek ki a gyapotíöldre Hegedűs Mária, Takács Anna és Méhész Irma több társukkal együtt.

— Így bizony nem nagyon érdemes kijárnunk, hisz alig keresünk valamit — mondogatták egymásnak. Az egyébként nótáskedvü lányolcnak nem is volt kedvük énekelni.

Dél felé meglátogatta őket a gyapotlöldön a7 Állami Gazdaságok Központjának egyik agronómusa. Pontosan íe’éjük tartott.

— Na csak jöjjön, majd megkérdezzük, hogyan lehet itt jó teljesítményt elérni. — így beszélgetett a lányok csoportja.

De az érkezett vendég megelőzte kérdésüket, ő telte lel a kérdést:

— Szervusztok lányok! Akartok-e főbb gyapotot szedni, akartok-e többet keresni? Azért jöttem, hogy elmondjam nektek, hogyan szedik a g)'apotot a Szovjetunióban.

Méllé** Irma én Milien Mária vezetésével egy tizes lánycsoport kezdte meg a munkát az új módszerrel. Az agronómus lelkesen magyarázott, a lányok pechje a kivitelezést próbálgatták.

— Először gyakoroljuk he balkézzel. Mikor azzal már megszoktuk, akkor áttérhetünk a kétkezes szedésre. Majd meglátjátok, menni jog — hangzottak az agronómus tanácsai.

Szerdán már két kézzel szedtek. ’A tíz lány mint tíz pipacs hajladozott a gyapotsorok között. Majd kicsattant az arcuk a lelkesedéstől. Néha-néha egymásra néztek, mosoryogtak. 4 fiatalos erőt,, a lelkesedést nem tudták magukban tartani. Vidám énekre nyílt az ajkuk. Csak úgy zengett, zúgott a gyapottábla éneküktől. Kezük alatt pedig égett a munka, mind több gyapot gyűlt össze kötényükben. Igazéin boldogok voltak.

Este Dalecker Ödön segédagronómus értékelte a teljesítményt. Boldogan jelentette be:

— Lányok, a fejenkénti állag 17 kiló. Vida Irén majdnem húsz' ki'ót, Hegedűs Mária 18 kiló 40 dekát, Takács Anna 17 kiló 30 dekát szedett.

A lúnvnU leIhesedéniiliben összekapaszkodtak, táncraperdültek:

Máskor négy nap alatt sem szedtünk ennyit — mondogatták. Ez történt a mezőn, az első „kétkezes“- nap után.

Azóta napról-napra többet szüretelnek drága kincsünkből. a lehér aranyból. Biztosan megörülne Alélc- szandra Grisko és P, Antonova elvtársnő, ha meglátná,

hogy a magyar lányok milyen kitűnően atkaJmazzák módszerüket, hogv itthon, a meleg családi körben tanulnak és beszélgetnek róluk,

— De a negyvenkilós napi átlagon alul nem állunk meg, annál lejjebb nem adjuk, sőt azon felül megyünk! Ugye lányok? — kérdezte barátnőit Méhész Irma.

Feleletül még mélyebbre hajoltak a kis íüzet lóié. Tovább tanullak. Olvasás közben még a kezük is mozgott, mintha máris gyakorolnák az új mozdulatokat. Kis idő múlva megszólalt Hegedűs Mária:

— Édesanyámi Ugye magának is kellene ruha? —- kérdezte anyjától, aki a tűzhely körül loglalatoskodott.

— Kellene lányom, hogyne kellene.

— Csak azért kérdeztem, mert én már kaptam a

szedett gyapot után öt méter textilutalványt. Tíz forinttal olcsóbban kapjuk méterét. Irma és Annus is megvették már. Minden mázsa után ennyit kapunk. Jut bőven az egész családnak, mert ha jól megy, két és fél nap alatt megvan az egy mázsa. Lesz ruha bőven, — mondta az anyjának, aztán a nagymama leié íordult, aki megkérdezte: ■ 1

— Mennyit szedtetek ma?

— Még nem tudjuk biztosan, de túl vem már a tizennyolcon — telel!e Hegedűs Mária,

— Figyeljetek ide! — szólt hirtelen barátnőihez Takács Anna, majd nagy hévvel a papír fölé hajolva mutatta.

— Idenézzetek, mi áll itt! Egy mázsa gyapotból 700 méter batiszt, 300 méter lepedővászon, vagy 100 méter szövet készül. Mennyi ruha! De szép lehet az lányok, ahol fonják és szövik a mi gyapotunkat. Nemsokára már megindul a szállítás és árad a ruha. Ezért kell nekünk sokat, sokkal többet szedni.

— Figyeljetek ide, — szakította félbe Méhész Ír. ma. mert úgy látszott. Anna annyira belejött, hogy reggelig se hagyja abba — majd így folytatta:

— Tanítsuk meg a többieket is kétkézzcl szedni.

1 — Megtanítjuk! — állapodtak meg mindhárman.

Anna és Irma hazafelé indultak, Mikor kiléptek az udvarra, kissé összeborzongtak. Hűvös szellő fuj- dog ált.

— Siessünk gyerekek, mert megíagyok — szólt Méhész Irma, miközben fogait összevacogtatla.

— De holnap a gyapottal is jobban kell sietni,, mert az is megfázik — vetette közbe Hegedűs Mária.

— Jaj, reggel de hideg les7 — mondta Takács 'Anna, miközben táncolt, hogy ne fázzon annyira.

~~ Majd énekelünk és gyorsabban mozgunk és nem érezzük — felelték barátnői. Búcsúzásul annyit mondott még egymásnak a három DISZ-iíi:

— Mindennél fontosabb nekünk, hogy időben leszedjük a gyapotot. , Farkas István