Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-28 / 252. szám
4 NAPLÓ 1951 0KT6BEB 3* Megvalósul Csizmadia Gyula elvtárs álma Komlói Ma- Kökényes volt az a hegytető, ahol lág, amikor hazamenneik és lányai majd gasépítés igazgatója, Szegedi elvtárs most új városrész áll. Kökényes volt középiskolába járnak. Ekftor egyeztek statisztikai jelentéseket írt alá. Előtte |f —s~* M—‘ vsu«.,s. — Pár napja csak. hogy a Sze és kukorica nőtte be. Most Kökönyös és egyre hosszabbodó új utcák, nagy terek tuiídtják. Ezernyi új bányász, új építőmunkás jött ide és az ő ajkukon változott át végérvényesen az é betű ő-re. Senki sem beszél ma már Komlón Kökényesről, amint nem beszél munkanélküliségről, csendőrről sem, de ,,úr"- nak se szólítanak senkit, mert itt a bányász. a kőműves, a gépkocsivezető, a mérnök, a gépkezelő a gazda, az úr. Csizmadia Gyula is harcolt érte. áMott egy copíos lány, úgy 15—16 év körüli — ő a statisztikus — és miközben várta az íveket, így szólt: — Levágatom a copfom. — Eszedbe tne jusson, ilyen szép hajat levágatni. — De bizony szombaton levágatom. Már rég készülök rá. Az igazgató erre feltekintett, az ívből és azt mondta: — Enyje Marika, de makacs vagy. De ha már levágatod, akkor is menj el hogy így legyen. Elhurcolták a 442-es előbb a fényképészhez és vetesd le ma- különleges munkásszázaddal UkrajnáMondd meg az ha őt is és még tizenhat bányászt Komlóról. Ott találkozott össze Szegedi Jó zsef építőmunkással és az ö szavára állt a lezárt marhavagon ablakrácsához, hogy féléméit ököllel köszöntse* nek minden, a mezőn doltazó szovjet parasztot. Vitték a büntetőszázadot a frontra, ahol egy kocsi hazulról hozatott nádpálca, éhezés, kivégzés várta őket. Csak gad kibontott hajjal, anyukádnak, hogy en fizetem a fényképet. Jó? Jó! — mosolygott Csizmadia Márta. — Sztipánovits elvtárs pedig azt. mondta, hogy ő fizeti a dauert. Hogy miért napirendi kérdés Csizmadia Marika bajfonatja, miért, fizeti az igazgató a fényképét és a párttitkár a dauert? Megvan annak is az oka. Csiít a válaszért előbb egy kicsit mesz- szire kell visszamenni — az 1942-es komlóra. Szinte felidézni is nehéz már az akkori község képét, még az éjszaka sötétjében sem hasonlít Komló városa ahhoz a faluhoz Most. amikor este fölgyulnak az égen b csillagok, a komlói völgyben megannyi lámpa fénye válaszol. Az erőmű három kéményéből és három, tömzsi hűtőtornyából, mintha új tejút szüle-, tett volna, úgy fut az ég felé a fehér gőz pásztája. Valamikor még maroknyi világosság is éppen csak pislogott odalent, a sárfészekben. így hívták Komlót, ahol Szeli bányaigazgató tökbuta fia színjele« tanuló volt, ahol egy ilyen éjszakán csendőrök jöttek Csizmadia Gyula vé j árért. Azóta a fény szertefutott a völgyben és felkapaszkodott a hegyre is. Akár az óceánon úszó kivilágított hajó, úgy fehérük üvegcldalával a hegytetőn, az áj házak tengerében az új vájárnítola Kultúrműsor lehet odabent, azért világos minden ablak. Kultúrműsor... Csizmadiáik pedig ott laktak a patakparti barakksoron. öten. három gyerek és a szülők. Marika volt a középső, — akkor öt éves. ott játszott a ..gátban”, a piszkos vfzö patak iszapjában. Házuk előtt csattogott, dübörgő tt el a követ szállító kisvasút, kereeztülrobogott játékai- Icon és széttépte a lánc-lanc-eszterlánt boldog fonalát. Az óvodában kítérdopeftették, bezárták a bányászgyereikeket... De most kultúrműsor van a vájáriskolában. KSlcönyösön. Ehhez a szóhoz is egész történelem fűződik. Történelmet formáló és természetet átalakító idők kellenek ahhoz, hogy a Kökényes szóból egyszerre és mindenkorra Kökönyös legyen. meg abban is, amelyik előbb hazaér, az segíti a másik családját. Csizmadia elvtárs a frontra ment és magyar hazája felszabadításáért vívott harcban partízánfőhadnagy lett, majd 1944-ben, tizedmagával, ejtőernyővel leugrott a Bükk hegységben, később elfogták, . börtönök során át hurcolták, míg végül a felszabadító szovjet csapatok elől menekülő nyilas gazemberek Sopronkőhidán kivégezték. 34 éves volt, és egy asszonyt, meg három gyermeket hagyott ott a patakparti kis házban. Azután a ház körül lassan minden megváltozott. Először talán az utca név: Csizmadia Gyula-utca. Majd új családi házat, segélyt kapott az árván maradt család. Komló pedig város lett. a párt ígérete ismét valósággá vált. Megtették a magukét a föld alatt és a föld felett dolgozók, megtettek a magukét a szovjet gépek, mclytk legyalulták a hegyek felét és helyet teremtettek egy hatalmas ipartelepnek. Most esténként, akár egy új hegyen, úgy tündöklik a vörös csillag a hatalmas szénosztályozó tetején. __________________ Csizmadia Gyula többé már nem ’ ko r kérdezte meg Csizmadia Gyula Sze- száll a kasba, mert meghalt. De ha élne Egymás melleit nőnek ki a házak a földből.. a szovjet csapatok nem lőttek soha rájuk és amikor már átszöktek hozzájuk, akgedi elvtárstól — Mondd csak Jóska, miért mondtao te, hogy felemeli ököllel köszöntsük a parasztokat. amikor a frontra hurcoltak bepnünket? Szegedi elvtárs helyett egy Andrej nevű szovjet tiszt válaszolt. Kérdéssel — Mi történt az clőtlrtrk haladó vonattal? — Felrobbant — volt a válasz.-— M> történt azzal, amelyek mögöt tétek jött? — Kisiklott —- válaszolt Csizmadia elvtárs és már tudta, hogy a felemelt ököl m.it jelentett. Sokat tanult még a Szovjetunióban, itt értette és itt szerette meg csak igazán az életet. Amikor a nyolchónapos párt:«kola után. — ahol Rákosi, Révai, Vas, Rudas és Andics elvtar6ak tanították —- elindult partizánként a frontra, akkor jirról beszélt Szegedi elv- társnak, hogy megváltozik otthon a vibizonyára azok közé a bányászok közé tartozna, akik becsülettel adják azt, amit az ország vár tőlük: jó munkát, több szenet. És az ilyen műszak utáni délutánon odaállna ő is. ameü-é a bányász mellé, aki a kökönyösí új lakása erkélyéről le néz a völgybe. Boldogan nézné ő is, hogy már egyre több sínpár fut ki az a! táró torkából és vág neki a hosszú űtmíc. Elvezetnek ezek a sínek a bá- nvászfürdő alapjai mellett, rájuk vetődik a szénosztályozó árnyéka. Azután jön az új töltés, távolodnak a vasútépítők, úthengerek, eltűnik a völgy, már csalt az új akna hatalmas vastornya látszik és egy sze-, mafor karja szabadot mutat, Arra megy a vonat a Dunai Vasműhöz. Szántó Tibor u v*UJ Az új szénosztályozó tetején már ott világit a vörös jelvénye. csillag, a győzelem A kökényes! dombon néhány évvel ezelőtt még bokrok, falt, vadvirágok nőttek. Ma már új házak sors új KOkünyüsön. Az új házakban pedig legjobb bányászaink, ötéves tervünk legjobb harcosai laknak. akoznak az MOHÁCS ELŐTT, EGY HAJÓN TÖRTÉNT... revízió a vontatóhajón leért a kapitány Közben a kabinjába. — Erre, csak tessék! — udvariaskodott a bocmann, — Tessék csak, betérünk mindannyian! Klnyitogatta a szekrényeket, a liókokat: — Tessék, nálunk van minden! Amerikai kölnivíz, nylon-harisnya, írancia szappan, — ahogy büszkén mutogatta a különböző „kincseket“, valósággal átszellemült három tokával keretezett arca — és itt van valódi Ja- maica-ruml, Tölthetek? — IMond’nm már, nem i»íi>ni J lelelt elutasító_ cm a vállszíjas magyar. — Nézzük a táskát! A kulcsár nyögve gyűrte magát a plüssel bevont karosszékek mögé, hogy előhalássza a hatalmas bőröndöt. Ahogy előrevonszolta a nehéz kollert, összeráncolta a hatalmas perzsaszőnyeget és ismét le kellett hajolnia azt kiigazítani. Kövér verejlékcseppek lolytak ösz- sze apró patakká arcán, homlokán, ahogy felegyenesedett, — Szőnyeg, rum, megint szőnyeg, csipkefüggöny.... — sorolta a vizsgá'ó magyar a táska fölé hajolva. — Kész, be lehet zárni, megyünk a következő kajütbe. — Nincs már más kajüt, csak a íütőé! — mondta a bocmann. — flát akkor gyerünk oda! A bocmann alig fért be a szűk kis ajtón, ahova be- bocsdtotta a revíziót. •— Itt nem sokat találtok! — mondta vigyorogva. — üresek itt a szekrények Az egyik bajtárs kihúzta a rozzant asztal törött- fülű fiókját. Sárnál feketébb kenyér rejtőzött benne. A bajtárs magasra emelte a kenyeret, úgv kérdezte a kulcsártót: Vem nálatok minden? Hé bocmann, hát nálatok mindenkinek megvan mindene! Hát neked meg a kapitánynak hol van ilyen kenyeretek? Es itt miért nincs Jamaica-rum? A hájas kulcsárnak lilapiros lett az arca a vissza- ojtoit méregtől. Meglógta a ielékínált sárkenyeret és : egy fordulattal lcivágta azt a kis kerek kajütablakon: f — Idi u dzsavola! Menj az ördögbe! — majd a sze- f rencsétlen matróz leié íordu't és gyorsan, hadarva kéz dett vele beszélni. A fűtőt tette felelőssé, hogy a ma gyarok észrevették a lekele korpakenyeret. Átmegyünk addig az uszályra — határozott az I egyik bajtárs, — mire visszaérünk, addigra talán meg-* nyugszik a bocmann is. r — Vagy végre megüti a guta — vélte a másik, mi-* A bányászok termelésével emelkedik a kor felértek ismét a íedélzetre. A hajótest mellett ott ringott a csónak, amivel jöt-f kereset. A lelkiismeretes, jól dolgozo iek Egyenként lemásztak a va9Jétrán. majd az egymás ! bánvász borítékján meglátszik, hogv melle erősített uszályok fele dirigálták az evezősöket. $ — Itt azután nem férünk majd be hárman meg né-j, bőven adott szenei az gyen is egy kajülbe — jósolta az összemázolt arcú pénzügyőr. — Itt már nem lesz szalongarnitúra és k’ubt kevesebbet lermel, tehál természetesen és így egységesen sokkal harco* A borostasarcu, szalmaszalat rago férií az érkezők7 i. _ ---Bé kcgyWés Kökönyösön A kökönyösí bányatelepen szerdá„ dé’után nagy volt a mozgolódás, a leglelkesebb és legöntudatosabb bi- „yászasszonyok, bckebizottságl tagok és MNDSZ-asszonyok összeültek és elhatározták, hogy estére minden. ház_ tömbben egy-egy család lakásában összejönnek és béke-estéken tárgyalják meg, mit üzent nekik Rákosi elvtárs. Horváthné, Winklemé, Méhni jókedvűen járták a kökönyösí hatalmas emeletes házakat. Mindenütt mcgbeszé’lék a legöntudatosabb bányászcsaláddal, hogy este 8 órára meghívják a ház lakóit és családias összejövetel formájában tárgyalják meg a termelés kérdéseit. A bal első kockaház dolgozóit Bo- dómé és Vertikéné mozgósította és szép számmal jöttek cl, karjukon gyermekeikkel az anyák és a bányász dolgozók. Rákosi elvtárs beszéd» nyomán úgy döntöttek, hogy még to- kozottabban magukénak érzik a termelést és segítenek a bumlizás elleni harcban. Nem tűrhetik azt, hogy szép tágas, egészséges lakásokban, amelyet a nép országa biztosított számukra olyanok lakjanak, akik nem érdemlik ezt meg hanyag magatartásukkal. A 14 családból két megrögzött burnlizó van: Kató Gáspár és Nagy Ferenc, akik sokszor hetekig nem mennek a bányába és akarva, akaratlanul a béke ellenségeinek táborát erősítik. Kihívták a kökönyösí lakóházak dolgozóit versenyre, hogy megalakítják a lakóház békebizottsáíclé íordult. Egyszerre ellelejtette a kolbászt, elfeledte, figyelmeztetni az asszonyt: „Most, most lehet ennih'i Csak nézte a közeledőket és ekkor ért a füléhez a cseh.\ szlovák hajóról áradó muzsika is. A szalmaszál való-'* sággal megdermedt a fogai között. ? Az egyik magyar, a vállszíjas odalépett a topron-\ gyos emberhez. Két ujját szájához tette, a cigarettázást* akarta utánozni: \ — Hát te miért nem dohányzol? — kérdezte. f — Acmánr páré ! öí<vei> i>én»e"> !— fordította ki* tenyerét a matróz és szégyenkezve köplc a szalmaszá-j lat a vízbe. — Kevés a pénz! — ismételte reménytelen i hangon. > — Tessék, vegyél! — kínálta a magyar egy telef zacskó ötéves Tervből. — Vegyél többet, ne csak* egyet! Nesze, itt az egész doboz! J Híala! Hfala lepő! — hálálkodott a jugoszláv$ matróz. Majd a lépcsőn leidé mutatva invitálta a vrfí/-5 szí jjas ti \ i — Gyere le! j t (Folytatása következik) kevesebbet Is keres. sabban erősítik a békelábort és nem tűrik a házon belül a bumlizókat. Az új orvosi rendelőben a legkorszerűbb felszerelés, n leggondosabb ellátás várja a beteg dolgozókat.
