Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-05 / 181. szám

HI PI. 6 5 1951 AUGUSZTUS 5 Bányászaink harcban az alkotmány ünnepére és a bányászuiapra tett felajánlások teljesítéséért Farhas Imre a 'bányásznapra üzeme legjobb dolgozója ahar lenni Hat bányász dolgozója van Scéche- Hyi-aknának, akik, már az ötévcn; terv harmadik évének széntermelés/! elő- irányzatát teljesítik. Ezek közütt van a 32 éves Farkas Imre is. E/.fJ ött ti­zenkét évvel került a Széchenyi-ak- nára, azóta itt dolgozik. Becsületes munkájáért ezétr má­jusában: a dolgozók ünnepéé, kap­ta meg a.nagy elismerést, a szta- hánovista oklevelet. Azóta még jobban termelt, f’árosver- »enytársa Sasi Ignác sztai/ánovista, aki már 1952 január havi tervén dolgozik. Farkas Imre a bányásznap megünneplésére vállalta. Hogy ál­landóan 150 százaiéit felélt termel. Legutóbbi 170 százalékos havi átlag teljesítményével második helyezettje lett „A bányásznapi legjobb verseny­ző" címért indított versenynek. Iga­zolatlanul soha nem mulrcsztott, folya. matos, jól átgondolt mozdulatokkal, a munkaidő minden percének ió ki­használásával- lett a legjobbak egyike. Részese ő is annak, hogy csapata a Vecsera-fejtés már hónarpok óta mint­egy harminc százalékkal túlteljesíti havi tervelőirányzatát. Farkas Imre sztahanovista vájárnak érdemes küzdenie. Megbecsüli érte a dolgozók állama, amely neki és csa­ládiénak is boldog életet biztosít, Kényelmes, szép kertes üzemi la­kóház az otthona, ahol rádió szól, könyvek, új bútorok teszik szép­pé környezetét. Két egészséges gyermekének már más élet jut osztályrészül, mint neki és a ritkán marad kétezer formt alatt. Eb­ből az egész család szépen ruházko dik, jól él. A nagyteljesítményű rá­diót a tavalyi hűségjutalomból vásá­rolták. Farkas Imréné most azt szá­molgatja: mit vesznek az ideiből, mert bizonyos benne, hogy férje — a jó munkájával — ezt is kiérdemeli. Épül a hidasi iparvasút Büszkék és boldogok a hidasi Lig­nitbánya dolgozói. Az ötéves terv vé. gére nagyüzem lesz a bánya. Tudják, hogy nekik készül, értük, az ő boldo­gabb életükért indul meg a munka a h’dasi bánya korszerűsítésére. A bányászok lelkes felajánlására * vezetőség kettéosztotta a bányalét- szájnot: egyik részük továbbra is ter­mel — csökkentett előirányzattal — és főként ez előkészítő munkálatokat végzi, másik részük: 80 jórészt fiatal dolgozó egymással versenyezve — az elő­írt határidőt tíz nappal megelőz­ve — hozzáfogott az iparvasút alapjainak lerakásához. Tíz szakember irányításával ők épitik meg a négy kilométer hosszúságn íparvasút vonalat, három hidat, az átereszeket és mindezt október 1-ig. Addigra elkészül a két rakodópálya­udvar, az új osztályozó. A napszinten földAunkákban >s megmutatják Hidas bányászai, hogy megállják a helyüket: megteszne*: mindent azért, hogy decemberre már felemelt tervelőirányzatukat teljesít­sék korszerű, szép üzemükben. dóan gátolta a munkát is a több helyen előtörő bánvatüz. Ezért nem tudtak itt a feltárási é« elővájási munkákkal a fejtéseknek megfelelő ütemben haladni. feleségének jutott a múltban. Fizetése lábápolással gátol ják meg a bányalfizeket Szászváron. hogy behozzák a lemaradást Bányatflzek, a települési viszonyok­hoz nem alkalmazkodó bányaművelési mód, egészségtelen, nehéz munkakö­rülmények — ez jellemezte a múltba» a szászvári bányaüzemet. A múlt hibái, mulasztásai még most iá éreztetik hatásukat, de már felve­szi a harcot a természettel, az eddig megoldhatatlannak vélt problémákkal az új, szocializmust épitő munkás. Az igen kemény kőzetű, erősen W®ágyürt településű bányában a múltban csak kétszázhatvan méterre vezették le a szállítóaknát, innen öt­száz mé+eé mélységig vakaknák van­nak. A különösen szilárd kőzetréte. gek - között különböző vastagságú szénrétegek találhatók, így nemcsak csapás mentén, de ha­rántirányban is hajtottak ki vágato­kat, hogy több helyen kutassák fel a széntelepülést. Közel vannak- egymás­hoz a vágatok, a feltárás során már megrepedezett kőzet igen nagy nyo­más alá kerül, a repedéseken keresz­tül levegő jut a fejtések üregébe. >gy —- ahol omlasztással fejtettek — majd­nem mindenütt tűz keletkezeit. Sok ember vesztette itt életét a múltban, míg a tőkések kezében volt a bánya,, Az államosítás után minden intéz­kedést megtettek a dolgozók biz­tonságának védelmére, de állan­A bánya műszaki vezetője sokat beszélgetett az öreg bányászokkal, amíg — együttes munkával — megta­lálták a módját a nehézségek leküz­désének. A tűz meggátolására próbálkoztak már itt azelőtt iszapolássaj, de siker­telenül, mert nem tudták biztosítani a napszintről a szükséges vízmennyi­séget és az iszap gyorsan leülepedett, így nem töltötte ki a hézagot. A szászvári dolgozók segítettek eze­ken a hibákon és új eljárással — az eddigiek szerint sikerrel — megoldot­ták az iszapolást. Az iszapoló léhez szükséges vizet a bányavízből nyerik, amelyet külön erre a célra készített tartályban gyűjtenek. Egymással versenyezve, rövid idő alatt beépítették az úi veze­tékeket s június eleje óta ezen a csővezetéken, keresztül ereszte­nek agyagos lét az elhagyott fej­tések üregeibe, repedéseibe. Segítettek azon is, hogy az iszap ne üllepedjék le gyorsan. Mintegy tíz- százalékos salakmennyiséget kevertek az iszapoló lébe, aminek segítségéve! ez nem üilepedik le azonnal, hanem mindenhova behatol és légmentesen elzárja a levegőtől az üregeket, a kö- zetrepedéseket. Napról-napra vizsgál­ják: van-e tűzveszély. Az eddigi vizs­gálatok eredményei szerint az isza­péit bányamező vize fokozatosan le hiil. , A szászvári dolgozók lelkes kezde­ményezésükhöz megkapják a kor­mányzat támogatását is. A közeljövő­ben megénül a 100 köbméteres víztar­tály, megfelelő kőtörő és szivattyú- berendezést ís kan a bánya. A műszaki előfeltételek megjavulá- lásával most már a szászvári dolgo­zókon van a sor. hogy szigorúbb fe­gyelemmel, még jobb termelő munká­val a bányásznapig behozzák köze! harmincvagonos lemaradásukat. „A papság elsősorban a laga ló példásával segítse a beadási kötelezettségek teljesítéséi“ Virág Ferenc péc?i megyéspöspök körlevele az egyházmegye papságához Virág Ferenc pécsi megyéspüspök a begyűjtési kötelezettségek szorgal­mazására. körlevélben fordult egy­házmegyéje papságához: Egyházmegyénkben a baranyai dolgoTtó parasztok az aratási munkák elvégzése során országosan az elsők kőzett foglaltak helyet — írja a kör­levél. — Most ezen helyezést nem­csak megtartani kívánjuk, hanem lel­kipásztori munkánk szemmelfartásá- val a begyűjtési verseny által meg­javítani is igyekezzünk. Azért tehát egyházmegyénk papsága hasson oda, hogy hivatásszerűleg a ránk bízott hívek az országos érdekek szemmel- tartásával minél jobb és tökéletesebb munkát végezzenek ezen a téren is. A papság elsősorban a maga jó pé1- dójával segítse a beadási kötelezett­ségek teljesítését és a szükséges gaz­dasági munkák lelkiismeretes elvég­zését. Különösen felhívom a sásdl járás papságát, hogy buzgólkodjék ezen a téren, mert ez a járás nagyon leszorítja Baranya megye elöbbreju- tását az országos versenyben. Általá­ban szeretettel sürgessük híveinket a felesleges termények beadására a kö­teles beadáson jelül is, mart ez egy­részt hazafias kötelesség, másrészt a juttatott előnyök a hívek és a csalá­dok javát szolgálják. A törvények ál­tal előírt beadási kötelezettség lelki­ismeretes teljesítése ötéves tervünk pontos végrehajtását, s ezen keresz­tül a béke ügyének hathatós támo­gatását jelenti. FERENC s. k. püspök Horváth István, a szentlőrinci gépállomás legjobb cséplőgépkezelő traktoristája Horváth Pista életében kétszer ta­nult meg járni. Először édesanyja se­gítette kézenfogva, másodszor pedig an Új élet, az új világ... Alig, hogy elvégezte az »kólát, munkához látott, segített otthon, az­tán ő is meghallotta az új éle), dalát: „Zúgjatok csak traktorok, szánts, arass te gép, Uj élet hajmaSlfényére ébredt a boldog nép.“ Elment, körülnézett a szjemtlőrinci Sépállomáson. Megszerették a 16 éves ‘istát a gépállomás dolgozói, felvet­nék munkára. Nézte a traktorokat, ^ég meg is simogatta öltét. Felka­paszkodott az egyikre, helült a má_ sikra, de még alig látszcftt ki a nye­regből. Na gyere csak fiam — szólt egyik nap Garai József elvtárs az óosárdi gépállomás mostani UB tit­kára. Egy zsákot tettek a sárhányó­mit arra ültették és a zömök termetű Pityu elindult, vitte a gép, az igazi traktor — a mélyszántáshoz. Háromszor mentek végig a hosszú soron, eközben Garat elvtárs magya­rázott, tanította a ..gyereket". — Na Pista, tudnáke vezetni? — kérdezte. Pisla elvörösödött, minden vér az arcába szaladt, nem is válaszolt csak előre nézett, kezei a kormánykerékre tapadtak. Megtette az első lépést az új élet felé. — Szántott már a „gyerek” — új­ságolta — Garai elvtárs ' Melyik? — kérdezték a trakfo. risUk. _ T Hát az a kis fekete, a Horváth Pista. Sokan nem hitték el azt,, amit Ga­rai József mondott, de hamarosan meggyőződtek róla. Távolról csak a gépet láttáik, a kis embert csak ké­sőbb vették észre amint vezette, irá­nyította a dübörgő gépet. Httői a pc-c*öl kezdve. Pista segéd- vezető lett. Nőtt, erősödött, helytállt becsülettel a munkában, nem egyszer felvette a harcot az esővel, széllel, — ment-ment, már megtanulta a kom. munistáktól. hogy nem szabad meg­ijedni a nehézségektől. Nem is ijedt meg. A gépállomás kétszer küldte isko­lára, közben a pártszervezet felvette a tagjelöltek soriba. Amikor megjött, megkapta a traktort, amellyel ma is dolgozik. Szereti a gépét, nagy gon­dot fordít rá, ánolja, dédelgeti, nem sajnálja tőle a fáradtságot. Az aratás előtt saját maga javította meg a trak­tort, meg a cséplőt az elevátorral együtt. Minden csavart átnézett, meg ís let>t a lelkiismeretes munkának az eredménye, mert mindezt meghálálja neki a gép, mely most ott dolgozik a szentlőrínci közös szérűn. m Az utolsó kévéket eresztik a dobba, de már felharsan Szentes János cso­portvezető hangja: ..Készüljetek fel az átálláshoz!“ Horváth István traktoros lassítja a gépet, a cséplőgépből erőseb­ben száll fel a por és fokozatosan las­sul, majd elhalkul'a cséflés zaja. Fel­dübörög a traktor, készül átvontatni a másik asztaghoz a cséplőgépet. A közös szérűn gyorsan folyik a munka, ott leng, lobog a vörös zászló, mely szavak nélkül is dicséri a cséplő­brigád munkáját. Horváth' elvtárs átvonf.atja Kis-Tólh Zoltánná dolgozó paraszlas-szony asz- tagjához a gépet. Ezidö alatt kézi erő­vel áttelepít k a cséplőfcrigád tagjai az elevátort. Néhány perc és újból telje6 erővel felzúg a gép, az aranysárga kö­vér búzaszemekkel telnek a zsákok, Kis-Tóthné zsákjai. Vidákovics József tizcnkétholdas dolgozó paraszt', aki most végzett, örömmel rakja fel az elcsépelt gabonái kocsijára. Horváth István traktoros be­szélget vele. — Ugye innen viszi be a raktárba a gabonát? — teszi fel a kérdést. — Hát ma már nem tudom beszállí­tani, mert késő van, de holnap reggel én leszek az első, cki bemegy a rak­tárba! Felrakom még az ősziárpái is és azzal együtt adom be a kötelezettségei, de túlteljesítve! — felel Vidákovics Jó zseb mosolyogva. — Túlidjesiíem . no, mennyivel is. — Számolni kozd: — Beadási kötelezettségem ÍS mázsa 11 kiló, de én beadok az elcsépelt negyven mázsa 52 kilóból, húsz métermázsát. A többi gabonával mit csinál? — kérdezi Horváth elvtárs. — Na nézzük csak sorjában, azt is elmondom. Négy mázsa 40 kiló a ve- tőmag, három múzsa az aratórész, a A szentlőrinci gépállomás dolgozója, ifj. Végh Ferenc és, cséplőbrigádjának tagjai ériékes órákat takarítanak meg a cséplőgépek javításánál. Munka után minden este alaposan átvizsgálják gé­piiket, n hibákat éjjel kijavítják, így napközben nem éri őket „meglepetés“, végig ledolgozhatják az egész napot, mert a rendszeresen karbantartott gép meghálálja a gondos kezelést, nem bt- básodik meg olyan könnyen, mint az elhanyagolt, rendetlen masinák. Ez a „titka“ ifj. Végh Ferenc Kossulh-bri- gádja jó eredményeinek. A Pécsi Szikra Nyomda dolgozói vasárnaponként eljárnak a baranyai falvakba, hogy újabb győzelmek elérésére lelkesítsék a dolgozó parasztságot a begyűjtésben. Kacsólán a beadási kötelezettségüket példásan túlteljesítő dolgozó parasztok tiszteletére kultúrműsort rendeztek, sőt a legjobbakat, igy Bakó Istvánt, Szalai Mihályt és még többeket felkerestek az otthonuknál is, és a házuk előtt énekelik el a legkedvesebb nótáikat. A kacsótaiak ezt nem felejtik el egyhamar, máris verseny alakult ki a többi dolgozó paraszt közölt is, azért, hogy ki kap legközelebb nótát a kullúrgárdától. Az egerági DISZ ifjúgárdisták rend­szeresen eljárnak a cséplőgéphez, ott mindegyik gazdával megbeszélik, ho­gyan tehet eleget beadási kötelezettsé­gem?« és hogyan teljesítheti azt túl. A begyűjtésről szóló rendeletét alaposan ismerik, közösen lanulmányoztúk és az ifjúgárda gyűlésükön meg is vitatták, igy jól meg tudják magyarázni minden­egyes dolgozó parasztnak, miért érde­ke minél több gabonát eladni C jegyre. milyen kedvezményeket kap érte az ál­lamunktól. Az ifjúgárdisták murtrájának meg is van az eredménye. Mindegyik gazda teljesítette kötelezettségét, sőt túl is teljesítették, akikkel eddig beszéltek. Eredményeiket azonban még fokozni akarják. Versenyre hívták a szöfíédi díszeseket, és vállalták, hogy augusz­tus 20 !g 120 százalékra teljesíti köz- régük a begyűjtést. Bár köz.séghen egy idő óta nem a régi megszokott helyen dobolja ki a tanáesallLszt az új hírekéi, hanem azoknak a gazdáknak a háza előtt, akik miatt, — mert legjobban el voltak mnradva a tojás- és baromfibeadással, — megesett a faluval a nagy szégyen, a szabadpiactól való eltiltás. A hi­vatalos közlemények után azt Is kihirdeti, kik nem teljesítették még most sem a tojásbradásf, kik tartják még a mai napig is vissza a községet a sza­badpiactól. Ennek az „újításnak“ meg van már az eredménye, igyekeznek az elmaradók megszabadulni az ablak alatti dobszólól, sorra viszik a begyiij- tőhelyre a (ok tojást, baromfit. így teli Lassú János tízholdas Uiizépnaraszt Is. 270 tojással volt elma­radva, de amikor meghallotta, hogy saját portája előtt dobolták ezt ki. azonnal leadott 110 darabot, és megígérte, hogy rövid időn belül a többi lCO-al is leadja, csak ne dobolják ki mégegyszer. A pécsi járási tanács előcsarnokéba! érds?clődés6el figyelik a falusi tanács elnökök és az ott járó dolgozó parasz (ok a hatalmas versenytáblát. Ezen a táblán kísérhetik figyelemmel a pécsi és mohácsi járás között folyó békover- scdV állását. Naponta pontosan feltün­tetik rajta, hogy milyen eredményt ért d a picéi. illetve a moháosi járás a arlóhántásban másodvetésben és a ' együjtésben. A járás eredménye mel- ’ett az élenjáró községek neveit és eredményeit is feltüntetik. Ez a tábla az élenjárókat további jó eredmények elérésére, a hátul fsullogókat pedig az e’őretörőkhöz való felzárkózásra buz­dítja. HiérJ „alacsony" a termésátlag László Lajosnál és méq néhány vásárosdombói gazdánál? — Nem lehet az, hogy egyik he­lyen tíz, a másik helyen csak öl mázsa' a termésátlag a búzából, hi­szen egyenlő minőségű tö’dről valók — ingatta nem annyira hitetlenked­ve, mint gyanakodóan a fejét a csép- lés'i ellenőr László Lajoséknál, mikor a kövér, gyönyörű szemek, nehéz ka­lászok ellenére is1 csak 26 mázsa bú­zát mértek le négy hold után. — Hja, kevés termett, gazos voH a vetés... meg aztán okos gazda úgy termel, hogy jusson a jószágnak is — vá'aszolt hadarva a fel sem tett kér­désre László Lajosné, a tizenhatholdas gazda felesége. — Tudja, lelkem, egyik gazdának ennyi terem, a má­siknak annyi, természet dolga ez! A cséplési ellenőr gyanúját azon­ban, nem lehetett elaltatni. géprész meg négy mázsa 30 kiló. A többit, ami megmarad, azt is beadom a C-vélelí jegyre, mert most sok kedvez­ményt kapok rá: ruhát vásárolok a csa­tádnak. Vidákovics a lovak közé üt és meg­indul. Búcsúzásul még visszaint a do­hogó cséplőgép felé... A gép pedig dolgoz'?*. Jól dolgoznak a munkások, jól dolgozik Horváth Ist­ván is, a gép kezelője. Minden nap saj­tóolvasást tartanak. Horváth József, a bakócai „gróf" Majláth György egy­kori cselédjének fia győz a cséplési harcban! A cséplést július ll én kezdték el és augusztus másod-káig 18 vágón 54 má­zsa, S3 kiló gabonát csépeltek el az 1103-as cséplőgéppel, meg ?z R- 30— 35-ös trrtctorrnl, amelv nélkül talán már nem is tudna élni Horváth elvtárs, annyira megszerette ezt a gépet. „Versennyel c békéért" — hirdeti a szentlőrínci pártszervezet vándorzász­laja. ami a községben dolgozó négy cséplőgép közül Horváth elvtársik gépe mellett lobog kezdettől fogva. Sem ezt, S’-m a tanács vándorzászlajál nem tud­ja elnyerni tőle a szent lőrinci gépállo­más 30 cséplőgépkezelő traktorislája közül senki. Horváth elvtárs és a csép­lőbrigád tagjai újabb és újabb eredmé­nyekkel őrzik meg a zászlókat, új győ­zelmekért'fólv'alják tovább a harcol. Zúg a gép, hullanak * kévék a dob­ra, újabb gazdák érkeznek, melyeket meggyőz Horváth elvtárs. hogy a csép­lőgéptől tegyenek eleget ‘beadási köte­lezettségüknek. A vándorzászlót néha meg’engzti a szél és büszkén tekinte- n/f.t rá vissza a gazdák, akik a cséplő géptől indulnak megrakott szekerekkel a magtár felé. Farkas Elemér — A gabona szép, a kévékben nin­csen gaz, máshol van itt a baj — gondolkodott. Aztán eszébe jutott va­lami. Az- ahogy az öreg László La­jos fogadta őket: — De rendes munka legyen ám! — szólt a „barátságos“ üdvözlés, amit aztán követett a mázsá’.ás közben újabb zsörtö;ödés: — Tele van a polyva búzával, jöj­jön csak és nézze meg! — követelte László Laios a cséplési ellenőrtől, aki a mázsájáét figyelte. Persze kiderült hogy polyvában nincs egyetlen egv szem sem, é még mutatóban sem. De közben László Lajos „rájött“ arra, hogy három zsák, mely a roázsálásra várakozott, „már le van mérve." — Nincs az lemérve, hiszen most vittük a mázsa mellé — ellenkezett az ellenőr. — Csihészséq, dudán akarják mér­ni’ a .zsákokat! — lovalta magát mé­regbe László Laios, egészen kivörösö­dött és úgy kiabálta: — ‘Azonnal tes­sék felvinni a három zsákot a pad­lásra! Azonban a méren, a vörö'séa azon­nal elpáro’gott. mikor a csénlésj el­lenőr felaián'otía hoov lebozatja az összes gabonát a padlásról, de ha ki­derül. hogy a három zsák mégsincs lemérve, a 1e és felvitel kö'tségeit a „gazda-bácsi“ fizeti. — No. akkor csinálták csak tovább, nem kMl lemérni — mormogta az öreg és arróbbá'lt. E-ek jutottak eszébe a cséplési el­lenőrnek mikor azt a 26 mázsát né­zegeti a cséolési naplóban. — Aki enrvüzgr akarta csapni az államot, megkísérelheti máskor ~~ nondo’ta. — utána kéne nézni ennek az „alacsony termésátlagnak“ is. A menyei tanácstól aztán utána is néztek. Lemérték a vetésterületet és kiderült, hogv a négy ho’d — ponto­san bárom! Eov hold beielentett bú­zavetés h el v„tt kukorirát vetettek Lászlóéi*, akik hallgattok a vásáros­dombói kulákok agitáció iára. László- ék elfeledték, ha a„ államot, s hazát meoesaliák. becsapják saiát’ magukat fs. hiszen kevesebb inarcikket, keve­sebb ruhaneműt, mezőgazdasági gé- net, műtrágvát kannak a várostól, késleltetik neirmcak fa’ujuk de saiát gazdaságuk fejlődését is. De elfelej­tették Lászlóéi* azt is, hogy a dolgo-1 zók állama nem hagyja magát meg­csalni és megbünteti azokat akik ?* ..alacsony termésátlag“ meséjével pró- bá iák kilátszani a törvényt, akik a kulákagitácó hatására megkárosítják urnájukat!

Next

/
Thumbnails
Contents