Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-15 / 163. szám

l«5t JULIUS 15 NAPLÓ A Ferenc-aknai DISZ-fiatalok rendet teremtettek a szállítás, az ürescsillék körül Ferenc.akna bányászaitól mostaná­ban gyakran lehet hallani, hogy el­ismerően nyilatkoznak a fiatalok munkájáról- Ez nem véletlenül tör­ténik, mert a DISZ-szervezet tagjai nagyobb lendületiéi dolgoznak, mint azelőtt bármikor. Tegnap reggel is a pártirodában erről folyt a beszél­getés. Marton János párttitkár elv­társ és Nemes elvtárs aknász között. Az üreshiány egyes csapatoknál igen gyakran élő szokott fordulni, a leg­több munkakiesést azonban mindig a fa- és a deszkahiány okozta. Ez a rendszeresen megismétlődő anyag­hiány néhány hétlel ezelőtt már kéz. dett mindig ritkábban előfordulni és az ülésesülelviány is megszűnt. Ezt mondja el Nemes aknász is. »Már nem kell a fékezek után szaladgálni, hogy gyorsan ide, vagy oda vigyenek fát, vagy csillét, mert a DISZ szállító-brigád tagjai hatalmas lendülettel dolgoznak és Igyekeznek megszüntetni minden hibát a szállítás körül.“ Néhány nappal ezelőtt kezdték meg Ferenc-aknán is a kétoldalú verseny, szerződések kötését Ezt megelőzően a pártszervezet szakszervezet, az üzemvezetőség tagjai kűlön-külön foglalkoztak a DISZ.tagokkal. Ezek- Bek a beszélgetéseknek meg is lett *z eredménye. A fiatalok szívesen ■váDaSkoztak arra: Ferenc-aknán e’ sönek kötik meg a kétoldalú verseny. «eraődést. Önállóságot, nagy felelősséget kaptak a vesetőségtől f' Ä bányánál dolgozó fiatalok egy csekély százalék kivételével a szállí­tásnál dolgoznak. Ezek a fiatalok a veraenyszerzödés megkötésiével kap­csolatban egy javaslattal fordullak az üzemvezetőség felé. Ezt a javaslatot ®lapos átgondolás után az üzem ve- •cWi el is fogadták. így kaptak ön­álló rendelkezési jogót a szállítási ffibrigádok vezetői. Mindennap a brigádvezető osztja . he a brigád dolgozóit, hogy ki hol t fogja a munkáját végezni. Ez szükséges is ahhoz, hogy a ver­senyszerződésben foglaltakat tel­jesíteni tudják, A versenyszerződésben vállalták, hogy alkotmányunk ünnepére a fejtési csa­patokat időben és elegendő mennyi­ségű ürescsillével látják el, s a már megtöltött csilléket a műszak alatt folyamatosan szállítják az aknához. Hogy ezt teljesíteni ludják, minden műszak előtt, minden csapattól meg. kérdezik, hogy aznap .mennyi iires- csilléte lesz szükségük. A faanyagszálLítással kapcsolatban is tettek vállalást és azóta mindig a fejtési csapathoz legközelebb eső ren­dezőre szállítják. A Liska.fejtés cik­és lusos munkamódszerrel dolgozik ennek a fejtésnek a faszükségletét a 111. szint nyugati keresztvágat hatos rendezőjére szállítják, hogy a ciklu­sos munkájukban ne legyen akadály. Vállalásukban a fiatalok nem feledkeztek me« a tisztaság­ról sem. A csapat-csillésekkel kar­öltve vállalták, hogy a fa láro- . lása a szinteken a legnagyobb rendben történik és nem lesz a vágatokon heverő fa, vagy deszkadarab, tisztán tartják a csorgákaf is. Nem feledkeztek el a ló. szerszámok gondozásáról, azok hasz. náthalóságának meghosszabbításáról sem. A kétoldalú párosversenyssersődések megkötéséért A vállalások teljesítéséért nyomban megindult a harc, amelyet Gadó Jó­zsef elvlárs, a DISZ-szervezet titkára irányított. De vállalásukat csak úgy tudják teljesíteni, ha a szerződést- azok a csapatok is megkötik, melyek­nek biztosítani fogják az anyagot, a zavartalan szállítást. Ezért a csapato­kon dolgozó fiatalok, mint a Liska- fejtiésben dolgozó Györkő Károly és Nyilrai Ferenc ezt ismertették a munkatársaikkal. Lelkes szavukkal buzdították őket arra, hogy kössék meg a kétol­dalú versenyszerzödést. A DISZ-íagok ilyenirányú munkája a munkaverseny szervezésében nem volt hiábavaló, mert ma már az ösz- szes fejtési csapattok megkötötték a versenyszerződést és igyekeznetk an­nak minden pontját betartani. A fiatalok a termelés meggyorsítá­sáért, a tiszta munkahelyek nie.gte- remtésiéért folytatott munkájukban nem állnak egyedül, sok segítségei kapnak az öregebb munkásoktól. Ke­resztes János felvigyázónak azonban ez a níúnka nem tudni mi okból nem nagyon tetszett. Amikor a szállítási brigád tagjai kérték tőle, hogy hozas­sa rendbe a szállító-vágatot, hogy' ne legyen olyan nehéz szállítani rajta, ahelyett, hogy segített volna a hibái megszüntetni, azt „tanácsolta“ a fia. falóknak, hogy „hozzátok ide az apátokat, javítsa ki az,“ Keresztes János felvigyázónak nem ez a feladata, hanem éppen az ellenkezője, hogy segítse, ne­velje és tanítsa a fiatalokat, hogy azokból harcos, bátor, munkáju­kat szerető dolgozók legyenek, hogy a III. Világifjúsági Találkozó sikeréért is folytatott munkájuk még eredményesebb legyen. Annak ellenére, hogy a DISZ.szer­vezet eddig szép eredményeket, ért el, nincs’ meg a további jó munká­juknak az alapja. Ezt kell először megteremteni. .Rendszeressé ketl len­ni a szervezeti életei, a taggyűlése­ket. meg kell javítani a politikai ne­vető munkát, törődniük kell a szer­vezeten kívülálló fiatalokkal is és a most feléledt versenyszellemet tovább kclC fejleszteni. Ebben a munkában nyújtson ne­kik segítséget a pártszervezet. A , * pártszervezet vezetői tartják ál­landóan szem előtt a Központi Vezetőség levelét, Emit a pártbi- ' zottságokhoz és pártszervezetek­hez küldött, a Párt ifjúsági szövetségének létreíio, zásáról, amelyben- azt a feladatot is állítja a pártszervezetek elé. bogy .,az üzemi pártszervezetek fordítsanak kü­lön figyelmeit a munkásifjúság be­kapcsolására a szocialista munkaver tsenvbe. az ifjúmunkás egyéni ver­senyzők számának emelésére, úi ifjú­sági brigádok szervezésére.“ M. Gy. ÍA szovjet ciklusos módszerrel háromszorosára emelte termelését a Széchenyi-aknai Jelenszky-fejtés ' Májast mutatott a naptár, amikor *® üzem vezetősége közölte Jelenszky János csapatvezető vájárral: „Jancsi, határoztunk, hogy a most induló !*es telepi fejtést a te csapatodnak adjuk." Jeilenszky elvtárs 6zetnei fel- «álantak a hallottakra: — „Az én csapatom megy oda, no majd ott meg­úsztatjuk, hogy mit lehet termelni egy műszak alatt.“ A csapatvezető" «Ívtára bizakodóan tekintett az új fej- kfaire. hisz nagyon jól ismeri a 12-cs telepet Tudta, hogy ott mindenütt szén lesz, amerre csaík néz az ember. Mondogatták is a többi bányászok: »Ha a Jelenszky-csapat megy a tizen, kettesre, akkor folyik is vastagon a «*«* a csillékbe:’ Folyt is a szén, de nem olyan „vastagon", mint ahogy azt előre tervezgettek. A 12-es telep két méternél is vastagabb, ami azt je­lenti. hogy nehéz fákkal kell biztosí­taná, 6ok hasáb fa megy be egy-egy pillérbe, vagyis nagyon sok ácsolás­hoz szükséges anyagra van egy ilyen nagyteljesítményű fejtésnek szüksége. A faadást, odaszállítáet, csúzdaátépf- tást, biztosításit, egyszóval minden nvöllekmunkát a termelő harmadoknak kélliett elvégezni. így a reggele» har- n*ad csak tiz óra után, a délutános harmad pedig hat óra után tudott hozzákezdeni a termeléshez. De ek­korra a termelő vájárok már kifárad­tak- Az ilyen módszer mellett 55 60 osiliét termelt Jelenszky elvtáre csa­lta, ami százalékban mindössze 85— 86 százalékot tett ki. A május havi tervet is csak 85 százalékra teljesí­tette a csapat. „Ez igy nem megy jól" ~~ gondolta magában Jelenszky elv­társ és nyomban közölte a csapat tagjaival: „Fiúk, sokkal nagyobb eredményeket tudnánk elérni, ha , mi *s követnénk a szovjet bányászok pél­dáját, ciklusos módszerrel dolgoz­nánk," A csapat nagy többsége helye­selte Jelenszky elvlárs elgondolását, azonban voltak olyanok is — névről nem emlékszik rájuk —, akik még nem ismerték e fejlett módszer maga- sabbrendűségét: „Hát úgy több ará­iét tudunk termelni, az igaz, de több i* lesz hozzá az ember" — vágták szemébe Jelenszky elvtársnak. Ez május végen történt. Azóta az új legyőzte a régit. Azok a vájárok is, akik még nem ismerték * ciklusos módszer előnyeit, helyessé. Wk — .,No, majd meglátjuk, mit. hoz a ciklusjelszóval — beleegyeztek ab­V I? ha 1 Hogy Jelenszky elvtárs közölje a csapat elhatározását az üzemvezető­séggel és egyben kérje a műszakiak támogatását. A műszakiak örömmel fogadták e komoly kezdeményezést és június 15-re el is készítették a csa­pat számára a szükséges új termeié, si, idő, munkaerő, stb. grafikonokat. Kitűzött cél: Mindennap lefejteni egy teljes pasztát. Persze ebhez több munkaerőre volt szükség. Az előző, régi módszerrel egy-egy harmadban 15—15 ember termelte ki a 110—120 csillét. A ciklus bevezetésével a ter­melő harmadokat 21—21 főre emelték. Éjjelre pedig 13 embert osztottak be, akiknek az a feladatuk, hogy telje­sen üzemit épe s állapotba készítsék elő a fejtést, úgy, hogy a termelő harmadoknak 6emmi másra ne legyen gondjuk, mint csak a termelésre. Vagyis 25 emberrel emelkedett a fej­tés dolgozóinak létszáma. Egyes vá­járokban ismét kezdett éledezni a kétely: „Ennyi emberrel úgy is csaik ráfizetünk, mert a fejadagjukat nem tudja a két harmad kitermelni" De az új szovjet módszerrel napról-napra emelkedett a fejtés ter­melése. A kételkedők hangja is nap­ról-napra gyengült, a termelékenység emelkedésével párhuzamosan. Szinte hilietet lenül emelkedett a termelés napról-napra. A 110 estiéről egyszer­re 200-ra ugrott, majd 250, 300, je­lenleg pedig a Jelenszky-fejtós 340 360 csillét szállít naponta! Ezekután érdemes ceruzát fogni és k;számítani azt, hogy a pótlásra odaosztott 23 ember munkája — melyet a c fejusos módszer megkövetelt — hozott-e va larnit a csapatnak, az üzemnek, egész népgazdaságunknak. Igen, még hozzá nem is keveset. Csak össze kell ha- s^litanunk az' előbbi 110—120 csil­lés napi termelést” a jelenlegi 340~ 360 ,Ciliével. A 110—120 csillét 30 ember termelte ki — ennyien dolgoz­tak a .két harmadban •—. a 340—360 csillét 55 ember. Vagyis a termelés éppen a háromszorosára emelkedett, ezzel szemben a bitszám még kétsze­resére sem, nem számítva azt, hogy az éj jeles harmadban a mellckmunká kát mos. nein szakmunkások, hanem csillések végzik. A termelés háromszorosára emelkedett a Jolenszky-fejtósten. Azonban a ki tűzött célt, — az egy pászla lefejté­sét — nem mindennan sikerül elér niök a csapat tagjainak. Miért? Azért. mert a műszaki vezetés nem biztosítja számukra teljesen a szükséges mű­szaki felitííe’teket. Az alsó- cs felső vágatok elmaradtak a fejtés mögött, az éjjétes harmad nem szállít ele­gendő anyagot és így a délutánosok- nak most is több, mint egy órát kell eltölteniök faadással és egyéb mellék munkákkal. Ha ezt a hibát kijavítják, akkor még szebb eredményeket hoz a nagyszerű szovjet fejtcsi módszer. Csontos Géza A Világi fjűsági Találkozó előtt írta: JACQUES DENIS, a DÍVSZ főtitkára A DÍVSZ legutóbbi, 1950 novem­berében tartott bécsi tanácsülése, me­lyen 35 ország 89 küldötte vett részt, 140 különböző ifjúsági szervezet kép­viseletében, elhatározta, hogy 1951- ben, Berlinben megrendezi a III. Vi­lágifjúsági Találkozót. Az augusztus 5 és 19 közt lezajló VIT jelszava: „Iíjúság egyesülj a hékeharcban az új háború veszélye e’len.“ A Berlini Találkozó félreérthetetlenül be fogja bizonyítani, milyen megbonthatatlan egységbe kovácsolta az ifjúságot a béke megőrzéséért folyó küzdelem. A Világiíjúsági Talákozó előké­születei íeszüll nemzetközi helyzet­ben, a koreai harcok s Japán és Nyúgat-Németország újrafelf egy vérzé­sé- idején indultak meg, amikor a bonni kormány elhatározta, hogy év végéin 200 ezres létszámú páncé­los és gépesített hadosztályokból ál- íó hadsereget szerel fel. Az amerikai imperialisták Nyugat-Európában és a Földközi-tenger vidékén már szá­mos haditengerészeti és légitámasz­pontot állítottak fel. Franciaország 89 megyéjéből több, mint 50-et tartanak megszállás alatt. Az é$zakatlanti blokk minden országában meghosz- szabbították a katonai szolgálat ide­jét. • : A háború« gytíjlorgalók kalandor- terveinek megvalósítása érdekében „szeveszett propagandahadjáratot, in­dítottak, hogy gyűlöletet és bizalmat­lanságot szítsanak a . népek között. A Világifjúsági Találkozón az ifjú nemzedék meg fogja mutatni a béke ekenségeinek, hogy a népek közötti testvéri szolidaritás erősödésével visz- sza lehet szorítani a háború sötét erőit. ' A világ ifjúsága, annak tuda­tában, hogy csak a békeegyezmény megkötése vethet véget a fegyverke­zési hajszának, s a háborús veszély­nek, a V/T előkészületeit összeköti a békeegyezmény megkötéséért folyó harccal. Az ifjúság, tbkintet nélkül nemzeti és társadalmi hovatartozására, bőre színére, politikai és vallási meggyő­ződésére, nagy lelkesedéssel készül a.világ békeszerető fiatalságának III. találkozójára mely hatalmas tüntetés lesz a béke ügye mellett. „A rágalom és rgndörterror azok­nak a fegyvere, akiknek nincs más érvük“ — adta. meg a választ sok- millió fiatal nevében a DÍVSZ Mr. Morrison, angol külügyminiszternek, aki-nagy kirohanást intézett a Világ­ifjúsági Találkozó ellen. Amikor Herr Kaiser, a bonni kormány minisztere kijelentette, hogy égyetlen nyugat­német fiatal sem vehet részt a VIT- en, a Fesztivál előkészítő bizottsága nyilvánosságra hozta: eddig 26 ezer német fiatalember jelentette be, hogy részt kíván venni a találkozón, de a számuk, rövidesén 100 ezerre log emelkedni! A bonni politikusokat az bőszítette fel legjobban, hogy az elő­készítő bizottság', ülésén minden nyu­gatnémet ifjúsági szervezet képvise­lője 'megjelent. Ezért tiltották ,bo a Szabad Német Ifjúság Szervezetét, ami újabb jele gyengeségüknek. Az iíjúság egységét azonban semmiféle terrorcselekménnyel nem jsikerül megtörni. Indonézia ifjúsága közölte a DIVSZ-el hogy a Fesztivál tisztele­tére július 31-ig 100 ezer aláírást gyűjt a Béke Világtanács felhívásá­ra. A finn fiatalság 250 ezer aláírás gyűjtését ajánlotta fel. Ausztria Ha- tatjai, a finnekkel versengve gyűjtik a békealáírásokat: Dániából azokat a fiatalokat küldik a Találkozóra, akik a legtöbb aláírást gyűjtötték. Dánia ifjúsága békeaáírásgyüjtési verseny­re hívta ki a holland ifjúságot. Ka­nadában nyomtatott röpcédulákat osz­tottak ki a fiatalok között, amelyek­nek szövege olyan, mint valami fo­gadalom. Aki aláírja, meghatározott számú aláírás gyűjtését vállalja: „A Vi'ágifjúsági Találkozót... aláírás gyűjtésével -fogadom.“ Itt is a leg­több a'áirásgvüjtő fiatal közül vá­lasztják ki a VIT küldötteit. Nyugat- Németországhan 39 bánya többezer fiatal bányásza tüntetett májusban az ország újrafelfegyverzése ellen, s valamennyien elhatározták, hogy résztvesznek a Fesztiválon. Ugyanak­kor Bécsben a Szabad Osztrák Ifjú­sági Szövetség kezdeményezésére több kultúregyüttes és többszáz sport- együttes részvételével. 50 ezer fiatal tartott nagyszabású Béketalálkozót. A brazil fiatalok nemrégiben rendezték meg első Ifjúsági Találkozójukat, me­lyet a „Béke és Boldogság“ nagy­gyűléssel tetőztek be. Hasonló nemzeti ifjúsági tömeggyüléseket tartottak Indonéziában, Cyprus-szigetén és Hol­landiában is, melyeken sokmillió fia­tal vett részt. Ezek az ünnepségek hoz­zájárulnak a Világifjúsági Találkozó népszerűsítéséhez, s a népek közti béke és barátság megszilárdításához. Számos ország fiataljai indítanak Békestafétát Berlinbe, A május 15-én indított norvég Békestaféta július 28- én érkezik Oslóba. A francia staféták ,7 ezer kilométeres utat tesznek meg Franciaországban és Párizsban talál­koznak. Számos ország cserekü’döltséget in­dít és találkozókat rendez a határo­kon. a “"eh és lengyel ifjúság Li- beretzben, a magyar és cseh ifjúság Komáromban találkozott. Sok belga fiatal vett részt Resme, francia határ­város nagy ifjúsági gyűlésén. A Né­met Demokratikus Köztársaság fiatal­sága francia, angol és olasz ifjúsági küldötteket látott vendégül. A Szov­jetuniót,' a Szovjet Antifasiszta If­júsági Bizottság meghívására több or­szág ifjúsági küldöttsége látogatta meg az elmúlt hónapokban. •A Vijágifjúsági Találkozóra készü. lö fiatalság lelkesedése biztosítja, hogy a berlini VIT, amelyen 80 or­szág fiataljai vesznek részt, a béke ellenségeinek mesterkedései ellenére is az ifjú békeharcosok felejthetet­len seregszemléje lesz. Az ifjúság, an­nak - tudatában, hogy az emberiség a béke megszilárdítását várja tőle is, minden erejét latbaveti, a szent cél érdekében. MÉGSEM GYEREKJÁTÉK! Alig egy hónapja, június közepetá­ján már sárgult az árpa a majái ha­tárban. a réten egymástól szabályos távolságra boglyákban állt az illatos széna. A földek a gazdag, szép ter­més ígéretét hordták, a dolgozó pa­rasztok pedig igyekeztek, hogy ez az ígéret valóra is váljon . A nap tüzes tányérja meghízva, ki­vörösödve igyekezett nyúgovóra az ég alján. Utolsó sugarai bíhorvörösen törtek meg a szélűzte telhőkön. Al­konyodon. \ \\J ’ A majsi mezőőr . a határt jár Iá. Őrizte a község, c nép vagyonát. Nemcsak a tolvajoktól féltette a ter­mést de azt is megnézte, nem crell-e már valahol be az árpa, nem támad-e va’ahol alattomos féreg. A mezőőr beárnyékolta szemét és az égre né­zett. — Holnap szél lesz — mormolta félhangosan, látva a vöröslő felhőket az ég alján, — szólok a faluban, rakják össze a szénát, azok is, akik­nek még. nincs bog yóban ... Nem soká gondolkodott: szapora léptekkel megindult a kövesút, a falu felé. . A két férfi hónapokon keresztül dolgozott Dunapentelén. Tenyerüket durvává, keménnyé tette a szokatlan munka, arcukat barnára csérezte a szél, az eső, a szabad levegő. — Hát... nem volt,könnyű mun­ka — mondta az egyik ránézve büty­kös, kérges tenyerére. — Valóban, nehéz munka volt — felelt rá a társa, de ő nem a malter- hordába, a téglaadogatásra gondolt. — Nehéz munka volt mindent meg­szerezni, de mégis csak sikerült. Ami most jön: az már csak^'gyerekjáték. A kél Penteléről jött téríi sietve ment a majsi országúton. Sarkuk nyomán Unom por szállt, hátuk mö­gött hosszúra nyúlt az árnyék. — Nem kellene-e mégis hesötétedé- sig várni? — kérdezte az óvatosabb, aki az imént, sajnálkozva nézegette eldurvult kezeit. — Nem érdemes várnunk, kár minden percért — mondta a másik és még jobban megszaporázta lépéseit. A7, országút kanyaróban azonban hirtclen leiékezett.. Egy pillanat alatt felmérte a környéket: szeme egy frissen rakott szénaboglyán . akadt meg, mely ott kínálta magát az or­szágút mentén. Megragadta társa kar­ját és idegesen suttogta: . — Gyerünk! Társa is meglátta a veszélyt. , Egy ugrással átvetette magát ö is a vizes­árkon a következő másodpercben már ott hasaltak mindketten a bog­lya mögött. , — Nem vett észre bennünket? — érdeklődött az óvatos, miközben de­rékban kicsit megemelkedve, a mező­őrt íigye’te, aki most kanyarodott rá a mezőről a kövesútra. A másik csak vállát vonta és le nem vette szemét a közeledő ember­ről. — Ha észrevett, akkor. .. — nem fejezte be a mondatát, csak sokatje- ientően nyúlt hálsózsehe felé. A mezőőr azonban gyanutlyuil mént tovább. Egy útszéli szederta a’att megállt. lecsípett néhány szem íekete, mézédes gyümölcsöt, majd továbbindult, halkan íütyörészve. A kél térti egészen a kanyarig kí­sérte szemével a távozót. Mikor el­hint, csak a távolodó, tűnő füttyszó maradt belőle, megkönnyebülve só­hajtottak tel. Az óvatosnak ;|ött meg először a hangja: ; ' — Gyerekjáték, gyerekjáték — dörmögtr. ’— Ugye mondtam, hogy várjuk meg a sötétet... ami biztos, az biztos. Innen el nem moidurok, amíg tel nem jön az öreg hold! — lagzad volt — állapította meg tömören a másik, miközben a hátá­ra fordult és egy letépett fűszálat kez­dett rágcsálni. — Várjuk meg itt az estét. * A mezőőr a kanyaron túl meggyor­sította lépteit. Száz méter után a fü- tyü’ést is abbahagyta és mikor már biztosra vette, hogy kikerült a bog­lya mögött hasalók látóköréből, tel­jes erővel nekiiramodott. Nem volt már éppen fiatal, de úgy szaladt, mint a nyul. Úgy futott, mintha előtte szaladó, végtelenségbe nyúló árnyé­kát akarta volna utolérni. Csak a rendőrőrs előtt állt meg. Bezörgetett az ablakon: — Bajlársak; bajtársak, jöjjenek csak — kiabálta beleié lihegve —, siessenek! Néhány pillanat múlva már három csoportra osztódva megindultak a baj­társak. Egyik csoport a kövesúton ment a boglyában rejtőző két idegen leié, a másik két csoport mellékúton vágott elébük. Fél óra sem telt. hé, már jöttek Is vissza!elé. Kísérték a két idegent, a két kémet, akiknek „iáradságos mun­kával“ megszerzett tervrajzaik a rendörbajtársak zsebében pihentek már. Az őrs előtt ott állt még a mező­őr. Megnyugodva nézte a közeledő menetet, megelégedetten mosolygott. De hirtelen elkomorult, homlokára csapott, mint akinek eszébe jut va­lami: — Hát ezektől megmentettük a ter­mést — fordult a mellette álló rend- őrbajtárshoz, aki szintén várta a „vendégeket“, — de a szél mégiscsak széthordja a szénát! Megyek, értesí­tem a gazdákat.. * *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents