Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-15 / 163. szám
6 NAPLÓ 1951 JULIT» Í8 Álsőszentmárton kis falu és az ilyen kis faluban szárnya nő a hírnek. Gyorsabban terjed az, mint a futótűz, szájról szájra szád, olyan gyorsan, hogy a falu egyik felén még meg sem tárgyalhatják az újságot, már a másik felén is nagyban beszélnek róla. így volt ez akkor is, mibor szárny- rákéit a hír: délszláv iskola lesz Ai- gószentmártonban. ' Az újság legtöbb házban örömet fakasztott. A három Haraszti®-gyerek olyan boldog volt hogy napokon át nem lehetett velük bírni. így volt vele a többi délszláv gyerek is. A szülök pedig a gyerekek boldogságának örültek. A zártzsalus, komor kulákházaknál éppen ellenkező érzésekkel fogadták az* új iskola hírét. Éppen úgy nem örültek neki, mint a földosztásnak, vagy mint a iermelőcsoporlnak'. Éppúgy támadásra indultak a délszláv iskola ellen, mint a traktorszántás, vagy mint a korai vetés ellen támadtak annakidején. w. Meglátjátok, hogy bajotok lesz belőle, ha beíratjátok gyerekeiteket a délszláv, iskolába — pusmogták aku- lákok jobbra is, balra is és suttogásukat még alátámasztotta a „százados úr“ is, a tanító, aki a tanulmányi színvonal csökkenéséről fecsegett és így beszélt az új iskoláról: — Politika ez, tudjuk, hogy csak politika — közben gúnyosan megnyomta a politika szót, — de hát én, mint érintett fél, nem szólhatok bele a dolgokba. Azonban ahogy a földosztásnál, a térmelőcsoportalakításnál, úgy most is megteneklett a kulákok agitációja. Á dolgozó parasztok tudták, aki pedig még nem látott tisztán, az megtudta a népnevelőktől, a kommunistáktól, hogy az új iskola értük van, éppen úgy, ahogy a dolgozókért van a termelőcsoport i#, a gépállomás is és minden-minden ebben az országban. — Ami a dolgozóknak, nekünk jó, az a kuláknak ro-Ssz — ezt szokta mondani Torjánácz Ádámné. Ezt mondta Verbánácz István kuláknak akkor, mikor rá akarta beszélni, hogy ne fogadja el a hat hold juttatott földet, ezt mondta, mikor le akadta lyes'.. . : ! . ■ ...........■; . szállni a kulák a közös szérűről és ezt mondta akkor is, mikor a kulák a délszláv dolgozók gyermekei ellen, a délszláv anyanyelv ellen, az új iskola ellen agitált. Torjánácznénak pedig jobban hisz a falu dolgozó népe, mint akárhány kuláknak. Tudják, hogy ismeri az életet és élete során megismerte a kuiákokat is. öt éven át dolgozott Torjánáczné férjével és két gyermekével — hétnyolc évesek lehettek akkoriban a gyermekek, — Verbánácz István ku- láknál. öt éven át munkálta az egész Család kora reggeltől késő éjszakáig a kulák 24 holdját, csak azért, hogy Verbánácz megszántsa két hold földjüket. Persze, hogy agitált negyvenötben a kulák a töldosztás ellen, hiszen elvesztette négy ingyen cselédjét. Persze, hogy agitált a gépállomás ellen, hiszen azontúl már nem vette senki használatba uzsorabérért cséplőgépét, igáját. A többi kulák pedig egyhúron pen- dül Verbánácz-cal, akármilyen is a nemzetisége, — hiszen azonosak az érdekeik! Miért támadták vájjon a kulákok az új iskolát? Azért támadták, azért agitáltak ellene, mert újabb várat, újabb hadállást veszítenek el ennek az iskolának a megnyitásával. Kedvenc lemezük volt ugyanis az alsószentmártoni kulákoknak a nemzetiségi elnyomásról „zóló mese. Ha sZabotálásukért, kártevéseikért megbüntették őket (és ez gyakran előfordul), csak arról beszélnek: ,,Persze, mert délszlávok vagyunk ..a rémhirterjesztő, szabotáló, kommunistákat orvul megtámadó Verbánácz kulák családtagjai is telesírják a talut: „Lezárták, mert délszláv volt." Pedig a mi felszabadult hazánkban nincsen különbség magyar és délszláv anyanyelvű dolgozó között. Ha jól végzi munkáját ha becsületes dolgozó, éppen úgy megbecsülik . a délszlávot, mint a magyart. Harasztía Pálné az egész megyét képviselte a gyermekkongresszuson. Az alsószentmártoni kultúrcsopott tagjait úgy fogadták Pesten, mint a legkedvesebb vendégeket. Az új,.délszlávnyelvü iskola is a délszláv dolgozók megbecsülésének, egyenjogúságának egyik bizonyítéka. Ezért uszítottak, ezért agitáltak ellene az alsószentmártoni kulákok, akik most javában hirdetik a „délszláv testvériséget“, amiről azonban elfeledkeztek akkoriban, mikor még minden bér nélkül dolgoztatták a délszláv nincsteleneket is, mikor még szabad volt számukra a vásár. — Sok ruhát elszaggattunk a kuláknál és ném tudtunk helyette másikat venni — meséli Torjánácz Ádámné, aki természetesen nem tekinti testvérének, hanem halálos ellenségének a kuiákokat, mégha azok délszláv nyelven is beszélnek. ÉR ígv van a többi alsószentmártoni dolgozó is, akik látják, hogy milyen jól megértik egymást a délszláv és a magyar kulákok és milyen vágyódva kacsintgatnak a kulákparadicsom, Tito Jugoszláviája felé — nemzetiségi különbség nélkül. A délszláv iskola pedig megnyílik az ősszel. Megnyílik és tanítani is fog- nak benne. Délszláv gyermekek tanulják meg drága anyanyelvükön Szeretni hazánkat, a nemzetiségek felszabadításáért harcoló Szovjetuniót. Anyanyelvűién ismerik, meg majd a történelmet, földrajzot, számtant, mindazt, amit minden dolgozónak tudnia kell. Tanítója is lesz az iskolának. Lehet, hogy éppen Majosics Pál jön vissza a délszláv tanítóképzőből saját falujába, hogy a többi délszláv fiatalt is tanítsa, nevelje, őszre pedig újabb Hatolok mennek a tanítóképzőbe. Torjánácz Anna, Zsdrál István, Zdenácz Márk és még néhány délszláv fiatal utazik Pestre a határmenti kis faluból, Alsószentmárton- ból. Sokan, sokán mennek tanulni a faluból. A ku'ákok pedig hiába siránkoznak; — Ha mindenki elmegy, ki fog dolgozni? ' A dolgozó parasztok, a termelöcso- porttagok íöldjén majd elvégzi a nehéz munkát a %ép, a kulákok pedig megművelik földjüket saját maguk — ha nehezükre esik is. Mert a délszláv dolgozók teljes egyenjogúsága, a kultúra fejlesztése,, az új iskola nem „politika“, mint ahogy azt a horthysta százados tanító gúnyosan mondja, hanem ez a sztálini nemzetiségi politika, Póriunk nemzetiségi politikája! Garami László Ballada Zora Mladen partizánról Félkarjával átaléri, széie-hossza négy arasz. Belsejét nap sohsem éri. Összeolvad tél, tavasz. Hathónapi rabság végén végéráját éli tán, a belgrádi börtön mélyén Zora Mladen partizán. Lánytestének édes bája merő véres húscafat. Ronggyá- tépett kicsi szája, rózsás arca feldagadt. Heten verték. Hét fasiszta, titoista gyilkosok. Bőven hull a drága vér, a hős lány néma, nem zokog. Ocsmány kézzel tépik széjjel foszlánnyá a gyolcsruhát. Vére csillog, mint az ékszer, patakzik a seben át. Csörög a lánc, kattan a megragadja durva kéz. Udvar sarkán bitófa áH. Gyilkosokkal szembenéz. zár, „Tizenkilenc éret éltem, elmenni még oly korán. Hív a harc, s a hegy ölében , visszavár sok partizán. Boldog jövőnk drága fénye holnapra már fellobog. Fegyvert fog az erdők népe pusztulnak a gyilkosok. J» Rankovicsék gaz csendőre hiába tör ellenünk. Szabadságunk büszke Őre, a Párt, a mi fegyverünk. Küzdő népünk eltiporni — bitang, — sóba nem lehet! Békés népek milliói megragadják vad kezed. 4 Történelmünk arany lapján pusztulásod írva áll. Mártírjaink dicső harcán győzni nem tud a halál)“ A zugó szél zord felhőt hajt. A nap elbújt. Sírna tán ... Dicsőséges hős halált halt Zora Mladen partizán. KÖVESDI JÁNOS, a Honvéd Dózsa Tiszti Iskolait hallgatója. <| Augusztus 20-án osztják ki az országos üzemi kuifúrverseny díjait Az országos népművelési bizottság közleménye — Az országos népművelési bizottság kiértékelte az 1950—51. évi orszá- gos falusi és városi-üzemi kultúrver- seny eredményeit. Megállapította, hogy a Pártunk vezetésével egyre szélesebben kibontakozó kultúrforra- dalom jelentős sikere vo-H a közel nyolcezer művészeti csoport és több, mint százezer dolgozó részvételével megrendezett verseny. Mint a budapesti bemutatok is bizonyították, a dolgozók művészi tevékenysége politikai és művészi színvonal tekintetében is sokat fejlődött a legutóbbi kultúrverseny óta. A falu és a város felszabadult dolgozói nagy lelkesedéssel ismertették meg a verseny során közel másfélmilliónyi közönséggel a magyar nép művészeti kincsei mellett a Szovjetunió, a baráti népi demokráciák legszebb dalait és láncait, s a kapitalista országok dolgozóinak harcát a békéért és szabadságért. Különösen értékes azoknak az együtteseknek a munkája, amelyek felelevenítették a már.már feledésbe merült népdalokat és népi táncokat és ezzel gazdagították kialakuló szocialista kullúránkat. A verseny művészeti eredményeinek elérésében Jelke- sen közreműködtek hivatásos művészeink is és a verseny mindhárom művészéli ágában: a táncban, éneikben és színjátszásban a fiatal tehetségek százai tűntek ki, akiknek továbbtanulásáról államunk gondoskodik. A verseny üzemi, városi szakaszának díjait augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén adják át a, kiváló eredményt elért művészeti csoportok nak. Tanuljunk haladó hagyományainkból Vecchy generális teknosbékalevese Az 1691. év Btán Vecchy generális,, a város katonai parancsnoka intézkedése folytán a városnak egyszerre két •— egv magyar és egy német — bírája volt. Ennek hátterében' Vecchy telepítési politikája rejtett. , Tarnóczy pécsi városbíró: „Lázadónak Aívnak bennünket, mert a felfordult állapotok miatt Bndára megyünk pa naszkodni". (Országos Levéltár. Kamarai iratok. ÍM7. év Nr. 18 ). "V"ccchy generális uram katonai körültekintéssel készült a nagy napra, Már napokkal ezelőtt meghozatta Kaproncáról a teknósbékákat, mert a belőlük készült leves a kedvenc étele volt. Megérkezett Pécsre gróf Schallenberg főstrázsamester is, aki nem egy szigorú császári rendelkezésben elnökölt már a városban. E franciaparókás diplomata gyakran kifejezésre juttatta a XVII. század végének ama „nemes“ politikai hagyományát,' hogy mivel a vidéket a töröktől fegyverrel hódították vissza, a néppel, tehát az őslakókkal, mint meghódítottakkal kell bánni. E díszes napnak ugyanis — a teknősbékaleves mellett, -— az volt a másik csemegéje, hogy a városnak egyszerre két bírót kellett választania: magyart és németet. Ez az intézkedés így nem volt tekintettel • a számban kevesebb, de telje3 jogi egyenlőségben élő 'pécsi horvát- ságra. — Ezzel a választással végre elérjük azt, — mesélte kezeit dörzsölve Vecchy generális gróf Schallenberg- nek, — hogy maga a borválság pártokra szakad. Természetesen mi úgy Irányítjuk őket, hogy nagy többségük németpá-rtj legyen, azaz a német bíróra szavazzon. A németség így súlyban és tekintélyben megnövekednék és mi ezen az alapon komolyabban nekifoghatnánk elnémetesítő politikánknak, Természetesen a mindig magasszárú spanyol csizmát viselő zord harcos azt nem láthatta előre, hogy a Pépesre települők, még ha külföldről jöttek is, az emberi megbecsülés és kölcsönös tisztelet szellemében alakították ki a pécsi béke nagy gondolatát * Vecchv Gábor uram emeletes háza, mely egy török spáhitiszt tulajdona volt egykor, a nagy püspöki kertre nézett, ahol. magas lugasokon a citrom éppen virágzott buja illatú vörösszínű sátorozó fürtjeivel. Az itt épített első utcát azóta is Citrom- utcának hívják. E kertre nézett Vecchy hatalmas terrasza, ahol e nagy napon is megterítettek az ünnepi vacsorára. A jéggel telt fahordókban felhalmozva állottak a városi sörfőző cinkannái, telve keserű árpalével; a homályüvegek, amelyekbe^ a pécsi Csinaklia bácsi készítette török szörbet jegesedett. Vecchy generális utolsó napon tervet változtatott. Azt akarta elérni, hogy az egész horvátság egyhangúlag a német bíróra szavazzon. — E*zel nem csak azt érjük el, hogy a horvátság pártokra szakad. — magyarázta ismét Schallenberg fö- strázsamesternek, miközben lovaglóostorával verdeste faberakásos asztalkájára felrakott csizmás lábait, — hanem azt is, hogy a magyar és a német anyanyelvű lakosság között engesztelhetetlen: ellentét támad. Arró' természeiesen sem Vecchy, sem Schallenberg nem tehettek, hogy a németség már közölte a' tanáccsal •elhatározását: míg ők maguk a német bíróra szavaznak, addig a horvátság egyhangúlag a magyar híró mellé áll. Erről azonban a dús lakoma terraszán senki sem sejtette a 'egkevesebbet sem. Vecchy gyönyörködve nézte a nagy terraszon zajló asztalterítésf, ahol vén kulcsárja, a kópé horvát Mihók is segédkezett. Vecchy tréfásan megpiszkálta lovaglóostörával az öreg nyakát: Nó, Mihók, lesz a horvátok részéről Szavazás? Mihók az ötéves gyermekek ártatlanságával válaszolt, mélyen meghajolva: — Oh, goszpodin Exellens, egyhangún szavazunk. Senki sem log onnan hiányozni. A tanácsterem ünneplőbe öltözött szenátorai előtt Tarnóczy városbíró megnyitójában így kezdte beszédét: Lázadónak hívnak bennünket, mert a lelíordult állapotok miatt Budára megyünk panaszkodni." — Utána Bukva! János szenátor állott fel s a város véleményét tömören így fogalmazta meg: — Igen nagyra becsüljük, hogy felsőbb helyről Liptay Imrét akarják a bíró mellé jegyzőnek választani. Nekünk e derék társunk ellen személyi kifogásunk nincsen, azonban 6 sem német, sem horvát nyelven nem lúd s így a város közösségét teljesen nem szolgálhatja. Késő délután megindult a szavazás. Schallenberg gróf ügynöke a választók között apró kis burnótos szelencéket .osztogatott, mellé .rakva a jelszót: • ..Morvátok, a német bíróra szavazzatok!" Sokan nem fogadták el a szelencét,' mondván, hogy Schallenberg elég tüsszentőport hintett már a pécsiek orra 'a á. Legelsőnek a tanács tizenkét tagját választották meg, közte kilenc iparost. Vecchynek ez összetétel nem igen tetszett. Arra a kérdésre, hogy felügyelőjét miért, nem vették a tanácsba, Mihók szelíden bevallotta, hogy a szerény tanácstagok nem akartak oly nagy urat, mint a felügyelő, zavarni. Mihók elhallgatta az igazi okot, hogy Vecchy felügyelőjét' mindenki szívből utalta. Következett a két bjró választása. Éppen az asztalrp helyezték a nagv faragott diófa urnát, amikor Vbcchy üzenete érkezett, hogy a megválasztott két új bírót és a választó horvátság képviselőjét szerény estebédre otthonában a terraszon szívesen látja. Többen elmosolyodtak e megvesztegetés felkínálásának hírére. Ezalatt Vecchy szalonjában a hölgyek is készüllek az összejövete're Schallenberg ‘{píeségének a komorna éppen a fehér atlaszselyem topánké- ját húzta fel, amikor a fehér tornyos frizurájú női nagyság francia és német szavakat keverve, félve kérdezte, hogy mi történik, ha a vacsorára meghívott pécsiek kézzel nyúlnak a tálba s a csontot a terrasz kövére dobják. Azt is meg kellett volna üzenni, hogy ne papucsban jöjjenek, mert a szégyent ő el nem viselné, ha ennek a bécsi szalonokban híre menne. Vecchy éppen dúsfodrú csipke ál- ladzóját kötötte fel, amikor Mihókot még mindig a terraszon látta sürgölődni. A nyitott ablakon mérgesen leszólt: — Mi hók, azonnal szavazni! 1 * A fehérharisnyás, vörösfrakkos komornyik franciául jelentette Vecchy Gábor császári helytartónak, hogy megjelent, a választás eredményét közlő küldöttség, s ezt öexellentiája hol fogadná? Vecchy természetesen úgy látta helyesen, hogy lent a terraszon, ahol úgyis terítékhez ülnek mindannyian. Vecchy és környezete levonult a terraszra, a küldöttség fogadására. Kicsit izgatott volt a helytartó. Különösen a horvátoktól várt sokat. Előre be is tanulta a ,,Slo Bog da" hor- vát üdvözlést, amellyel köszönni óhajtotta a horvátsáqnak személye iránt, tanúsított hűségét. A terrasz valóban szép volt. Virágok és jegesvödrök között az ételek remek sora csábított az asztalokon, a citromvirággal díszített sült malacok enyhe illatába elkeveredett az előkelő hölgyek pármai ibolya és bécsi rózsaillata. Vecchy spanyol csizmája. melynek szára csaknem a hasáig ért, ragyogott a lenyugvó pécsi napban. A küldöttség belépett. A magyarokat Tarnóczy a németeket Martini, a horvátokat Jankovics Bonaventura képviselte. A hölgyek elégedetten méregették a . jövevényeket. mert azok bizony takaros új csizmában s nem mezítláb vonultak (el. Még job- ban meglepődtek, amikor Tarnóczy ékes latin nyelven mondott bevezetőt, a hölgyek felé pedig meghajolva, németül fejezte ki sajnálkozását, hogy 'figyelmüket holmi pécsi politikai ügyekkel terhelik. Aztán visszafordulva Vecchyhez, tisztelettel, deráély nyugalemmal jelentette ismét latinul: — A választás lezajlott, a magyar és horvát kompánia kivétel nélkül a magyar bíróra, a németek a német bíróra szavaztak. Így a két bíró, a magyar bíró tanácsvezetésével megkezdi békés munkáját a város érdekében. Vecchy, bár semmit sem tudott az égitestek törvényéről, most mégis érezte, hogy forog a' föld. Valósággal felszisszent: — A horvátság egyhangúan a magyarra szavazott? — Igen, a németekkel történt megegyezés nyomán — hangzott a latin válasz. Vecchy a hölgyek előtt türtőztette magát’. Hirtelen felvillant szeme: — Egyhangúlag? Az lehetetlen, hb szén az én emberem, Mihók Is leszavazott. — Igen, Mihők f, leszavazott — « magyar bíróra! Vecchy tekintete fagyos lett, mint az édességeket hűtő jég. Ezzel a fa- gyossáqgal szólt a városbíró felé: — Páradjanak le a tö’dzzlnlre, ahol az önök részére téríttetünk. Tarnóczy, magyar bíró felemelte a fejét. Eddig latinul’ és németül szólt, de most magyarul csak ennyit válaszolt: ~ Köszönöm, ml a. Főtéren a nép- pel együtt vacsorázunk. Vecchyék némán ültek asztalhoz. A házigazda dühös és éhes volt. Kárpótlást keresett a Franciaországból hozatott szakács ügyességében. Mogorva tekintete végigfutott az asztalon. A sokféle remekbe készült étel színes tömegéből hiányzott az asztalról a teknősbékaleves. Vecchy ke- feste- kereste, mígnem a helyén egy cédulát talá't. a horvát szöveget úcjv kellett Ibforditfatni: „Mihók is leszavazott! Éppen ezért, mivel ő is szereti a teknősbékrrlevest. engedjék meg, hogy búcsúzásul még egyszer jóllakjék belőle.“ Vörös MA—
