Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-01 / 151. szám
1351 ÍUUTTS 1 NAPLÓ 3 Grőszéknek és megbízóiknak azzal válaszolunk, hogy vasárnap is teljes erővel dolgozunk! 160 hold kukoricát ckekapásnak meg vasárnap a kölkedi Új Elei tss-ben (Mohácsi járási tudósit ónktól). A kölkedi Új Élet tsz tagjai már hajnalban három 'órakor szaporán ké. szítik a kötelet a búza aratásához. Csömör elvtárs, az elnök, Sarus elv- társsal, a párttitkárral versenyez, hogv ki cárinál több kötelet. Akj később jött, mérgelődik: „Holnap korábban jövünk“ — ígérik valirmeny. nyien. Hét óra felé mennek a kocsik teli kötéllel és aratókkal. Mindegyik más dűlőbe (a tavasszal bevitt föld nincs tagosítva), két kasza megy csak együtt, hogy a verseny jobban kibontakozhasson. — Fele kőiéi te elég lesz — kiáltja egyik kocsiról valaki az elnöknek. — Mit akarsz annyi kötéllel? — Ez ma mind meglelik — válaszol az ©Inök mosolyogva —, nyugodj meg. A kocsisok egymást figyelik, ki ér hamarabb a földre és egyre nógatják. lovaikat. A határban itt is. ott is, felzeng az ének, vidáman aratnak a brigádok, örömmel nézegetik a gyönyörű búzát. 18 mázsás átlagtermést várnak. A kettes számú brigádból Mecseki Jakahné munkacsapata dolgozik az egyik dűlőn. A növényápolásnál a kettes számú brigád nyerte el a ván. dorz ászlót. — Ember legyen a talpán, aki elviszi tőlünk a zászlói — mondja Me- esekiné. — Olyan nincs, — feleli Palásti elvtárs, a kaszás. — 'Az árpából t’s 160 százalékot teljesítettem. Most sem engedem magamat. Egyik rend után a másikba áTl, még szusszantani sem áll meg. A Tito-határ felé! lövés hajlik. — Halljátok, ugat Tito kutyája — mondja Palásti és még szélesebb rendet yág, mint eddig. Palásti elvtárs át-átnéz a szomszédos dűlőbe, a másik aratóbrigádhoz. „Vájjon hol tartanak?“ Ha azt látja, hogy ott a férfiak rágyújtottak, mosolyog egyet: „Ennyivel is előbbre leszünk — mi nem gyújtunk rá délig, az szentegy igaz. Nem hagyjuk magunkat az elsőségtő..“ Brigádját rohamcsapatnak nevezte el és hát a rohamcsapat nem álldogálhat. Az asz- szonyok sarlóval kezükben szaporán ölelik magukhoz a drága kincset, az aranysárga búzáti szaporodnak a búzakévék. A másik dűlőben az elnök és a párttitkár a kaszás. Két és félholdas táblába kezdtek. — Egy ka’ász sem áll itt estére a lábán — biztatják marokszedőiket. — De nem ám, még csak nem is pihenünk délben — felelik vidáman az asszonyok. Valóban, estére learatták a búzatáblát, csak néhány kéve maradt széjjel, mert hirte’en jött az eső. A szövetkezet tagjai sietnek megvacsorázni és mennek a közgyűlésre. Megbeszélik, hogy melyek, a legközelebbi feladataik. Az elnök ismerteti, hogy az ösziárpaaratást befejezték és 21 hold búzát is learattak. — A harcot még nagyobb lendülettel kell folytatnunk — mondotta, — mert az átkozott Grösz-banda leleplezése után a sarokbaszorított ellenség, a kulák még veszeltebbül próbál majd ártani nekünk. A teremben nagy a zúgás, alig hallani az elnök szavait. Gröszről és banditatársairól beszélnek a dolgozók. Inne„ is, onnan is hallani: „Gyilkos, áruló banda, papi köntösbe bújtak. hogy megtévesszenek bennünket!“ Szovjet katonákat gyilkoltak ezek a báránybőrbe bujt farkasok. Az egyik pap sajátkezüleg is megölt egy szovjet katonát. Azokat az embereket gyilkolták le, ezek a véres- kezű népnyúzók, akik levették a nyakunkról a szögesjármot! — Rozsdás vasvillál szereltettek a halastóba — veszi át a szót Cser bácsi, — Mikor egy cselédgyerek meghalt a rozsdás vasvitla által. semmibe sem vették, hisz nekik egy cseIcdgyerck halála még annyit sem jelentett, mint mikor egy kutya megdöglik. — Negyven pengőt űzettek egész évi iúradtsrTgos munkáért egy cselédnek — mondja valaki a hátsó sorokból. — Ugyanakkor, a mi keserves iiiléreinkböl, amit a perselybe adtunk, havonta tudott adni ezreket a szeretőjének az az álszent pap. Még a Tifot akarták nyakunkra hozni — ugrik fel az öreg Cser bácsi, — hogy bennünket is a Jugoszláviában élő testvéreink sorsára juttassanak. Tavaly még kaptam levelet odaátról, — mutat a határ felé — és állandóan panaszkodtak, hogy menynyit nélkülöznek, szenvednek, még egy tűt sem lehet venni és én borítékban kü'dlem nel:ik. Többet aztán még levelet sem kaptam, még panaszkodni sem tudnak már! — Csoda ez? — felelik rá a másik' sarokból, — hisz Titoéknál a kulá- kok az atyaistenek. Az olyan kulá- kok, mint nálunk például Babos Lajos, aki vasárnap ellopta a szövctkc- zel disznóó1 ajtaját! — Grőszéknek azzal válaszolunk — kiáltja el magát valaki a sarokból,— hogy vasárnap is teljes erővel dolgozunk! — Úgy van! — helyeslik valamennyien. — Szombaton learatjuk azt a búzát, ami viaszérésben van, hétlön lehet csak tolytatni tovább — mondja az elnök, — De a kukoricába pár nap múlva nem lehet belemenni, olyan nagy lett. Háromszor, sőt egyes helyeken négyszer kapáltunk, de még meg kell lókapálnunk, meri őszig nagyon megnő benne a gaz. Negyven ekekapával hozzáfogunk vasárnap és a 160 ho'd még meg sem tart estig. — Helyes — mondják valamennyien —, megyünk vasárnap dolgozni! Még az öreg Cser bácsi, az állat- gondozó is jelentkezik, hogy vasárnap megy a mezőre. Ary Róza Az óramutató alig hagyta el a hajnali öt órát, de máris mintegy 50 főnyi ember áll sorban a Kossuth Lajos utcai 32-cs számú húsáruda előtt. Az üzletet öt órakor nyitották, azóta megállás nélkül dolgoznak a kiszolgálók. Amikor negyed hatot mutat az óra, bekanyarodik a sor végére egy driipkabátos, jólápolt nő. Utána néhány perc múlva egy lódenkabálos áll a sor végére. A sorbanállók 60 százalékán látszik, hogy nem sokat dolgoztak életük során. A drapkabá- tos, ahogy odakanyarodik a sor végére, megszólal: „Ugye itt sertéshúst mérnek? Akkor jól hallottam". Hogy honnan tudta előre, milyen húst méT- nek, azt nem lehet tudni. Hat óra felé a Kussuth Lajos-utcai 30.as húsáruda előtt már mintegy 140 főnyi ember «or áll. Vájjon miért áll sort ennyi ember, amikor valamennyinek biztosítva van a húsfejadagja — még szombat este is megkaphatja? Bálint Árpád, az áruda vezetője, régóta figyeli már az eseményeket és így tisztában von a sorbanállás elindulásával. „A sorbanállást minden szombaton egy és ugyanazon emberek nyitják meg“ — mondja. Maga is csodálkozik rajta. „Amikor bevezették a húsjegyet két hétig sorbanátlás nem volt, utána kezdődőit újra." A Rákóczi.út sarkán lévő 35-ös áruda előtt negyed hétkor legalább már 160 ember nyújtózik a hosszú sorban. Tétován várnak az emberek. A Doktor Sándor-utcában lévő 29-es árudánál Egyed Kálmán az áruda vezetője reggel háromnegyed hétkor kiszól az ajtón: „Elfogyott a hús, kicsit később hoznak, jöjjenek vissza >élóra múlva." Senki nem mozdul. Egyed Kálmán viszont hívja a vágóhidat, sürgeti az újabb hússzállít. jpányt, s a válasz- az: „Küldjük rövidesen, de mi sem győzzük a munkát." A négy üzletnél három probléma, 1 MJrbanállás „indító oka" merült fel. Egyik, hogy milyen húst osztanak, a másik, miért állnak sorban, amikor mindenki Imegkapja a húsmennyisé- Éet, a harmadik, miért fogy ki átmenetileg a hús az árudában. Kezdjük az első kettővel, meri ez lartozik legszorosabban össze. „Ugye itt sertéshúst mérnek"? — kérdezte * drapkabátos a 32-es áruda előtt. Csodálatos, de nagyon jó hírszolgálatuk van a „hivatásos sorbanállók- T’ak", akik aztán „toboroznak" másokat. Pénteken este. hogyan — hogyan sem — végigszaladt a városon a hír és a beavatottak áruda és idomeg- jelöldsaei- tózlik, hogy milyen húst osztanak: - sertést, borjút, vagy marthát. Ha pénteken nyitva van a legközelebbi áruda és ott mondjuk marhahúst osztanak, és az illető megtudja, hogy a Doktor Sándor.utcai árudában szombaton sertéshús lesz, — megvárja a szombat hajnalt cs mielőtt még felkelne a nap, elmegy sorban- állni. Hogy a budai városrészen lakik? — ez igazán nem tesz semmit. És nem egy tesz igy. A vásárlók létszáma emelkedik az áruda előtt, a kiszolgálók nem győzik a munkát, a hús elfogy, a másik helyen pedig (mi: vei, ha egyik árudába visznek sertéshúst, akkor visznek a másikba is) megmarad. Ilyenkor aztán nem lehet mást tenni, mint azt, hogy a Hú>- és Tejkiskereskedelmi Vállalat üzembehelyezi az autókat, s a már egyszer eladásra elszállított árut elviszi abba az árudába, ahova éppen megszervezte az ellenség, a ráérő, dologtalan, „hivatásos sorbanállók" kis csoportja a sorbanállást. Kétszeres, sőt háromszoros az autók üzemköltsége. A sor pedig nem fogy. A „hivatásos sorbanállók" kielégítik igényeiket, azok a dolgozók pedig, akiknek eszükágában sincs sorban- állni, kénytelenek sorbanállni, mert a „hivatásosok" így akarják. így van ez a valóságban. Meg lehet figyelni: azok, akik elsőnek mennek oda és kezdik a sort, általában nem húst, de még azt sem érdemelnek meg, hogy rájuk süssön a nap. Egy csomó kétes elem van közöttük, olyanok, akikre ránéz az ember és csak egyet tud gondolni: „Hogy a múltban miből élhetett, az rá van írva az arcára, de hogy most miből él, mit csinál, ez rejtély." Az ilyen „húsválogatással" kezdő, dött a jegy kiosztása után mintegy két hétre a sorbanállás. Ha múlt hé. ten sertéshúst evett, a következő héten borjúhúsra fáj a foga és toborozza a többit: „Gyere Emmikém oda az Irányi Dániel-iéri húsboltba, ott borjúhúst adnak, elvégre együnk egy kis borjúhúst is" — mint ahogy ezt a Zetkin Klára utcában közölte egy kifestett nő barátnőjével. így kezdődött a sorbanállás ... A folytatás aztán az. ami a 29-es árudánál történt, hogy átmenetileg kifogyott a hús. A vágóhídon a Te- nycszállatforgaimi Vállalatot okozzák, hogy későn szállították a borjút és nem tudták feldolgozni, a Tenyész- állalforgalmi Vállalat és. a megyei tanács pedig a belkereskedelmi minisztériumot, hogy későn adják meg a kontinges! és azon hónap közben változtatnak, ami zavart okoz a munkában. Lényegében ez történt ezen a héten is. A Tenyészállatfprgaimi Vállalat csak a múlt szombaton tudta meg, hogy mennyi állatot kell felvásárolni.' Ekkor útnak indulnak a felvásárlók és mire összevásárolják, Pécsre szállítják a borjút természetes, hogy csütörtök, péntek lesz és a vágóhíd nem tudja időre levágni, eladásra előkészíteni az állatot, A kiutalt borjukat péntek délután szállították be Pécsre és többek között ezért fogyott ki átmenetileg a hús a 29-es árudában. Rákfenékje Pécsnek a sorbanállás. Egyrészt szervezi az ellenség, másrészt még a kiutalások körül lévő zökkenők is segítik ezt. E/en sürgősen változtatni kell. Egyikkel, a hús után való vándorlással úgy kell leszámolni — mint ahogy azt megtették a tejnél, — hogy üzlethez kötni a környék lakóit. A másik az, hogy a felvásárlás körű. li nehézségeket el kell tüntetni, megbeszélve ezt a belkereskedelmi minisztériummal. Azokkal pedig, akik szervezik a sorbanállást, eljárni, leleplezni őket. ' A mai napon sokszorozzuk men a tojás- es baromíibegyiijtés lendiifetét! A befutó jelentések azt mutatják, hogy járási és községi tanácsaink magukévá tették a megyei operatív bizottság felhívását és nagy erővel fogtak hozzá, hogy július i-ig befejezzék a baromfi, és tojásbegyüjtés ütemét. Ennek nem egy bizonyságát látjuk községeinkben. Turonyban például, ahol a baromfibegyüjtést nagyon elhanyagolták, egy nap alatt, a község ütemtervének 50 százalékát teljesítet, ték. Erősen megindult a baromfibegyüj- tésért folyó harc a siklósi járásban. A siklósi járási tanács egész elnöksége, apparátusa a délutáni órákat a begyűjtés föfrontján, a falvakban dolgozza le és a befutó jelentések azt mutatják, hogy ennek meg is lesz az eredménye. A sástii járásban is erőteljessé vált a munka. A Bamevál kocsijai a szokottnál 50 százalékkal többet hoznak be a sásdi járásból. Oroszlón máris teljesítették a 10 százalékos ütemtervet. Tormás község, amely igen erősen lemaradt, a tegnapi napig teljesítette 10 ^ százalékos ütemtervét. Ellenben FeLsőmindszent még mindig 2 százaléknál áll. Helvehelyen a baromfibegyüjtés 20 százalékra emelkedett, Okorvölgy is elérte az évi kötelezettség 30 százalékát. Ellenben Kán amely ugyanezen község mellett fekszik, mindezideig semmit sem adott be. Különösen feltűnő, hogy a járási székhelyeken nehezen akar beindulni a munka, így ViTányban még nem tudták elérni az ütemterv 10 százalékát. A tanácselnök elvtárs kissé tétován áll a kérdések előtt, holott egyszerű volna a teendője — A tömegszervezetek, MNDSZ, DÉFOSZ, a földművesszövetkezet dolgozóinak segítségével, az állandó beqyüjtési bi. zottságok tagjaival, aktív közreműködésével kell megszervezni, hogy minden beadásra kötelezett gazdát látogassanak meg és győzzék meg őket beadási kötelezettségük teljesítéséről. A villányi járásban Magyarbólyban indult be nehezen a munka. Míg Sán. dór János és Heing! János középparasztok teljesítették beadásukat, addig Sipos Károly, Takács Péter, Hódú Gyula. Angyal Sándor középparasztok még mindig nem találták meg a módját, hogy hogyan tegyenek eleget tojás, és baromfibeadási kötela- zetlségüknek. Pedig a község dolgozó parasztsága őket nézi cs ha ök megkezdenék erőteljesen a beadást, követnék őket a falu dolgozó parasztjai. A vasárnapi napot valamennyi községi tanácsunknak igen alaposan ki kelj használniok, hogy a baromfi- és tojásbegyüjtés eredményességét biztosítsák. Minden egyes községben meg kell szervezni, hogy az állandó begyűjtési bizottságok aktívái, a ta. nácstagok keressenek fel házkörzetekre beosztva minden e'gyes beadó gazdát, magyarázzák meg nekik, hogy a bé éért folytató!! harc cselekedeteket követel tőlük, kövessék az élenjáró dolgozd parasztok példáját, akik országunk fel- emelkedése érdekében elsőnek tesznek eleget beadásuknak. A szövetkezetek dolgozói az ütemterv teljesítését tekintsék harci feladatnak, ezért a vasárnapi pihenőjüket is félretéve, gondoskodjanak a begyűjtés zavartalan folytatásáról ütemének erősítéséről. Gyűjtsék ösz- sze, vegyék át a baromfit és tojást A baromfit szükségketrecekben tart. va és takarmánvozva várjak be, míg a Barnevál autói megérkeznek és a baromfit és tojást átveszik. A vállalat darabonként 6 dkg kukoricái fog ilyen esetben a begyüjtőhelynclí megtéríteni. A földmüvesszövetkezeti dolgozóink, felvásárlóink leleményessége ki* fogyhatatlan volt eddig is. Most is küzdjék le a nehézségeket és a köz. ségi tanácsokkal, valamint a lk-rnavál- !a! szoros együttműködésben, teremt* sék meg a vasárnapi zavartalan átvétel tehetőségét. Hasznosítsák a legutóbbi baromfi, és tojásbegyüjtési nap tapasztalatait és már kora reggel keressék fel a gazdákat, asszonyokat, hogy ezáltal már a kora reggeli órákban mindenütt jelenthessék, hogy tervüket teljesíthették. Vegyenek példát a kátolyi dolgozó parasztoktól, akik élen járnak a beadásban és szívleljék meg A. ■ Nagy Sándor élenjáró gilvánfai dolgozó paraszt nyilatkozatát: „Tudjuk, hogy államunk csak úgy segíthet bennünket, ha hatalmas és erős. Mi. dolgozó parasztok a beadással államunkat erősítsük.“ Miért viselkednek szégyenteljes sn az abaligetf gépállomás fiataljai? (Sásdi járási tudósítónktól). A gépállomások női dolgozóinak értekezletén maga Rákosi elvtárs fi- gye'.meztetett bennünket arra, hogy nagy gondot fordítsunk a nők -bevonására a gépállomások munkásai kö. zé. A minisztertanács pedig el is rendelte, hogy a gépállomásokra felvételre kerülő dolgozók 40 százaléka nő legyen. Rákosi eívtárs szavait akkor tudjuk végrehajtani gépállomásainkon, ha a vezetők, dolgozók egyaránt nagy szeretettel, megbecsüléssel fordulnak a nők felé. segítik őket a munkában, biztosítják számukra a megfelelő lakást, elhelyezést. De nem egyedrn ezek a feltételek. A gépállomások íéríi dolgozóinak magatartásáról is szó van. Múlt héten csütörtökön estefelé az aba'ligeti gépállomás épülete előtt a MÁDER FERI KERÉKPÁRJA (Mohácsi, járási tu dósí (ónk lói) Hajnalban fel négyet mutat az óra. Frissen ugrik ki az ágyból Máder Feri 13 éves ultörő pajtás. Minden reggel öl órakor indul a Táncsics tsz hatalmas kukoricatáblájába. kapálni. Még soha nem aludt el, szüleinek még egyszer sem kellel I szóiniok, hogy felébredjen. Kél. lovat vezet Feri. anv után három lókapát szerellek, igy szaporán megy a munka. A két ló között még a szellő sem éri, lorrón süt le rá a meleg, júniusi nap. Füiyörcszvc. utl örö-indulókal éne kelve vezeti lovait nap mint nap. Miközben a lovakat pihentelik. Feri elszalad. megszámolja hány sort kapált meg eddig.. Kiszámítja, mennyi munkaegységet keresett már. Este s munkakönyvébe pontosan beírják. mennyit teljesített ma. Örömmel szalad édesanyjához és lihegve mondja: ..Ma egy egész munkaegységet tej jesíleltem". Másik este: ,.Mo nagyon gazosai kajáltunk 200 sort tudtunk mrgkapálni meri vigyázni kelleti hogy nehogy kikapáljuk a szép kukoricát" Az elmúlt nyáron Ferit mindig az a gondolat loglalkoztatta, milyen jó fenne egy szép új bicikli, üt a faluban le cs fel járni rajta, kimenni a sport pályára. De apja beteg volt, biciklire nem tellett. Vidám mosollyal mondja most szinte minden nap édesapjának: ,.Nr búsuljon édesapám, lesz n^kem kerékpárom ősszel, keresek rá- valól a nyáron a szövetkezeiben". Papírt ceruzái log és számolni kezd. Csők szerényen számítsunk 25 lor;n- lol egy munkaegységre ( de ennéI több lesz) 10 munkaegység után már 250 forint jár. Tizennégy munkaegység 350 forint. Fele már megvan a kerékpár árának, méri körülbelül 700 forintért lehet venni rgv szép lérfikerékpárl. Pár nap atolt befejezzük ugyan a ku- korleakapálást. dr Hl van a békeara- lás. Ott is lehet kötelet teríteni és azután is mindig van olyan munka, amit játszva ef tud végezni. Meglesz a kerékpár. Késő este fáradtan h-kszik le puha ágyában és szeles mosoly húzódik aj- karc. Éjjel, álmában már megvan c. szép fényes gép és amint vágtat rajta végig-véglg az utcán, pajtásai kér dezik tőle: ,,Feri. most kaptad a biciklit?" Mire ö jogos büszkeséggel jeleli: — A nyáron kérésiem az árát, a szövetkezetben! . . .....------------ A- R. já rdán üldögéltek a gépállomás fiatal, jai. Zsíros, olajos, maszatos ruhában, cipő nélkül, mint az ágrólszakadtak. Nem azért, mintha nem lennie rendes ruhájuk, hanem egyszerűen hanyagságból, — mert lusták átöltözés előtt megmosakodni. És ez az aba- ligeti gépállomás dolgozói közül nem egynek a gyenge oldala. (Ezért tűrik meg egyes ágyakon a földszínű lepedőket.) És nemcsak- az történt, hogy olajos munkaruhájukban üllek a fiatalok a járdán. Más is. Furcsa „szóra, kozáji", találtak ki maguknak Hoffer János, Sass Antal, Somogyi Lajos és még néhányan. Egymást állatnevekkel „becézték", s különböző megjegyzéseket tettek az arrajáró do gozó parasztok. s különösek a leányok után, — jó hangosan. S ilyen hangon beszéltek Gelencsér Ida és Pauli Eta trak- toristalányokkal is, akik pedig nemhogy visszautasították volna ezt a hangot, hanem maguk is hasonlóan válaszoltak. Megengedhetetlen, szégyenletes dolgok ezek. Ki a felelős érte? Egy pillanatig sem vitás: mindenekelőtt a pártszervezet. Milyen nevelés foly. hat ezen a gépállomáson, ha a fiata. lók igy viselkednek?! Hogyan foglalkoznak a kommunisták ezekkel as ifjúmunkásokká;?! Tűrhetetlen, megengedhelctl^in állapot ez Abaiigeten. A gépállomások dolgozóinak meg kell érteniok. ök a munkásosztá'y képviselői o falvakban, nekik kelj példát mutálni a dolgozó parasztot,: elölt, minden kérdésben, — s így természetesen a tisztálkodás, rendes elvlársj beszéd kérdésében is A gépállomást rajtuk, a gépállomások dolgozóin keresztül ítélik- meg a frFu dolgozói S vájjon milyen vélemé nyük lehet ezek után az abahgctl gépállomásról? Vájjon a nők szívesen mennek.e ilyen környezetbe dolgozni? Helyes enne, ha az abaligeti gépállomás kommunistái megvitatnák a fiatalokkal ezt a kérdés* és harcba vinnék őket a restség, a tunyaság, a megengedhetetlen viselkedés ellen. M. Gj,
